Magyar Nemzet, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-05 / 183. szám

irat 60 fillérM­agyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1967. augusztus 5 XXIII. év, 183. szám Érik a gyümölcs Hosszan tartóan forró ez a nyár, rekordot értünk el a napsütéses órák számában és a melegben, ami igen kedve­zően befolyásolja a gyümölcs­­érést. Ez a nyári napfény az, amit a gyümölcsök ízében és zamatéban exportálhatunk, ami versenyképessé és kere­setté teszi a magyar gyümöl­csöt a külföldi piacokon. Az idén nemcsak minőségi­leg kifogástalan a magyar gyü­mölcs, bőven is termett be­lőle, egy-két csonthéjast ki­véve, így a mostohán kezelt meggyet és cseresznyét, ame­lyekből nagyon sok asztalra csak mutatóba került és a ke­reskedelem is a tervezettnek csak a felét tudta felvásárol­ni. Hasonló problémák voltak a málnával, amelyet munka­igényessége miatt hanyagolnak el a termelők. Hogy a jövőben ne 14 forintos árban kerüljön a piacra a meggy, s legyen bőven is belőle, ahhoz tervsze­rűbb, átgondoltabb telepítési politikára van szükség. A homoki tájak gyümölcse, a kajszi, az utóbbi esztendők­ben nem szerepelt sikeresen, de az idei nyár jó termést eredményezett, a felvásárlási tervét a kereskedelem is túl­teljesíthette. Piacra is jutott bő­ven, csak amiatt panaszkod­tak, hogy a szokottnál apróbb­­szemű a gyümölcs. A bő termés jellemzője ez, de arra is fi­gyelmezteti a termelőket, hogy több gondot fordítsanak a nö­vényápolásra, ez esetben a ritkításra. A nagyobb szemű gyümölcsnek nagyobb az ára is. És ez lényeges kérdés lesz az új mechanizmusban. Elértük azt is jó ex­párt­politikánkkal, hogy külföldön az őszibarackot már kimondot­tan magyar gyümölcsnek tart­ják. Ennek is köszönhető, hogy telepítését túlzottan szorgal­maztuk. A második ötéves tervben telepített őszibaracko­sok javarésze most fordul ter­mőre. Bár az idei terméskilá­tások, különösen délen, Szaty­­mazon, nem valami jók, ex­porttervünket így is teljesíteni tudjuk. Érdemes azonban fon­tolóra venni, hogy a jövőben őszibarackosokat telepítsünk-e vagy pedig meggyet és cseresz­nyét. Nyilván a kereslet, a piac felvevőképessége is bele­szól ebbe és segít az egészsé­ges egyensúly kialakításában. Az elmúlt három év a sző­lőre nem volt kedvező, tavaly a hazai piacon is alig volt csemegeszőlő. Az idei esztendő jónak ígérkezik, több mint négyezer vagon felvásárlására számít a kereskedelem. (Per­sze, ha nem lesz túl hosszú a trópusi meleg.) Ebből tudja majd exportját is teljesíteni és Budapest is kap elég szőlőt, amelynek első hírnöke, a Csa­bagyöngye egy-két napon belül megjelenik a piacokon. Sokszor elmondottuk az utóbbi esztendőkben, hogy az is baj, ha nincs termés, de az is sokszor problémát okoz, ha sok a termés. És ez valóban így volt. Ha sok volt a termés, nem tudtuk tárolni, nem volt helye a bornak, kevés volt a hordónk, a pincénk, s nem tudtuk elraktározni az almát, prizmákba kellett rakni, mint a krumplit. A bő termés a kedvező idő­járás hatására az idén is "fe­nyeget"­ bennünket, különösen almából. A szakértők szerint több mint harmincezer vagon őszi almatermésre számítha­tunk (s legalább ezer vágóm­ nyári almára!) Sajnos, a te­lepítéssel nem tartott lépést a járulékos beruházás (milyen sokszor elmondjuk!) s kevés a tárolóhely. Épült ugyan Sza­bolcsban hűtőház, csomagolás­hoz szükséges raktár, de ez nem oldja meg a problémát. Most is folynak tárolóhely építkezések, s évről évre nö­vekszik a hűtőkapacitás is, ugyanakkor egész sor régi te­lep rekonstrukcióján dolgoz­nak. Szabolcsiban az alma újabb 11 ezer négyzetméternyi raktárterületet kap, hogy elő­készíthessék az exportra. Ugyanakkor Budapesten is dolgoznak a Nagyvásártelep rekonstrukcióján, s még az idén befejezik egy 400 vagonos hűtőház építését. Ezenkívül igénybe veszik a barlangpin­céket, tehát minden remény megvan arra, hogy Budapest téli alma­ellátásában nem lesz fennakadás. De nem is csak ez a problé­ma. Hiszen a téli almaellá­tásra még csak futja valahogy raktározó lehetőségeinkből, ha szűkösen is. A probléma in­kább az, hogy akármilyen bő is a termés, a tavaszi hónapok­ban mégis hiánycikk az alma. Ezért emelkedik fel az ára 6 —7­ forintról 15—16 forintra. Könnyű kiszámítani az árkü­­lönbözetből, hogy megfelelő hűtőtér építése legalább ugyanolyan haszonnal járhat­na, mint az új gyümölcsösök telepítése, tehát mindenképpen meg kell találni a kettő kö­zött az egyensúlyt, mert ezt kívánja a lakosság érdeke is. Hiszen tavasszal van legna­gyobb szüksége a szervezetnek a gyümölcsre. S mi éppen ezt nem tudjuk biztosítani, s anakronizmusnak hat, nagy hűtőterekkel rendelkező kül­föld ugyanakkor magyar almát ehet tavasszal. Talán ez is egyik oka annak, hogy nálunk az évi gyümölcsfogyasztás nem haladja meg a hatvan kilót, pedig az egészséges táplálko­zás ennek legalább a dupláját követelné meg. S ezt el is tud­nánk érni, terem ennyi gyü­mölcsünk. A másik probléma, ami bő termés esetén évről évre visz­­szatér: a göngyöleg kérdése. Vinnénk, szállítanánk a ter­melőtől az almát, de sokszor nincs miben. Csak ömlesztve vihetjük, akár a krumplit. Volt olyan időszak, amikor csak így tudtuk, vagonokba ömlesztve külföldre is szállítani. Ott az­tán kiválogatták, ládákba cso­magolták és kétszeres árért to­vább exportálták. Ez a kérdés is majdnem egyenértékű a hű­tőtér kérdésével, s jó, ha az illetékesek erre is időben fel­készülnek, nehogy almaszüret idején kapkodjanak, amire volt már példa. A megoldásra váró feladat: hazai gyümölcsből egyenlete­sen ellátni a lakosságot! Erre az idei jó termés megadja a lehetőséget, ha a kereskedelem is kellően felkészül és mindent megtesz ennek érdekében. Le­hetetlent persze nem kíván senki a kereskedelemtől, hi­szen csodákra nem képes­ évek kellenek, amíg megfelelő mennyiségben állnak majd rendelkezésére hűtőházak, tá­rolóhelyek. Nagyban segíti azonban en­nek a feladatnak a megvaló­sítását a küszöbön álló új gaz­dasági mechanizmus is. A ter­melőszövetkezetek egy része már az idén kikapcsolja a köz­vetítő kereskedelmet és maga értékesíti áruját a piacon. Az ilyen termelőszövetkezetek fél­tő gonddal igyekeznek majd tárolni az almájukat, s talál­nak is rá módot, hogy ez si­kerüljön. Nem jelent ez visz­­szalépést az aknaillatú szobák félhomályába, ahol az almá­rium tetején várta a telet az alma. Inkább előrelépést je­lent, a nagyobb önállóság felé, a verseny felé, amely a fo­gyasztók számára is kedvező hatással lesz és megoldja vég­re a gyümlöcsellátás régen va­júdó problémáját. Illés Sándor A khartoumi konferencia javasolja az arab csúcsértekezlet összehívását A külpolitikai helyzet­­ A KHARTOUMI KONFERENCIA befejező, döntő szaka­szába jutott. Politikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy az arab külügyminiszterek ma, vagy legkésőbb vasárnap nyilvános­ságra hozzák az értekezleten elfoglalt álláspontjukat. Mahgub szudáni miniszterelnök és külügyminiszter, a konferencia el­nöke, rendkívül derűlátó hangot ütött meg. Hangsúlyozta: "Az értekezlet kedvező irányban halad, túljutott a holtponton. Az arab delegátusok együttműködő és lelkes szellemben töreksze­nek pozitív céljaik valóraváltására." Pénteken az értekezlet figyelme a jemeni kérdéssel kap­csolatos egyiptomi javaslat felé fordult, az EAK ugyanis azt indítványozta Szaúd-Arábiának, hogy térjenek vissza a dzsid­­dai megállapodáshoz, amely elvben véget vetett volna a jemeni királypártiakat támogató Szaúd-Arábia és a köztársasági rend­szert védelmező Egyesült Arab Köztársaság szembenállásának. A kairói kormány most azt indítványozta, hogy az egyezmény pontjait három arab ország képviselőinek felügyelete mellett valósítsák meg. Az arab külügyminiszterek értekezlete úgy döntött, hogy javasolja az arab csúcsértekezlet összehívását — közölte Mahgub szudáni miniszterelnök. Időpontot Mahgub nem kö­zölt, hírügynökségek úgy tudják, hogy a csúcsértekezletre a hónap végén kerül sor. A külügyminiszteri értekezlet Szudán küldöttét bízta meg a napirend összeállításával és a szombati ülés elé terjesztendő közlemény megszövegezésével. Ami a Jemen kérdésében fennálló egyiptomi—szaúd-ará­­biai vita rendezésének perspektíváit illeti, Mahgub kijelentette, hogy Szaúd-Arábia már válaszolt Egyiptomnak ebben az ügy­ben tett javaslatára. A választ a miniszterelnök nem részle­tezte. A külügyminiszteri megbeszélések általános jó légkörét nem rontotta meg az az incidens sem, amely Sukeiri, a Palesz­tinai Felszabadí­tási Szervezet vezetője és Monzsi Szlim tuné­ziai küldött között robbant ki. Sukeiri bírálta Tunéziát, amiért "ellenséges szemmel nézi­ a szervezetet és személy szerint az ő működését. Egyébként Sukeiri 24 pontos, az értekezlet elé terjesztett emlékiratát a külügyminiszterek érdemben nem tár­gyalják meg. A tunéziai kormány pénteken közleményben til­takozott amiatt, hogy Sukeiri, a PFSZ vezetője, jelen lehet az arab külügyminiszterek értekezletén. A közlemény szerint Tunézia abban a hiszemben fogadta el a szudáni meghívást, hogy a konferencián csak külügyminiszterek vesznek részt. A tunéziai kormány egyéb vonatkozásban is bírálatokat han­goztat Sukeiri tevékenységével kapcsolatban. Feltűnést keltő értesüléssel vezeti be az arab világ és az Egyesült Államok viszonyának taglalását Hejkal, a kairói kor­mányhoz közelálló Ál Ahram főszerkesztője. Hejkal szerint Johnson elnök üzenetet intézett "egy arab államfőhöz­, s eb­ben ígéretet tett, hogy Izrael végül is ki fog vonulni a hatnapos hadjárat során megszállt arab területekről, "ehhez azonban türelemre van szükség, amely valóra váltja majd számos kö­zös elképzelésünket­. Az EAK legismertebb publicistája rá­mutat, hogy az izraeli csapatvisszavonulások késleltetésével az Egyesült Államok szét akarja zúzni az arab nacionalista moz­galmat. Az a célja, hogy kiélezze az arab országok nézeteltéré­seit. Ez lenne az előjátéka a Palesztinai ügy végleges hidegre tevésének. Hejkal emlékeztet rá a továbbiakban, hogy az Egyesült Államok napalmbombákat szállított Izraelnek, ezeket Tel Aviv bevetette a közel-keleti hadjáratban. Közvetlenül a háború kitörése előtt az Egyesült Államok és Izrael között légihíd működött. Fegyvereket, lőszereket és alkatrészeket szál­lítottak Izraelbe, több napalmot, mint bármely más országba, leszámítva Vietnamot — fejeződik be az Al Ahram cikke. Mahgub szudáni miniszzterele­k­­ „Jó haladást értünk el” Rudnyánszky István, az MTI tudósítója jelenti. Az arab külügyminiszteri értekezletnek pénteken a kora délutáni órá­kig elhúzódott délelőtti ülése után Mahgub szudáni minisz­terelnök és külügyminiszter, a konferencia elnöke kijelentet­te: — Jó haladást értünk el. Reméljük, hogy az értekezlet szombaton, de legkésőbb va­sárnap délelőtt befejezi mun­káját. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter közölte a tu­dósítókkal, hogy a jemeni problémákat félretették, mert várják Szaúd-Arábia válaszát az egyiptomi kezdeményezés­re. Hozzáfűzte, hogy továbbra is derűlátó. Elmondotta a to­vábbiakban, hogy a külügy­miniszterek megkezdték a csü­törtök este előterjesztett iraki javaslat vitáját. Irak gazdasági intézkedéseket indítványozott, az izraeli agressziót támogató hatalmak ellen irányuló olaj­bojkott folytatását, az arab pénzletétek visszavonását az amerikai, angol és nyugatné­met bankokból, valamint egy arab pénzügyi alap létesítését az agresszió következményei felszámolásának elősegítésére. Ibrahim Makhusz szíriai külügyminiszter az AITI tudó­sítójának kérdésére válaszolva kijelentette:­­ Szíria szerint csúcsérte­kezletet csak akkor érdemes tartani, ha kilátás van az arab országok egyetértésére. Khartoumi megfigyelők sze­rint várható, hogy Fejszét szaúdi uralkodó nem vállalja a csúcsértekezlet szabotőrének szerepét és bizonyos feltételek mellett kész­ hozzájárulni a dzsiddai egyezmény felújítá­sára vonatkozó egyiptomi ja­vaslathoz. Az értekezletre Khartoumba érkezett tudósítók körében nagy feltűnést keltett az Ál Ajjam című lap pénteki vezér­cikke, amely szerint egyes arab országok készek lennének kapcsolatba lépni Izraellel, hogy elérjék az arab területe­ket megszálló izraeli csapatok kivonását. E híresztelések sze­rint az említett arab országok lényegében hajlandók elismer­ni Izraelt. A vezércikkíró hoz­záfűzi: reméli, hogy ezek a híresztelések alaptalanok. Több tudósító megkérdezte egyes küldöttek véleményét az Al Ajjam cikkéről Azt a vá­laszt kapták, hogy az arab kül­döttségek kizárják Izrael elis­merésének lehetőségét, de a válság realista megoldását ke­resik, amely arab részről je­lentős engedményeket foglalna magában. Az arab delegátusok nem értenek egyet azokkal, akik reménytelennek tartják a helyzetet. Nem akarják, hogy a Közel-Kelet a világbékét fe­nyegető állandó veszélygóc maradjon. Ha azonban eluta­sítják az arab álláspontot, ak­kor az arab országok készek a legmesszebbmenő gazdasági ellenintézkedésekre. Újabb tűzharc a jordániai tűzszünet­ vonalon Tel Avivból jelenti az AP. Az izraeli főhadiszállás köz­leménye szerint péntek reg­gel, magyar idő szerint fél 9 órakor újabb tűzváltás volt a Jordán folyónál. Izraeli részről azt állítják, hogy a tűzharcot — amelyre Jerikó közelében került sor , a jordániaiak provokálták ki. Izrael nem közölt veszteség­listát. A pénteki izraeli lapok ar­ról adtak hírt, hogy Tel Aviv "figyelmeztette-e Jordániát: "erőteljes akciókhoz folyamo­­dik ,ha a tűzszüneti vonalon újabb incidensek lesznek". A Nemzetközi Vöröskereszt repülőgépe pénteken 25 sebe­sült egyiptomi hadifoglyot szállított el Izraelből az Egye­sült Arab Köztársaságba. A foglyok között polgári szemé­lyek is vannak. További húsz hadifogoly elszállításáról a kö­zeljövőben történik intézke­dés. Jelentős nehézségek merül­tek fel időközben a jordániai menekültek hazatelepítése ügyében. Pénteken a Nemzet­közi Vöröskereszt genfi köz­pontjában a jordániai Vörös Félhold elnöke sajtóértekezle­ten jelentette be, hogy a nem­zetközi szervezet közvetítésre készül. Mint ismeretes, a nemzet­közi közvélemény nyomására Izrael, bizonyos feltételek mel­lett, hozzájárult ahhoz, hogy jordániai menekültek a Jor­dán folyó Izrael által meg­szállt nyugati partjára haza­települjenek. A feltételek kö­zött szerepel, hogy Izrael kér­dőíveket töltet ki a menekül­tekkel, s az űrlapokat az "Izrael állam" felirat hitelesíti. Jordá­nia, amely Izrael létét hivata­­­losan nem ismeri el, elutasí­totta ezt az eljárást. Most a Nemzetközi Vöröskereszten a sor, hogy "semleges" formulát válasszon. Ebbe Jordánia is belemenne, de­ Izrael még nem nyilatkozott. A jordániai Vörös Félhold elnöke újságíróknak elmon­dotta, hogy naponta még min­dig 500—1000 menekült özön­­lik át a Jordán folyó keleti partjára. Jelenleg 260 ezer jor­dániai menekültről kell gon­doskodni, közülük 100 ezer 14 éven aluli gyermekről. Az angol külügyminiszté­rium pénteken közölte,­­ hogy tovább folytatódnak a tárgya­lások a líbiai területen levő angol támaszpontok felszámo­lásáról. A Benghaziban augusz­tus elején megkezdődött tár­gyalásokon máris elvi megál­lapodást kötöttek arról, hogy néhány hónapon belül eltávo­lítják a körzetben állomásozó brit egységeket és a líbiai kor­mánynak átadják az angol ka­tonai létesítményeket és java­kat. Szovjet és izraeli pári vezetők m­­egbeszélései Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Po­­nomarjov, a Központi Bizott­ság titkára augusztus elsején megbeszélést folytatott Vilner­­rel, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának titkárával és Tubival, az Iz­raeli KP Politikai Bizottságá­nak tagjával, a Központi Bi­zottság titkárával. A két párt képviselői véle­ménycserét folytattak a közel­­keleti és a nemzetközi helyzet­ről, valamint a kommunista mozgalom számos problémá­járól és megállapították, hogy nézeteik teljes mértékben megegyeznek a megvitatott kérdésekben. A találkozó részvevői elítél­ték azt az agressziót, amelyet az izraeli kormánykörök az imperialista erők, mindenek­előtt az amerikai imperializ­mus támogatásával követtek el az arab államok ellen. Úgy te­kintik ezt az agressziót, mint bűntényt a béke, az arab né­pek és az izraeli nép létérde­kei ellen. Az Izraeli Kommunista Párt képviselői kifejezték, hogy tel­jes mértékben támogatják az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak a béke és a közel-keleti biztonság megszilárdítására irányuló kö­vetkezetes lépéseit, lenini kül­politikáját. A találkozó rész­vevői úgy vélik, hogy a közel­­keleti konfliktus rendezésének első és fontos feltétele, az iz­raeli csapatok visszavonása az elfoglalt területekről, az 1967 július előtti állásokba. Az SZKP képviselői kijelen­tették, hogy támogatják az Iz­raeli Kommunista Párt inter­nacionalista politikáját, amely az izraeli nép nemzeti érde­keinek igazi kifejezője. Elítél­ték az izraeli kormánykörök­nek az agresszió ellen fellépő kommunistákkal szemben al­kalmazott megtorló intézkedé­seit. A két párt képviselői állást foglaltak minden antiimperia­­lista erő harci szolidaritásának fokozása mellett. Hangsúlyoz­ták megingathatatlan hűségü­ket a nemzetközi kommunis­ta mozgalom fő irányvonalá­hoz és állást foglaltak egy új nemzetközi tanácskozás előké­szítése és összehívása mellett. A találkozás meleg elvtár­­sias légkörben folyt le. Nyugatnémet fegyverszállítások Izraelnek Bonnból jelenti az MTI. A Pravda bonni tudósítója leír­ja, milyen fondorlatokkal szál­lítanak titokban fegyvereket Izraelnek. Cikkében a követ­kezőket olvashatjuk: Egy nyugatnémet hajó heli­kopterekkel a fedélzetén kifut az amerikai kikötőből. Az Atlanti-óceánt átszelve kiköt valamelyik nyugat-európai ki­kötőben, mondjuk Rotterdam­ban vagy Antwerpenben.­ A mólónál rövidesen lehorgo­nyoz mellette egy izraeli hajó. A sötétség beálltával a heli-

Next