Magyar Nemzet, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

S­t­ern­a, 1969. Július 26. Szeszély és szerettet A falu emelkedéséről lega­lább annyi szó esik mostaná­ban, mint ifjúságunkról. Út­jaimon gyakorta vitázom mindkettőről, de összefonódá­sukat eddig nem tapinthattam ilyen érzékletesen, mint leg­utóbb. A Balaton-felvidék legbájosabb falujában időzve, sétámon megállított a szőlő­hegy egyik messze virító, piros kalapos, takaros hajléka. Ki­csiny tornáca már inkább Üveges verandát formáz, való­ságos télikertet, törpe pálmák­kal, oszlopkaktusszal, sünkak­tusszal. A hófehérre meszelt ház oldalára futórózsa ka­paszkodott, mint egyetlen, az óriáskirály lányának esküvő­jére kötött tűzpiros rózsacso­kor. Fölötte, a tetőn, tévé­antenna. Az első szoba faredőnyös ablaka a távoli bazaltkúppal szemez. A zöldre festett rá­csos vaskapu előtt műút sza­lad a tó felé. A csempézett konyhában három főzőalkal­­matosság: legújabb gyártmá­nyú, zománcozott kis asztali­tűzhely, hűtőszekrény alakú, butángázzal táplált legmoder­nebb gáztűzhely s a sarok­ban kétlapos villanyfőző — minden eshetőségre készen. A fürdőszobának csak helye lát­szik, egyelőre hatalmas mos­dótálak szolgálják a tisztálko­dást, a vízvezetékre még vár­ni kell, amíg ideér a faluból vagy felszerelik a villanymo­tort. Különben mindenütt villany ég, a pincében is. A másik szoba ablaka a virágos udvarra tekint s oldalvást, a tündérlak mögött, venyigesor kapaszkodik a lávafölddel bo­rított hegyoldalra. Fiatal, épphogy termőre fordult ne­mes szőlőcske, ifjú gyümöl­csössel. Amikor ott jártam a szőlővirág szemérmes illata bujkált a kismenyecske korú tü­kok zöldfodros szoknyája körül Fiatal házaspár kezemunká­­ja mindei­g hajlék éppúgy, mint a néhány éve telepített szőlő. Paraszti négykezes mű­ve. Kő, tégla, habarcs, szőlő­vessző és ojtvány szimfóniája. Lelemény és verejték, vakoló­kanál és kapa alkotása. A fészekrakók majdhogynem a nincstelenség gödréből ka­paszkodtak fel, a férfi árva­gyerek volt, nem jussolt egy ereszaljnyit sem a fecskelé­­szek módjára épült hegyi há­zakból, kapavágás­nyi földet sem a szelíd szőlőskertekből, földosztáskor még legényke volt, meg aztán nem is igé­nyelt, inkább közszolgálatot vállalt, eleinte a községnél, aztán az államnál. A kis me­nyecske sem kapott hozomá­nyul egyebet szépségénél és dolgos két karjánál. Úgy kezdték, akár a mesében, tán azért is ilyen mesebeli a haj­lékuk. S ez a modern mézeska­lácsház eladó. Mindestül. Az ígéret terhével hivalkodó, ti­zenöt—húsz fürtöcskével büsz­kélkedő tüke-sereggel, a virá­gos kerttel, a télikerttel, a három tűzhellyel együtt. Ráadásul kínálva a féltve aj­­nározott futórózsafát, melyről senkinek sem szabad szakíta­ni, egyetlen szálat sem, még a legkedvesebb vendégnek, vagy akár a ház bimbójának, a kicsilánynak sem. S az egé­szet, odaadják, éppen a kis­lány kedvéért, idegennek. Rózsikának nem kell a me­sebeli ház. Úgy érzi, kinőtte. Nincs vízvezeték, a kerekes­­kútra járnak, nincs igazi für­dőszobája, tán a hajópadló sem felel meg, parkettás lakás kell. Bent a faluban, azaz, hogy az új soron, ahová le­száll a fecskefészek portákról, a nádfedeles, oszlopos, torná­­cos házakból a fél község. Ahol már fürdőszobás falusi villákat emelnek, teraszszerű kiugrókkal, amilyeneket a ké­peslapokban látni s immáron az új faluban is, nem is egyet. Ott közelebb az isko­la­ — érvel a kislány — meg a pajtások. Még nem fogal­mazza így, de már ez a szó értelme: a társaság. Tán a házibulikra gondol ötödikes korában? Igaz, hogy zord idő­ben, őszi esőben, hófúvásban fárasztó, tán nem is veszélyte­len az út a tudomány hely­beli szállására. Télvíz idején nem élvezet a kerékpározás s apa sem viheti mindig mo­toron. Játszva találhat érvet Rózsika: kényelmesebb a fa­luban, könnyebb lenne a szü­lőknek is, ott már »moder­­nebb­ a világ. Milyen hatások hívják elő egy iskolás lány fényérzékeny lelkében ezeket a vágyakat? Miféle áramlás érinti Rózsi­két? Bizonnyal a nagy átala­kulás látványa, amely számá­ra oly magától értetődő, ahogy nő a haja, az emelkedő falu újdonság igénye, a példák so­kasága. S ez rendjénvaló: szebben élni, teljesebben. Tö­rekedjék is erre, főként, ha a saját lábára áll, a maga erejé­ből vagy a választottal együtt, az új villanytűzhely alapítása­kor. Helyénvaló s a legter­mészetesebb, hogy ebben se­gítik az odaadó szülők, az is érthető, hogy idejekorán gon­doskodnak ivadékuk új ott­honáról, ám ez esetben a ké­szülődés túl korai: ki tudja merre vezetik tervei, kíván­ságai iskolái elvégzése, a pá­lyaválasztás után? A kedves hajlék áruba bo­csátása valamiképpen árulás, az apa és anya ifjúságának elkótyavetyélése. Maguktól so­ha nem gondolnak arra: alig pihenvén ki az építkezés fá­radalmait s izgalmait, máris odébbáll­janak s kezdjék a vállalkozást elölről. Még ha kedvezőbb körülmények kö­zött is, mivel a vételárból nagyjából futná az új épít­kezésre, hiszen a házhelyet máris megvették s affélét hal­lottam, akár sikerül az immá­ron régi, tegnap még új ház értékesítése, akár nem, mindenképpen nekilátnak a legújabb alapozásához. Java­részt ismét a két kezükkel, újabb lemondást vállalva, munkát és időt tékozolva, erőt, melyet annyi mindenre for­díthatnának. Pihenésre, testi és szellemi üdülésre s nem utolsósorban művelődésükre, melyre az "öregeknek" leg­alább annyi a joga, mint a serdülő ifjúságunknak. Ne maradjon számukra a kul­túra szinte egyetlen kútfeje a televízió, amely hasznos és fontos, felettébb becses a fa­lusi estéken, de lehangoló, ha beérik az éppen jubiláló vi­lághíradóval, a hol jól, hol rosszul sikerült tévé­játékok­kal, egy-egy színházi közvetí­téssel, ódon vagy új filmek­kel és a borzongató krimik­kel, amelyről vidéken az a hiedelem: a modernség isko­lájának kötelező tantárgya — mint a sültszendvics készítés. Úgy vélem: Rózsika óhajának mielőbbi teljesítése nem a kor­szerűség igényének elismerése, hanem a gyermekszeszély ki­elégítése. Meggondolatlan s fe­lesleges áldozat, nem annyira a szülői gyengédség üde for­rásából buggyan, inkább a majomszeretet­­ mirigyeiből. Valamiképp így rontották el, nevelték a valóságtól, az élet­től idegenné csemetéiket az egykori módos családok, fő­ként az újgazdagok, parancs­nak tekintve a trónörökös pil­lanatnyi, zsarnoki vágyait. Pónilovat akar a fiatalúr? Vegyünk neki angol- vagy akár bársonynyerget, hozzá ezüstfejű lovaglóostort — amellyel majd a kedves papa arcába csaphat az úrfi, ha egyszer valami nem tetszik. A kisasszonynak nercbun­­dácskát, később ezüstrókát, hozományul nyaralót — ám a saját házukat még ők sem vit­ték vásárra a családi princ, a polgárház hercegnőcskéje kedvéért. A dzsentri ivadék főként adósságot csinált az atya számlájára, a kunsági parasztbáró úrrá nevelt fia pedig az apa halála után ütöt­te dobra az összekuporgatott vagyont . Ha már nekünk nem volt semmink pályakorunkban, legalább nekik legyen minde­nük! — hajtogatják a nehéz múltú szüleik s lám már nem­csak táskarádiót, magnót vá­sárolnak fiaiknak, csecsemőnél nagyobb beszélő babát, gésa­pantallót a lánynak, hanem egy akaratos felkiáltásra el­adják házukat, hogy újat épít­senek. Nem szeretnék túlozni: a példa még nem mindenna­pos eset, de találkoztam kü­lönféle formáival. Amennyire örvendetes a falu városias igénye, a törekvés a korszerű életformára, a technika szol­gálatba fogadása, a lakáskultú­ra jelei, kiváltképpen a mű­velődés, az emelkedés vágyá­tól vezérelve, annyira lehan­goló s csöppet sem veszély­telen a gyermeki kívánság vak teljesítése. Akarnokká, családi zsarnokká, bizonyos mértékben könnyelműségre nevel. Ne küszködjenek,­ ve­rejtékezzenek úgy, mint a szü­lők, ám azért ismerjék meg a küzdelem örömét s ha úgy jön ki a lépés: a harc ke­ménységét. Ne verjük ki gyermekeinket a viharba, de ne is óvjuk jellemüket a rügyfakasztó tavaszi széltől. Szeszély és szeretet összecsa­pásában ne a szülők maradja­nak alul, az ifjúság igazi ér­deke kerekedjék felül. Koroda Miklós Magyar Nem­zet Négy vagon orosz fagylalt érkezik a kiállításra Festik a csarnokokat, rendezik a parkokat a mezőgazdasági kiállítás és vásár 33 hektáros területén Egy hónap múlva nyitja meg kapuit a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A kiállítás 33 hektá­ros területén serény munka folyik, rendezik már a par­kokat, utakat, renoválják és átfestik a csarnokokat Több mint 160 bemutató épület áll a vásár területén. A kerti utak hossza 25, az aszfalto­zott sétányok hossza pedig 20 kilométer. A vásárra jelentkezők szá­ma az idén jóval több, mint az előző években volt. Csak az önálló kiállítók csaknem 12 ezer négyzetméternyi fedett és ugyanannyi szabad területet foglalnak el. Szerepel az idén is a vásá­ron az Országos Vízügyi Fő­­igazgatóság, amely a lejtős te­rületek komplex talajvédelmét és vízrendezési feladatait mu­tatja majd be. A Kohó- és Gépipari Minisztérium mű­szer- és szerszámgép-bemuta­tót rendez. Több mezőgazda­­sági gépgyár, így a Vörös Csillag Traktorgyár és a Bu­dapesti Mezőgazdasági Gép­gyár, önálló gépbemutatóval szerepel a kiállításon. A Művelődésügyi Miniszté­rium új pavilonjában­ bemu­tatja a falu kulturális fejlő­désével összefüggő terveket és célkitűzéseket. Megrendezik az idén is a hagyományos lovasversenye­ket, amelyen 14 ország ver­senyzői vesznek részt A sza­badtéri színpadon naponta há­romszor tartanak előadást, s fellépnek a táncdalfesztivál győztesei is. Több lesz a vendéglők szá­ma, nagyobb választékot ígér­nek az ételkülönlegességek és tíz helyen állítanak fel bor­kóstolót. A kiállításra négy vagon orosz fagylalt érkezik. Ellenőrzés az üzemekben: mennyire szennyezik a levegőt A levegőtisztasági bizottság 26 kőbányai üzem ellenőrzé­sét végezte el. Megállapították, hogy több vállalat már nem szennyezi annyira a levegőt, mint korábban. A Lakk- és Festékipari Vállalat Mázsa ut­cai telepén például megszün­tették azoknak a termékeknek a gyártását, amelyek a bűzt terjesztették és az épületet raktárnak használják. Beszün­tették a porszennyeződéssel járó őrlést is. Az öntödei Vállalat Fertő utcai kazánjai állandóan erős füstöt okádtak. A kazánokat leállították és az üzemet bekapcsolták a Kőbá­nyai Fűtőerőmű hálózatába, a füst tehát megszűnt. A Mű­­széntermelő Vállalat azonban az ellenőrzés megállapításai szerint keveset tett a nagy­mértékű szennyeződés meg­szüntetésére. Problémát okoz a Pestvidéki Brikettgyár le­vegőszennyezése is. N A 20%-os ember és a többiek A lakás A. E. tudományos kutató ír­ja Pécsről: "A nősüléstől nem utolsósorban azok a szomorú tapasztalatok tartottak vissza, amelyeket barátaim és kollé­gáim közt szereztem... Mély­ségesen igazságtalannak tar­tom azt az eljárást, hogy a fér­jet szinte automatikusan, még akkor is, ha a válás az asz­­szony hibájából történik, el­zavarják a lakásból, ezzel az asszonynak valóságos nemzeti ajándékot adnak.­* P. I. Budapest, csak annyit árul el magáról, hogy kárval­lott és azt gyanítja, hogy »ma sok nő kiszemel magának egy lakással rendelkező embert, hozzámegy, gyereket szül ne­ki, hogy olcsón lakáshoz jus­son.­* H. E.-né, III., Árpád fejede­lem úr, elvált emberhez ment nőül és szövetkezeti lakást vá­sároltak. Kis fizetésűek lévén, ez nagy lemondással járt. A gyermektartásdíj azonban vál­tozatlan maradt. E két nagy havi kiadás a második házas­ságból származó gyerek élet­­színvonalának rovására ment. Továbbá:­­A lakásvásárlásnál két gyerek után elengednek kétezer-kétezer forintot. Mi ezt a kedvezményt nem kap­tuk meg, mert a fiú nem ve­lünk lakik. Az óvodai térítési díjnál az apa egész fizetését veszik figyelembe, pedig ab­ból lejön a gyerektartás, fizet­ni pedig annyit kell, mintha a férjemnek csak egy gyereke volna.­* L Válasz A. E.-nek. A bontóperi íté­leteknél a gyermek üdve a "suprema lex", s bár megné­zik azt is, hogy melyik fél dúlta fel a házasságot, de eb­ből — nagyon helyesen — nem vonják le azt a követ­keztetést, hogy gyereknevelés­re is alkalmatlan. Így ítélik nemegyszer a régi fogalmak szerint "­vétkes asszonynak" a gyereket, különösen akkor, ha az apa nem tudja körülmé­nyei miatt a gyerek gondozá­sát, nevelését vállalni. Ha le­hetséges, a bíróság megosztja a lakást, ha nem, a lakást az kapja, aki a gyereket gondoz­za. Ha ez méltánytalan a má­sik félre, mert nem felelős a házasság felbomlásáért, a bí­róság kárpótlást ítél meg ré­szére. Hogy mindig az anyáé ma­rad a lakás? Az ön tapasztalatai ellensú­lyozására közlöm S. E.-né, Bu­dapest, sorait. »A nagy szek­rénnyel kettéosztott lakásban folyt az idegháború... Az én idegeim bizonyultak gyen­gébbnek. A gyerekekkel együtt hazaköltöztem szüleimhez.A P. I.-nek pedig javaslom. Olvassa el a lapok apróhirde­tési rovatait, abban férfiak is fel szokták ajánlani szívüket és nevüket főbérleti lakással rendelkező hölgyeknek. Igaz, lehet, közöttük is vannak kár­vallottak, olyanok, akik váló­perük következtében vesztet­ték el lakásukat. H. E.-nével a törvény is egyetért, mert azt mondja, hogy a régi és az új házasság­ból született gyerekeket egy­­sorban kötelesek a szülők tar­tani. De az új lakás vásárlásra csak annyiban tudnak tekin­tettel lenni, mint ez a cikkben is szerepelt , hogy öt-tízezer forint kártérítést ítélnek meg a kiköltözőknek. A szövetke­zeti lakás építésekor pedig az engedmény csak a beköltöző gyerekekre vonatkozik. Igaza van, az óvoda költségeknél méltányos volna, ha azt a net­tó fizetés alapján állapítanák meg. A gyermektartásdíj "Egy negyvenszázalékos em­ber* aláírás" levélben azt fej­tegetik, hogy a válás révén sok férj a feleségéhez viszo­nyítva rosszabb helyzetbe ke­rül, így sem második házas­ságra, sem lakásvételre nem gondolhat. "Havi 1800 forint a fizetésem, elvált feleségemé 1600. A válást közös hibából mondták ki. Két kislányunk van, mindkettő az édesanyjá­nál él. Kértem, hogy kezdjük újból a házasságot, nem haj­landó. Kértem, hogy akkor legalább az egyik gyermeket adja oda, hallani sem akar róla. El is hiszem. Én 700 fo­rint gyermektartásdíjat fize­tek, ehhez járul még a 320 fo­rint családi pótlék. Azt elhi­szem, hogy az 1020 forintot teljes egészében a gyermekek­re fordítja, de mivel járul hozzá ő a gyerekek eltartásá­hoz? Semmivel. Vagy csak az elvált férj köteles gondoskod­ni a gyerekeiről?* L. S. IV. kerület. Váci út: "A vállalat, ahol dolgozom, minden felvilágosítást megad elvált feleségemnek. Így azt is megtudja, ha újítási díjat ve­szek fel. Ezzel szemben én nem kapok adatokat a felesé­gem munkahelyéről, csak a gyerektől tudom, hogy kere­sete igen megjavult. Sokkal többet engedhet meg magá­nak, mint a második felesé­gem. Ennek ellenére megköve­teli minden jövedelmem 20 százalékát* II. Válasz »Egy negyvenszázalékos em­ber­ elkeseredését megértjük. Kérdésére, hogy a felesége mivel járul hozzá a gyerekek eltartásához, csak annyit tu­dunk felelni: munkával. S ezt a munkát is ki lehet pénzben fejezni. A házasélet visszaál­lítására azonban a bíróság senkit sem kötelezhet. A tar­tásdíj csak akkor volna csök­kenthető, ha felesége jelentő­sen magasabb jövedelemmel rendelkezne, mint ön, és azon megélhetése veszélyben forog­na. (Úgy látom, az utóbbi ok fennáll.) L. S. kérheti a gyermek­tartásdíj csökkentését, ha bi­zonyítani tudja, hogy elvált feleségének anyagi helyzete sokkal jobb, mint az övé. A gyermektartásdíj megállapí­tásakor a bíróság tudniillik mindkét szülő jövedelmét te­kintetbe veszi. Erkölcsi kár Sz. K. XIII. kerület, Jano­­vecz út. "A bíróság a felesé­gem hibájából mondta ki a válást. Ez pedig a jelen tör­vények szerint nagy szó... A tanúk bizonyították erkölcste­len magatartását, ő is beval­lotta a bíróság előtt, hogy más férfival van kapcsolata. En­nek ellenére neki ítélték a gyereket.* A levélíró a továb­biakban arról ír, hogy a gyer­mek az anyjánál és nagyszü­leinél veszélyeztetett környe­zetben él. "A cikkben kije­lentik, hogy a gyermeknek nem származhat anyagi kára abból, hogy a szülők elváltak. Erkölcsi kára származhat?* III. Válasz Arra már utaltunk, hogy ha egy asszony megszegi a házas­társi hűséget, még kiválóan nevelheti gyermekét, nyilván azért ítélték elvált feleségé­nek a gyereket, mert gondo­zásra, nevelésre őt találták al­kalmasabbnak. Ez nem abszo­lút alkalmasság. Ideális vol­na, ha a gyermeknek a válás­ból semmilyen erkölcsi kára nem származna! Ha azonban ön bizonyítani tudja, hogy gyermeke körülményei rom­lottak és ön megfelelő kör­nyezetet képes biztosítani ne­ki, akkor újabb gyermekelhe­lyezési pert indíthat. Egyetér­tünk javaslatával, hogy *jó lenne, ha a gyámhatóság néha ellenőrizné a gyermektartási díj felhasználását.* Ha nem is a hatóság, de a tanácstagok, vagy más társadalmi munká­sok.­­ S ami az itt említett esetek jó részére vonatkozik, azt L. D. Debrecen, fejezte ki igen találóan: "A válás a legna­gyobb luxus, olyan nagy, hogy tulajdonképpen meg sem en­gedhetném magamnak." A balatoni kikötők bejára­tánál szembeötlő táblák jel­zik, hogy a­­kikötő területén és a hullámgátakon kerékpá­rozni, járművel behajtani ti­los-e. Ezt a közérdekű szabályt az utóbbi időben egyre gátlás­­talanabbul — és egyre büntet­­lenebbül — szegik meg. Ke­rékpárok, motorkerékpárok száguldoznak a keskeny gáton, úgy, hogy a gyalogos sétálók élete úgyszólván állandó ve­szélyben forog. A tilalomra fü­tyülő, s nem ritkán pótutas­sal futkározó biciklisták még fenyegetően is lépnek fel azok ellen, akik figyelmeztetni me­rik őket a szabálysértésre. Ilyen botrányos jelenetnek voltunk a tanúi a napokban a balatonszemesi mólón, ahol ámokfutó kerékpárosok való­sággal keresztülgázoltak egy elütött nőn. Amikor pedig a motorbiciklis horgászok, hátu­kon a keresztbevetett kétmé­teres botokkal, végigrobognak a mólókon, szinte pánikszerűen rebbennek szét az esti sétái­kat végző üdülők. A rendőrség, amely gondo­san vigyáz arra, hogy a für­­dőzők nehogy mélyebbre me­részkedjenek a tóba, vegye észre ezt a közveszélyes sza­bálysértést is. Legésszerűbb volna *Behajtani tilos* jelzésű KRESZ-táblát szerelni fel­­­melók bejáratához, annak fi­gyelembe nem vétele mégis­csak komolyabb következmé­nyekkel járna. Dr. K. F. K. J. Életveszély a balatoni mólókon Pató Pál-h­ázak Évek óta szólunk, hogy a fűtési idényben széngáz szivá­rog, s ki kell nyitnunk az aj­tókat. Előfordult, hogy szom­szédunk, Horváth László (öt­tagú család) áthívott: nézzem meg, a kályha hideg, de a par­kett résein szivárog a füst Telefonáltam vagy hat helyre, végre kijöttek a kéménysep­rők, megállapították, hogy ez életveszélyes, jelentették is, de semmi további intézkedés nem történt. A csatornákból esőben zu­hog a víz, a lakások beáznak, a falak a negyedik emeleten tönkrementek. Egy hónappal ezelőtt egy postás kisfiút meg­ijesztett egy nagyobb tömegű falomlás. Más még nem tör­tént ... Az itt felnövő gyere­kek is szeretnének felnőtté lenni — csak fejükre ne sza­kadjon a fal! Komatinger Istvánná, VII., Damjanich u. 38. II. udvar TEKINTSE MEG AZ OLIMPIAI TÁRGYSORSJÁTÉK FŐNYEREMÉNYÉT, A BUDAPEST, VIII., LUTHER UTCA 4—6. SZÁM ALATTI teljesen berendezett 2 szobás öröklakást! MEGTEKINTHETŐ: MINDENNAP 3—7 ÓRÁIG. SZOMBATON: 1—5 ÓRÁIG ÜL­TŐVERSENY szerda du. fél 5 órakor s

Next