Magyar Nemzet, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
“ Magyar Nevizet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAIK Az Apa és a Belphégor A véletlen úgy hozta, hogy a miniszterelnök parlamenti expozéjának a magyar művészetek egészséges fejlődéséről szóló szavait néhány napon belül világraszóló bizonyíték igazolta: a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon ismét nagydíjat nyert egy magyar film, Szabó István műve, az Apa. Ismét — hiszen a sort két esztendeje Fábri Zoltán Húsz órája nyitotta meg, s azóta egyre-másra aratják filmjeink a sikereket nemcsak a fesztiválokon, hanem a világ filmbarátai körében mindenütt. Jancsó Miklós filmje, a Szegénylegények terelte talán ránk az érdeklődést, aztán a többiek elmélyítették ezt: ma már — félve mondom, nehogy elkiabáljam — szinte nincs valamirevaló fesztivál magyar film, sőt, magyar filmsiker nélkül. Ugyanezekben a napokban hozták nyilvánosságra, hogy melyik hat filmünk vesz részt az idei pécsi szemlén, az évi termés legjobbjainak hazai versenyén, országos tárlatán. Nézem a címeket: Hideg napok. — Tízezer nap — Apa — Szevasz Vera — Utószezon — Hogy szaladnak a fák —, s eszembe jut, hogy tavaly Pécsett a megtorpanásról folyt a vita, a jelenlevők aggodalmaskodtak, tovább tart-e a föllendülés? Egy pillanatra az idei zsűri helyébe képzelem magamat: nem lesz könnyű dolguk! Igaz, a hat film némelyike fölött hevesen vitatkoztak a kritikusok, de azt senki sem vitatja, hogy mindegyik érdekes, izgalmas, rangos, színvonalas műalkotás. Legtöbbjük máris fesztiváldíjakkal ékes: a Hideg napok Karlovy Varyban, a Tízezer nap Camnes-ban, az Apa Moszkvában, a Szevasz Vera San Sebestianban kapott díjat, s a fennmaradó kettő olyan előkelő nemzetközi filmbemutatókra kapott meghívást, ahol már ez is fölér egy díjjal: az Utószezont a velencei biennnálé filmtárlatára hívták meg, a Hogy szaladnak a fák pedig a montreali filmkiállításoin vesz részt. Minek, pontosabban mi mindennek köszönhető ez az örvendetesen tartós föllendülés? A jó légkörnek, az egészséges művészeti közéletnek, ami természetesen politikai légkörünkből és az ország közéletének egészségéből következik. Igen nagy jelentőségű a művészetek fejlődése szempontjából az erőteljes eszmei támogatás, amelyet művészeink és műveink minden illetékes részéről élveznek. Sok szó esett már erről, hogy mennyire termékenyítő és serkentő hatású, hogy a valóban kimagasló műalkotásokat maguk a művészek, a kritikusok, a közönség, a politikusok, a művészetpolitika hivatalos irányítói egyaránt lelkesen, megbecsüléssel, a további munkát ihlető bizalommal fogadják. A jó légkör velejárója és egyszersmind folyománya is az eleven kapcsolat a világ művészetével és az emberiség életével. Az elzárkózás megtorpanást szül, sőt hanyatlást, a nyílt, eleven kapcsolat az emberiséggel viszont gyümölcsöző; ezt nemcsak filmművészetünk eredményei bizonyítják, hanem irodalmunk és zeneművészetünk sikerei közül is idézhetnénk rá példákat. Színházi életünk most teremti meg új kapcsolatait, a kölcsönös látogatások egyre gyarapodnak; ez talán új fejlődés kezdetét jelzi. Rendkívül örvendetes, hogy a szocialista realizmus művészeti életünkben tartalmi és formai gazdagságot jelent. A szocializmus semmilyen tekintetben nem jelenthet elszegényedést, a túlhaladotthoz való csökönyös ragaszkodást, nem elégedhet meg külsőségekkel, formai megnyitvánulásokkal. A művészetben korábban ilyesfajta veszedelmek fenyegettek, s annál örvendetesebb, hogy a műalkotás szocialistarealista mércéje ma elsősorban az a status, amelyre képes. A művészetektől mi azt várjuk, hogy az ember jobbításához járuljanak hozzá; büszke örömmel valljuk, hogy mind több filmünk, könyvünk, zeneművünk ér el valóban ilyen hatást. Annál inkább fel kell figyelni a Minisztertanács elnökének beszédében egy rövid mondatra, amely a kulturális érdeklődés, a művészetet értő közönség gyarapodása, a tömegek művészet-szeretetének fontosságára utal. Fock Jenő zárószavában visszatért Beresztóczy Miklós képviselő felszólalására, aki az erkölcsi öntudat jelentőségét hangoztatta. E téren a művészetekre igen nagy szerep vár: a politikai életben tevékenykedő, a gazdasági terveket végrehajtó ember erkölcsi arculatának formálódásához éppen a szocialista realista műalkotások járulnak hozzá a leginkább. S e tekintetben nagyon is meg kell fogadni a miniszterelnök szavát: “Az állami és társadalmi szerveknek, az alkotóknak, a hivatásos és nem hivatásos népművelőknek még nagyobb tömegekkel kell megszerettetniük a művészeteket.Moszkvából hazatérve az Apa rendezője fölpanaszolta, hogy filmjének hazai pályakezdése — úgymond — nem volt szerencsés. A premier hetében ugyanis a televízió a Belphégort játszotta, a hét négy estéjén, s méghozzá olyan időpontban, hogy a két legfontosabb, különben leginkább látogatott előadásról vonta el a közönséget. Szó sincsen arról, mintha fel akarnék újítani a felelősségelhárító vitát a televízió versenyéről a többi művészettel szemben. Arról sem lehet szó, hogy valamiféle műsor-össszehangolást áhítozzunk, vagyis azt kívánnék, hogy a Belphégort ne az Apa premierje hetében tűzzék műsorra, hanem máskor. Az ilyesfajta ütközés kiküszöbölhetetlen, és az is nyilvánvaló, hogy az új gazdasági mechanizmus együk művészeti vetülete éppen a különféle művészetek helyes értelemben vett versengése lesz. Csakhogy itt másról van szó: az a versengés, amelyet Szabó István említett, nem mondható helyesnek. Az Apával nem versenyezhet a Belphégor, nem azért, mert ez utóbbi krimi, méghozzá horror-krimi. A világért sem követelnénk egysíkúságot a kulturális életbe — a kriminek is van szerepe, lehetősége, jelentősége, ez a műfaj fejtörő játék, a logikát tornáztatja, ezenfelül kellemes szórakozás, jó pihenés, egészséges kikapcsolódás. Pontosabban: mindezt csak a jó krimiről mondhatjuk el. A Belphégor a maga műfajában sem emelkedett a gyenge közepes fölé. Azt pedig nem engedhetjük meg, hogy egy jó filmetmegfúrjon egy rossz: ez nem fair verseny. S különben sem fair egy művészi filmet egy krimivel versenyeztetni. A kulturális életben is van helye a versenynek. De a rossz ne versenyezhessen, a jót csak a még jobb győzhesse le. I Zay László ! Megkezdődött az arab külügyminiszteri értekezlet A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELETI helyzettel összefüggő valamennyi fontos kérdés szerepel az arab külügyminiszterek értekezletének napirendjén. A konferencia kedden kezdődött meg a szudáni fővárosban. Diplomáciai megfigyelők nagy érdeklődéssel kísérik a tanácskozás minden fejleményét, s azt várják, hogy a külügyminiszterek megfelelőképpen előkészítik a legközelebbi arab csúcstalálkozó megtartását. Figyelemre méltó javaslatot hozott nyilvánosságra Joszip Dzserdzsa, a jugoszláv parlament tagja, a JSZSZK volt kairói nagykövete. Javasolta: a Biztonsági Tanács követelje az izraeli agressziós csapatoknak a kiindulási pontra való visszavonását és indítványozza, hogy az izraeli arab határ mindkét oldalán ENSZ-csapatokat állítsanak fel. A javaslat segítségévelki lehetne kerülni a holtpontról és az események a közel-keleti feszültség csökkenésének irányában haladhatnának — hangsúlyozza a jugoszláv politikus. Roger Seydoux, a francia küldöttség vezetője foglalja el augusztus hónapban a Biztonsági Tanács elnöki székét. Francia politikai körökben biztosra veszik, hogy a hónap folyamán a BT foglalkozik a közel-keleti helyzettel. Ami a másik leglényegesebb nemzetközi problémát, az Egyesült Államok vietnami agresszióját illeti, a Reuter ENSZ- forrásokra hivatkozva közli, hogy U Thant főtitkár abbahagyta a vietnami béke megteremtéséhez irányuló diplomáciai erőfeszítéseit, mert az Egyesült Államok folytatja a VDK bombázását. A hírügynökség szerint amíg az amerikai légitámadások folytatódnak, addig U Thant úgy véli, nem sokkal kecsegtetnek a Hanoi felé tett puhatolózások. A Thant azt vallja, hogy az amerikai bombázások megszüntetése az egyik feltétele olyan légkör megteremtésének, amelyben a fegyveres harcot a diplomáciai tárgyalások váltanák fel. O DE GAULLE-NAK a francia minisztertanács ülésén elhangzott beszéde változatlanul az elmúlt 24 óra legfőbb nemzetközi témái között szerepel. A TASZSZ-iroda a beszédről adott ismertetésében egyebek között a következőket írta: "■Párizs politikai köreiben megállapítják, hogy de Gaulle elnök felszólalása a minisztertanács ülésén csakúgy, mint québeci és montreali beszéde egy árnyalatnyit sem tér el a francia külpolitika általános irányvonalától. Ennek az irányvonalnak egyik jellemző vonása volt mindig az a törekvés, hogy a franciák ne veszítsék el nemzeti jellegüket a külföldi hatalmak, köztük az Egyesült Államok politikai, diplomáciai és gazdasági támadásai következtében.Miközben az amerikabarát francia lapok változatlanul élesen bírálják az elnök nyilatkozatát, Yves Moreau az Humanité hasábjain megállapítja: »A fenntartások ellenére, amelyeket hangoztatni kell azzal a móddal szemben, ahogyan de Gaulle tábornok eljárt, nem vegyítjük hangunkat a tiltakozásnak abba a hangorkányába, amelyet Franciaországban az amerikai párt emberei, mint Lecannet, a Figaro Francois Poncert-ja, valamint az Aurore újságírói szolgáltatnak. Ezek a személyek, akik minden körülmények között és mindig védőügyvédei voltak az Egyesült Államok intervencióinak, a legutolsók, akik bárkinek is leckét adhatnak a be nem avatkozásról.Ottawai kormánykörökben egyelőre nem kommentálják a francia minisztertanács állásfoglalását de Gaulle elnök kanadai útjával kapcsolatban. Khartoumban megnyílt az arab országok külügyminisztereinek konferenciája Az arab világ nagy diplomáciai eseménye: Khartoumban megkezdődött az arab külügyminiszterek értekezlete, amelynek napirendjén Hasszánának, az Arab Liga főtitkárának és Sukeirinak, a Palesztinai felszabadítási hadsereg főparancsnokának javaslata szerepel. Khartoumból jelenti az MTI. Kedden a hajnali órákban hét arab ország külügyminisztere érkezett Khartoumba, az arab külügyminiszteri értekezlet színhelyére. A szudáni fővárosban tartózkodik Mahmud Riad, Hasszer elnök külpolitikai tanácsadója, Ibrahim Makhusz szíriai, Georges Hakim libanoni, Ahmed Biszi líbiai, Mohamed Abdul Aziz Szalam jemeni, Ahmed Tukán jordániai külügyminiszter, valamint Iszmail Khairallah iraki megbízott külügyminiszter. Az arab külügyminiszterek különrepülőgépén érkezett Khartoumba Hasszana, az Arab Liga főtitkára. A délutáni órákban Ahmed Leraki marokkói külügyminiszter is megérkezett a szudáni fővárosba. A nagy horderejű értekezlet napirendjén a kairói Al Ahram szerint a következő pontok szerepelnek: 1. az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának eredményei; 2. az arab országok erőfeszítéseinek egybehangolása az agresszió következményeinek felszámolására; 3. az olajembargó fenntartása az Izraelt támogató országokkal szemben; 4. a külföldi katonai támaszpontok felszámolása az arab országok területén; 5. hosszú lejáratú terv kidolgozása az arab országok katonai, gazdasági és politikai együttműködésének erősítésére. Az AFP jelentése szerint a külügyminiszteri értekezleten Ahmed Sukeiri, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője is felszólal és benyúíjt egy határozati javaslatot, amely sürgeti a népi ellenállási mozgalom támogatását a megszállt Palesztinai területeken. Sukeiri indítványozza majd a gazdasági és kulturális kapcsolatok teljes megszakítását az Egyesült Államokkal, Nagy- Britanniával, az NSZK-val és minden olyan állammal, amely ellenséges magatartást tanúsított az ENSZ közgyűlésén az arab államokkal szemben. Sukeiri javaslatai között szerepel a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai elismerése és az, hogy az arab országok sürgessék az ENSZ székhelyének áthelyezését a francia fővárosba. Rudnyánszki István, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: kedden délután a szudáni fővárosban, a Nílus-parti köztársasági palotában megnyílt az arab országok külügyminisztereinek rendkívüli értekezlete. Az ülést délelőtt 11 órára hívták össze, de erre az időpontra három küldöttség — az algériai, a marokkói és a tunéziai — nem érkezett meg. Emiatt a megnyitó ülést délutánra halasztották. Egyes megfigyelők a késésből az illető küldöttségek távolmaradására, a konferencia kudarcára következtettek, de délben leszállt a khartoumi repülőtérre a marokkói és a tunéziai delegációt hozó gép, s az algériaiaktól üzenet érkezett, hogy csak szerdán érkezhetnek meg. (Buteflika külügyminiszter közben már el is indult Algírból.) Kedd délután 17 órakor egyedül az algériai küldöttek számára fenntartott székek maradtak üresen a köztársasági palota nagy tanácstermében. Sorra helyet foglaltak a patkó alakú asztal mellett az arab országok külügyminiszterei. Az ülést Mohamed Ahmed Mahgub szudáni miniszterelnök és külügyminiszter nyitotta meg. Rámutatott arra, hogy a június 5-én az arab országok ellen indított izraeli fegyveres agresszió nemcsak arab területek ellen irányult, hanem az arab nemzetet is támadta, sorsát akarta meghatározni. Kifejezte azt a reményét, hogy az arab országok közös erőfeszítéssel tudnak majd részt venni az agresszió következményeinek felszámolásában. Kijelentette, hogy Szudán az arab államfők jövendő csúcstalálkozójától várja a közös intézkedéseket az arab nemzet tekintélyének helyreállítására. Ezután Sukeiri javasolta, hogy a rendkívüli tanácskozás elnökévé a szudáni kormányfőt válasszák meg. A javaslatot egyhangú tapssal elfogadták. Az elnöki tisztet elfoglaló Mahgub rövid beszédben megnyitotta a rendkívüli tanácskozást, amelyet ezután zárt ajtók mögött folytattak. Washingtonra is átterjedtek a négertüntetések Az Egyesült Államokban folytatódnak a négertüntetések, amelyek a legújabb jelentések szerint Washingtonra is átterjedtek és az elnöki rezidenciától nem messzire, tűzharcra került sor a négerek és a rendőrök között. Washingtonból jelenti az MTI. Hosszú évek óta első ízben, az amerikaiforró nyára többségében néger lakosságú szövetségi fővárost, Washingtont is hatalmába kerítette. A Reuter-iroda kedden reggel gyorshírben jelentette, hogy nem egészen két kilométernyire a Fehér Háztól, négerek és karhatalmi erők tűzharcot vívtak. Az amerikai elnök rezidenciájától északkeletre fekvő útkereszteződésnél a rendőrök fedezékbe menekültek. A város egy másik pontján a tűzriasztásra kivonuló rendőröket és tűzoltókat a néger tüntetők palackokkal és kövekkel verték vissza. Előzőleg az éjszaka folyamán 50— 60 négerből álló csoportok járták a főváros utcáit. Legalább 50 embert letartóztattak. Hét helyről jelentettek tüzet. A Wisconsin állambeli Milwauke városban, ahol lezárták a repülőteret, elvágták a várost a külvilágtól és 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el, kedden reggel megint lövöldözés volt a néger negyedben. A rendőrgolyók két négert sebesítettek meg. Több helyen tüzek lobognak. A rendőrség szóvivője később azt állította, hogy a Fehér Ház környékén nem volt tűzharc: “a szemetesvödrökben robbanó petárdák hangját tévesztették össze puskaropogással. Az elnöki rezidencia környékén három órán át tartottak a négertüntetések. A megmozdulásnak nagy létszámú rendőri erő és a hirtelen támadt zápor vetett véget. Kedden Milwauke város polgármestere feloldotta az Egyesült Államok történetében példátlan, 24 órás kijárási tilalmat, amely valóságos kísértetvárossá tette a zavargásdúlta helyet. Ezzel — mint az UPI írja —a faji béke helyreállt, de Wisconsin legnagyobb városát továbbra is 6700 rendőr és nemzeti gárdista ellenőrzi. A milwauke-i North Side, a néger gettók robbanása következtében két nap alatt három néger tüntető halt meg és több mint száz megsebesült. Miután a légkör enyhült, a városba vezető országutakról is eltávolították a szögesdrótakadályokat. Milwauke ismét járható az Egyesült Államok polgárai számára. Japán rongáló hlokaig megállapítása az amerikaiak Észak-Vietnamban rendszeres népirtást hajtanak végre Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka hétfőn az angol televíziónak adott nyilatkozatában ismét arról beszélt, hogy még több amerikai katonát kellvinni Dél-Vietnamba. A tábornok szerint az Egyesült Államok szénája nem áll rosszul, mert már elegendő embere van Vietnamban ahhoz, hogy ne veszítse el a háborút, mégis ,úgy vélem, további erősítésekre van szükség ... Hiszen hosszú utat kell még megtennünk — mondotta. A hétfői napon nagyobb harci cselekmények nem voltak, inkább csak a légitevékenység folytatódott. Dél- Vietnamban a hazafias erők és az amerikai egységek kisebb ütközeteket vívtak. Amerikai B—52-es bombázók újabb bevetésben vettek részt, Dél-Vietnam északnyugati részét támadták. A VDK légiterébe behatoló amerikai gépek 40 kilométernyire Hanoitól északnyugatra raktárépületeket bombáztak, a fővárostól 50 kilométernyire északkeletre pedig egy vasútvonalat. Az AFP jelentése szerint az amerikai gépek támadtak egy légvédelmi rakétakilövő támaszpontot is. Az AFP Hanoiból keltezett jelentésében Zenzaburo Funazaki japán orvosnak, a VDK