Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-02 / 207. szám
lVfíiá hírSF “ iMgydriichi/iH — A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA rn Ünnep bombatűzben A Függetlenségi Nyilatkozatot ma huszonkét éve olvasta föl Ho Si Minh Hanoiban, a Ba Dinh téren: »A vietnami nép elhatározta: mozgósítja minden szellemi és anyagi erejét, életét és javait áldozza rá, hogy megvédje jogát a szabadságra és a függetlenségre.« Huszonkét esztendeje elhangzott látnoki szavak, amelyek ma talán még időszerűbbek, mint megfogalmazásuk és meghirdetésük napjaiban ... Háborús ünnepet többet is megélt már Ázsiának ez a csodálatos, tavakkal telehintett, műemlékekkel és legendákkal teleszórt fővárosa. De talán most első ízben történik meg, hogy lakosságának java része nem otthonában ünnepel; csak az dolgozik műhelyében és hivatalában, akire múlhatatlanul ott van szükség, a történelmi Selyem utca hosszában nem nyüzsögnek a gyerekek. Hanoi néhány hete valóságos frontváros, az elsőbbség minden tekintetben a védelemé. Holott a nép lelki nagyságát éppen az ilyen háborús ünnepek bizonyítják. Az idén februárban is robbantak már bombák, romok hevertek a most szétszakított Long Bienhíd környékén. A Tét, a Holdújév közeledtére mégis megjelentek minden házban az apró mandarinfák, a sokszínű virágok, lámpafüzérek imbolyogtak a Kard tavának partján, a harcoló és szenvedő város mosolygott. Sok európai még ma is kifürkészhetetlennek és rejtélyesnek tartja ezt a különös ázsiai mosolyt. Közelálló halottakról, évtizedek óta nem látott feleségről és gyermekekről beszélni, közben pedig mosolyogni, valami fölfoghatatlannak tűnik az érzelmeket élesen szétválasztó európai számára. Holott ez a mosoly nem mond mást, mint a föntebb idézett Függetlenségi Nyilatkozat: elhatározottságot minden áldozatra a szabadságért és függetlenségért. A vietnami erkölcsi értékrendnek nagyon is meghatározott kategóriái vannak: szabadon élni a gyarmati alávetettség több évszázada után, kínai, mongol és francia meghódítottságot követően, minden mást megelőz és ehhez mérve semmilyen áldozat nem tűnik túlságosan nagynak. Ez a titka annak a mélységes elhatározottságnak is, hogy bármilyen határig megy el az amerikaiak légiagressziója, a demokratikus Vietnam a végsőkig ellenáll és csalhatatlanul biztos győzelmében. A titokról — úgy tűnik — most foszlik le a misztikum, hogy mind több európainak van módja rá közvetlenül megfigyelni a vietnami nép harcát. Joris Ivens, a jeles holland rendező hónapokat töltött el a 17. szélességi fok közvetlen közelében, hogy celluloid szalagon örökítse meg azt a hőskölteményt, amelyet ez a több mint két éve naponta több ízben is bombázott vidék lakói írnak tetteikkel az utókornak. Itt nincs szünet és nincs hirtelen érkező légiriadó. A »May Ba Mi«, a légiveszély huszonnégy órából huszonnégy óra hosszat tart és nemcsak emberi élet van, hanem mindaz, ami ehhez szervesen hozzátartozik: termelés, harc, pihenés, tanulás, kulturálódás. A föld alatti nyomdaüzemben rendszeresen nyomja a körzet újságját a lelőtt amerikai gép fémalkatrészeiből fabrikált nyomdagép. Mélybe rejtett operációs teremben végzi el műtétjét a sebész a repeszdarabok áldozatain, és a bunkerben vetít a mozi, játssza el színművét a hadszínteret járó vándortársulat. Húsz perccel a légitámadás után ásókkal és vasvillákkal fölszerelt parasztleányok és fiúk betemetik a bombakrátereket és újraültetik a patáját, ezt az édes ízű burgonyafajtát. Más, vízzel telt tölcsérek úgy maradnak, telepített pontyok ficánkolnak bennük a legsúlyosabban veszélyeztetett negyedik katonai övezet lakosságának ellátására. Minden kis közösség önellátó, hidak fölrobbantása, utak szétdúlása semmit nem akaszt meg, az élet megy tovább. Hasonló jelenségről számolt be Bernard Cabanes, az AFP Hanoiban dolgozó tudósítója. Amikor lebombázták a Vörös folyót átívelő hatalmas Long Bien-hidat — írta —, a vietnami főváros számára az egész olyan volt, mint a vízbe dobott kő. Néhány kis örvénylés, szélesedő karikák, aztán a felszín elcsitul, a folyó hömpölyög tovább megszokott irányában. Három perccel a riadó lefújása után Hanoi utcáit újból elözönlötte a kerékpáros áradat, mindenki ment tovább dolga után, de nem a szétroncsolt hídhoz kíváncsiskodni. Ott csak a helyreállító munkások jelentek meg nyomban dolgozni, fél órával később pedig az első komp, majd a második és a többi: a megrakott tehergépkocsik, ha lassúbb iramban is, de változatlanul keltek át a folyó két partja között. Vietnam egész lakosságát — írta a francia tudósító — az a nyugalom töltheti el, hogy vezetői mindent előre látnak, mindenre gondolnak. Ezt támasztják alá azok a legfrissebben érkező hírek is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság készen áll, ha kell, az eszkaláció még kiterjedtebb szakaszára, az ország mozgósított, körzetenként szervezett önvédelmi egységek készek visszaverni a támadókat. A helyzetet legjobban az jellemzi, hogy az eszkaláció kiterjedésével az Egyesült Államok kerül nagy zavarba, vezetői egymásnak mondanak ellent. McNamara hadügyminiszter a múlt hét végén kijelentette a szenátus egyik bizottsága előtt, hogy »Hanoit nem lehet bombákkal a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni«, mire a bizottság egyik tagja, a héják legveszettebbjei közé sorolt Stuart Symington missouri demokratapárti szenátor hozzáfűzte: »Úgy vélem, semmiféle esély nincs a tényleges győzelemre ebben a háborúban ... tehát mielőbb el kell hagyni Vietnamot a lehető legjobb tárgyalási alap biztosítása mellett.« Újból fölelevenítették a régi kombinációkat, hogy ezek szerint McNamara hadügyminiszter szembenáll a kormányzat "keményebb* szárnyával, mindenekelőtt Johnson elnökkel és Bush külügyminiszterrel, de a Pentagon vezető tábornokaival is, akik elvakultan követelik a kíméletlen bombázást. Hanoi — és ez teljes mértékben érthető — nagyon kevéssé törődik az ilyen finomkodó árnyalatokkal. Egy megtámadott ország számára nem léteznek "héják* és "galambok*, csupán ellenség van, amellyel szembe kell szállni és győzelmesen fölébe kell kerekedni. A huszonkét esztendeje kivívott szabadság és függetlenség ünnepén sincs más téma, mint a küzdelem, ezt emelte ki Pham Van Dong miniszterelnöknek a frontváros megemlékezésén tartott beszéde. Ez az állásfoglalás arról tanúskodott, hogy a szocialista Vietnam nem a minden áron való háború híve. Ésszerű feltételekkel, minden más előtt a bombázások abbahagyásával, az összes többi háborús cselekedet megszüntetésével még mindig nyitott az a keskeny ösvény, amely elvezethet a tárgyalóasztalig. Ahhoz nincs semmiféle jogcíme az agresszornak, hogy maga támasszon feltételeket és bármiféle kölcsönösséget követeljen. Alapvető jellegzetessége ennek a háborúnak, hogy az Egyesült Államok nemcsak Észak ege alatt van jelen agresszorként mindennapos bombázásaival, hanem Délen is, immár félmilliót is meghaladó megszálló csapataival. Ezért oktalan és illogikus úgynevezett kölcsönösséget követelni. Ha a háború még hoszszú ideig elhúzódik is, a ma huszonkét éves Vietnami Demokratikus Köztársaságnak minden alapja megvan rá, hogy biztos legyen ügyének teljes győzelmében, Függetlenségi Nyilatkozatának feltétlen megvalósulásában. Várkonyi Tibor Fontos határozatokat hozott az arab csúcsértekezlet A külpolitikai helyzet AZ ARAB CSÚCSÉRTEKEZLET pénteken befejezte munkáját. Délelőtt még zárt ülésre került sor, mert az éjszakai megbeszélések során nem tudták befejezni a napirendre tűzött kérdések vitáját. A tanácskozás során Nasszer egyiptomi elnök és Buteflika algériai külügyminiszter Makhusz szíriai külügyminiszterrel folytatott megbeszélései alapján közölte, hogy Szíria magáévá teszi az értekezlet határozatait. A határozatokat egyébként lapunk más helyén részletesen ismertetjük. Egyes határozatokat viszont nem hoztak nyilvánosságra. A bagdadi gazdasági értekezlet ajánlásait albizottságban vitatták meg. Az albizottság elhatározta, hogy javaslatot terjeszt az államfők elé, közös arab pénzügyi alap létrehozására. Az MTI különtudósítója a küldöttségek pénzügyi szakértőitől úgy értesült, hogy biztosra vehető a pénzügyi alap létrehozása. Ez a csúcstalálkozó egyik jelentős eredménye. A közös alapba az olajtermelő országok 135 millió fontot fizetnek be, ezt az összeget szétosztják az izraeli agresszió közvetlen áldozatainak. A közös pénzügyi alapot az agresszió sújtotta országok gazdasági életének megszilárdítására és katonai erejük helyreállítására kell fordítani. Szalal jemeni elnök csütörtökön két ízben is tanácskozott Nasszer egyiptomi államfővel. Szalal felkereste Aref iraki elnököt is. Biztosították a jemeni elnököt arról, hogy a khartoumi egyezmény nem irányul a jemeni köztársasági rendszer ellen. Ezt követően Szalai elnök újságírók előtt kijelentette, hogy Jemen nem felejti el azt a segítséget, amelyet az EAK nyújtott a köztársasági vívmányok védelmére. Kijelentette: meggyőződése, hogy a jemeni forradalom folytatódik és hogy a Jemeni Köztársaság tovább szilárdíthatja erejét. Szalai jemeni elnök pénteken sajtónyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy az EAK és Szaúd-Arábia között létrejött megegyezést Jemen ügyében a jemeni kormány és a jemeni nép nem ismeri el magára nézve kötelezőnek. Mint mondotta, Jemen nem vett részt az egyezmény megkötésében A khartoumi csúcstalálkozó záróülésére az esti órákban került sor a szudáni nemzetgyűlés épületében. A WASHINGTONBAN POLITIKAI VIHART VÁLTOTT KI a szenátus katonai bizottsága készenléti albizottságának most közzétett jelentése. A bizottság tagjai azt követelik, hogy »a katonai szakértőknek adjanak nagyobb beleszólást a vietnami háború terveinek kidolgozásába« és a tábornokok követelésének megfelelően szélesítsék tovább a VDK elleni légiháborút. Az amerikai fővárosban egyöntetű az a vélemény, hogy a jelentés közzététele annak a kampánynak a csúcspontja, amelyet a szélsőségesen háborús párti politikusok és a tábornokok indítottak. A kampány nyilvánvaló célja, hogy ellensúlyozza a mindinkább növekvő háborúellenes hangulatot és a vietnami agresszióval szembenálló politikusok akcióit, ugyanakkor nagyobb szabadságot biztosítson a katonai vezetésnek. A New York Times pénteki vezércikkében rámutat, hogy Johnson elnök tulajdonképpen már be is hódolt a követeléseknek, még a szenátusi támadás előtt, amikor utasítást adott újabb célpontok bombázására a VDK területén. A nagyszabású katonai erőfeszítések ellenére a helyzet azonban ma sem jobb, mint az amerikai intervenció kezdetén. Ezért a felelősség egyformán terheli Johnsont és a katonai vezetőket — szögezi le a lap —, sürgetve, hogy a tábornokok véleményével szemben az elnök rendelje el a bombázások felfüggesztését, mert ez az egyetlen lehetőség a béketárgyalások megkezdésére. Befejeződött az arab csúcstalálkozó Politikai, gazdasági és katonai határozatok Pénteken este véget ért az arab államfők khartoumi tanácskozása. A záróülést helyi idő szerint 17.25-kor Azhari szudáni elnök nyitotta meg. Az elnöki széket elfoglaló Azhari szudáni elnök méltatta a csúcsértekezlet munkáját és megköszönte a részvevőknek, hogy elfogadták meghívását. Az államfők és képviselőik nevében Aref iraki elnök mondott köszönetet Szudánnak a meghívásokért és a csúcstalálkozó megrendezéséért. A csúcstalálkozó határozatait Azhari elnök felkérésére Mahgub szudáni kormányfő ismertette. A határozatok a következők: 1. A csúcstalálkozó részvevői megerősítik a casablancai szolidaritási paktumot; 2. kinyilvánítják közös felelősségüket az izraeli agresszió következményeinek felszámolásában; 3. egyesítik politikai és diplomáciai erőfeszítéseiket az agresszió következményeinek felszámolására és kijelentik, hogy nem kötnek békét Izraellel, nem ismerik el és nem tárgyalnak vele; 4. azonnali hatállyal megszüntetik az olajbojkottot és folytatják az olajszállításokat a háború sújtotta arab országok gazdasági helyzetének megsegítése végett; 5. Kuvait javaslatára közös arab pénzalapot létesítenek és az agresszió által sújtott országokat támogatják belőle; 6. megerősítik az arab országok katonai erejét; 7. felszámolják az arab országok területén levő idegen katonai támaszpontokat. Mahgub szudáni miniszterelnök közölte, hogy a közös pénzalapba Kuwait 55, Szaúd- Arábia és Líbia 30 millió font sterlinget ad. A befizetéseket októberben kezdik meg és há- romhavonként folytatják. Ezt az alapot a háború sújtotta arab országok rendelkezésére bocsátják, mindaddig amíg teljesen fel nem számolták az agresszió következményeit. Hivatalosan nem közölték ugyan, de az értekezlet részvevői megerősítették, hogy a pénzalapból az EAK 95, Jordánia pedig 40 millió fontot kap évente. A határozatok szövegén az utolsó pillanatban változtattak és ezért a dokumentumot nem tudták nyomban az ülés után a sajtó rendelkezésére bocsátani. A tudósítók a módosított szöveget csak hallomásból ismerhették meg. Sukeiri, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke, akit megfigyelőként hívtak meg a csúcstalálkozóra, nem jelent meg a záróülésen. A Palesztinai küldöttség számára fenntartott székek üresek maradtak. Sukeiri a záróülés után sajtónyilatkozatban indokolta meg, hogy miért maradt távol a Palesztinai Felszabadítási Szervezet delegációja. Az ünnepélyes záróülés után az arab országok elnökei, királyai és az államfők képviselői öleléssel, baráti kézszorításokkal búcsúztak egymástól és a szudáni vendéglátóktól. Javaslat a közel-keleti Talang politikai rendezésére Tito üzenetét átadták a nyugati fővárosokban New Yorkból jelenti a TANJUG és az AFP. Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter befejezte az Egyesült Államokban, valamint az ENSZ székhelyén tett látogatását és csütörtökön délután repülőgépen New Yorkból visszautazott Belgrádba. Marko Nikozics Washingtonban átadta Johnson amerikai elnöknek Tito elnök személyes üzenetét és megbeszéléseket folytatott Dean Busk külügyminiszterrel. Ezt követően New Yorkban meglátogatta U Thant-ot, az ENSZ főtitkárát és átnyújtotta neki a jugoszláv elnök személyes üzenetét. A jugoszláv külügyminiszter elutazása előtt a sajtó képviselőivel folytatott beszélgetése során hasznosnak minősítette a Washingtonban és New Yorkban folytatott tanácskozásait. Kijelentette, elégedett azzal, ahogyan az amerikai államférfiak és U Thant reagált Tito elnök üzenetére. Hozzáfűzte, a washingtoni és a New York-i tanácskozások fő célja az volt, hogy megoldást találjanak a közel-keleti válság politikai rendezésére. Párizsból jelenti az AFP. Kocsa Popovics, a jugoszláv föderáció tanácsának tagja, volt jugoszláv külügyminiszter csütörtökön este vonattal Párizsból visszautazott Jugoszláviába. Popovics Párizsban de Gaulle francia elnöknek átadta Tito jugoszláv elnök üzenetét. Londonból jelenti a Reuter: Ivo Szarajcsics, Jugoszlávia londoni nagykövete pénteken délelőtt felkereste Harold Wilson brit miniszterelnököt és átnyújtotta neki Tito jugoszláv elnöknek a közel-keleti válság politikai megoldására vonatkozó személyes üzenetét. Szovjet vezetők távirata a VDK évfordulójára Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 22. évfordulója alkalmából Brezsnyev, Podgornij és Koszigin táviratban üdvözölte a vietnami vezetőket. A szovjet nép teljes szolidaritásáról biztosítja a testvéri vietnami népet és megbélyegzi azokat a bűntetteket, amelyeket az amerikaiak követnek el vietnami földön. A szovjet emberek követelik, hogy az Egyesült Államok végérvényesen és kikötés nélkül szüntesse be a VDK elleni bombatámadásokat és más agressziós cselekményeit. Vonják ki Vietnamból a saját és a szövetséges csapatokat, tartsák tiszteletben a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga dönthessen ügyeiben — hangzik a távirat. — A Szovjetunió internacionalista kötelességét teljesítve, mindenképpen támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot védelmi erejének növelésében és abban, hogy visszaverhesse az Egyesült Államok agresszióját. Változatlanul támogatja a VDK kormányának álláspontját és a DNFF programját. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy erősítse a szovjet és a vietnami nép barátságát, a szocialista tábor országai és a kommunista világmozgalom egységét. A gaeleg politikai szövetség érdekében a D 11 új programot dolgozott ki Nguyen Van Tien, a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front (DNFF) hanoi állandó képviseletének vezetője szeptember 1-én az esti órákban sajtókonferenciát tartott. Közölte, hogy a DNFF ez év augusztus közepén rendkívüli kongresszust tartott. A kongresszus egyrészt áttekintést adott az elmúlt hétéves harcról, másrészt az új helyzetre való tekintettel új programot dolgozott ki. A DNFF új politikai programja négy fejezetből áll: 1. Egyesíteni a dél-vietnami népet az amerikai agresszorok elleni, és a haza üdvéért folytatott harcban. 2. Felépíteni a független, demokratikus, békés, semleges és virágzó Dél-Vietnamot. Ez a