Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-02 / 207. szám

lVfíiá h­írSF “ iMgydr­iichi/iH — A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA rn Ünnep bombatűzben A Függetlenségi Nyilatkoza­tot ma huszonkét éve olvasta föl Ho Si Minh Hanoiban, a Ba Dinh téren: »A vietnami nép elhatározta: mozgósítja minden szellemi és anyagi erejét, életét és javait áldozza rá, hogy megvédje jogát a sza­badságra és a függetlenségre.« Huszonkét esztendeje elhang­zott látnoki szavak, amelyek ma talán még időszerűbbek, mint megfogalmazásuk és meghirdetésük napjaiban ... Háborús ünnepet többet is megélt már Ázsiának ez a cso­dálatos, tavakkal telehintett, műemlékekkel és legendákkal teleszórt fővárosa. De talán most első ízben történik meg, hogy lakosságának java része nem otthonában ünnepel; csak az dolgozik műhelyében és hi­vatalában, akire múlhatatla­nul ott van szükség, a törté­nelmi Selyem utca hosszában nem nyüzsögnek a gyerekek. Hanoi néhány hete valóságos frontváros, az elsőbbség min­den tekintetben a védelemé. Holott a nép lelki nagyságát éppen az ilyen háborús ünne­pek bizonyítják. Az idén feb­ruárban is robbantak már bombák, romok hevertek a most szétszakított Long Bien­­híd környékén. A Tét, a Hold­újév közeledtére mégis meg­jelentek minden házban az apró mandarinfák, a sokszínű virágok, lámpafüzérek imbo­­lyogtak a Kard tavának part­ján, a harcoló és szenvedő vá­ros mosolygott. Sok európai még ma is ki­fürkészhetetl­ennek és rejté­lyesnek tartja ezt a különös ázsiai mosolyt. Közelálló ha­lottakról, évtizedek óta nem látott feleségről és gyerme­kekről beszélni, közben pedig mosolyogni, valami fölfogha­­tatlannak tűnik az érzelmeket élesen szétválasztó európai számára. Holott ez a mosoly nem mond mást, mint a fön­tebb idézett Függetlenségi Nyilatkozat: elhatározottságot minden áldozatra a szabadsá­gért és függetlenségért. A viet­nami erkölcsi értékrendnek nagyon is meghatározott kate­góriái vannak: szabadon élni a gyarmati alávetettség több évszázada után, kínai, mongol és francia meghódítottságot követően, minden mást meg­előz és ehhez mérve semmi­lyen áldozat nem tűnik túlsá­gosan nagynak. Ez a titka an­nak a mélységes elhatározott­ságnak is, hogy bármilyen ha­tárig megy el az amerikaiak légiagressziója, a demokrati­kus Vietnam a végsőkig ellen­áll és csalhatatlanul biztos győzelmében. A titokról — úgy tűnik — most foszlik le a misztikum, hogy mind több európainak van módja rá közvetlenül megfigyelni a vietnami nép harcát. Joris Ivens, a jeles hol­land rendező hónapokat töltött el a 17. szélességi fok közvet­len közelében, hogy celluloid szalagon örökítse meg azt a hőskölteményt, amelyet ez a több mint két éve naponta több ízben is bombázott vi­dék lakói írnak tetteikkel az utókornak. Itt nincs szünet és nincs hirtelen érkező légiria­dó. A »May Ba Mi«, a légive­szély huszonnégy órából hu­szonnégy óra hosszat tart és nemcsak emberi élet van, ha­nem mindaz, ami ehhez szer­vesen hozzátartozik: termelés, harc, pihenés, tanulás, kultu­­rálódás. A föld alatti nyomda­üzemben rendszeresen nyom­ja a körzet újságját a lelőtt amerikai gép fémalkatrészei­ből fabrikált nyomdagép. Mélybe rejtett operációs te­remben végzi el műtétjét a se­bész a repeszdarabok áldoza­tain, és a bunkerben vetít a mozi, játssza el színművét a hadszínteret járó vándor­tár­sulat. Húsz perccel a légitá­madás után ásókkal és vasvil­lákkal fölszerelt parasztleá­nyok és fiúk betemetik a bom­­bakrátereket és újraültetik a patáját, ezt az édes ízű burgo­nyafajtát. Más, vízzel telt töl­csérek úgy maradnak, telepí­tett pontyok ficánkolnak ben­nük a legsúlyosabban veszé­lyeztetett negyedik katonai övezet lakosságának ellátásá­ra. Minden kis közösség ön­ellátó, hidak fölrobbantása, utak szétdúlása semmit nem akaszt meg, az élet megy to­vább. Hasonló jelenségről számolt be Bernard Cabanes, az AFP Hanoiban dolgozó tudósítója. Amikor lebombázták a Vörös folyót átívelő hatalmas Long Bien-hidat — írta —, a viet­nami főváros számára az egész olyan volt, mint a vízbe do­bott kő. Néhány kis örvénylés, szélesedő karikák, aztán a fel­szín elcsitul, a folyó hömpö­lyög tovább megszokott irá­nyában. Három perccel a ria­dó lefújása után Hanoi utcáit újból elözönlötte a kerékpáros áradat, mindenki ment tovább dolga után, de nem a szétron­csolt hídhoz kíváncsiskodni. Ott csak a helyreállító mun­kások jelentek meg nyomban dolgozni, fél órával később pedig az első komp, majd a második és a többi: a megra­kott tehergépkocsik, ha las­súbb iramban is, de változat­lanul keltek át a folyó két partja között. Vietnam egész lakosságát — írta a francia tudósító — az a nyugalom töltheti el, hogy vezetői min­dent előre látnak, mindenre gondolnak. Ezt támasztják alá azok a legfrissebben érkező hírek is, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ké­szen áll, ha kell, az eszkaláció még kiterjedtebb szakaszára, az ország mozgósított, körze­tenként szervezett önvédelmi egységek készek visszaverni a támadókat. A helyzetet legjobban az jel­lemzi, hogy az eszkaláció ki­terjedésével az Egyesült Álla­mok kerül nagy zavarba, ve­zetői egymásnak mondanak ellent. McNamara hadügymi­niszter a múlt hét végén kije­lentette a szenátus egyik bi­zottsága előtt, hogy »Hanoit nem lehet bombákkal a tár­gyalóasztalhoz kényszeríteni«, mire a bizottság egyik tagja, a héják legveszettebbjei közé sorolt Stuart Symington mis­souri demokratapárti szenátor hozzáfűzte: »Úgy vélem, sem­miféle esély nincs a tényleges győzelemre ebben a háború­ban ... tehát mielőbb el kell hagyni Vietnamot a lehető legjobb tárgyalási alap bizto­sítása mellett.« Újból föleleve­nítették a régi kombinációkat, hogy ezek szerint McNamara hadügyminiszter szembenáll a kormányzat "keményebb­* szárnyával, mindenekelőtt Johnson elnökkel és Bush kül­ügyminiszterrel, de a Penta­gon vezető tábornokaival is, akik elvakultan követelik a kíméletlen bombázást. Hanoi — és ez teljes mér­tékben érthető — nagyon ke­véssé törődik az ilyen finom­kodó árnyalatokkal. Egy meg­támadott ország számára nem léteznek "héják* és "galam­bok*, csupán ellenség van, amellyel szembe kell szállni és győzelmesen fölébe kell ke­rekedni. A huszonkét eszten­deje kivívott szabadság és függetlenség ünnepén sincs más téma, mint a küzdelem, ezt emelte ki Pham Van Dong miniszterelnöknek a frontvá­ros megemlékezésén tartott beszéde. Ez az állásfoglalás arról tanúskodott, hogy a szo­cialista Vietnam nem a min­den áron való háború híve. Ésszerű feltételekkel, minden más előtt a bombázások abba­hagyásával, az összes többi há­borús cselekedet megszünteté­sével még mindig nyitott az a keskeny ösvény, amely elve­zethet a tárgyalóasztalig. Ah­hoz nincs semmiféle jogcíme az agresszornak, hogy maga támasszon feltételeket és bár­miféle kölcsönösséget követel­jen. Alapvető jellegzetessége ennek a háborúnak, hogy az Egyesült Államok nemcsak Észak ege alatt van jelen ag­­resszorként mindennapos bombázásaival, hanem Délen is, immár félmilliót is megha­ladó megszálló csapataival. Ezért oktalan és illogikus úgy­nevezett kölcsönösséget köve­telni. Ha a háború még hosz­­szú ideig elhúzódik is, a ma huszonkét éves Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak minden alapja megvan rá, hogy biztos legyen ügyének teljes győzelmében, Függet­lenségi Nyilatkozatának fel­tétlen megvalósulásában. Várkonyi Tibor Fontos határozatokat hozott az arab csúcsértekezlet A külpolitikai helyzet­ ­ AZ ARAB CSÚCSÉRTEKEZLET pénteken befejezte mun­káját. Délelőtt még zárt ülésre került sor, mert az éjsza­kai megbeszélések során nem tudták befejezni a napirendre tűzött kérdések vitáját. A tanácskozás során Nasszer egyiptomi elnök és Buteflika algériai külügyminiszter Makhusz szíriai külügyminiszterrel folytatott megbeszélései alapján közölte, hogy Szíria magáévá teszi az értekezlet határozatait. A hatá­rozatokat egyébként lapunk más helyén részletesen ismertet­jük. Egyes határozatokat viszont nem hoztak nyilvánosságra. A bagdadi gazdasági értekezlet ajánlásait albizottságban vitatták meg. Az albizottság elhatározta, hogy javaslatot ter­jeszt az államfők elé, közös arab pénzügyi alap létrehozására. Az MTI különtudósítója a küldöttségek pénzügyi szakértőitől úgy értesült, hogy biztosra vehető a pénzügyi alap létreho­zása. Ez a csúcstalálkozó egyik jelentős eredménye. A közös alapba az olajtermelő országok 135 millió fontot fizetnek be, ezt az összeget szétosztják az izraeli agresszió közvetlen áldo­zatainak. A közös pénzügyi alapot az agresszió sújtotta orszá­gok gazdasági életének megszilárdítására és katonai erejük helyreállítására kell fordítani. Szalal jemeni elnök csütörtökön két ízben is tanácskozott Nasszer egyiptomi államfővel. Szalal felkereste Aref iraki el­nököt is. Biztosították a jemeni elnököt arról, hogy a khar­­toumi egyezmény nem irányul a jemeni köztársasági rendszer ellen. Ezt követően Szalai elnök újságírók előtt kijelentette, hogy Jemen nem felejti el azt a segítséget, amelyet az EAK nyújtott a köztársasági vívmányok védelmére. Kijelentette: meggyőződése, hogy a jemeni forradalom folytatódik és hogy a Jemeni Köztársaság tovább szilárdíthatja erejét. Szalai jemeni elnök pénteken sajtónyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy az EAK és Szaúd-Arábia között létrejött megegyezést Jemen ügyében a jemeni kormány és a jemeni nép nem ismeri el magára nézve kötelezőnek. Mint mondotta, Jemen nem vett részt az egyezmény megkötésében A khartoumi csúcstalálkozó záróülésére az esti órákban került sor a szudáni nemzetgyűlés épületében. A WASHINGTONBAN POLITIKAI VIHART VÁLTOTT KI a szenátus katonai bizottsága készenléti albizottságának most közzétett jelentése. A bizottság tagjai azt követelik, hogy »a katonai szakértőknek adjanak nagyobb beleszólást a viet­nami háború terveinek kidolgozásába« és a tábornokok köve­telésének megfelelően szélesítsék tovább a VDK elleni légi­háborút. Az amerikai fővárosban egyöntetű az a vélemény, hogy a jelentés közzététele annak a kampánynak a csúcs­pontja, amelyet a szélsőségesen háborús párti politikusok és a tábornokok indítottak. A kampány nyilvánvaló célja, hogy ellensúlyozza a mindinkább növekvő háborúellenes hangulatot és a vietnami agresszióval szembenálló politikusok akcióit, ugyanakkor nagyobb szabadságot biztosítson a katonai veze­tésnek. A New York Times pénteki vezércikkében rámutat, hogy Johnson elnök tulajdonképpen már be is hódolt a köve­teléseknek, még a szenátusi támadás előtt, amikor utasítást adott újabb célpontok bombázására a VDK területén. A nagy­szabású katonai erőfeszítések ellenére a helyzet azonban ma sem jobb, mint az amerikai intervenció kezdetén. Ezért a fele­lősség egyformán terheli Johnsont és a katonai vezetőket — szögezi le a lap —, sürgetve, hogy a tábornokok véleményével szemben az elnök rendelje el a bombázások felfüggesztését, mert ez az egyetlen lehetőség a béketárgyalások megkezdésére. Befejeződött az arab csúcstalálkozó Politikai, gazdasági és katonai határozatok Pénteken este véget ért az arab államfők khartoumi ta­nácskozása. A záróülést helyi idő szerint 17.25-kor Azhari szudáni elnök nyitotta meg. Az elnöki széket elfoglaló Azhari szudáni elnök méltat­ta a csúcsértekezlet munkáját és megköszönte a részvevők­nek, hogy elfogadták meghí­vását. Az államfők és képviselőik nevében Aref iraki elnök mon­dott köszönetet Szudánnak a meghívásokért és a csúcsta­lálkozó megrendezéséért. A csúcstalálkozó határoza­tait Azhari elnök felkérésére Mahgub szudáni kormányfő ismertette. A határozatok a következők: 1. A csúcstalálkozó részve­vői megerősítik a casablancai szolidaritási paktumot; 2. kinyilvánítják közös fele­lősségüket az izraeli agresszió következményeinek felszámo­lásában; 3. egyesítik politikai és dip­lomáciai erőfeszítéseiket az ag­resszió következményeinek fel­számolására és kijelentik, hogy nem kötnek békét Iz­raellel, nem ismerik el és nem tárgyalnak vele; 4. azonnali hatállyal meg­szüntetik az olajbojkottot és folytatják az olajszállításokat a háború sújtotta arab orszá­gok gazdasági helyzetének megsegítése végett; 5. Kuvait javaslatára közös arab pénzalapot létesítenek és az agresszió által sújtott or­szágokat támogatják belőle; 6. megerősítik az arab or­szágok katonai erejét; 7. felszámolják az arab or­szágok területén levő idegen katonai támaszpontokat. Mahgub szudáni miniszter­­elnök közölte, hogy a közös pénzalapba Kuwait 55, Szaúd- Arábia és Líbia 30 millió font sterlinget ad. A befizetéseket októberben kezdik meg és há- romhavonként folytatják. Ezt az alapot a háború sújtotta arab országok rendelkezésére bocsátják, mindaddig amíg teljesen fel nem számolták az agresszió következményeit. Hivatalosan nem közölték ugyan, de az értekezlet rész­vevői megerősítették, hogy a pénzalapból az EAK 95, Jor­dánia pedig 40 millió fontot kap évente. A határozatok szövegén az utolsó pillanatban változtat­tak és ezért a dokumentumot nem tudták nyomban az ülés után a sajtó rendelkezésére bocsátani. A tudósítók a mó­dosított szöveget csak hallo­másból ismerhették meg. Sukeiri, a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet elnöke, akit megfigyelőként hívtak meg a csúcstalálkozóra, nem jelent meg a záróülésen. A Palesztinai küldöttség számá­ra fenntartott székek üresek maradtak. Sukeiri a záróülés után sajtónyilatkozatban in­dokolta meg, hogy miért ma­radt távol a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet delegá­ciója. Az ünnepélyes záróülés után az arab országok elnökei, ki­rályai és az államfők képvise­lői öleléssel, baráti kézszorí­tásokkal búcsúztak egymástól és a szudáni vendéglátóktól. Javaslat a közel-k­eleti Talan­g politikai rendezésére Tito üzenetét átadták a nyugati fővárosokban New Yorkból jelenti a TANJUG és az AFP. Marko Nikezics jugoszláv külügymi­niszter befejezte az Egyesült Államokban, valamint az ENSZ székhelyén tett látoga­tását és csütörtökön délután repülőgépen New Yorkból visszautazott Belgrádba. Mar­ko Nikozics Washingtonban átadta Johnson amerikai el­nöknek Tito elnök személyes üzenetét és megbeszéléseket folytatott Dean Busk külügy­miniszterrel. Ezt követően New Yorkban meglátogatta U Thant-ot, az ENSZ főtitká­rát és átnyújtotta neki a jugo­szláv elnök személyes üzene­té­t. A jugoszláv külügyminisz­ter elutazása előtt a sajtó kép­viselőivel folytatott beszélge­tése során hasznosnak minő­sítette a Washingtonban és New Yorkban folytatott ta­nácskozásait. Kijelentette, elé­gedett azzal, ahogyan az ame­rikai államférfiak és U Thant reagált Tito elnök üzenetére. Hozzáfűzte, a washingtoni és a New York­-i tanácskozások fő célja az volt, hogy megol­dást találjanak a közel-keleti válság politikai rendezésére. Párizsból jelenti az AFP. Kocsa Popovics, a jugoszláv föderáció tanácsának tagja, volt jugoszláv külügyminisz­ter csütörtökön este vonattal Párizsból visszautazott Jugo­szláviába. Popovics Párizsban de Gaulle francia elnöknek át­adta Tito jugoszláv elnök üze­netét. Londonból jelenti a Reuter: Ivo Szarajcsics, Jugoszlávia londoni nagykövete pénteken délelőtt felkereste Harold Wilson brit miniszterelnököt és átnyújtotta neki Tito jugo­szláv elnöknek a közel-keleti válság politikai megoldására vonatkozó személyes üzenetét. Szovjet vezetők távirata a VDK évfordulójára Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság meg­alakulásának 22. évfordulója alkalmából Brezsnyev, Pod­­gornij és Koszigin táviratban üdvözölte a vietnami vezető­ket.­­ A szovjet nép teljes szo­lidaritásáról biztosítja a test­véri vietnami népet és meg­­bélyegzi azokat a bűntetteket, amelyeket az amerikaiak kö­vetnek el vietnami földön. A szovjet emberek követelik, hogy az Egyesült Államok végérvényesen és kikötés nél­kül szüntesse be a VDK elleni bombatámadásokat és más ag­­ressziós cselekményeit. Von­ják ki Vietnamból a saját és a szövetséges csapatokat, tart­sák tiszteletben a vietnami népnek azt a jogát, hogy ma­ga dönthessen ügyeiben — hangzik a távirat. — A Szovjetunió interna­cionalista kötelességét teljesít­ve, mindenképpen támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot védelmi erejé­nek növelésében és abban, hogy visszaverhesse az Egye­sült Államok agresszióját. Változatlanul támogatja a VDK kormányának álláspont­ját és a DNFF programját. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány mindent el­követ annak érdekében, hogy erősítse a szovjet és a vietna­mi nép barátságát, a szocia­lista tábor országai és a kom­munista világmozgalom egysé­gét. A gaeleg politikai szövetség érdekében a D­ 11 új programot dolgozott ki Nguyen Van Tien, a Dél­­vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front (DNFF) hanoi ál­landó képviseletének vezetője szeptember 1-én az esti órák­ban sajtókonferenciát tartott. Közölte, hogy a DNFF ez év augusztus közepén rendkívüli kongresszust tartott. A kong­resszus egyrészt áttekintést adott az elmúlt hétéves harc­ról, másrészt az új helyzetre való tekintettel új programot dolgozott ki. A DNFF új politikai prog­ramja négy fejezetből áll: 1. Egyesíteni a dél-vietnami népet az amerikai agresszorok elleni, és a haza üdvéért foly­tatott harcban. 2. Felépíteni a független, de­mokratikus, békés, semleges és virágzó Dél-Vietnamot. Ez a

Next