Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

14 A hiányzó egynegyed A Magyar Nemzet június 30-i számában Zay László gon­dolatébresztő és érdekes írás­ban fejtegette a magyar film­szakma helyzetét, a mozista­­tiszti­kák alakulását, kiemelve a magyar filmek látogatói csökkenését. A cikkben felve­tett problémák a magyar film­gyártás, filmátvétel, filmfor­galmazás és üzemeltetés kér­déseinek szinte teljes kereszt­­metszetét átfogják, keresve az okokat a „hiányzó egyne­gyed” látogatói csökkenés fel­derítésére. Vitathatatlan, hogy a film­művészet alkotásainak megér­­­­tésében, mint ahogy erre a cikk is utal, jelentős szerepe van az egész lakosság, s az egyes rétegek általános kultú­ráltsági színvonalának, ízlés- és tudatbeli állapotának, s azoknak az eszmei, világnézeti tényezőknek, amelyek megha­tározzák a mozi­látogatók ér­deklődését a filmkultúra iránt. A mozistatisztikákból kiolvas­ható látogatói csökkenés azon­ban nem vezethető vissza ki­zárólagosan a közönség elma­radott és igénytelen ízlésére, nem magyarázható a mozi kommercializálódási folya­matával, s a cikkben felvetett moziüzemvezetői rossz ízléssel, mert egyéb, a mozik látoga­tottságára általános tendencia­ként ható tényezők is nagyobb szerephez jutnak. Csak példa­ként kívánom megemlíteni, hogy a Magyarországon egy lakosra jutó évi mozibajárások száma — a világstatisztikákhoz képest kedvező, és az évenkén­ti csökkenés ellenére is, a vi­lágranglistán előkelő helyet foglalunk el. Ez természetesen nem nyugtathat meg minket, s itt elsősorban a forgalmazás dolgozóira gondolok, még ak­kor sem, ha tudomásul kell vennünk a tévé további telítő­désével várható látogatói csökkenést is. Bizonyítás­ként érdemes idéz­ni néhány megyei statisztikai adatot. 1967.­­ félévben a ma­gyar filmeket 388 000 fő láto­gatta megyénk filmszínházai­ban, s ez a látogatói szám ez év június 30-ig 195 000 főre esett vissza. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy az elmúlt év első hat hónapjában a 388 000 fő látogatóból 96 000 fő az Egy magyar nábob és Kár­­pathy Zoltán című filmre, 54 000 fő Sellő a pecsétgyűrűn című filmre esett, vagyis az összes látogató 38,6 százaléka két magyar film látogatottsá­gából tevődött össze. Ha ilyen összefüggésben vizsgáljuk a mozistatisztikák és a magyar filmek látogatottságának az alakulását, akkor nyilvánvaló, hogy a hiányzó „egynegyed” látogatói csökkenés csak vi­szonylagos, hisz filmgyártá­sunk ez év első felében hason­ló tömegsikerű filmeket nem produkált Ha a statisztikai adatok tömegéből kiemeljük az említett két filmet, s úgy vizsgáljuk a magyar filmek lá­togatottságának az alakulását, akkor kedvezőbb képet ka­punk és a világon is elismert művészfilmjeink hazai közön­ségsikerénél megközelítőleg csak olyan mértékű csökkenés mutatható ki, mint amilyent a mozilátogatottság átlagosa­n bekövetkezett csökkenésének statisztikai adatai is mutatnak. Mindezekkel nem magyarázni kívánom a forgalmazás hely­zetét és felelősségét, de úgy érzem, hogy a moziipar sze­mélyi apparátusa, a mozik ve­zetőinek jelentős tömege nem marasztalható el egyértelműen a magyar filmek látogatottsá­gáért A cikkírónak igazat kell adni abban, hogy gondosabb előadás-gazdálkodással, a be­mutatott magyar filmek jobb forgalmazásával és lényegesen korszerűbb propagandájával, a közönségszervezés színvonalá­nak az emelésével mérsékelni lehetett volna a visszaesést, de önmagában mindez nem lett volna elegendő ahhoz, hogy ne következzen be egy általános jellegű mozilátogatói csökke­nés, ami természetesen a ma­gyar filmekre is kihatott. A forgalmazás szemszögéből vizs­gálva nem a világon is elis­mert művészi filmjeinkkel szemben — Falak, Tízezer nap, Húsz óra, Csillagosok, katonák, Hideg napok, Szegénylegények stb. jelentkezik bizonyos fokú fenntartás, hanem azokkal a középszerű és szürke, egysíkú témákat feldolgozó filmekkel kapcsolatosan nyilvánul meg bizalmatlanság, amelyek sem művészi eszközeikkel, sem for­mai, tartalmi megoldá­saikkal nem képviselnek meg­felelő színvonalat. Ha az el­múlt 8—10 hónap magyar filmmegjelenését vizsgáljuk, akkor be kell látnunk, hogy több közepesnél gyengébb fil­met mutattunk be, melyet a kritika és a közvélemény egy­aránt elutasított. Vállalatunk nagy gondot fordít az eszmei­leg művészileg, de formai megoldásaiban is újszerű, nap­jaink társadalmi problémáit sokoldalúan és bátran bemu­tató magyar filmek forgalma­zására, s ezek számára a le­hető legnagyobb előadásszám biztosítása mellett valamennyi mozival ellátott településén bemutatási lehetőséget bizto­sít A szélesebb körű forgalmazá­si lehetőség a nagyobb elő­adásszám önmagában véve nem hozza meg a kívánt ered­ményt Tudomásul kell ven­nünk, hogy elmarad az általá­nos színvonal mögött a magyar filmek propagandája, reklám­ja, korszerűtlen hazai filmbe­mutatóinkat megelőző, premier előtti és bemutató utáni utó­propagandánk egész szerveze­te, személyi és anyagi össze­függéseit vizsgálva egyaránt A hibák többsége felfogás- és szemléletbeli hiányosságokkal magyarázható. A cikkben felvetett gondo­latok mellé ezek a gondolatok is feltétlenül odakívánkoznak, mert meggyőződésünk, hogy többet is tehetnénk a magyar filmek látogatottságáért, ha a gyártó vállalat a rendezők, forgalmazók és moziüzemelte­tők között elmélyültebb és gyümölcsözőbb lesz a kapcso­lat ha javítjuk forgalmazási szemléletünket, a mozipark­­propaganda, reklám- és közön­ségszervező tevékenységét De ebben a munkában vitathatat­lan tennivalói vannak a társa­dalomtudomány művelőinek, a kritikusoknak, s általában a sajtónak, a tévének és a nép­művelőknek egyaránt. Meg­győződésünk, hogy a közönség egyes rétegei a filmművészet jelentős alkotásainak megérté­sében és befogadásában mesz­­sze elmaradnak napjaink kö­vetelményeitől. A kultúra munkásai még igen keveset tettek a filmet értő, a korsze­rűség követelményeivel együtt­haladó mozilátogató közönség létrehozása érdekében. A film­gyártás és a forgalmazás vég­célja: egyre több embernek, egyre korszerűbb műélvezetet nyújtani és ezzel együtt ezek­nek a filmalkotásra való visz­­szahatását kitapintani és érvé­nyesíteni. Ez áll feladataink középpontjában. Amíg ilyen közönséget, gyártók, alkotók és forgalmazók összefogásával következetes és tudatos eszkö­zökkel nem leszünk képesek nevelni, addig a filmjeinkkel kapcsolatos tömegigény szá­mottevő javulásával nem szá­molhatunk. Az igényesség fo­kozása és a szakmai összefogás reményében tett előterjesztést vállalatunk a magyar Film­tröszt illetékes vezetőihez és vállalataihoz, különösen a MAFILM tevékenységéhez kapcsolódva, a magyar játék­filmek propagandájának a megjavítására. Az érdekeltek július 15-én közös meg­beszélésen határoztak a kor­szerűbb propaganda és rek­lám feltételeinek a meg­teremtése érdekében, s több jelentős határozat született. Szabadfi József, a Vas megyei Mozi­üzemi Vállalat igazgatója GALOPPVERSENY vasárnap órak fél 2 órako Ne gügyög­jünk! Évek óta figyelgetem fővá­rosi ismerőseim körében azt a sajátosan gyermeteg stílust, amelyet b. g. szellemesen ki­csúfolt Gagyi című hírfejében (Magyar Nemzet, 1968. július 28.). Sokáig azt hittem, hogy csak szűkebb körben él a fel­nőttek között ez a gügyögés, s éppen csak nekem van sze­rencsém magyar nyelvközössé­günknek így beszélő tagjaihoz. De egyre jobban tágult előt­tem ez a kör, s b. g. cikke után már-már azt kell vélnem, hogy az úgynevezett pesti nyelvnek egy sajátságával van dolgunk, pontosabban: a pesti nyelvnek egyik változatában (mert több is van!) terjeng az édeskés becézésnek ez a mo­dora. Ne értsük félre, nem az el­len van kifogásunk (bizonyo­san b. g.-nek sem), hogy egy édesanya a kedveskedő sza­vaknak kifogyhatatlan bősé­gét záporoztatja rá „lelkétől lelkezett , gyönyörű magzatá­ra”. Az természetes. Élvezni való gyönyörűség a hallgatá­sa. De az már nem természe­tes, hogy például nagymamák ilyenformán csevegnek egy­mással, mosolytalanul komoly hangon: „Mindig nekem kell elvinnem Jancsikát az oviba (óvodába), mert szülei nem érnek rá, hivibe (hivatalba) mennek. Jövőre már az isibe, akarom mondani: a suliba (is­kolába) kell majd kísérget­­nem. Ja, igaz, láttad, milyen csini pulcsit (csinos pulóvert) vett a fiam a feleségének? A szünnapjára (születésnapjára). Köszi szépen, most nem gyúj­tok rá. Tudom, a védék nem dohányoznak. Mos­t nyugi (nyugalom) van köztük, ugye?” Egy kicsit sűrítettem a szemléltető példákat, a rövid­ség kedvéért így persze még émelyítőbb ez a stílus. De az íze körülbelül ez. A magyar nyelv nem ked­veli a túlzó becézgetést. Nyelvjárásainkban sem dívik. (Ismétlem, nem a dajkanyelv­ről beszélek.) Kivételnek te­kinthetjük az idegen nyelvi környezetben élő magyaroknak olyan kicsinyítő-becéző nyelvi szokását amilyen példának okáért a szlavóniai magyarok­ra jellemző. (Legújabban Lő­­rincze Lajos számolt be róla Nyelvőrségen című, nemrég megjelent szép könyvében, a 46. lapon.) Hangsúlyozom, csak a túlzóan becéző modor­ba akadunk bele. Nagyon ked­vesnek, stílusosnak érezzük, ha valamely női ruhadarabot otthonká­nak, röpiké­nek hív­nak, örülhetünk egy-egy mozi­féle sikerült játszi képzésű szavunknak is. Az szintén na­gyon megfelel a céljának, ha a kórházi nyelvben úgy egy­szerűsítik a megszólítást, hogy az ágyszámról hármaská­na­k, négyeské­nek mondják az em­beri jó szóra igazán rászoruló beteget. De ha tovább szapo­rítják a kedvességet az ilyenfé­le szavak halmozásával, tetejé­ben még a birtokos személy­rag hozzátoldásával, akkor ez egy bizonyos kritikus határér­téken minőségi változásba csap át mézesmázos, nem őszinte beszéd lesz belőle. Ilyesmit idéz föl az édeském, kedveském túlcsorduló meg­szólítás. S ide tartozik a Ko­­vácskám-, Molnárkám-féle nem rokonszenves kedvesség­sűrítmény, amelyet Lőrincze Lajos is méltán elítél (idézett művében a 110—112. lapon). Azt hiszem, azért berzenkedik ellene ízlésünk, mert azonkí­vül, hogy a becéző nyelvi elemből is megárt a sok, fur­csa felemásságot érzünk ben­ne: bizalmasság és vezetékné­ven szólítás nemigen fér ösz­­sze a hagyományos magyar szokás szerint. Vagy éppen va­lami átmeneti fokozat van ki­fejlődőben, a családnéven és a keresztnéven szólítás között? Egyelőre nem gusztusunk sze­rint­ való. Miféle lelki rugója lehet a felnőttek körében divatos szertelen becézgetésnek? Már évtizedek óta észlelhetjük azt a természetellenes igyekvést, hogy élemedett korúak, sőt, olykor aggastyánok, minden­képpen fiatalosnak akarnak látszani. Öltözködésükben, egész magaviseletükben. Úgy teszik-veszik magukat, mintha megállt volna fölöttük az idő. Pedig az idő rohanvást halad, éveink száma tornyosodik (ha megérjük). Nem segít ezen az sem, ha gyermeki gügyögéssel próbáljuk visszacsalogatni a múltat, jelenvalóvá örökíteni a tűnt fiatalságot. Még a fausti varázsige sem használ: „Ma­radj! Mi szép vagy!” Ne gügyögjünk! Ferenczy Géza .Mis­iar Nemzet A „Margitsziget” című cikkhez Mindkettőnk helyeslésével ta­lálkozott a Magyar Nemzet cikke. Valóban, milliós káro­kat okoznak a garázda, reni­­tenskedő elemek. Mi pestiek, örülünk annak, ha szépítik, csinosítják fővárosunkat. Gyönyörű játszóterek, parkok, sétányok létesülnek, s fáj, hogy mire befejeződnek a munkálatok, akkorra már szinte tönkre is teszik java részét. Minden parkban kiírták, hogy „Fűre lépni tilos!”; hogy: „A park rongálóit x forintra büntetik!” stb. azonban ille­tékes hatóságaink nem eléggé szereznek­­érvényt kiadott rendelkezéseiknek. Ez persze, csak az egyik oldala a dol­goknak. A másik az: — amikor a lakosság szeme láttára tesznek tönkre, rongálnak meg ér­tékes tárgyakat — s közülük ritkán akad, aki szóljon elle­ne. Sajnos, azért is, mert azt, aki szól, igen gyakran letrom­­folják a többiek — azok, akiknek éppúgy érdeke lenne a népi vagyon megőrzése, vé­­delmezése. A VIII. kerületi Dobozi ut­cával szemben levő játszó­teret a tanács jóvoltából, már nemegyszer rendbehozták, át­építették. A gyermekeknek többfajta játékszereket bizto­sítottak, gyepesítették a kör­nyezetét, s kerítéssel látták el. Néhány hét telt el csupán, s máris a régi kép fogadott bennünket. Megfigyeltük azt is, s jólesően nyugtáztuk, hogy a szolgálatos rendőr minden esetben intézkedik, ha szabálytalanságot észlel. Azonban nem ezt teszik a la­kók, a pesti emberek. Pedig, csakis ez a módja a garázda elemek megfékezésének. Mester Ferenc lakóbsz. elnök, Zsombik József , híradástechnikus .Vasárnap, 1968. augusztus 11. Estélyi pizsama, láncos muff, bermuda nadrág és más párizsi divatújdonságok A párizsi szalonok bemutat­ták őszi-téli nagy kollekció­jukat. Az érkező fényképek hátán szigorú felszólítás olvas­ható: augusztus 24-ig nem kö­zölhető! A szigorú titoktartás ellenére szerte a világon be­számolnak az újságírók az új, párizsi divatról, ha nem is fényképekkel, de rajzokkal il­lusztrálva mondanivalójukat. Az első szenzáció az, hogy nincs SZENZÁCIÓ, a szoknya hossza egy­­egy kollekción belül is válto­zik, még megjelenik a mini, s már megjelenik a maxi, közöt­te pedig a térd fölötti, sőt a térdet takaró szoknyahossz is. A maxihosszúság főleg a ka­bátoknál mutatkozik: a hosz­­szú kabát alatt rendszerint rövid a ruha. MME. GRES modelljei fiatalosak, ele­gánsak. Háromnegyedes ka­báthoz bermuda nadrágot mu­tat (olyasféle megoldás ez, mint Zalatnay Sarolta ruhája a táncdalfesztiválon). De hoz­zá tunikát is a szoknyával. Romantikus nagyestélyi ruhát mutat, fekete raftból „restau­rálva” a nagyanyák divatját. GIVENCHY kollekciójában a kabá­tok nagy része ragián, vagy japánszabású. A sötét színeket hozza, a világosak közül csak a sárgát és az ezüstszürkét sze­reti. A kabátjainak szabásvo­nala kifelé bővül, modelljeinél gyakori a bőrdíszítés. A raj­zunkon bemutatott kis álló­galléros kabátjának bujtatott bőröve elöl masnira kötődik. Újszerű sapkát mutat hozzá, mely átmenet a turbán és a kendő között. A jobb oldali rajz Jeanne LAMVIN egyik érdekes téli mo­dellje, a kétsorosan gombolódó téli kosztüm magas állógallér­ral. A kosztümhöz aranylánccal a nyakba akasztott nagy muf­­fot viselt a maneken. A kéz tehát nem fázik, de annál in­kább a térd ... DIOR szoknyái rövidek ma­radnak. A kabátokon a nagy gallér dominál, a vaglánszabás nála is megjelenik, a kedvelt redingot kabátot kétsoros gom­­bolással hozza. Díszítésben sze­reti szövetre a szőrmét, bár­sonyra a paillettet, a zsebeket gyakran szőrmével­­ borítja, vagy ékszergazdagon hímezi. Legizgalmasabb modellje az estélyi pizsama, tunikaszerű felső résszel, hosszú nadrággal. Ez idén legkedvesebb színe a fekete — főleg a bársony — és a pirosnak egy változata, amelyet „Dior-pirosnak” ne­vez. (f. b.) BCEI^iSZTIREJTVilNIY Mi különbözteti meg a diploma­tát az átlagembertől? — kérdezte egy újságíró INDIRA GANDHI asszonytól. A szellemes válasz így hangzott: — vízszintes 1., függőleges 18. és vízszintes 91. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: MI, AK, ST, TL, Cl, RA). 18. Becézett női név. 19. Magánszámot előadó művész. 20. A költemények formai sajátságaival foglalkozó tudomány. 21. Tetszik, jól esik. 23. Haláltusa. 24. Edényjelző. 25. A legmélyebb női hangnem. 26. LBB. 28. Nyílik. 30. A talpa irányából. 31. Angol hercegi cím. 32. Idegen csillag. 33. A létezés valamely formája. 35. Erdélyi eredetű téli almafajta. 37. Szabadító. 38. A népgazdaság egyik fő ágára vonatkozó. 39. Város a Szovjetunióban (régebbi nevén: Vjatka). 41. Harcot kezd. 42. Erős­ség, tartósság, németül. 44. Meny­asszonyok. 45. Az oxigéncsoport­ba tartozó elem. Elektromos áram­vezető képessége megvilágításra ugrásszerűen megnő, ezt technikai­lag felhasználják. 47. Szovjet ifjú­sági regényhős (Csuk társa). 48. Aranypénz az USA-ban (tíz dol­lár). 49. Tudomány, ismeret, mun­katerület valamely ága. 51. A rac­ka juh, vagy kecske szőréből ké­szült,­­ festetten, durva erdélyi posztó. 56. Egyik miniszté­riumunk mérbetűi. 58. K út, fel is út. 59. Régi hajító­fegyver. 60. Faféreg. 61. Francia férfinév. 63. A Duna egyik mellék­folyója (Münchenen folyik keresz­tül). 65. Hölgyek, németül. 66. A verseny kezdete. 68. Gárdonyi egyik regényalakja. 69. Hó­nap, németül. 70. Fizikai dol­gozó (tréfás szóval). 72. vala­­m­ely keverék, legtöbbször fo­lyadék, amelyben az egyes anya­gok molekulákra szétoszolva össze­keveredtek. 74. Korhely. 75. A fed­dés, rosszallás, korholás egyik ki­fejezése. 76. Modern építőanyag. 77. Lábrész. 79. Időelőtti. 81. Mula­­tás közben a jókedv egyik hangos megnyilvánulása. 82. Nagyon csú­nya. 83. Hórihorgas. 84. Kossuth­­díjas természetrajzi filmrendező (Nagy István). 86. A gyomor egyik jelzője. 88. Költő (József). 89. Dísz­ként használt szalag. 90. Francia tábornok (Jean-Baptiste), Napó­leon egyik hadvezére. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: MS, FA, AT, DE, PE, AA). 1. Cse­lez (a labdarúgásban). 2. Becézett Izabella. 3. Csend legyen! 4 kilógó dolog, mely valamely ravaszságot jelent. 5. Hivatalos jellegű papír. 6. Mindkét nevelőnk. 7. A teljes jo­gú polgárok felső ruházata az óko­ri Rómában. 8. A talpad irányá­ból. 9. A japán szigetek őslakó né­pe. 10. Erdélyi folyó. 11. Alma­, a Kazah SZSZK fővárosa. 12. Min­den évben. 13. Humoros kalandre­gények népszerű írója (írói nevén P. Howard). 14. Szabad, németül. 15. ISS. 16. Főzeléknövény. 17. Csel­szövés, ármány. 22. Mélyen néz a kútba, s benne vizet kémel. 24. Aludj baba, aludjál. 25. A göngyö­leg, csomagolóanyag súlya, névelő­vel. 27. Főleg vízparti bokros, cser­jés, fás hely. 29. A fényerősség (fényáram) egysége. 31. Megfele­lő. 32. Híres belga üdülő- és fürdő­hely, az Ardennek erdős vidékén. 34. Torlódva tódul, nyomul, sodró­dik. 36. Házikó. 37.­­ Charta, Föld­nélküli János angol király által aláírt szabadságlevél. 38. Bor, sör, rum, likőr stb. 40. A névszóval je­lölt személy, dolog miatt. 42. Ki­váló osztrák zeneszerző (Joseph), a bécsi klasszikus stílus mestere. 43. Régi magyaros ruhadarab. 46. Ősi fegyver. 48. Savanykás gyü­mölcs. 49. Meredek falú, keskeny, mély völgy, amelyet rendszerint a víz vájt ki. 50. Török államférfi, volt köztársasági elnök. 52. A jog erejénél fogva, latin kifejezéssel. 53. De Valera ír köztársasági elnök ,,ékes” keresztneve. 54.­­szentmár­­ton, község a dunavecsei járásban. 55. A családfő egyik becézése. 56. Szembetűnően kiemelkedik. 57. Francia festő (Édouard), az imp­resszionizmus úttörője. 59. Énekes. 60. Orosz kérdőszó. 62. Tanulással szerzett tudás. 64.­­ Kisebb katonai egység. 65. Darabonként, a kiske­reskedelemben szokásos módon, éktelen idő­szóval. 66. Hirtelen éles hangot hallat. 67. Kártyajáték. 70. Közigazgatási egység. 71. Francia gróf. 73. Learatott, de még szántat­­lan gabonaföld. 76. Üdülő- és für­dőhely a Fertő-tó közelében. 77. Alkotó részeire, elemeire szed. 78. Amely személyt. 80. Kilátásba he­lyez. 83. MÉL. 84. Zsiradék. 85. Dá­tumrag. 87. ÖBA. Beküldendő a vízszintes 1., füg­gőleges 16. és a vízszintes 91. sorok megfejtése. Határidő: augusztus 22. AZ ÚJSÁGÍRÓ KÉRDEZ Valló Emil* Július 28-i számunk keresztrejt­vényének megfejtése: Az ember elmosogatja az edényt, kimossa az asztalterítőt és három hét múlva kezdhet mindent elölről. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek: Bártfai Endre, VIII., Népszínház u. 22. Fellegi Antal, VII., Verseny u. 4. Fodor Tulipán, XI., Ulászló u. 18. Vigh Bertalanná, XII., Böször­ményi út 3. Zavagyák Emil, VDL, Rákóczi tér 11. Csillik Mihály, Sze­ged. Koczka Kálmánná, Debrecen. Pápay Gyuláné, Szolnok. Révfalu­si Erzsébet, Tamási. Utasi István, Pétfürdő. A nyerteseknek a lottószelvé­nyeket postán elküldjük.

Next