Magyar Nemzet, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
Árat 60 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1967. júliui 1 VVIII.CT, 153. szám Presztízs 1967 Mostanában többször hallottunk presztízs vizsgálatokról. Ezek a többi között azt próbálják kipuhatolni, hogy társadalmi csoportoknak vagy foglalkozásoknak mi a becsértéke. Kit a tudat fejlődése, kit az iskoláztatás, a munkaerőgazdálkodás szempontjából érdekel ez a téma. Mert ha általánosítható mértékben szavaznak egy foglalkozás mellett vagy ellen, akkor abból arra következtethetünk, hogy hiba van vagy a gondolkodás, vagy a pálya körül. S ha nemcsak megállapítani akarunk, hanem jó irányban változtatni is, akkor cselekedni kell, hiszen egy-egy munkaterület alacsony ázsiója akadályozza a gazdálkodást, de gondokat okozhat a népművelésben vagy a gyógyításban is. S vigyázni kell: a pályák árfolyamai sem változatlanok! Bár vannak, amelyek szilárdan megkapaszkodnak a felső régiókban és vannak, amelyeket hosszabb ideje alacsonyan jegyeznek, de esés és emelkedés bármikor bekövetkezhet. Nem valamilyen manőver következtében, hanem aszerint, hogyan alakul a pálya bére és a pálya híre. Legutóbb a Munkaügyi Minisztérium pályaválasztási csoportja folytatott a tanulók körében presztízs vizsgálatokat. Nem túl széles körben, inkább szúrópróbaként tapasztalataik és feltevéseik igazolására. A felmérést 16 általános iskola nyolcadik osztályában, 10 gimnázium negyedik osztályában és egy szakmunkásképző-intézetben végezték: Szolnok és Békés megyében, valamint Szegeden. Ezért, az, ami eltérő az eddig tudottól, nem biztos, hogy általánosítható. De két megyére és egy megyei jogú városra valószínűleg jellemző. A vizsgálódók először arra a kérdésre kértek választ, hogy mely pályákat tekinti a tanuló a legmegbecsültebbeknek, másodszor arra, hogy mi adja a rangjukat, harmadszor pedig, hogy ezek közül választanak-e hivatást? A kérdőíven ezenkívül 17 szakmát, foglalkozást tüntettek fel. A tanulóknak meg kellett számozniuk, hogy náluk melyik, hányadik helyen áll. S ez a rangsorolás a legmeglepőbb. Bár azt nem hiszem el, hogy egy-egy általános iskolát végző tanuló, vagy egy negyedik gimnazista is pontos választ tud adni arra, hogy melyik szakmát becsüli, kilenced-, vagy tizenharmad sorban. (Gyanítom, hogy ha ismét kitöltetik velük a kérdőívet, a kilences és a tizenhármas hely fel is cserélődhet.) De azt majd mindenki mérlegelte, melyiket jelölje az elsők és az utolsók között. S mert külön is fel kellett sorolniuk a megbecsült szakmákat, az első helyezéseket kétszeresen erősítették meg. Abból, hogy miről vannak jó véleménnyel, valamelyest az is következik, hogy miről nincsenek. Ez esetben az első három helyen fölényesen győzött az orvos, a mérnök és a bányász. Ám a tanulók 0,8 százaléka jelölte csak elsőnek a tanácsi dolgozót. De megtalálható a sereghajtók között: a segédmunkás, a bolti eladó és a mezőgazdasági szakmunkás társaságában. Mi lehet ennek az oka? Akik a felmérést értékelték, az alkotó, a gyógyító, a sikeres, a műszaki-tudományos, a kulturális fejlődést előmozdító pályák vonzásának tulajdonítják ezt, s inkább szépségüknek, mint jövedelmezőségük*r** S a kevésre becsült foglalkozásoknál szerintük a testi vagy szellemi megerőltetés a taszító. Úgy tűnik azonban, hogy a gyakorlat mást mutat, mint ez a vizsgálat. Mert az említett megyékben, helységekben is sokszoros a túljelentkezés egyegy íróasztalra. Igen ám, de csak azután, miután az érettségi vagy az egyetemi felvételi vizsga nem sikerül. Lehet az, hogy tanácsi dolgozónak gyermekkora óta senki sem készül? Lehet. A múlthoz képest nagy a fordulat a közgondolkodásban, amikor a családi ambíciók, a karrier-elképzelések között a köztisztviselők mind az állami, mind az önkormányzati — igen előkelő helyen szerepelt. Hogy pozitív-e ez a fordulat? Akkor volna az, ha a kérdezett (vidéki) gyerekek nem becsülnék ilyen kevéssé a mezőgazdasági szakmunkás pályát és a fizikai dolgozók közül nemcsak a bányász érne el olyan előkelő helyezést. Mint ismeretes, Szolnok, Békés és Csongrád megyék nem a bányavidéken vannak, s így a rangsoroló fiatalok inkább e munka romantikájáról, mint realitásairól hallottak. Mindannyian azon vagyunk, hogy a fizikai munka presztízse megfeleljen értékének. Ezt mind társadalmi berendezkedésünk jellege, mind a műszaki haladás megkívánja. A szakmunkás-iskolák iránt az érdeklődés mostanában meg is növekedett, de emögött elmarad a kvalifikált fizikai munka presztízse. Ez az elmaradás ugyan törvényszerű, de hogy meddig tart, az azért tőlünk is függ. A fizikai munka dicsérete azonban nem járhat együtt a szellemi munka szidalmazásával, vagy enyhébb fogalmazásban, ne az utóbbi rovására méltassák az előbbit; annál is inkább, mert a modern iparban és a mezőgazdaságban is a szakmunkáknak egyre több a szellemi komponense. S nem fogadhatjuk el sokáig hallgatólagosan, hogy jórészt az egyetemről kimaradt fiatalok közül kerül ki a tanácsi dolgozók derékhada. Vajon ártalmas volna-e, ha egy osztályfőnöki órán például arról szólnának a fiataloknak, hogy mennyi alkotó és humánus munka történik a tanácsokban? Hogy az eredmény megéri a fáradságot? Hogy városok, falvak modernizálódnak, hogy embereket lakáshoz juttatnak és gyereket, otthoni körülményeivel, öregek elhelyezésével törődnek? Azt mondhatnák erre, hogy nem annak az árunak kell reklámot csinálni, ami amúgy is kelendő. Ez azonban még az üzleti életben sem igaz. Különben nem találnánk ott a nyugati lapokban a rég bevezetett világmárkák hirdetéseit. A Munkaügyi Minisztérium ezt a felmérést a pályaválasztás szempontjából végezte. Mi se lépjük át ezt a határt. Fogadjuk el, hogy ez esetben is inkább a pálya híre, mint a bére volt befolyással a véleményalkotásra. S az oktatás területén maradva kérjük a pedagógusokat, hogy amikor irányítják, eligazítják és jellemzik a növendékeiket, ha gondossággal, pontossággal, más ember iránti érdeklődéssel, probléma érzékenységgel és jó politikai érzékkel találkoznak, az is ötöljön eszükbe. **Jó köztisztviselő lehetne belőle.'* Még akkor is, ha tudjuk, hogy a fiataloknak csupán egynegyede helyezkedhet el szellemi pályán. Kovács Judit Koszigin Párizsba, Podgornij Damaszkuszba utazott A külpolitikai helyzet KOSZIGIN PÁRIZSBA, PODGORNIJ SZÍRIÁBA REPÜLT péntek délután, ami már magában mutatja a szovjet diplomácia rendkívül élénk tevékenységét. A szovjet miniszterelnök pénteken délben fejezte be kubai látogatását (az AP jelentése szerint elégedetten ítélte meg Fidel Castróval folytatott megbeszéléseit), majd Havannából útban hazafelé, megszakította repülőútját a francia fővárosban, ahol szombat délelőtt 11 órakor tanácskozásokat kezd de Gaulle elnökkel. A két államférfi először négyszemközt folytat megbeszélést a francia elnök dolgozószobájában, majd a tárgyalásokba néhány más francia és szovjet személyiséget is bevonnak. A tanácskozások befejeztével de Gaulle magánlakosztályában ebédet ad a szovjet miniszterelnök tiszteletére, amelyen csupán néhány meghívott vendég vesz részt. A tervek szerint Koszigin szombat délután folytatja repülőútját Moszkvába. Rövid időn belül a második közvetlen megbeszélést folytatja a szovjet kormányfő és a francia államelnök. Koszigin június 16-án, úton az ENSZ rendkívüli New York-i közgyűlésére, szintén megszakította repülőútját Párizsban és tanácskozott de Gaulle-lal. Mint akkor, valószínűleg most is, a közel-keleti helyzet és a vietnami háború áll a két államférfi tanácskozásainak középpontjában. A kairói kormányhoz közelálló Ál Ahram főszerkesztője, Hejkal, pénteki hírmagyarázatában részletesen elemzi az arab országok és a világ többi részének bonyolult viszonyát, s azokat a tanulságokat, amelyeket a közel-keleti izraeli agresszióból Egyiptomnak és az arab államoknak le kell szűrniük. Heikal — akit Nasszer elnök barátjának és bizalmasának tartanak — mindenekelőtt leszögezi, hogy »egyetlen hüvelyknyi arab földről sem szabad lemondani, még akkor sem, ha másodszor is csatasorba kell állni érte«. Rámutat: az úgynevezett békéltető tárgyalások Izraellel lehetetlenek, még akkor is, ha az Egyesült Államok ezt erővel akarná kikényszeríteni. Melegen méltatja a szovjet magatartást a közel-keleti válságban. A Szovjetunió — írja Hejkal — régi és igaz barátunk, s mindent megtett értünk, amit csak tehetett. Rámutat, hogy a Szovjetunió és az arab országok viszonya más természetű, mint amilyen Izraelt fűzi az Egyesült Államokhoz. Izrael és az Egyesült Államok célkitűzéseit Hejkal alapvetően azonosnak minősíti, s ebből kiindulva jegyzi meg: az arabok nem várhatják el a Szovjetunió közvetlen fegyveres segítségét, a szovjet támogatás más módon érvényesül. A nemzetközi arénában — mutat rá ezután a vezércikk — az arab világnak több barátja akad, mint ellenségeinek. Az el nem kötelezett országok, nehézségeik ellenére, túlnyomó részben az arabság oldalára álltak. De hozzáfűzi: az arab országoknak ki kell alakítaniuk állandó kapcsolataikat a külvilággal, ki kell használniuk azokat a lehetőségeket, amelyek Nyugat-Európában is rejlenek. Franciaország magatartását bátorítónak nevezte, annak ellenére, hogy előzőleg fegyvereket szállított Izraelnek. Angliával kapcsolatban kiemelte, hogy bár ez a kormány az Egyesült Államok támogatója, London és Washington között a közel-keleti érdekekben mégis vannak nézeteltérések. Hibánk volt — írja Hejkal —, hogy csak akkor létesítettünk kapcsolatokat a külvilággal, amikor bajban voltunk. E helyett állandóan fenn kellene tartanunk a világba vezető hidakat. A szerző végezetül felhívja a figyelmet rá, hogy az elmúlt hetek válságából az arab országoknak le kell szűrniük a megfelelő tanulságokat. Koszigin útban Párizs felé Hivatalos közlemény a kubai látogatásról Havannából jelenti a TASZSZ: Alekszej Koszigin csütörtökön Havannában ebédet adott Fidel Castro tiszteletére. Az ebéden kubai részről megjelentek Raul Castro, Osvaldo Dorticos és a Kubai KP Politikai Bizottságának más tagjai. A Szovjetunió képviseletében a Koszigin kíséretében levő személyek vettek részt az ebéden. Az ebéd meleg és baráti légkörben folyt le. Koszigin és Castro pohárköszöntőt mondott. Havannában az alábbi hivatalos közleményt adták ki Koszigin szovjet kormányfő kubai látogatásáról. A kubai forradalmi kormány meghívására Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke New Yorkból, az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakáról hazatérőben, néhány napra megállt Kubában. Koszigin és Fidel Castro, a kubai forradalmi kormány miniszterelnöke között megbeszélések folytak baráti, elvtársi légkörben. E megbeszélések lehetőséget nyújtottak, hogy teljes nyíltsággal eszmecserét folytassanak a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Havanna népe pénteken szívélyes búcsút vett Alekszej Koszigin szovjet kormányfőtől. Szinte az egész főváros lakossága felsorakozott az út mentén, ahol Koszigin és a kíséretében levő kubai vezetők gépkocsi-karavánja elhaladt. A kubaiak ovációval üdvözölték Alekszej Koszigint, aki Fidel Castro miniszterelnök és Corticos köztársasági elnök társaságában rezidenciájáról a szovjet és kubai zászlókkal feldíszített José Marti repülőtérre hajtatott. A kubai főváros nemzetközi repülőterén a szovjet kormányfőt a kubai miniszterelnökön és a köztársasági elnökön kívül a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának sok tagja, a forradalmi kormány miniszterei, a diplomáciai testület tagjai, a szovjet nagykövetség munkatársai búcsúztatták. A zenekar eljátszotta a szovjet és a kubai himnuszt, majd Koszigin, Fidel Castro és Osvaldo Dorticos ellépett a díszszázad sorfala előtt. Koszigin és Fidel Castro baráti öleléssel búcsúzott egymástól, majd a magasba emelkedett az IL—18-as repülőgép, fedélzetén a szovjet kormányfővel. Alekszej Koszigin az IL— 18-as repülőgép fedélzetéről a következő táviratot küldte ki del Castro kubai miniszterelnöknek: “Az önök országában tett baráti látogatás befejeztével szeretném tolmácsolni önnek és az egész hős kubai népnek testvéri üdvözletünket is szeretnék további sikereket kívánni a szocializmus építésében. Erősödjék és fejlődjék tovább a Szovjetunió és Kuba barátsága és sokoldalú együttműködése népeink érdekében, a szocialista országok közösségének erősítése érdekében.* Ganderből jelenti az AFP. Magyar idő szerint 10.35 órakor, pénteken este megérkezett a Kanadához tartozó új-fundlandi Gander repülőterére az a szovjet különrepülőgép, amelyen Alekszej Koszigin miniszterelnök utazik Havannából Párizsba. A szovjet miniszterelnök, akit Gander repülőterén J. R. Smallwood, Új- Fundland miniszterelnöke és Ivan Spedkov, a Szovjetunió kanadai nagykövete fogadott, öt órát töltött Ganderben. Az AFP értesülése szerint Koszigin szombaton reggel, magyar idő szerint fél 8 órakor érkezik meg az Orly-i repülőtérre. Podgornij Szíriába utazott Moszkvából jelenti a TASZSZ Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken repülőgépen Szíria fővárosába, Damaszkuszba utazott. Nureddin Atasszi szíriai államfő és a szíriai kormány meghívására tesz baráti látogatást a Szíriai Arab Köztársaságban. Szovjet vezetők távirata az Afro-Ázsiai Szolidaritási Szervezet értekezletéhez Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin az Afro-ázsiai Szolidaritási Szervezet szombaton megnyíló kairói rendkívüli értekezletéhez intézett táviratuk-ban hangsúlyozzák: “Meggyőződésünk, hogy azokban a napokban, amikor az imperialisták által bújtogatott izraeli kormánykörök agresszió útján elfoglalták három arab ország területének egy részét, az értekezlet fontos hozzájárulás lesz Ázsia és Afrika béke- és szabadságszerető erőinek mozgósításához az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az arab népek nemzeti függetlenségének védelméért vívott harcban.* A Szovjetunió — hangzik a szovjet vezetők távirata —a jövőben is következetesen, minden tőle telhetőt elkövet a békéért és a népek biztostságáért, a közel-keleti és a vietnami agressziós tűzfészkek felszámolásáért, az olyan imperialista kísérletek meghiúsításáért, amelyek célja: az imperializmus uralmát helyreállítani a felszabadult népek fölött. Befejeződött az ENSZ rendkívüli közgyűlésének általános vitája Négy határozati javaslat vár szavazásra Pénteken befejeződött az ENSZ rendkívüli közgyűlésének általános vitája és a hosszú előkészítés után előreláthatólag megkezdődik az ütközet végső szakasza, a szavazás. A közgyűlés előtt jelenleg négy határozati javaslat fekszik, de számuk előreláthatólag változni fog: egyeseket még a szavazás előtt visszavonnak, ugyanakkor viszont újakat is beterjesztenek. Mint ismeretes, a Szovjetunió eredetileg beterjesztett határozati javaslata az agreszszor elítélését, az izraeli csapatok visszavonását követelte, továbbá azt, hogy Izrael térítse meg az arab országoknak okozott károkat. Az amerikai határozati javaslat ezzel szemben messzemenően pártolta Izrael hódításait és figyelmen kívül hagyva, hogy ki az agresszor, a csapatok visszavonását különböző feltételektől tette függővé. A szerdán benyújtott határozati javaslat, amelyet Jugoszlávia és 14 más el nem kötelezett ország terjesztett a közgyűlés elé, az izraeli csapatok azonnali és feltétel nélküli visszavonását sürgeti. A megfigyelők szerint jelenleg ennek a határozati javaslatnak van a legnagyobb esélye arra, hogy megkapja a leadott szavazatok kétharmadát a 122 tagú testületben (a tartózkodó országok voksa nem számít bele az eredménybe). Ennek a határozati javaslatnak az ellensúlyozására valószínűleg benyújtják hat ország, Argentína, Brazília, Olaszország, Norvégia, Dánia és Japán közös határozati javaslatát, amely az izraeli csapatok visszavonását a körzet összes államának, tehát Izraelnek is kölcsönös elismerésével kapcsolná össze, továbbá előirányozná az ENSZ-főtitkár személyes képviselőjének megbízását azzal, hogy kapcsolatokat teremtsen az érdekelt felek között. Amerikai nyomás Svédország humanitárius jellegű javaslat benyújtására készül az arab menekültek megsegítése érdekében. A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy az Egyesült Államok rendkívül nagy nyomást fejt ki annak érdekében, hogy megakadályozza az el nem kötelezett országok határozati javaslatának elfogadását. Az APS algériai hírügynökség szerint számos afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország képviselői keserűen beszélnek arról, hogy milyen eszközöket használnak az amerikai diplomaták, méghozzá nemcsak az ENSZ-ben és Washingtonban, hanem az illető országok fővárosaiban is, hogy ne szavazzanak az el nem kötelezett országok határozati javaslatára. E szöveg elfogadása ugyanis súlyos vereség lenne az imperialista erők számára. Arab felszólalások A péntek délelőtti — magyar idő szerint délutáni — ülésen Ahmed Biszi líbiai külügyminiszter felszólalásában elismeréssel szólt a Szovjetuniónak arról a kezdeményezéséről, hogy az izraeli agreszszió elítélésére az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását kezdeményezte. A legkisebb kétség