Magyar Nemzet, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
llíiíviir \Wn?Ai *• tIüj'JÍN IWIN/IHI “■»“ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA # Kéteserötszázan Miután az utazás fáradalmait és a hosszú víkendet kiheverte, most ismerkedik az üzemmel az a 2500 magyar ifjúmunkás, aki a múlt hét csütörtökén indult az NDK-ba. S bizonyos, hogy nem csellengenek a munkahelyeken, mint nemegyszer idehaza az „új fiúk”, van helyük, gépük, és van, aki alaposan elmagyarázza a teendőiket, van, akihez fordulhatnak, ha megakadtak. Hogy miért nincs kétségünk efelől? Azok, akik egy hónappal ezelőtt kint jártak, hogy érdeklődjenek, milyen körülmények között fognak élni, dolgozni véreink, meglepetve tapasztalták: „a körülmények” már készek voltak, s nem lesz semmi rögtönzés, semmi kapkodás az elhelyezkedésben, a munkabeosztásban. Karl-Marx-Stadtban például egy 14 emeletes épületben már berendezték az ultramodern garzonlakásokat — egyet-egyet négy személy számára — olyannyira, hogy nemcsak frizsiderrel látták el, hanem a beépített konyha szekrényében glédában álltak a poharak, tányérok és evőeszközök is. S minden emeleten egy klubszoba, tévével. S hogy a munkahelyekről is szóljunk, a Rafena Művekben egy hónappal ezelőtt bemutatták azt a szalagot, amelyet az érettségizett fiatalok számára terveztek. De a házigazdák azt is előre látták, hogy éppen szabad szombat előtt érkeznek, tehát programról is gondoskodtak a hosszú hétvégére. S hogy karácsonykor ne érezzék anyátlanul magukat, még kint sem voltak, mind a 2500-nak volt már meghívása egy német családhoz. Mindez pedig nem elsősorban a német pontosság és remek szervezés műve, hanem az internacionalizmusé. Újfajta, két szocializmust teremtő nép kapcsolata ez. NDK-ban sem munkaerőkérdésként, vállalati ügyként kezelték a megállapodást. A párt, a szakszervezet, az ifjúsági mozgalom és az állam funkcionáriusai szívügyüknek tekintették. A megállapodás természetesen kölcsönös előnyöket is nyújt. Az adott üzem hasznát látja majd a magyar fiatalok igyekezetének, akik a türelmi, illetve betanítási idő után egyenlő elbírálásban részesülnek a német dolgozókkal. Reméljük, becsületet szereznek majd népünknek. Nagy sansz ez a magyar fiatalok számára! A vakolás romantikáját és tapasztalatait, egy baráti nemzet megismerését egyesíti azzal a lehetőséggel, hogy egy olyan országban sajátítják el vagy ismerik meg alaposabban a szakmát, erősödik munkafegyelmük, amely nemcsak a termelési volumen, hanem a technikai és technológiai fejlettség, az üzemi szervezettség tekintetében is élvonalban áll. S emellett egy világnyelvet is megtanulnak. Három esztendős tanulmányútjuk kamatozni fog a magyar népgazdaság számára is. De amivel hazatérnek, az nemcsak a nyereségre lesz jó hatással, hanem az új fiúk magatartására, az üzemi közösségek formálására is. Kovács Judit Vádlott a panaszos Melyik intézménynek kézbesít a posta legtöbb panaszos levelet? A találós kérdést az emberek nagy része helyesen fejti meg a házkezelőségeknek. Ilyen levelek között tallóztunk a napokban. A panaszok mintegy felét az váltotta ki, hogy a házkezelőségek munkaerőhiánnyal küzdenek, anyagi lehetőségeik korlátozottak. Negyedének a bürokrácia, a nemtörődömség, a felelőtlen ügyintézés volt az előidézője. A többi panaszos levél jogtalan kérést, követelést tartalmazott. Inkább vádolta a panasztevőt, mint a házkezelőséget. Az ilyen típusú panaszok közé sorolható például az a levél is, amelyben az I. kerületi, várbeli lakó, új cserépkályhát kér. A szakemberek a kályhát megvizsgálták és megállapították: nincs semmi baja, csak át kell rakatni. Annak költsége viszont a lakót terheli. Ezt közölték válaszlevelükben is. Nem lepődnének meg azonban, ha rövidesen arról értesítené őket a lakó: jöjjenek ki, mert a kályha összedőlt. Mert ilyenre már volt példa. A Bem rakpart egyik lakója azon háborodott fel, mi jogon szólítják fel, hogy festesse ki a lakását, mert a fal, a padló színe nem látszik a kosztól. Papírja van róla — írta —, hogy igenis festetett. Valóban, volt egy festési számlája, 1947. évi dátummal. Ha egy négyzetméternél kisebb területen rossz a parketta, akkor a lakó köteles megjavíttatni, ha ennél nagyobb területen, akkor a házkezelőség. Az ilyen szabályok arra ösztönöznek sok embert, hogy megvárja, amíg a hiba, a kár „kiteljesedik”. Azért megy teljesen tönkre időnap előtt sok bojler, gáztűzhely, redőny is, mert a jelentkező kisebb hibákat nem javíttatták ki mindjárt. Az ilyen lakók jelszava: „Nem baj, ha előbb tönkremegy, legalább hamarabb kapunk újat.” Egy felmérés szerint a fővárosban a házkezelőségek költségvetésében mintegy 35 százalékot képviselnek a lakásokon belüli javító, felújító munkák. Ez évi 350 millió forintnak felel meg, ami indokolatlanul nagy öszszeg. Ha a lakók jobban vigyáznának a lakásukra, igyekeznének a nagyobb hibákat megelőzni, ezt az öszszeget felére, negyedére lehetne csökkenteni. Éppen ezért sokan javasolják: készítsenek az illetékesek egy olyan rendelkezést, amely növelné a bérlők anyagi felelősségét, valamint kötelezettségeiket a lakások karbantartásáért, felújításáért. Egy ilyen rendelkezés minden bizonnyal a lakását, az otthonát szerető, óvó, csinosító ember helyeslésével találkozna. Elgondolkoztatná azonban azokat is, akik ma még konyhájuk kövezetén vágják a fát, hagyják, hogy a gomba megegye a parkettájukat. Keserű Ernő A közép-vietnami fennsíkon folyó háromhetes harcok mérlege: Több mint ezerszáz amerikai halott és sebesült A külpolitikai helyzet □ AZ IZRAELI—JORDÁNIAI TŰZSZÜNETI VONAL mene-•tén ismét tűzpárbajt vívtak a szemben álló felek. A fegyveres incidens arra figyelmeztet, hogy a közel-keleti helyzet továbbra is a nemzetközi politikai élet egyik első számú problémája. Éppen ezért foglalkozik a Biztonsági Tanács intenzíven a közel-keleti válság békés rendezésének lehetőségeivel. A tanácskozások jelentős eseménye az új szovjet javaslat. A kairói lapok hangsúlyozzák: a szovjet indítványt azután terjesztették be, hogy az arabok elutasították az angol tervezetet, amely nem jelölte meg pontosan az izraeli csapatok visszavonásának körülményeit. Riad egyiptomi külügyminiszter kérte, hogy az angolok javaslatát módosítsák ilyen irányban. Lord Caradon angol ENSZ-delegátus nemcsak ezt a módosítási kérelmet vetette el, hanem a latin-amerikai küldöttek javaslatát is, amely a brit és az argentin—brazil tervezetet akarta kombinálni. A szovjet javaslat éppen abban különbözik az angoltól, hogy követeli: Izraelnek a június 5-e előtti állásokba kell visszavonulnia. Nemcsak a közel-keleti válság, hanem a ciprusi helyzet is feszültséggóc a politikai életben. Az elmúlt 24 órában komolyabb összetűzés ugyan nem történt, de az újabb bombarobbanás jelzi, hogy a felszín alatt tovább tart a forrongás. A belgrádi Borba, a ciprusi válság enyhítésére javasolja, hogy Grivasz tábornokot mozdítsák el eddigi állásából. Érdekes módon az indítvány egybeesett Athén intézkedésével, amely a tábornokot hazarendelte Ciprusról. A Borba sürgeti U Thant ENSZ-főtitkár közbelépését, a lap szerint a főtitkár beavatkozása jelentősen enyhítené a feszültséget. Egy másik jugoszláv lap, a Politika, a görög katonai rezsimet okolja az elmérgesedett ciprusi helyzetért és azzal vádolja Athént, hogy háborút akar kirobbantani Görögország és Törökország között. A súlyos fegyveres konfliktus veszélye mindenesetre továbbra is fennáll. Európában----Ciprus mellett az utóbbi napok legfigyelemreméltóbb és legnagyobb vihart kiváltó eseménye a font leértékelése volt. London pénzügyi manőverét az angol sajtó általában vegyes érzelmekkel fogadta. A Times megjegyezte, hogy a döntésnek külföldön elég jó visszhangja támadt, de mindjárt hozzáfűzi, hogy sok országban kételkednek abban, vajon a Munkáspárt képes-e megfelelően kormányozni a hátralevő három esztendőben. A Times cikkírója úgy vélekedik, hogy a leértékelés nem hatott ki közvetlenül Anglia közös piaci reményeire. A shatok, külügyminisztereinek brüsszeli tanácskozásairól érkező hírek szerint Párizs továbbra is azon a véleményen van, hogy az angol belépés kényes problémákat vet fel és ezeket a tagállamoknak maguk között kell megvizsgálni. Az ellentéteket jelzi, hogy Olaszország, Belgium és Hollandia közvetlen tárgyalásokat akar Angliával. A VIETNAMI HÁBORÚRÓL érkező hírek szerint rendkívül hevesek az összetűzések a Dak To támaszpont körül. A háború ideiglenes felfüggesztésére vonatkozóan tárgyalások kezdődtek Saigon és Washington között, de bizonyosra vehető, hogy a karácsonyi, újévi, és a vietnami újévi fegyverszüneteket a Pentagon nem változtatja egy megszakítások nélküli provizorikus békévé. A Washingtonból hazatért Szato japán miniszterelnök teljes támogatásáról biztosította a Fehér Házat vietnami politikájában. A megmerevedett amerikai irányvonallal fordult határozottan szembe négy amerikai fiatalember, az Intrepid repülőgép-anyahajó tengerészei, akiknek életébe sorsdöntő módon szólt bele a vietnami háború. A moszkvai tévé hétfő esti rendkívüli adása és a kedd reggel megjelent szovjet lapok megismertetik a szovjet közvéleménnyel a négy amerikai fiatalembert, akik döntő politikai lépésre szánták el magukat. Hogy miért tették ezt, arra egyikük így válaszolt: „Láttam, hogy mindennap bombákkal megrakott repülőgépek százai szálltak fel a fedélzetről, hogy embereket öljenek.” A baltimore-i születésű Barilla közölte, hogy nem hitte el a katonai parancsnokság jelszavait. Tulajdonképpen mindanynyian ezért távoztak az anyahajóról, ezért nem vesznek részt a háborúban, s tervük most az, hogy a Szovjetunióból elutazva más országokban is hirdetik az igazságot az Egyesült Államok vietnami beavatkozásáról. A Dak To-i támaszpont ostromában Súlyos amerikai veszteségek Befejeződött a washingtoni haditanács Kedden reggel tovább folytatódott az öldöklő küzdelem dél-vietnami szabadságharcosok és amerikai ejtőernyősök között a kambodzsai határ és Kontum között fekvő Dak To támaszpont környékén, egy stratégiai fontosságú magaslat birtoklásáért. Dákkót 20 nappal ezelőtt zárták körül a szabadságharcosok. A kedd reggel közölt amerikai jelentés szerint a magaslat ostromát megkísérlő amerikaiakat a dzsungelből heves zárótűz fogadta. Körülbelül ezer amerikai ejtőernyős végtelennek tetsző órákig próbált fedezéket keresni a golyózáporban. Közben amerikai sugárhajtású gépek és aknavetők tonnaszámra szórták a bombát és lövedéket a szabadságharcosok kezén levő dombtetőre. Az UPI haditudósítói elmondták, hogy az áthatolhatatlan őserdőben elhelyezkedő gerilla-mesterlövészek golyói egymás után terítették le a katonákat. A kedd hajnali amerikai emberveszteségek »rendkívül súlyosak«, sok tiszt is elesett. A közép-vietnami fennsíkon csaknem három hete folyó harcokban — egy saigoni szóvivő szerint — összesen 273 amerikai katona esett el és 831 sebesült meg. Dak To térségében kedd estére elültek a harcok. A mentőhelikoptereknek sikerült a partizánok erős tüzében kihozniuk a magaslatnál rekedt amerikai sebesülteket — jelenti saigoni forrásokra hivatkozva az AFP. A Reuter iroda — ugyancsak saigoni bejelentésre hivatkozva — kedden újabb különös incidensről számol be: egy amerikai helikopterről hétfőn véletlenül egy dél-vietnami kormányalakulatra nyitottak tüzet. Az amerikaiak 11 szövetséges katonát megöltek és 33-at megsebesítettek. Saigonban kedden tették közzé a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen hétfőn intézett légitámadások amerikai verzióját. Eszerint a haditengerészet és a légierő gépei megrongáltak két haiphoingi hidat és Hanoi közelében a Dúc Női teherpályaudvaron veszteglő szerelvényeket támadták. A hanoi rádió azt közölte, hogy a VDK légiterében hétfőn, 12 amerikai gépet semmisítettek meg. Hétfőn este Mike Mansfield, a szenátus demokrata párti többségének vezére, nyilatkozatban fordult a saigoni kormányhoz. Arra szólította ki a dél-vietnami vezetőket, hogy bocsátkozzanak közvetlen tárgyalásokba a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal. Mansfield a DNFF-et „a dél-vietnami főerőnek” nevezte. Újabb nyilatkozatot tett közzé Vietnamról Romney, aki a Republikánus Párt színeiben indulni kíván az 1968-as elnökválasztásokon. Romneyárnyalt ellenzéki álláspontot képvisel, és már értésre adta, hogy kampányának egyik fő jelszava Vietnam -semlegesítése* lesz. Hétfőn újabb háborúellenes tüntetés volt az Egyesült Államokban, amelyen a San José-i (Kalifornia) egyetem négyezer diákja vett részt. Bunker saigoni amerikai nagykövet és Westmoreland tábornok, az USA Vietnamban bevetett hadseregének főparancsnoka kedden újabb tanácskozást folytatott Johnson elnökkel, McNamara hadügyminiszterrel, Bush külügyminiszterrel és a vezérkari főnökök egyesített bizottsága, valamint a CIA vezetőivel. A megbeszélésen összefoglalták a washingtoni haditanács eredményeit. Westmoreland és Bunker még a héten visszatér állomáshelyére. Az egyhetes tanácskozás-sorozat a vietnami háború új stratégiai terveit volt hivatva kidolgozni. Az elnök és más hivatalos személyiségek nyilatkozatai arra mutatnak, hogy az USA jövőre is nagy erőkkel kívánja folytatni a vietnami hadműveleteket, beleértve a VDK elleni légiháborút is. Bár a nyilatkozatok szerint nem kerül sor újabb nagy létszámú csapatér ősi résekre, az expedíciós haderőn belül növelik a harcoló alakulatok létszámát és erőfeszítéseket tesznek a saigoni kormány hadseregének aktivizálására. A moszkvai televízióban történt rokonszenves fellépés, valamint a Pravda munkatársával folytatott beszélgetés után John Michael Barilla, Richard D. Bailey, Graig William Anderson és Michael Anthony Lindner, az „Intrepid- repülőgép-anyahajó volt matrózai kedden délután az irodalmárok moszkvai székházában a külföldi sajtó képviselői előtt hallatták amásik Amerikai, a vietnami szenynyes háborúval szembeforduló becsületes Amerika hangját. A béke tengerészeinek korábbi nyilatkozatai új vonásokkal egészültek ki. Elmondották, hogy azelőtt sohasem ismerték egymást Egyazon katonasors hozta öszsze őket az „Intrepid” repülőgép-anyahajón. Mielőtt a szennyes háborúval való szembeszállásukról szóló döntésüket meghozták, sokat gondolkodtak: nem volt könnyű rászánni magukat erre a lépésre. De most, hogy visszatekintenek rá, egészen természetesnek tartják, hogy így történt. A vietnami háború nem az amerikai nép háborúja — mondották. „Egy hódítás bűntettét rlsgáljnk”* A dán fővárosban ülésezik a Russell-bíróság Az ősi Roskilde városában második napja ülésezik az Egyesült Államok Vietnamban elkövetett háborús bűntetteinek kivizsgálására alakult nemzetközi Russell-bíróság. A magas kora miatt a tárgyalásról távolmaradó angol filozófus a roskildei ülésszakhoz intézett hétfői üzenetében így körvonalazta szándékát: -Mi nem bírák, hanem tanúk vagyunk. Egy hódítás nyilvánvaló bűntettét vizsgáljuk. A leleplezetlen agresszió fogalma tökéletesen fedi ezt a vérontást. Az a feladatunk, hogy összegyűjtsük a bizonyítékokat ezekről a szörnyű bűnökről és egyesítsük az emberiséget az igazság oldalán.* A Russell-bíróság első ülésszakát májusban tartotta a svéd fővárosban. A jelenlegi ülésszakon cáfolhatatlan tényeket kívánnak a világközvélemény elé tárni arról, hogy Washington a genfi konvenciót megszegve tiltott fegyvereket kísérletez ki és alkalmaz Vietnamban, továbbá, hogy az amerikai agressziós csapatok mérges gázokat és vegyszereket vetnek be Vietnam térségében. A törvényszék bírái a russelli program szellemében, Jean Paul Sartre, a világhírű francia író-filozófus és Vladimír Dedijer jugoszláv történész elnökletével több tanút idéztek meg. A dán hatóságok — nyilvánvalóan amerikai nyomásra — valóságos kálváriát járatnak Ralph Schoenmannal, az angol filozófus fiatal amerikai titkárával, aki mindeddig nem tudott bejutni Koppenhágába. A dán reakció azon mesterkedik, hogy lehetetlenné tegye a bíróság munkáját.