Magyar Nemzet, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA I Országgyűlési tanulságok »Élettelen az egész hely■« — mondotta egy angol újságíró e "parlamentek anyjára", a Themse-parti gótikus palotára. Parlamenti képviselők szerte anyugati világban — gondolom kivétel nélkül — panaszkodnak amiatt, hogy a legmagasabb alkotmányos testület tényleges hatalma fokról fokra csökken. Mint az előbbi megjegyzésből kitűnik, nem kivétel ez alól a Westminster- palota sem, jóllehet, éppen az angol sajtó tulajdonítja még a legtöbb jelentőséget a parlamentnek, gyakran ír a "Ház hangulatáról", mintegy megszemélyesítve és misztifikálva a hatszázegynéhány tagból álló testületet és még mindig mint a politikacsinálás legfelsőbb fórumát tekinti a parlamentet Sokkal kevésbé tekinti ennek a kormány, az állami közigazgatás és a nagytőke. "Világosan lehet látni* — írta az Economist —, hogy a hatalom gyorsan áttolódik a képviselőházból a kormányra és az adminisztrációra". Samuel Beer professzor pedig még tovább ment: "Ha kitalálnának valami eszközt a politikai hatalom mérésére, akkor ki lehetne mutatni, hogy a befolyásoló csoportok (pressure groups) sokkal hatalmasabbak Nagy- Britannniábam, mint az Egyesült Államokban- — mondotta. A képviselők mindinkább felfigyelnek arra, hogy hatalmuk titokzatos módon szertefoszlik. Nemrégen még sokan úgy tercsmitettek a parlamentre, mint minisztert csináló és minisztert buktató intézményre. Ténylegesen Angliában az utolsó valóságos buktatás akkor volt, amikor az országos szükséghelyzet kellős közepén, 1940-ben a parlament leszavazta Nevyle Chamberlaint. Ha ilyen a helyzet Londonban, még inkább igaz ez a világ többi polgári parlamenttjére. Mindezt azért látszott szükségesnek előrebocsátani, mert bennünket gyakran vádolnak azzal, hogy parlamentünk munkája korlátozott, nincs igazi hatalma, működése nagyban és egészben formális. Még idehaza is hallani olyan hangokat, hogy az országgyűlés akkor lesz "igazi", ha majd minisztereket buktat. Szó se róla, a közvélemény találhat hiányosságokat a parlament munkájában. Nem kétséges, hogy számos vonatkozásban meg kell javítani, pontosabban tovább kell javítani az országgyűlés tevékenységét. A legutóbbi ülésszak azonban számos tanulsággal, hadd tegyük hozzá, biztató tanulsággal zárult. Beszéljünk mindennekelőtt a legfontosabbról, a politika központi kérdéséről, a hatalomról. Nálunk minden hatalom a népé — ezt nemcsak az alkotmány mondja ki, hanem bizonyítja a mindennapi élet is — igaz, nemegyszer kerülőkön keresztül. A néphatalom legmagasabb szintű letéteményese és gyakorlója az országgyűlés. A legutóbbi ülésszak éppen azt bizonyította, hogy nálunk — szemben a polgári parlamenteknél mind világosabban kirajzolódó irányzattal — nem csökken, hanem nő az országgyűlés hatalma, befolyása. Az angol vagy a francia parlamenti élet nyilván élénkebb, mozgalmasabb, bár — mint az előbb idéztük — sokan élettelennek tekintik. A kérdés lényege — gondolom — a megmutatkozó tendenciában van. Abban, hogy a polgári parlamentek szerepe, súlya csökken, a mi országgyűlésünké pedig növekszik. Abban, hogy odaát a parlament rovására egyre nagyobb hatalmat ragad kezébe a kormány, az államigazgatás, nálunk pedig a kormány inkább, mint eddig, aláveti magát az országgyűlés ellenőrzésének. Az utóbbi évek története bőséges példákkal szolgál, mikor, milyen módon kerülte meg Johnson elnök az Egyesült Államok kongresszusát, hiszen az egész vietnami agressziót kongresszusi jóváhagyás nélkül indította meg. Persze meglehetősen olcsó politikai fogás nyugati kritikusok részéről továbbra is számonkérni rajtunk a formális parlamenti demokráciát, s közben hallgatni a lényegről, a Nyugaton végbemenő folyamatról, a hatalom és a döntések áttolódásáról a parlamenten kívüli területekre. A befolyásoló csoportok, a »pressure groups«-ök intézménye nálunk éppoly ismeretlen, mint a lobbyzás, az a folyosói tevékenység, amikor az üzleti körök képviselői a kies sarkokban meggyúrják a képviselőt. A "Ház hangulatáról" is el lehetne mondani egyet s mást. Országgyűlésünk legutóbbi ülésszakán nem egy bírálatot kapott a kormány és a közigazgatás. Ennek következtében jó volt a hangulat, nem úgy, mint — maradjunk Londonnál — ha a Wilson-kabinet vagy a Munkáspárt fejére záporozik a kritika. Fock Jenő miniszterelnök zárszavának nagy részében éppen a bírálatokkal foglalkozott. A kritikának senki sem örül túlságosan — az emberi dolog. A minisstereknek sem örült — mondta is. De mégis jókedvű volt, mert látta, hogy az országgyűlés a maga egészében s a képviselők saját választókerületük tapasztalataira támaszkodva milyen nagy segítséget nyújtanak a kormánynak és milyen módon tudják előrevinni a kormányprogram megvalósulását. Az egyéni választókerületi rendszer előnyei félreérthetetlenül megmutatkoztak már ezen az ülésszakon. Az a tény, hogy a képviselők nem általánosságban beszéltek a megyéről, a városról, hanem a választók meghatározott csoportjának nevében, megváltoztatta a felszólalások jellegét. Kétszeres felelősség nehezedett már és nehezedik ezentúl a képviselőre, akinek az országos érdeket éppúgy kell szolgálnia, mint választóinak helyi érdekeit, s nemegyszer éppen a miniszterelnöki vagy miniszter beszámolókat hallgatva kell módosítania kerületének javaslatait és megbízásait. Választókerületébe visszatérve pedig bizonyítania szükséges: nem érkezett üres tarsollyal. Az ülésszak élénksége és aktivitása nagyrészt ennek következménye. De a jellegváltozáshoz hozzájárult az is, hogy az elkerülhetetlen ünnepélyesség mellett a tanácskozás rövidesen munkaüléssé változott. A képviselői ülésterem aranysárga ragyogása óhatatlanul elfogódottságot kelt, ez viszont gyorsan feloldódott az érdemi vita megindulásánál. Az ország előtt álló feladatok sokrétűsége önmagában is termékenyítően hatott a tanácskozásra, de még inkább az, hogy nem egy választókerület már határozott megbízással küldte képviselőjét a parlamentbe, milyen értelemben foglaljon állást a mechanizmus részkérdéseiben, a kultúrát, egészségügyet, a lakásépítkezést érintő területeken. A szocialista demokrácia fogalmában benne foglaltatik a népképviseleti szervek mind élénkebb, tevékenyebb munkája. Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka jó példát mutatott minden választott testületnek, s gyakorlati útmutatásokkal is szolgált a képviseleti testületek és a végrehajtó apparátus szerepkörének világos elhatárolásához, valamint a gördülékeny együttműködés megvalósításához. Talán sok szó esett az ülésszak munkájának hogyanjáról. A lényeg természetesen a tanácskozás tartalma. Az országgyűlés hatalmas programról szóló beszámolót fogadott el, nagy, nem könnyen megvalósítható célokat tűzött a nép elé. A kormány által előterjesztett terveket megvizsgálta, elemezte, s ha szükséges volt, módosította. A munkát most az állandó bizottságok folytatják. Az ülésszak eredményes volt, magas színvonalú vitái, felelősségteljes döntései bizonyságot tettek arról, hogy az Országház, vagyis az ország háza, eleven, életteljes hely. Felhő Tibor Szovjet kormánynyilatkozat az ENSZ-közgyűlés munkájáról A külpolitikai helyzet AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK most befejeződött sürgős, • rendkívüli ülésszaka munkáját értékeli a szombaton nyilvánosságra hozott szovjet kormánynyilatkozat, amely részletesen foglalkozik a Biztonsági Tanácsra ezután háruló, komoly feladatokkal. A szovjet kormány ez alkalommal is kifejezésre juttatta: a békeszerető államoknak folytatniuk kell erőfeszítéseiket, hogy rákényszerítsék az agresszort csapatainak az elfoglalt arab területekről való kivonására. A nyilatkozat újólag leszögezi, hogy a Szovjetunió más szocialista államokkal együtt továbbra is széleskörű támogatást fog nyújtani az arab államoknak a törvényes jogaikért vívott, igazságos harcukban. Az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszakán, pénteken elfogadott határozat azt jelenti — írja az Izvesztyija New York-i tudósítója —, hogy „az agresszor az ENSZ állandó politikai megfigyelése alatt marad, ez pedig feltétlenül kijózanító hatással lesz rá”. Az ülésszak pozitív oldalára tartozik, hogy „ráirányította az egész világ figyelmét a közel-keleti helyzetre, politikailag béklyóba verte az imperializmus erőit, fokozta a népek éberségét, az agresszort pedig a világ közvéleményének kereszttüzébe állította”. Ugyanakkor az Izvesztyija tudósítója megállapítja, hogy „a közgyűlés a jelen szakaszban nem teljesítette fontos feladatát, nem hozott határozatot az izraeli csapatok haladéktalan kivonásáról. Ez pedig a kérdés sarkpontja. Amíg ez meg nem történik, a háború bármely pillanatban újból kirobbanhat, a béke helyreállítására pedig nem lehet reálisan gondolni”. A kairói Al Ahram szombati számában arról ír, hogy Odd Bull tábornok megegyezett az egyiptomi hatóságokkal az ENSZ-megfigyelők működésére vonatkozóan. A lap hangsúlyozza, hogy a megállapodás azon az alapelven nyugszik, amely szerint a tűzszünet nem más, mint átmeneti intézkedés mindaddig, amíg az izraeli csapatokat vissza nem vonják az elfoglalt területekről. A megegyezés utal arra is, hogy a megfigyelők kizárólag a tűzszünet idején működttek a Szuezi-csatorna térségében. Az Al Ahram hozzáfűzi, hogy a tűzszünet semmilyen területi, vagy katonai előnyökhöz nem juttatja Izraelt és semmiképpen nem érinti az EAK területének szuverenitását . A JAPÁN KÜLÜGYMINISZTER KELET-EURÓPAI KÜRP•ÚTJÁT általános érdeklődés kíséri. Takeo Mirch külügyminiszter, aki a szovjet kormány vendégeként tartózkodik a Szovjetunióban, szombaton a Kremlben látogatást tett Alekszej Koszigin miniszterelnöknél. A japán sajtó nagy jelentőséget tulajdonít Takeo Miki japán külügyminiszter küszöbönálló lengyelországi, csehszlovákiai és magyarországi látogatásainak, melyek alkalmat adnak a japán külügyminiszternek különböző nemzetközi problémák és kölcsönös érdekű kérdések megvitatására. A Japán Times rámutat hogy Japán, bár voltak kapcsolatai a kelet-európai országokkal, az utóbbi időkig nem tanúsított különösebb érdeklődést azok fellendítése iránt. Most a kelet-európai országok és Japán egyre gyakrabban próbálnak meg együttműködést kialakítani a legkülönbözőbb területeken. A kelet-európai országok gyors gazdasági fejlődése láttán, a japán üzleti körök azt remélik, jó piacra találhatnak itt a japán gépek és vegyipari termékek számára. Befejezésül a lap kiemeli: számos lehetőség van Japán és Kelet-Európa kapcsolatainak fejlesztésére és elmélyítésére. E tekintetben a japán külügyminiszter látogatása nagy jelentőségű és kedvező eredményekkel kecsegtet. Szovjet állásfoglalás a világszervezet közel-keleti vitájáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában szombaton szovjet kormánynyilatkozatot tettek közzé. A nyilatkozat szövege a következő: " Az ENSZ közgyűlésének sürgős rendkívüli ülésszaka, amelyet azért hívtak össze, hogy megvizsgálja, miként számolhatnák fel az arab államok elleni izraeli agresszió következményeit, július 21-én megszakította munkáját. A közgyűlés határozata értelmében a rendkívüli ülésszak anyagát átteszik a Biztonsági Tanácshoz, hogy elősegítsék a közel-keleti feszült helyzetnek, mint rendkívül fontos kérdésnek a Biztonsági Tanácsban való megvitatását. A közgyűlés elnökét felhatalmazták, hogy amint szükségesnek mutatkozik, újból hívja össze az ülésszakot. A közgyűlés sürgős rendkívüli ülésszaka fontos szakasz volt abban a harcban, amelyet a békeszerető államok folytatnak az izraeli agresszió következményeinek mielőbbi felszámolásáért. Az ülésszak ezt a kérdést a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjába állította. Az ülésszak egész munkája megmutatta, hogy az ENSZ-tagállamok jelentős többsége őszinte érdeklődést tanúsít az agresszió sújtotta arab népek törvényes jogainak és érdekeinek védelme iránt, elítéli az agresszort és támogatja azt a követelést, hogy vonják ki az izraeli csapatokat a megszállt arab területekről. A közgyűlés túlnyomó szavazattöbbséggel kétszer is határozatot hozott, amely sürgeti, hogy Izrael hatálytalanítsa a Jeruzsálem arab részének annexiójára vonatkozó intézkedéseit, s ezzel világosan állást foglalt az izraeli agresszió eredményeinek bármi féle elismerése ellen. A közgyűlés ezzel megerősítette azt az elvet, hogy megengedhetetlen az erőszak alkalmazása területek megszerzése céljából. Ez az egyik legfontosabb elv az ENSZ alapokmányának ama jogi és politikai elvei között, amelyeken az államok közötti békés kapcsolatok alapulnak. Izrael és az őt támogató államok politikai cselszövényeikkel ama kísérleteikkel, hogy elhárítsák magukról a felelősséget az agresszióért, sőt ösztönzést kapjanak az ENSZ-től a megszállt arab területek megtartásához, csak még jobban leleplezték hódító szándékaikat. Izraelen és két-három fő pártfogóin kívül — élükön az Egyesült Államokkal — a közgyűlésben senki sem próbálta igazolni az agresszort. Rendkívül jellemző, hogy az Egyesült Államok visszavonni kényszerült a közgyűlésben saját határozati javaslatát, amely arra irányult, hogy tisztázza az agresszort és megjutalmazza az arab országok elleni támadásért. Mindamellett tény marad, hogy a közgyűlés nem volt képes határozatot hozni a fő kérdésben, arról, hogy vonják vissza Izrael csapatait a megszállt arab területekről azokba az állásokba, amelyeket az agresszió megindulása előtt foglaltak el. Az el nem kötelezett országok határozati javaslatára, amely világosan sürgette az izraeli csapatok haladéktalan kivonását az arab területekről, adták szavazatukat július 4-én a szocialista országok, az arab államok és sok más afro-ázsiai állam, valamint néhány olyan nyugat-európai ország is, amely független külpolitikai irányvonalat követ. Jelentős támogatásban részesült a közgyűlésben a szovjet határozati javaslat is, amely előirányozta az agreszszor elítélését, csapatainak haladéktalan kivonását a megszállt területekről és az agresszor részéről kártérítés fizetését az arab államoknak. Ámde, sem az el nem kötelezett országok, sem a Szovjetunió határozati javaslatát nem fogadták el, mert e javaslatai nem kapták meg a szükséges szavazatot. Az ezt követő tanácskozások, amelyek egészen az ülésszak munkájának megszakításáig folytak, nem vezettek olyan határozati javaslat kidolgozására, amely az izraeli csapatok kivonása kérdésének olyan megoldását írta volna elő, hogy azt a küldöttségek szükséges többsége támogatta volna. Ezért végződött a közgyűlés munkája csupán egy ügyrendi határozat meghozatalával, amely szerint az anyagot átteszik a Biztonsági Tanácshoz. Felmerül a kérdés, ki akadályozta meg, hogy a közgyűlés az agressziós cselekményeket szigorúan megtiltó ENSZ-alapokmányban lefektetett céloknak megfelelően teljesítse kötelességét. A kérdésre csak egy lehet a válasz: a közgyűlés nem tudott hatékony döntést hozni az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáról, az izraeli csapatoknak az elfoglalt területekről való kivonásáról, az Egyesült Államok, néhány szövetséges, valamint azon országok álláspontja következtében, amelyek alávetették magukat az Egyesült Államok részéről a döntő pillanatban durva könyörtelenséggel alkalmazott nyomásnak, zsarolásnak. A szovjet kormány kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a békeszerető államoknak folytatniuk kell erőfeszítéseiket, hogy rákényszerítsék az agresszort csapatainak az elfoglalt arab területekről való kivonására. Amíg az agresszor csapatai arab területeken vannak, amíg Izrael felelőtlen arcátlansággal területi igényeket és egyéb követeléseket támaszt a szomszédos arab országokkal szemben, addig a Közel-Keleten nem lesz béke. Izraelnek a Szuezi-csatorna övezetében rendezett katonai provokációi bizonyítják, hogy bármely nap bekövetkezhet a háború kiújulása. Nagy és felelősségteljes feladat hárul most a Biztonsági Tanácsra, amely elé a közgyűlés a rendkívüli, különleges ülésszak anyagát utalta. Az izraeli agressszió következményei felszámolásának további megvitatása során a Biztonsági Tanácsnak teljes mértékben figyelembe kell vennie, hogy az ülésszakon világosan kifejezésre jutott az államok többségének az az óhaja, hogy meg kell találni a kérdés konstruktív megoldását, elsősorban el kell érni az izraeli csapatok kivonását az elfoglalt arab területekről. A szovjet kormány a maga részéről, mint eddig is, hajlandó együttműködni minden békeszerető állammal e cél érdekében. A szovjet kormány azt is leszögezi, hogy a Szovjetunió más szocialista államokkal együtt továbbra is politikai támogatást fog nyújtani az arab államoknak a törvényes jogaikért vívott igazságos harcukban, segítséget fog nyújtani gazdaságuk helyreállításában és fejlesztésében, védelmi képességük erősítésében. Azok az államok, amelyek eddig meggátolták, hogy meg lehessen oldani az izraeli agresszió következményei felszámolásának kérdését, ha nem vizsgálják felül álláspontjukat, súlyos felelősséget vállalnak a népek előtt — fejeződik be a szovjet kormánynyilatkozat Szavazás a semleges országok határozati javaslatáról Newe Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés péntek esti ülésén a szünet után — magyar idő szerint éjfél után 1 órakor — Finnország képviselője bejelentette, hogy a Svédország, Finnország és Ausztria által közösen beterjesztett határozati javaslatból az ülésen elhangzott ellenvetések alapján kihagyták azt a bekezdést, amely azt javasolta a Biztonsági Tanácsnak, hogy sürgős kérdésként foglalkozzék a közel-keleti helyzet vizsgálatával. A határozati