Magyar Nemzet, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
Vasárnap, 1968. április 14. Madarofl vizet Mint amikor az ember szemébe vág a fény Azt a háborút, amely történetünk alaphelyzetét létrehozta, már nem is igen emlegetjük, hiszen a másik háború történései feledtettek minden előzőt. A most folyó távoli emberölések, csonkítások és vakítások is csak a számunkra legutolsó háborúhoz hasonlítva képzelhetők el, habár ez a legutolsó is távolodik már, történelemmé enyhül, s olykor úgy véljük, időben és térben egyaránt mentesek vagyunk az ahhoz hasonló dolgoktól. Pedig élnek, csonkítanak és vakítanak korunkban is, mindenfajta emberi fogadkozás és meggondolás ellenére, s csak azért nem borzadunk el, mert tízezer erőszakos halál úgy látszik elviselhető és egymilliárd elképzelhetetlen. Mindenfajta sorvadás — ideértve a halált, a csonkulást, a vakságot is — az emberek előtt csak akkor fedi fel végképpen taszító arculatát, ha elveszti különleges, ritka — így hát érdekes —Voltát és természetessé, általánossá válik. Az egyedi történetek sohasem elég borzalmasak, mert érdekességük a valóságot valamiképpen elfedi. A vak ember az árkádos ház udvarán ül, elhúzódva a fénytől. Beszél és néha szabadkozva elmosolyodik, ha mozdulásom neszéből úgy érzi, hogy belefáradtam a figyelésbe. Ilyenkor fekete szemüvegét az arcomra emeli, mintha a tekintetemet keresné. Viszonzom a pillantását, pedig ugyanilyen figyelemmel bámulhatnám a kert zsendülő bokrait, a bársonyosan izzó eget, nem jelentene többet, vagy kevesebbet sem az egyik, sem a másik. Miféle régi történet ez? (Hiszen Austerlitznél is megvakult Napóleon egyik gránátosa.) Mikor a szemgolyó kifordul a szemüregből, az rémséges pillanat lehet, dehát oly régen, 1916. január 14-én robbant fel az a kézigránát. (És sok hasonló gránát robbant fel akkor, de azóta a hadiárvák is felnőttek.) Langer Lajos 17 esztendős hadnagy 1916. január 14-én elvesztette szemevilágát. Nem sokkal később értesítés jött az orosz frontról, hogy bátyja, Langer Jenő 19 éves főhadnagy hősi halált halt A vak 1919-ben Csongrádon dohányárusítási engedélyt kapott Elsajátította a világtalanok rendkívüli éberségét, a tapintás, hallás és szaglás biztonságát, s bizonyos idő elmúltával otthonosan mozgott abban a fénytelen világban, ami sajátos elégedettségektől, örömöktől és bánatoktól terhes, ötvenkét év múlt el így, s akkor tudomást szerzett arról, hogy a testvére él. Olyan ez, mint amikor hirtelen harang kondul a ködben. A régvolt napok ismét itt vannak közelünkben, a múlt iszonyú nyújtózással a jelenig ér, a jelen magához ragadja a múltat. Esemény történik. Példaszerű jelenség jön létre. A háború különös arcát mutatja, fél évszázadra elzár egymástól embereket s azután egymás felé taszítja őket — a béke. Történetünk a békét példázza, a jelen állapotait — így érvényes csupán, s így érdemes meghallgatásra. Kísérjük végig e két egyhelyről indult sorsváltozást Langer Lajos a kézigránát robbanása után kórházba kenül, egyik szemgolyóját elvesztette, a másik szeme is megsérült, de azt csak kéőbb, műtéttel távolították el. Még az azt megelőző időkbenörtént, hogy a sors különös fegyelme vagy kegyetlensége olytán néhány percig ismét ázott A Bécs felé tartó gyorsonaton játszódott le ez a különös esemény, útitársai döbenetére. Azután már semmihez hasonló változás sem ecsegtette, a végleges sötétég megszokottá vált, úgy vúgy, ahogy megszokottá vált testvér halála. A csongrádi trafikban dolgozott példás igyekezettel, a napi bevételt minden este postára adta, olyankor is, amikor a címzett már nem vehette át a pénzt, a címzett talán már nem is létezett. Postázta a bevételt az elkövetkező háború végóráiban, akkor is, amikor a posta már nem továbbította a küldeményeket, bármiféle rendellenességben ő megtartotta a rendet maga körül, mások számára talán érthetetlen fegyelemmel. "Érn úgy cselekedtem mindig, mintha megvolna az összeköttetés". Panasz sohasem volt rá, az összesítésnél egyetlen fillérrel sem tévedett, a Csongrád megyei Doha ílylövedék legbiztosabb embere volt. Memóriáját a tökélyig fejlesztette, ötjegyű számok szorzása sem okozott számára nehézséget, a városi sakk-körben vakon játszott szimultánokat. Őrizte emberi tartását és képességeit. 1919-ben megnősült, négy gyermeke született, végül csak egy maradt életben. Diákokat tanított matematikára és irodalomra. Nem vesztette el kapcsolatát a világgal. A felesége minden történésről tájékoztatta, s habár ez a tájékoztatás szükségszerűen szubjektív volt, valójában nem befolyásolta a véleményét. Lassan elsajátította azt a különös képességet, hogyan kell az embereket a hangjukról megítélni, s hogyan kell megítélni az eseményeket. A hang immár képpé alakult benne, s úgy jelent meg színekben, fényekben és formákban, ahogy talán a mi megszokásainktól különböző helyzetben a valóság jelentkezik. Így élt, s ha azt mondanánk: csöppet sem boldogtalanul, talán nem is ütközne ki szavainkból a látók fölénye. A bátyja 19 esztendős volt legutolsó találkozásukkor és ahogy a holtak nem vénülnek, nem vénülnek a holtnak a hitt elevenek sem. Nem öregedett,az az érzés, ami egykor egymáshoz fűzte őket. Langer Lajos a harmincas évek elején Berend Lajosra magyarosította nevét, felettesei sugalmazására, mert "rosszul hatott volna", ha egy magyar hadirokkant dohányárus idegen csengésű nevet visel. Langer Jenő 1916. június 6-án az orosz fronton egész ezredével együtt fogságba esett. Később Voronyezs környékén dolgozott egy bojár birtokán, 1917 őszéig. Részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiben, a polgárháború idején harcolt a fehérek ellen. Orosz lányt vett feleségül, ahogy a levelében írja: »Családja befogadott. Nem akart visszatérni Magyarországra, hiszen sorsa úgy alakult, hogy elkötelezte magát az akkor itt idegen eszméknek. Ismert ember volt. Halál vagy börtön várta volna, ha visszatér. Titokban kerestette a családját, de azok közben elszármaztak a Felvidékről, s egy idő után végképp eltűntek a szeme elől. Őt halottnak hitték, s ismerve a Magyarországon lejátszódó eseményeket, nevével, hitével nem akart bajt hozni rájuk. 1945 után arra gondolt, most megpróbálhatná újra összekapcsolni az elszakadtnak hitt szálakat, de nem tudott az öccséről semmit. Még azt sem, hogy megvakult. Nem sejthette, hogy az elmúlt idő mennyire távolította őket el egymástól, a Horthy Magyarországon élő Langer mivé lett, ha él. Egészen különböző társadalmakban telt el a férfikoruk, és kapocsnak elég-e az ifjúság? A múlt év őszén a Hadtörténeti Múzeum egyik munkatársa — ő maga is a Langercsalád közeli rokona — egy újságcikk kapcsán megsejtette, hogy a Szovjetunióban élő magyar internacionalista veterán Langer Jenő azonos azzal a fiatalemberrel, akit 1916 óta halottnak hisznek. Felkereste Berend Lajost s elmondta neki feltevéseit. Nem sokkal később megérkezett a Szovjetunióba az a levél, amelynek megszólítása a rég értelmetlennek hitt szó volt: Bátyám! — Kétségekkel teli válasz érkezett — mondja Berend Lajos —, de a kétségek reménykedést takartak, hátha valóban testvérek vagyunk. Én akkor már biztos voltam a dologban, következő levelemben régi emlékekről tettem említést, olyanokról, amikről csak mi ketten tudhattunk. És a válasz ezekkel a szavakkal kezdődött: "Kedves öcsém!.. .* — Milyen érzés volt a bizonyosság? — Nem hasonlíthatom máshoz, mint ahhoz, amikor egyszer a vonaton látni kezdtem. — A vak ember ismét rámemeli fekete szemüvegét. — Olyan érzés volt, mint amikor hirtelen az ember szemébe vág a fény. Kristóf Attila Kortársak költészete Bemutatkozott a Fiatal Előadóművészek Köre Az első kimondás, az Első Ének hamva, a fiatalság szeizmográf érzékenységű világszemlélete, az őszinteség ereje, a frisseség és tisztaság varázslata ragadta magával az Egyetemi Színpad költészet napi közönségét. Bátor kezdeményezésnek, kétszeres premiernek voltunk részesei ezen az esten. Kortársak találkoztak, a pódium és a nézőtér ugyanazoké volt, az ifjúságé , a mai huszonéveseké. E nemzedék költői és előadóművészei fogták meg egymás kezét, hogy együtt mutatkozzanak be kortárs közönségüknek. »Kortársak vallanak kortársak által, s ez a magyar versmondás viszonylag rövid története során többé-kevésbé mindig így volt. Ódry Árpád, Ascher Oszkár, Péchy Blanka a maguk fiatalsága idején a velük együtt fiatal kortársak, a Nyugat-nemzedék első megszólaltatói voltak; a Vajda János Társaság, a negyvenes évek elején — mint ismeretes — József Attila, Radnóti Miklós és más kortársak verseit tűzte műsorra. Ezt a hagyományt akarja folytatni a Fiatal Előadóművészek Köre, amelynek ez a bemutatkozó estje, s amelynek tagjai — Csaplár Katalin, Cserhalmi Anna, Márai Enikő, Sólyom Kati, Egressy István, Fodor Tamás és Kovács P. József — mind e színpad neveltjei* — mondta az est bevezetőjében Surányi Ibolya előadóművész, e kör vezetője. Haladó hagyomány folytatódik tehát. Az az eleven, egymást ihlető, segítő kapcsolat, amely költőket és előadóművészeket szinte egy lélekké tesz. Az a lelkesedés, az az egymás gondolataira rezonálni tudás és akarás, amelyre fiatal kortárs művészeket egymás megismertetésének és megszerettetésének vágya ösztönöz. Induló költők szólaltak meg ezen az esten, jórészt az Első Ének című most megjelent antológia fiataljai, akik önálló kötettel még nem büszkélkedhetnek, de érzik és érteni akarják korukat, gyűlölik a közönyt, tagadják a megalkuvást, és állítják az őszinteséget, keresik nemzedékük útját s önmagukat, önmaguk többé-kevésbé világmegváltó helyét — igazi szerepet a közéletben, s igaz boldogságot a magánéletben. S mert fiatalok, mindezt a felnőttéválás életkori forradalmiságával, lendületével, tisztaságával. Tenni szeretnének és tenni akarnak valamit, mert elektromossággal vannak teli, mert — Pass Lajos estet záró szavaival — "...azt akarom: te több legyél, mint kedves, mint kedvesem, több és / Többet akarj, mint örömet tőlem, s hogy alább adjam, ne engedd! / Mert láthatod már: trikómban perceg a villamosság, ha levetem este. / És tudod, hogy nem hűlhetek ki én, csontként se hűlhetek ki." Az estet, amelynek örülnénk, ha folytatása következnék, Fodor Tamás rendezte: Hefmann Ildikó s Hetek óta sorbaállást figyelhettünk, meg különösen a délutáni és esti órákban a cipőüzletek előtt. Fő okát abban lehet lelni, hogy az üzletekbe megérkeztek a tavaszi divatcipők. A fővárosi üzletek kirakatai zsúfoltak, lehet dúskálni, válogatni a hazai és import cipőkben. Különösen a nőknek nincsen okuk most panaszra. Ilyen választékbőség még soha nem volt. Az új belkereskedelmi politika — a vásárlók érdekeit helyesen képviselve —, a cipőgyárakkal már kezd dűlőre jutni és az is kétségtelen, hogy a külföldről behozott divatos cipők is serkentik a cipőgyárakat Lendület A cipőválaszték bővítéséhez a Szobathelyi Cipőgyár is hozájárult. Sokféle modelljével és azzal is, hogy egy-egy modellből többet gyárt. A programban szereplő 3,9 millió párral szemben az elmúlt évben kereken 200 ezerrel több női, férfi- és gyermekcipőt állítottak elő a szombathelyi központban és a körmendi gyáregységben. Vas megyére, Szombathelyre, több községre — az elmúlt évek fejlődését több oldalról vizálva —, a dinamizmus a jellemző. Lendületes munkát, előrehaladást tapasztaltunk a Szombathelyi Cipőgyárban is. Jó kezekben van az irányítás, a gyár 4000 dolgozója sikerrel zárta az elmúlt évet, a cipőkkel idehaza és külföldön — a termékeknek több mint 25 százalékát külföldé szállítják — megbecsülést szerzett. Jó a múlt évi gazdasági bizonyítvány is. A tervezett22,1 millió forint nyereséggel szemben 35,7 millió forintot értek el, tehát 13,6 millió forinttal többet. A dolgozók átlagban 18,5 nap nyereségvisszatérítést kaptak, összesen 3,8 millió forintot osztottak ki. Vas megyét az országgyűlésben tíz küldött képviseli. Köztük van Rujsz Lászlóné technikus, a gyár egyik részlegének vezetője. Kíséretében tekintettem meg a gyárat és az első téma, amelyről érdeklődtem a minőség volt. A parlamentben éveken át napirenden szerepelt a gyermekcipők silány minősége, a mindennapi beszélgetésben — noha különböző megnyugtató kijelentések, ígérgetések sokszor elhangzottak — változatlanul téma a beázott cipő, főleg talp. Egyes iparágakban háromféle minőség a divat. A sorrend így alakul: nyugati exportra, szocialista rendelésre és belföldi áruminőség. Sokan természetesnek tartják, hogy a kereskedelemben kapható áru minősége messze elmarad a többi mögött. A téves szemlélet ellen hadakozunk, de kevés eredménnyel. Csak egyféle Divat-e a háromféle minőség a Szombathelyi Cipőgyárban? A válaszokból megállapítottam, hogy a minőség évek óta napirenden szerepel a gyárban. Az exportra készülő cipők anyaga, tehát bőre, jobb, ez igazodik a külföldi rendelő kikötéseihez. A munkában, a kidolgozásban azonban nincsen különbség a külföldi és a hazai áru között. A Savaria márka becsületére nagyon vigyáznak. Ez a téma a nemrég tartott műszaki konferencián is fő helyet foglalt el, közelebb került a dolgozókhoz, hiszen ha minőségi kötbért kell fizetniük, ezzel csökken a vállalat nyeresége, tehát a kiosztható részesedés is. A fiatal országgyűlési képviselő megmutatta a gyár idei programját, amelyből megtudtam, hogy erre az évre 31 millió nyereséget terveznek, 18— 24 nap közötti nyereségrészesedést és a harmadik fontos adat: ez év második felében áttérnek a 44 órás munkahétre, ha a felső fórumok ehhez hozzájárulnak. A 4,2 millió pár cipő előállítását új gépekkel, új technológiák alkalmazásával és korszerű munkaszervezéssel kívánják elvégezni. A dolgozókból nem hiányzik az igyekezet, a kellő színvonalú szakmai felkészültség. Azt mondhatnám: belül rend van. Kívül azonban még nem. Így fogalmazhatom meg tömören a vállalat helyzetét. Miről van szó lényegében, mit kell tenni, hogy kívül is rend legyen? Konfliktusok Több segítséget vár a Szombathelyi Cipőgyár a partnerektől, azoktól a vállalatoktól, amelyek a Könnyűipari Minisztériumhoz tartoznak. A Bőripari Vállalatról és a Bőripari Fakelléktermelő Vállalatról van szó. A szombathelyiek innen kapják a bőrt, a kaptafát, a cipősarkot. A kapcsolat a vállalatok között eddig is sok bonyodalommal járt. Nincsenek csodák napjainkban, az új gazdasági mechanizmusban nem oldódnak meg a nehézségek, konfliktusok maguktól. A Szombathelyi Cipőgyár rugalmasan igazodik a kereskedelem tempójához. A kereskedelem felhagyott a hathónapos rendeléssel, egy hónapra adja fel a rendelést. Hiába dolgozik a Szombathelyi Cipőgyár lendületesebben, ha a két másik partnere nem veszi át ezt a kívánatos ütemet. A szombathelyiek elmondották: ha van bőr, nem jutnak kaptafához, fasarokhoz; ha mindhárom megvan, nem kapják meg idejében a kívánt műanyagot. Nem folytatom a variálási lehetőségeket, mi hiányzik az ütemes munkához, a termelékenység növeléséhez; mi nehezíti a folyamatos munkát; a dolgozók idegállapotát milyen problémák befolyásolják. Bizonyára a két partnernek is megvan a maga gondjabaja, problémája, nehézsége. A "labdát" tovább tudja adni másnak... A felelősséget meg lehet osztani, át lehet hárítani másra, de ez nem vezet eredményre. Hallottam azt is, hogy a Bőripari Vállalat és a Bőripari Fakelléktermelő Vállalat monopol helyzetben van, olykor olyan a látszat, hogy "Szívességet tesz", pedig a Szombathelyi Cipőgyár pénzéről van szó... Bűvös kör Az új gazdasági mechanizmus sokféle módon veti fel az ellentéteket a kooperáló partnerek között, a konfliktusokat azonban meg lehet és meg kell oldani. A Pécsi Műbőrgyár nemrég kilépett a bűvös körből, monopol helyzetéből, felkereste szombathelyi partnerét és együttesen tisztáztak egy látszólag nem nagy ügyet. A szombathelyiek azt kérték a pécsiektől, hogy a műbőrt ne táblában, hanem folyóméterben, tekercsekben szállítsák. Erre a pécsiek — technika okokból — nem vállalkoztak. Közös nevezőre jutottak, de lehet, hogy a későbbiekben mégis teljesítik a szombathelyiek kérését. Lehetne a két nagyvállalatnak a pécsiek módszerét követni, elsősorban azzal, hogy a megbízottak utazzanak Szombathelyre. Egy másik megoldási lehetőség: nemrég hallottuk, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium gépgyártó vállalatai egyesülés létrehozását tervezik. A közös érdek kovácsolja majd ki a társulást meghatározott időre, vagy hosszabb időszakra. Ha két világ — két idegen minisztérium —, de egy népgazdaság érdekeinek szem előtt tartása ilyen "érdekházasságot" tud kialakítani, úgy hisszük, sokkal könnyebb egy minisztériumon belül megszervezni. Az anyagi érdekeltség megteremtése az út a közös nevezőre jutáshoz. A piac, a vásárló igényeihez alkalmazkodik a Szombathelyi Cipőgyár azzal is, hogy az új cikkeket hamarabb kívánja az üzletekbe eljuttatni. Meg akarják valósítani — a külföldön már bevált — a cipőszerelést a gyártás helyett. A cipő különböző tartozékait nagy tömegben úgy szabják ki és készítik elő, hogy a gyártás jóval gazdaságosabb lesz. Divatosat, sokfélét A belkereskedelem megrendelésére a könnyű, ragasztott női cipőkből nagy mennyiséget gyártanak. Lakk- és boxbőrből fűzős és perrisz lábbeliket. Négyféle orrformában és tízféle sarokkal. Ahhoz, hogy a kereskedelem a kért időpontban megkapja a divatos női cipőket , bőr, sarok, kaptafa, műanyagdísz idejében szükséges. A partnerek nélkül ez lehetetlen. Jártam a gyár mintatermében, ahol az új cipőmintákat mutatják be. Láttam egy téli gyermekcipőt, amilyent eddig a szaklapokban vagy a külföldi kirakatokban lehetett látni. Gumitalpú, fehér bőrű, beépített sarkú gyermekcipőt mutatott egy dolgozó. Végre ilyet is gyártunk, minden szülő és gyermek örömmel fogadja. — Mikor kerül az üzletekbe? A kérdésre senki nem tudott választ adni. Csak anynyit tudtam meg: ilyen sarok előállítását nem vállalják. Elszomorodtam. Eszembe jutott a sok otromba gyermekcipő, bakancsnak is beülő lábbeli. Lenne végre egy ízléses, könnyű és vizet át nem eresztő, ugyanakor a gyermekek bokáját is megtámasztó cipő. — Kin múlik a cipősarok előállítása? Víg István HOL SZORÍT A CIPŐ A Szombathelyi Cipőgyár lendületét fékezi az akadozó kooperáció GÉPKOCSITULAJDONOSOK! FONTOS ÉRTESÍTÉS! Az Állami Biztosító a nyári nagyobb forgalomból adódó torlódások elkerülésére ÁPRILIS 16-TÓL OKTÓBER 1-IG több helyütt szemléli meg a budapesti és Pest megyei üzembentartók sérült gépjárműveit A budai kerületekben és a budai járásban lakók: Budapest, XII., Magyar Jakobinusok tere 2—3. sz. alatt Pesti kerületekben és Pest megye többi járásában lakók: Budapest, XIV., Telepes utca 1/a sz. vagy Budapest, XIX. (Kispest), Vöröshadsereg útja 105. sz. alatt hétköznap 8—16.30 óráig szombaton 8—13 óráig szíveskedjenek esetleges gépjárműkáraikat bejelenteni A kár bejelentéséhez szükséges okmányai - a biztosítási kötvény, - a baleset előtti utolsó biztosítási díjfizetési igazolás, - a forgalmi engedély, - a gépjárművezetői igazolvány - és a kötelező gépjárműszavatossági biztosítási igazolás ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ