Magyar Nemzet, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

llíi­íviir \Wn?Ai *• tIüj'JÍN­ IWIN­/IHI “■»“ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA # Kéteserötszázan Miután az utazás fáradal­mait és a hosszú víkendet kiheverte, most ismerkedik az üzemmel az a 2500 ma­gyar ifjúmunkás, aki a múlt hét csütörtökén indult az NDK-ba. S bizonyos, hogy nem csellengenek a munka­helyeken, mint nemegy­szer idehaza az „új fiúk”, van helyük, gépük, és van, aki alaposan elmagyarázza a teendőiket, van, akihez for­dulhatnak, ha megakadtak. Hogy miért nincs kétsé­günk efelől? Azok, akik egy hónappal ezelőtt kint jár­tak, hogy érdeklődjenek, milyen körülmények között fognak élni, dolgozni vé­reink, meglepetve tapasztal­ták: „a körülmények” már készek voltak, s nem lesz semmi rögtönzés, semmi kapkodás az elhelyezkedés­ben, a munkabeosztásban. Karl-Marx-Stadtban például egy 14 emeletes épületben már berendezték az ultra­modern garzonlakásokat — egyet-egyet négy személy számára — olyannyira, hogy nemcsak frizsiderrel látták el, hanem a beépített kony­ha szekrényében glédában álltak a poharak, tányérok és evőeszközök is. S minden emeleten egy klubszoba, té­vével. S hogy a munkahelyekről is szóljunk, a Rafena Mű­vekben egy hónappal ez­előtt bemutatták azt a sza­lagot, amelyet az érettségi­zett fiatalok számára tervez­tek. De a házigazdák azt is előre látták, hogy éppen szabad szombat előtt érkez­nek, tehát programról is gondoskodtak a hosszú hét­végére. S hogy karácsony­kor ne érezzék anyátlanul magukat, még kint sem vol­tak, mind a 2500-nak volt már meghívása egy német családhoz. Mindez pedig nem első­sorban a német pontosság és remek szervezés műve, hanem az internacionaliz­musé. Újfajta, két szocializ­must teremtő nép kapcsola­ta ez. NDK-ban sem mun­kaerőkérdésként, vállalati ügyként kezelték a megál­lapodást. A párt, a szakszer­vezet, az ifjúsági mozgalom és az állam funkcionáriusai szívügyüknek tekintették. A megállapodás természe­tesen kölcsönös előnyöket is nyújt. Az adott üzem hasz­nát látja majd a magyar fiatalok igyekezetének, akik a türelmi, illetve betanítási idő után egyenlő elbírálás­ban részesülnek a német dolgozókkal. Reméljük, be­csületet szereznek majd né­pünknek. Nagy sansz ez a magyar fiatalok számára! A vak­o­­lás romantikáját és tapasz­talatait, egy baráti nemzet megismerését egyesíti azzal a lehetőséggel, hogy egy olyan országban sajátítják el vagy ismerik meg alaposab­ban a szakmát, erősödik munkafegyelmük, amely nemcsak a termelési volu­men, hanem a technikai és technológiai fejlettség, az üzemi szervezettség tekinte­tében is élvonalban áll. S emellett egy világnyelvet is megtanulnak. Három esz­tendős tanulmányútjuk ka­matozni fog a magyar nép­gazdaság számára is. De amivel hazatérnek, az nem­csak a nyereségre lesz jó hatással, hanem az új fiúk magatartására, az üzemi kö­zösségek formálására is. Kovács Judit Vádlott a panaszos Melyik intézménynek kéz­besít a posta legtöbb pana­szos levelet? A találós kér­dést az emberek nagy része helyesen fejti meg­ a ház­­kezelőségeknek. Ilyen leve­lek között tallóztunk a na­pokban. A panaszok mintegy felét az váltotta ki, hogy a házkezelőségek munkaerő­­hiánnyal küzdenek, anyagi lehetőségeik korlátozottak. Negyedének a bürokrácia, a nemtörődömség, a felelőtlen ügyintézés volt az előidéző­je. A többi panaszos levél jogtalan kérést, követelést tartalmazott. Inkább vádol­ta a panasztevőt, mint a házkezelő­séget. Az ilyen típusú panaszok közé sorolható például az a levél is, amelyben az I. ke­rületi, várbeli lakó, új cse­­répkályhát kér. A szakem­berek a kályhát megvizsgál­ták és megállapították: nincs semmi baja, csak át kell ra­katni. Annak költsége vi­szont a lakót terheli. Ezt kö­zölték válaszlevelükben is. Nem lepődnének meg azon­ban, ha rövidesen arról érte­sítené őket a lakó: jöjjenek ki, mert a kályha összedőlt. Mert ilyenre már volt pél­da. A Bem rakpart egyik lakója azon háborodott fel, mi jogon szólítják fel, hogy festesse ki a lakását, mert a fal, a padló színe nem lát­szik a kosztól. Papírja van róla — írta —, hogy igenis festetett. Valóban, volt egy festési számlája, 1947. évi dátummal. Ha egy négyzetméternél kisebb területen rossz a parketta, akkor a lakó kö­teles meg­javíttatni, ha en­nél nagyobb területen, ak­kor a házkezelőség. Az ilyen szabályok arra ösztönöznek sok embert, hogy megvárja, amíg a hiba, a kár „kitelje­sedik”. Azért megy teljesen tönkre időnap előtt sok boj­ler, gáztűzhely, redőny is, mert a jelentkező kisebb hi­bákat nem javíttatták ki mindjárt. Az ilyen lakók jel­szava: „Nem baj, ha előbb tönkremegy, legalább hama­rabb kapunk újat.” Egy felmérés szerint a fő­városban a házkezelőségek költségvetésében mintegy 35 százalékot képviselnek a la­kásokon belüli javító, fel­újító munkák. Ez évi 350 millió forintnak felel meg, ami indokolatlanul nagy ösz­­szeg. Ha a lakók jobban vi­gyáznának a lakásukra, igyekeznének a nagyobb hi­bákat megelőzni, ezt az ösz­­szeget felére, negyedére le­hetne csökkenteni. Éppen ezért sokan javasolják: ké­szítsenek az illetékesek egy olyan rendelkezést, amely növelné a bérlők anyagi fe­lelősségét, valamint kötele­zettségeiket a lakások kar­bantartásáért, felújításáért. Egy ilyen rendelkezés minden bizonnyal a lakását, az otthonát szerető, óvó, csi­nosító ember helyeslésével találkozna. Elgondolkoztatná azonban azokat is, akik ma még konyhájuk kövezetén vágják a fát, hagyják, hogy a gomba megegye a parket­tájukat. Keserű Ernő A közép-vietnami fennsíkon folyó háromhetes harcok mérlege: Több mint ezerszáz amerikai halott és sebesült A külpolitikai helyzet □­­ AZ IZRAELI—JORDÁNIAI TŰZSZÜNETI VONAL men­­e-•­tén ismét tűzpárbajt vívtak a szemben álló felek. A fegy­veres incidens arra figyelmeztet, hogy a közel-keleti helyzet továbbra is a nemzetközi politikai élet egyik első számú prob­lémája. Éppen ezért foglalkozik a Biztonsági Tanács intenzí­ven a közel-keleti válság békés rendezésének lehetőségeivel. A tanácskozások jelentős eseménye az új szovjet javaslat. A kairói lapok hangsúlyozzák: a szovjet indítványt azután ter­jesztették be, hogy az arabok elutasították az angol tervezetet, amely nem jelölte meg pontosan az izraeli csapatok visszavo­násának körülményeit. Riad egyiptomi külügyminiszter kérte, hogy az angolok javaslatát módosítsák ilyen irányban. Lord Caradon angol ENSZ-delegátus nemcsak ezt a módosítási ké­relmet vetette el, hanem a latin-amerikai küldöttek javaslatát is, amely a brit és az argentin—brazil tervezetet akarta kom­binálni. A szovjet javaslat éppen abban különbözik az angol­tól, hogy követeli: Izraelnek a június 5-e előtti állásokba kell visszavonulnia. Nemcsak a közel-keleti válság, hanem a ciprusi helyzet is feszültséggóc a politikai életben. Az elmúlt 24 órában komo­lyabb összetűzés ugyan nem történt, de az újabb bombarobba­nás jelzi, hogy a felszín alatt tovább tart a forrongás. A belg­rádi Borba, a ciprusi válság enyhítésére javasolja, hogy Grivasz tábornokot mozdítsák el eddigi állásából. Érdekes mó­don az indítvány egybeesett Athén intézkedésével, amely a tábornokot hazarendelte Ciprusról. A Borba sürgeti U Thant ENSZ-főtitkár közbelépését, a lap szerint a főtitkár beavatko­zása jelentősen enyhítené a feszültséget. Egy másik jugoszláv lap, a Politika, a görög katonai rezsimet okolja az elmérgese­dett ciprusi helyzetért és azzal vádolja Athént, hogy háborút akar kirobbantani Görögország és Törökország között. A súlyos fegyveres konfliktus veszélye mindenesetre továbbra is fennáll. Európában----Ciprus mellett az utóbbi napok legfigye­lemreméltóbb és legnagyobb vihart kiváltó eseménye a font leértékelése volt. London pénzügyi manőverét az angol sajtó általában vegyes érzelmekkel fogadta. A Times megjegyezte, hogy a döntésnek külföldön elég jó visszhangja támadt, de mindjárt hozzáfűzi, hogy sok országban kételkednek abban, vajon a Munkáspárt képes-e megfelelően kormányozni a hátra­levő három esztendőben. A Times cikkírója úgy vélekedik, hogy a leértékelés nem hatott ki közvetlenül Anglia közös piaci reményeire. A shatok­, külügyminisztereinek brüsszeli tanácskozásairól érkező hírek szerint Párizs továbbra is azon a véleményen van, hogy az angol belépés kényes problémákat vet fel és ezeket a tagállamoknak maguk között kell megvizs­gálni. Az ellentéteket jelzi, hogy Olaszország, Belgium és Hol­landia közvetlen tárgyalásokat akar Angliával.­­ A VIETNAMI HÁBORÚRÓL érkező hírek szerint rendkí­vül hevesek az összetűzések a Dak To támaszpont körül. A háború ideiglenes felfüggesztésére vonatkozóan tárgyalások kezdődtek Saigon és Washington között, de bizonyosra vehető, hogy a karácsonyi, újévi, és a vietnami újévi fegyverszünete­ket a Pentagon nem változtatja egy megszakítások nélküli provizorikus békévé. A Washingtonból hazatért Szato japán miniszterelnök teljes támogatásáról biztosította a Fehér Házat vietnami politikájában. A megmerevedett amerikai irányvo­nallal fordult határozottan szembe négy amerikai fiatalember, az Intrepid repülőgép-anyahajó tengerészei, akiknek életébe sorsdöntő módon szólt bele a vietnami háború. A moszkvai tévé hétfő esti rendkívüli adása és a kedd reggel megjelent szovjet lapok megismertetik a szovjet közvéleménnyel a négy amerikai fiatalembert, akik döntő politikai lépésre szánták el magukat. Hogy miért tették ezt, arra egyikük így válaszolt: „Láttam, hogy mindennap bombákkal megrakott repülőgépek százai szálltak fel a fedélzetről, hogy embereket öljenek.” A baltimore-i születésű Barilla közölte, hogy nem hitte el a katonai parancsnokság jelszavait. Tulajdonképpen mindany­­nyian ezért távoztak az anyahajóról, ezért nem vesznek részt a háborúban, s tervük most az, hogy a Szovjetunióból elutazva más országokban is hirdetik az igazságot az Egyesült Államok vietnami beavatkozásáról. A Dak­ To-i támaszpont ostromában Súlyos amerikai veszteségek Befejeződött a washingtoni haditanács Kedden reggel tovább foly­tatódott az öldöklő küzdelem dél-vietnami szabadságharco­sok és amerikai ejtőernyősök között a kambodzsai határ és Kontum között fekvő Dak To támaszpont környékén, egy stratégiai fontosságú magaslat birtoklásáért. Dák­kó­t 20 nappal ezelőtt zárták körül a szabadságharcosok. A kedd reggel közölt ame­rikai jelentés szerint a ma­gaslat ostromát megkísérlő amerikaiakat a dzsungelből heves zárótűz fogadta. Körül­belül ezer amerikai ejtőer­nyős végtelennek tetsző órá­kig próbált fedezéket keresni a golyózáporban. Közben amerikai sugárhajtású gépek és aknavetők tonnaszámra szórták a bombát és lövedéket a szabadságharcosok kezén levő dombtetőre. Az UPI ha­ditudósítói elmondták, hogy az áthatolhatatlan őserdőben elhelyezkedő gerilla-mesterlö­vészek golyói egymás után te­rítették le a katonákat. A kedd hajnali amerikai ember­veszteségek »rendkívül súlyo­sak«, sok tiszt is elesett. A közép-vietnami fennsíkon csaknem három hete folyó harcokban — egy saigoni szó­vivő szerint — összesen 273 amerikai katona esett el és 831 sebesült meg. Dak To térségében kedd es­tére elültek a harcok. A men­tőhelikoptereknek sikerült a partizánok erős tüzében ki­hozniuk a magaslatnál rekedt amerikai sebesülteket — je­lenti saigoni forrásokra hivat­kozva az AFP. A Reuter iroda — ugyan­csak saigoni bejelentésre hi­vatkozva — kedden újabb kü­lönös incidensről számol be: egy amerikai helikopterről hétfőn véletlenül egy dél-viet­nami kormányalakulatra nyi­tottak tüzet. Az amerikaiak 11 szövetséges katonát megöltek és 33-at megsebesítettek. Saigonban kedden tették közzé a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen hétfőn intézett légitámadások ameri­kai verzióját. Eszerint a hadi­­tengerészet és a légierő gépei megrongáltak két haiphoingi hidat és Hanoi közelében a Dúc Női teherpályaudvaron veszteglő szerelvényeket tá­madták. A hanoi rádió azt kö­zölte, hogy a VDK légiterében hétfőn, 12 amerikai gépet sem­misítettek meg. Hétfőn este Mike Mansfield, a szenátus demokrata párti többségének vezére, nyilatko­zatban fordult a saigoni kor­mányhoz. Arra szólította ki a dél-vietnami vezetőket, hogy bocsátkozzanak közvetlen tár­gyalásokba a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front­tal. Mansfield a DNFF-et „a dél-vietnami főerőnek” ne­vezte. Újabb nyilatkozatot tett közzé Vietnamról Romney, aki a Republikánus Párt színei­ben indulni kíván az 1968-as elnökválasztásokon. Romney­­árnyalt­ ellenzéki álláspon­tot képvisel, és már értésre adta, hogy kampányának egyik fő jelszava Vietnam -semlegesítése* lesz. Hétfőn újabb háborúellenes tüntetés volt az Egyesült Ál­lamokban, amelyen a San José-i (Kalifornia) egyetem négyezer diákja vett részt. Bunker saigoni amerikai nagykövet és Westmoreland tábornok, az USA Vietnam­ban bevetett hadseregének fő­­parancsnoka kedden újabb ta­nácskozást folytatott Johnson elnökkel, McNamara hadügy­miniszterrel, Bush külügymi­niszterrel és a vezérkari fő­nökök egyesített bizottsága, valamint a CI­A vezetőivel. A megbeszélésen összefoglalták a washingtoni haditanács ered­ményeit. Westmoreland és Bunker még a héten visszatér állomáshelyére. Az egyhetes tanácskozás-so­rozat a vietnami háború új stratégiai terveit volt hivatva kidolgozni. Az elnök és más hivatalos személyiségek nyi­latkozatai arra mutatnak, hogy az USA jövőre is nagy erőkkel kívánja folytatni a vietnami hadműveleteket, be­leértve a VDK elleni légihá­borút is. Bár a nyilatkozatok szerint nem kerül sor újabb nagy létszámú csa­pa­tér ősi ré­sekre, az expedíciós haderőn belül növelik a harcoló ala­kulatok létszámát és erőfeszí­téseket tesznek a saigoni kor­mány hadseregének aktivizá­lására. A moszkvai televízióban történt rokonszenves fellépés, valamint a Pravda munkatár­sával folytatott beszélgetés után John Michael Barilla, Richard D. Bailey, Graig Wil­­liam Anderson és Michael Anthony Lindner, az „Intre­­pid- repülőgép-anyahajó volt matrózai kedden délután az irodalmárok moszkvai székhá­zában a külföldi sajtó képvi­selői előtt hallatták a­­másik Amerikai, a vietnami szeny­­nyes háborúval szembeforduló becsületes Amerika hangját. A béke tengerészeinek koráb­bi nyilatkozatai új vonások­kal egészültek ki. Elmondották, hogy azelőtt sohasem ismerték egymást Egyazon katonasors hozta ösz­­sze őket az „Intrepid” repülő­gép-anyahajón. Mielőtt a szennyes háborúval való szembeszállásukról szóló dön­tésüket meghozták, sokat gon­dolkodtak: nem volt könnyű rászánni magukat erre a lé­pésre. De most, hogy vissza­tekintenek rá, egészen termé­szetesnek tartják, hogy így történt. A vietnami háború nem az amerikai nép háború­ja — mondották. „Egy hódítás bűntettét rlsgáljnk”* A dán fővárosban ülésezik a Russell-bíróság Az ősi Roskilde városában második napja ülésezik az Egyesült Államok Vietnam­ban elkövetett háborús bűn­tetteinek kivizsgálására ala­kult nemzetközi Russell-bíró­­ság. A magas kora miatt a tár­gyalásról távolmaradó angol filozófus a roskildei ülésszak­hoz intézett hétfői üzenetében így körvonalazta szándékát: -Mi nem bírák, hanem tanúk vagyunk. Egy hódítás nyil­vánvaló bűntettét vizsgáljuk. A leleplezetlen agresszió fo­galma tökéletesen fedi ezt a vérontást. Az a feladatunk, hogy összegyűjtsük a bizonyí­tékokat ezekről a szörnyű bű­nökről és egyesítsük az embe­riséget az igazság oldalán.* A Russell-bíróság első ülés­szakát májusban tartotta a svéd fővárosban. A jelenlegi ülésszakon cáfolhatatlan té­nyeket kívánnak a világköz­vélemény elé tárni arról, hogy Washington a genfi konven­ciót megszegve tiltott fegyve­reket kísérletez ki és alkal­maz Vietnamban, továbbá, hogy az amerikai agressziós csapatok mérges gázokat és vegyszereket vetnek be Viet­nam térségében. A törvényszék bírái a rus­­selli program szellemében, Jean Paul Sartre, a világhírű francia író-filozófus és Vladi­mír Dedijer jugoszláv törté­nész elnökletével több tanút idéztek meg. A dán hatóságok — nyil­vánvalóan amerikai nyomásra — valóságos kálváriát járat­nak Ralph Schoenmannal, az­ angol filozófus fiatal amerikai titkárával, aki mindeddig nem tudott bejutni Koppen­hágába. A dán reakció azon mesterkedik, hogy lehetetlen­né tegye a­ bíróság munkáját.

Next