Magyar Nemzet, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

Vasárnap, 1968. június 30.. .Magyar Nemzet _ A HAZAFIAS NÉPFRONT KEZDEMÉNYEZÉSE Nyolc és fél ezer lakó kritikája KELENFÖLDRŐL Úgy is írhatnánk: jegyző­könyv, felvétetett a kelenföldi lakótelepen a lakók és építők vitáján. A hitelesség igazolá­sára tennénk ezt, de a több mint háromórás — időnként rendkívül heves — vitát a krónikás úgysem adhatja vissza teljességében. A Haza­fias Népfront kezdeményezte vitát lakógyűlések előzték meg, ahol a panaszokat, észrevéte­leket összegyűjtve képviselő­ket választottak — mintegy félszázat. Ők találkoztak a la­kótelepet építő 43-as Építő­ipari Vállalat, a Fővárosi Be­ruházó Vállalat, a Lakóterv, a Budapest Főváros Tanács, a Budapesti Közlekedési Válla­lat, az Ingatlankezelő Vállalat és a kerületi igazgatási ügyek szakembereivel. A vitát dr. Reischl Antal professzor, a műszaki egyetem tanára, a Ha­zafias Népfront budapesti bi­zottságának elnökségi tagja vezette. A riporter szerencsés hely­zetben volt, mert a lakótelep építését figyelemmel kísérhet­te az „első kapavágástól”, az alapozási gondoktól, az első házgyári panelek szereléséig. Járt a Szentendrei úti ház­gyárban, beszélt tervezőkkel, láttára félig kész budafoki kí­sérleti házat. Ismertek már a kelenföldi lakótelep építési ter­vei: a lakótelepre 8500 lakást terveztek, ebből az ütemezés szerint 8140 házgyári elemből készül el 1970 végére. A lakó­telep négy tömbre oszlik, s minden tömbhöz megépülnek a szolgáltatóipari egységek, is­kolák, óvodák, bölcsődék. A lakótelep központjában — mintegy ötéves határidővel — alakítják majd ki a „cityt”. Ide kétemeletes, függőfolyo­sókkal összekötött üzletház­sort, klubházat, panorámás filmszínházat és irodaházat terveznek. A lakótelep elké­szülésével 30—35 ezres lélek­számú új városrész alakul ki Kelenföldön. Jelenleg mint­egy 8500-an laknak a már el­készült háromezer lakásban. A vita erről a háromezer la­kásról folyt. Amiről panasz van Felállt egy asszony és jegy­zeteiből olvasta: a beépített szekrények készüljenek a tér­­kihasználás szempontjából praktikusabb tolóajtóval, tévé, rádió konnektor legyen min­den szobában, szereljenek fel két függönysint, hogy a nap­védő függöny mellé lakást dí­szítő függönyt is feltehessenek — a lakók ezt megfizetnék. A lakások belmagassága alig 250 centiméter, ez kevés. Az épület gépészeti berendezései rosszak, a liftek többet állnak, mint amennyit járnak — az épületek kilencszintesek, a pontházakat 16 szintesre ter­vezik. Egy másik lakó számot is említett: tíz hónap alatt 74- szer romlott el a liftjük. A tervezett szellőzőberen­dezéseket legtöbb helyen egy­általán nem szerelték fel, ahol pedig működik, ott olyan erő­sen zörög, hogy a lakásban le­vők egymás szavát sem értik. A lakások összes helyiségében rosszul zárnak az ablakok, aj­tók, a parketta nyikorog, fel­lazul. Egy hozzászóló ebből adódott balesetét említette: a télen olyan szerencsétlenül botlott meg­ a kiálló parkettá­ban, hogy bordatörést szenve­dett. Kifogásolható a tapétázás is, a fürdőszobai csaptelepek ha­mar elromlanak, s kijavításu­kat, pótlásukat még kisiparos sem vállalja. A radiátorok folynak, az ablak alatt leázik a tapéta, a küszöbök kimoz­dulnak a helyükről. Az előre gyártott elemeken a szenny­víz csöveknek szabadon ha­gyott nyílásait nem jól zárják és ezért fürdőszobai felmosás után a felmosóvíz megjelenik az alatta levő fürdőszoba falán is. Az egyik szem nevet, a másik sír A kelenföldi lakótelep vá­lasztott képviselői előzetesen már összeállítottak egy jegy­zéket jogos és vélt panaszaik­ról, amelyet eljuttattak az épí­tőknek is. A több száz panasz mellett e jegyzékben sok di­cséret is van, meg számos, a további építkezésre vonatkozó ésszerű javaslat is. Az új telep lakói — felmérés nélkül is érezni — örülnek a lakásuk­nak, szeretik a telepet, félig készen, épülőfélben is már magukénak érzik. Ragaszko­dásuk készteti őket vitára is, ha a későbbi időpontban elké­szülő magas házak elhelyezé­séről, a lakások magasságá­ról, a szobák szélességéről, a parkok rendezéséről esik szó. Szemük előtt épülnek százával az új lakások és nem hallgat­hatnak, ha a szerelők félig kész, hanyag munkáját látják. Szóvá teszik az új lakások csikkel kiégetett parkettáját, a bepiszkított friss tapétát, a bezáratlan ajtót. Ezért mond­hatta a vita egyik részvevője: amikor az új lakásba költöz­tünk, az egyik szemem neve­tett, de a másik sírt. A több száz „előzetes kér­désre” a jelenlevő szakembe­rek megpróbáltak választ ad­ni. A lakások­ szobaméreteit készen kapott adottságok ha­tározták meg: a blokk gyártá­sához szükséges hegesztés nél­küli acélsablonok. Ezeknek legnagyobb szélessége három méter. A négyzetméterben meghatározott alapterületet ezzel a sablonmérettel kellett beépíteni. A tervezők tanul­mányozzák a 360 centiméteres szélességre való átállás mű­szaki tervezési problémáit is — s a szakemberek véleménye szerint — idővel sor kerülhet a nagyobb méretű blokkok gyártására, beépítésére. A riporter itt jegyezné le egyik kutatóintézetünk neves munkatársának javaslatát, mi­vel ma a lakásokat nem húsz évre, de már a jövő századra is építjük, nem lehetne-e a házgyári modernebb technoló­giát úgy felhasználni, hogy a beépített konyha és fürdőszoba mellett egy nagy szabad teret adnának át a lakóknak. S ők a család számától, összetételé­től függően könnyű, hangszi­getelő válaszfalakkal rendez­hetnék el a szobákat, az igé­nyeiknek megfelelően választ­hatnának a variációs lehetősé­gek között. Ez nem elsődlege­sen kelenföldi probléma, de elgondolkoztató javaslat az országban a továbbiakban el­készülő több ezer lakásnál. Játszóterek, parkok, uszodák A kelenföldi vitán a felsze­relések hiányosságait sorra véve, a kivitelezők nem biz­tatták változással a lakókat: amíg az ipar nem tud tökéle­tes berendezéseket gyártani, addig a szellőztető zörögni fog, a lift pedig akadozni. A parképítéssel, játszóterek ki­alakításával foglalkozva az építők beszéltek a tervezett sportkombinátról, amely a kü­lönböző labdajátékoknak len­ne a helye. A háztömbök kö­zötti játszótereket, parkokat a kisgyermekeknek és a sétáló, pihenő embereknek szánták. Javaslat hangzott el, hogy az egy vidéki városnak megfelelő lélekszámú lakótelepen feltét­lenül szükség lenne uszodára. A telep lakóit legegyönte­tűbben az üzlethálózat kiépí­tésének elmaradása és a köz­lekedés érinti. Válasz: a Balla­gi Mór utcai Közért már elké­szült, de a felszereléseket gyártó vállalat a berendezését csak augusztusra vállalta. Ha elkészülnek, szeptemberre megnyitják az üzletet. Tervek szerint szeptemberben vagy októberben kezdik üzemeltetni a Tétényi úti új ABC-áruházat is, amelyben húsárut is fognak árusítani a mostani egyetlen húsbolt mellett. A lakótelep közlekedésében javulást hoz a 7/C autóbusz­nak a Bornemissza térig tör­ténő meghosszabbítása. A vég­állomás előreláthatóan július­ban készül el. A Budapesti Közlekedési Vállalat szakem­bereinek véleménye szerint a jelenlegi villamos- és autó­buszsűrűség elegendő. A je­lenlevők általános felzúdulása, tiltakozása egy gyors utas­felmérést sürget, mert papír­forma szerint lehet, hogy még néhány hónappal ezelőtt is ele­gendő volt a járatok száma, de a telepre szinte naponta ér­keznek újabb és újabb lakók. A képviselőknek,, akik jegy­zetekkel hallgatták a vitát, nem volt türelmük végighall­gatni a vállalatokat, újabb kí­vánsággal, panasszal álltak fel. Szereljenek ivókutakat a játszóterekre, a távlati ter­vig rugalmasabb intézkedéssel szüntessék meg az egyetlen or­vosi rendelő túlzsúfoltságát. A lakók megfizetik, de építsenek garázsokat is — nemcsak a je­lenlegi néhány autónak, ha­nem a következő évek igényé­re is. Megjegyezve: külföldön bevált gyakorlat, hogy az új lakótelepeken is az épületek pincéinek egy részét alakítják ki garázsokká. A panaszokat sorolták tovább: a házgyári falba szöget verni, lyukat fúry­ni nem lehet, szöglövő pisztoly viszont nincs. Néhány élel­mes maszekoló másodállásban nyolc forintért belő ugyan egy­­egy szöget, de őket sem lehet mindig megtalálni. Évekkel ezelőtt, amikor a budafoki kí­sérleti ház építkezésén ez szó­ba került, az építésvezető úgy mondta, hogy a szöglövő pisz­toly természetes tartozéka az új technológiának, azt egy-egy körzet gondnoka vagy hozzá­értő megbízottja fogja kezelni, s a lakók kívánságára a szöget a „falba verni”. A terv­ ésszerű volt. A lakó nem ellenfél Jegyzőkönyvi sttlusban sem sorolhatjuk fel a tervezéssel, kivitelezéssel, szolgáltatással összefüggő panaszok mind­egyikét, a vita részvevői órá­kon át sorolták azokat. De őszintén elmondták, hogy a lakók magatartása is gyakran hagy kívánni valót m­aga után. Amikor a vitán részt vevő la­kók a rongálás, ablakbetöré­sek, a parkpusztítás és össze­férhetetlenségi panaszok soro­lásában lélegzetvételnyi szü­netet tartottak, az egyik lakó megjegyezte: sátorlakók va­gyunk, nem városlakók? Az őszinte felháborodásban az volt a szép, hogy érezhettük: ezek az emberek már felelősséget éreznek a telepükért. A vitagyűlést a kelenföldi lakótelepen végül is berekesz­tették, de a vita nem ért vé­get. A lakók képviselői nem távoztak azzal a nyugodt ér­zéssel, hogy panaszaikra meg­oldást is találtak. Mert bár a lakógyűlésen beszámolhattak arról, hogy a hibák kijavításá­ra a 43-as Építőipari Vállalat felúlított egy garanciális szer­vizt, de az még nem dőlt el, hogy a garanciális időn túli javításokat ki végzi el. A rész­vevők elmondhatják a lakók­nak, hogy az érdekelt vállala­tok képviselői dicséretes fi­gyelemmel hallgatták meg pa­naszaikat, le is jegyezték azo­kat, s Reischl Antal ígéretet tett, hogy az idő hiányában meg nem válaszolt kérdésekre az érintettek írásban fognak nyilatkozni. Ez intézkedés, de a megnyugtató — a vita igazi lezárása az lenne, ha a lakók magyarázat helyett mielőbb panaszaikra kapnának orvos­lást, s nem papíron, hanem, a környezetükben láthatnák in­terpellációjuk eredményét. Zsigovits Edit HOL A HIBA? Lakni— tudni kell! — Csak a lakások rosszak? — kérdezem Tóth Mártont, a Fővárosi Beruházási Vállalat kirendeltségvezető főmérnökét, aki már többször volt előzé­keny szakértő kalauzom a la­kásépítés hibáinak felderítése érdekében végzett munkám­ban. — Beszéljünk egyszer a la­kóról is — válaszol a főmér­nök —, nézzük meg a lakónak a beköltözés után keletkezett panaszait és mondjuk ki az igazságot: lakni tudni kell. — Nem tudunk lakni? — Nem mindenki tud meg­felelő módon bánni a korsze­rű új lakással és ebből pana­szok, károk, gondok keletkez­nek. Vizsgáljuk meg a lakó panaszait — és magatartását — a lakással, az épülettel és a környezettel kapcsolatban.­­ — Az egészen új, frissen át­adott lakóépületbe költözők tekintélyes része nincs tisztá­ban a szellőztetés jelentőségé­vel. Talán furcsán hangzik, de az új épületnek több friss le­vegőre van szüksége, mint a benne élő embernek. Bármi­lyen technológiával épül a ház, rengeteg vizet tartalmaz. Egy köbméter habarcsban 200 liter víz van, körülbelül ugyanennyi a friss betonban. Ez a vízmennyiség csak folya­matos szellőztetéssel tüntethe­tő el. Az egyszeri erős fűtés, a gyorsszárítás csak a felületet szárítja ki, a falban megmarad a víz, s tovább párolog. A pá­radús levegő azonban lassítja a párolgási folyamatot, zárt épületben meg is áll a párol­gás és olyankor következik be, hogy folyik a falakon a víz. Nemrégen egy új házba költö­zött lakó panaszkodott, hogy a konyhájában és éléskamrájá­ban minden csupa penész. Megkérdeztük: hányszor szel­lőztetnek? Kiderült, hogy he­­tenkint egyszer, mert elfog­lalt emberek lévén hetenkint csak egyszer takarítják a mel­lékhelyiségeket, akkor szellőz­tetnek. Az új épületekben te­hát, amíg a teljes kiszáradás be nem következik, gyakran kell szellőztetni rövdebb ideig. — Nagyon sok kárt és bosz­­szúságot okoznak önmaguk­nak és nekünk a parketta helytelen kezelésével. Sok há­ziasszony ragaszkodik a belé­­rögződött helytelen gyakorlat­hoz, s havonta egyszer felsú­rolja a parkettát. Ez a hagyo­mányos, régi parkettának sem használ, a közvetlenül a be­tonra ragasztott mozaik-par­kettára pedig egyenesen vég­zetes. A felsúrolt parketta vagy hullámos lesz, vagy ki­száradás után zsugorodik és milliméternél szélesebb rések támadnak a lapok között. A legokosabb dolog a parkettát lakkozni, ami nem egészen olcsó mulatság, de rendkívül kifizetődő, és főleg kényelmes dolog.­­ Újonnan átadott házak­ban előfordul, hogy bizonyos javítások érdekében egy idő­re el kell zárni a víz és gáz fővezetékét. A lakó nyitva­­hagyja a vízcsapot, elmegy hazulról, a víz megindul, s következik az árvíz. A közel­múltban ,a Kacsóh Pongrác úti lakótelepen okozott ily módon özönvizet egy feledé­keny lakó. Fel kellett törni a lakását, de akkor már a lift­aknába is befolyt a víz, átáz­tak a motorok, leállt a felvo­nó. Elképzelhető, mit jelent ez egy 10—12 szintes épületben. S elképzelhető, milyen vesze­delmet jelent egy hasonló ok­ból bekövetkezett gázömlés. Ha már a víznél tartunk, em­lítsük meg, hogy a vízcsapok úgynevezett bőrözése mű­anyagból készül, elég hamar elkopik, a javítása néhány fo­rintba kerül, a javítás elmu­lasztása sokszorosan több kárt. Nem elég tehát egy la­kásba beköltözni, de megfele­lő gondozással és ápolással „be kell lakni” a lakást, amint az új gépjárművet is be kell já­ratni. e — Miféle „bűnöket” követ­nek el a lakók az épület el­len? — Felmérhetetlenül sokat. Az emeleteket, ajtókat jelző s más rendeltetésű feliratok­ból általában fél év múlva a felét sem lehet megtalálni. A folyosón játszó gyermekek le­szerelik. Azok a gyerekek, akiket a szülők nem engednek ki a házból — s ilyen nagyon sok van —, általában rengeteg kárt okoznak játék közben. Ajtókat, ablakokat tesznek tönkre, üveget törnek, de sű­rűn találkozunk ravaszabb és károsabb játékokkal is. Az egyik lakótelep legna­gyobb épületében hónapokig rendszeresen zárlatos lett a felvonó. Hosszú megfigyelés után sikerült leleplezni egy kisfiút, aki olyanfajta kulcsot szerzett, amilyet a liftszerelők használnak. Evvel a kulccsal azután — megfelelő szakmai ismeretek hiányában — rend­szeresen zárlatossá tette a lif­tet, amelynek a javítása ren­geteg időbe és pénzbe került, nem beszélve arról, hogy a magasabb emeletek lakói mit éreztek, amikor gyalog mász­ták meg a magasságokat. Egy másik lakótelepen egy kis­lány volt a tettes, aki cérnával betekerte a lift érintkező kap­csolóját, és evvel okozott ká­ros, veszedelmes zárlatot. A szülők, amikor figyelmeztet­ték őket, általában a gyerek­nek fogták pártját. — Végre — folytatja a fő­mérnök — oda is eljutottunk, hogy a modern lakóházakban szemétledobó csőrendszert építhetünk. Ez 40—60 centi­méter átmérőjű eternitcső, amelynek az alján állnak a kukatartályok, s azokba hullik a szemét. Már amikor hullik. Mert amikor a jó lakó egy­szerűen összehajtogatott tévé­dobozt vagy a frizsider cso­magolóanyagát beletömi, a ru­galmas anyag fennakad, fö­lötte felhalmozódik a romlan­dó szemét, bűzt és járványve­szélyt okoz. Volt olyan eset, amikor hosszú métereken, emeleteken át ki kellett bon­tani a falból a szemétledobó csöveket, mert rongyos téli­kabátot és megunt szőnyeget gyömöszöltek bele. A szeméttel kapcsolatban megemlíti a főmérnök — visz­­szatérve egy pillanatra a la­káshoz —, hogy a tisztaság mániákusai mennyi kárt okoz­nak önmaguknak. Sósavval „mossák” a kádakat és kagy­lókat, hogy minél fehérebb le­gyen, s evvel jóvátehetetlenül tönkreteszik a zománcozott fe­lületet. Sokan a központi fű­tés kerekeinek csavargatásá­­val akarják szabályozni a fű­tést, ami egyébként fölösleges fáradság, mert a szabályozás központilag történik. A csa­­vargatás eredménye: megla­zulnak, kikopnak a csapok, s kezdődik a vízszivárgás. — De azt hiszem, itt az ide­je áttérni a környezetben oko­zott károkra, mert ez a leg­szembetűnőbb, a legelszomorí­­tóbb fejezet.­ — Arról már beszélni is kár, hogy változatlanul diva­tos az ifjúság körében a friss falak telefirkálása, összekar­­colása. Úgy­ tűnik, a lakótele­pek köré nagy költséggel épí­tett parkok, zöld szigetek ját­szóterek a lakosság számára semmiféle becsértékkel nem bírnak. Minden új lakótelepen par­kosítanak. A zöld foltok építé­se meghökkentően sokba ke­rül, tegyük alapul a Kacsóh Pongrác úti lakótelepet, ahol kereken százezer négyzetméter füvesített parkot építettek. — Milyen költséggel?­­— Kerek ötmillióba került, s külön egymillióba a locsoló­­hálózat kiépítése. A parképítés először takarítással jár, az­után humuszt kell szállítani, elteríteni, s fűmaggal bevetni, fákkal, bokrokkal, cserjékkel beültetni. Sok helyütt támfa­lakat is kell építeni, pihenő­ket kialakítani, padokat felsze­relni, a parkon keresztül uta­kat és járdákat építeni. Tes­sék végigsétálni a telepen. A gyepesített területet kitapo­sott ösvények szabdalják át. Valaki későn ébredt, s hogy az útját megrövidítse, átvá­gott a gyepen. Néhány hét múlva kipusztult a fű, a kitapo­sott ösvényekről száll a por. Aki először lépett a gyepre, legfeljebb nyolc-tíz méter utat takarított meg, de a ké­pet tönkretette.­­ Mint építészt, mélyen el­keserít az a vandalizmus, amellyel egyébként művelt emberek, megfontolás nélkül teszik tönkre a saját környe­zetüket. Szó nélkül, elnéző mosollyal tűrik, hogy a gyer­mekeik felmásszanak a fris­sen átültetett, már „felnőtt” fákra, amelyeknek egy év kell a meggyökeresedéshez. Egy több éves fának az átültetése 3000 forintba kerül, s egy perc alatt el lehet pusztítani. Az igazság az, hogy a gyepsző­nyeg egy-másfél év alatt ké­pes annyira megerősödni, hogy a kisebb gyerekek akár játszhatnak is rajta, persze nem futballt, mert tövestől ki­­rúgdossák a gyepcsomókat. De nálunk még ki sem bújik a fű, máris rajta vannak a gye­rekek és a­­ felnőttek. A parkokat karbantartó válla­latnak sem pénze, se embere nincs arra, hogy ezeket a rendkívüli rongálásokat rend­szeresen kijavítsa, így aztán a sok millió árán elkészülnek a parkok, s egy év alatt siral­mas, poros grundokká változ­nak. Beszélgetésünk után meg­néztem azt a játszóteret, ame­lyet a lakótelepen létesítettek 600 ezer forintos költséggel és a kerületi üzemek munkásai­nak társadalmi munkájával. Siralmas látvány. A pingpongasztalokat pél­dául vasbetonból készítették, s a hálót is vasból szerelték fel. Egy hónap sem telt el, s a hálókat letördelték, az asz­talokat — vasbeton — meg­rongálták. A betonlapokból épített járdák mellett általá­ban egy méter széles kitapo­sott ösvény vezet, mert a fal­­kákban járó fiatalok, de a vá­sárlásból hazatérő és közben vidáman fecsegő háziasszo­nyok sem hajlandók kettesé­vel járni a betonjárdán, ha­nem négyes-hatos sorokban, egymás mellett.­­ Az épületek és a környe­zet élettartamát meg lehet hosszabbítani, s az így felsza­baduló költségen új lakásokat építeni. Ezt azonban senki sem látja be. Megesett már, hogy parányi emelkedőn szánkázó gyermekeket figyel­meztettünk, a szánkó talpa valósággal legyalulja a füvet, s az ilyen ródlipályán a szó legszorosabb értelmében töb­bé nem nő fű. A szülők részé­ről goromba rendreutasítás volt a válasz. Félreértés ne es­sék , nem a szánkázó gyere­ket utasították rendre, hanem azt, aki az értelmetlen rombo­lást szóvá tette. * A lakásépítés hibáinak fel­tárása közben sűrűn találkoz­tunk a közömbösség fogalmá­val, a fegyelmezetlenség riasz­tó példáival. E nyári séta ar­ról győzött meg, hogy nem­csak a munkamorál terén van még rengeteg tennivaló, de az általános emberi morál terén is, mert valamit rosszul meg­őrjíteni, súlyos vétek a közér­dek ellen. A meglevőt rombolni — legalább akkora. Báróti Géza ÚJ LEMEZEK: Palestrina: Missa sine nomíne Második motettáskönyv négy egynemű hangra A Győri Zeneművészeti Szakiskola női kara Vezényel: Szabó Miklós Barokk kamarazene Muffat, Froberger, Hotteterre műveiből Pongrácz Péter (oboa), Jeney Zoltán, Lajos Attila (fuvola), Lehotka Gábor (orgona) Sebestyén János (cembalo) Mai magyar kórusművek Szabó Ferenc, Lendvay Kamilló, Tardos Béla műveiből MRT Énekkara. Vezényel: Vásárhelyi Zoltán Bemutatjuk a Zeneművészeti Főiskola új orgonáját Közreműködik Pécsi Sebestyén, Gergely Ferenc (orgona) Magyarázó szöveg: Lukin László i

Next