Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

Árai 60 fillér A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1967. szeptember 12 XXIII. év, 215. szám Sokatmondó számoszlopok Kimutatásokat, tájékoztató­kat különböző hivataloktól, intézményektől rövidebb és hosszabb terjedelműeket elég sűrűn kapok. Bevallom őszin­tén, hogy sokszor már unom is azok számoszlopait vizsgálgat­­­ni, tanulmányozni. De azt a kimutatást, amelyet a napok­ban a tiszafüredi járási tanács mezőgazdasági osztályától kaptam, íróasztalom fiókjából ismételten előveszem, s öröm­mel nézegetem. Pedig ez a ki­mutatás szokatlanul rövid, még egyetlen ív papírt sem tölt meg teljesen. Az egész csupán pársoros szövegből s néhány számból áll. A tiszafü­redi járás gabonatermése be­takarításának fontosabb ada­tait tartalmazza. A kimutatást nézegetve a magyar föld dolgozóinak múlt­beli élete merül fel előttem. Sok nehéz emléke a paraszti múltnak. Perzselő nyári na­pokra gondolok, amelyeken hajnaltól késő éjszakáig kézi­kaszával vágtuk az érett ga­bonát, kötöztük és hordtuk, keresztekbe raktuk a kévéket, tapostuk a szúrós búzatörzsot, s nyeltük a cséplőgép keserű porát. Sok százan, ezren min­den határban. A szerencséseb­bek a néhány hold saját, a nagy többség a mások földjén. Így élték, dolgoztak nagy­apáink, apáink és mi is fiata­labb korunkban. A mezőgaz­daságban dolgozni ma sem könnyű. Földjeinken ma is van, és természetesen a jövő­ben is lesz munka. Szükség van és lesz holnap, holnapután is a mezőgazdasági dolgozók szorgalmára, erőfeszítésére, de alapvetően más, sokkal kedve­zőbb körülmények között. Ezt igazolja a már előbb említett tájékoztató kimutatás, s an­nak elemzése. Az idei nyáron a tiszafüredi járás területén huszonhatezer­­kilenszáztizenhat katasztrális haldról takarították be a kalá­szosokat. Ehhez a munkához, a mintegy huszonhétezer hold gabonatermésének learatásá­­hoz, behordásához és elcséplé­­séhez régebben hat-nyolc hé­ten keresztül öt-hatezer ember erőfeszítése kellett. Országunk egyetlen mezőgazdasági jelle­gű járásában öt-hatezer sze­gényparaszt izzadt, verejtéke­zett, s a kegyetlenül nehéz munkájuk végzése közben még az uradalmak intézőinek, ispánjainak, vagy a gőgös nagygazdáknak a parancsol­gatásait, sok esetben szidal­mait is el kellett tűrniük. De voltak esztendők, amikor még ilyen aratáshoz is csupán úgy jutott sok ezer szegényparaszt, ha előzően a földbirtokosnak néhány napig ingyen dolgo­zott. Ez volt a múlt, amelyre az idősebb parasztemberek sokszor visszaemlékeznek. Ebben az évben — olvasom a kimutatásból — a tiszafüre­di járásban kombájnok, né­hány arató- és cséplőgép al­kalmazásával alig harminc nap alatt végezték el a kalá­szosok betakarítását. S ebben a munkában, írd és mondd, összesen nyolcszázkilencve­ne is vettek részt. Ezek jó része a gépeket kezelte, vezette és gondozta. Ez olyan tény, amely önmagáért beszél. Meg­mutatja, hogy már ez ideig mit hozott a magyar parasztok tízezreinek a szövetkezés nagy ereje, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése. Ha akadna valaki, aki azt állítaná, hogy nem történt alapvető változás a magyar parasztság életében, arra egyik legfényesebb válasz az a különbség, ami a régi aratás, cséplés és a mai gabo­nabetakarítás között van. A méltán legnehezebbnek elis­mert mezőgazdasági munkát, a gabona betakarítását a szo­cialista gazdálkodás a gépek segítségével alaposan meg­könnyítette. A kézierővel tör­ténő aratás kegyetlenül nehéz munkájától csupán egyetlen járásban százak mentesültek s az egész országban pedig sok­sok ezren. Az emberi munka könnyebbé tétele mellett a szö­vetkezés ereje, a tudomány és technika vívmányainak alkal­mazása mezőgazdasági terme­lésünk emelkedését is előmoz­dította. S ahogy növekszik népgazdaságunk ereje, úgy fejlődik tovább mezőgazdasá­gunk gépesítése, s válik még könnyebbé, eredményesebbé az egykor embertelenül nehéz mezőgazdasági munka. Természetesen őszinte örö­met okoz mindnyájunknak, ha arról hallunk, olvasunk, vagy szerzünk tapasztalatokat, hogy százezrek élete, munkája vá­lik nálunk könnyebbé, ered­ményesebbé. Őszintén örülünk sikereinknek, de teljesen elé­gedettek nem lehetünk. Nem, mert ezen az úton még tovább kívánunk menni, előrehaladni. A tudomány és technika vív­mányainak alkalmazását me­zőgazdaságunkban (de ipa­runkban és minden téren is­ tovább kell szélesítenünk, fej­lesztenünk. Kettős célt szolgá­lunk ezzel. Az emberi munka megkönnyítését és a termelés eredményességét. Mezőgazda­ságunk, mezőgazdasági terme­lésünk gépesítésének növelé­sére még bőven van igény. Őszi terményeink, kapásaink betakarításánál sajnos, még igen gyér a gépesítés. A kuko­rica, cukorrépa, burgonya be­takarítása csaknem teljesen kézierővel történik. Szőlő- és gyümölcsöskertjeinkben sincs még távolról sem elegendő gép. De hasonló a helyzet az állattenyésztésben is. Van te­hát még bőven tennivalónk. A mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozó szakembereknek sok irányú kezdeményezésére igen nagy szükség van. Ter­mészetesen ez anyagi kérdés is, de éppen a gabonabetaka­rítás gépesítése útján elért si­kereink bizonyítják, hogy minden ilyen befektetés meg­hozza a maga hasznát, a ma­ga eredményét. Példák soka­ságát lehetne arra is felhozni, hogy mezőgazdaságunk gépe­sítésének fejlesztéséhez álla­munk sem volt szűkmarkú, s erre a jövőben is lehet számí­tanunk. Hiba volna azonban csak erre támaszkodnunk. Me­zőgazdasági üzemeinknek az eddiginél több gondot szüksé­ges erre a kérdésre fordíta­niuk. Több gondot és anyagi erejükhöz mérten több pénzt is kell áldozniuk azért, hogy még több gép, korszerű mun­kaeszköz segítse mezőgazdasá­gi üzemeinkben a termelést s tegye még könnyebbé a ben­nük szorgoskodó dolgozók munkáját. Néhány évtizeddel, de talán még néhány esztendővel ez­előtt is szinte minden paraszt­­ember előtt hihetetlennek tűnt volna a gabonabetakarítás teljes gépesítése, százezrek mentesítése az aratás, cséplés nehéz munkájától. Ma már ez tény, igaz valóság. A további előrehaladásnak pedig ha­zánkban megvan a szilárd alapja, a szocialista társadal­mi rend, a szocialista mező­­gazdaság. Ezért vehetjük biz­tosra, hogy a tiszafüredi ki­mutatáshoz hasonló jelentése­ket a jövőben még sűrűbben olvashatunk. Alánási Lász­ló Megnyílt az afrikai csúcsértekezlet A külpolitikai helyzet MAGAS SZINTŰ, KÉTOLDALI ÉRINTKEZÉSEKKEL in­dult ez a hét a világpolitika szempontjából. E megállapítás alól kivétel lehetne az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete, ha valóban csúcsszinten üléseznék. Az MTI kiküldött tudósítója azonban erősen lehűti a várakozást, amikor a tagállamok kép­viseleti szintje, a múlt heti külügyminiszteri előkészítő tanács­kozás ajánlásai és a csúcs napirendje alapján nem fűz túl nagy reményeket ehhez az értekezlethez, így a hetet mégis a két­oldalú tárgyalások jellemzik, legalábbis kezdetben. De Gaulle francia elnök Lengyelországban folytat eszmecserét, Riad egyiptomi külügyminiszter Moszkvában, Konstantin görög ki­rály pedig Washingtonban. A három látogatás nem azonos értékű, de mindnek megvan a maga világpolitikai jelentősége. A francia elnök lengyelországi látogatása a két ország kapcso­latainak fejlesztésén túlmenően elsősorban az európai hely­zetre gyakorlandó befolyásával emelkedik ki a többi közül. De Gaulle útiprogramjának összeállításával félreérthetetlenné tette, hogy a mai lengyel határokat végérvényeseknek tekinti. Utazásának ezt az értelmét hétfőn a szejmben szavakba is ön­tötte, kijelentvén, hogy a lengyel nép biztos és végleges hatá­rok között él. Gomulka nyugtázta is a vendég eme kijelentésé­nek politikai jelentőségét, amit jól mutat Bonn hivatalos rea­gálása. A nyugatnémet idegességet nem az Adlers szóvivő által felolvasott kormánynyilatkozat tartalma, sokkal inkább ténye tükrözi, de még ennél is érzékelhetőbben a lapok kommentár­jai. Jellemző, amit a Combat ír: szerinte de Gaulle előre elha­tározta, hogy zavarba hozza a bonni vezetőket, ha sarokba szorítani nem is akarta őket. Az egyiptomi külügyminiszter moszkvai tárgyalásai, amit megelőztek belgrádi konzultációi, ugyancsak azt célozzák, hogy a térség realitásaihoz alkalmaz­kodó konstruktív megoldást mozdítsák elő az arab-kelet ügyei­ben. Az arab világban az egyik legfontosabb elem éppen az EAK józan erőfeszítése, amely politikai-diplomáciai megoldást szorgalmaz, szemben mások szélsőséges és kissé kalandor­ízű terveivel. A másik fontos elem, hogy mérföldes léptekkel halad előre a nemzeti függetlenség ügye. Ennek legvilágosabb jele a dél-arábiai helyzet alakulása. London ugyan össze tudta veszíteni a FLOSY-t és az NLF-t, a két felszabadítási szerve­zetet, amelyek véres csatákat vívnak egymással. De közben a tömegek harca egyik sejkséget a másik után ragadja ki az angolok bábkormányának uralma alól. Most, hogy Beihanban kikiáltották a köztársaságot, az államszövetséget alkotó sejk­ségek több mint kétharmada kivonta magát a központi kor­mány fennhatósága alól, s ez utóbbi gyakorlatilag megszűnt létezni. Konstantin ismételt találkozása Johnson elnökkel a gö­rög eseményekre lehet befolyással. Mint az MTI washingtoni tudósítója megjegyzi, hivatkozva ottani lapvéleményekre, az amerikai kormányzat szeretné, ha némileg »korszerűsítenék« a görög diktatúrát, mielőtt kitörne ellene a népharag. Lehetsé­ges, hogy a Fehér Házban egy udvari puccs tervére ütötték rá a jóváhagyás pecsétjét. Minden attól függ, hogy mit szól majd ehhez a junta és főleg mit tesz a játszma nagy ismeretlenje, a görög nép. (Z. T.) Minimális célkitűzésekkel ül össze az afrikai csúcs Kinshasában vasárnap a ké­ső esti órákban Bomboko kon­gói külügyminiszter bezárta az Afrikai Egységszervezet IX. minisztertanácsi ülését. Az af­rikai csúcsértekezletet előké­szítő munka során 35 határo­zatot fogadtak el, s ezeket a csúcs részvevői elé terjesztik — jelentik nyugati hírügynök­ségek. A hétfőn közzétett határo­zatok ismeretében az MTI ki­küldött tudósítója azt jelenti a kongói fővárosból, hogy az AESZ negyedik csúcsértekez­lete a realitások jegyében zaj­lik le. Eleve nem tűzi napi­rendre azokat a kérdéseket, amelyekben nem remélhető megegyezés. Az afrikai veze­tők, akik közül viszonylag ke­vesen érkeztek Kinshasába, kerülik a látványos jelszava­kat és ezzel együtt az olyan kényes kérdéseket, mint a ni­gériai polgárháború, vagy a közel-keleti izraeli agresszió. A hangsúly ezúttal is, akár­csak tavaly Addisz Abebában, azon lesz, hogy életben tartsák magát a szervezetet, amelynek tekintélyét alaposan megtépáz­ták az elmúlt év afrikai ese­ményei. A többség véleménye szerint ez olyan minimális cél­kitűzés, amelyet szerény kompromisszummal is el lehet érni és erre késznek mutatko­zik az AESZ haladó és mérsé­kelt szárnya egyaránt. Az AESZ külügyminiszteri értekezlete meglehetősen sze­rény határozatot fogadott el az egész afrikai közvéleményt foglalkoztató rhodesiai kérdés­ben. A határozat lényegében nem megy túl azon, amit ta­valy fogadtak el az etióp fő­városban, holott a rhodesiai felszabadító mozgalmak veze­tői sokkal többet vártak, hi­szen ellentétben a tavalyi helyzettel jelenleg fegyveres gerilla háború■ folyik Rhode­siában. Hétfőn Kinshasában ünne­pélyes keretek között megnyílt az afrikai csúcsértekezlet. Hailé Szelasszié etiópiai csá­szár mondott megnyitó beszé­det. A megnyitó ülésen Mo­­butu kongói köztársasági elnö­köt választották meg a csúcs­­értekezlet elnökévé. Brezsnyev és Koszigi­n fogadta az egyiptomi külügyminisztert Mint az MTI belgrádi tudó­sítója jelenti, a jugoszláv sajtó úgy véli, hogy tovább gyorsul a közel-keleti krízis megoldá­sára irányuló akciók üteme. Belgrádban fontosnak tartják az egyiptomi diplomácia erő­feszítéseit, amelyek a khartou­mi értekezlet óta láhatólag megélénkültek. Riad külügy­miniszter Moszkvába utaztá­­ban a múlt hét végén Jugo­szláviában megállt és tanács­kozásokat folytatott Tito el­nökkel, valamint Nikezics kül­ügyminiszterrel. Riadot hétfőn a Kremlben fogadta Koszigin, a szovjet miniszterelnök, majd Brezsnyev, az SZKP főtitkára — jelenti a TASZSZ. Hétfő délelőtt Kairóban megnyílt az Arab Liga 48. ülésszaka. Az MTI kairói be­számolójából kitűnik, hogy a napirenden szereplő kérdések közt van a főtitkár jelentése az arab országok helyzetéről az izraeli agresszió után, a megszállt Dél-Arábia helyzete, az ENSZ közgyűlésének az arabokat érintő kérdései és mások. Az Arab Liga közleménye szerint az izraeli agresszorok által elüldözött arab menekül­tek száma jelenleg 337 000. Szí­riában 107 000 menekült van. A Jordán nyugati partvidé­kéről elmenekültek száma je­lenleg 175 000, az EAK-ban a gázai övezetből kiutasított me­nekültek száma 40 000. Dajan izraeli külügyminisz­ter a Sunday Times című an­gol lapnak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: -Fizikailag lehetetlen, hogy az arab mene­kültek nagyobb számban tér­jenek vissza az izraeliek ál­tal megszállt területekre. Ez lehetetlen éppúgy, mint az, hogy helyet találjanak maguk­nak Izraelben.* A dél-arábiai Beihanban kikiáltották a köztársaságot A FLOSY főtitkára az angolok megosztó taktikájáról Vasárnap este a szanaai rá­dió bejelentette, hogy a Dél- Arab Szövetséghez tartozó Beihan hercegségben polgári és katonai személyek vették át a hatalmat és kikiáltották a köztársaságot. Beihan emírje, aki tagja volt a dél-arábiai kormánynak, Szaúd-Arábiába menekült. Az MTI kairói tudósítója megjegyzi: az egyiptomi lapok nagy fontosságot tulajdoníta­nak annak, hogy Beihanban a nemzeti mozgalmak magukhoz ragadták a hatalmat és elker­gették a bábkormányt. Ezzel a nemzeti erők a 17 dél-ará­biai emirátusból már 13-at el­lenőriznek. Az adeni ENSZ-bizottság, amely vasárnap másodízben is tanácskozott a Megszállt Dél- Jemen Felszabadító Frontjá­nak küldöttségével, kedden New Yorkba utazik, hogy át­adja jelentését U Thant fő­titkárnak. A front főtitkára, Makkavi volt adeni főminisz­ter javasolta egy átmeneti nemzeti kormány létrehozását Adenben és sürgette a brit megszálló csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását. A bizottság meghívta a nem­zeti front nevű szervezetet is, de eddig nem kapott választ. A bizottság a brit kormány egyik képviselőjét szintén meghívta. De amikor a meg­hívott miniszter helyett egy alacsony rangú tisztviselő akart megjelenni a bizottság előtt, a tisztviselő meghallga­tásától eltekintettek. Makkavi, a FLOSY főtitká­ra Kairóban közleményt adott ki, amelyben azzal vádolta az angolokat, hogy polgárháború kirobbantásával igyekeznek el­odázni Dél-Arábia igazi fel­szabadítását és megőrizni az imperialisták dél-arábiai pozí­cióit. Ezt a megállapítást igazolják a szombati és vasárnapi ese­mények. Szombaton 14 órás összecsapás volt a FLOSY és az NSF erői között, három ha­lálos áldozattal. Vasárnap, ugyancsak Aden Sheikh Oth­­man nevű külvárosában tört ki harc, amiben első ízben ne­hézfegyvereket is bevetettek. Aden külvárosában, a Sheikh Othman kerületben a két na­cionalista szervezet harcosai páncélöklökkel és aknavetők­kel tüzeltek egymásra. A va­sárnapi harcoknak öt halottja és 26 sebesültje van. Hírek szerint a szembenálló felek mindkét részről arab törzsi harcosokat is felvonul­tattak, a környező államszö­vetség területéről. Bonnt idegesítik de Gaulle lengyelországi megnyilatkozásai Varsóból jelenti az MTI. A francia köztársasági elnök len­gyelországi látogatásának ötö­dik napját Józef Cyrankiewicz miniszterelnök és Marian Spychalski marsall, nemzetvé­delmi miniszter kíséretében a tengerparton töltötte. Megte­kintette a gdanski óváros tör­ténelmi nevezetességű helyeit, meglátogatta a mindössze egy négyzetkilométernyi kis félszi­getet, mely »Westerplatte« néven bevonult a világtörté­nelembe. Westerplatte 182 fő­nyi lengyel helyőrsége 1939. szeptember 1-én a »Schleswig- Holstein« hitlerista cirkáló ágyútüzére ébredt. Ezzel meg­kezdődött Lengyelország hit­lerista lerohan­ása és kirob­bant a második világháború. A francia elnök koszorút he­lyezett el Westerplatte hősei­nek monumentális emlékmű­vénél. De Gaulle a Westerplatte­­emlékmű megkoszorúzásának aktusával újból kiemelte szo­lidaritását a hitlerizmus ellen halálos harcot folytatott len­gyel néppel. Krakkó, Nowa­ Huta, Auschwitz, Katowice, a német birodalomhoz tartozott Zabrze, majd a tengerpart meglátogatásával ismételten kifejezést adott a lengyel ha­tárok állandóságáról és sért­hetetlenségéről vallott állás­pontjának. A gdanski öbölben lezajlott katonai díszünnepség haditen­gerészeti parádéval zárult. De Gaulle hétfői program­ját városnézéssel kezdte, majd részt vett a francia nagykö­vetség új épületének ünnepé­lyes alapkőletételén. . Innen gyalog a Szejm épületébe ment, ahol előbb de Gaulle, majd utána Wladyslaw Go­­mulka mondott beszédet. Beszélt de Gaulle a két nép történelmi sorsközösségéről, a második világháború alatt ví­vott közös harcáról, majd ki­jelentette: minden feltétele megvan annak, hogy Francia­­ország alapvető bizalommal legyen a mai Lengyelország iránt, és kész legyen erősíteni vele az együttműködést. Fran­ciaországnak és Lengyelor­szágnak de Gaulle véleménye szerint mindenekelőtt Európá­ban kell összehangolnia cse­lekedeteit a maguk és a má­sok biztonsága érdekében ... Az Atlanti-óceántól az Urálig az enyhülés, a megértés és az együttműködés politikájával és gyakorlatával meg kell terem­teni a feltételeket ahhoz, hogy az európai népek közösen rendezhessék problémáikat, köztük elsősorban a német nép

Next