Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
•■••••• Magyar Nemzet sz= v 1 AS NÉPFRONT lAPJA ffl Kimegyek az életbe A történet anekdotának ia beillik, éppen ezért könnyen elképzelhető, hogy az idő és a történetet továbbmesélők fantáziája kicsit megszínesítette, ez eredetinél kerekebbre formálta és a csattanóját kihegyezte. Egy dunántúli község folyamodvánnyal fordult az egészségügyi kormányzathoz. Gyógyfürdői rangra szerettek volna emelkedni. A község melletti tó gyógyító hatására, a környék csodálatos levegőjére és arra hivatkoztak, hogy a tóval szomszédos barlangban az asztmások könynyebbségre találnak. Tudni kell, hogy a gyógyhellyé nyilvánítás a beruházásoknál, a községfejlesztésben különböző kedvezményekkel jár; magyarán mondva szagot kap a pénz és valamivel — éppen a gyarapodás reményében —, szélesebb csatornákon csordogál a tanács pénztárába. A folyamodvány azonban nem talált megértésre. Nem! — hangzott az illetékes főosztály véleménye és a községbeliek már-már föladták a harcot, amikor utolsó ötletként, végső érvként meghívót küldtek az illetékes főosztály vezetőjének. Tudták-e, nem-e, a főosztályvezető sokat szenvedett asztmájától. És mit tesz isten, eleget téve a meghívásnak, a főosztályvezető elutazott a községbe, ott töltött jó néhány napot, élvezte a csodálatos levegőt, a szépséges tájat, a tavat, bejárta a barlangot és az asztmáját és etfelejtette. Ennél meggyőzőbb érvet kiadhatott volna. A kérelemre pillanatok alatt kedvező vélemény került, támogató pecsét és a kétségből gyógyhely lett Azóta is így meséik ezt a történetet. Mesélj kaján huncutsággal s nem tudni bizonyosan, igaz-e, nem-ez mindenesetre jó. Nos, ha már ez valóban megtörtént, egyáltalán nem vagyok bizonyos benne, hogy jó vagy rossz példának tartsuk-e. Emellett is, amellettis vannak érvek. Jó példa azért, mert tanúságot tesz róla, hogy az esetek többségében nem helyes az íróasztal mellett dönteni. A rosszasága mellett pedig az szól, hogy mi végre jutnánk, ha minden határozat sorsa a határoló személyes és kellemes élményein múlna. Tehát jó is a példa, meg rossz is? Ez a felemás álláspont semmiképpen sem felelne meg azoknak a törekvéseknek, amelyeket a szocialista demokrácia gyűjtőfogalmában tartunk nyilván, amelyeket a közélet egészséges légkörében honosítunk meg. Mi az, ami ebben a példában tanulságos? A legjobb mindjárt felelni rá: az élettel való közvetlen kapcsolat. Van, aki gúnyosan, cinikusan úgy szokta megfogalmazni ezt, hogy "kimegyek az életbe". Mintha ez valami különös szertartás lenne. Nem illik sűrűn tekintélyekre hivatkozni, s az ország vezetői szerénységükből adódóan nem is veszik szívesen, ha ilyen esetekben az ő példájukkal hozakodunk elő — de ők, munkájuk nagyon fontos részének tartják, hogy helyben győződjenek meg a fönt megfogalmazott elhatározások fenti fogadtatásáról, a köz véleményéről. A főnöki iroda ablakából, bármily magasan is van, s nem látni túl messzire. Az irajt, az akta bármily hűségesenábrázolja is a valóságos helyzetet, képtelen visszaadni az ügy hangulatát, levegőjét, a mindazt, ami a betűket élettel töltené meg. Egyáltalán nem bizonyos, hogy varázsszóba megjavulna Budapest közlkedése a csúcsforgalomban, ha az arra illetékesek a 7/C autóbusz lépcsőjén inspekcióznának délután 4 és 6 óra között. A ke-nyér sem lenne egyik napról a másikra foszlós, szivacsos és friss, ha a sütőipar vezetői reggelire, ebédre, vacsorára mindig a legrosszabb sütésből, szelnének. A legtöbb panaszt kapó kórház igazgató főorvos?,, ha néhány hétre befeküdne betegei közé, talán azért mégis másként ítélne a panaszok jogosságáról. Lenne még példa, csak éppen be kellene helyettesíteni a kipontozott helyekre az arra illetékeseket, ügyfelet csinálni a tanára mard hivatalnokából, este a vásárló dolgozó asszonyt a kereskedelem ellátóiból, villé tapskalauzt az utasokból és fordítva, nomeg asztmás főosztályvezetőt a gyógyhelyeken, nyilvántartó hivatal főnökeiből. De csak et a megoldás? Nem! Ezért sem lenne helyes, ha a dunántúli község gyógyhellyé, nyilvánításának története, amint valami ritkaság kerülne be közéletünk példatárába. Helyes és jó dolog mindenkinek tisztéből és hivatalából adódóan sűrűn az életben járni, és személyesen győződni meg arról, hogy jól végzi-e a munkáját. Döntés előtt, döntés után is hasznos az ilyen tapasztalatszerzés. Ebből csak jó származhat és ebből rendszert kell teremteni ott is, ahol nagyon köt az íróasztal és a személyi használatú autó csak a lakás és a munkahely között futja a kilométereket. De! S itt következik, ami a dunántúli példa rosszasága mellett szól. Vajon csak attól válik egy község gyógyhellyé, ha a mi asztmán-kat fújja el ott a levegő? Csak akkor sütetlen a kenyér, ha a sütőipar egyik vezetője annak találja? Csak akkor rossz a forgalomirányítás, ha a fővárosi tanács egyik vezetője nem fér fel az autóbuszra? Nem hiszem. Ki kell menni az életbe, ez helyénvaló, de azért azt is el kell hinni, amit mások, netán a kisebb hatáskörű szervek mondanak, fogalmaznak meg, bizonyítanak be. És mindenekelőtt, amit a közvélemény tesz szóvá. Van abban jó is — bizonyos határig —, hogy valaki csak a saját szemének hisz, a saját asztmájának, de amikor nagyobb önállóságról, szélesebb hatáskörről szólunk, é akkor nyugodt szívvel hihe- tünk azoknak, akik a nagyobb önállósággal, a szélesebb ha- táskörrel együtt a rájuk há-- ruló nagyobb felelősséget is vállalják. Azt hiszem, amit látok — ez jól hangzik, de közben bizal-l matlanságot jelölt. Mennyi minden tanulságot adott ez az asztmát gyógyító történet. Akkor mégiscsak jó példa, csak nekünk valóan kell levonni belőle a következtetéseket. Nemhogy árt, inkább használ a személyes tapasztalatgyűjtés, a helyi ismeret. Enélkül egyetlen vezető sem élhet meg. Döntései, határozatai csak így telhetnek meg élettel, ettől kapnak levegőt, tartalmat, színt. A másik dolog — és ez társadalmi rendünkből fakad —, higgyünk, bízzunk abban, hogy a másik ember előtt is ugyanaz a cél áll, mint előttem. Ugyanazt akarja. Hogy ebben az országban, ha olykor viták árán is, azért kell születnie minden elhatározásnak, minden javas-latnak, gyógyhely iránti kérelemnek és abból keletkezik minden kenyérre, közlekedésre, kórházra vonatkozó panasz is, hogy nekünk, mindannyiunknak legyen jobb. Eb- ből kell kiindulni, s csak azután vizsgálni az egyéni, néha önző érdeket, a személyi indítékokat, amelyek itt-ott valóban jelentkeznek, de az összképen lényegesen nem változtatnak. Ki kell menni az életbe és mindenki meggyőződhetik róla, hogy így van. Fry József ( N Titánt a vietnami bombázások abbahagyására szólította fel Washingtont Péter János külügyminiszter vezeti a magyar ENSZ-küldöttséget A külpolitikai helyzet A MAGYAR ENSZ-KÜLDÖTTSÉG Péter János külügyminiszter vezetésével elindult New Yorkba, hogy részt vegyen a világszervezet kedden megnyíló ülésszakán. Úgy tűnik, a diplomácia a legfőbb nemzetközi kérdésekben átáll arra, hogy most az ENSZ lesz a színhelye a világpolitikai csatáknak, így a készülődés közben növekednek a várakozások is. Nyilvánvaló, hogy a döntések nemcsak a közgyűlés fórumán születnek majd, hanem a személyes eszmecseréknek is nagy jelentőségük lesz, éppen ezért már most a két- és többoldalú találkozókra irányul a figyelem. A szabadságáról Washingtonba viszszatért Dobrinyin szovjet nagykövet a State Departmentben tárgyalt; egyes források szerint Gromiko és Rush találkozójáról, miután a szovjet külügyminiszter vezeti majd országának delegációját. A megfigyelők abban egyetértenek, hogy az ENSZ idei legfőbb témája a közel-keleti rendezés egyengetése lesz. Azt várják, hogy Tito elnök terve körül keresik a megoldást; alapvonása ennek az elgondolásnak, hogy az izraeli csapatokat visszavonják a megszállt arab területekről, ennek nyomán megszűnik a hadiállapot és Izrael szomszédai tudomásul veszik az izraeli állam létét. Tito elgondolását azt követően dolgozta ki, hogy Jugoszlávia részese volt a szocialista országok moszkvai és budapesti tanácskozásának, majd pedig a jugoszláv államfő Kairóban és más arab fővárosokban közvetlenül tárgyalt az arab vezetőkkel. A jugoszláv diplomácia ENSZ-készülődéseihez tartozik, hogy Nikezics külügyminiszter éppen a világszervezeti közgyűlés megnyitását megelőző napokban Párizsban a francia diplomácia vezetőivel tanácskozik. Ezeken az eszmecseréken ugyancsak a Közel-Keletről esik a legtöbb szó, mert Belgrád véleménye szerint a nagyhatalmak közül Franciaország van leginkább abban a helyzetben, hogy esetleg közvetítői szerepet vállalhasson. Néhány héttel korábban, amikor Kocsa Popovics vitte el de Gaulle-nak Tito személyes üzenetét, az Elysée-palotának — bármilyen rokonszenves is volt számára a Tito-terv — még fönntartásai voltak, mert kevés reményt látott a megvalósítás tekintetében. Most, Nikezics tárgyalásain — a belgrádi lapok kommentárjai szerint — a két ország nézeteinek azonossága szembetűnőbb, mint eddig bármikor volt és ennek alapján a jugoszláv fővárosban úgy vélik, Franciaország feltétlenül támogatni fogja New Yorkban Tito elnök kezdeményezését A másik nagy téma, amely az ENSZ napirendjére kerülhet, az Egyesült Államok vietnami agressziója. Mégpedig két formában is. Washington az utóbbi napokban erőfeszítéseket tett, hogy a Biztonsági Tanács valamilyen módon napirendre tűzze a vietnami helyzetet. Arthur Goldberg Johnson elnök személyes megbízásából sokat sürgölődik ez ügyben, de az igyekezetnek — amint a nemzetközi sajtó ezt kiemeli — inkább amerikai belpolitikai meggondolása van. Johnson maga is nagyon jól tudja, hogy a Biztonsági Tanácsban semmi esélye sincs a vietnami kérdés érdemi megvitatásának, mert a Szovjetunió azt mindig is ellenezni fogja. Ennek ellenére a Fehér Ház úgy igyekszik föltüntetni, mintha a napirendre tűzés valamiféle amerikai »békeoffenzíva« része lenne és ezzel akarja csillapítani a »galambokhoz« tartozó szenátorokat Ellenben a szocialista országok nyilvánvalóan a közgyűlés fórumát fogják fölhasználni, hogy fölhívják a figyelmet az Egyesült Államok vietnami agressziójára, mint a Közel-Kelettel együtt a világbékét fenyegető legnagyobb veszedelemre. Ez nem jelenti azt, hogy a vietnami kérdés az ENSZ napirendjére kerülne, hiszen közismert Hanoi álláspontja: a világszervezet nem foglalkozhat sem ajánlás, sem határozat formájában ezzel az üggyel, mert a legérdekeltebb fél nincs jelen. Ennek ellenére teljesen bizonyosnak lehet tekinteni, hogy az ENSZ- ben óriási nyomás nehezedik majd az Egyesült Államokra vietnami agressziójának abbahagyása miatt, különösen azután, hogy az eszkaláció minden eddiginél veszélyesebb szakaszába jutott. (V. T.) Az ENSZ-főtitkár sajtóértekezlete A délkelet-ázsiai háború Vietnam lerombolása New Yorkból jelenti az AFP, az AP és az VPI. A vietnami háború állott U Thant ENSZ-főtitkár szombati sajtóértekezletének középpontjában — a sajtóértekezletet a közgyűlés jövő héten esedékes megnyitásának bevezetőjeként hívták össze. U Thant bevezető nyilatkozatában kifejezte reményét hogy az ENSZ-közgyűlés soron következő ülésszakán új békekezdeményezések lesznek a vietnami háború befejezéséért. A háborút úgy jellemezte, hogy az "Vietnam lerombolása«. A főtitkár kijelentette, hogy a maga részéről felfüggesztette erőfeszítéseit egy megoldás felkutatására, mert úgy véli, semmiféle eredményt nem érhet el egy előzetes feltétel teljesítése nélkül. Ez a feltétel a VDK bombázásának megszün tetése. XJ Thant elutasította azt az amerikai álláspontot, amely a bombázások felfüggesztését ellenszolgáltatásokhoz köti. Az a véleményem — mondotta —, amennyiben Hanoit arra szólítják fel, hogy tegyen valamit a bombázások felfüggesztésének áraként Hanoi nem fog ilyen árat fizetni. Véleményem szerint — fűzte hozzá — a béke megéri olyan kockázat vállalását, hogy Hanoi részéről történő elkötelezettség nélkül három-négy hétre felfüggesszék a bombázást. Az ENSZ-főtitkár a kérdésekre válaszolva megismételte korábban hangoztatott véleményét, amely szerint a bombázások beszüntetése után 3—4 héten belül tárgyalások kezdődhetnének az Egyesült Államok és Észak-Vietnam között. A tárgyalások megnyithatnák az utat az 1954-es genfi egyezmények visszaállítására. U Thant kifejezte azt a véleményét, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem alkalmas fórum a vietnami probléma megvitatására. Nyilvánvaló, hogy a tanács nem képes cselekedni a béke megőrzésére, ha fellépését ellenzi egy nagyhatalom. A főtitkár példaként megemlítette, hogy az ENSZ nem tudott közbelépni Dominnikában, mert egy érdekelt hatalom (az Egyesült Államok) ellenezte ezt Vietnam esetében a tanács két állandó tagja ellenzi a probléma megvitatását. Nyilvánvaló, hogy a közgyűlésen a legtöbb küldött utalni fog a vietnami kérdésre, akár napirenden van a kérdés, akár nem. Tavaly például a többség a bombázás felfüggesztése mellett szállt síkra. Végső soron azonban a vietnami kérdés rendezése a vietnami népre tartozik — fejtette ki a világszervezet főtitkára. A közel-keleti helyzetről a főtitkár kijelentette, hogy véleménye szerint még hosszú ideig szükség lesz egy harmadik fél közvetítésére, s az ENSZ van a legjobb helyzetben e szerep betöltésére. Természetesen ideális lenne a közvetlen tárgyalás Izrael és az arab országok között, azonban nem reális erre számítani. U Thant cáfolta azt a sajtóközleményt, amely szerint felajánlotta lemondását Ha elfogadtam az öt évre szóló mandátumot képtelenség lenne részemről minden 6—8 hónapban bejelenteni lemondásomat Ha viszont így döntenék, ezt nyíltan közölném — jelentette ki. Péter János vezetésével elutazott a magyar ENSZ-küldöttség A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa jóváhagyta az ENSZ-közgyűlés XXII. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség összetételét. A küldöttség vezetője Péter János külügyminiszter, tagjai: Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Csatorday Károly nagykövet a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője, Beck János nagykövet Bakonyi-Sebestyén Endre nagykövet hazánk állandó képviselője az ENSZ genfi Irodája mellett és Lőrincz Tamás főosztályvezető. A küldöttség tagjainak első csoportja Péter János külügyminiszter vezetésével szombat reggel elutazott New Yorkba. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Egyiptomban megdöbbenést keltett ■ gyfiszhje Részletek Amer marsall öngyilkosságának körülményeiről Az Egyesült Arab Köztársaságban megdöbbenést keltett Amer marsall, volt egyiptomi alelnök halálhíre. Az egyiptomi lapok szombaton a szokásos vörös helyett fekete címbetűkkel jelentek meg és valamennyi közölte Amer marsall fekete gyászkeretes fényképét. Az AFP szerint az egész egyiptomi fővárosban nyugalom uralkodik. Csupán a város központjában történt egy kisebb incidens, ahol mintegy kétszáz főnyi tömeg gyűlt öszsze, tüntetve az Amer vezette meghiúsított államcsíny-kísérlet ellen. Idézés kihallgatásra A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy Amer marsall halála előtt már három ízben kísérelt meg öngyilkosságot. A félhivatalosnak számító AZ Ahram című kairói lap a következőkben rekonstruálta Amer marsall halálának körülményeit. Amer marsall már június 8-án, az izraeli válság kirobbanása után néhány nappal kísérletet tett arra, hogy önkezével véget vessen életének. Nasszer elnök erről értesülve azonnal a marsall rezidenciájára sietett és az egész éjszakát mellette töltötte. Amer marsallt a meghiúsított államcsíny-kísérletet követően, a hónap elején helyezték házi őrizetbe. Szerdán lakhelyén Favzi tábornok, az egyiptomi haderők új parancsnoka és Riad tábornok vezérkari főnök kereste fel, idézést hozva magukkal, amely felszólította Amer marsallt, hogy a meghiúsított államcsínykísérlettel kapcsolatban kihallgatáson jelenjék meg. Cianid Az Al Ahram szerint a két tábornok Amer marsallt feldúlt állapotban találta. Az idéz