Magyar Nemzet, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
Vasárnap, 1968. június 30.. .Magyar Nemzet _ A HAZAFIAS NÉPFRONT KEZDEMÉNYEZÉSE Nyolc és fél ezer lakó kritikája KELENFÖLDRŐL Úgy is írhatnánk: jegyzőkönyv, felvétetett a kelenföldi lakótelepen a lakók és építők vitáján. A hitelesség igazolására tennénk ezt, de a több mint háromórás — időnként rendkívül heves — vitát a krónikás úgysem adhatja vissza teljességében. A Hazafias Népfront kezdeményezte vitát lakógyűlések előzték meg, ahol a panaszokat, észrevételeket összegyűjtve képviselőket választottak — mintegy félszázat. Ők találkoztak a lakótelepet építő 43-as Építőipari Vállalat, a Fővárosi Beruházó Vállalat, a Lakóterv, a Budapest Főváros Tanács, a Budapesti Közlekedési Vállalat, az Ingatlankezelő Vállalat és a kerületi igazgatási ügyek szakembereivel. A vitát dr. Reischl Antal professzor, a műszaki egyetem tanára, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnökségi tagja vezette. A riporter szerencsés helyzetben volt, mert a lakótelep építését figyelemmel kísérhette az „első kapavágástól”, az alapozási gondoktól, az első házgyári panelek szereléséig. Járt a Szentendrei úti házgyárban, beszélt tervezőkkel, láttára félig kész budafoki kísérleti házat. Ismertek már a kelenföldi lakótelep építési tervei: a lakótelepre 8500 lakást terveztek, ebből az ütemezés szerint 8140 házgyári elemből készül el 1970 végére. A lakótelep négy tömbre oszlik, s minden tömbhöz megépülnek a szolgáltatóipari egységek, iskolák, óvodák, bölcsődék. A lakótelep központjában — mintegy ötéves határidővel — alakítják majd ki a „cityt”. Ide kétemeletes, függőfolyosókkal összekötött üzletházsort, klubházat, panorámás filmszínházat és irodaházat terveznek. A lakótelep elkészülésével 30—35 ezres lélekszámú új városrész alakul ki Kelenföldön. Jelenleg mintegy 8500-an laknak a már elkészült háromezer lakásban. A vita erről a háromezer lakásról folyt. Amiről panasz van Felállt egy asszony és jegyzeteiből olvasta: a beépített szekrények készüljenek a térkihasználás szempontjából praktikusabb tolóajtóval, tévé, rádió konnektor legyen minden szobában, szereljenek fel két függönysint, hogy a napvédő függöny mellé lakást díszítő függönyt is feltehessenek — a lakók ezt megfizetnék. A lakások belmagassága alig 250 centiméter, ez kevés. Az épület gépészeti berendezései rosszak, a liftek többet állnak, mint amennyit járnak — az épületek kilencszintesek, a pontházakat 16 szintesre tervezik. Egy másik lakó számot is említett: tíz hónap alatt 74- szer romlott el a liftjük. A tervezett szellőzőberendezéseket legtöbb helyen egyáltalán nem szerelték fel, ahol pedig működik, ott olyan erősen zörög, hogy a lakásban levők egymás szavát sem értik. A lakások összes helyiségében rosszul zárnak az ablakok, ajtók, a parketta nyikorog, fellazul. Egy hozzászóló ebből adódott balesetét említette: a télen olyan szerencsétlenül botlott meg a kiálló parkettában, hogy bordatörést szenvedett. Kifogásolható a tapétázás is, a fürdőszobai csaptelepek hamar elromlanak, s kijavításukat, pótlásukat még kisiparos sem vállalja. A radiátorok folynak, az ablak alatt leázik a tapéta, a küszöbök kimozdulnak a helyükről. Az előre gyártott elemeken a szennyvíz csöveknek szabadon hagyott nyílásait nem jól zárják és ezért fürdőszobai felmosás után a felmosóvíz megjelenik az alatta levő fürdőszoba falán is. Az egyik szem nevet, a másik sír A kelenföldi lakótelep választott képviselői előzetesen már összeállítottak egy jegyzéket jogos és vélt panaszaikról, amelyet eljuttattak az építőknek is. A több száz panasz mellett e jegyzékben sok dicséret is van, meg számos, a további építkezésre vonatkozó ésszerű javaslat is. Az új telep lakói — felmérés nélkül is érezni — örülnek a lakásuknak, szeretik a telepet, félig készen, épülőfélben is már magukénak érzik. Ragaszkodásuk készteti őket vitára is, ha a későbbi időpontban elkészülő magas házak elhelyezéséről, a lakások magasságáról, a szobák szélességéről, a parkok rendezéséről esik szó. Szemük előtt épülnek százával az új lakások és nem hallgathatnak, ha a szerelők félig kész, hanyag munkáját látják. Szóvá teszik az új lakások csikkel kiégetett parkettáját, a bepiszkított friss tapétát, a bezáratlan ajtót. Ezért mondhatta a vita egyik részvevője: amikor az új lakásba költöztünk, az egyik szemem nevetett, de a másik sírt. A több száz „előzetes kérdésre” a jelenlevő szakemberek megpróbáltak választ adni. A lakások szobaméreteit készen kapott adottságok határozták meg: a blokk gyártásához szükséges hegesztés nélküli acélsablonok. Ezeknek legnagyobb szélessége három méter. A négyzetméterben meghatározott alapterületet ezzel a sablonmérettel kellett beépíteni. A tervezők tanulmányozzák a 360 centiméteres szélességre való átállás műszaki tervezési problémáit is — s a szakemberek véleménye szerint — idővel sor kerülhet a nagyobb méretű blokkok gyártására, beépítésére. A riporter itt jegyezné le egyik kutatóintézetünk neves munkatársának javaslatát, mivel ma a lakásokat nem húsz évre, de már a jövő századra is építjük, nem lehetne-e a házgyári modernebb technológiát úgy felhasználni, hogy a beépített konyha és fürdőszoba mellett egy nagy szabad teret adnának át a lakóknak. S ők a család számától, összetételétől függően könnyű, hangszigetelő válaszfalakkal rendezhetnék el a szobákat, az igényeiknek megfelelően választhatnának a variációs lehetőségek között. Ez nem elsődlegesen kelenföldi probléma, de elgondolkoztató javaslat az országban a továbbiakban elkészülő több ezer lakásnál. Játszóterek, parkok, uszodák A kelenföldi vitán a felszerelések hiányosságait sorra véve, a kivitelezők nem biztatták változással a lakókat: amíg az ipar nem tud tökéletes berendezéseket gyártani, addig a szellőztető zörögni fog, a lift pedig akadozni. A parképítéssel, játszóterek kialakításával foglalkozva az építők beszéltek a tervezett sportkombinátról, amely a különböző labdajátékoknak lenne a helye. A háztömbök közötti játszótereket, parkokat a kisgyermekeknek és a sétáló, pihenő embereknek szánták. Javaslat hangzott el, hogy az egy vidéki városnak megfelelő lélekszámú lakótelepen feltétlenül szükség lenne uszodára. A telep lakóit legegyöntetűbben az üzlethálózat kiépítésének elmaradása és a közlekedés érinti. Válasz: a Ballagi Mór utcai Közért már elkészült, de a felszereléseket gyártó vállalat a berendezését csak augusztusra vállalta. Ha elkészülnek, szeptemberre megnyitják az üzletet. Tervek szerint szeptemberben vagy októberben kezdik üzemeltetni a Tétényi úti új ABC-áruházat is, amelyben húsárut is fognak árusítani a mostani egyetlen húsbolt mellett. A lakótelep közlekedésében javulást hoz a 7/C autóbusznak a Bornemissza térig történő meghosszabbítása. A végállomás előreláthatóan júliusban készül el. A Budapesti Közlekedési Vállalat szakembereinek véleménye szerint a jelenlegi villamos- és autóbuszsűrűség elegendő. A jelenlevők általános felzúdulása, tiltakozása egy gyors utasfelmérést sürget, mert papírforma szerint lehet, hogy még néhány hónappal ezelőtt is elegendő volt a járatok száma, de a telepre szinte naponta érkeznek újabb és újabb lakók. A képviselőknek,, akik jegyzetekkel hallgatták a vitát, nem volt türelmük végighallgatni a vállalatokat, újabb kívánsággal, panasszal álltak fel. Szereljenek ivókutakat a játszóterekre, a távlati tervig rugalmasabb intézkedéssel szüntessék meg az egyetlen orvosi rendelő túlzsúfoltságát. A lakók megfizetik, de építsenek garázsokat is — nemcsak a jelenlegi néhány autónak, hanem a következő évek igényére is. Megjegyezve: külföldön bevált gyakorlat, hogy az új lakótelepeken is az épületek pincéinek egy részét alakítják ki garázsokká. A panaszokat sorolták tovább: a házgyári falba szöget verni, lyukat fúryni nem lehet, szöglövő pisztoly viszont nincs. Néhány élelmes maszekoló másodállásban nyolc forintért belő ugyan egyegy szöget, de őket sem lehet mindig megtalálni. Évekkel ezelőtt, amikor a budafoki kísérleti ház építkezésén ez szóba került, az építésvezető úgy mondta, hogy a szöglövő pisztoly természetes tartozéka az új technológiának, azt egy-egy körzet gondnoka vagy hozzáértő megbízottja fogja kezelni, s a lakók kívánságára a szöget a „falba verni”. A terv ésszerű volt. A lakó nem ellenfél Jegyzőkönyvi sttlusban sem sorolhatjuk fel a tervezéssel, kivitelezéssel, szolgáltatással összefüggő panaszok mindegyikét, a vita részvevői órákon át sorolták azokat. De őszintén elmondták, hogy a lakók magatartása is gyakran hagy kívánni valót maga után. Amikor a vitán részt vevő lakók a rongálás, ablakbetörések, a parkpusztítás és összeférhetetlenségi panaszok sorolásában lélegzetvételnyi szünetet tartottak, az egyik lakó megjegyezte: sátorlakók vagyunk, nem városlakók? Az őszinte felháborodásban az volt a szép, hogy érezhettük: ezek az emberek már felelősséget éreznek a telepükért. A vitagyűlést a kelenföldi lakótelepen végül is berekesztették, de a vita nem ért véget. A lakók képviselői nem távoztak azzal a nyugodt érzéssel, hogy panaszaikra megoldást is találtak. Mert bár a lakógyűlésen beszámolhattak arról, hogy a hibák kijavítására a 43-as Építőipari Vállalat felúlított egy garanciális szervizt, de az még nem dőlt el, hogy a garanciális időn túli javításokat ki végzi el. A részvevők elmondhatják a lakóknak, hogy az érdekelt vállalatok képviselői dicséretes figyelemmel hallgatták meg panaszaikat, le is jegyezték azokat, s Reischl Antal ígéretet tett, hogy az idő hiányában meg nem válaszolt kérdésekre az érintettek írásban fognak nyilatkozni. Ez intézkedés, de a megnyugtató — a vita igazi lezárása az lenne, ha a lakók magyarázat helyett mielőbb panaszaikra kapnának orvoslást, s nem papíron, hanem, a környezetükben láthatnák interpellációjuk eredményét. Zsigovits Edit HOL A HIBA? Lakni— tudni kell! — Csak a lakások rosszak? — kérdezem Tóth Mártont, a Fővárosi Beruházási Vállalat kirendeltségvezető főmérnökét, aki már többször volt előzékeny szakértő kalauzom a lakásépítés hibáinak felderítése érdekében végzett munkámban. — Beszéljünk egyszer a lakóról is — válaszol a főmérnök —, nézzük meg a lakónak a beköltözés után keletkezett panaszait és mondjuk ki az igazságot: lakni tudni kell. — Nem tudunk lakni? — Nem mindenki tud megfelelő módon bánni a korszerű új lakással és ebből panaszok, károk, gondok keletkeznek. Vizsgáljuk meg a lakó panaszait — és magatartását — a lakással, az épülettel és a környezettel kapcsolatban. — Az egészen új, frissen átadott lakóépületbe költözők tekintélyes része nincs tisztában a szellőztetés jelentőségével. Talán furcsán hangzik, de az új épületnek több friss levegőre van szüksége, mint a benne élő embernek. Bármilyen technológiával épül a ház, rengeteg vizet tartalmaz. Egy köbméter habarcsban 200 liter víz van, körülbelül ugyanennyi a friss betonban. Ez a vízmennyiség csak folyamatos szellőztetéssel tüntethető el. Az egyszeri erős fűtés, a gyorsszárítás csak a felületet szárítja ki, a falban megmarad a víz, s tovább párolog. A páradús levegő azonban lassítja a párolgási folyamatot, zárt épületben meg is áll a párolgás és olyankor következik be, hogy folyik a falakon a víz. Nemrégen egy új házba költözött lakó panaszkodott, hogy a konyhájában és éléskamrájában minden csupa penész. Megkérdeztük: hányszor szellőztetnek? Kiderült, hogy hetenkint egyszer, mert elfoglalt emberek lévén hetenkint csak egyszer takarítják a mellékhelyiségeket, akkor szellőztetnek. Az új épületekben tehát, amíg a teljes kiszáradás be nem következik, gyakran kell szellőztetni rövdebb ideig. — Nagyon sok kárt és boszszúságot okoznak önmaguknak és nekünk a parketta helytelen kezelésével. Sok háziasszony ragaszkodik a belérögződött helytelen gyakorlathoz, s havonta egyszer felsúrolja a parkettát. Ez a hagyományos, régi parkettának sem használ, a közvetlenül a betonra ragasztott mozaik-parkettára pedig egyenesen végzetes. A felsúrolt parketta vagy hullámos lesz, vagy kiszáradás után zsugorodik és milliméternél szélesebb rések támadnak a lapok között. A legokosabb dolog a parkettát lakkozni, ami nem egészen olcsó mulatság, de rendkívül kifizetődő, és főleg kényelmes dolog. Újonnan átadott házakban előfordul, hogy bizonyos javítások érdekében egy időre el kell zárni a víz és gáz fővezetékét. A lakó nyitvahagyja a vízcsapot, elmegy hazulról, a víz megindul, s következik az árvíz. A közelmúltban ,a Kacsóh Pongrác úti lakótelepen okozott ily módon özönvizet egy feledékeny lakó. Fel kellett törni a lakását, de akkor már a liftaknába is befolyt a víz, átáztak a motorok, leállt a felvonó. Elképzelhető, mit jelent ez egy 10—12 szintes épületben. S elképzelhető, milyen veszedelmet jelent egy hasonló okból bekövetkezett gázömlés. Ha már a víznél tartunk, említsük meg, hogy a vízcsapok úgynevezett bőrözése műanyagból készül, elég hamar elkopik, a javítása néhány forintba kerül, a javítás elmulasztása sokszorosan több kárt. Nem elég tehát egy lakásba beköltözni, de megfelelő gondozással és ápolással „be kell lakni” a lakást, amint az új gépjárművet is be kell járatni. e — Miféle „bűnöket” követnek el a lakók az épület ellen? — Felmérhetetlenül sokat. Az emeleteket, ajtókat jelző s más rendeltetésű feliratokból általában fél év múlva a felét sem lehet megtalálni. A folyosón játszó gyermekek leszerelik. Azok a gyerekek, akiket a szülők nem engednek ki a házból — s ilyen nagyon sok van —, általában rengeteg kárt okoznak játék közben. Ajtókat, ablakokat tesznek tönkre, üveget törnek, de sűrűn találkozunk ravaszabb és károsabb játékokkal is. Az egyik lakótelep legnagyobb épületében hónapokig rendszeresen zárlatos lett a felvonó. Hosszú megfigyelés után sikerült leleplezni egy kisfiút, aki olyanfajta kulcsot szerzett, amilyet a liftszerelők használnak. Evvel a kulccsal azután — megfelelő szakmai ismeretek hiányában — rendszeresen zárlatossá tette a liftet, amelynek a javítása rengeteg időbe és pénzbe került, nem beszélve arról, hogy a magasabb emeletek lakói mit éreztek, amikor gyalog mászták meg a magasságokat. Egy másik lakótelepen egy kislány volt a tettes, aki cérnával betekerte a lift érintkező kapcsolóját, és evvel okozott káros, veszedelmes zárlatot. A szülők, amikor figyelmeztették őket, általában a gyereknek fogták pártját. — Végre — folytatja a főmérnök — oda is eljutottunk, hogy a modern lakóházakban szemétledobó csőrendszert építhetünk. Ez 40—60 centiméter átmérőjű eternitcső, amelynek az alján állnak a kukatartályok, s azokba hullik a szemét. Már amikor hullik. Mert amikor a jó lakó egyszerűen összehajtogatott tévédobozt vagy a frizsider csomagolóanyagát beletömi, a rugalmas anyag fennakad, fölötte felhalmozódik a romlandó szemét, bűzt és járványveszélyt okoz. Volt olyan eset, amikor hosszú métereken, emeleteken át ki kellett bontani a falból a szemétledobó csöveket, mert rongyos télikabátot és megunt szőnyeget gyömöszöltek bele. A szeméttel kapcsolatban megemlíti a főmérnök — viszszatérve egy pillanatra a lakáshoz —, hogy a tisztaság mániákusai mennyi kárt okoznak önmaguknak. Sósavval „mossák” a kádakat és kagylókat, hogy minél fehérebb legyen, s evvel jóvátehetetlenül tönkreteszik a zománcozott felületet. Sokan a központi fűtés kerekeinek csavargatásával akarják szabályozni a fűtést, ami egyébként fölösleges fáradság, mert a szabályozás központilag történik. A csavargatás eredménye: meglazulnak, kikopnak a csapok, s kezdődik a vízszivárgás. — De azt hiszem, itt az ideje áttérni a környezetben okozott károkra, mert ez a legszembetűnőbb, a legelszomorítóbb fejezet. — Arról már beszélni is kár, hogy változatlanul divatos az ifjúság körében a friss falak telefirkálása, összekarcolása. Úgy tűnik, a lakótelepek köré nagy költséggel épített parkok, zöld szigetek játszóterek a lakosság számára semmiféle becsértékkel nem bírnak. Minden új lakótelepen parkosítanak. A zöld foltok építése meghökkentően sokba kerül, tegyük alapul a Kacsóh Pongrác úti lakótelepet, ahol kereken százezer négyzetméter füvesített parkot építettek. — Milyen költséggel?— Kerek ötmillióba került, s külön egymillióba a locsolóhálózat kiépítése. A parképítés először takarítással jár, azután humuszt kell szállítani, elteríteni, s fűmaggal bevetni, fákkal, bokrokkal, cserjékkel beültetni. Sok helyütt támfalakat is kell építeni, pihenőket kialakítani, padokat felszerelni, a parkon keresztül utakat és járdákat építeni. Tessék végigsétálni a telepen. A gyepesített területet kitaposott ösvények szabdalják át. Valaki későn ébredt, s hogy az útját megrövidítse, átvágott a gyepen. Néhány hét múlva kipusztult a fű, a kitaposott ösvényekről száll a por. Aki először lépett a gyepre, legfeljebb nyolc-tíz méter utat takarított meg, de a képet tönkretette. Mint építészt, mélyen elkeserít az a vandalizmus, amellyel egyébként művelt emberek, megfontolás nélkül teszik tönkre a saját környezetüket. Szó nélkül, elnéző mosollyal tűrik, hogy a gyermekeik felmásszanak a frissen átültetett, már „felnőtt” fákra, amelyeknek egy év kell a meggyökeresedéshez. Egy több éves fának az átültetése 3000 forintba kerül, s egy perc alatt el lehet pusztítani. Az igazság az, hogy a gyepszőnyeg egy-másfél év alatt képes annyira megerősödni, hogy a kisebb gyerekek akár játszhatnak is rajta, persze nem futballt, mert tövestől kirúgdossák a gyepcsomókat. De nálunk még ki sem bújik a fű, máris rajta vannak a gyerekek és a felnőttek. A parkokat karbantartó vállalatnak sem pénze, se embere nincs arra, hogy ezeket a rendkívüli rongálásokat rendszeresen kijavítsa, így aztán a sok millió árán elkészülnek a parkok, s egy év alatt siralmas, poros grundokká változnak. Beszélgetésünk után megnéztem azt a játszóteret, amelyet a lakótelepen létesítettek 600 ezer forintos költséggel és a kerületi üzemek munkásainak társadalmi munkájával. Siralmas látvány. A pingpongasztalokat például vasbetonból készítették, s a hálót is vasból szerelték fel. Egy hónap sem telt el, s a hálókat letördelték, az asztalokat — vasbeton — megrongálták. A betonlapokból épített járdák mellett általában egy méter széles kitaposott ösvény vezet, mert a falkákban járó fiatalok, de a vásárlásból hazatérő és közben vidáman fecsegő háziasszonyok sem hajlandók kettesével járni a betonjárdán, hanem négyes-hatos sorokban, egymás mellett. Az épületek és a környezet élettartamát meg lehet hosszabbítani, s az így felszabaduló költségen új lakásokat építeni. Ezt azonban senki sem látja be. Megesett már, hogy parányi emelkedőn szánkázó gyermekeket figyelmeztettünk, a szánkó talpa valósággal legyalulja a füvet, s az ilyen ródlipályán a szó legszorosabb értelmében többé nem nő fű. A szülők részéről goromba rendreutasítás volt a válasz. Félreértés ne essék , nem a szánkázó gyereket utasították rendre, hanem azt, aki az értelmetlen rombolást szóvá tette. * A lakásépítés hibáinak feltárása közben sűrűn találkoztunk a közömbösség fogalmával, a fegyelmezetlenség riasztó példáival. E nyári séta arról győzött meg, hogy nemcsak a munkamorál terén van még rengeteg tennivaló, de az általános emberi morál terén is, mert valamit rosszul megőrjíteni, súlyos vétek a közérdek ellen. A meglevőt rombolni — legalább akkora. Báróti Géza ÚJ LEMEZEK: Palestrina: Missa sine nomíne Második motettáskönyv négy egynemű hangra A Győri Zeneművészeti Szakiskola női kara Vezényel: Szabó Miklós Barokk kamarazene Muffat, Froberger, Hotteterre műveiből Pongrácz Péter (oboa), Jeney Zoltán, Lajos Attila (fuvola), Lehotka Gábor (orgona) Sebestyén János (cembalo) Mai magyar kórusművek Szabó Ferenc, Lendvay Kamilló, Tardos Béla műveiből MRT Énekkara. Vezényel: Vásárhelyi Zoltán Bemutatjuk a Zeneművészeti Főiskola új orgonáját Közreműködik Pécsi Sebestyén, Gergely Ferenc (orgona) Magyarázó szöveg: Lukin László i