Magyar Nemzet, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-02 / 78. szám
l \ \s •a Magyar Nemzet ss A HAZAFIAS NÉPFRONTLAPJA " « Washingtoni kérdőjelek Az Egyesült Államok hosszú hónapok óta egyre mélyülő politikai válsága Lyndon Johnson március 31-i éjszakai bejelentésével drámai ponthoz érkezett. A háborúban levő ország elnöke bejelentette, hogy „nem keresi és nem fogadja el pártja jelölését az elnökválasztásokon”. Aligha más ez, mint keserű beismerése nemcsak egy politika helytelenségének, hanem sikertelenségének is. Az 52 hónap és 10 nap, amióta Johnson betölti az Egyesült Államok legmagasabb hivatalát, az amerikai tekintély példátlan hanyatlásának, a politikai bűnök, sőt mi több hibák halmozásának elképesztő időszaka volt. E bejelentésével együtt Johnson — mint mondotta — részleges bombázási szünetet rendelt el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen folytatott légiháborúban. Mindkét bejelentés azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy az elnök valamilyen kiutat keres abból az egyre reménytelenebb helyzetből, amelybe a vezetése alatt álló csoport sodorta az Egyesült Államokat az országon belül és kívül, politikailag, katonailag egyaránt. Elemzésre szorul mindenekelőtt a beszéd Vietnamot érintő része. A teljes szöveg tanulmányozásából nagyban és egészben az a kép bontakozik ki, hogy inkább hatásos gesztusról, semmint az érdemi tárgyalásokat bevezető, átgondolt politikai akcióról van szó. Az elnök ugyanis nem titkolja, hogy a TET-offenzíva eredményei késztették elsősorban eddigi tevékenységének „gyötrelmes újraértékelésére”. Sok jel mutatja azonban, hogy az „újraértékelés” inkább látványos, semmint valóságos. Továbbra is ragaszkodik ugyanis a múlt augusztusi, úgynevezett San Antonio-i formulákhoz, szűkített mértékben, de tovább folytatja a bombázásokat, újabb katonai erősítéseket szállít Dél-Vietnamba, minden támogatást megad a saigoni kormányerők jelentős létszámnöveléséhez és a VDK-t vádolva továbbra sem érti meg a Délen folyó népi szabadságharc lényegét. Vajon elképzelhető-e, hogy bármely szuverén országot elégedetté lehetne tenni azzal, ha területének 10 százalékát bombázzák? Mindenesetre a bombázással összefüggő elnöki elhatározást az az egyre növekvő nyomás váltotta ki, amely az Egyesült Államokra nehezedett a nemzetközi politikában és amelyet az amerikai közvélemény gyakorolt a kormányra és a Demokrata Pártra. Az Egyesült Államok vietnami agressziójának következtében szétzilálódtak az imperialista szövetségi rendszerek, egyre erősödő aggodalom vált úrrá a NATO-országok egész sorában, mind élesebben ítélték el az amerikai politikát a semleges és nem semleges északi államok — egy svéd miniszter Stockholmban háborúellenes nagygyűlésen bírálta az amerikai politikát, az igen óvatos Svájc is érintkezésbe lépett a VDK-val — és még határozottabb volt a tiltakozási hullám Ázsia és Afrika el nem kötelezett országaiban. Ami Johnson visszalépési szándékát illeti, itt két mozzanatra kell felhívni a figyelmet. Az első nemzetközi jellegű, és célja nyilvánvalóan az, hogy nyomatékot adjon a bombázási célpontok szűkítésének. A második az amerikai belpolitika jelenlegi helyzetéből következik. Johnson népszerűségi százaléka az eddigi mélypontra zuhant, s ma már ott tart, ahol 1952-ben Truman az elnökválasztásokat megelőző hónapokban. A Demokrata Párt-gépezet befolyásos emberei — főleg McCarthy szenátor, s még inkább Robert Kennedy indulási bejelentése után — óhatatlanul arra a következtetésre jutottak, hogy a párt belső meghasonlása csak választási vereséggel végződhet. A választást megelőző taktika tehát azt követeli, hogy az Egyesült Államok történetének legnépszerűtlenebb háborúját jelképező Johnsont vonják ki a szavazatgyűjtő hadjárat tűzvonalából. A Demokrata Párt semmiképpen sem engedheti át a „tárgyalások pártja” díszítő jelzőt a republikánusoknak. Ugyanakkor végveszélybe került Johnson személyes politikai jövője is, a párton belüli veszedelmet elsősorban Robert Kennedy jelenti. A szenátor röppentyű tüzének középpontjában az elnök vietnami politikája áll. A Johnson-bejelentés — a bombázások részleges beszüntetése és a visszalépés a választásoktól — éppen Kennedy leghatásosabb választási fegyverének élét tompítja el. Sok a valószínűsége annak, hogy Johnson — fogadkozásai ellenére — legbelül számít elhatározásának megváltoztatására. Éppen ezért nem lehet kirekeszteni azt a lehetőséget, hogy bonyolult választási manőverrel állunk szemben. Nixon maga is azon a véleményen van, hogy Johnson ezzel a lépésével megerősítheti helyzetét a pártban. Az AFP egyenesen felteszi a kérdést: „Johnson elhatározása hitvallás volt-e, vagy politikaidiplomáciai manőver?” A váratlan elnöki bejelentés nyomán nem emelkedtek az amerikai politika részvényárfolyamai. A nemzetközi közvélemény változatlan aggodalommal szemléli, hogy ily kiszámíthatatlan és felelőtlen kézben van a világ egyik legnagyobb, rakéta-nukleáris fegyverekkel rendelkező katonai gépezete, hogy ily kevés hozzáértéssel és csekély lelkiismerettel intézik a tőkés világ vezető országának ügyeit. A Johnson-beszéd semmiképpen sem erősíti a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok és a saigoni zsoldos haderők morálját, nem erősíti a dollár helyzetét, s még zavarosabb helyzetet teremt az amerikai belpolitikában. Bármi legyen is az elnöki bejelentés valóságos indítóoka, az mindenesetre bizonyos, hogy a béke és haladás erőinek állhatatos küzdelme jelentős állomáshoz érkezett. És az egész világközvélemény előtt igazolást nyert, hogy egy, a szabadságáért, függetlenségéért harcoló hősi nép győzelmi akarata világtörténelmet befolyásoló tényező. Pethő Tibin- Visszalépés, vagy választási manőver Johnson nem jelölteti magát az elnökválasztáson A külpolitikai helyzet JOHNSON VISSZAVONULÁSÁNAK a hírét az Egyesült Államokban a közvélemény meglepetten, megdöbbenten és hitetlenkedve fogadtak közük a nyugati hírügynökségek, amelyek természetesen rendkívül bő részletességgel ismertetik a vasárnap éjszakai beszéd nemzetközi visszhangját. A DPA tudósítója összefoglalójának ezt a címet adja: »A Johnson-korszak vége.* A DPA megállapítja, hogy az utóbbi hetekben az amerikai elnök népszerűsége mélypontra zuhant. A közvélemény borúlátóan ítélte meg Washington vietnami politikáját, nem számított arra, hogy Johnson befejezi ezt a háborút. Az elnök bejelentése — állapítja meg a Reuter — ,drámai elismerése annak, hogy az amerikai népet mindinkább megosztja a vietnami háború és az elnök népszerűsége egyre inkább elenyészik**. A UPI jelentéséből az derül ki, az elnök kortesvezérei a beszéd ellenére sem hisznek abban, hogy Johnson elhatározása végleges. Erre a kérdésre George Christian, az elnök sajtótitkára sem tudott százszázalékos választ adni az újságíróknak, jóllehet hangsúlyozta, hogy Johnson döntésevisszavonhatatlan**. A Reuter itt megjegyzi, hogy az elnök bejelentése nem volt annyira kategorikus, mint William T. Sherman tábornoké, aki egy évszázada így utasította vissza az elnökjelölést: “Ha jelölnek, nem indulok — ha megválasztanak, nem vállalom.* “Johnson elnök manőverezik”, ezzel a címmel közöl kommentárt a TASZSZ washingtoni tudósítója az eseményről. Idézi Johnsonnak azt a kijelentését, mely szerint parancsot adott az amerikai repülőgépeknek és hadihajóknak, hogyne hajtsanak végre többé támadásokat Észak-Vietnam ellen, kivéve a demilitarizált övezettől északra fekvő körzetet-t. Az amerikai elnök azonban nem közölte — írja a TASZSZ tudósítója, milyen időtartamra korlátozzák a légitámadások arányait. Azzal, hogy nem hajlandó teljes mértékben beszüntetni a Vietnami Demokratikus Köztársaság barbár bombázását, az Egyesült Államok továbbra is semmibe veszi a VDK kormányának és a világ egész közvéleményének azt a jogos követelését, amelynek értelmében teljesen és feltétel nélkül be kell szüntetni a bombázásokat és a vietnami nép elleni háború minden egyéb aktusát. Miként,a múltban nemegyszer megtörtént, az elnök most is megismételte azt a kijelentését — idézi a továbbiakban a TASZSZ —, amely szerint az Egyesült Államok “hajlandó elküldeni képviselőit, hogy bármely időpontban, bármely fórumon megvitassák, miként lehetséges véget vetni ennek a háborúnak**. Ámde Washington előző “békelépéseihez** hasonlóan, Johnsonnak a bombázások csökkentésére irányuló elhatározását most is az agresszió eszkalációjára teendő újabb intézkedések bejelentése kísérte. Az elnök közölte, hogy az Egyesült Államok meggyorsítja a saigoni hadsereg felfegyverzését, s ugyanakkor az amerikai kormány a legközelebbi hónapokban további 13 500 katonát küld Dél-Vietnamba. Az Egyesült Államoknak az agresszió kiterjesztésére irányuló szándékát bizonyítja az ,a tény is, hogy a most folyó pénzügyi évben a vietnami háborúra további két és félmilliárd dollárt, a következő pénzügyi évben pedig még további 2,6 milliárd dollárt irányoznak elő. Amikor ezt bejelentette, Johnson újból határozottan hangsúlyozta, hogy kormánya szorgalmazza a jövedelemadó felemelését és a nem háborús célokra szóló kiadások csökkentését. Egyelőre nehéz megítélni — állapítja meg végül a TASZSZ —, vajon Johnson bejelentése, hogy nem szándékozik elnökjelöltséget vállalni az ez évi választáson, nyilvános beismerése-e a vietnami politika kudarcának, vagy pedig csak választási manőver. Az amerikai politikai harcok gyakorlatában többször előfordult, hogy a pályázók lemondtak a jelöltségről, utána pedig fokozott energiával léptek fel megválasztásukért. A z amerikai politika kudarcának beismerése Johnson nem indul az elnökválasztáson Johnson elnök vasárnap este rádió- és tévébeszédben jelentette be, hogy nem jelölteti magát újra az idei elnökválasztáson. Az elnök egyúttal azt is közölte, hogy részleges bombázási szünetet rendelt el a VDK elleni légiháborúban. Az amerikai hadiflotta és a légierő egységei a továbbiakban csak a demilitarizált övezettől közvetlenül északra eső részeket támadják. Az elnök azonban bejelentette, hogy újabb csapatokat rendel Vietnamba és megnöveli a katonai költségvetést. Johnson elnök bejelentése azt jelenti, hogy ez év decemberével visszavonul a Fehér Házból. Az elnök azzal indokolta döntését, hogy “egyetlen percet sem akar elnökségéből személyes, vagy pártpolitikai kérdéseknek áldozni a jelenlegi helyzetben**. Hangoztatta: »nem fog törekedni arra, hogy a Demokrata Párt jelölje az elnökségre és nem fogadja el a jelölést*. Egyúttal azonban intett attól, hogy visszavonulását a “gyengeség jelének** vegyék, és azt mondotta, hogy “egy erős, magabiztos és éber Amerika az, amely tisztességes békét keres és tiszteletben tartja kötelezettségeit, bármibe is kerüljön ez**. Johnson beszédét előre jelezték és másfél órával annak elhangzása után az újságírók rendelkezésére is bocsátották az előzetes szöveget. Ebben azonban nem szerepeltek megjegyzései arról, hogy nem jelölteti magát újra. A bejelentés valóságos politikai bombarobbanást jelentett Washingtonban. Az elnök negyvenperces beszédében azzal indokolta döntését, hogy az Egyesült Államokban a mélységes megoszlás van, és utalt arra, hogy egyesek politikai szempontból akarják kihasználni a vietnami háborút. Johnson egységet követelt az amerikai néptől. Az intézkedések nem felelnek meg a VDK álláspontjának Johnson beszédében azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok az úgynevezett San Antonió-i formuláival már kísérletet tett a béke helyreállítására, a VDK azonban visszautasította ezt a javaslatot. Az elnök elismerte, hogy a délvietnami szabadságharcosok képesek a támadás felújítására, s bár szerinte nem járnak sikerrel, “sok ember pusztulna el mindkét oldalon**. “Erre nincs szükség. Nincs szükség arra, hogy továbbra is halasztást szenvedjenek azok a tárgyalások, amelyek véget vethetnek ennek a hosszú és véres háborúnak. Ezért ma este megújítom tavaly augusztusban tett ajánlatomat, Észak- Vietnam bombázásának megszüntetését. Azt kérjük, hogy a tárgyalások haladéktalanul kezdődjenek meg, s ezek komoly, a béke lényegére irányuló tárgyalások legyenek. Feltételezzük, hogy e tárgyalások alatt Hanoi nem szerez előnyt önmérsékletünkből. Abban a reményben, hogy ez a lépés gyors tárgyalásokhoz vezet, ma este megteszem a konfliktus dezeszkalációjához vezető első lépést. Lényeges mértékben csökkentjük az ellenségeskedés jelenlegi szintjét. Ezt egyoldalúan és azonnal tesszük meg. Ma este elrendelem, hogy repülőgépeink és hadihajóink ne támadják Észak-Vietnamot, kivéve a demilitarizált övezettől közvetlenül északra eső részt, ahol a folytatódó ellenséges csapatösszevonások közvetlenül fenyegetik a szövetségesek előretolt állásait, s ahol a csapatok és az utánpótlás mozgása nyíltan fenyegető jellegű**. Az elnök azt mondotta, hogy a bombázásoktól mentes terület “Észak-Vietnam lakosságának 90 százalékát és területének legnagyobb részét foglalja magában**. »Még ez a korlátozott bombázás is befejeződhet, ha Hanoi megfelelő önmérséklettel válaszol a mi önmérsékletünkre** — mondotta Johnson, azt állítva, hogy nem tudta “nyugodt lelkiismerettel elrendelni a teljes bombázási szünetet”. Mint ismeretes, a VDK határozottan követeli, hogy egész területe ellen szüntessék meg a bombatámadásokat, és egyéb hadműveleteket. A VDK vezetői ismételten kijelentették, hogy ekkor rövid időn belül sor kerülhet tárgyalásokra. A Johnson által ismertetett intézkedések nem felelnek meg a VDK által ismertetett álláspontnak. Növelik a vietnami csapatok létszámát Johnson kijelentette: “felszólítja az Egyesült Királyságot és a Szovjetuniót, mint a genfi konferencia két társelnökét és a Biztonsági Tanács állandó tagját, tegyenek meg mindent azért, hogy az egyoldalú dezeszkalációs lépés általános délkelet-ázsiai békéhez vezessen**. Az elnök közölte, Avarell Harriman nagykövetet jelöli meg személyes képviselőjeként mindenfajta tárgya- lásra és elrendelte, hogy Elewellyn Thompson moszkvai nagykövet is álljon készenlétben, esetleges genfi tárgyalásokra. “Felszólítom Ho Si Minh elnököt, hogy pozitívan, kedvezően válaszoljon erre az új lépésre** — mondotta. Az elnök azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok békét akar ugyan, »de nem fogad el hamis megoldást ennek a hosszú és kegyetlen háborúnak befejezésére, s nem fog ilyen megoldást békének nevezni«. “Amikor Hanoi kijelöli irányvonalát, nem lehet kétsége szándékaink felől. Nem szabad félremagyaráznia a választási évben jelentkező nyomást demokráciánkban** — mondotta. Johnson bejelentette, a korábban engedélyezett 525 ezres amerikai haderő létszámát tovább növelik. A szabadságharcosok nagysikerű offenzívája után rendkívüli erősítésként küldött 11 000 tengerészgyalogoson és ejtőernyősön kívül újabb 13 500 katonát küld Vietnamba. Ezeknek egy részét a jelenlegi alakulatokból, más részét egyes tartalékos egységek behívásával fedezik. Ugyanakkor intézkedéseket tesznek a saigoni rezsim hadseregének 135 000 fővel történő növelésére, a hadsereg újrafelfegyverzésére. Johnson dicsérte a Thieuslp-féle rezsimet háborús erőfeszítéseiért. Az elnök közölte, hogy a megnövekedett kiadások fedezésére a jelenlegi költségvetési évben 2,5, az új költségvetési évben 2,6 milliárd dollárra van szükség. Utalt a dollár megrendült helyzetére, amely szavai szerint fenyegeti az Egyesült Államok prosperitását, és közölte, hogy a deficit csökkentésére újabb csökkentéseket haj végre a költségvetés más tételeiben. Egyúttal ismét sürgette a 10 százalékos háborús pótadó bevezetését. Az elnök követelte, hogy a kongresszus tegyen intézkedéseket a költségvetés egyensúlyba hozására, s ennek érdekében szavazza meg a pótadót. Találgatások az elnökjelölésről Johnson beszéde valóságos politikai bombarobbanást jelent az Egyesült Államokban: visszavonulása, s egyben a vietnami rendezés érdekében tett lépése szöges ellentétben áll eddigi politikájával. Bár az elnök az egység megóvása érdekében tett lépésnek tüntette fel beszédében azt a szándékát, hogy nem jelölteti újra magát, s ezt a hirtelen politikai kommentárok egy része reálisnak fogadja el, más kommentárok máris azt hangoztatják, hogy Johnson a saját maga által tervezett és irányított háborús politika veresége láttán jutott kényszerhelyzetbe, s nem volt számára más kiút, mint a visszavonulás. Az elnök a szabadságharcosok nagyszabású offenzívája után a politikai támadások kereszttüzébe került, erkölcsi vereséget szenvedett az első előválasztáson McCarthy szenátortól és komoly veszélybe jutott Robert Kennedy felléptével, bár esélyei az újrajelölésre még így is nagyok voltak. Johnson nem tudta volna elviselni az esetleges vereséget, állapította meg a CBS tv kommentátora az elnöki beszéd elhangzása után. Bár Johnson visszavonulá