Magyar Nemzet, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-02 / 180. szám

S­i­e­r­d­a, 1967. augusztus Magyar Nemzet Amit az orvos nem a receptre ír — Kérem, a következőt! Idősebb tsz-tag lép be dr. Csire Géza lejos­mizsei körzeti orvos rendelőjébe. K. István bácsi. Kalapját leteszi maga mellé és kissé remegő hangon válaszolgat a kérdéseikre. Az orvos meghallgatja pa­naszait, érdeklődik életkörül­ményei felől, aztán következik a vérnyomás-vizsgálat, ezt kö­veti a bajmegállapítás, a diag­nózis, majd a receptírás. Fi­gyelem az órámon: a vizsgálat négy percig tartott, a recept felírására nem kellett egy perc sem. — Hány betege van napon­ta, doktor úr? — Ilyenkor, nyáron, nyolc­van—száz körüli a betegek száma naponta. Gyorsan kiszámítom, ötszáz percet, több mint hat órát vesz igénybe száz beteg meg­vizsgálása, a szükséges gyógy­szer felírása. Rendel 8—11-ig és délután fél 5-től fél 6-ig. Bele se fér ebbe az időbe, ha­csak nem csökkenti három percre a vizsgálati időt. Mert hol van ezenkívül a többi el­foglaltsága, a külterület, az is­kola és ami a legtöbb időt ra­bolja el: az adminisztráció. »Az orvosokat a gyógyítás­tól elvonja a túlzott adminiszt­ráció. Ezt egyszerűsíteni, csök­kenteni kívánjuk­« — mondot­ta Fock Jenő az országgyűlés legutóbbi ülésszakán. Meghallgatni is sok K. István bácsi, a helybeli tsz tagja fogja a kalapját és ki­ballag a rendelőből. Az or­vos kiszól: — Tessék néhány percig tü­relemmel lenni! Aztán becsukja az ajtót és az asztalra mutat. Vályúszerű dobozban kartonlapok sorakoz­nak. Mellettük füzetek, vastag könyvek. — Íme, az adminisztráció! — roskad le a székre és ke­zébe veszi a golyóstollat. — Ez sokszor több időt rabol el tőlem, mint a vizsgálat, vagy a receptírás. Látja, mi minden van itt? Csak győztem! De csi­nálni kell, mert előírják! Ismét figyelem az órát, öt percnél több időt vett igény­be az előbbi beteggel kapcso­latos adminisztrációs teendők ellátása. Kint, a váróban, türelmetlen csoszogás. Köhécselés. Nem akarom zavarni a ren­delést, elbúcsúzom. Megígé­rem, estére meglátogatom, s akkor majd elbeszélgetünk az adminisztrációról. — Jöjjön, ha van ideje. Mert ezt még meghallgatni is sok! — mondja kissé szomorú mo­sollyal, majd kiszól az ajtón: Kérem a következőt. Idős néni csoszog be, bizony­talanul tapogat maga körül, keresi a széket. S kezdődik minden elölről... Napló, karton, kimutatás Az orvos alig bírta behozni a rendelőből a sok füzetet, könyvet. Elébem rakta az asz­talra este, amikor meglátogat­tam. — íme. Kezdjük sorrend szerint — mondotta. — Itt van a forgalmi napló, ebbe beke­rül mindenki, aki bejött a ren­delőbe és megvizsgáltam. Ez­után jön a karton. Ebbe már pontos adatok kerülnek, rá­jegyezzük a beteg panaszait, a diagnózist, terápiát, hogy mi­lyen gyógyszert kapott. Sőt ezen túlmenően az orvos véle­ményét arról, kereső vagy ke­­resetképtelen-e az illető a be­tegségéből kifolyólag. A legtöbb adminisztráció a táppénz körüli adatszolgálta­tásból ered. Minden betegről meg kell állapítani, jár-e ré­szére tápp­énz, vagy nem, kü­lön feltüntetni, ipari vagy me­zőgazdasági dolgozó-e. Sok esetben főorvosi vizsgálatra kell beküldeni. Minden ilyen adatot a táppénzes naplóba külön fel kell tüntetni. — Ez itt a táppénzes napló — nyitja ki a vastag könyvet. — Összesen 14 rovata van. Pontosan fel kell tüntetni a beteg nevét, lakását, születési helyét, azt, hogy mikor jelent meg a vizsgálaton, a kórismét, a kartotékszámot, továbbá, hogy üzemi baleset érte-e vagy más természetű, mettől med­dig keresőképtelen, mikor volt felülvizsgálaton, aztán külön rubrika a táppénzkiutalásról, ha fekvő beteg, feltüntetni a rend­kívüli kijárás idejét... Intek, hogy elég, hiszen szinte belekábul az ember. De az orvos nem hagyja abba. Folytatja: — Ezekről heti jelentést is kell írni a megyei rendelőinté­zetnek. A jelentésnek négy ro­vata van. Aztán... — Van még? — Van. Megiszunk egy kávét, az or­vos maga főzi, beteg a fele­sége, kórházban van. Ügyesen tálalja a két csészét, félretol­va a füzeteket, könyveket, jegyzeteket. — Nos? — nézek rá egy kis szünet után. — Szóval a jelentés. Azon felül összesíteni kell az egé­szet. S egyenként is feltüntet­ni, x. y-nak hány táppénzes napja van, hogy meddig kere­sőképtelen, vagy mikor mehet dolgozni. S itt van ez a két­féle táppénzcédula is. Az egyik a kicsi, a másik a nagy, így nevezzük. A nagyobbra kell felírni azokat, akik egy hétig vannak táppénzen. A kis alakú cédulára azok a betegek kerülnek, akik folyamatosan kapják a táppénzt. Ezeket időnként felül kell vizsgálni. Sok ez? — tekint rám. Némán ülök. Elzsibbadok. — Akkor csak címszavak­ban mondom tovább, nem részletezem. Intek, hogy mondja. — A különböző nyilvántar­tások. Például az iskolákról. Hat iskola tartozik hozzám- Termelőszövetkezet. Üzem. Ál­lami gazdaság. Félévenként egészségügyi vizsgálat. A fer­tőző betegekről külön nyil­vántartás. Polgári védelem. Előadások. Baleseti napló. Ügyeleti napló. Figyelem, ahogy beszél, nem méltatlankodva, inkább csak kissé szomorkásan. Az időt sajnálja, amelyet a hiábavaló adminisztráció elrabol. Igen, hiábavaló. Mert­ vannak dol­gok, amelyeket fel kell jegyez­ni, no de ennyi ívet kitölteni, ennyi jelentést, összesítést írni, ez már sok! S ezt csak némi­leg enyhíti, hogy orvosirnokot tarthatnak, rendszerint a fele­ségük személyében. Aztán, a házimunkára való tekintettel, ismét csak átvállalják tőle a munkát és maguk végzik. A papírlap két oldala — Elmondok egy esetet — folytatja. — Éjszaka fölzör­getnek — nem is egyszer —, s részeg embert hoznak a ren­delőbe. Vegyek róla látleletet. Húszforintos okmánybélyeg nélkül nem adhatom ki. Bé­lyegem nincs itthon. A posta zárva. Nem várhatnának ilyes­mivel reggelig? Ha olyan a sérülés, hogy reggelre nem marad nyoma, akkor felesle­ges a látlelet. Ha pedig látható lesz reggel is, akkor minek zavarnak hiábavalóan. Úgyis olyan sok az indokolatlan hí­­vás. Előfordul, hogy kihívnak a tanyavilágba, 13 kilométer­nyire, éjszaka idején. Reumás beteghez. Aki évek óta beteg, de akkor éjszaka nyugtala­nabb talán egy kissé. — Milyen nagy a körzete? — Húszkilométeres körül­belül, mert hozzám tartozik a kecskeméti tanyavilág egy ré­sze is. Külön kézigyógyszer­­táram van, hogy ne kelljen a tanyasiaknak bejönniük a pa­tikába. Hogy időt takarítsa­nak ... — És hogyan tudna az or­vos időt takarítani? — Ha levennék a válláról a sok adminisztrációt. Ennek ér­dekében a gyógyszerellátásban is lehetne néhány újítást be­vezetni. Sokszor előfordul, hogy elküldik hozzám a gye­reket egy cédulával. A papír­lap egyik felén fel van írva, mit vásároljon a boltban: sót, cukrot, gyufát, élesztőt, a pa­­pír másik oldalán pedig, hogy milyen orvosságot írasson fel: algopyrint, demalgont, görcs­oldót stb. Szerintem szabaddá kellene tenni néhány gyógy­szer vásárlását. A betegek egy része ugyanis csak azért ke­resi fel az orvost, hogy vala­milyen fájdalomcsillapítót vagy más egyszerű orvosságot kapjon. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha egyenesen a patiká­ba menne és megvenné a fáj­dalomcsillapítót, recept nélkül. Egész sor orvosságot fel le-­­hetne szabadítani, s ez miniket is tehermentesítene. Nem kel­lene annyi receptet írnunk. Bár igaz, össze se lehet hason­lítani ezt a munkát azzal, amit nem a receptre írunk. De talán az indokolatlan gyógy­szerfogyasztás is csökkenne. Mert most rendszerint azért iratnak fel három-négyféle gyógyszert is, hogy legyen ott­hon, s ne kelljen sorra várni itt a rendelőben a receptfel­írásra. Én ugyan csak egy vi­déki körzeti orvos vagyok, de ez a szerény véleményem... Jó lenne, ha ezt a szerény véleményt meghallanák illeté­kesek is. És számot vetnének annak a lehetőségével, hogyan lehetne minél hamarabb egy­szerűsíteni és csökkenteni az orvosok adminisztrációját, amely a gyógyítástól vonja el az idejüket. # Búcsúzom az orvostól, nyu­godalmas éjszakát szeretnék neki kívánni, de éppen akkor kopog valaki az ablakon. A kecskeméti tanyavilágba hívják Illés Sándor Konzerv, hús- és gyümölcslevesek, új üdítő italok, krémek Kovács Lászlóval, a Kon­zervipari Tröszt vezérigazga­tójával beszélgettünk kon­­zervgyártásunk fejlődéséről, a gyártás és piac problémáiról, egy-egy készítmény kelendő­ségéről, s arról is, igaz-e, hogy a vásárlók a narancsitalt ke­resik leginkább?! Azt mondja a vezérigazga­tó: a nagyközönség többsége valóban a narancsitalt keresi. Két év tapasztalata alapján elmondhatjuk: a narancs­ital hazánkban a hűsítők sztárja lett. Miért? Nyilván azért, mert ízletes. A közel­­keleti országokban ugyanak­kor a magyar paradicsomlé a sztár. Az üzletekben a nyári idényben és ősszel is annyi narancsital lesz, amennyit a közönség kíván, mert a nagy­kőrösi és a többi hűtőházak­ban tároltak a gyártáshoz ele­gendő anyagot. Meggy és cseresznye kivé­telével mindenfajta gyümöl­csünkből jó minőségű és ele­gendő a termés. A konzerv­ipar az idén 48 ezer vagon konzervárut dob majd piac­ra, egy részét exportra, de megfelelő mennyiségben a ha­zai kereskedelmet is kielégíti. Egyedül paradicsomból 30 ezer vagont dolgoznak fel. Hideg húsok, levesek Hús- és ételkonzervjeink — ezt bizonyítja a piackutatás eredménye — mind népsze­rűbbek. A turistaidény dere­kán az ipar ki tudja elégíte­ni az igényeket, s a választék is jó, mert beváltak az ízletes májkrémek. Ezekben a na­pokban jelenik meg a Re­kord leveskocka. Egy kocká­ból két tányérnyi ízletes mar­­hahúsleves készül egyszerű el­járással: forró vízbe kell dob­ni a kockát. Máris népszerű a Vegeta nevű ételízesítő, s a Deliket 8 zacskós leves íze­sítő. A már ismert gyümölcs­­leveken kívül forgalomba ke­rül a három százalék alkoholt tartalmazó üdítő ital és a kü­lönböző gyümölcsökből, őszi­barackból, cseresznyéből, meggyből, sárgabarackból ké­szülő bólé. Kedveskednek a háziasszonyoknak gyümölcsle­vesekkel is. Ezeket Nagykőrö­sön kísérletezték ki. Az eg­res-, a meggy-, a cseresznye-, s az almalevest, hűteni is, melegíteni is lehet, ízlés sze­rint. A szegedi és a nagykőrösi konzervgyárak újdonsága a fagylaltkonzerv. Kis üvegek­ben kapható ez a különleges­ség. Egyetlen tárolási feltéte­le van: hűvös éléskamrában kell tartani, s hat hónapig is eláll. Amikor tálalni akarjuk, a háztartásokban már sikerrel használt zúzmara géppel kell a folyékony fagylaltot "­lefa­gyasztani". Sikerét bizonyítja, hogy három hónap alatt 190 vagonnyit vásároltak belőle az üdülőhelyek. Jobb csomagolást! Konzerviparunk fejlődésé­nek további nagy lehetőségei vannak. A tudományos kísér­letek előrehaladottak, hiszen akár az étel-, akár a gyü­­mölcskonzervek, s az üdítő italok népszerűségét figyeljük, ebben nagy része van az élel­miszeripari tudományos kuta­tók munkásságának. A zöld­ségtermelő szövetkezetek és állami gazdaságok kisebb fel­dolgozó üzemeket létesítettek, és a konzerválásra szánt ter­mést, így a többi között a zöldborsót és a zöldbabot tisztítva adták át a konzerv­gyáraknak. A zöldborsóhüvely takarmányozási célokra ma­radt a nagyüzemekben. Kí­vánnivaló csak a csomagolás terén van. Bevált a tubusos mustár, paradicsomsűrítmény és a pritamin. A világpiacon igen népszerűek a magyar konzerv­áruk, de a külföldi vásárlók szinte sürgetik a szebb és öt­letesebb csomagolást. Ha a vegyipar több alumínium csomagolóanyagot szállítana, a különböző konzervek alumí­niumban való­­tálalása­ nö­velné a keresletet. A gyártás­­technológia fejlettségével kel­lene lépést tartania csomago­lástechnikánknak. A gyártás további kapaci­tását a magyaróvári új kon­zervgyár augusztus 1-ével tör­ténő megindulása, a paksi, a szigetvári, a nagyatádi kon­zervgyárak rekonstrukciójá­nak befejezése biztosítja. Szabó József Félmilliárd forintos költséggel rendezik a Belvárost A fővárosi tanács, amint la­punkban legutóbb részletes riportban számoltunk be róla, versenypályázatot írt ki a Bel­város, e patinás városnegyed rekonstrukciójára, végleges rendezésére. Azóta a pénzügyi szakemberek összeállították a rekonstrukcióra igényelendő költségkeretet, s kiszámítot­ták, hogy a több ütemben tör­ténő felújításra több mint fél­­milliárd forintot, kell fordíta­ni. Ebből a költségkeretből el­sősorban a Váci utca és Petőfi Sándor utca környékét rende­zik hogy az megfeleljen a Belváros múltjának, jellegé­nek, kereskedelmi és idegen­­forgalmi funkciójának. Negyvenöt lakóépületet kell teljesen vagy részben felújíta­ni. 38 háznak kell kicserélni a portáljait. Majdnem öt és fél millió forintba kerül a liftek felújítása és korszerűsítésre szorul a teljes Belváros fűtő­berendezése. Felújítják a Váci utca 9, 10., a Martinelli tér 5., a Kristóf tér 7—9. és a Vörösmarty tér 6 számú műemlék épületeket, s új házakat építenek a Váci utca 16., 20., 19., 21., a Petőfi Sándor utca 17—19., a Marti­neli tér és a Vörösmarty tér 1 számú foghíjas telkekre. Ez az építkezés mintegy 330 mil­lió forintot emészt fel. A megújuló Belvárosban több színvonalas szalont, ü­z­­letet, üzletházat létesítenek, s mintegy 40 üzletet átalakíta­nak. Terv szerint megnagyob­bítják a Pilvax éttermet és eszpresszót, a Corsó éttermet és a Kisposta eszpresszót, a Váci utca 11. számú ház földszint­jén pedig kisáruházat építe­nek. A közművek felújítása há­rom és fél millió forintba ke­rül. Teljes csatorna- és gáz­vezetékcserét kell végrehajta­ni és fel kell újítani a vízve­zeték-rendszert. Keményebb elbírálást A Magyar Nemzet olvasói körében általános helyeslést keltett a­­Figyelmeztetés" cím­mel megjelent cikk, amelynek szerzője — minden fogyasztó szívéből szólva — kifogásolja, hogy a vendéglátó- és élelmi­szeriparban, mind a fogyasz­tók, mind a népgazdaság ká­rára egyre nagyobb mértékben elharapózó súlycsonkítások, ár­drágítások, minőségrontások, csalások és lopások megtorlása általában csak csekély összegű pénzbüntetés vagy csak figyel­meztetés. A büntetés mérvét a minimumra csökkentik a rajtakapott alkalmazott eddigi­­jó munkájának" túl magasan értékelésével. Holott a jó munka­­kötelesség, amelynek teljesítéséért fizetésit és pré­miumot kap az alkalmazott. A cikkíró megállapításainak szinte csattanó igazolása a Ma­gyar Nemzet következő számá­ban megjelent az a közlemény, amely szerint a Vas megyei büki fürdőben kétszázan meg­betegedtek romlott fagylalttól. A közlemény megjegyzi, hogy a mérgezést okozó üzem veze­tőjét a higiéniai követelmé­nyek be nem tartásáért ebben az évben — tehát nem­­egé­szen hét hónap alatt — már három esetben büntették. A büntetés nem lehet súlyos, hi­szen — nyilván­­jó munkájá­nak" elismeréséül —, vezető beosztásban meghagyták. A bíróságoknak sokkal súlyosab­ban kellene ítélkezniük, ha a vendéglátó- és az­ élelmiszer­ipar kalózairól van szó, akik állandóan megkárosítják a kö­zönséget. Dr. Szabó József A vágány nincs kenve A Magyar Nemzetben közölték, hogy a XIII., Balzac utca lakói a kenetlen vágányok és a csikorgó villamoskerekek miatt még az éj­szakai órákban sem tudnak pi­henni. A Fővárosi Villamosvasút né­hány évvel ezelőtt az újpesti és a rákospalotai villamosforgalmat csaknem teljes egészében beterel­te a szűk Balzac utcába. Egy rö­vid szakaszon a Váci út, illetve a Visegrádi u. kereszteződésénél olyan­­ éles a kanyar, hogy min­den egyes szerelvény napi 20 órán át elviselhetetlen zajt okoz. Már több ízben kértük az FVV építési osztályát a sínek kenésé­re, de ígéreteken kívül semmi sem történt. Panaszunk komikus epi­zódja, hogy alig néhány hónap­pal ezelőtt a kanyarnál a követ­kező szövegű táblát tették ki: Vi­gyázat, a vágány kenve van, de a sínek azóta is ugyanúgy csiko­rognak. Fenyő János, Balzac utca­­é. Lesz váróhelyiség a Megyeri Csárdánál 1967. július 18-án a 3679 67. sz. levelében a IV. kerületi tanács vb építési osztálya közölte vállala­tunkkal, hogy útkarbantartó ki­rendeltségük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfor­dulójának tiszteletére felajánlotta: november 7-re a kért helyre —­ a Megyeri Csárdához — társadalmi munkával felépítik a váróhelyi­séget. MAVAUT Autóbuszközlekedési és Autóbuszjavító Vállalat, Tóth Mihály, forg. ker. szak. o. v., Sárdi János, keresk. oszt. vez. Védőkorlát a Városligetben és a Városmajorban A panaszos levelekkel kapcso­latban közöljük, hogy a Városli­getben kért védőkorlátot néhány napon belül elhelyezzük. A vá­rosmajori csúszdánál kifogásolt balesetveszélyt ugyancsak védő­korlát felszerelésével megszüntet­jük. Fővárosi Kertészeti Vállalat, Szendrői József, oszt. vez. ­ A közveszélyes munkakerülők felelősségre vonása A Magyar Nemzetben "Fog­lalkozásnélküli" címen cikk je­lent meg Köves Rózsa tollá­ból. A cikk másolatát a SZOT esetleges intézkedés megfonto­lása céljából megküldte az Igazságügyminisztériumnak. A cikk igazságügyi vonatko­zású részéhez két megjegyzést kívánok fűzni. 1. A cikk szerint­­annak, aki nem akar dolgozni, csu­pán egyet kell tennie, hogy a hatóságok előtt... fedezze ma­gát: egyszer egy hónapban el kell mennie a főváros három munkaerőirányító hivatala egyikébe, és ott meg kell sze­reznie a pecsétet, amely sze­rint munkára jelentkezett. Ennyi igazolás elég, a továb­biakban senki nem kérdezi, hogyan él, miből telik ital­boltra, kártyára, miegyébre". Úgy vélem, valóban hiba vol­nál, ha így lenne. Ezzel szem­ben az az igazság, hogy a­ jogszabályaink értelmé­ben a munkakerülő életmód folytatása a cselekmény súlyá­tól függően bűntett vagy sza­bálysértés, tehát büntetendő cselekmény (Bük 214. §, 1960. évi 14. sz. tvr. 1. §); b) a jogalkalmazás során pe­dig állandó gyakorlattá vált, hogy a munkaközvettítőnél tör­tént jelentkezés ténye, illetve az ennek igazolására szánt bé­lyegzés nem mentesít a bün­tethetőség, illetve a felelősség alól. Mind a büntetőbírósági, mind a rendőrségi gyakorlat­ban felderítik a tényleges helyzetet, vagyis azt a körül­ményt, hogy az eljárás alá vont személy végzett-e hasz­nos­­munkát, s ha nem, akkor ennek mi volt az oka. 2. A cikk a megoldást abban látja,­­ha rendszeresítenének ... adminisztratív eszközökkel munkát azok részére, akik er­re saját jószántukból nem vál­lalkoznak". Ez a javaslat nem fogadható el, a kényszermunka­helyek lé­tesítése ugyanis ellentmond ál­talánosan is ismert jogelveink­nek. Dr. Jászai Dezső főosztályvezető A KOHÓIPARI ÉRTÉKESÍTŐ KÖZPONT ÉRTESÍTI ÜGYFELEIT, hogy 1967 augusztus hónapban egy alkalommal augusztus 8-án, KEDDI NAPON, 9 ÓRAI KEZDETTEL RENDEZI MEG a Metalloglobus Jász utca 7. szám alatti kultúrtermében A FELESLEGES KÉSZLETEK ÉRTÉKESÍTÉSÉT ELŐSEGÍTŐ BÖRZÉT Kérjük ügyfeleinket, hogy börzéinket mi­nél gyakrabban látogassák, mind a feles­legek értékesítése, mind a hiányanyagok beszerzése céljából FELVILÁGOSÍTÁST AD: DR. HARSÁNY­ IGNACI 205—830

Next