Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-12 / 215. szám
Árai 60 fillér A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1967. szeptember 12 XXIII. év, 215. szám Sokatmondó számoszlopok Kimutatásokat, tájékoztatókat különböző hivataloktól, intézményektől rövidebb és hosszabb terjedelműeket elég sűrűn kapok. Bevallom őszintén, hogy sokszor már unom is azok számoszlopait vizsgálgatni, tanulmányozni. De azt a kimutatást, amelyet a napokban a tiszafüredi járási tanács mezőgazdasági osztályától kaptam, íróasztalom fiókjából ismételten előveszem, s örömmel nézegetem. Pedig ez a kimutatás szokatlanul rövid, még egyetlen ív papírt sem tölt meg teljesen. Az egész csupán pársoros szövegből s néhány számból áll. A tiszafüredi járás gabonatermése betakarításának fontosabb adatait tartalmazza. A kimutatást nézegetve a magyar föld dolgozóinak múltbeli élete merül fel előttem. Sok nehéz emléke a paraszti múltnak. Perzselő nyári napokra gondolok, amelyeken hajnaltól késő éjszakáig kézikaszával vágtuk az érett gabonát, kötöztük és hordtuk, keresztekbe raktuk a kévéket, tapostuk a szúrós búzatörzsot, s nyeltük a cséplőgép keserű porát. Sok százan, ezren minden határban. A szerencsésebbek a néhány hold saját, a nagy többség a mások földjén. Így élték, dolgoztak nagyapáink, apáink és mi is fiatalabb korunkban. A mezőgazdaságban dolgozni ma sem könnyű. Földjeinken ma is van, és természetesen a jövőben is lesz munka. Szükség van és lesz holnap, holnapután is a mezőgazdasági dolgozók szorgalmára, erőfeszítésére, de alapvetően más, sokkal kedvezőbb körülmények között. Ezt igazolja a már előbb említett tájékoztató kimutatás, s annak elemzése. Az idei nyáron a tiszafüredi járás területén huszonhatezerkilenszáztizenhat katasztrális haldról takarították be a kalászosokat. Ehhez a munkához, a mintegy huszonhétezer hold gabonatermésének learatásához, behordásához és elcsépléséhez régebben hat-nyolc héten keresztül öt-hatezer ember erőfeszítése kellett. Országunk egyetlen mezőgazdasági jellegű járásában öt-hatezer szegényparaszt izzadt, verejtékezett, s a kegyetlenül nehéz munkájuk végzése közben még az uradalmak intézőinek, ispánjainak, vagy a gőgös nagygazdáknak a parancsolgatásait, sok esetben szidalmait is el kellett tűrniük. De voltak esztendők, amikor még ilyen aratáshoz is csupán úgy jutott sok ezer szegényparaszt, ha előzően a földbirtokosnak néhány napig ingyen dolgozott. Ez volt a múlt, amelyre az idősebb parasztemberek sokszor visszaemlékeznek. Ebben az évben — olvasom a kimutatásból — a tiszafüredi járásban kombájnok, néhány arató- és cséplőgép alkalmazásával alig harminc nap alatt végezték el a kalászosok betakarítását. S ebben a munkában, írd és mondd, összesen nyolcszázkilencvene is vettek részt. Ezek jó része a gépeket kezelte, vezette és gondozta. Ez olyan tény, amely önmagáért beszél. Megmutatja, hogy már ez ideig mit hozott a magyar parasztok tízezreinek a szövetkezés nagy ereje, a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ha akadna valaki, aki azt állítaná, hogy nem történt alapvető változás a magyar parasztság életében, arra egyik legfényesebb válasz az a különbség, ami a régi aratás, cséplés és a mai gabonabetakarítás között van. A méltán legnehezebbnek elismert mezőgazdasági munkát, a gabona betakarítását a szocialista gazdálkodás a gépek segítségével alaposan megkönnyítette. A kézierővel történő aratás kegyetlenül nehéz munkájától csupán egyetlen járásban százak mentesültek s az egész országban pedig soksok ezren. Az emberi munka könnyebbé tétele mellett a szövetkezés ereje, a tudomány és technika vívmányainak alkalmazása mezőgazdasági termelésünk emelkedését is előmozdította. S ahogy növekszik népgazdaságunk ereje, úgy fejlődik tovább mezőgazdaságunk gépesítése, s válik még könnyebbé, eredményesebbé az egykor embertelenül nehéz mezőgazdasági munka. Természetesen őszinte örömet okoz mindnyájunknak, ha arról hallunk, olvasunk, vagy szerzünk tapasztalatokat, hogy százezrek élete, munkája válik nálunk könnyebbé, eredményesebbé. Őszintén örülünk sikereinknek, de teljesen elégedettek nem lehetünk. Nem, mert ezen az úton még tovább kívánunk menni, előrehaladni. A tudomány és technika vívmányainak alkalmazását mezőgazdaságunkban (de iparunkban és minden téren is tovább kell szélesítenünk, fejlesztenünk. Kettős célt szolgálunk ezzel. Az emberi munka megkönnyítését és a termelés eredményességét. Mezőgazdaságunk, mezőgazdasági termelésünk gépesítésének növelésére még bőven van igény. Őszi terményeink, kapásaink betakarításánál sajnos, még igen gyér a gépesítés. A kukorica, cukorrépa, burgonya betakarítása csaknem teljesen kézierővel történik. Szőlő- és gyümölcsöskertjeinkben sincs még távolról sem elegendő gép. De hasonló a helyzet az állattenyésztésben is. Van tehát még bőven tennivalónk. A mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozó szakembereknek sok irányú kezdeményezésére igen nagy szükség van. Természetesen ez anyagi kérdés is, de éppen a gabonabetakarítás gépesítése útján elért sikereink bizonyítják, hogy minden ilyen befektetés meghozza a maga hasznát, a maga eredményét. Példák sokaságát lehetne arra is felhozni, hogy mezőgazdaságunk gépesítésének fejlesztéséhez államunk sem volt szűkmarkú, s erre a jövőben is lehet számítanunk. Hiba volna azonban csak erre támaszkodnunk. Mezőgazdasági üzemeinknek az eddiginél több gondot szükséges erre a kérdésre fordítaniuk. Több gondot és anyagi erejükhöz mérten több pénzt is kell áldozniuk azért, hogy még több gép, korszerű munkaeszköz segítse mezőgazdasági üzemeinkben a termelést s tegye még könnyebbé a bennük szorgoskodó dolgozók munkáját. Néhány évtizeddel, de talán még néhány esztendővel ezelőtt is szinte minden parasztember előtt hihetetlennek tűnt volna a gabonabetakarítás teljes gépesítése, százezrek mentesítése az aratás, cséplés nehéz munkájától. Ma már ez tény, igaz valóság. A további előrehaladásnak pedig hazánkban megvan a szilárd alapja, a szocialista társadalmi rend, a szocialista mezőgazdaság. Ezért vehetjük biztosra, hogy a tiszafüredi kimutatáshoz hasonló jelentéseket a jövőben még sűrűbben olvashatunk. Alánási László Megnyílt az afrikai csúcsértekezlet A külpolitikai helyzet MAGAS SZINTŰ, KÉTOLDALI ÉRINTKEZÉSEKKEL indult ez a hét a világpolitika szempontjából. E megállapítás alól kivétel lehetne az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete, ha valóban csúcsszinten üléseznék. Az MTI kiküldött tudósítója azonban erősen lehűti a várakozást, amikor a tagállamok képviseleti szintje, a múlt heti külügyminiszteri előkészítő tanácskozás ajánlásai és a csúcs napirendje alapján nem fűz túl nagy reményeket ehhez az értekezlethez, így a hetet mégis a kétoldalú tárgyalások jellemzik, legalábbis kezdetben. De Gaulle francia elnök Lengyelországban folytat eszmecserét, Riad egyiptomi külügyminiszter Moszkvában, Konstantin görög király pedig Washingtonban. A három látogatás nem azonos értékű, de mindnek megvan a maga világpolitikai jelentősége. A francia elnök lengyelországi látogatása a két ország kapcsolatainak fejlesztésén túlmenően elsősorban az európai helyzetre gyakorlandó befolyásával emelkedik ki a többi közül. De Gaulle útiprogramjának összeállításával félreérthetetlenné tette, hogy a mai lengyel határokat végérvényeseknek tekinti. Utazásának ezt az értelmét hétfőn a szejmben szavakba is öntötte, kijelentvén, hogy a lengyel nép biztos és végleges határok között él. Gomulka nyugtázta is a vendég eme kijelentésének politikai jelentőségét, amit jól mutat Bonn hivatalos reagálása. A nyugatnémet idegességet nem az Adlers szóvivő által felolvasott kormánynyilatkozat tartalma, sokkal inkább ténye tükrözi, de még ennél is érzékelhetőbben a lapok kommentárjai. Jellemző, amit a Combat ír: szerinte de Gaulle előre elhatározta, hogy zavarba hozza a bonni vezetőket, ha sarokba szorítani nem is akarta őket. Az egyiptomi külügyminiszter moszkvai tárgyalásai, amit megelőztek belgrádi konzultációi, ugyancsak azt célozzák, hogy a térség realitásaihoz alkalmazkodó konstruktív megoldást mozdítsák elő az arab-kelet ügyeiben. Az arab világban az egyik legfontosabb elem éppen az EAK józan erőfeszítése, amely politikai-diplomáciai megoldást szorgalmaz, szemben mások szélsőséges és kissé kalandorízű terveivel. A másik fontos elem, hogy mérföldes léptekkel halad előre a nemzeti függetlenség ügye. Ennek legvilágosabb jele a dél-arábiai helyzet alakulása. London ugyan össze tudta veszíteni a FLOSY-t és az NLF-t, a két felszabadítási szervezetet, amelyek véres csatákat vívnak egymással. De közben a tömegek harca egyik sejkséget a másik után ragadja ki az angolok bábkormányának uralma alól. Most, hogy Beihanban kikiáltották a köztársaságot, az államszövetséget alkotó sejkségek több mint kétharmada kivonta magát a központi kormány fennhatósága alól, s ez utóbbi gyakorlatilag megszűnt létezni. Konstantin ismételt találkozása Johnson elnökkel a görög eseményekre lehet befolyással. Mint az MTI washingtoni tudósítója megjegyzi, hivatkozva ottani lapvéleményekre, az amerikai kormányzat szeretné, ha némileg »korszerűsítenék« a görög diktatúrát, mielőtt kitörne ellene a népharag. Lehetséges, hogy a Fehér Házban egy udvari puccs tervére ütötték rá a jóváhagyás pecsétjét. Minden attól függ, hogy mit szól majd ehhez a junta és főleg mit tesz a játszma nagy ismeretlenje, a görög nép. (Z. T.) Minimális célkitűzésekkel ül össze az afrikai csúcs Kinshasában vasárnap a késő esti órákban Bomboko kongói külügyminiszter bezárta az Afrikai Egységszervezet IX. minisztertanácsi ülését. Az afrikai csúcsértekezletet előkészítő munka során 35 határozatot fogadtak el, s ezeket a csúcs részvevői elé terjesztik — jelentik nyugati hírügynökségek. A hétfőn közzétett határozatok ismeretében az MTI kiküldött tudósítója azt jelenti a kongói fővárosból, hogy az AESZ negyedik csúcsértekezlete a realitások jegyében zajlik le. Eleve nem tűzi napirendre azokat a kérdéseket, amelyekben nem remélhető megegyezés. Az afrikai vezetők, akik közül viszonylag kevesen érkeztek Kinshasába, kerülik a látványos jelszavakat és ezzel együtt az olyan kényes kérdéseket, mint a nigériai polgárháború, vagy a közel-keleti izraeli agresszió. A hangsúly ezúttal is, akárcsak tavaly Addisz Abebában, azon lesz, hogy életben tartsák magát a szervezetet, amelynek tekintélyét alaposan megtépázták az elmúlt év afrikai eseményei. A többség véleménye szerint ez olyan minimális célkitűzés, amelyet szerény kompromisszummal is el lehet érni és erre késznek mutatkozik az AESZ haladó és mérsékelt szárnya egyaránt. Az AESZ külügyminiszteri értekezlete meglehetősen szerény határozatot fogadott el az egész afrikai közvéleményt foglalkoztató rhodesiai kérdésben. A határozat lényegében nem megy túl azon, amit tavaly fogadtak el az etióp fővárosban, holott a rhodesiai felszabadító mozgalmak vezetői sokkal többet vártak, hiszen ellentétben a tavalyi helyzettel jelenleg fegyveres gerilla háború■ folyik Rhodesiában. Hétfőn Kinshasában ünnepélyes keretek között megnyílt az afrikai csúcsértekezlet. Hailé Szelasszié etiópiai császár mondott megnyitó beszédet. A megnyitó ülésen Mobutu kongói köztársasági elnököt választották meg a csúcsértekezlet elnökévé. Brezsnyev és Koszigin fogadta az egyiptomi külügyminisztert Mint az MTI belgrádi tudósítója jelenti, a jugoszláv sajtó úgy véli, hogy tovább gyorsul a közel-keleti krízis megoldására irányuló akciók üteme. Belgrádban fontosnak tartják az egyiptomi diplomácia erőfeszítéseit, amelyek a khartoumi értekezlet óta láhatólag megélénkültek. Riad külügyminiszter Moszkvába utaztában a múlt hét végén Jugoszláviában megállt és tanácskozásokat folytatott Tito elnökkel, valamint Nikezics külügyminiszterrel. Riadot hétfőn a Kremlben fogadta Koszigin, a szovjet miniszterelnök, majd Brezsnyev, az SZKP főtitkára — jelenti a TASZSZ. Hétfő délelőtt Kairóban megnyílt az Arab Liga 48. ülésszaka. Az MTI kairói beszámolójából kitűnik, hogy a napirenden szereplő kérdések közt van a főtitkár jelentése az arab országok helyzetéről az izraeli agresszió után, a megszállt Dél-Arábia helyzete, az ENSZ közgyűlésének az arabokat érintő kérdései és mások. Az Arab Liga közleménye szerint az izraeli agresszorok által elüldözött arab menekültek száma jelenleg 337 000. Szíriában 107 000 menekült van. A Jordán nyugati partvidékéről elmenekültek száma jelenleg 175 000, az EAK-ban a gázai övezetből kiutasított menekültek száma 40 000. Dajan izraeli külügyminiszter a Sunday Times című angol lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: -Fizikailag lehetetlen, hogy az arab menekültek nagyobb számban térjenek vissza az izraeliek által megszállt területekre. Ez lehetetlen éppúgy, mint az, hogy helyet találjanak maguknak Izraelben.* A dél-arábiai Beihanban kikiáltották a köztársaságot A FLOSY főtitkára az angolok megosztó taktikájáról Vasárnap este a szanaai rádió bejelentette, hogy a Dél- Arab Szövetséghez tartozó Beihan hercegségben polgári és katonai személyek vették át a hatalmat és kikiáltották a köztársaságot. Beihan emírje, aki tagja volt a dél-arábiai kormánynak, Szaúd-Arábiába menekült. Az MTI kairói tudósítója megjegyzi: az egyiptomi lapok nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy Beihanban a nemzeti mozgalmak magukhoz ragadták a hatalmat és elkergették a bábkormányt. Ezzel a nemzeti erők a 17 dél-arábiai emirátusból már 13-at ellenőriznek. Az adeni ENSZ-bizottság, amely vasárnap másodízben is tanácskozott a Megszállt Dél- Jemen Felszabadító Frontjának küldöttségével, kedden New Yorkba utazik, hogy átadja jelentését U Thant főtitkárnak. A front főtitkára, Makkavi volt adeni főminiszter javasolta egy átmeneti nemzeti kormány létrehozását Adenben és sürgette a brit megszálló csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását. A bizottság meghívta a nemzeti front nevű szervezetet is, de eddig nem kapott választ. A bizottság a brit kormány egyik képviselőjét szintén meghívta. De amikor a meghívott miniszter helyett egy alacsony rangú tisztviselő akart megjelenni a bizottság előtt, a tisztviselő meghallgatásától eltekintettek. Makkavi, a FLOSY főtitkára Kairóban közleményt adott ki, amelyben azzal vádolta az angolokat, hogy polgárháború kirobbantásával igyekeznek elodázni Dél-Arábia igazi felszabadítását és megőrizni az imperialisták dél-arábiai pozícióit. Ezt a megállapítást igazolják a szombati és vasárnapi események. Szombaton 14 órás összecsapás volt a FLOSY és az NSF erői között, három halálos áldozattal. Vasárnap, ugyancsak Aden Sheikh Othman nevű külvárosában tört ki harc, amiben első ízben nehézfegyvereket is bevetettek. Aden külvárosában, a Sheikh Othman kerületben a két nacionalista szervezet harcosai páncélöklökkel és aknavetőkkel tüzeltek egymásra. A vasárnapi harcoknak öt halottja és 26 sebesültje van. Hírek szerint a szembenálló felek mindkét részről arab törzsi harcosokat is felvonultattak, a környező államszövetség területéről. Bonnt idegesítik de Gaulle lengyelországi megnyilatkozásai Varsóból jelenti az MTI. A francia köztársasági elnök lengyelországi látogatásának ötödik napját Józef Cyrankiewicz miniszterelnök és Marian Spychalski marsall, nemzetvédelmi miniszter kíséretében a tengerparton töltötte. Megtekintette a gdanski óváros történelmi nevezetességű helyeit, meglátogatta a mindössze egy négyzetkilométernyi kis félszigetet, mely »Westerplatte« néven bevonult a világtörténelembe. Westerplatte 182 főnyi lengyel helyőrsége 1939. szeptember 1-én a »Schleswig- Holstein« hitlerista cirkáló ágyútüzére ébredt. Ezzel megkezdődött Lengyelország hitlerista lerohanása és kirobbant a második világháború. A francia elnök koszorút helyezett el Westerplatte hőseinek monumentális emlékművénél. De Gaulle a Westerplatteemlékmű megkoszorúzásának aktusával újból kiemelte szolidaritását a hitlerizmus ellen halálos harcot folytatott lengyel néppel. Krakkó, Nowa Huta, Auschwitz, Katowice, a német birodalomhoz tartozott Zabrze, majd a tengerpart meglátogatásával ismételten kifejezést adott a lengyel határok állandóságáról és sérthetetlenségéről vallott álláspontjának. A gdanski öbölben lezajlott katonai díszünnepség haditengerészeti parádéval zárult. De Gaulle hétfői programját városnézéssel kezdte, majd részt vett a francia nagykövetség új épületének ünnepélyes alapkőletételén. . Innen gyalog a Szejm épületébe ment, ahol előbb de Gaulle, majd utána Wladyslaw Gomulka mondott beszédet. Beszélt de Gaulle a két nép történelmi sorsközösségéről, a második világháború alatt vívott közös harcáról, majd kijelentette: minden feltétele megvan annak, hogy Franciaország alapvető bizalommal legyen a mai Lengyelország iránt, és kész legyen erősíteni vele az együttműködést. Franciaországnak és Lengyelországnak de Gaulle véleménye szerint mindenekelőtt Európában kell összehangolnia cselekedeteit a maguk és a mások biztonsága érdekében ... Az Atlanti-óceántól az Urálig az enyhülés, a megértés és az együttműködés politikájával és gyakorlatával meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az európai népek közösen rendezhessék problémáikat, köztük elsősorban a német nép