Magyar Nemzet, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Vasárnap, 1967. október 1 ERDEI FERENC A nemzeti problematika Mód Aladár könyve: Sors és felelősség A szerző 1960 és 1966 között írott tanulmányait tartal­mazza ez a könyv, s így együtt olvasva a legizgalma­sabb olvasmányok egyike. Legújabbkori nemzeti történe­tünk szinte minden nagy kér­dését tárgyalják e tanulmá­nyok, s Mód Aladár olyan kö­vetkezetesen tör e bonyolult kérdések feltárására, hogy maga ez tiszteletet parancsol és elismerést érdemel. És kü­lön elismerés illeti azért, hogy nemcsak megértetni igyekszik e bonyolult összefüggéseket, hanem állásfoglalásra is kész­tet és kikerülhetetlenül felad­ja a felelősség kérdését is az olvasónak. A könyv három probléma­kört tárgyal: a harmadik út kérdéseit, népi demokráciánk fejlődésének, illetőleg forra­dalmunk jellegének a problé­máit és általánosan az egész nemzeti­ problematikát. (Ez utóbbi kifejezés a szerző aján­lásának sikerült fogalmazása.) Itt következő kritikai méltatá­somban nem bocsátkozhatok bele mindhárom témakör gon­dolatmenetébe. Ez sokkal szét­­ágazóbb és sokkal nagyobb lé­legzetű munka, amit csak töb­bek hozzászólásával és több­szöri vitáiban lehet elvégezni. A nemzeti problematika az, amihez hozzá kívánok szólni, mégpedig különösen a követ­kező témák vonatkozásában: a függetlenségi harcok és a társadalmi haladás, a nem­zeti kérdés a munkásmozgalom­ban, a magyar nemzeti törté­netírás szemlélete és végül a nemzeti és az egyetemes ösz­­szefüggése. A nemzeti függetlenségi harcok és a társadalmi hala­dás összefüggése tekintetében nagy és hosszan tartó vitát váltott ki Molnár Erik állás­­foglalása, aki tagadta a kettő egyértelmű egybeesését a ma­gyar történelemben. E nagyon kiszélesedett és mindkét rész­ről éles fogalmazásokat kivál­tó vitában ma sincs nyugvás, és érdemes is tovább vitatkoz­ni. A helyes és az ellentmon­dásokat feloldó álláspont azonban nyilván Mód Aladár tanulmányában van és a kö­vetkezőképpen szól: "A nem­zeti függetlenség és társadal­mi haladás kérdéseinek össze­függése minden nép történeté­ben konkrétan vizsgálandó kérdés. Azt is megállapíthat­juk, hogy közös feladatunk, hogy a nemzeti történet pol­gári nacionalista ábrázolásá­val szemben több figyelmet fordítsunk nemzeti történe­tünk azon mozzanataira is, amidőn a feudális osztályok önálló állami törekvései vagy a burzsoá nemzeti törekvések nem estek egybe a dolgozó nép társadalmi haladásának érdekeivel.­" (159. old.) To­vább: "­Éppen a marxista tör­ténetírásnak akkor, amikor a társadalmi haladás és az in­ternacionalizmus követelmé­nyeit előtérbe helyezve szem­befordul a függetlenséget ab­szolutizáló burzsoá nacionalis­ta felfogással, nem kevésbé kell vigyáznia arra is, hogy a fasizmus elleni harc során ki­alakult, lényegében helyes marxista értelmezéssel szem­ben ne csússzon vissza a nem­zeti kérdésben a rég túlhala­dott polgári radikalizmus, vagy a nemzeti függetlenséget taktikai kérdésként kezelő szektás baloldaliság álláspont­jára." (160. old.) Mód Aladár vitathatatlan érdeme, hogy e kiélesedett és egyoldalú fogalmazásokkal terhelt vitában fáradhatatla­nul képviseli és hangoztatja ezt a szerintem is helyes ál­láspontot. S az is meggyőző­désem, hogy ez a szemlélet te­kinthető a dialektikus és tör­ténelmi materialista világné­zet helyes alkalmazásának eb­ben a kérdésben. A nemzeti kérdés a munkás­­mozgalomban — méltán — központi helyet foglal el a szerző fejtegetéseiben. -A nemzeti kérdés stratégiai vagy taktikai jelentőségéről­" címet viseli az erről szóló tanul­mány, amely szintén elsősor­ban Molnár Erikkel vitatko­zik. A Kommunista Interna­­cionálé 1935. évi VII. kong­resszusát úgy értékelte Mol­nár Erik, hogy az "csupán taktikai fordulatot hajtott végre­". Továbbá úgy ítélte, hogy "a VII. kongresszust kö­vető időben a nemzeti kérdés lenini elmélete eltorzult, s azt akarata ellenére a kongresz­­szus is elősegítette". Mód Ala­dár a taktika vagy stratégia kérdésében így foglal állást: "A VII. kongresszuson a dol­gok tisztázatlansága következ­tében a kongresszus új irány­vonalát valóban nem mint a kommunista világmozgalom új stratégiáját, hanem új takti­káját minősítették. A törté­nelem azonban azóta bebizo­nyította, hogy a kongresszus a közvetlen proletárdiktatúra irányvonalával szemben a de­mokratikus és szocialista for­radalom új típusú egyesítésé­nek célul tűzésével valójában új stratégiának vált a kiindu­lópontjává, s ez a stratégia győzött a népi demokratikus országok sorában.* (178—179. old.) Az állásfoglalás ebben a kérdésben alapvető jelentősé­gű, mert itt van a forrása an­nak, hogy a munkásmozgalom hogyan fogja fel a szövetségi politikát, engedményként a nacionalizmusnak, hogy köny­­nyebben megnyerje a kispol­gári és paraszttömegeket, vagy mint a szocializmus kivívásá­nak és a szocialista nemzet­köziség létrehozásának a tör­téneti útját. Mód Aladár éle­sen állást foglal amellett, hogy a "­taktikai szemlélet" "•a munkásmozgalom és a nép többsége közötti érdekközös­ség iránti bizalmatlanságot, a munkásosztály és a nép, a nemzeti és nemzetközi egyesí­tése iránti bizalmatlanságot fejezte ki". (181. old.) És azt a következtetést is megfogal­mazza, hogy "bizalmatlanság a forrása az internacionaliz­mus olyan elméleti felfogásá­nak is, mely a szocialista nemzetköziség létrejöttét nem mint a munkásosztállyal összeforrt szocialista nemzetek egyre szorosabb egységét, ha­nem mint a munkásosztálynak a nemzet egészétől elkülönült törekvésének eredményét fog­ja fel". (181. old.) Ebben a kérdésben lehet el­vontan és a történelem álta­lánosságában gondolkozni an­nak is, aki a munkásmozga­lom oldaláról szemléli a tör­ténelmet, s annak is, aki kí­vülről közelít hozzá. A szerző azonban aktualizál, s mai kér­désként állítja az olvasó elé e nagy dilemmát, a követke­zőképpen: "­Ennél is lényege­sebb azonban a kérdés újabb vonatkozása A nemzeti adott­ságok, a kapitalizmustól örö­költ sajátos problémák mint a szocializmusba való átme­net sajátos ellentmondásai egyfelől nehézségeket, de ugyanakkor feszítőerőt is je­lentenek a szocialista nemze­tek fejlődése és a szocialista nemzetköziség fejlődésének útján. S ha a munkásosztály­nak elsőrendű feladata, fel­szabadulásának lényeges fel­tétele, hogy a szocialista for­radalom erőforrásaként hasz­nálja fel az imperializmus, a burzsoá reakció elleni küz­delmében a népek egészének jogos nemzeti érdekeiért való küzdelmét, nem kisebb fel­adata, hogy a kapitalizmusban megoldatlan s csak nemzeti keretekben burzsoá alapon meg sem oldható problémák, nehézségek reális megoldásá­nak következetes és céltuda­tos képviselőjeként, a nemzet szocialista nemzetként kibon­takozó történelmi útját, pers­pektíváját tisztázva, a szocia­lista országok népeinek egy­más közti szorosabb kapcso­latát építve lépjen fel a szo­cializmus építésének útján is." (189. old.) Megggyőződésem, hogy Mód Aladár szemlélete helyes és ennek alátámasztására egy élő történeti példát idézek. A szo­cialista Lengyelországban az aktív ellenzéki harcot folyta­tó katolikus egyház legfőbb érve a szocializmus ellen, hogy "feladta a lengyel nem­zeti lét önállóságát". A mun­káspárt és a szocializmus ve­le szövetséges hívei pedig azt a meggyőző igazságot tudják szembeállítani ezzel, hogy »a lengyel nép minden nagy nemzeti kérdését a szocializ­mus oldotta meg«. Mi a helyes szemléletünk saját nemzeti történel­münkről — ebben a kérdés­ben sokoldalúan vitatkozik a szerző és élesen foglal állást. A "Magyarország története" című mű előszava így fogal­mazta meg a munka célját: "E kötet elkészítésének az éveiben történettudományunk egyik legfontosabb célkitűzé­se volt Magyarország történe­tét mind jobban beleágyazni az egyetemes történeti folya­matba, a magyar történetet a szomszéd népek történeté­vel kapcsolatban kifejteni, s ezáltal felszámolni a „magyar glóbusz” hungarocentrikus na­cionalista szemléletét."­­ (273. old.) Ehhez a következőket fűzi Mód Aladár: "Kétségkí­vül helyes követelménye ez az új magyar történetírásnak, s a Magyarország története je­lentős és eredményes lépést tesz ezen az úton előre, amennyiben minden eddiginél átfogóbban kapcsolja össze a magyar nép történetét az or­szágon belül élő szomszéd né­pek történetével, valamint az európai, ,az egyetemes törté­nelem menetével. Ugyanakkor azonban az is kétségtelen, hogy a nemzetközi, az egyete­mes történelmi összefüggések részletesebb és teljesebb ki­emelése mellett is egy nép nemzeti történetírásának fő feladata, tárgya az adott nép konkrét történelmi útjának, nemzeti fejlődésének, sajátos történelmi erőforrásainak megvilágítása, ellentmondásai­nak és törvényszerűségeinek feltárása." (273. old.) Erről természetesen éles vi­tát folytatnak a történészek, s e vita hevében nem kisebb ítéletet kapott a szerző, mint azt, hogy tanulmányai "a na­cionalizmusnak a szocializ­musba való belenövését" szug­­gerálják. Mit felel erre Mód Aladár? A következőket: "... a munkásosztály és forra­dalmi élcsapata a nemzeti múlt pozitív történelmi örök­ségének, valamint a szocia­lista nemzetté való átalakulás valóságos problémáinak tak­tikai kezelése helyett ezek igazi elismerésével képes csak a dolgozók nagy tömegeivel együtt haladva a szocializmus teljes felépítését elérni. Ta­nulmányaim ennek megfele­lően nem a nacionalizmus szocializmusba való belenö­vését idézik, hanem válto­zatlanul azt, hogy a párt csak az adott nép konk­rét, tehát sajátosan is megha­tározott kérdéseinek megoldá­sáért való küzdelemben jut­hat el a nép többségével való egységig, a nép pedig a na­cionalizmustól a szocialista patriotizmushoz, a szocialista nemzetköziséghez. De így és ez úton, nem a nacionalizmus „átnövése”, hanem leküzdése útján el is jut ahhoz." (281. old.) Ebben az állásfoglalásban is aligha tagadható meg a szer­zőtől a rokonszenv és a he­lyeslés. A nemzeti és az egyetemes összefüggésében is elgon­dolkoztató fejtegetéseket tar­talmaz Mód Aladár könyve. Németh Lászlóval vitatkozva végeredményben ösztönös, szubjektív történelemszemlé­letét bírálja, s József Attilát állítja vele szembe: "A hu­szadik század azonban éppen azt a fordulatot jelentette, mely a szubjektívvel szemben a tudományos, az objektív megismerést, egy új osztály új forradalmi világnézetének ve­zető szerepét követelte az új forradalom előfeltételéül. Hogy ez mennyire így van, annak az irodalom oldaláról is szembetűnő bizonyítéka az, hogy a XX. század már az irodalom s a költészet terén is Petőfiéhez és Adyéhoz ha­sonló új tetőpont elérését csak József Attilának tette lehetővé, aki maga is ez új világnézet tudatos képviselő­jeként fejezte ki az új kor új problémáit, a fasizmus bör­tönében is a proletariátus új világot teremtő harcának és világnézetének legyőzhetetlen igazságát. (41. old.) Mindebben van igazság, azonban nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen állítható szembe a nemzeti és az egye­temes, a szubjektív és az ob­jektív. Viszont egyet kell ér­teni a szerzővel, hogy itt van a nemzeti problematika meg­oldásának a forrása. Én úgy vélem, hogy a nemzeti és az egyetemes éppen a szubjektív és objektív viszonyának felel meg, ezért olyan bonyolult és ezért rejt olyan sok elfaju­lása veszélyt a nemzeti prob­lematika. A társadalom és a történelem objektív törvényei uralkodnak a világon, de az adott lét minden nép számá­ra "sors és felelősség", s nem­zeti tudata társadalmi és tör­téneti valóságának a szubjek­tív oldala. Mód Aladár köny­vének a címe egyértelműen utal is erre. A hazafiság en­nek a szubjektívnek a kife­jezése, s a mi, szocialista haza­­fiságunknak éppen az a kü­lönleges jellemvonása, hogy nem fordítjuk szembe az egyetemességgel, hanem ellen­kezőleg, annak a szubjektív oldalaként fogjuk fel. Ez kü­lönbözteti meg a mi házassá­gunkat a soviniszta naciona­lizmustól. És ez a megkülön­böztetés életbevágó fontosságú éppen most, amikor szocialis­ta országokban is vannak olyan irányzatok, amelyek lé­nyegében szembe­fordulnak a szocialista nemzetköziség objektív törvényével. Ennek a veszélyeit élesen megvilágí­totta Kádár János múlt heti cikke. Mód Aladár könyve — amely a Magvető kiadá­­­sában jelent meg — nagyon értékes és fontos hozzájáru­lás ahhoz, hogy szocialista társadalmunk és nemzeti fej­lődésünk összefüggéseit meg­tisztítsuk a torzításoktól és rá­rakódott történeti terhektől. Állami vállalatok TERMELŐSZÖVETKEZETEK Állami gazdaságok: AZ I. SZAMAr­AKÖV KÖZPONTI ÜZEMEK GUMIJAVÍTÓ MŰHELYE Budapest, XX., Csányi ue 1—3. sz. Tel.: 278—481. ügyintéző: Kádár AZ ALÁBBI GUMIJAVÍTÁSI MUNKÁKAT VÁLLALJA 7—21 NAPI ÁTFUTÁSI IDŐVEL: — személy és traktor gumiabroncsok részjavítását 32—6 790—20 750—20 825—20 850—20 900—20 260—20 1000—20 1100—20 280—20 1200—20 6—20 1400—24 méretű gumiabroncsok kercsíkozását, tal­­palását és részjavítását, — minden méretű tömlő és védőszalag javítását (szelepzár, szeleplap cseréjét) Vidéki megrendeléseknél vasúti szállítást eszközlünk . Számlázás Egységes Termék- és Árjegyzék szerint tör­ténik ­lagn.­on­­tot Megérkezett az üzbég kulturális küldöttség — Amikor útrakeltünk Üz­­begisztánból, azt a megbízást kaptuk, hogy adjuk át a test­véri magyar népnek népünk forró, baráti üdvözletét: sze­lem alejkum, kedves bará­taink! — így köszöntek szom­bat reggel, megérkezésükkor, üzbég vendégeink. Néhány perccel tíz óra előtt szállt le Ferihegyen az Aeroflot 42 507. számú, IL—18-as különrepülő­­gépe. A repülőtér betonján az üzbég kulturális napokra ha­zánkba érkezett , küldöttséget — tudósokat, politikusokat, művészeket — a magyar poli­tikai, társadalmi és kulturális élet képviselői üdvözölték. Az érkezők örömmel ismerték föl a várakozók sorában Brutyó Jánost, a magyar kulturális napok alkalmával, tavasszal Üzbegisztánban járt küldöttsé­günk vezetőjét. Megjelent dr. Orbán László, a művelődés­ügyi miniszter első helyettese, dr. Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, dr. Kardos László és dr. Ligeti Lajos alelnökök, Kris­tóf István főtitkár, valamint a Művelődésügyi és a Külügymi­nisztérium többi vezető mun­katársa. Jelen volt F. J. Tyi­­tov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Elsőnek a szorosan vett kül­döttség tagjai szálltak ki a gépből: M. T. Turszunov, az üzbég párt politikai bizottsá­gának póttagja, a KNEB el­nöke, V. J. Zahidov, művelő­désügyi miniszter, akadémi­kus, Malik Nabijev akadémi­kus, Sz. M. Muhamedov, a tas­­kenti filmstúdió igazgatója, Etibor Ahunova költőnő és Mihail G. Vahabov, a párttör­téneti intézet igazgatója. Éne­kesek és balett-táncosok követ­ték őket, állami­ díjasok, kivá­ló és érdemes művészek, majd a népi zenészek jöttek, külö­nös hangszereikkel, azután az esztrádzenekar tagjai, végül a Bahor-együttes csinos, fiatal táncosnői. Üttörök csoportja vette körül őket, kis virágcsok­rokat osztogatva. A vendégeket Mihályfi Ernő üdvözölte az MSZBT és az egész magyar nép nevében. — Nagy öröm és boldogság számunkra — mondotta a töb­bi között —, hogy vendégül láthatjuk barátainkat, az üz­bég nép és az üzbég művészet képviselőit, örömünkbe aggo­dalom vegyül, hogy ezt a ven­déglátást nem tudjuk oly nagyszerűen megrendezni, amint ezt a magyar küldött­ség tapasztalta Üzbegisztán­ban. — Szólt annak jelentősé­géről is, hogy a látogatásra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfor­dulójának küszöbén kerül sor, s hogy így a látogatás része ünneplésünknek. Az üdvözlésre a küldöttség vezetője, Minavar Turszuno­­vics Turszunov válaszolt. — Úgy hiszem, kedves bará­taink — kezdte —, hogy aggo­dalmuk felesleges, hiszen meg­érkezésünk első percében meg­csapott már bennünket magyar barátaink vendégszeretetének forrósága — Ő is emlékezte­tett a magyar küldöttség Üz­begisztán­ látogatására, szólt az Októberi Forradalom évfor­dulójának jelentőségéről, s a magyar—szovjet barátság erő­södését éltetve fejezte be sza­vait A küldöttség tagjai ezután hosszasan elbeszélgettek ven­déglátóikkal, majd rövid pihe­nő után szállásukra hajtattak. Az üzbég kulturális napok programja hétfő este kezdődik a Vígszínházban tartott ünne­pi műsorral. Föllépnek a kül­döttség művésztagjai és a Ba­­hor népi táncegyüttes. Szakszervezeti kongresszusok Szombaton kezdődött meg a Vegyipari Dolgozók Szakszer­vezetének 20. kongresszusa. Szilágyi Sándor főtitkár ter­jesztette elő a központi veze­tőség beszámolóját. A főtitkár a többi között javasolta, hogy a szakszervezeti szervek állan­dóan kísérjék figyelemmel sa­ját vállalatuknál a termékek árának alakulását is, és lépje­nek fel az indokolatlan áreme­lések ellen, még ha ez kedve­zőtlenül befolyásolja is a vál­lalati nyereséget. A kongresszus vasárnap reg­gel folytatja tanácskozását. A Helyiipari és Városgazda­­sági Dolgozók Szakszervezeté­nek 5. kongresszusa szombaton a beszámoló és a határozati ja­vaslat feletti vitával folytató­dott. Felszólalt az ülésen Bru­tyó János, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának elnöke. A HVDSZ 5. kongresszusa a vezető szerveit megválasztásá­val ért véget. A szakszervezet elnökének Seprényi Sándort, főtitkárának Fabók Zoltánt vá­lasztották meg. A Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer­vezetének 22. kongresszusa szombaton a beszámoló feletti vitával folytatódott. A tanács­kozáson részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter. A vitá­ban felszólalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Viniz­­lai Gyula, a SZOT titkára. A vita összefoglalása után a szakszervezet központi vezető­ségének megválasztásával fe­jezte be munkáját a tanácsko­zás. A MEDOSZ elnöke ismét Hunya István, főtitkára Ko­vács István lett. A dolgozók utazási kedvezményei továbbra is fennmaradnak A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi ülésén a gazdasági me­chanizmus reformja követel­ményeinek megfelelően újon­nan szabályozta a dolgozók távolsági, utazási kedvezmé­nyeit. A gyárak, üzemek, hi­­vatalok­ dolgozóinak jelentős része — mintegy 430 000 em­ber — a MÁV, a MÁVAUT és a BHÉV vonalain utazik naponta lakóhelyén kívül eső munkahelyre, 170 000 ember pedig hetenként veszi igénybe hasonló céllal a közlekedés eszközeit. A Gazdasági Bizottság új rendelkezésének alapelve, hogy sem a jelenleg munka­­viszonyban levő, sem a jövő­ben munkába lépő dolgozókat a munkábajárás kapcsán a je­lenlegihez képest többletkölt­ség nem terhelheti. Ennek megfelelően a dolgozóknak nyújtott utazási kedvezmé­nyek továbbra is fennmarad­nak. Változást csak a heten­ként hazajáró női, illetve fér­jezett dolgozók utazási ked­vezményében hoz a határozat Január 1-től egységesen he­tenként egy alkalommal 86 százalékos kedvezményes uta­zásra jogosultak. A kedvez­mény mértékének egységesíté­se körülbelül 10 millió forint, megtakarítást jelent a dol­gozók részére. A határozat in­tézkedik arról, hogy a ked­vezményes jegyár és a teljes­áru jegy árának különbözetét, a munkáltatók fizetik. A köz­lekedési vállalatok a január 1-én életbelépő távolsági uta­zási kedvezmény értelmében új rendszerű bérletjegyeket adnak ki. A bérleteket havi vagy félhavi időtartamra le­het megváltani. A HÉV-nél továbbra is a havi bérlet ma­rad érvényben. Országszerte meggyorsul­ az őszi betakarítás A kedvező időjárás hatásá­ra a hét végi jelentések szerint országszerte meggyorsult a legnagyobb őszi munka, a szántás-vetés és a betakarítás. Mindenütt szedik a burgonyát, a cukorrépát, törik a kukori­cát és sok helyen már nem­csak az előszüret kezdődött meg, hanem a nagy szüret is. Békés megyében naponta majdnem tízezer holdat szán­tanak meg a traktorok. Bács- Kiskun megyében 80 ezer hol­don már elvetették az őszi ka­lászosokat. Győr-Sopron me­gyében szombatig több mint 40 ezer holdat vetettek el ősziekkel.

Next