Magyar Nemzet, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Vasárnap, 1968. március 3. Hazánk népe Demográfiai vita a Kossuth Klubban A Kossuth Klub egyik zsúfolt termében eltűnődöm: ki lehet-e számítani azt, hogy mennyi volt hazánk népessége ötszáz, vagy nyolcszáz évvel ezelőtt? Igen is, meg nem is. Dányi Dezső, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának az igazgatója, a vita egyik előadója jegyezte meg: — Ma sem tudjuk megállapítani, mikor már kitűnő mérési, s következtetési módszereink vannak. Csak szeretnénk meghatározni. Keressük a módszereket, a történeti demográfia új, hajlékony eszközeit. De mi haszna tudni azt, mennyi volt hazánk lakossága, s a magyar nép lélekszáma évszázadokkal ezelőtt? Talán annyi, hogy az ember célja megismerni mindent. Talán annyi, hogy történetünk hegyvonulataira és szakadékaira fényt vethet, ezeknek kirajzolódását elősegítheti a népszaporodás vizsgálata, a történeti demográfia. Végül pedig talán a tisztelet követeli ezt azok iránt, akiknek ezen a földön fogyott el életük. A középkor A TIT Magyarország népességszáma és népmozgalma a honfoglalástól a XIX. század végéig címmel klubdélutánt rendezett, amelynek négy fölkért előadója volt. És igen sok hallgatója: a zsúfolt teremben tudósok, egyetemi hallgatók, történészek, statisztikusok szenvedélyesen figyelték az előadásokat, s a vitát. Mi történt a honfoglalástól Mohácsig, e hatszáz év alatt: ezt elemezte Fügedy Erik, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának tudományos munkatársa. Györffy György megállapítását idézte: ő 400 000 főre becsülte a honfoglalók számát. Minek az alapján? — vetődik föl az emberben a kérdés. Egy történeti forrás 20 000 lovast említ, s ebből a számból — a kor, s a társadalmi viszonyok ismeretében — következtettek vissza a négyszázezernyi közösségre. Györffy és Szabó István az új hazában talált szláv, avar és más lakosság számát 200 000 főre becsüli. A magyar etnikum 150 év alatt teljesen beolvasztotta őket. Az államindulás 600 ezernyi lélekszáma megtetéződött a támadó lovas nomádok hullámaival; az utolsók a kunok voltak, 40 000 fővel. De miféle mikroszkóp segítségével vizsgálgatjuk egy nép szövetének sejtjeit? " Itt vannak a falusi templomok alapterületének a növekedései, itt vannak az ősi temetők, a szolgajegyzékek, az írásos emlékek, s itt van az a hallatlanul árnyalt, éles, összeütköztető és következtető tudomány, amelynek történeti demográfia a neve. Talán pontatlan is leszek a rendkívüli érdeklődéssel kísért előadások tolmácsolásában: a lényeget igyekeztem jegyezni csupán. 1000 és 1200 közt 2 millióra, 1200 és 1400 közt négymillióra emelkedett a magyar nép száma, öt-hatszáz év alatt kétszer kettőződött meg az ország lakossága. Annak ellenére, hogy irtózatos volt a csecsemőhalandóság, magas volt a fiatal aszszonyok elhalálozása, s az elhunytak harmada az 1 napos —14 éves korosztályból került ki Csak a férfiak átlagkora volt 50—55 év. Az éhínség, s a pestis nagy pusztításokat okozott Nyugatban. Nálunk lényegesen kisebb volt a pusztulás. A magyar középkorból éhínségre egyszerűen nincs adat. A pestist nagy kikötőkön át hurcolták be; nekünk nagy kikötőink nem voltak. A szolgacsaládok 2—4 élő gyermeket neveltek föl. A lakosság erőteljesen szaporodott, a tatárdúlás, az Induló török háború ellenére is. Nyolcszáz mezőváros alakult ki, virágoztak falvaink. A régi 20—30 négyzetméter közötti átlagos templomalapterületek az évtizedek, évszázadok során 60—70 négyzetméternyire nőttek. A demográfia érzékletes tudomány:ha például harminchárom négyzetméter volt egy falusi templom alapterülete, a falu lakossága 180 lélek lehetett A török hódoltság De miből következtet az ország lakosságára Bakáts István, az Országos Levéltár osztályvezetője, aki a török hódoltság népességéről szólt? Legalább annyira érdekelt a módszer, mint a föltételezésből, s következtetésből kikerekedő lélekszám. Ami a királyi Magyarországot illeti, itt vannak a portális összeírások, adóösszeírások, a földesurak összeírásai. 1598-ban bevezették a házak szerinti adózást. A királyi Magyarország területén 100 000 házat írtak össze, ez megközelítően 1 millió jobbágyot jelentett. Bizonytalanabb a porták szerinti számlálás. 1540-ben például Vasban egy portához két, később már három-négy háztartás tartozott. Az 1696-os új adórendszer portánként 4 jobbágyháztartással számol. A török hódoltság területéről rendelkezésünkre állnak a defterek, a XVII. századból azonban nincsenek deftereink. Erdély és Partium közigazgatása teljesen más volt, itt csak föltételezésekkel számíthatunk. Melyek voltak Bakáts izgalmasan új, s lényeges megállapításai? Az előadásoknak csak krónikása vagyok, nem a kritikusa. Némely szám engem is meglepett, de beszámolni kötelességem. Bakáts például a török által elhurcolt emberek számát 60 000 főre tette. A XVI. század végén a királyi Magyarországon — az ő feltételezése szerint — 1 millió 200 000 jobbágy, 40—50 000 nem adózó nemes élt, a városokban körülbelül 80 900 ember, az uradalmi alkalmazottak száma pedig 100 000 lehetett. A török hódoltság lakosságát 400 000 főre becsülte, Erdély és a Partium népességét pedig 800 000 lélekre. A XVII. században 3 millióra tehetjük hazánk lakosságát, a török hódoltság utáni korban pedig 4 millióra. Bakáts nem 4 milliós, hanem 3 és fél milliós lélekszámúnál indult, s azt állította, hogy hazánk lakossága a török hódoltság 150 esztendeje alatt nem fogyott, hanem nőtt Mégpedig 3 és fél miilióról 4 millióra. Az igazi dráma nem a török uralom alatt elmaradt népszaporulat — 150 esztendő alatt meg kellett volna kettőződni az ország lakosságának. Az igazi dráma az volt hogy e 150 év alatt, a bevándorlások következtében, s a magyar nép pusztulása nyomán, az ország egész etnikai jellege megváltozott A XVIII. század Kováts Zoltán adjunktus (Szegedi Pedagógiai Főiskola, Történeti Tanszék) szenvedélyes fűtöttségű előadásában kifejtette, hogy nem hisz azokban a nézetekben, amelyek szerint hazánk lakossága a XVIII. században Európában egyedülállóan növekedett. Ez nem igaz. Olasz, francia, svéd, angol adatokat idézett; ezek szerint ezekben az államokban a lakosság természetes szaporodása a XVIII. században az öt ezreléket nem érte el Mi sem számolhatunk többet. Államéletünk első öt évszázadában 3 ezrelékes volt a népszaporodás, a XVIII. században pedig öt ezrelék. A szülési átlagot 5,5 lélekre becsüli. Az egy családon belül élő gyerekek száma 2,1— 2,3-re. Olyan pusztító volt a csecsemőhalandóság, hogy 5 gyerekből átlagosan 2 maradt életben, 8 élveszületettből csak 3. Ezenkívül számításai szerint — anyakönyvek — a családok 8—9 százaléka meddő volt A számításokat megnehezíti, hogy az anyakönyvek születési bejegyzései körülbelül 95 százalékban pontosak, a halálozások már nem, a csecsemőhalandóság anyakönyvi megörökítése pedig rendkívül hiányos. Kováts adjunktus közlése, s becslése szerint az ország lakossága Horvát-Szlavónország nélkül a század elején 5,5 millió, a század végén pedig 7,5 millió lehetett. A XIX. század Szomorú előadásnak nevezném Dányi Dezső referátumát. A Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának az igazgatója hűvös tárgyilagossággal, minden érzelmi átitatottság nélkül beszélt; e forma csak fokozta közlései megdöbbentő szomorúságait. Ez az előadás, ennek a kornak a képe — reformnemzedék, 48—49, a bukás, a Bach-korszak, a “kiegyezés, a nagy kivándorlások — keltette bennem a legmélyebb hatást. Dányi számokat, s becsléseket nem közölt. A XIX. század ipari forradalmáról, s ezzel összhangban a “■demográfiai forradalom--ról beszélt. Angol, francia, német példákat, fölrajzoltsémá-~kat idézett. Mi volt ademográfiai forradalom? Tudatos társadalmi folyamat: a tudomány segítségével a halálozásokat nagymértékben csökkentették. Ez a “sémavilágviszonylatban igaz volt. Nálunk — s ezt a demográfusok nem hiszik el — nem igaz. Nálunk nem így volt. Tragikus XIX. század bontakozott ki előadásából és fölrajzolt görbéiből, amely Magyarország esetében szomorú lázgörbe volt A XIX. század Magyarországának a szaporodását majdnem valamennyi európai ország és nép megelőzte. Ezer élveszületett gyerekre 250 halálozás esik; ennél e korban csak Portugália és Románia statisztikája volt rosszabb. Az elhunyt emberek fele 0—5 esztendős korában pusztult el. Nem elemezte az események okát s csak egyszer említette azt, hogy az egész társadalmunk fejlődése “elrekedt. Az elemzés másokra vár, különben is rendkívül kevés idő állt rendelkezésére. A XIX. század Magyarországán megjelenik az egyke, már vannak egykés vidékeink. A csecsemőhalandóság a század végéig egyre szomorúbban emelkedik. Magyarország és Csehországsémája a fölrajzolt vonal szerint majdnem ugyanaz: a születések és halálozások lassan csökkennek (mint mindenütt a világon), majd a két görbe hirtelen zuhanni kezd. A halálozások csökkenését a tudománynak, a demográfiai forradalomnak köszönheti a világ. A mi születési vonalunk tragikus zuhanása pedig? ... Az előadások után vita indult: mi az a rejtély, hogy a magyar nép bizonyos része jobban szaporodik, mint más tájak népe? Szabolcs szaporasága mindig kiemelkedett — ugyanakkor az Ormánságban egyre pusztított. Dányi Dezső két példával felelt: nincs eleve elrendeltetés, tehát nincs sem táj-, sem pedig népdeterminizmus. A régi Magyarországon a rendkívül szaporodó turóci vagy árvai szlovákok az Alföldre költözve már nem sokasodtak annyira, mint odafönt. Egy nép, vagy népcsoport tehát nincsdeterminálva. Ugyancsak a múlt században egy hollandiai országrészben, a nagy ipari forradalom és fellendülés idején rendkívül megnőtt a népszaporulat. A munkaalkalmat teremtő textilgyárak azonban valamely okból megbuktak, a nép átáramlott egy szomszéd tájra, ahol tulipán- és hagymakertészek lettek, s ezúttal ezen a tájon nőtt magasra a születések száma. Nincs tehát tájdeterminizmus sem. Az előadások egyik hallgatója megjegyezte: olyan súlyos társadalmi gondunk a népszaporodás alacsony volta, s olyan jelentős új tudomány a történeti demográfia; nem lehetne, s nem kellene-e összehívni a kérdések megvitatásának országos szimpozomját? Ruffy **éter Masiar Nemzet Elkészült a kétszázadik csuklós autóbusz a MÁVAUT műhelyében A 200. csuklós autóbuszt adták át a távolsági közlekedésnek szombat délelőtt a MÁVAUT karosszéria üzemében. A csuklósítási program keretében másfél évvel ezelőtt kezdte meg a javító jellegű ipari részleg az új típusú járművek gyártását. A kétszázadik autóbuszt ötszáz órával kevesebb idő alatt készítették el, mint az első kocsit. Vác és környéke közlekedési gondjait enyhíti a MÁVAUT saját gyártásában készült 120 személyes csuklós autóbusz. Visszavonulóban az influenzajárvány a fővárosban A fővárosi Köfáltól kapott tájékoztatás szerint pénteken valamivel több mint nyolcezer influenzás megbetegedést jelentettek a körzeti orvosok. Az iskolai hiányzás 9,3 százalék volt. Egyetlen nap alatt csaknem két és fél ezerrel csökkent az új esetek száma. Ha a csökkenés tovább is hasonló arányban folytatódik, valószínűleg már a jövő hét második felében megszüntethetik a kórházakban a beteglátogatási tilalmat. A Sajó torkolatánál tetőzött a Tisza árhulláma A Tisza árhulláma szombaton a Sajó torkolatához érkezett, s itt tetőzött. A folyam felső szakaszán olyan gyors apadás kezdődött, hogy a Tokajig terjedő szakaszon az árvízvédelmi készültséget is megszüntették, s csak Tiszaroffig tartanak elsőfokú védelmi készültséget. Apad a Lónyai-csatorna vízszintje is, s a csatorna mentén is mérsékelték a készültséget. A Bodrog gátjait fáradságos munkával védik a hullámverés ellen. Szombatra virradóra ugyanis vékony jégréteg vonta be a folyót, s a törmelékjég több helyen megrongálta a gát oldalát védő műanyagfóliát A gáton, hellyelközzel, átszivárgott a víz is, s emiatt Sárospatakon a Viola utca és Török ér környékén három kilométeres szakaszon terítettek le rőzseszőnyeget a gát védői. Munka közben a ruha is ráfagyott az emberekre. Szombaton a Bodrogon is megkezdődött az apadás. Karóra búvároknak Húsz-huszonöt atmoszféra nyomást viselnek el azok az új karórák, amelyeket a búvárok és békaemberek számára gyártanak majd a Szovjetunióban. A prototípusokat a Csendesóceán mélyén próbálták ki. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter a magyar-szovjet kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről Moszkvában ülést tartott a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság. A napirenden külkereskedelmi kérdések is szerepeltek. Az ülésszakon a küldöttség tagjaként részt vett dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, aki a tárgyalásokról a többi között az alábbiakat mondotta: 1 — Az 1967. évi forgalom és az 1968. évi szállítások előirányzata mindkét fél részéről kedvezően alakult. Az áruforgalom nagysága és növekedésének üteme tavaly a tervezettnél magasabb szintet ért el és ezzel számolunk 1968- ban is. Az árucsereforgalom fejlődésében nagy szerepe volt a piaci munka jelentős javulásának. Az ülésen beszámoltunk arról, hogy a múlt év decemberében aláírt 1968. évi áruforgalmi jegyzőkönyv alapján az idei magyar—szovjet árucsere értéke várhatóan meghaladja az 1,2 milliárd rubelt, ami az előző évhez képest húszszázalékos forgalomnövekedést jelent. Az ülésen határozatot fogadtunk el arról, hogy mindkét fél szorgalmazza mind az 1968. évi, mind a további, az 1969—70. évi áruszállításokra vonatkozó magánjogi szerződések kötését. Ehhez kedvező alap a magyar —szovjet hosszú lejáratú államközi megállapodás. — A magyar népgazdaság számára nélkülözhetetlen beruházási javak, egyedi gépek, közúti és vasúti járművek, a nagy mennyiségben importált alapanyagok és más termékek zömének beszerzésére a magánjogi szerződések már létrejöttek, így a többi között importálunk 3,2 millió tonna nyersolajat, 300 ezer tonna fűtőolajat, a kohászat számára 2,75 millió tonna vasércet, 560 ezer tonna kohókokszot, 268 ezer tonna különféle hengereltárut, jelentős mennyiségű faipari terméket, továbbá nagy mennyiségben vásárolunk mezőgazdasági gépeket, köztük kétezer traktort, ezer gabonakombájnt, ezenkívül 133 ezer tonna szuperfoszfátot és 320 ezer tonna apatitkoncentrátumot. A Szovjetunióba irányuló magyar árukivitel összetétele rendkívül előnyös számunkra, mivel a gépek és ipari késztermékek aránya eléri a 75 százalékot. Jelentős szerep jut a magyar konzerviparnak is. Ebben az évben például 120 ezer tonna zöldség- és 16 ezer tonna gyümölcskonzervet exportálunk. Könnyűipari termékeink is kedveltek a Szovjetunióban. Az ülésszakon megállapíthattuk, hogy mind a Szovjetunió, mind a Magyar Népköztársaság gazdaságirányítási rendszerében bekövetkezett változások új utakat nyitnak kereskedelmi kapcsolataink fejlesztésében. A vállalatok is egyre nagyobb számban kezdeményezik a tartós és nagy perspektívát jelentő gazdasági kapcsolatok közvetlen kialakítását. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok erősítése a jövőben is a magyar népgazdaság további fejlődésének szilárd alapját képezi — mondotta a miniszter. s Fiatal diplomások elhelyezkedése Ülést tartott a KISZ Egyetemi és Főiskolai Tanácsa. Kérdésekre válaszolva Kakulits László, a Művelődésügyi Minisztérium egyetemi főosztályának vezetője néhány oktatáspolitikai feladatról adott tájékoztatót. Elmondta, hogy a felsőoktatás mennyiségi fejlesztése befejeződött, és most minden erőt a színvonal javítására fordítanak. Különösen nagy segítségre van szükségük az utóbbi időben alakult felsőfokú technikumoknak, amelyek csak akkor kaphatják meg a főiskola rangját, ha a kellő színvonalat elérik. Kiemelte, hogy a felsőoktatási intézményekben az oktatás— nevelés—tudományos munka hármas egységéből a nevelés kiszorult. Az elkövetkező időben minden egyetem kidolgozza, hogy mit ért a kommunista szakember fogalmán és meghatározza nevelési céljait és követelményeit Szólt arról hogy rövidesen elkészül a szakemberszükséglet távlati terve, amely révén nagyobb összhang teremthető a kereslet és kínálat között. Ez lesz az első esztendő, amikor a végzett hallgatók pályázat útján helyezkednek el. Az egyetem feladata, hogy a KISZ segítségével a vállalatoknak a pályázókról a szükséges információkat megadja és ha egy állásra többen pályáznak, a jelentkezőket rangsorolja. Megemlítette, hogy az új ösztöndíjrendszert, amelynek kidolgozását az egyetemen viták előzték meg, rövidesen nyilvánosságra hozzák. Az egyetemi felvételi rendszer alapjában véve nem változik. A törekvés az, hogy az eddiginél több területen vezessék be az egységes írásbelit. S egy újabb kedvezmény: az, aki a középiskolából nem hozott elegendő pontot, de az egyetemi felvételin kiemelkedő pontszámot ért el, ha felvételi kérelmét elutasítják, ezentúl fellebbezhet. A bölcsészhallgatók felvételénél a területi elv is érvényesülni fog, előnyben részesülnek azok, akik olyan vidékről jelentkeznek, ahol pedagógushiány van. A következő tanévben az előfelvételi rendszer megszűnik. Jenovai Jenő, a Munkaügyi Minisztérium munkaerőgazdálkodási osztályának a vezetője a végzett növendékek elhelyezkedésének kilátásairól beszélt A minisztérium tapasztalatai szerint a vállalatok nagy része növelni akarja szakember gárdáját, ezért derűlátó az elhelyezkedést illetően. De ha a vállalatok csak a jelenlegi szintet akarnák tartani, akkor is négy-ötezer diplomást vennének föl a nyugdíjba vonulók pótlásául. A vállalatok igényüket márciustól májusig jelenthetik be az egyetemeken. Ez alatt az egyetem bonyolítja le a tanulók elhelyezkedését, kihirdeti, hol van állás, átveszi és továbbítja a pályázatokat Május után azonban már nem tudnak ezzel foglalkozni; az állást ugyan meghirdetik, de a pályázóknak közvetlenül a vállalatnál kell jelentkezniük. A pedagógusok és orvosok elhelyezkedése az illetékes tanácsok közbenjárásával történik. Ezután bejelentették az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók 111. Országos Konferenciájának összehívását, amely egyebek között a KISZ új érdekvédelmi feladataival foglalkozik majd. Március 15-én és 16-án a miskolci műszaki egyetemen egyetemi oktatók és KISZ-vezetők számára szeminárium lesz. témája: A tudomány és a technika militarizálása az Egyesült Államokban.