Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

- N­ » (ivar \ Alti int ■­“mu' iTiflgjíi­ n"iuij"i “—— 1 . A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ) Beszédek, tudósítások, jegyzetek a parlament szerdai üléséről Az új Munka Törvénykönyv tervezete az országgyűlés előtt C­saknem félmillió véle­mény egyetlen terem­ben ! Ennyit képvisel az a több mint 300 felelős ember, aki szerda délelőtt elfoglalta padját a Parla­ment üléstermében. Az új Munka Törvénykönyv-javas­lat előzetes országos vitájá­hoz 400 ezren szóltak hozzá. Akkora szám ez, amely önmagáért beszél. Akkora szám, hogy fel kell figyelni rá. Jelez és figyelmeztet. Jel­zi a javaslat időszerűségét, azt, hogy elevenre tapintott. Egyben figyelmeztet: olyan közérdekű ügy került a képviselőház napirendjére, amelyre nagyon oda kell fi­gyelni, amelyhez csak a sokoldalú felelősség teljes igényével szabad közeledni. Mindezek ellenére a T. Ház folyosóján nyoma sincs bármiféle merevségnek. A képviselők a júliusi ülésszak berekesztése óta nem talál­koztak. És bár a helyszín gót fenségből és latin csipkék­ből alkotott méltóságos ke­rete, amelyet ezen a napon még külön is dekorál e méz­ízű, aranysárga színekbe öl­tözött szeptemberi nap szép­sége, eleve bizonyos ünnepé­lyességet intonál, a szemlé­lőnek mégis az az elsődle­ges benyomása, mintha va­lamely munkahely üdvözöl­né szabadságukról visszatért munkatársait. A kép csak részben hite­les, amint ez rövidesen kide­rül. Az országgyűlés képvi­selői ugyan, három hónap múltán, szerdán találkoztak újra egymással, azért nem töltötték tétlenül az elmúlt hatvan egynéhány napot sem. Ha a folyosón a derű, az ékelődő barátság felhangjai az uralkodók, az ülésterem hangulatára a felelősséggel telített, ünnepélyes komoly­ság a jellemző, amikor pilla­natnyi pontossággal 11 óra­kor Kállai Gyula, az ország­­gyűlés elnöke, a szeptembe­ri ülésszakot megnyitja. Megállapítja, hogy a képvi­selők határozatképes szám­ban megjelentek. És e szte­reotip mondat után nyom­ban olyat mond, amire máris érdemes felfigyelni: »A Mi­nisztertanács augusztus 6-án megvitatta a múlt üléssza­kon elhangzott képviselői észrevételeket, javaslatokat, és azokat azzal adta ki az il­letékes szakminisztériumok­nak, szerveknek, hogy egy hónapon belül a javaslatte­vő képviselőnek érdemben választ adjanak.­­Az országgyűlés hírlapírói karzatán a bejelentésre töb­ben jegyezni kezdenek. -■Utánanézni. Mi valósult meg?« Kállai Gyula közben már a tárgysorozatra tesz előter­jesztést: -Veres József mun­kaügyi miniszter a kormány nevében törvényjavaslatot nyújtott be...« -Dimény Imre élelmezés- és földmű­velésügyi miniszter a kor­mány nevében törvényja­vaslatokat nyújtott be...« Megint van mit feljegyez­ni. És ez is új! Hogy a mi­niszter egyszemélyi felelős­ként szerepel, vállalja a tár­cájához tartozó törvényja­vaslat­­tulajdonjogát,­ és ez­zel — összes konzekven­ciáit. Mintegy­­kopirájtol­­ja« az új törvényeket. A je­lenség a felelősségből vállalt nagyobb rész irányába mu­tat. Jó jelenség! Az első felszólaló, a Mun­ka Törvénykönyv­ tervezeté­nek benyújtója, Veres Jó­zsef: — A régi Munka Törvény­­könyvet az elmúlt évek fo­lyamán ötven alkalommal kellett módosítani. És még­sem felel meg ma már ... Bérezési szabályok meg­határozása, jutalom, fegyel­mezés, munkaidő beosztása — a jövőben a vállalat ha­táskörébe utalva. Az új gaz­daságirányítási rendszer fel­számolja a túlzott, központo­sított­­beleszólást­­, össze kell egyeztetni a nagykö­zösség érdekeit a kisközös­ségével. Tovább kell fejlesz­teni a szocialista demokrá­ciát. Differenciált felmondá­si rendszert kell kidolgozni. Tizenöt naptól fél évig ter­jedően, a mindenkori hely­zet figyelembevételével. A 18. paragrafus előírja: min­denki szabadon létesíthessen munkaviszonyt. Az 51. pa­ragrafus: már a beruházás­nál, tervezésnél, kivitelezés­nél figyelembe kell venni az egészségügyi, testi épség vé­delmét célzó szociális ténye­zőket. Vita — üdvözlendő vita! — döntötte el, hogy a 14— 16 évesek munkába állításá­nál kritérium legyen a tör­vényes képviselő beleegye­zése. Gondolatok vetnek szikrát a Parlament üléstermében. Már nemcsak a 24 fok Cel­sius forrósítja a levegőt. Jókai Lóránd képviselő, Fejér megyéből ezt mondja: — E törvényre fel fog fi­gyelni az egész világ mun­kásosztálya. A testvéri szo­cialista országoké és a fej­lett tőkés országoké egy­aránt. Nem mindegy, mit határozunk. Nagy lesz a szakszervezetek felelőssége. Fontos tehát, hogy a javas­lat mekkora hatáskört biz­tosít nekik. Éles, hosszan tartó, kínzó viták zajlottak nálunk ez ügyben. Újabb feljegyzésre méltó mondat: »kínzó viták« Evi­denciában t­artani! Akár a kifogásolást,­­a vétójogot, amelyet a javaslat a szak­­szervezetek számára bizto­sít. Élnek-e majd vele a gyakorlatban?... Erdei Lászlóné a nők ag­gályairól beszél higgadtan, nagyon okosan. És nagyon őszintén. Módosítást is java­sol. Férfiügyben is! Délután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára az első fel­szólaló. — Az új gazdasági irányí­táson túl, de annak érdeké­ben meg kell értenünk, hogy a munkahelyek a maguk ügyében önállóan döntsenek — így kezdi. — Nálunk minden az em­berért, a dolgozó emberért történik — így folytatja. — Az élet nem tűr meg­csontosodott dogmákat — így fejezi be. Aztán még hozzáteszi: — Az új Munka Törvény­­könyv javaslat szellemében nem a jogok csorbításáról, hanem szüntelen bővítéséről van szó. Ezt kell megérte­nünk. Ezt jó megértenünk. * Az ülésen részt vett Loson­c­i Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, a Politikai Bi­zottság tagjai, valamint a Po­litikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomá­ciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője foglalt helyet. A képviselők az ülésszakra a következő napirendet hagy­ták jóvá: 1. A Munka Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat; 2. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetekről szóló tör­vényjavaslat; 3. A földtulajdon és a föld­­használat továbbfejlesztésé­ről szóló törvényjavaslat; 4. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Buda­pesten 1967. május 18-án aláírt barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés tör­vénybe iktatásáról szóló tör­vényjavaslat; 5. Interpellációk. A napirend elfogadása után Veres József munkaügyi mi­niszter expozéja hangzott el a Munka Törvénykönyv új ter­vezetéről­ ténő gazdálkodás. A vállalat — a központi elvek keretei között — maga határozhatja meg — termelési igényeinek legmegfelelőbben — a munka­idő beosztást. — A Munka Törvényköny­vének tervezete felszámolja azokat a jelenlegi — és az új gazdaságirányítási rendszer­ben szükségtelenné váló — le­hetőségeket, amelyek túlzott beleszólást engedtek a köz­ponti szervek számára a vál­lalat belső ügyeibe. A kollektív szerződések új vonásai — A vállalati hatáskör nö­velésével kapcsolatban elsők között kell említenem a kol­lektív szerződések rendszeré­nek bevezetését, amelyről a törvényjavaslat 10. paragrafu­sa rendelkezik. A kollektív szerződések rendszere — azál­tal, hogy a részletes szabályo­kat vállalati szinten határoz­za meg — egyidejűleg szolgál­ja a vállalati önállóság fej­lesztését és egyben a dolgozók érdekeinek fokozott védelmét. Az üzemi demokráciának ez a széles körű fejlődése nagy­mértékben teret ad az alkotó kezdeményezéseknek, bevonja a vállalatokat és a dolgozó­kat az őket érintő legközvet­lenebb kérdések rendezésébe. — Ez a nagy jelentőségű változtatás — hogy tudniillik a részletes szabályozás jelen­tős részére a kollektív szerző­désben kerül sor — nem je­lenthet ellentétet a központi szabályokkal, hanem azokat kiegészíti. A kollektív szerző­déssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a törvény egyes esetekben kötelezően előírja valamely kérdésnek a kollek­tív szerződésben történő sza­bályozását. Ez a helyzet pél­dául a munkaidőbeosztás ren­dezésénél, vagy a részesedési alap felosztásánál. Más ese­tekben, amikor központilag aránylag széles körben ren­dezhető kérdésről van szó és csak kevés helyen kell a sajá­tos vállalati követelmények miatt a központi rendelkezés­től eltérni a törvény meg­mondja a szabályt és csupán lehetőséget ad arra, hogy a kollektív szerződésben attól eltérően is rendelkezhessenek. (Például a felmondási idő meghatározásánál, vagy a heti pihenőnapok összevonásánál.)­­ Ez a törvényjavaslat meg­felel a párt és kormány törek­véseinek, amelyek a szocialis­ta demokrácia továbbfejlesz­tését célozzák — hangsúlyozta Veres József. — Már a viták során, az érdekvédelmi szer­vek képviselőinek egy részé­ben is felmerült, hogy a vál­lalati önállóság növelése, a gazdasági vezetők szélesebb jogköre nem eredményezi-e a dolgozók véleményének hát­térbe szorítását, nem ragad­tatja-e a vezetőket túlkapá­sokra? A másik oldalon a szakszervezeti jogok növeke­désével kapcsolatban is felme­rültek aggályok: nem lesz-e túl széles körű a szakszerveze­tek beleszólási joga, s nem fogja-e ez hátráltatni a terme­lési érdekeket? — Azt hiszem, őszintén kell e kérdésről a parlament színe előtt beszélni. A mi vélemé­nyünk az, hogy túlzott aggo­dalomra nincsen ok. Gazdasá­gi vezetőink nem a társada­lom céljaival ellentétes alapo­kon álló, nem valami kapita­lista típusú gazdasági vezetők, hanem a mi, rendszerünk által nevelt, rendszerhez hű, a jo­gokat és kötelességeket jól is­merő, a munkásosztály törek­véseit mindenben támogató gazdasági szakemberek. A bi­zalmat mindenképpen helyes nekik megadni, mert megilleti őket. Nyilvánvaló, hogy dön­tő többségük a társadalom ál­tal szabott követelmények­nek megfelelően fog gazdál­kodni. — Másik oldalon áll az, hogy a párt és a kormány — a szocialista demokrácia fej­lesztése érdekében — javasol­ja a dolgozók érdekvédelmét képviselő szakszervezetek jo­gainak növelését. E törekvést is hűen tükrözi a tervezet A szocialista demokrácia mesz­­szemenő fejlődését jelentik, hogy a szakszervezeteknek törvényben lefektetett joga, a dolgozók érdekeiben bármikor, bárhol felléphetnek, joguk van a gazdasági vezetők tevékeny­ségének megítélésére is. Meg vagyunk győződve arról, hogy szakszervezeteink a legna­gyobb jogkörrel ott fognak él­ni, ahol erre szükség lesz.­­ Igen lényeges változtatás­ra kerül sor a felmondás kér­désében is. Az új Munka Tör­vénykönyve tervezetének a felmondásra vonatkozó ren­delkezései az eddigi felmondá­si rendszert teljesen megvál­toztatják és feloldják a meg­kötöttségeket mind a dolgozó, mind a vállalat szempontjá­ból.­­ Többen feltették azt a kérdést, hogy a felmondási rendszerben bekövetkező vál­tozásoknak milyen következ­ményei lesznek. A gazdasági vezetők a nagyobb munkaerő­vándorlástól félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre nagyobb munkaerő­felesleg. — Ami a munkaerő-feles­legtől való félelmet illeti — az új gazdaságirányítás célja nem a termelés szűkítése, hanem bővítése, tehát az eredmény semmi szín alatt sem a fog­lalkoztatottság csökkenése lesz. Természetesen a gazdasá­gi élet időnként megkíván bi­zonyos átcsoportosításokat, egyik iparágból a másikba. Ami pedig a munkaerő-moz­gást illeti: nem vitás, hogy a gazdasági vezetőknek többet kell törődniük a jól dolgozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dolgozót a vállalathoz köti. A munkaügyi miniszter expozéja . Az új Munka Törvény­­könyvről szóló törvényjavas­latot a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meg­bízásából tisztelettel az or­szággyűlés elé terjesztem meg­vitatás és elfogadás céljából. Az új Munka Törvénykönyve elkészítését a hazánk társa­dalmi, politikai és gazdasági körülményeiben bekövetkezett jelentős változások teszik szükségessé — kezdte expozé­ját a munkaügyi miniszter. Ezt követően tényekkel, ada­tokkal bizonyította, hogy a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánynak mindig fő törekvé­sei közé tartozott a gazdaság állandó fejlesztése, a szocialis­ta demokrácia szélesítése, a dolgozó tömegekkel való kap­csolat erősítése, népünk élet­­színvonalának növelése, szo­ciális körülményeinek szaka­datlan javításáért.­­ Az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése során — folytatta — meg kellett vizs­gálni, hogy a munkaügyi ren­delkezések — és ezek között különösen a Munka Törvény­­könyve — mennyiben felel meg az új követelményeknek. — A jelenlegi Munka Tör­vénykönyve 1951-ben jött lét­re. A centralizált, utasításo­kon alapuló gazdaságirányítá­si rendszerre épült, központi­lag szabályozta a részkérdése­ket is. A törvénykönyvet és végrehajtási rendeletét azóta mintegy 50 alkalommal kellett módosítani. Ennek következ­tében a rendelkezések — egy sor vonatkozásban — ellent­mondásossá is váltak. — Ugyanakkor — a módo­sítások ellenére — nem való­sította meg teljes mértékben azokat a követelményeket, amelyeket a bekövetkezett társadalmi, gazdasági fejlődés a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben is indokolttá tett volna. Miért kell új törvény ? — E körülmények önma­gukban is indokolják egy új Munka Törvénykönyve kiadá­sát. De elkerülhetetlenül szük­ségessé teszi ezt az is, hogy az 1968-ban bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer — a gazdálkodás minden ágában — igen jelentős önállóságot biztosít a vállalatoknak. Ez lehetővé teszi, hogy mindazt a hatalmas energiát, ami a szo­cialista típusú gazdálkodásban rejlik, az eddiginél még job­ban felhasználhassuk a szocia­lista építés meggyorsítására. ■— Az új törvénykönyv ter­vezetének alapelve, hogy ma­gát a törvényt elvivé tegyük és a részletes szabályozást a végrehajtási utasításokra, alapvetően azonban a vállala­toknál megkötendő kollektív szerződésekre bízzuk. Ezzel az ügyek intézése könnyebbé, át­tekinthetőbbé válik.­­ Meggyőződésem, hogy mindazok a törekvések, ame­lyek pártunkat és kormányun­kat vezetik — a dolgozók élet-, munka- és szociális körülmé­nyeinek fejlesztése tekinteté­ben -­­ a törvénytervezetben és annak végrehajtási utasításá­ban világosan kifejezésre jut­nak. — A Munka Törvényköny­vének az a célja, hogy megha­tározza a dolgozók és a válla­latok közötti viszonyt, előírja a jogokat és kötelességeket, valamint az állami szervek­nek ezekkel kapcsolatos fel­adatait és tevékenységét. A miniszter mindenekelőtt a Munka Törvénykönyve ter­vezetének rendelkezései közül a vállalati önálló gazdálkodást elősegítő néhány új intézke­désről szólt.­­ A Munka Törvényköny­vének 45. paragrafusa a mai­nál lényegesen szélesebb mér­tékben vállalati hatáskörbe adja a bérezési szabályok meg­határozását. A 39. paragrafus szerint vállalati hatáskörbe kerül a munkaidő-alappal tör­ A szocialista humanizmus érvényesülése A miniszter ezután így foly­tatta: " Hogy mennyire érvénye­sül az új Munka Törvény­­könyve-javaslatban a szocia­lista humanizmus, arra igen sok példát lehet felhozni. A Munka Törvénykönyve hatha­tósan intézkedik a dolgozók egészségének és testi épségé­nek védelméről, amikor 51. paragrafusában kimondja, hogy ezt a védelmet már­a be-

Next