Magyar Nemzet, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA "s A törvények élni kezdenek korai még visszhangról ír­ni. Kinőttünk már abból­­a korból, amikor a parlament­ben jóformán még el sem hangzott az utolsó mondat és tüstént úgy kommentáltuk az eseményeket, hogy azok az or­szág egyetértésével találkoz­tak. Idő kell ehhez. Több pró­ba Egy képviselő mondta: a törvények jóságát majd a gya­korlat méri. Annyiban azért más a helyzet, hogy az or­szággyűlés elé került témák nem voltak teljesen ismeretle­nek a közvélemény előtt Or­szágos vita folyt róluk és a kép­viselőknek időnként egészen éles szópárbaja is arról tanús­kodott, hogy a beterjesztett javaslatokról nem most hal­lottak először. Alaposan át­rágták magukat a betűtenge­ren és mindjárt jó hozzáten­ni: a pontos és érthető fogal­mazás is hozzásegítette őket, hogy ne tévedjenek el az út­vesztőkben. Mert nem is vol­tak útvesztők. Világos, hogy a Munka Törvénykönyve, a ter­melőszövetkezeti és a föld­jogi törvény milyen célt szol­gál, milyen tervek, elképze­lések megvalósításához akar jó feltételeket teremteni. Vajon erőszakolt-e, ha vala­milyen közös tulajdonságokat, azonos vonásokat keresünk a most született törvényekben? Nem olyanokra gondolunk, amelyek természetesek és ké­zenfekvők, hogy tudniillik ezek a törvények magukon viselik az új gazdasági re­form jegyeit. Olyanokra sem, amelyek szintén természetesek és kézenfekvők ebben az or­szágban, hogy a törvényeket humanitás hatja át, az em­ber boldogulásáért születtek és vannak, és olyan érdekeket érvényesítenek, amelyekben a közösség és az egyén is meg­találja számításait.­­ Ezekben a törvényekben azonban felfedezhető valami több, valami más is. Olyan új vonások lelhetők fel bennük­­— ezért is volt róluk a vita olyan szerteágazó —, amelyek összevágnak azzal a gondolat­tal is, hogy miért korai még visszhangjukat felmérni. A Minisztertanács elnökhe­lyettese fogalmazott úgy, hogy ezek a törvények nagy alko­tókedvet szabadítanak fel. Új gondolatokat indítanak el út­jukra. Kereteket, és nem töb­bet, csak kereteket adtak ah­hoz, hogy az egyéni és a kö­zös érdek szigorúan a helyi adottságok és sajátosságok fi­gyelembe vételével találkoz­zék. Ennél az állításnál vissza kell lapozni az országgyűlés jegyzőkönyvében. Bizonyos el­lentétet és még a tanácskozás szünetében is folytatódó zsör­­tölődést váltott ki néhány képviselőben az, hogy a tör­vényjavaslatokat beterjesztő miniszterek a felszólalásokra adott válaszukban egy csomó módosító indítványt ellenez­tek. Első hallásra ez úgy tűnt,­­ mintha a törvényjavaslatok bírálatának­ visszautasításáról lenne szó, a sokszor sürgetett parlamenti demokrácia vissza­szorításáról. A jegyzőkönyv pontos olvasása azonban mást mutat. Az ellenzést kiváltó módosító in­dítványok több­sége ugyanis éppen azt a régi és elvetett elvet támasztotta volna föl újra, mely — jobb szó nincs rá — a szájbará­gáson alapult, mindent részle­tesen és fentről szabályozott, teljesen megkötötte a törvény­végrehajtók kezét. A mosta­ni törvények egyik legtanul­ságosabb és új vonása, hogy pontosan körülhatárolják: mettől meddig kell menni, an­nál aztán egy­­enessel sem to­vább, de a lépések mértéké­ben, ütemében, sebességében azokra bízzák a döntést, akik­nek lépniük kell. Minden, az apró részletekbe menő megkö­töttség éppen azt az alkotó­kedvet, bátrabb gondolkodást szorítaná vissza, melyet az élet sürget Nagyobb alkotókedv és bát­rabb gondolatok. Erre terem­tenek lehetőséget új törvé­nyeink. Rejtett tartalékok­ energiákat szabadítanak fel és a következő hónapok fogják megmutatni, hogy helyes volt-e ebben a törvényhozás szándéka. És egyáltalán nem erőltetett belema­gyarázás, ha a most született törvények megalkotásának körülményeit, hátterét új és közös vonásait összefüggésbe hozzuk új vá­lasztójogi rendszerünkkel, az egyéni választókerületek rend­jével, a képviselők fokozott felelősségével. Éppen az előbb mondottak miatt az új törvények nem be­zárták, hanem kinyitották a kapukat. S a törvényhozó munkája a törvényalkotással egyáltalán nem ért véget. Hogy miként fognak ezek a törvények beválni a gyakor­latban, a paragrafusok betűi miként telnek meg élettel, színnek gondolattal — a tör­vények fogadtatásának első lépcsőin, ez még a képviselők­től függ. Tulajdonképpen az is elkép­zelhető, hogy egy-egy válasz­tókerületben éppen a törvé­nyek adta szabad mozgás le­hetőségeit kihasználva, a tör­vények alkalmazásának mód­jában, formájában lesznek kü­lönbségek. S a különbségek magukon viselhetik a kerület képviselőjének ötleteit, a kép­viselő egyéniségének jegyeit, bátorítását a törvények alkotó módon való végrehajtására. Egy Bács megyei képviselő — termelőszövetkezeti elnök a tisztsége — meghívott ben­nünket novemberre a falujá­ba, mert ő addigra már sze­retné a tagokkal megbeszélni, a közösben kialakítani a ter­melőszövetkezeti és a földjogi törvény helyi alkalmazását. Nagyon tetszett a meghívás, amely valójában a nyilvános­ságnak szólt, a képviselői fe­lelősség, a számadás köteles­sége jelentkezett benne. Az lenne jó, ha ennek folytatása­ként a vállalati igazgatók, a hivatalvezetők is meghívnák kerületük képviselőjét a kol­lektív szerződéseket előkészítő tanácskozásokra, igényelnék segítségüket a Munka Tör­vénykönyvben lefektetett jo­gok helyes gyakorlásához. A képviselő törvényismerete, a törvényalkotásban szerzett ta­pasztalatai ötvöződnének így össze a kisebb és nagyobb kö­zösségek szándékaival, törek­véseivel. Pénteken kora este az el­nöki csengő a szeptemberi ülésszak végét jelezte és most az a mondat kívánkozna ide, hogy ezután pedig megkezdő­dik a munka, a törvények ki­munkálásának ideje követke­zik. Ez a mondat azért sem fedné teljesen a valóságot, mert a tanácskozás három napja is kemény munka volt, és éppen abban segített, hogy ami ezután következik, az már ne legyen olyan nehéz. Éry József A dél-vietnami nemzetgyűlés különbizottságának döntése Érvénytelen az elnökválasztás Heves tüntetések Saigonban ▲ külpolitikai helyzet­ ­ A VIETNAMI HÁBORÚT Johnson elnök a hidegháború legsötétebb korszakának szótárából vett frázisokkal vette védelmébe pénteken a mindinkább szélesedő belső és nemzet­közi bírálattal szemben. Kijelentette, hogy az Egyesült Álla­mok nem változtat vietnami politikáján és “­folytatni fogja előretörését­*. Azt mondotta, hogy Vietnamban az Egyesült Államok­­­a kommunista terjeszkedés legagresszívebb formá­jával áll szemben*, s *a béke igaz védelmezői azok az ameri­kai katonák, akik jelenleg a demilitarizált övezet mentén áll­nak őrt Vietnamban, s magukra vállalják az ellenség legsú­lyosabb csapásait*. Mint az MTI washingtoni tudósítója jelenti, az elmúlt na­pokban megsokasodtak az éles hangú bírálatok az Egyesült Államok vietnami agressziójával szemben, s csupán ezen a hé­ten az ENSZ közgyűlésének szószékéről olyan államférfiak szó­lították fel Washingtont a háború befejezésére, s különösen a VDK elleni légitámadások megszüntetésére, mint a dán mi­niszterelnök, a kanadai, a francia és a svéd külügyminiszter. Velük szemben az amerikai elnök a dél-koreai elnök, vagy a thaiföldi külügyminiszter véleményét sorakoztatta fel a há­ború igazolására. Kijelentette: a vietnami háború -az agresz­­szív külső hatalom uralma elleni küzdelem*, s egyben az Egye­sült Államok nemzeti érdeke*. Johnson ismét elutasította a bombázások megszüntetésére­­irányuló javaslatokat s felújította az amerikai követeléseket az előzetes garanciákra vonatkozóan.­ Politikai megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy Johnson harcias hangú beszédét egyrészt a növekvő ellenállás leszerelésére, másrészt a rendkívül befolyásos háborús párti politikusok, üzletembe­rek és katonai vezetők megnyugtatására szánta.­­ A KÉT NÉMET ÁLLAM kormányfőinek levélváltása világszerte élénk érdeklődést keltett. A TASZSZ hírma­gyarázója rámutat arra, hogy a bonni kancellár, a nyugatné­met lakosság többségének érdekeit figyelmen kívül hagyva, teljes hallgatással reagál az NDK konstruktív javaslataira. Mint elődei a kancellári székben, Kiesinger is annak az abszurd bonni igénynek a szellemében lép fel, amely szerint az NSZK az egész német nép egyedüli képviselője. Ezt­­az álláspontját a nyugatnémet kancellár pénteki televízió-beszédében is leszö­gezte, amikor Willi Stoph javaslatát a két német állam kap­csolatainak rendezésére -politikai feltételnek* nevezte, amely­­lyel, mint mondotta, Bonn­­semmi esetre sem érthet egyet*. Bonn álláspontjának lényege tehát: semmiféle tárgyalásokat és semmiféle rendezést az NDK-val. Ehelyett: folytatni a­­Kelet-Németország bekebelezésére* irányuló vonalat. Nem kielégítőnek, csalódást keltőnek tartják Kiesinger kancellár válaszlevelét a szombati párizsi lapok is. A Combat kommentátora megállapítja: Kiesinger kancellár levele néhány ügyes és békülékenynek látszó megfogalmazás ellenére azt mu­tatja, hogy Bonn semmilyen kérdésben nem változtatta meg álláspontját. A kancellár egyáltalán nem tett említést a Willi Stoph leveléhez mellékelt hétpontos egyezménytervezetről, amely a két szuverén német állam kapcsolatainak rendezésére irányul és a többi között a két Németország kölcsönös leszere­lési megállapodását is előirányozta. Az a benyomás — írja a lap —, hogy Kiesinger csak a szociáldemokrata miniszterek nyomására engedve válaszolt a levélre. Az Humanitéban Yves Moreau megállapítja: Alapjában véve a bonni kormány poli­tikája változatlan maradt, s erre Kiesinger levele újabb bizo­nyíték. Bonn továbbra sem hajlandó elismerni a jelenlegi ha­tárokat, kitart atomkövetelései mellett és makacsul fenntartja igényét, hogy tekintsék egész Németország egyetlen képvise­lőjének. Kambodzsa agresszióval vádolja az Egyesült Államokat Phnom Penhből jelenti a TASZSZ: Szó sem lehet Kam­bodzsa és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak újrafelvé­­teléről, amíg Washington nem teljesíti jogos feltételeinket — írja szombaton megjelent szá­mában egy kambodzsai infor­mációs kiadvány. Megvédjük hazánk semleges­ségét és függetlenségét — han­goztatja a kiadvány —, s csak akkor tárgyalhatunk az ame­rikai kormánnyal, ha az tisz­teletben tartja területi sérthe­tetlenségünket és jelenlegi ha­tárainkat. Az amerikaiak és csatlósaik ehelyett agresszív cselekmények egész sorát kö­vetik el ellenünk, rátámadnak falvainkra és megölik kato­náinkat is, akik pedig csak határainkat őrizve, kötelessé­güket teljesítik. Újabb heves harcok Dél-Vietnamban További bonyodalmak a szeptemberi elnökválasztások körül Saigonból jelenti a Reuter és az AP. Gumibottal támadt a rendőrség szombat reggel Saigonban a tüntető diákokra, miután a Dél-vietnami Ideig­lenes Nemzetgyűlés különbi­zottsága érvénytelennek nyil­vánította a szeptember 3-i el­nökválasztások eredményeit. A bizottság a kora hajnali órákig tartó ülésezés után 16 szavazattal kettő ellenében, egy tartózkodással hozta meg döntését. A jelentést a 117 ta­gú nemzetgyűlés elé terjesz­tik, amelynek a jövő hét keddjéig kell eldöntenie, je­lölik-e a választások győzte­sét, Nguyen van Thieut, el­nöknek. A dél-vietnami hadszíntéren megújult harci tevékenység­ Kádár János küldöttséget vezet Csehszlovákiába Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság kormányá­nak meghívására Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának vezetésé­vel október első felében ma­gyar párt- és kormányküldött­ség utazik baráti látogatásra Csehszlovákiába. ről számolnak be a hírügy­nökségek. A szabadságharco­sok a Mekong deltájában szombat reggel heves ágyú­­tűzzel árasztották el a tér­ségben fekvő amerikai főhadi­szállást, Dong Tamnál, 67 ki­lométerrel Saigontól délnyu­gatra. Ez a kilencedik gya­­logoshadosztály központja. A támadás következtében 16 amerikai sebesült meg A tér­ségben fekvő négy dél-vietna­­mi , támaszpontot szintén lőt­ték a szabadságharcosok. Saigonban egy amerikai ka­tonai szóvivő bejelentette, hogy az amerikai bombázók lerombolták azt a négy hidat, amely Haiphong kikötővárost az ország egyéb részeivel kö­ti össze. A VDK elleni amerikai lé­gitámadások során az utóbbi 24 órában az amerikai légierő Thunderchief típusú vadász­bombázói a Hanoitól 32 kilo­méterrel nyugatra fekvő Hoa Lac repülőteret bombázták. További bevetésekben Dong Had kikötőváros közelében, a demilitarizált övezettől mint­egy 75 kilométerrel északra, támadást intéztek a főútvo­nalak ellen. Róbert Kennedy a négerk­érdésről A szenátor nem pályázik az alelnöki tisztségre Atlantából jelenti a Reuter. Róbert Kennedy szenátor, a Kereskedelmi Világtanács at­lantai kamarájának bankett­jén péntek este beszédet mon­dott, és ebben főleg a néger­kérdés gazdasági hatásával fogla­lkozott. A szenátor hangoztatta: az Egyesült Államok száz év óta a legnyomasztóbb belső vál­sággal néz szembe. “Vad, vé­res bizonyságát láthatjuk an­nak, hogy határainkon belül létezik egy fejletlen nemzet, amelynek tagjait hosszú ideig megfosztották attól, hogy ré­szesüljenek gazdagságunkból” — mondotta. A szenátor igyekezett nyo­­matékot adni annak a két sze­nátusi törvényjavaslatnak, amelyek a néger gettónegye­dekben történő, kis bevételt jelentő házépítési és ipari be­ruházásokra bátorítanak. Han­goztatta: “­tudjuk, hogy csele­kednünk kell, nemcsak azért, mert a tétlenség további za­vargásokhoz vezet, hanem, mert bátorítani kell azokat, akik még hisznek a haladás lehetőségében a fennálló in­tézményeinken belül.­ Kennedy később újságírók kérdéseire válaszolva kijelen­tette, nem pályázik arra, hogy az alelnöki tisztségre jelöljék. A pápa sürgeti a békét Vietnamban Miért nem utaztak Rómába a lengyel püspökök? New Yorkból jelenti a Reu­ter. Pénteken az ENSZ szék­házában közzétették VI. Pál pápának U Thant ENSZ-főtit­­kárhoz intézett levelét. A pá­pa üzenetében kifejezi remé­nyét, hogy az ENSZ közgyű­lésének XXII. ülésszakán si­kerül­t békés és tisztességes” megoldást találni a vietnami konfliktus rendezésére, majd teljes­ támogatásáról biztosítja a főtitkárnak a vietnami há­ború békés rendezését célzó erőfeszítéseit VI. Pál pápa levelében hangsúlyozza, a vietnami há­ború mérhetetlen szenvedé­seket okoz a vietnami nép­nek és nyugtalansággal tölti el a világ népeit Felszólítja a háborúban érdekelt feleket, hogy kezdjenek tanácskozáso­kat a konfliktus megszünte­téséről. A római katolikus egyház püspöki szinódusának munka­ülésén, amely egy hónapig fog tartani, VI. Pál pápa ismét foglalkozott a világ békéjének problémáival. Sürgette, hogy vessenek véget a vietnami konfliktusnak és változtassák békévé a Közel-Keleten meg­teremtett »törékeny fegyver­­szünetet­«. Vatikáni jelentések szerint a püspöki szinóduson nincsenek jelen a lengyel egyház képvi­selői. Az MTI varsói tudósító­ja ezzel kapcsolatban lengyel lapvéleményekre támaszkodva jelenti, hogy a lengyel katoli­kus egyház püspökei, köztük Woytilla bíboros is, megkapták a kiutazáshoz szükséges útle­velet. A lengyel hatóságok nem támasztottak akadályokat a küldöttség elutazásának út­jába, viszont nem kapott út­levelet, mint már tavaly sem, Wyszynszki bíboros, a lengyel állammal szemben elfoglalt el­lenséges, illojális politikai ál­láspontja miatt. Mint a Zychc Warsawy írja, a bíboros állás­pontja az utóbbi időben sem változott meg, s bár a többi lengyel püspök akadálytalanul elutazhatott volna Rómába, de Wyszynszki bíboros nyomásá­ra mégis otthon maradtak. Izrael háborúval Rudnyánszky István, az MTI kairói tudósítója jelenti. Az Arab Ligához közelálló körökben rámutatnak arra, fenyegeti Szíriát hogy Izrael nemcsak elutasítja a közel-keleti válság rende­zését célzó úgynevezett Tito­­tervet, hanem alig burkolt

Next