Magyar Nemzet, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-02 / 180. szám

“ Magyar Nevizet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­I­K Az Apa és a Belphégor A véletlen úgy hozta, hogy a miniszterelnök parlamenti expozéjának a magyar művé­szetek egészséges fejlődéséről szóló szavait néhány napon belül világraszóló bizonyíték igazolta: a moszkvai nemzet­közi filmfesztiválon ismét nagydíjat nyert egy magyar film, Szabó István műve, az Apa. Ismét — hiszen a sort két esztendeje Fábri Zoltán Húsz órá­ja nyitotta meg, s azóta egyre-másra aratják filmjeink a sikereket nemcsak a fesztiválokon, hanem a vi­lág filmbarátai körében min­denütt. Jancsó Miklós filmje, a Szegénylegények terelte ta­lán ránk az érdeklődést, aztán a többiek elmélyítették ezt: ma már — félve mondom, ne­hogy el­kiabáljam — szinte nincs valamirevaló fesztivál magyar film, sőt, magyar film­siker nélkül. Ugyanezekben a napokban hozták nyilvánosságra, hogy melyik hat filmünk vesz részt az idei pécsi szemlén, az évi termés legjobbjainak hazai versenyén, országos tárlatán. Nézem a címeket: Hideg na­pok. — Tízezer nap — Apa — Szevasz Vera — Utószezon — Hogy szaladnak a fák —, s eszembe jut, hogy tavaly Pé­csett a megtorpanásról folyt a vita, a jelenlevők aggodalmas­kodtak, tovább tart-e a föl­lendülés? Egy pillanatra az idei zsűri helyébe képzelem magamat: nem lesz könnyű dolguk! Igaz, a hat film néme­lyike fölött hevesen vitatkoz­tak a kritikusok, de azt senki sem vitatja, hogy mindegyik érdekes,­ izgalmas, rangos, színvonalas műalkotás. Leg­többjük máris fesztiváldíjak­kal ékes: a Hideg napok Kar­­lovy Varyban, a Tízezer nap Camnes-ban, az Apa Moszkvá­ban, a Szevasz Vera San Se­besti­anban kapott díjat, s a fennmaradó kettő olyan elő­kelő nemzetközi filmbemuta­tókra kapott meghívást, ahol már ez is fölér egy díjjal: az Utószezont a velencei bien­­nnálé filmtárlatára hívták meg, a Hogy szaladnak a fák pedig a montreali filmkiállításoin vesz részt. Minek, pontosabban mi min­dennek köszönhető ez az ör­vendetesen tartós föllendülés? A jó légkörnek, az egészséges művészeti közéletnek, ami ter­mészetesen politikai légkö­rünkből és a­z ország közéleté­nek egészségéből következik. Igen nagy jelentőségű a mű­vészetek fejlődése szempontjá­ból az erőteljes eszmei támo­gatás, amelyet művészeink és műveink minden illetékes ré­széről élveznek. Sok szó esett már erről, hogy mennyire ter­mékenyítő és serkentő hatá­sú, hogy a valóban kimagasló műalkotásokat maguk a mű­vészek, a kritikusok, a közön­ség, a politikusok, a művészet­­politika hivatalos irányítói egyaránt lelkesen, megbecsü­léssel, a további munkát ihle­tő bizalommal fogadják. A jó légkör velejárója és egyszersmind folyománya is az eleven kapcsolat a világ mű­vészetével és az emberiség éle­tével. Az elzárkózás megtor­panást szül, sőt hanyatlást, a nyílt, eleven kapcsolat az em­beriséggel viszont gyümölcsö­ző; ezt nemcsak filmművé­szetünk eredményei bizonyít­ják, hanem irodalmunk és ze­neművészetünk sikerei közül is idézhetnénk rá példákat. Színházi életünk most teremti meg új kapcsolatait, a kölcsö­nös látogatások egyre gyara­podnak; ez talán új fejlődés kezdetét jelzi. Rendkívül örvendetes, hogy a szocialista realizmus művé­szeti életünkben tartalmi és formai gazdagságot jelent. A szocializmus semmilyen tekin­tetben nem jelenthet elszegé­nyedést, a túlhaladotthoz való csökönyös ragaszkodást, nem elégedhet meg külsőségekkel, formai megnyitvánulásokkal. A művészetben korábban ilyesfajta veszedelmek fenye­gettek, s annál örvendetesebb, hogy a műalkotás szocialista­­realista mércéje ma elsősor­ban az a status, amelyre ké­pes. A művészetektől mi azt várjuk, hogy az ember jobbí­tásához járuljanak hozzá; büszke örömmel valljuk, hogy mind több filmünk, könyvünk, zeneművünk ér el valóban ilyen hatást. Annál inkább fel kell figyel­ni a Minisztertanács elnöké­nek beszédében egy rövid mondatra, amely a kulturális érdeklődés, a művészetet értő közönség gyarapodása, a töme­gek művészet-szeretetének fon­tosságára utal. Fock Jenő zá­rószavában visszatért Beresz­­tóczy Miklós képviselő felszó­lalására, aki az erkölcsi öntu­dat jelentőségét hangoztatta. E téren a művészetekre igen nagy szerep vár: a politikai életben tevékenykedő, a gaz­dasági terveket végrehajtó ember erkölcsi arculatának formálódásához éppen a szo­cialista realista műalkotások járulnak hozzá a leginkább. S e tekintetben nagyon is meg kell fogadni a miniszter­elnök szavát: “Az állami és társadalmi szerveknek, az al­kotóknak, a hivatásos és nem hivatásos népművelőknek még nagyobb tömegekkel kell meg­szerettetniük a művészeteket.­Moszkvából hazatérve az Apa rendezője fölpanaszolta, hogy filmjének hazai pálya­kezdése — úgymond — nem volt szerencsés. A premier he­tében ugyanis a televízió a Belphégort játszotta, a hét négy estéjén, s méghozzá olyan időpontban, hogy a két legfon­tosabb, különben leginkább lá­togatott előadásról vonta el a közönséget. Szó sincsen arról, mintha fel akarnék újítani a felelősség­­el­hárító vitát a televízió ver­senyéről a többi művészettel szemben. Arról sem lehet szó, hogy valamiféle műsor-össsze­­hangolást áhítozzunk, vagyis azt kívánnék, hogy a Belphé­gort ne az Apa premierje he­tében tűzzék műsorra, hanem máskor. Az ilyesfajta ütközés kiküszöbölhetetlen, és az is nyilvánvaló, hogy az új gaz­dasági mechanizmus együk művészeti vetülete éppen a különféle művészetek helyes értelemben vett versengése lesz. Csakhogy itt másról van szó: az a versengés, ame­lyet Szabó István említett, nem mondható helyesnek. Az Apával nem versenyezhet a Belphégor, nem azért, mert ez utóbbi krimi, méghozzá hor­ror-krimi. A világért sem kö­vetelnénk egysíkúságot a kul­turális életbe — a kriminek is van szerepe, lehetősége, jelen­tősége, ez a műfaj fejtörő já­ték, a logikát tornáztatja, ezenfelül kellemes szórakozás, jó pihenés, egészséges kikap­csolódás. Pontosabban: mind­ezt csak a jó krimiről mond­hatjuk el. A Belphégor a ma­ga műfajában sem emelkedett a gyenge közepes fölé. Azt pe­dig nem engedhetjük meg, hogy egy jó filmet­­megfúr­jon­ egy rossz: ez nem fair verseny. S különben sem fair egy művészi filmet egy krimi­vel versenyeztetni. A kulturális életben is van­­ helye a versenynek. De a rossz­­ ne versenyezhessen, a jót csak­­ a még jobb győzhesse le. I Zay László ! Megkezdődött az arab külügyminiszteri értekezlet A külpolitikai helyzet­ ­ A KÖZEL-KELETI helyzettel összefüggő valamennyi fon­tos kérdés szerepel az arab külügyminiszterek értekezletének napirendjén. A konferencia kedden kezdődött meg a szudáni fővárosban. Diplomáciai megfigyelők nagy érdeklődéssel kísé­rik a tanácskozás minden fejleményét, s azt várják, hogy a kül­ügyminiszterek megfelelőképpen előkészítik a legközelebbi arab csúcstalálkozó megtartását. Figyelemre méltó javaslatot hozott nyilvánosságra Joszip Dzserdzsa, a jugoszláv parlament tagja, a JSZSZK volt kairói nagykövete. Javasolta: a Biztonsági Tanács követelje az izraeli agressziós csapatoknak a kiindulási pontra való visszavonását és indítványozza, hogy­ az izraeli arab határ mindkét oldalán ENSZ-csapatokat állítsanak fel. A javaslat segítségével­­ki le­hetne kerülni a holtpontról­ és az események a közel-keleti feszültség csökkenésének irányában haladhatnának — hangsú­lyozza a jugoszláv politikus. Roger Seydoux, a francia küldöttség vezetője foglalja el augusztus hónapban a Biztonsági Tanács elnöki székét. Francia politikai körökben biztosra veszik, hogy a hónap folyamán a BT foglalkozik a közel-keleti helyzettel. Ami a másik leglényegesebb nemzetközi problémát, az Egyesült Államok vietnami agresszióját illeti, a Reuter ENSZ- forrásokra hivatkozva közli, hogy U Thant főtitkár abbahagyta a vietnami béke megteremtéséhez irányuló diplomáciai erő­feszítéseit, mert az Egyesült Államok folytatja a VDK bombá­zását. A hírügynökség szerint amíg az amerikai légitámadások folytatódnak, addig U Thant úgy véli, nem sokkal kecsegtet­nek a Hanoi felé tett puhatolózások. A Thant azt vallja, hogy az amerikai bombázások megszüntetése az egyik feltétele olyan légkör megteremtésének, amelyben a fegyveres harcot a dip­lomáciai tárgyalások váltanák fel. O DE GAULLE-NAK a francia minisztertanács ülésén el­­­­­hangzott beszéde változatlanul az elmúlt 24 óra legfőbb nemzetközi témái között szerepel. A TASZSZ-iroda a beszédről adott ismertetésében egyebek között a­ következőket írta: "■Párizs politikai köreiben megállapítják, hogy de Gaulle elnök felszólalása a minisztertanács ülésén csakúgy, mint québeci és montreali beszéde egy árnyalatnyit sem tér el a francia kül­politika általános irányvonalától. Ennek az irányvonalnak egyik jellemző vonása volt mindig az a törekvés, hogy a fran­ciák ne veszítsék el nemzeti jellegüket a külföldi hatalmak, köztük az Egyesült Államok politikai, diplomáciai és gazdasági támadásai következtében.­Miközben az amerikabarát francia lapok változatlanul élesen bírálják az elnök nyilatkozatát, Yves Moreau az Huma­­nité hasábjain megállapítja: »A fenntartások ellenére, amelye­ket hangoztatni kell azzal a móddal szemben, ahogyan de Gaulle tábornok eljárt, nem vegyítjük hangunkat a tiltakozás­nak abba a hangorkányába, amelyet Franciaországban az ame­rikai párt emberei, mint Lecannet, a Figaro Francois Pon­­cert-ja, valamint az Aurore újságírói szolgáltatnak. Ezek a sze­mélyek, akik minden körülmények között és mindig védő­ügyvédei voltak az Egyesült Államok intervencióinak, a leg­utolsók, akik bárkinek is leckét adhatnak a be nem avatko­­zásról.­Ottawai kormánykörökben egyelőre nem kommentálják a francia minisztertanács állásfoglalását de Gaulle elnök ka­nadai útjával kapcsolatban. Khartoumban megnyílt az arab országok külügyminisztereinek konferenciája Az arab világ nagy diplomá­ciai eseménye: Khartoumban megkezdődött az arab külügy­miniszterek értekezlete, amely­nek napirendjén Hasszánának, az Arab Liga főtitkárának és Sukeirinak, a Palesztinai fel­­szabadítási hadsereg főpa­rancsnokának javaslata szere­pel. Khartoumból jelenti az MTI. Kedden a hajnali órák­ban hét arab ország külügy­minisztere érkezett Khar­­toumba, az arab külügymi­niszteri értekezlet színhelyére. A szudáni fővárosban tartóz­kodik Mahmud Riad, Hasszer elnök külpolitikai tanácsadó­ja, Ibrahim Makhusz szíriai, Georges Hakim libanoni, Ah­med Biszi líbiai, Mohamed Abdul Aziz Szalam jemeni, Ahmed Tukán jordániai kül­ügyminiszter, valamint Isz­­mail Khairallah iraki megbí­zott külügyminiszter. Az arab külügyminiszterek különrepülőgépén érkezett Khartoumba Hasszana, az Arab Liga főtitkára. A dél­utáni órákban Ahmed Leraki marokkói külügyminiszter is megérkezett a szudáni fővá­rosba. A nagy horderejű értekez­let napirendjén a kairói Al Ahram szerint a következő pontok szerepelnek: 1. az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának eredményei; 2. az arab országok erőfeszíté­seinek egybehangolása az ag­resszió következményeinek fel­számolására; 3. az olajembar­gó fenntartása az Izraelt tá­mogató országokkal szemben; 4. a külföldi katonai támasz­pontok felszámolása az arab országok területén; 5. hosszú lejáratú terv kidolgozása az arab országok katonai, gazda­sági és politikai együttműkö­désének erősítésére. Az AFP jelentése szerint a külügyminiszteri értekezleten Ahmed Sukeiri, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet veze­tője is felszólal és benyúíjt egy határozati javaslatot, amely sürgeti a népi ellenállási moz­galom támogatását a meg­szállt Palesztinai területeken. Sukeiri indítványozza majd a gazdasági és kulturális kap­csolatok teljes megszakítását az Egyesült Államokkal, Nagy- Britanniával, az NSZK-val és minden olyan állammal, amely ellenséges magatartást tanúsí­tott az ENSZ közgyűlésén az arab államokkal szemben. Sukeiri javaslatai között sze­repel a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai elis­merése és az, hogy az arab or­szágok sürgessék az ENSZ székhelyének áthelyezését a francia fővárosba. Rudnyánszki István, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: kedden délután a szudáni fővárosban, a Nílus-parti köz­­társasági palotában megny­ílt az arab országok külügymi­nisztereinek rendkívüli érte­kezlete. Az ülést délelőtt 11 órára hívták össze, de erre az időpontra három küldöttség — az algériai, a marokkói és a tunéziai — nem érkezett meg. Emiatt a megnyitó ülést dél­utánra halasztották. Egyes megfigyelők a késésből az il­lető küldöttségek távolmara­dására, a konferencia kudar­cára következtettek, de délben leszállt a khartoumi repülő­térre a marokkói és a tuné­ziai delegációt hozó gép, s az algériaiaktól üzenet érkezett, hogy csak szerdán érkezhet­nek meg. (Buteflika külügy­miniszter közben már el is in­dult Algírból.) Kedd délután 17 órakor egyedül az algériai küldöttek számára fenntartott székek maradtak üresen a köztársa­sági palota nagy tanácstermé­ben. Sorra helyet foglaltak a patkó alakú asztal mellett az arab országok külügyminisz­terei. Az ülést Mohamed Ahmed Mahgub szudáni miniszterel­nök és külügyminiszter nyi­totta meg. Rámutatott arra, hogy a június 5-én az arab or­szágok ellen indított izraeli fegyveres agresszió nemcsak arab területek ellen irányult, hanem az arab nemzetet is tá­madta, sorsát akarta meghatá­rozni. Kifejezte azt a remé­nyét, hogy az arab országok közös erőfeszítéssel tud­nak majd részt venni az agresszió következményeinek felszámo­lásában. Kijelentette, hogy Szudán az arab államfők jö­vendő csúcstalálkozójától vár­ja a közös intézkedéseket az arab nemzet tekintélyének helyreállítására. Ezután Sukeiri javasolta, hogy a rendkívüli tanácskozás elnökévé a szudáni kormány­főt válasszák meg. A javasla­tot egyhangú tapssal elfogad­ták. Az elnöki tisztet elfoglaló Mahgub rövid beszédben meg­nyitotta a rendkívüli tanács­kozást, amelyet ezután zárt ajtók mögött folytattak. Washingtonra is átterjedtek a négertüntetések Az Egyesült Államokban folytatódnak a négertünteté­sek, amelyek a legújabb je­lentések szerint Washingtonra is átterjedtek és az elnöki re­zidenciától nem messzire, tűz­harcra került sor a négerek és a rendőrök között. Washingtonból jelenti az MTI. Hosszú évek óta el­ső ízben, az amerikai­­forró nyár­­a többségében néger la­kosságú szövetségi fővárost, Washingtont is hatalmába ke­rítette. A Reuter-iroda kedden reggel gyorshírben jelentette, hogy nem egészen két kilomé­ternyire a Fehér Háztól, né­gerek és karhatalmi erők tűz­harcot vívtak. Az amerikai el­nök rezidenciájától északkelet­re fekvő útkereszteződésnél a rendőrök fedezékbe menekül­tek. A város egy másik pont­ján a tűzriasztásra kivonuló rendőröket és tűzoltókat a né­ger tüntetők palackokkal és kövekkel verték vissza. Előző­leg az éjszaka folyamán 50— 60 négerből álló csoportok jár­ták a főváros utcáit. Legalább 50 embert letartóztattak. Hét helyről jelentettek tüzet. A Wisconsin állambeli Mil­wauke városban, ahol lezárták a repülőteret, elvágták a vá­rost a külvilágtól és 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el, kedden reggel megint lövöl­dözés volt a néger negyedben. A rendőrgolyók két négert se­­besítettek meg. Több helyen tüzek lobognak. A rendőrség szóvivője ké­sőbb azt állította, hogy a Fe­hér Ház környékén nem volt tűzharc: “a szemetesvödrökben robbanó petárdák hangját té­vesztették össze puskaropogás­sal­. Az elnöki rezidencia kör­nyékén három órán át tar­tottak a négertüntetések. A megmozdulásnak nagy létszá­mú rendőri erő és a hirtelen támadt zápor vetett véget. Kedden Milwauke város pol­gármestere feloldotta az Egye­sült Államok történetében példátlan, 24 órás kijárási ti­lalmat, amely valóságos kísér­tetvárossá tette a zavargás­dúlta helyet. Ezzel — mint az UPI írja —­­a faji béke helyreállt­, de Wisconsin leg­nagyobb városát továbbra is 6700 rendőr és nemzeti gárdis­ta ellenőrzi. A milwauke-i North Side, a néger gettó­k robbanása­ következtében két nap alatt három néger tüntető halt meg és több mint száz megsebesült. Miután a légkör enyhült, a városba vezető országutak­ról is eltávolították a szögesdrót­­akadályokat. Milwauke ismét járható az Egyesült Államok polgárai számára. Japán rongáló hl­ok­aig megállapítása­­ az amerikaiak Észak-Vietnamban rendszeres népirtást hajtanak végre Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancs­noka hétfőn az angol televí­ziónak adott nyilatkozatában ismét arról beszélt, hogy még több amerikai katonát kell­­vinni Dél-Vietnamba. A tábornok szerint az Egye­sült Államok szénája nem áll rosszul, mert már elegen­dő embere van Vietnam­ban ahhoz, hogy ne ve­szítse el a háborút, mégis ,úgy vélem, további erősíté­sekre van szükség ... Hiszen hosszú utat kell még megten­nünk­ — mondotta. A hétfői napon nagyobb harci cselekmények nem vol­tak, inkább csak a légitevé­kenység folytatódott. Dél- Vietnamban a hazafias erők és az amerikai egységek ki­sebb ütközeteket vívtak. Amerikai B—52-es bombá­zók újabb bevetésben vettek részt, Dél-Vietnam északnyu­gati részét támadták. A VDK légiterébe behatoló amerikai gépek 40 kilométer­nyire Hanoitól északnyugatra raktárépületeket bombáztak, a fővárostól 50 kilométernyire északkeletre pedig egy vasút­vonalat. Az AFP jelentése szerint az amerikai gépek tá­madtak egy légvédelmi raké­takilövő támaszpontot is. Az AFP Hanoiból keltezett jelentésében Zenzaburo Funa­­zaki japán orvosnak, a VDK­

Next