Magyar Nemzet, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

6 NAPI KRÓNIKA ■HiinnnimnnnmtHWfflHflnuumiiiffimnwu)iinwHinwiHn!n)nmiUiiHmumRflsimiffl^iHmf8jHnMHmNmiwmiimffimfliiimnflMinniiimnmmMmniraHM(MmBnm0B — Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán megkezdte évi rendes szabadságát. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága üdvözletet küldött a Ceyloni Kommunista Párt Központi Bizottsághoz, a párt megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából. — Magyar küldöttség érke­zett Tokióba, Bugár Jánosné­­nak, a Béketanács elnöksége tagjának vezetésével, a Japán Béketanács meghívására. — A csehszlovák népi ellen­őrzési szervezet delegációja Stefan Gaspariknak, a cseh­szlovák központi népi ellenőr­zési bizottság elnökének veze­tésével kedden hazánkba ér­kezett. A delegáció a magyar társintézmény munkáját ta­nulmányozza. — Gazdasági fejlődés és irányítási módszerek Magyar­­országon címmel megjelent Tímár Mátyás műve a Köz­­gazdasági és Jogi Könyvki­adónál. A szerző öt fejezetben elemzi az elmúlt húsz eszten­dő fontosabb gazdaságpoliti­kai intézkedéseit és hatásu­kat — öt évre szóló együttmű­ködési egyezményt írtak alá Varsóban július 2-án a ma­gyar és a lengyel rádió és te­levízió között. Ugyanakkor aláírták az 1968—69. évi együttműködési munkatervet is. — Moszkvába utazott dr. Eperjesi László, az IBUSZ he­lyettes vezérigazgatója az IBUSZ és az Inturiszt szovjet utazási iroda közötti tárgyalá­sokra és az 1969. évi egyez­mény aláírására.­­ Az ormánsági mocsarak lecsapolása megkezdődött. A 12 évig tartó hatalmas vízren­dezési és talajvédelmi prog­ram során véglegesen felszá­molják a terület mocsárvilá­gát. Hat ormánsági tsz terü­letét érinti idén a lecsapolás, megközelítően ötezer holdat víztelenítenek, s itt már jö­vőre biztonságossá válik a ter­melés. Az Ormánságban folyó lecsapolási munkát szolgálja közvetve a vidék legnagyobb vízgyűjtőjének — a Drávának — a mederrendezése is. A vízügyi igazgatóság a jugo­szláv szervekkel együttmű­ködve fog a nagyszabású mun­kába.­­ A Csongrád megyei ta­nács vb. kedden Szentesen tartotta ülését. A tanácskozá­son Szentes város vezetői el­mondották, hogy a távlati fej­lesztési terveknek megfelelően megkezdték a városközpont emeletes lakóházakkal történő beépítését. Kijelölték a város első iparkörzetének helyét is. — A moszkvai GUM Áru­ház és a leningrádi Rosszija Szálló portáljait, illetve nyí­lászáró szerkezeteit korszerű­sítik és az alumíniumkeretek szállítására a budapesti Fém­munkás Vállalat kapott meg­bízást. — Új folyóiratot indított Állami Gazdaság címen az Ál­lami Gazdaságok Országos Központja. A kéthavonként megjelenő folyóirat első szá­ma most jelent meg. Az Álla­mi Gazdaság az üzemeket érintő gazdálkodási és fejlesz­tési kérdéseket dolgozza fel.­­ Az eszperantó nyári egyetem július 7-én, vasárnap hatodszor nyitja meg kapuit Gyulán. A nyári egyetemre 12 államból 200 vendéget vár­nak. Kiemelkedő eseménye lesz az egyetemnek a magyar nap, amikor a magyar népdal­ról és népszokásokról, a ma­gyar tájakról hangzanak el előadások. — Milyen feladatok várnak Pest megyében a kereskede­lemre, a közlekedésre és a kul­turális intézményekre a 44 órás munkahét előkészítésében — ezt a kérdést vizsgálja meg legközelebb a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. — A „Barátság karaván 1968” kedden megérkezett Barcsra. A karaván ötszáz ju­goszláv és osztrák részvevője tutajokhoz hasonló vízijármű­vön a Dráván tette meg útját. A túra magyarországi szaka­szának második napján, ma, a vendégeket folklór műsor szó­rakoztatja, osztrák, jugoszláv és magyar népi együttesek lépnek fel. A karaván részve­vői ezután autóbuszon visz­­szautaznak a jugoszláviai Ma­riborba. — A Nemzetközi Zenei Ne­velési Társaság július 2-től 8-ig,a franciaországi Dijonban tartja konferenciáját A ta­nácskozást Kodály Zoltán, a társaság tavaly elhunyt dísz­elnöke emlékének szentelik. Hazánk képviseletében a 46 tagú győri leánykórus utazott Dijonba. — KIGYULLADT EGY SZK— 4-ES KOMBÁJN kedden aratás közben a Komárom megyei bálnál Alkotmány Téesz-ben. Az önkén­tes tűzoltók riasztásával és a téesz-tagok segítségével megfékez­ték a gyorsan terjedő lángokat, mindössze 5 hold égett le. A gyors beavatkozással 200 hold búzát mentettek meg. — A Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zenekara kedden Angliába utazott. Jú­lius 15-ig turnézik és összesen hét koncertet ad több angol városban. — Ájultra verte három­éves MOSTOHALÁNYÁT Lelkes Mihály 22 éves balatonfőkajári la­kos. A gyermek, akit azelőtt is többször durván bántalmazott, az elszenvedett sérülések következté­ben idegileg leromlott. A veszpré­mi járásbíróság különös kegyet­lenséggel elkövetett súlyos testi sértésért egyévi és kéthónapi sza­badságvesztésre ítélte Lelkes Mi­hályt.­­ 250 holdas víztározót építtetett a 100 kilométer hosszú Keleti Főcsatorna tor­kolatánál, Bakonszegnél a Ti­szántúli Vízügyi Igazgatóság. Az új létesítmény segíti az ön­tözéses gazdálkodást az aszá­lyos vidéken.­­ A szalmahúzó gép alá esett munka közben a Szabolcs megyei Vasmegyer községben, a Micsurin tész szántóföldjén Kozma Sándor András 35 éves tsz-tag, s a hely­színen meghalt. A halálos baleset ügyében, a felelősség megállapítá­sára, vizsgálat indult. — A Pécsi Porcelángyár — amelyet alapítója, Zsolnay Vilmos 100 évvel ezelőtt, 1868 májusában jegyeztetett be a gyárak jegyzékébe­n centená­riumi megemlékezésként dísz­kutat ajándékoz a városnak. A két méter magas, eozin-be­­tétekkel díszített pirogránit díszkutat a Jókai téren állít­ják fel.­­ A Contergan-per hat hete fo­lyik az NSZK-beli Alsdorf város­kában. A vádlottak a grünenthali vegyiművek igazgatósági tanácsá­nak tagjai. Mint ismeretes, azzal vádolják őket, hogy a Contergan gyógyszert ellenőrzés nélkül hoz­ták forgalomba, s ezt követően az NSZK-ban tízezrével jöttek a vi­lágra testileg súlyosan deformált gyerekek. A per eddig jóformán semmiféle eredményt nem hozott. Elinor Hubert, a parlament egész­ségügyi bizottságának elnöke a háborgó kedélyek lecsillapítására sajtóértekezleten közölte, hogy a parlament az SPD javaslatára ta­nácskozik a gyógyszertörvények megszigorításáról. — A televízió műsora szerdán: 18.00: Hírek. 13.10: A TV galériá­ja. Filmösszeállítás. 18.80: A világ térképe előtt. 18.40: Mi van a pla­kát mögött? A Show-hivatal kü­lönkiadása. 19.20: Esti mese. 19.35: Közvetítés a moszkvai szovjet­­magyar barátsági nagygyűlésről. 20.20: TV-Híradó. 20.40: A szép Hippolita. Magyarul beszélő olasz film. 21.05: Szolnok művészei. Ri­portfilm. 22.25: TV-Híradó — 2. kiadás. — Az öntöző telepek szi­vattyúit országszerte szünet nélkül járatják. Ha az időjá­rásban nem következik be gyökeres változás, két héten belül elérik a félmillió holdas öntözési teljesítményt. A ha­zai vizeken 50—60 úszómű dolgozik, helyüket a pillanat­nyi szükségletnek megfelelően változtatják. Két kisebb egy­séget most a Tiszáról a Her­­nádra vontatnak, hogy gyors segítséggel vízhez juttassák a Hernád mentén szomjazó föl­deket.­­ A lottó júliusi sorsolási menetrendje szerint július 5-én Parádfürdőn, 12-én Har­­kányfürdőn, 19-én Hévízen, 26-án pedig Hajdúszoboszlón húzzák a lottó esedékes heti nyerőszámait. A havi tárgy­­nyeremény-sorsolást július 29-én Budapesten rendezik.­­ Megkezdődtek az állam­vizsgák a zsámbéki felsőfokú mezőgazdasági technikumban. A vizsgákon 58 fiatal szakem­ber ad számot felkészültségé­ről. Az államvizsga bizottsága elnökei dr. Soós Gábor és Ka­­zareczki Kálmán MÉM mi­niszterhelyettesek.­­ Családjának kiirtásával fe­nyegette meg a rendőrséget egy 28 éves ausztráliai férfi, aki, mi­után gépkocsilopás miatt le akar­ták tartóztatni, fegyveres erőddé változtatta lakását. A rendőrség egyelőre tehetetlen, mert nem akarja veszélynek kitenni az autó­tolvaj családját. A Sydney-kör­­nyéki házat tisztes távolból rend­őrök vették körül.­­ Blaiberg állapotában fo­lyamatos javulás tapasztalha­tó, hangsúlyozza az az orvosi közlemény, amelyet a szívmű­tét féléves évfordulóján adtak ki a fokvárosi fogorvosról. — FELHÍVÁS: Szobossvay Pál 20 éves könyvtáros 1968. június 22-én reggel távozott zuglói, Kövér La­jos utca 61. szám alatti lakásáról világosszürke öltönyben, világos­­zöld, kihajtott fazonú ingben, bar­na félcipőben. Karján barna szíjű órát viselt, igazolványait egy ko­pott, fekete levéltárcában magánál tartotta. A Budapesti Rendőrf­őka­­pitányság Bűnüldözési Osztálya kéri, hogy aki az eltűnt fiatalem­ber tartózkodási helyét ismeri, vagy róla felvilágosítást tud adni, értesítse telefonon a 123—456, 11— 42-es mellékállomást. — ERŐS FÖLDRENGÉS — 5,8 fok a 10 fokos Richter­­skálán — rázta meg Mexico­ Cityt keddre virradó éjjel. A telefonösszeköttetés és a vil­lanyáram-szolgáltatás megsza­kadt, s a magasabb épületek ablakai betörtek. A földrengés 10 másodpercig tartott.­­ Az Éden Night Club Buda új műsoros szórakozóhelye régi kí­vánságot teljesít korai műsorkez­désével. A negyed 11-kor kezdődő műsorban Gábor Ila, Buss Gyula, Zilahy Hédi, Czeglédi László, Raj­­czi Gyöngyvér, Kardos Edit, Zsé­­dely Marika és Rajka Péter lép­nek fel. Sztriptíz: Szabó Erika. A műsor háromnegyed 12-kor ér vé­get. Falvay Vera és együttese éj­jel 3-ig szórakoztatja a vendége­ket. Asztalrendelés tel.: 355—163. X — A Tengerész Veterán Em­lékbizottság július 4-én dél­után öt órai kezdettel össze­jövetelt tart a Nyomdász­klubban (Budapest, VIII., Köl­csey utca 2.). Sitkei Sándor tengerész veterán tart beszá­molót a cattarói matrózláza­dás ötvenéves évfordulója al­kalmából a jugoszláv kor­mány által rendezett helyszíni ünnepségekről.­­ Az Egyesült Villamos­gépgyár Gyömrői úti központi gyára kedden vendégül látta az ott dolgozó családtagjait. Mintegy 500-an — nagyrészt fiatalok — látogattak el a gyárba A vendéglátás fő célja az volt, hogy a fiatalok ér­deklődését felkeltsék a gyár iránt. Már a látogatás napján 15 fiatal kérte, vegyék fel ipa­ri tanulónak a vállalathoz. — Szocialista szerződést kö­tött a kereskedelem tudomá­nyos továbbfejlesztésére a Belkereskedelmi Minisztérium a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetemmel. — ANGLIÁBAN NEM LESZ LOTTÓ: az angol alsóház keddre virradó éjjel szavazott a „nemzeti sorsjáték” beveze­téséről, s a javaslatot 166 sza­vazattal 76 ellen elvetették. A Times vezércikke „költséges és primitív dolognak” nevezte az állami sorsjátékot. Jelenleg ugyanis minden magánbukmé­ker 33 százalékos adót fizet a bruttó bevétel után a kincs­tárnak, s ez az államnak egy fillérjébe sem kerül. Az álla­mi lottó szervezése nagy költ­séggel járna, s kétséges, hogy a tiszta haszon elérné-e a 33 százalékot.­­ Egy hét a Balatonon címmel olcsó üdülési akciót kezdeménye­zett két évvel ezelőtt a Siófoki Idegenforgalmi Hivatal, csoportos és egyéni vendégek részére Siófo­kon, Balatonlellén és Fonyódon. Az idén ugyanezeken a helyeken a múlt évinél is olcsóbban tölt­hetnek egy hetet a vendégek. A fiatalok a KISZ KB balatonszeme­­si „Hullám” kempingjében előze­tes lekötés nélkül bármikor olcsó szállást kaphatnak. A 250 jól be­rendezett sátorban egy éjszaká­ra, ágyneműhasználattal együtt mindössze hat forintot kell fizet­niük.­­— Évadzáró társulati ülést tartottak kedden a Szegedi Nemzeti Színházban. Vaszy Viktor igazgató értékelte az elmúlt évadot, majd bejelen­tette, hogy a következő szín­házi évadra Keresztury De­zsőt dramaturgként szerződ­tették a társulathoz, valamint, hogy ősztől a kamaraszínház nevét Szegedi Játékszínre vál­toztatják. — Orkánkabátok­at, kosztümöt és más ruházati cikkeket vásárolt Szegeden jugoszláv állampolgárok­tól Nyircs­ák Andrásné berzéki la­kos. A miskolci járásbíróság 800 forint pénzbüntetésre ítélte, s a vásárolt árukat a vámhatóság le­foglalta. A devizagazdálkodást sértő, hasonló bűncselekményért ítélték el 800, illetve ezer fo­rint pénzbüntetésre Gulyás Ferenc ináncsi, Lakatos László szikszói, Tóth Miklós sajószentpéteri, Kurt Lászlóné miskolci és Csendi Ár­­pádné berzéki lakost is.­­ A Rákóczi-kincseket és a magyar bútorművességet be­mutató állandó kiállítás nyílt meg a sárospataki Rákóczi­­várban. A hajdani kollégium korhűen helyreállított szár­nyában iskolatörténeti kiállí­tást nyitnak, amely a többi között Comenius, a nagy hu­manista nevelő működését do­kumentálja.­­ Kétezer csökkent munka­képességű dolgozó helyzetéről tárgyalt kedden a Szolnok megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A vb-ülés állást fog­lalt abban, hogy elsősorban munkaalkalmak biztosításával kell a betegségben megrok­kant dolgozók segítségére sietni.­­ A két és fél éves gyere­kek óvodai elhelyezéséről ta­nácskoztak kedden a Művelő­désügyi Minisztériumban meg­tartott országos értekezleten a megyei óvodai felügyelők, va­lamint az illetékes szakterüle­tek képviselői.­­ Néhai Káldor Márton, a múlt évben elhunyt újságíró, zeneesz­tétikus és zeneszerző síremlékét vasárnap, július 7-én, délben 12 órakor avatják a Farkasréti teme­tőben (XVI./l. parcella). — HALÁLOZÁS. Mély fájdalom­mal tudatjuk, hogy dr. Wilde Fe­renc ny. középisk. tanár júl. 1-én elhunyt. Temetése 6-án, szomba­ton 3 órakor az Újköztemető ha­lottas házából.­­ — Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy dr. Szendey Fe­renc körzeti és gyermekszakor­vos, június 29-én elhunyt. Búcsúz­tatása július 4-én fél 2 órakor lesz a Farkasréti temetőben. X — Sírkőavatás: Vaszarics Vilmos sírkőavatása július 6-án fél 4 óra­kor lesz az óbudai temető 20-as parcellájában. X NON STOP ZENE (Hegedűs István rajza) WWWftWWAWWWJWWWtfWWWWtftWWSWW Kisebb felhőátvonulások Várható időjárás szerda estig: kisebb felhőátvonulások, eső nél­kül. Mérsékelt északkeleti—keleti szél. A nappali felmelegedés lé­nyegesen nem változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 26—30 fok között. A Duna vízállása Budapestnél: 290 centiméter. _ Magor Nemzet. * ^ ~ ' 1968. július 5* VÁNDOR KRÓNIKA Rijekai történet Szemerkélő esőben sétáltam fel Trsatra, Rijeka Budájára. Így többet láthattam az ad­riai kikötő Susak nevet viselő városnegyedéből, s amint egy­re feljebb jutottam, mind ig é­­zőbben tárult ki előttem a karsztos hegyoldalakra felka­paszkodó mediterrán város és a haragoskék tenger. Trsatból, az ősi hegyi városkából elő­ször a Frankopanski térre né­ző templomot, s a vele egybe­épült ferencesrendi kolostort néztem meg. A XV. század­ban emelt kegytemplom is sok látnivalót kínált, hajdani egyházi vezetők és vagyonos nemesurak síremlékeit, aztán a kolostor körös-körül árkádos udvara, majd a belső udvar­ból nyíló, múzeummá átala­kított kápolna. A falakon pri­mitív rajzok, festmények, egyik-másik két-háromszáz éves, s valamennyi háborgó tengeren hányódó, már-már elsüllyedő hajót ábrázol. Mindegyiken ott a hajósok és utasok védőszentjének, szent Kristófnak hálát adó szöveg is, amiért megmentette a ha­jót és utasait a biztosnak lát­szó pusztulástól. Mire a két udvaron s a templom folyosó­ján át visszatértem a bejá­rathoz, az idő is kiderült, a szél is alábbhagyott. Éppen lazítani akartam öl­tözékemen, amikor odajött hozzám a néhány lépésre álló két nő egyike, a fiatalabb, és németül kérdezett valamit. Először csupán annyit értet­tem, hogy valamilyen katonát keres. Megkérdeztem, nem magyar-e véletlenül, azután hogy nem tud-e eszperantóul vagy franciául, azok segítsé­gével talán könnyebben szót érthetnénk. Nem, német és semmilyen más nyelven nem beszél. Újrafogalmazta a kér­dést, s akkor úgy véltem, azt a katonakórházat keresi, me­lyet felfelé jövet a Joakima Rakovca úton láttam. Huszon­öt—harminc évesnek néztem, nem volt szép, de nem is csú­nya, öltözéke szolidan elegáns, hasonlatos szerény, kissé této­va modorához. A háttérben várakozó nő az anyja lehetett, túl járt az ötvenen, az arcuk karakterét meghatározó voná­sok meglepően azonosak vol­tak. Az­ idős nő teljes feketé­ben volt, s miközben várta tudakozódó leányát, oda-oda­­pillantottam, fölfedezhettem rajta valami zavart riadtságot, de furcsa elszántságot is. Harmadszorra megértettem a fiatalabb nőt A német ka­tonatemetőt kereste, az itteni harcokban elesett német ka­tonák temetőjét. Az apja sír­ját kereste, melyhez a mama a háború óta készül elzarán­dokolni. — Német katonatemetőt ke­res ... itt? ... Ebben az or­szágban? — kérdeztem leplez­­hetetlen megdöbbenéssel — Igen — felelte a nő, még mindig nem fogva fel meg­hökkenésem okát. — A ma­­máék egyik jó barátja hozta annak idején a hírt, hogy itt esett el a papa. Még a helyet is pontosan leírta, ahol töb­bed magával eltemették... A helyet meg­találtuk, de kato­­nasírnak­ ott nyoma sincs. Mondhattam volna neki, hogy a karaszthegységet át­szelő vasútvonal mentén lát­tam és sok hősi emlékművet, a második világháború véres partizánharcainak emlékét megörökítő kő, márvány, bronz emlékművet, rajtuk nagyméretű márványtáblák, sűrűn televésve az elesett ju­goszláv férfiak nevével, de nem láttam egyetlen sírhal­mot, egyetlen kis emlékművet sem, amely az itt megsemmi­sített németek nevét őrizte volna meg. Ahogyan nem lát­tam Lengyelországban, a Szov­jetunióban, Franciaországban, Csehszlovákiában sem. Hallgatásom egyre kínosab­ban feszélyezhette, a mama lassan megfordult, megindult kifelé a parkból. Tanácsolhat­tam volna, hogy nézzen be a Frangepán tér két kis vendég­lőjébe, az ott kvaterkázó helybeliek között biztosan akadna, akitől választ kaphat­na azokról a német katona­­sírokra. De hátha éppen egy volt partizánt, egy túszként kivégzett férfi vagy hő fiát kérdezné meg. Okosabbnak tartottam, ha a kolostor szer­zeteseinél tájékozódik. — Én nem is akartam ide­jönni ... de a mama azt mond­ta, neki meg kell találnia a pápa sírját... — mentegetőd­­zött végül, aztán megköszön­ve az útbaigazítást, sietve be­lépett a templom folyosójára nyíló ajtón. Megnéztem a Frangepánok egykori várát, ma a rijekaiak kedvelt szórakozó-kiinduló­­helye, aztán a hangulatos kis városkát. A kolostorkert végé­ben, az emeletes iskola előtt ott találtam a hősi halottak nevével teleírt emlékművet. S közben egyre a két német nő különös zarándokútán járt az eszem. Este lett, mire Opatijába, szállásunkra hazaértem. Az egésznapos kirándulás élmé­nyeivel voltam tele, a kikötő, a sok ezer tonnás tengerjáró hajók, a nyüzsgő piac, az is­kolákból kirajzó diákok, az egykori kormányzósági palo­tában berendezett tengerészeti múzeum, a sokszor megcso­dált, sajátos hangulatú épü­letek s a pálmafák képeivel, néhány perces találkozások benyomásaival, de mind kö­zül annak a német nőnek az alakja volt a legélesebb. Már bántam, hogy nem kísértem be a kolostorba, aztán tovább kereső sétájukra, arról bizto­san nem mondtak le a rend­­házban kapott felvilágosítás után sem. Hozzájuk­­ kellett volna szegődnöm, hátha si­került volna jobban belelát­nom annak a három ember­nek a tragédiájába, a német nép mélységesen mély drámá­jába- Gergely Mihály Tettének oka: 18 000 forint Napi hír: Mellbe szúrta 74 éves feleségét Henn József 88 éves nyugdíjas vasárnap Bu­dapesten, az V., Kálmán Imre u. 16. szám alatti lak­ásban, ve­szekedés közben. Az idős asz­­szony kórházba szállítás köz­ben meghalt. A leányával, vejével, két unokájával élt a két és fél szo­bás lakásban a 88 éves Henn József és felesége. Néhány év­vel ezelőtt Zánkáról jöttek fel a lányukhoz; öregségi nyugdí­jukból és a három gyermekük­től kapott — bíróság által megítélt — tartásdíjból éltek. Lakásért, szolgáltatásért nem kellett fizetniük, s így össze­spóroltak néhány ezer forintot. A család békessége lényegében e mintegy 18 ezer forintos ta­karékbetét miatt bomlott meg. A 88 éves öregember ragasz­kodott a pénzéhez, ezzel mint­egy a függetlenségét látta biz­tosítva. Felesége eldugta előle a betétkönyvet, s annak helyé­ről csak a lánya tudott. Múlt év nyarán ebből már támadt vita — az öregember életve­szélyesen megfenyegette a fe­leségét. Akkor a család men­tőkkel kórházba vitette az öre­get, négy hónapig kezelték az Országos Ideg- és Elmegyógy­intézetben. A zárójelentés egy mondata: „Gondolkodása al­katilag ép, tartalmilag badar féltékenységi, üldöztetéses, meglopásos téveszméket han­goztat, amelyek lazán rende­ződnek.” Amikor hazavitte a családja, továbbra is mondogatta — szomszédoknak, ismerősöknek —, hogy elkívánják tőle a pén­zét, a gyerekei úgy mondják: Mi eltartjuk a papát, minek magánál a pénz? Június 30-án, vasárnap reg­gel korán kelt a család, a gye­rekek sporteseményre mentek, a lányuk vasalt, a vő egy csö­pögő vízcsapot javított. Vesze­kedés, hangos szóváltás koráb­ban sem volt a családban, azon a reggelen sem. Az öregember hallszerű szobájuknak az aj­taja mögé bújt, s amikor fele­sége az előszobából belépett, egyszerű fanyelű szalonnázó bicskáját belevágta a mellébe. A nő akkor lépett be a szoba másik ajtaján, amikor az öreg lendülésre emelte a kezét. Le­fogta volna, de a szoba távol­sága közöttük volt — elkésett. Hang nem esett a halálos szú­rás előtt, utána az öregasszony még a lányát hívta. A szomszédok a tragédiáról csak a mentők megjelenésekor értesültek. A hivatalos szer­vekhez az öregember első sza­va az volt: „Én lettem, készül­tem rá.”­ ­.

Next