Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Világpolitika kötőszavakban A lengyel emigránsok Párizsban megjelenő lapjában, a Kultúrában Juliusz Mieroszewsky rezignáltan panaszolja, hogy most itt volna az alkalom az európai „status quo” megváltoztatására, de az amerikaiak tétlenek és elszalasztják a kínálkozó lehetőséget. Korántsem arról van persze szó, mintha az Egyesült Államokban mindenki békésen beletörődött volna abba, hogy Közép- és Kelet- Európa a második világháborút követő fejlődés során kiszakadt a tőkés világrendszerből. Ma is akadnak jócskán olyanok, akik nem bocsátják meg Franklin Roosevelt jaltai „árulását”, és revansot követelnek.De a hivatalos politika az ötvenes évek végefelé már tisztába jött azzal, hogy a kapitalizmus és a szocializmus között húzódó választóvonal Európában olyan határ, amelyet legalábbis katonai értelemben célszerű tiszteletben tartani. Ha e felismerés okaira vagyunk kíváncsiak, kár lenne nemes indítékokat keresni. A dolog nyitja egy egészen egyszerű prózai kényszerűség, amit néhai Kennedy, még mielőtt elnökké választották volna, frappáns történelmi hasonlattal világított meg honfitársai előtt. 1958 augusztusában az amerikai szenátust emlékeztette arra, hogy 1558-ban Anglia elvesztette Calais-t és ezzel megszűnt az a hídfőállás, amelynek birtokában az angolok szinte kényük-kedvük szerint alakítgathatták az európai politikát. Amerika Calais-ja a tömegpusztító fegyverek monopóliuma volt, s amikor ezt elveszítette, „alapvető katonai és politikai stratégiája alól rántódott ki a hatalmi bázis”. Az erőviszonyokat pontosan, grammra mérni, természetesen nem lehet. A Pentagon időről időre közzéteszi a maga becsléseit, de ezek a mérlegek mindig rejtenek magukban bizonyos politikai célzatosságot. Mégis, ha egy évtizedre visszamenőleg átnézzük a hivatalos amerikai értékeléseket, megállapíthatjuk, hogy az erőviszonyokat univerzális méretekben kiegyenlítetteknek tekintik, s azok az aprócseprő eltolódások, amelyeket időről időre kimutatnak, az egyensúlyhelyzetet alapjában nem billentik ki. Mostanában emlegetnek egy új elemet, amely még inkább indokolja Washington számára az óvatosságot. Amerika Calais-jétől a legutóbbi időkig a szovjet interkontinentális föld-föld rakéták folytán volt sebezhető az Egyesült Államok. Ma már azonban teljesen felnőtté vált a szovjet hadiflotta, amely otthonosan mozog valamennyi világóceánon, tengeralattjárói keresztülkasul szelik az összes tengereket, s hatékony védővonalat kiépíteni a róluk kilőhető víz-föld rakéták ellen, még kevésbé lehet, mint föld-föld rakéták ellen. McGeorge Bundy ezeknek a materiálisan is tapintható változásoknak a vizsgálata alapján jutott arra a következtetésre, hogy vége a vagy-vagy korszaknak a világpolitikában. A tekintélyes Foreign Affairs hasábjain megmagyarázza, mit ért azon, hogy a világpolitika lényegét már nem a „vagy-vagy”, hanem az „és” kötőszó fejezi ki. A magyarázat veleje, hogy nem egyedül az Egyesült Államok dönti el, mi történjék és hogyan a világban. Az alapképlet eszerint a világpolitika bipolaritása. A világpolitika kétközpontúsága problémákat okoz azoknak az elkötelezettségeknek a vonalán, amelyek a szuperhatalmakat szövetségi vagy együttműködési kapcsolatba hozzák más országokkal. A pólusok körül több koncentrikus kör helyezkedik el, a legbelsőt a katonai szövetségekben levő országok alkotják, s a legkülső körben vannak olyan országok, amelyek ingadoznak az erőtérben és hol az egyik, hol a másik pólus vonzásába kerülnek. Ezáltal a kölcsönös függések bonyolult hálózata jön létre, amit az angolok az „interdependence” szóval fejeznek ki. A hatásoknak és ellenhatásoknak szüntelen áramlása teszi ellentmondásossá a világpolitikát. Gondoljunk csak az amerikaiak vietnami politikájának labirintusára: Washington tiltakozik Saigonnál az ellenzéki elnökjelölt Dzu elítélése miatt. Johnson újabb katonai lépéseket helyez kilátásba, ha Saigon úgy látja, hogy a szabadságharcosok tevékenységének élénkülése ezt megköveteli. Humphrey a szabadságharcosok politikai szervezetének részvételével választásokat javasol Dél-Vietnamban. Mindez egyetlen napon, s ezek az ellentmondó tények az International Herald Tribüne augusztus 1-i számában a címlapon egymás mellett olvashatók. A Washington és Saigon viszonyában mutatkozó zavarokból ugyanarra lehet következtetni, amire egyéb jelek is utalnak: a kisebb országok lázadoznak a világ bipolaritása ellen. A világ békéje tehát nemcsak azon múlik, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képes-e megtalálni és tartósítani a modus vivendit. Múlik azon is, hogy a köréjük épült szövetségi rendszerekben megvan-e a hajlandóság a józan együttélésre. A Neue Zürcher Zeitung a minap így fogalmazta meg ezt a problémát: a kis országoknak politikájukat a nagy politikai realitások maximális figyelembevételével kell formálniuk, s a szuperhatalmaknak maximális megértéssel kell viseltetniük partnereik nemzeti törekvései és nemzeti érdekei iránt. Ami a szocialista világrendszert illeti, ezen belül a kapcsolatok milyenségének az egész világra kiható jelentősége van. Ha az internacionalizmus harmonikus együttműködést biztosít, az eltérő érdekek minden érintett fél számára előnyös összhangját hozza létre, akkor ezáltal elmélyül az egység, nő az erő, növekszik a szocializmus vonzereje az egész világon. Zala Tamás A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Nyilatkozat elfogadásával befejeződött a pozsonyi tanácskozás A külpolitikai helyzet Általános nemzetközi érdeklődés közepette ült össze Pozsonyban hat testvérpárt küldöttsége, hogy megbeszéléseket folytasson az ágesernyői találkozót jellemző őszinteség, a barátság és kölcsönös megértés szellemében a testvéri szocialista országok együttműködésének elmélyítéséről, a Varsói Szerződés és a KGST további megerősítéséről. A pozsonyi tanácskozás nem csupán a szocialista országok életében volt igen jelentős esemény, hanem nemzetközi szempontból is fontos véleménycserének számított. Ezért érthető, hogy olyan megkülönböztetett és fokozott figyelemmel fordult a magyar közvélemény is a Duna partján összejött pártvezetők munkája felé. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak képviselői szombati tanácskozásuk befejeztével nyilatkozatot fogadtak el és hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat — amelynek teljes szövegét lapunkban ismertetjük — a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben rendkívül fontos állásfoglalásokat tartalmaz. Kitűnik belőle, hogy a baráti pártok megvitatták a szocializmusért vívott harc, a szocialista együttműködés további erősítése, a kommunista világmozgalom időszerű kérdéseit, s kicserélték nézeteiket a világpolitikai kérdésekről és az imperializmus elleni harc fokozásáról. A találkozó részvevői kifejezésre juttatták szilárd elhatározásukat, hogy országaikban fejlesztik és védelmezik a szocialista vívmányokat, s újabb sikereket érnek el a szocializmus építésében. Mint a nyilatkozat egyik leglényegesebb megfogalmazásában olvashatjuk: a testvérpártok soha senkinek sem engedik meg, hogy éket verjenek a szocialista államok közé, aláássák a szocialista rendszer alapjait. Minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy elmélyítsék országaik sokoldalú együttműködését. Részletesen foglalkozik a nyilatkozat a szocialista országok két- és sokoldalú gazdasági együttműködése fejlesztésének szükségességével. A jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban is leszögezi a találkozón részt vett kommunista és munkáspártok világos álláspontját. A részvevők pártjaik és népeik nevében további teljes támogatásukról biztosítják a vietnami nép hősi harcát, síkraszállnak az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért. Elítélik a nyugatnémet neonácizmus, militarizmus és revansizmus erőinek aktivizálódását Határozottan támogatják a Német Demokratikus Köztársaságot. Szorgalmazzák az európai biztonság megteremtését. Rendkívül lényeges fejezet foglalkozik a Varsói Szerződés megerősítésének fontosságával, hiszen ez a szerződés valamenynyiünk közös ügyének legbiztosabb védelmezője, a világbéke fenntartásának záloga. Véget ért a pozsonyi tanácskozás Pozsonyból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt pontban 10 órakor kezdődtek meg a hat testvérpárt vezetőinek tárgyalásai. A tárgyalóasztal egyik oldalán a magyar, szovjet és NDK, másik oldalán a bolgár, csehszlovák és lengyel pártküldöttség vezetői és tagjai foglaltak helyet. A megbeszélésekre a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üdülőjében került sor, amely a 300 000 lakosú szlovák főváros egyik legfestőibb részén, az úgynevezett Királyvölgyben, egy domb tetején épült. Erkélyeiről kilátás nyílik a Dunára, Magyarországra és Ausztriára. Szombaton este Pozsonyban befejeződött a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjai vezető képviselőinek tanácskozásai. A tárgyalások őszinte, elvtársi légkörben folytak. A részvevők egyhangúlag közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyet a pozsonyi Óvárosháza tükörtermében magyar idő szerint 20 órakor írtak alá. A pozsonyi tárgyalásokon részt vevő csehszlovák, bolgár, lengyel, magyar, NDK és szovjet pártküldöttség a szombat délelőtti tanácskozások befejeztével koszorút helyezett el a Szlovákia felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművén, a Slavin-hegyen. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak nyilatkozata 1968. augusztus 3-án Pozsonyban tanácskozást tartottak a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kommunista és munkáspártjainak képviselői. A tanácskozáson a következők vettek részt: A Bolgár Kommunista Párt részéről: Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanának elnöke; Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a BKP KB titkára; Pencso Kubadinszki, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Csehszlovák Kommunista Párt részéről; Alexander Dubcek, a CSKP Központi Bizottságának titkára; Oldrich Cernik, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a csehszlovák kormány elnöke; Josef Smrkovsky, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke; V. Bilak, a CSKP Központi Bizott t sága elnökségének tagja, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; Josef Lenárt, a CSKP KB titkára, elnökségének póttagja; továbbá Ludvik Svoboda köztársasági elnök, a Lengyel Egyesült Munkáspárt részéről; Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára; Józef Cyrankiewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; Zenón Kliszko, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; A. Starewicz, a LEMP KB titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről; Kádár János, az MSZMP KB első titkára; Fock Jenő, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke; Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a Német Szocialista Egységpárt részéről; Walter Slbricht, az MSZEP KB első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke; Willi Stoph, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Hermann Mátém,, a Politikai Bizottság tagja, az NSZEP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke; Günter Mittag, a Politikai Bizottság tagja, az NSZEP KB titkára; Herman Axen, a Politikai Bizottság póttagja, az NSZEP KB titkára; a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről; Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára; Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelső Tanács elnökségének elnöke; Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Pjotr Seleszt, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP KB első titkára; Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára; Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak képviselői — kiindulva abból, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet, az imperializmusnak a népek békéje és biztonsága, a szocializmus ügye ellen irányuló akciója a szocialista rendszerű országok további összefogását követeli meg, valamint számot vetve azzal, hogy a szocializmus fejlődése új feladatokat állít eléjük, melyek megoldásához elengedhetetlen a szocialista országok erőfeszítéseinek további egyesítése — szükségesnek tartották a jelenlegi pozsonyi tanácskozás összehívását. A hagyományok, a teljes nyíltság, elviség és barátság légkörében a baráti pártok megvitatták a szocializmusért vívott harc, a szocialista együttműködés további erősítése, a kommunista világmozgalom időszerű kérdéseit. Kicserélték véleményüket a jelen nemzetközi helyzet problémáiról és az imperializmus elleni harc fokozásáról. A kommunista és munkáspártok képviselői megtárgyalták a szocialista államok testvéri együttműködése erősítésének és fejlesztésének útjait. Azoknak az éveknek folyamán, melyek a fasizmus széthúzása és a munkásosztály hagyzatomra kerülése óta teltek el, a szocializmus útjára tért európai országok népei a társadalmi élet minden területén győzelmeket arattak. Ezekben az években — legyőzve a nehézségeket és állandóan tökéletesítve a pártok munkáját — minden szocialista országban hatalmas ipart hoztak létre, átalakították a falu életét, szakadatlanul fejlődik a nemzeti jólét, virágzik a népek nemzeti kultúrája. A dolgozók milliói öntudatos politikai életre serkentek. Különösen nagy sikereket ért el a szocializmus és a kommunizmus építésében a Szovjetunió. Rendkívül megnőtt a szocialista államok nemzetközi befolyása, szerepe a nagy világpolitikai kérdések megoldásában. Valamennyi szocialista ország közös internacionalista kötelessége ezeknek a vívmányoknak támogatása, megszilárdítása és védelme, amelyeket valamennyi nép hősi erő- feszítései és önfeláldozó munkája árán értek el. Ez az egyöntetű véleménye a találkozó valamennyi részvevőjének, akik mind kifejezték azt a szilárd elhatározásukat, hogy országaikban fejleszteni és védelmezni fogják a szocialista vívmányokat, újabb sikereket érnek el a szocializmus építésében. A testvérpártok történelmi tapasztalatok alapján meggyőződtek arról, hogy csak úgy haladhatnak előre a szocializmus és a kommunizmus útján, ha szigorúan és következetesen szem előtt tartják a szocialista társadalom építésének általános törvényszerűségeit és mindenekelőtt erősítik a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezető szerepét, ugyanakkor a további szocialista fejlődés kérdéseinek alkotó szellemű megoldásán munkálkodva, mindegyik testvérpárt tekintetbe veszi a nemzeti sajátosságokat és feltételeket. A szocializmus állásainak szilárdításában és az imperializmus kísérleteinek visszaverésében a sikerek biztosítéka a rendületlen hűség a marxizmus-leninizmushoz, a néptömegeknek a szocializmus, a proletár internacionalizmus eszméi szellemében történő nevelése, valamint az engesztelhetetlen küzdelem a burzsoá ideológia, az összes antiszocialista erők ellen. A testvérpártok szilárdan és határozottan szembeállítják megbonthatatlan szolidaritásukat és magas fokú éberségüket az imperializmus, valamint a munkásosztály és a kommunista pártok vezető szerepét gyengítő minden más antikommunista erő bármiféle kísérletével. Soha senkinek sem engedik meg, hogy éket verjenek a szocialista államok közé, aláássák a szocialista rendszer alapjait. Az ilyen irányú testvéri barátság és összeforrottság megfelel népeink létérdekeinek, és biztos alapot ad azoknak a társadalmi, gazdasági és politikai feladatoknak megoldásához, amelyeken országaink kommunista pártjai munkálkodnak. A testvérpártok kötelességüknek tartják, hogy állandóan gondoskodjanak a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és az összes dolgozók politikai aktivitásának növeléséről a szocialista társadalmi rend minden irányú előrehalas