Magyar Nemzet, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

­ Magyar Nemzet é­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 3 Rend a jogban Mi a bürokrácia egyik leg­nagyobb ellensége? A rend a jogban! Az ügyes-bajos dol­gait intéző polgár, élete so­rán, százszor, ezerszer ütkö­zik bele a bürokrácia falába, s ha sorsa úgy hozza, hogy egyszerre több hivatalos el­intéznivalója akad, akkor is­meri meg igazán a magyarok istenét. A legjobb, a legoko­sabb, ha szabadságot vesz ki, de még így is beleszédül a ringlispilbe, amire néhány hivatalban felültetik. A panaszok, a szidalmak áradata ilyenkor az íróasz­tal mögött ülő szerencsétlen hivatalnokra zúdul és ő sok­szor hiába ártatlan — meg­annyi paragrafus köti a ke­zét. Miből táplálkozik a bürok­rácia, ez a sokfejű szörny, amelynek hiába vágod le az egyik fejét, kettő támad he­lyette. Életbenmaradását an­nak köszönheti, hogy a rég­ről maradt és olykor már az elavult törvények, rendele­tek, határozatok útvesztőjé­ben állandóan levegőhöz jut és erőre kap. Az a jogi csű­­rés-csavarás, amely a parag­rafusokat a feje tetejére ál­lította, a visszájára fordítot­ta és úgy bizonyított velük, már a múlté. Erre nálunk most nincs lehetőség. De ha a bürokraták ma egyetlen rést, hézagot is felfedeznek valamilyen törvény, rendelet falán, azonnal odatámasztják a lábukat és úgy próbálják azt még jobban, még na­gyobbra tágítani. A jognak mindig a válto­zó, a fejlődő élethez kell igazodnia. A törvényeket szövegező, a rendeleteket fo­galmazó jogászok rájöttek már arra, hogy az olyan tör­vényeknek és rendeleteknek, amelyek fölött eljárt az idő, csak ideig-óráig lehet külön­böző módosításokkal, foltoz­­gatásokkal az életét meg­hosszabbítani. Különösképp a pit sebesen fejlődő életünk kíván gyors reagálást a jog­alkotóktól. S azért időszerű most erről írni — és dicsé­­rően kell szólni róla —, mert bizonyos idő óta valóban szorgalmas rendcsinálásnak lehetünk tanúi a jogban. A Polgári Törvénykönyv, az új Munka Törvénykönyve, a földjogi és a szövetkezeti törvény, az új mechanizmus sikeres bevezetését szolgáló jogszabályok és a szabály­­sértésekről szóló törvény most készülő tervezete —, hogy csak a legfrissebbeket említsük —, mind azt pél­dázza, hogy a jogalkotók föl­vették és tartják a lépést változó világunkkal. Ami munkájukban külön elisme­rést érdemel, az ügyfél véle­ményére is kíváncsiak. Igényt tartanak arra, hogy a fontos törvények terveze­tei a végleges formábaöntés előtt a közvélemény elé ke­rüljenek vitára és a parla­ment, már a szülés pillana­tától kezdve, figyelemmel kí­sérje, hogy a törvény meg­alkotásakor mire mond majd áment. A jogalkotóknak ez a gyors reagálása az élet vál­tozó jelenségeire — egyben gyorsan ölő méreg a bürok­ráciának. Éry József A koháászok fellebbezése Kicsit szokatlanul hangza­nak a fülünknek az ilyen­ hí­rek. „Az inotai kohászok megfellebbezték az egyik alumínium huzalféle árát.” „Vita az érc áráról a borso­di kohók és Rudabánya kö­zött.” Mi van az ilyen hírek mögött? Az inotaiak felteszik a kér­dést: miért éppen az a hu­zaltermékük került hátrá­nyos helyzetbe, amelyet az újonnan vásárolt olasz—­­francia gépek gyártanak. Ez a huzal minőségileg is jobb, mint a hagyományosan ké­szített, sajtolt huzal, ugyan­akkor ez utóbbi ára a maga­sabb. Ilyen körülmények kö­zött az az üzem jár jól, amely ragaszkodik a régi, el­avult technológiához. Az ilyen ár — mondják — egy­általán nem ösztönöz a mű­szaki fejlesztésre. A néhány mondatos hír alapján is úgy tűnik, az ino­taiak jogosan sérelmezik ezt az árat. A következő dolog, ami itt visszás: félmillió dol­láros beruházást végeztek, jobbá és valószínű, olcsóbbá is tették a huzalt, ugyanak­kor az így elért haszon nem náluk jelentkezik. Furcsá­nak tűnik az is, hogy egy üzem által előállított, ugyan­olyan rendeltetésű termék­nek kétféle ára van csak azért, mert az egyiket más technológiával állítják elő. Miért folyik vita Rudabá­nya és a Lenin Kohászati Művek, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek vezetői között? A nagyolvasztók ar­ra hivatkoznak, hogy az új gazdaságirányítási rendszer­ben az ércet a szabadáras termékek közé sorolták, és ők magasnak találják a ko­rábban kialakított árakat. A bánya viszont kiszámította, ha olcsóbban adnák, sokmil­lió forinttal kevesebb bevé­telhez jutnának a tervezett­nél. A szállítás ugyan folyik, de a naponta feladott 400— 500 tonna ércet nem szám­lázzák, mivel az eladási ár­ban nincs megállapodás. A bánya vezetői a vitát felsőbb szervek elé terjesz­tették. Az inotaiak is megfel­lebbezték a sérelmesnek tar­tott árat. Az a tény, hogy ilye­nekre lehetőségük van, mu­tatja: a felsőbb szervek nem mereven fogják fel az eddi­gi intézkedéseket, az új ára­kat és kategóriákat. A jelen­legi időszakot lényegében át­menetinek tekintik, amely­ben készek a vállalatoknak megadni minden szükséges segítséget, hogy megszűnje­nek az érdekütközések. De csak akkor, ha nem a válla­lati jövedelem jogtalan nö­velése érdekében történő manipulációkról, ügyeske­désről van szó. Mert ilyenek­re is van mostanában pél­da. Az említett két esetben a hírek alapján jogosnak lát­szik a segítségnyújtás, illet­ve a termelési ár módosítá­sa. Ha a felettes szervek is így látják — akik nyilván alaposan mérlegelnek min­den szempontot — rövide­sen olyan új árakat sikerül majd közös erővel kialakíta­ni mind Inotán, mind Ruda­­bányán, amelyek mind az eladóknak, mind a vásárlók­nak elfogadhatóak lesznek. És a harmadik félnek, a nép­gazdaságnak is megfelelnek. Keserű Ernő Fock Jenő és Kállai Gyula fogadta a holland külügyminisztert A kül­politikai helyzet­ ­­U THANT, ENSZ FŐTITKÁR világkörüli diplomáciai útja -*­• foglalkoztatja a jugoszláv sajtót. A belgrádi Borba leszö­gezi: nem véletlen, hogy a főtitkár Új-Delhiből visszatérőben szükségesnek találta, hogy látogatást tegyen Moszkvában és Londonban. A lap fontos fejleménynek tekinti, hogy U Thant tárgyalásokat folytatott Új-Delhiben a VDK képviselőivel. A főtitkár nyilvánvaló célja, hogy egyezményen alapuló békés megoldás lehetőségeit keresse, esetleg egy új, genfi típusú ér­tekezlet összehívásával. A VDK kormánya az utóbbi időben többször is hangoztatta álláspontját, amely szerint a tárgya­lások megkezdődhetnek akkor, ha az amerikaiak beszüntetik a VDK elleni bombázásokat és más ellenséges cselekménye­ket. Valószínű, hogy U Thant — miként egy másik belgrádi lap, a Politika írja — a különböző vélemények meghallgatása után kész lenne hozzájárulni ahhoz, hogy az eltérő álláspon­tokat olyan platformra helyezze, amelyet a békés rendezés érdekében mindenki elfogad. Johnson újabb beszéde azonban arra figyelmeztet: egyelőre kevés a reális lehetősége annak, hogy elkezdődjenek a béke­tárgyalások. Amerikai diákszervezetek képviselői előtt az ame­rikai elnök ismételten hangsúlyozta, hogy ragaszkodik az úgy­nevezett San Antonió-i formulához, amely gyakorlatilag lehe­tetlenné teszi a tárgyalások fonalának felvételét. A vietnami hadijelentések arról számolnak be, hogy a szabadságharcosok rakétatámadást intéztek a Saigon közelében fekvő Bien Hoa támaszpont ellen. Az ősi császárvárosban, Huéban folytatód­tak a harcok, míg a régen várt nagy ütközet Ke Sand támasz­pontnál egyelőre nem kezdődött meg, amerikai B-52-esek a partizánok feltételezett állásait bombázták. A nemzetközi politikai élet másik súlyos problémája a közel-keleti válság. Az ENSZ-főtitkár különmegbízottja, Jar­­ring rövid idő után ismét Kairóban tárgyalt az EAK külügy­­minisz­terével, Riaddal. A különmegbízott előzőleg jeruzsálemi látogatásakor megismerte az­­izraeli kormány álláspontját a Szuezi-csatorna térségében kialakult helyzetről. Ugyancsak a közel-keleti válság volt az egyik napirendi pont Fanfani olasz és Buteflika algériai külügyminiszter tárgyalásain. Fanfani ki jelentette, azon fáradozik, hogy »kielégítő« megoldást találjon és kifejezte azt a reményét: az érdekelt felek elfogadják a Biztonsági Tanács határozati javaslatának felhívásait. O­LM­S holland külügyminiszter kedden folytatta budapesti tárgyalásait. Lunsot fogadta Fock Jenő és Kállai Gyula. A holland lapok tudósításokban számolnak be a budapesti látogatásról. A De Volskkrant közli a holland külügyminisz­ternek az elutazása előtt tett néhány kijelentését. Ezekben Luns hangoztatta, hogy magyarországi tárgyalásainak napi­rendjén a kelet-európai kapcsolatok kiszélesítése és a viet­nami kérdés áll az első helyen. A holland kormány álláspont­ját éppen néhány nappal ezelőtt ismerhettük meg a vietnami háborút illetően, amikor is a holland alsóház elfogadta azt a javaslatot, amely felszólította a kormányt: követelje az Egye­sült Államoktól, hogy szüntesse meg a VDK bombázását. Egy másik holland lap, a De Telegraaf a külügyminiszter nyilatko­zatából azt a részletet ragadja ki, amely szerint Luns meg­állapította: Hollandiáról a kelet-európai országokban egyre in­kább terjed az a hír, hogy erőteljesen támogatja a Kelet és a Nyugat közötti enyhülést. A lap budapesti tudósítója a holland olvasóknak beszámolt a külügyminiszter megérkezéséről és kö­zölte azt a nyilatkozatot, amelyet Lans a Magyar Televízió­nak adott. Az újságíró ugyancsak idézte Péter János magyar külügyminsztert, aki kijelentette, hogy a látogatás a két or­szág politikai és gazdasági kapcsolataiban új szakasz kezdete lehet. . ........... Luns külügyminiszter budapesti tanácskozásai Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke kedden az Ország­házban fogadta dr. J. M. A. H. Luns­ holland külügyminisz­tert. Kállai Gyula, az országgyű­lés elnöke, szintén fogadta a minisztert. A látogatások alkalmával szívélyes eszmecserét folytat­tak a két ország kapcsolatait és a nemzetközi helyzetet érin­tő időszerű kérdésekről. A külügyminisztert a láto­gatásra elkísérte H. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete, Jonkheer J. A. de Ranitz nagykövet, a politikai ügyek főosztályvezetője és J. Meijer, a nemzetközi együtt­működés főosztályvezetője. A látogatásoknál jelen volt Péter János külügyminiszter és Barta Lajos, a Magyar Nép­­köztársaság hágai nagykövete. A látogatás után a holland vendégek megtekintették a Parlament épületét. Luns holland külügyminisz­ter és kísérete kedden délben a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminisz­ter-helyettes, Bartos István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese, Pesti Endre vezérőrnagy és a Külügyminisztérium több ve­zető munkatársa. Luns holland külügyminisz­ter kedden Budapest neveze­tességeivel ismerkedett. Dél­ben Péter János külügyminisz­ter társaságában hosszabb sé­tát tett a Belvárosban, a Rá­kóczi úton. Délután feleségé­vel és kíséretével az Országos Hadtörténeti Múzeumba láto­gatott el. Több kiállítás, anya­gát is megtekintette Ottó Ist­ván vezérőrnagy, a Had­történelmi Intézet és Múzeum parancsnokának, valamint dr. Csillag Ferenc ezredesnek, az Országos Hadtörténeti Mú­zeum parancsnokának kalau­zolásával. Hosszasan időzött a Napóleon korabeli emlékek­nél, s távozásakor nagy elis­meréssel nyilatkozott a mú­zeum gazdag gyűjteményeiről. Ezt követően a budai várne­gyed és a Várpalota több ne­vezetességét is megtekintették a vendégek, akiket a múzeum­ba és a városnézésre elkísért Szilágyi Béla és Bartos Ist­ván. Luns külügyminiszter fele­sége kedden felkereste a lágy­mányosi lakótelep bölcsődéjét, majd Kovács Margit kera­mikus művész műtermébe lá­togatott el Kedden délután a külügymi­nisztérium vendégházában folytatódtak a magyar—hol­land tárgyalások. Az angol miniszterelnök beszámolója az alsóházban­­ Thant és Wilson Vietnamról tárgyalt Sugár András, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: Harold Wilson brit miniszterelnök kedden az alsóházban igen rö­vid nyilatkozatot tett was­hingtoni tárgyalásairól. Annyit mondott, hogy miután Johnson elnök további felvilágosításo­kat adott San Antonió-i beszé­dének lényegéről, az ő (Wil­son) véleménye szerint már­­nagyon csekély szakadék vá­lasztja el az amerikai állás­pontot a legutóbbi észak-viet­nami nyilatkozatok tartalmá­tól, bármilyen nehézségeket is támasztottak az utóbbi két hét hadműveleteire. E rövid bejelentés után Heath ellenzéki vezér gratu­lált Wilsonnak ahhoz, hogy biztosította Johnsont Anglia kormányának támogatásáról.­­Wilson válaszában megismé­telte azt a Moszkvában, Wa­shingtonban és Londonban tett kijelentését, amely sze­rint a San Antonió-i beszéd­­a többi nyilatkozatokkal együtt* alapul szolgál a ren­dezésre, s­­az áthidalásra váró szakadék már nem nagyon szé­les*. V Thant ENSZ-főtitkár ked­den a Downing Streeten Wil­­sonnal és Brownnal ebédelt, és a miniszterelnökkel két órán át tárgyalt a vietnami hely­zetről. Az utcán egybegyűlt tömeg tapssal fogadta a fő­titkárt. Előzőleg Brown kül­ügyminiszterrel 45 percen át folytatott megbeszélést, s ezen a Közel-Keletről, továbbá az ENSZ előtt álló különböző problémákról is szó esett, de a ciprusi ENSZ-haderők hely­zetéről nem tárgyaltak. Wilson az alsóházban egy kérdésre válaszolva megmond­ta, hogy U Thanttal két órán át tárgyalt Vietnamról, de nem volt hajlandó nyilatkozni a megbeszélések tartalmáról. Csu­pán annyit mondott, hogy­­a két hadviselő fél deklarált ál­láspontja közötti szakadék igen keskeny*, majd hozzáfűz­te:­­sajnos, a legutóbbi két hét harcai mindenki számára nehezebbé teszik a szakadék áthidalását*. A Londonban rövid látoga­táson tartózkodó U Thant kedd éjt este váratlanul elha­lasztotta visszatérését New Yorkba. A főtitkárnak erede­tileg magyar idő szerint este fél 7 órakor kellett volna el­utaznia az angol fővárosból. U Thant ENSZ-főtitkár el­határozta, hogy szerda reggel Párizsba utazik — közölte kedd este a londoni ENSZ- iroda egyik szóvivője. Felté­telezik — írta az AFP —, hogy U Thant tárgyalni fog Couve de Murville francia külügy­miniszterrel. Szabadságharcosok rakétatámadása Bien Hoa ellen Dél-vietnami hazafias erők kedd reggel rakétatámadást intéztek az Egyesült Államok egyik legnagyobb légitámasz­pontja, a Bien Hoa-i támasz­pont ellen. A partizánok tíz rakétát lőttek a támaszpontra. B–52-es óriás repülőgépek Khe Sanh térségében folytat­ták a feltételezett partizánál­lások bombázását. Keddre vir­radó éjjel a B—52-esek négy­ízben repültek Khe Sanh tér­sége fölé. Huéban, Vietnam ősi fővárosában kedd reggel folytatódtak a házról házra, utcáról utcára folyó harcok. A város óriási erődítményén már 13 napja a partizánok zászlaja leng. Saigonban keddre virradó éjjel viszonylagos nyugalom uralkodott. A város térségé­nek azonban csaknem fele — az amerikai csapatok és a sai­­goni kormányalakulatok ismé­telt ellentámadásai ellenére — még mindig a hazafias erők ellenőrzése alatt áll. A saigoni rendőrfőkapitány­ság kedden felszólította a vá­ros 15 és 40 év közötti fér­fiait, hogy »személyazonossá­­guk ellenőrzése végett, a vá­ros öt biztonságos övezetében jelentkezzenek a rendőrőrsö­kön. A rendelet megszegőit »Vietcong-gyanús« személy­ként őrizetbe veszik. Az ame­rikaiak és szövetségeseik Sai­gon kilenc közigazgatási öve­zete közül négyet tartanak nyilván »vörös övezetként". A saigoni kormány kitiltotta az Air France francia légi­­társaságot Dél-Vietnam légite­réből. A kormány szóvivője az intézkedést a­ nemzetbiztonsági okokkal" indokolta. A Pentagon kedden hivata­losan bejelentette, hogy 10 500 amerikai katonát indít útnak Vietnamba. Az erősítés az el­nök által korábban engedé­lyezett 25 000 főnyi keret ré­sze és túlnyomó többségében harci alakulatokból áll. Az egységek egy része már úton van Vietnam felé. továbbra is a San Antonió-i formula Johnson újra elutasította a VDK tárgyalási ajánlatát Johnson elnök hétfőn este a Fehér Házban találkozott az amerikai diákság 11 képvise­lőjével és hetvenperces be­szélgetést folytatott velük a vietnami helyzetről. Az elnök ismét elutasította a VDK közelmúltban megis­mételt békeajánlatát. A VDK külügyminisztere ugyanis han­goztatta, hogy országa kész tárgyalni az Egyesült Álla­mokkal, ha az USA hajlandó feltétel nélkül beszüntetni a VDK elleni bombatámadáso­kat. Johnson azt mondotta, hogy továbbra is érvényben van San Antonió-i formulája. Azt állította, hogy az Egyesült Ál­lamok a béketárgyalások kér­désében olyan messzire ment, amennyire­­„tisztessége és be­csülete* megengedi.

Next