Magyar Nemzet, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
23VASÁRNAPI KÖNYVESPOLC Erélyes elégia Gábor Andor válogatott versei Gábor Andor költészete lassan-lassan kezdi elfoglalni helyét a magyar irodalom folytonosságában, irodalmi köztudatunkban. E költészet legjava annak a sokoldalú és sokműfajú tevékenységinek a része, melyet Gábor Andor, pályája elején a parlagiasság ellen, az európaiságért, a Tanácsköztársaság leverése után a magyar és a nemzetközi fasizmus ellen, a munkásosztály ügyéért folytatott Nagyszerű publicisztikája, amely sajátosságainál fogva egyedülálló a magyar irodalomban, kissé háttérbe szorította líráját, amely nem formájával, hanem mondanivalóival hozott újat költészetünkbe. Alapállása szatirikus, tehát szenvedélyes tiltakozás a maradiság, a fasizmus barbársága ellen, és szenvedélyes azonosulás a haladással, a szocializmus eszméivel. Nyilvánvaló például, hogy kabarédalait nem választja el kínai fal későbbi verseitől, de még publicisztikájától sem, könnyedségük és szellemességük előiskola a Bécsi levelek véresein komoly, emellett ragyogóan fölényes bajvívásához, a kíméletlen szatírához. Versei a bécsi évektől kezdve többé nem csupán és nem elsősorban az önkifejezés eszközei, hanem társadalmi-politikai funkcióval bírnak, s írójuk aktív részvállalását tükrözik a nemzetközi méretű osztályharcban. A felszabadulás után már itthon írott versei nem mentesek bizonyos keserűségtől sem, s ennek nem az az oka, hogy illúziókkal telve érkezett haza, s itthon elkeserítő tények sorával találta szembe magát, hanem az, hogy sokan is ettől a hivatalos irodalompolitika sem maradt mentes) az emigráns kommunista irodalmat nem tekintették igazán a magyar irodalmi folytonosság részének. Aligha véletlen, hogy Gábor Andor is csak halála után kezdi megkapni a művészetének kijáró megbecsülést. Ezért is örvendetes, hogy most válogatott verseinek szép és rangos kiadását veheti kézbe az olvasó. Ez az örvendezés azonban nem hallgattathatja el a szerkesztéssel kapcsolatos észrevételeket Diószegi András az elmúlt években igen sokat tett Gábor Andor megismertetéséért, népszerűsítéséért, művei kiadásáért. Azzal a szerkesztési elvvel azonban, melyet a mostani kötetben tapasztalunk, nem lehet egyetérteni. Teljesen világos ugyanis, hogy egy válogatott kötetben semmi sem indokolhatja a versek időrendi sorrendjének megváltoztatását, mert ez a valóságostól eltérő fejlődés-vonalat eredményez a költőt nem, vagy csak kevéssé ismerő olvasók tudatában. A kötet első ciklusa például Gábor Andor 1916—17-ben írott, pesszimista, bezárkózó korszakából válogat, majd a továbbiakban a kabaré-dalok, és a társadalmi indítékú versek következnek. Ezzel szemben Gábor Andor éppen társadalmi mondanivalójú versekkel kezdte pályáját, és pesszimista írásai később, 1916—17-ben keletkeztek. A sorrendiségnek ez a megváltoztatása azért is meglepő, mert Diószegi Gábor Andorról írott monográfiájában hitelesen, a valóságos fejlődésvonalnak megfelelően kíséri végig ezt a költészetet. Diószegi Andrásnak a kötetet záró tanulmánya viszont olyan érdekes, új szempontokat vet fel, melyeket érdemes lenne alaposabb vizsgálat és elemzés tárgyává tennie. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Gy. I. RETTEN A LÁMPA ALATT Új szovjet elbeszéléskötet A címadás: a gond. Rossz cím miatt jogos bírálat illeti a vétkes "keresztapát", a jó címet egyszerűen tudomásul vesszük. Az Európa Könyvkiadó ezúttal szerencsésen választotta az idei, már hagyományos szovjet elbeszélésantológia címéül Grekova novelláját: Ketten a lámpa alatt. A kötet ugyanis azt a kedvező folyamatot ábrázolja, amelyet vagy egy évtizede figyelhetünk meg a szovjet irodalomban. A magánélet, az egyéni, belső konfliktusok, az emberek és gyarlóságaik öszszeütköztetése a szocialista társadalom síkján egyre nagyobb helyet foglal el az újabb szovjet elbeszélésekben. A Ketten a lámpa alatt cím tehát kifejezd ezt a bensőségesebb, líraibb hangulatot, meghittséget, két ember kapcsolatának tengernyi társadalmi szállal is átszőtt, sokféle gondját, ami a szovjet írók kéziratpapírjára is fölkerül. De még mindig a címnél maradva: maga a Ketten a lámpa alatt az egyik legőszintébb, legmeghittebb hangú írás a kötetben, szerzője az egzakt tudományokkal magas színvonalon foglalkozó Grekova, akinek egy nagyon kedves, szép kisregényéből — a Nagyvilágban jelent meg annak idején — a Televízió sikerült filmet készített. Program és jelkép tehát a cím, és a kötet tizenöt elbeszélése tisztességgel eleget tesz ennek. Persze, itt is előadódik, mint a világ minden antológiájában, hogy a válogatás egy esetlenségeket simít össze. Mert Pausztovszkij pasztellszínű, éppen szemérmességében megdöbbentően erőteljes írása mellett Lihonoszov elbeszélése még döcögősebbnek tűnik, és akad még egy-két olyan novella, amelynek szerzője becsülettel vívja meg ugyan harcát nehéz témájával, de Pausztovszkijjal vagy másokkal szemben alulmarad. A kötet novellái, bár alapjában véve valamennyi a magánélet problémáját járja körül, mégis roppant változatossággal szólnak ember és ember bonyolult viszonyáról. Három írás, Prisztavkin, Pogogyin és Makszimov munkája a gyermekélet tükrében láttatja a felnőtteket, közülük Prisztavkin alig néhánysoros vázlatai egy szovjet gyermekotthon lakóiról a Nagy Honvédő Háború éveiben különösképpen megragadóak. Olvashatunk egy elbeszélést Szolzsenyicintől is. Írása, a Matrjona háza elmaradott falusiak kapzsiságáról, önző, gonosz kis perpatvarokról szól, szinte szenvedély nélkül, mégis csupa felkiáltójellel. Ezt a társadalomellenes maradiságot boncolgatja — persze más és más hőfokon és eredménnyel — Szemjonov, Konyeckij és Lihonoszov is. E novellákban, amelyekben elsősorban az a közös, hogy egy homogén szocialista társadalom talajáról indulnak el, hogy újak és hogy a magánéletről szólnak, van még egy alapvető azonosság. A gyógyító, javító szándék és a nemes szenvedély az, amely a legrangosabb szerzőtől a még kezdő novellistáig áthatja a könyv valamennyi írását. Kár, hogy az Európa, amely gyakorta fűz hosszú elő- vagy utószót jól ismert külföldi írók kötetéhez, az új szovjet gyűjtemény íróiról még annyi adatot sem közölt, amennyit a Nagyvilág szokott, minden száma végén. A válogatás feladatát Nikodémusz Elli végezte el, sikerrel. (g- 7y) TADEUSZ BREZA A hivatal Egy lengyel fiatalember téblábolását ügyes-bajos dolgainak intézésére a Vatikánban, írja le Tadeusz Breza regényében, A hivatalban. A szerző világsikert aratott a Vatikánról írt, dokumentatív könyvével, A bronzkapuval; ez a regény személyes tapasztalatainak, személyes hangú, regényes földolgozása. A gondosan kidolgozott, érdekesen megírt társadalmi körképen emberek és eszmék, látszat és valóság, képmutatás, és igazságra törekvés, egyszerű emberek és magas rangú potentátok láthatók, reális ábrázolatban, s együttvéve egy szinte már kafkai gépezet, embertelenül. A kitűnő fordítás Murányi Beatrix munkája. (Európa Könyvkiadó) Würtz Ádám illusztrációja Thomas Hardy »A weydoni asszonyvásár" című művéhez, mely a Magyar Helikon kiadásában jelenik meg REX WARNER Periklész Anaxagorasz az i. e. V. század egyik legismertebb filozófusa. Egyes források szerint Szókratész is az ő tanítványa volt. 500 táján született, és így több mint hét és fél évtizedes pályafutása során a hellén világ legmozgalmasabb és legdicsőségesebb korát élte végig, a perzsa háborúktól a pelopponészoszi háború idejéig. De nemcsak végigélte, hanem mint Periklésznek korábban tanítómestere, később barátja, a legközvetlenebb szemtanúja is volt az athéni birodalom virágkorának. Mindez különösen alkalmassá teszi arra, hogy egy mai író, az angol Rex Warner, Anaxagorasz köntösét öltse magára, és így vezesse el az olvasót az ókori Athénba, sőt e városállam határain túl, az ókori Hellaszba, Periklész című regényes életrajzában. Ez az írói fogás nem is lehetővé, hanem egyenesen kézenfekvővé teszi, hogy a szerző olyan alapon ismerője a kulisszák mögött lejátszódó eseményeknek is, amilyen csak a legbennfentesebb lehet. De nemcsak ismeri ezeknek az eseményeknek a lefolyását, a titkos rugóit, hanem mint filozófus, természetesen véleményt is alkot, kritikát is mond róluk. Névleg ugyan Periklész élete a könyv tárgya, csakhogy ez az élet elválaszthatatlanul egybefonódott az emberi szellem egyik legfényesebb korszakának a történetével. Ebben a korszakban politikusok, hadvezérek, tudósok, művészek játsszák a vezetőszerepet, gyakran egyazon személy többet is: ugyanaz a Szophoklész, aki az athéni hajóhad egyik tengernagya, írja a béke éveiben máig is híres drámáit; ugyanaz a Periklész, akinek hol a hazai reakció, hol a perzsa, hol a spártai veszedelem ellen kell hadakoznia, építteti meg a világ egyik legnagyobb képzőművészeti csodáját, az Akropoliszt. Küzdelem az életért, küzdelem a szépségért, küzdelem a szép, az élni érdemes életért: röviden ez ennek a korszaknak a története. Az Európa kiadásában megjelent ízléses kiállítású kötetet Máthé Elek világos, gördülékeny stílusú fordítása tolmácsolja a magyar olvasónak. .. GÁL ZSUZSA Wolfgang Amadeus Mozart »Az én zeneszerzőm« sorozatban most Mozart életrajzát írta meg Gál Zsuzsa az ifjúság számára. Az író ebben a kötetben is pontosan eltalálta azt az irodalmi formát, melyben minden oktató jelleg nélkül, könnyed stílusban, olvasmányosan ismertetheti meg fiatal olvasóival a csodagyermekként induló, s rövid életútja alatt is remekművek sorát alkotó művészt. Vonzó ez a Mozart-arckép, nemcsak költői, hanem hiteles megfogalmazása is a zseniális komponista és előadóművész sokszínű egyéniségének. A kötetet számos, beragasztásra váró illusztráció és hanglemezmelléklet teszi teljessé. (Zeneműkiadó) (fl) Akar velem beszélgetni? Moldova György két kisregénye Semmi nem olyan konzervatív, olyan égrebandzsítóan erkölcsnemesítő, mint a ponyva. A ponyvában szűzlányokat rabolnak el , mert fenntartás nélkül hisznek a szüzesség mindmegannyi polgári értékében. Revolvert szegeznek a szegény öreg pénztáros mellének — a bank szent, a bank sérthetetlen. Törékeny leánykák indulnak harcba családjuk igazgtalanul meghurcolt becsületéért — a végrendelet a polgári gazdaság gyik talpköve. A ponyva a szűzlányokban hisz, a páncélszekrényekben, a rendőrségben, az isteni és emberi igazságszolgáltatásban és eme tiszteletre méltó intézmények összes földi helytartójában. A ponyva egy társadalmi rend misztifikált illúzióját védi foggal és körömmel, s habozás nélkül juttatja rendőrkézre, akasztófára, kergeti öngyilkosságba vagy az őrületbe mindazokat, akik ezt az illúziót meg meriki sérteni. A ponyva nem ismer kételyt. Nem kérdőjelez meg semmiféle kodifikált jogot, erkölcsöt vagy szokást, sőt a maga fekete-fehér módszerével inkább támogatja azokat. Az alapállás otromba hazugságát aztán leplezhetik (leplezik is!) a legkalandosabb kalandok, a legfordulatosabb történet, kendőzhetik kis részletigazságok, egy-egy hihető pszichológiai motívum, életszagú leírás, megfigyelés — attól a ponyva csak ponyva marad. Funkciójában a csendőr és a misszionárius erőszakos butasága egyesül, kellékeit, az extrém szituációkat, a szélsőséges figurákat, a hajmeresztő fordulatokat a legszabadsághívőbb irányzattól, a romantikától lopta, persze az igazi romantika intenzitása, óriásnyi jellemei, lobogó pátosza nélkül. Hazudik a ponyva, sugaras hőssé költi át magát a bitang. Szilveszter este egy turistaházban. A riportra kiküldött újságíró, Futó Gábor az elhagyatott, üres autóbuszban készül tölteni az éjszakát különösen viselkedő útitársnője társaságában. Ám a lány éjfélkor tőrt ránt elő és leszúrja. A merénylet nem sikerül, s ezért egy hosszú lábadozó beszélgetés során elmondják egymásnak életük történetét. (Vér és könny!) A lány jómódú értelmiségi család kényeztetett gyermeke. Beleszeretett egy szerencsétlen, talajt vesztett emberbe, aki — miután a lány egyszer már megszöktette az idegosztályról — végül öngyilkos lett. A lány felkutatta azt a férfit, Futót, akit szerelmese haláláért úgyahogy felelőssé lehet tenni, akinek az élet illúziótlan polgári szintjén mindaz sikerült, amit a sors attól a másiktól, a tisztától, a nem is e világba való Marslakótól megtagadott. Az Utolsó esténk Szodomában végén marad néhány erkölcsi és egy fizikai hulla. Hasonlóan lelkes lények népesítik be az Akar velem beszélgetni? című kisregénynyire nyúlt telefonbeszélgetést is. Ez esetben Karácsony este van. A magányosan élő Léber Annánál megszólal a telefon. Az ismeretlen férfi egy kórház portájáról beszél, másnap megoperálják a szemét, s ezen az utolsó estén vaktában beletárcsázott a világba, hogy egy kis emberséget kolduljon. (Vér és könny!) Elmondják egymásnak életük történetét. A férfi újmérnökből züllött bárzongoristává, ám a végső lecsúszástól, attól, hogy benősüljön egy kiterjedt káderfamíliába, megóvta szerencséje. A műtét veszélyes, ritkán sikerül. A nő hivatalosan takarítónő, valójában — egy kis SZTK-csalás — illegális bedolgozó egy szövetkezetben. Férjétől elvált, családja nincs, egyetlen barátja, a festő pont ma éjjel lett a ráktól való félelmében öngyilkos. Léber Anna kikopott minden emberi relációból. Aztán kiderül, hogy a férfinak sem a neve, sem a foglalkozása nem igaz, a kórház sem, ilyen műtétet nálunk nem is végeznek. Egyszerű unalom- és magányűző kaland volt csak az egész szívszakajtó történet. Nem is történik voltaképpen gyilkosság, a nővel egy szívroham végez az ágyban. Ismét néhány erkölcsi és egy fizikai hulla. Moldova György mindkét kisregényében a fentieken kívül szó esik: a zsidókérdésről, az élet értelméről, az idegbetegségekről, a társadalmilag értékes élet utáni nosztalgiáról, továbbá álművészek álproblémáiról. Rusznyák Márta SÉNYI IMRE— SZUROK JÁNOS A filmtrükkök birodalmában A kulisszák mögötti világ, a műhelytitkok mindig érdekes, s a film, korunk művészete még kívánatosabbá teszi e titkokat. Sényi Imre és Szurok János sorra veszi a filmkészítés optikai és technikai trükkjeit, példákra hivatkozva bemutatja, megmagyarázza őket. Előszavukban az illúziórombolás vádja ellen védekeznek; a kulisszák mögé tekintés azonban sokkal inkább oly módon veszélyezteti a műélvezetet, hogy leselkedővé és tudálékossá tesz. A szerzők ezt a veszedelmet jó ízléssel elkerülték; érdekesen írják le a filmkészítés kulisszatitkait, de ügyelnek arra, hogy az érdeklődés sose lehessen öncélú, hogy éppen úgy álljon a műértés és műélvezet szolgálatában, mint a trükk a művészetében. (Móra Könyvkiadó — Búvár Könyvek) A HÉT KÖNYVEI KOSSUTH KIADÓ: Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban Az atomvárostól a csillagvárosokig Földünk lakossága Munkások, Katonák és Parasztok! SZÍJPIRODALMI KIADÓ: Diószegi András: Megmozdult világban GONDOLAT KIADÓ: André Maurois: A három Dumas GÜNTER SKEIB A déli jégvilág A nemzetközi Antarktisz-kutatás munkájában részt vevő Günter Skeib német meteorológus két nyarat és egy telet töltött a déli jégvilágban, s arra a rendkívüli feladatra vállalkozott, hogy egyetlen kötetben népszerűen összefoglalja mindazt, amit ma erről a sokirányú kutatás gyújtópontjában álló földrészről tudunk. Könyvét a Kossuth Kiadó pompás képanyaggal illusztrálva jelentette meg az Universum Könyvtár sorozatában. Skeib mintegy 12 000 kilométer utat tett meg a déli sarkvidéken, s személyes élményeivel gazdagon átszőtten számol be Antarktisz tájairól, élő- és élettelen világának sajátosságairól, a jégbefagyott földrészt vizsgáló tudósok életéről, kutatási feladatairól, munkamódszereiről. A magas fokú tudományos igénnyel, de szórakoztató formában megírt könyv miközben összegezi a déli sarkvidék kutatásának eddigi eredményeit, vonzó képek sorában ábrázolja a hóbajégbe merült világ táji szépségeit, az Antarktisz káprázatos színárnyalatokban tündöklő nyarát, s a félelmetes sarki éjszaka fenséges zordságát. CSAPÓ GYÖRGY Levantei utazás Athént, Marathónt, Izmirt és Isztambult, Rodoszót és Ankarát, Ciprust és Rhodoszt járta be a jótollú riporter, Csapó György, a kitűnő fotográfus, Korniss Péter társaságában; élményeiket adják közre ebben az érdekesen megírt, gazdagon illusztrált kötetben. A leírások egy részének aktualitást ad, hogy napjainkban fokozott figyelem fordult Görögország felé. Csapó György azonban érdekes élménybeszámolóiban gazdag történelmi tudásról, nagy kulturális érdeklődésről is tanúságot tesz. A riportkönyvet egyszerűen írta meg, hivalkodásmentesen, tanulságosan, föltárva és megkedveltetve egy csodálatos, világot, amelynek mai életét is valószerűen ábrázolja. (Kozmosz Könyvek) PAPP JÓZSEF Védett területek Érdekes, hasznos, valóban hiányt pótló kiadványt jelentetett meg népszerű sorozatában a Panoráma. Papp József Védett területek, növény- és állatritkaságok című könyve jól áttekinthető, nagy szorgalommal, gondosan egybegyűjtött anyagot szolgáltat természetvédelmi területeinkről, oltalmat érdemlő különleges növényeinkről, állatainkról. A civilizáció elterjedésével, a mezőgazdasági termelés széles körű kibontakozásával világszerte gyors pusztulásnak indultak a természeti tájak, s jellegzetes növényeiknek, állataiknak csak ott maradt némi nyoma, ahol az állam gondoskodott megfelelő védelmükről. A természetvédelemnek nagy múltja van Magyarországon, ennek köszönhető, hogy Papp József igen sok értéket őrző honi védett területről számolhat be. A szerző fáradhatatlan alaposságát dicséri, hogy sorra veszi és bemutatja a védett területen kívül található növény- és állatritkaságokat is, a megbecsülést és gondozást érdemlő magános öreg fákat éppúgy, mint az állat- és madárvilág legrejtettebb élőhelyeinek utolsó mohikánjait. Papp József munkája, országrészek szerint rendszerezett gazdag anyagával hasznosan egészíti ki a kiadó útikönyveinek sorozatát. ARANYHÍD Színes magyar ismeretterjesztő film Rendező: G. KOLOZS ZSUZSA Operatőr: SCHULLER IMRE Bemutató: augusztus 17