Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
- N » (ivar \ Alti int ■“mu' iTiflgjíi n"iuij"i “—— 1 . A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ) Beszédek, tudósítások, jegyzetek a parlament szerdai üléséről Az új Munka Törvénykönyv tervezete az országgyűlés előtt Csaknem félmillió vélemény egyetlen teremben ! Ennyit képvisel az a több mint 300 felelős ember, aki szerda délelőtt elfoglalta padját a Parlament üléstermében. Az új Munka Törvénykönyv-javaslat előzetes országos vitájához 400 ezren szóltak hozzá. Akkora szám ez, amely önmagáért beszél. Akkora szám, hogy fel kell figyelni rá. Jelez és figyelmeztet. Jelzi a javaslat időszerűségét, azt, hogy elevenre tapintott. Egyben figyelmeztet: olyan közérdekű ügy került a képviselőház napirendjére, amelyre nagyon oda kell figyelni, amelyhez csak a sokoldalú felelősség teljes igényével szabad közeledni. Mindezek ellenére a T. Ház folyosóján nyoma sincs bármiféle merevségnek. A képviselők a júliusi ülésszak berekesztése óta nem találkoztak. És bár a helyszín gót fenségből és latin csipkékből alkotott méltóságos kerete, amelyet ezen a napon még külön is dekorál e mézízű, aranysárga színekbe öltözött szeptemberi nap szépsége, eleve bizonyos ünnepélyességet intonál, a szemlélőnek mégis az az elsődleges benyomása, mintha valamely munkahely üdvözölné szabadságukról visszatért munkatársait. A kép csak részben hiteles, amint ez rövidesen kiderül. Az országgyűlés képviselői ugyan, három hónap múltán, szerdán találkoztak újra egymással, azért nem töltötték tétlenül az elmúlt hatvan egynéhány napot sem. Ha a folyosón a derű, az ékelődő barátság felhangjai az uralkodók, az ülésterem hangulatára a felelősséggel telített, ünnepélyes komolyság a jellemző, amikor pillanatnyi pontossággal 11 órakor Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, a szeptemberi ülésszakot megnyitja. Megállapítja, hogy a képviselők határozatképes számban megjelentek. És e sztereotip mondat után nyomban olyat mond, amire máris érdemes felfigyelni: »A Minisztertanács augusztus 6-án megvitatta a múlt ülésszakon elhangzott képviselői észrevételeket, javaslatokat, és azokat azzal adta ki az illetékes szakminisztériumoknak, szerveknek, hogy egy hónapon belül a javaslattevő képviselőnek érdemben választ adjanak.Az országgyűlés hírlapírói karzatán a bejelentésre többen jegyezni kezdenek. -■Utánanézni. Mi valósult meg?« Kállai Gyula közben már a tárgysorozatra tesz előterjesztést: -Veres József munkaügyi miniszter a kormány nevében törvényjavaslatot nyújtott be...« -Dimény Imre élelmezés- és földművelésügyi miniszter a kormány nevében törvényjavaslatokat nyújtott be...« Megint van mit feljegyezni. És ez is új! Hogy a miniszter egyszemélyi felelősként szerepel, vállalja a tárcájához tartozó törvényjavaslattulajdonjogát, és ezzel — összes konzekvenciáit. Mintegykopirájtolja« az új törvényeket. A jelenség a felelősségből vállalt nagyobb rész irányába mutat. Jó jelenség! Az első felszólaló, a Munka Törvénykönyv tervezetének benyújtója, Veres József: — A régi Munka Törvénykönyvet az elmúlt évek folyamán ötven alkalommal kellett módosítani. És mégsem felel meg ma már ... Bérezési szabályok meghatározása, jutalom, fegyelmezés, munkaidő beosztása — a jövőben a vállalat hatáskörébe utalva. Az új gazdaságirányítási rendszer felszámolja a túlzott, központosítottbeleszólást, össze kell egyeztetni a nagyközösség érdekeit a kisközösségével. Tovább kell fejleszteni a szocialista demokráciát. Differenciált felmondási rendszert kell kidolgozni. Tizenöt naptól fél évig terjedően, a mindenkori helyzet figyelembevételével. A 18. paragrafus előírja: mindenki szabadon létesíthessen munkaviszonyt. Az 51. paragrafus: már a beruházásnál, tervezésnél, kivitelezésnél figyelembe kell venni az egészségügyi, testi épség védelmét célzó szociális tényezőket. Vita — üdvözlendő vita! — döntötte el, hogy a 14— 16 évesek munkába állításánál kritérium legyen a törvényes képviselő beleegyezése. Gondolatok vetnek szikrát a Parlament üléstermében. Már nemcsak a 24 fok Celsius forrósítja a levegőt. Jókai Lóránd képviselő, Fejér megyéből ezt mondja: — E törvényre fel fog figyelni az egész világ munkásosztálya. A testvéri szocialista országoké és a fejlett tőkés országoké egyaránt. Nem mindegy, mit határozunk. Nagy lesz a szakszervezetek felelőssége. Fontos tehát, hogy a javaslat mekkora hatáskört biztosít nekik. Éles, hosszan tartó, kínzó viták zajlottak nálunk ez ügyben. Újabb feljegyzésre méltó mondat: »kínzó viták« Evidenciában tartani! Akár a kifogásolást,a vétójogot, amelyet a javaslat a szakszervezetek számára biztosít. Élnek-e majd vele a gyakorlatban?... Erdei Lászlóné a nők aggályairól beszél higgadtan, nagyon okosan. És nagyon őszintén. Módosítást is javasol. Férfiügyben is! Délután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára az első felszólaló. — Az új gazdasági irányításon túl, de annak érdekében meg kell értenünk, hogy a munkahelyek a maguk ügyében önállóan döntsenek — így kezdi. — Nálunk minden az emberért, a dolgozó emberért történik — így folytatja. — Az élet nem tűr megcsontosodott dogmákat — így fejezi be. Aztán még hozzáteszi: — Az új Munka Törvénykönyv javaslat szellemében nem a jogok csorbításáról, hanem szüntelen bővítéséről van szó. Ezt kell megértenünk. Ezt jó megértenünk. * Az ülésen részt vett Losonci Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. A képviselők az ülésszakra a következő napirendet hagyták jóvá: 1. A Munka Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat; 2. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslat; 3. A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat; 4. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1967. május 18-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat; 5. Interpellációk. A napirend elfogadása után Veres József munkaügyi miniszter expozéja hangzott el a Munka Törvénykönyv új tervezetéről ténő gazdálkodás. A vállalat — a központi elvek keretei között — maga határozhatja meg — termelési igényeinek legmegfelelőbben — a munkaidő beosztást. — A Munka Törvénykönyvének tervezete felszámolja azokat a jelenlegi — és az új gazdaságirányítási rendszerben szükségtelenné váló — lehetőségeket, amelyek túlzott beleszólást engedtek a központi szervek számára a vállalat belső ügyeibe. A kollektív szerződések új vonásai — A vállalati hatáskör növelésével kapcsolatban elsők között kell említenem a kollektív szerződések rendszerének bevezetését, amelyről a törvényjavaslat 10. paragrafusa rendelkezik. A kollektív szerződések rendszere — azáltal, hogy a részletes szabályokat vállalati szinten határozza meg — egyidejűleg szolgálja a vállalati önállóság fejlesztését és egyben a dolgozók érdekeinek fokozott védelmét. Az üzemi demokráciának ez a széles körű fejlődése nagymértékben teret ad az alkotó kezdeményezéseknek, bevonja a vállalatokat és a dolgozókat az őket érintő legközvetlenebb kérdések rendezésébe. — Ez a nagy jelentőségű változtatás — hogy tudniillik a részletes szabályozás jelentős részére a kollektív szerződésben kerül sor — nem jelenthet ellentétet a központi szabályokkal, hanem azokat kiegészíti. A kollektív szerződéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a törvény egyes esetekben kötelezően előírja valamely kérdésnek a kollektív szerződésben történő szabályozását. Ez a helyzet például a munkaidőbeosztás rendezésénél, vagy a részesedési alap felosztásánál. Más esetekben, amikor központilag aránylag széles körben rendezhető kérdésről van szó és csak kevés helyen kell a sajátos vállalati követelmények miatt a központi rendelkezéstől eltérni a törvény megmondja a szabályt és csupán lehetőséget ad arra, hogy a kollektív szerződésben attól eltérően is rendelkezhessenek. (Például a felmondási idő meghatározásánál, vagy a heti pihenőnapok összevonásánál.) Ez a törvényjavaslat megfelel a párt és kormány törekvéseinek, amelyek a szocialista demokrácia továbbfejlesztését célozzák — hangsúlyozta Veres József. — Már a viták során, az érdekvédelmi szervek képviselőinek egy részében is felmerült, hogy a vállalati önállóság növelése, a gazdasági vezetők szélesebb jogköre nem eredményezi-e a dolgozók véleményének háttérbe szorítását, nem ragadtatja-e a vezetőket túlkapásokra? A másik oldalon a szakszervezeti jogok növekedésével kapcsolatban is felmerültek aggályok: nem lesz-e túl széles körű a szakszervezetek beleszólási joga, s nem fogja-e ez hátráltatni a termelési érdekeket? — Azt hiszem, őszintén kell e kérdésről a parlament színe előtt beszélni. A mi véleményünk az, hogy túlzott aggodalomra nincsen ok. Gazdasági vezetőink nem a társadalom céljaival ellentétes alapokon álló, nem valami kapitalista típusú gazdasági vezetők, hanem a mi, rendszerünk által nevelt, rendszerhez hű, a jogokat és kötelességeket jól ismerő, a munkásosztály törekvéseit mindenben támogató gazdasági szakemberek. A bizalmat mindenképpen helyes nekik megadni, mert megilleti őket. Nyilvánvaló, hogy döntő többségük a társadalom által szabott követelményeknek megfelelően fog gazdálkodni. — Másik oldalon áll az, hogy a párt és a kormány — a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében — javasolja a dolgozók érdekvédelmét képviselő szakszervezetek jogainak növelését. E törekvést is hűen tükrözi a tervezet A szocialista demokrácia meszszemenő fejlődését jelentik, hogy a szakszervezeteknek törvényben lefektetett joga, a dolgozók érdekeiben bármikor, bárhol felléphetnek, joguk van a gazdasági vezetők tevékenységének megítélésére is. Meg vagyunk győződve arról, hogy szakszervezeteink a legnagyobb jogkörrel ott fognak élni, ahol erre szükség lesz. Igen lényeges változtatásra kerül sor a felmondás kérdésében is. Az új Munka Törvénykönyve tervezetének a felmondásra vonatkozó rendelkezései az eddigi felmondási rendszert teljesen megváltoztatják és feloldják a megkötöttségeket mind a dolgozó, mind a vállalat szempontjából. Többen feltették azt a kérdést, hogy a felmondási rendszerben bekövetkező változásoknak milyen következményei lesznek. A gazdasági vezetők a nagyobb munkaerővándorlástól félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre nagyobb munkaerőfelesleg. — Ami a munkaerő-feleslegtől való félelmet illeti — az új gazdaságirányítás célja nem a termelés szűkítése, hanem bővítése, tehát az eredmény semmi szín alatt sem a foglalkoztatottság csökkenése lesz. Természetesen a gazdasági élet időnként megkíván bizonyos átcsoportosításokat, egyik iparágból a másikba. Ami pedig a munkaerő-mozgást illeti: nem vitás, hogy a gazdasági vezetőknek többet kell törődniük a jól dolgozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dolgozót a vállalathoz köti. A munkaügyi miniszter expozéja . Az új Munka Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából tisztelettel az országgyűlés elé terjesztem megvitatás és elfogadás céljából. Az új Munka Törvénykönyve elkészítését a hazánk társadalmi, politikai és gazdasági körülményeiben bekövetkezett jelentős változások teszik szükségessé — kezdte expozéját a munkaügyi miniszter. Ezt követően tényekkel, adatokkal bizonyította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak mindig fő törekvései közé tartozott a gazdaság állandó fejlesztése, a szocialista demokrácia szélesítése, a dolgozó tömegekkel való kapcsolat erősítése, népünk életszínvonalának növelése, szociális körülményeinek szakadatlan javításáért. Az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése során — folytatta — meg kellett vizsgálni, hogy a munkaügyi rendelkezések — és ezek között különösen a Munka Törvénykönyve — mennyiben felel meg az új követelményeknek. — A jelenlegi Munka Törvénykönyve 1951-ben jött létre. A centralizált, utasításokon alapuló gazdaságirányítási rendszerre épült, központilag szabályozta a részkérdéseket is. A törvénykönyvet és végrehajtási rendeletét azóta mintegy 50 alkalommal kellett módosítani. Ennek következtében a rendelkezések — egy sor vonatkozásban — ellentmondásossá is váltak. — Ugyanakkor — a módosítások ellenére — nem valósította meg teljes mértékben azokat a követelményeket, amelyeket a bekövetkezett társadalmi, gazdasági fejlődés a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben is indokolttá tett volna. Miért kell új törvény ? — E körülmények önmagukban is indokolják egy új Munka Törvénykönyve kiadását. De elkerülhetetlenül szükségessé teszi ezt az is, hogy az 1968-ban bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer — a gazdálkodás minden ágában — igen jelentős önállóságot biztosít a vállalatoknak. Ez lehetővé teszi, hogy mindazt a hatalmas energiát, ami a szocialista típusú gazdálkodásban rejlik, az eddiginél még jobban felhasználhassuk a szocialista építés meggyorsítására. ■— Az új törvénykönyv tervezetének alapelve, hogy magát a törvényt elvivé tegyük és a részletes szabályozást a végrehajtási utasításokra, alapvetően azonban a vállalatoknál megkötendő kollektív szerződésekre bízzuk. Ezzel az ügyek intézése könnyebbé, áttekinthetőbbé válik. Meggyőződésem, hogy mindazok a törekvések, amelyek pártunkat és kormányunkat vezetik — a dolgozók élet-, munka- és szociális körülményeinek fejlesztése tekintetében - a törvénytervezetben és annak végrehajtási utasításában világosan kifejezésre jutnak. — A Munka Törvénykönyvének az a célja, hogy meghatározza a dolgozók és a vállalatok közötti viszonyt, előírja a jogokat és kötelességeket, valamint az állami szerveknek ezekkel kapcsolatos feladatait és tevékenységét. A miniszter mindenekelőtt a Munka Törvénykönyve tervezetének rendelkezései közül a vállalati önálló gazdálkodást elősegítő néhány új intézkedésről szólt. A Munka Törvénykönyvének 45. paragrafusa a mainál lényegesen szélesebb mértékben vállalati hatáskörbe adja a bérezési szabályok meghatározását. A 39. paragrafus szerint vállalati hatáskörbe kerül a munkaidő-alappal tör A szocialista humanizmus érvényesülése A miniszter ezután így folytatta: " Hogy mennyire érvényesül az új Munka Törvénykönyve-javaslatban a szocialista humanizmus, arra igen sok példát lehet felhozni. A Munka Törvénykönyve hathatósan intézkedik a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről, amikor 51. paragrafusában kimondja, hogy ezt a védelmet mára be-