Magyar Nemzet, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
14 A hiányzó egynegyed A Magyar Nemzet június 30-i számában Zay László gondolatébresztő és érdekes írásban fejtegette a magyar filmszakma helyzetét, a mozistatisztikák alakulását, kiemelve a magyar filmek látogatói csökkenését. A cikkben felvetett problémák a magyar filmgyártás, filmátvétel, filmforgalmazás és üzemeltetés kérdéseinek szinte teljes keresztmetszetét átfogják, keresve az okokat a „hiányzó egynegyed” látogatói csökkenés felderítésére. Vitathatatlan, hogy a filmművészet alkotásainak megértésében, mint ahogy erre a cikk is utal, jelentős szerepe van az egész lakosság, s az egyes rétegek általános kultúráltsági színvonalának, ízlés- és tudatbeli állapotának, s azoknak az eszmei, világnézeti tényezőknek, amelyek meghatározzák a mozilátogatók érdeklődését a filmkultúra iránt. A mozistatisztikákból kiolvasható látogatói csökkenés azonban nem vezethető vissza kizárólagosan a közönség elmaradott és igénytelen ízlésére, nem magyarázható a mozi kommercializálódási folyamatával, s a cikkben felvetett moziüzemvezetői rossz ízléssel, mert egyéb, a mozik látogatottságára általános tendenciaként ható tényezők is nagyobb szerephez jutnak. Csak példaként kívánom megemlíteni, hogy a Magyarországon egy lakosra jutó évi mozibajárások száma — a világstatisztikákhoz képest kedvező, és az évenkénti csökkenés ellenére is, a világranglistán előkelő helyet foglalunk el. Ez természetesen nem nyugtathat meg minket, s itt elsősorban a forgalmazás dolgozóira gondolok, még akkor sem, ha tudomásul kell vennünk a tévé további telítődésével várható látogatói csökkenést is. Bizonyításként érdemes idézni néhány megyei statisztikai adatot. 1967. félévben a magyar filmeket 388 000 fő látogatta megyénk filmszínházaiban, s ez a látogatói szám ez év június 30-ig 195 000 főre esett vissza. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy az elmúlt év első hat hónapjában a 388 000 fő látogatóból 96 000 fő az Egy magyar nábob és Kárpathy Zoltán című filmre, 54 000 fő Sellő a pecsétgyűrűn című filmre esett, vagyis az összes látogató 38,6 százaléka két magyar film látogatottságából tevődött össze. Ha ilyen összefüggésben vizsgáljuk a mozistatisztikák és a magyar filmek látogatottságának az alakulását, akkor nyilvánvaló, hogy a hiányzó „egynegyed” látogatói csökkenés csak viszonylagos, hisz filmgyártásunk ez év első felében hasonló tömegsikerű filmeket nem produkált Ha a statisztikai adatok tömegéből kiemeljük az említett két filmet, s úgy vizsgáljuk a magyar filmek látogatottságának az alakulását, akkor kedvezőbb képet kapunk és a világon is elismert művészfilmjeink hazai közönségsikerénél megközelítőleg csak olyan mértékű csökkenés mutatható ki, mint amilyent a mozilátogatottság átlagosan bekövetkezett csökkenésének statisztikai adatai is mutatnak. Mindezekkel nem magyarázni kívánom a forgalmazás helyzetét és felelősségét, de úgy érzem, hogy a moziipar személyi apparátusa, a mozik vezetőinek jelentős tömege nem marasztalható el egyértelműen a magyar filmek látogatottságáért A cikkírónak igazat kell adni abban, hogy gondosabb előadás-gazdálkodással, a bemutatott magyar filmek jobb forgalmazásával és lényegesen korszerűbb propagandájával, a közönségszervezés színvonalának az emelésével mérsékelni lehetett volna a visszaesést, de önmagában mindez nem lett volna elegendő ahhoz, hogy ne következzen be egy általános jellegű mozilátogatói csökkenés, ami természetesen a magyar filmekre is kihatott. A forgalmazás szemszögéből vizsgálva nem a világon is elismert művészi filmjeinkkel szemben — Falak, Tízezer nap, Húsz óra, Csillagosok, katonák, Hideg napok, Szegénylegények stb. jelentkezik bizonyos fokú fenntartás, hanem azokkal a középszerű és szürke, egysíkú témákat feldolgozó filmekkel kapcsolatosan nyilvánul meg bizalmatlanság, amelyek sem művészi eszközeikkel, sem formai, tartalmi megoldásaikkal nem képviselnek megfelelő színvonalat. Ha az elmúlt 8—10 hónap magyar filmmegjelenését vizsgáljuk, akkor be kell látnunk, hogy több közepesnél gyengébb filmet mutattunk be, melyet a kritika és a közvélemény egyaránt elutasított. Vállalatunk nagy gondot fordít az eszmeileg művészileg, de formai megoldásaiban is újszerű, napjaink társadalmi problémáit sokoldalúan és bátran bemutató magyar filmek forgalmazására, s ezek számára a lehető legnagyobb előadásszám biztosítása mellett valamennyi mozival ellátott településén bemutatási lehetőséget biztosít A szélesebb körű forgalmazási lehetőség a nagyobb előadásszám önmagában véve nem hozza meg a kívánt eredményt Tudomásul kell vennünk, hogy elmarad az általános színvonal mögött a magyar filmek propagandája, reklámja, korszerűtlen hazai filmbemutatóinkat megelőző, premier előtti és bemutató utáni utópropagandánk egész szervezete, személyi és anyagi összefüggéseit vizsgálva egyaránt A hibák többsége felfogás- és szemléletbeli hiányosságokkal magyarázható. A cikkben felvetett gondolatok mellé ezek a gondolatok is feltétlenül odakívánkoznak, mert meggyőződésünk, hogy többet is tehetnénk a magyar filmek látogatottságáért, ha a gyártó vállalat a rendezők, forgalmazók és moziüzemeltetők között elmélyültebb és gyümölcsözőbb lesz a kapcsolat ha javítjuk forgalmazási szemléletünket, a moziparkpropaganda, reklám- és közönségszervező tevékenységét De ebben a munkában vitathatatlan tennivalói vannak a társadalomtudomány művelőinek, a kritikusoknak, s általában a sajtónak, a tévének és a népművelőknek egyaránt. Meggyőződésünk, hogy a közönség egyes rétegei a filmművészet jelentős alkotásainak megértésében és befogadásában meszsze elmaradnak napjaink követelményeitől. A kultúra munkásai még igen keveset tettek a filmet értő, a korszerűség követelményeivel együtthaladó mozilátogató közönség létrehozása érdekében. A filmgyártás és a forgalmazás végcélja: egyre több embernek, egyre korszerűbb műélvezetet nyújtani és ezzel együtt ezeknek a filmalkotásra való viszszahatását kitapintani és érvényesíteni. Ez áll feladataink középpontjában. Amíg ilyen közönséget, gyártók, alkotók és forgalmazók összefogásával következetes és tudatos eszközökkel nem leszünk képesek nevelni, addig a filmjeinkkel kapcsolatos tömegigény számottevő javulásával nem számolhatunk. Az igényesség fokozása és a szakmai összefogás reményében tett előterjesztést vállalatunk a magyar Filmtröszt illetékes vezetőihez és vállalataihoz, különösen a MAFILM tevékenységéhez kapcsolódva, a magyar játékfilmek propagandájának a megjavítására. Az érdekeltek július 15-én közös megbeszélésen határoztak a korszerűbb propaganda és reklám feltételeinek a megteremtése érdekében, s több jelentős határozat született. Szabadfi József, a Vas megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója GALOPPVERSENY vasárnap órak fél 2 órako Ne gügyögjünk! Évek óta figyelgetem fővárosi ismerőseim körében azt a sajátosan gyermeteg stílust, amelyet b. g. szellemesen kicsúfolt Gagyi című hírfejében (Magyar Nemzet, 1968. július 28.). Sokáig azt hittem, hogy csak szűkebb körben él a felnőttek között ez a gügyögés, s éppen csak nekem van szerencsém magyar nyelvközösségünknek így beszélő tagjaihoz. De egyre jobban tágult előttem ez a kör, s b. g. cikke után már-már azt kell vélnem, hogy az úgynevezett pesti nyelvnek egy sajátságával van dolgunk, pontosabban: a pesti nyelvnek egyik változatában (mert több is van!) terjeng az édeskés becézésnek ez a modora. Ne értsük félre, nem az ellen van kifogásunk (bizonyosan b. g.-nek sem), hogy egy édesanya a kedveskedő szavaknak kifogyhatatlan bőségét záporoztatja rá „lelkétől lelkezett , gyönyörű magzatára”. Az természetes. Élvezni való gyönyörűség a hallgatása. De az már nem természetes, hogy például nagymamák ilyenformán csevegnek egymással, mosolytalanul komoly hangon: „Mindig nekem kell elvinnem Jancsikát az oviba (óvodába), mert szülei nem érnek rá, hivibe (hivatalba) mennek. Jövőre már az isibe, akarom mondani: a suliba (iskolába) kell majd kísérgetnem. Ja, igaz, láttad, milyen csini pulcsit (csinos pulóvert) vett a fiam a feleségének? A szünnapjára (születésnapjára). Köszi szépen, most nem gyújtok rá. Tudom, a védék nem dohányoznak. Most nyugi (nyugalom) van köztük, ugye?” Egy kicsit sűrítettem a szemléltető példákat, a rövidség kedvéért így persze még émelyítőbb ez a stílus. De az íze körülbelül ez. A magyar nyelv nem kedveli a túlzó becézgetést. Nyelvjárásainkban sem dívik. (Ismétlem, nem a dajkanyelvről beszélek.) Kivételnek tekinthetjük az idegen nyelvi környezetben élő magyaroknak olyan kicsinyítő-becéző nyelvi szokását amilyen példának okáért a szlavóniai magyarokra jellemző. (Legújabban Lőrincze Lajos számolt be róla Nyelvőrségen című, nemrég megjelent szép könyvében, a 46. lapon.) Hangsúlyozom, csak a túlzóan becéző modorba akadunk bele. Nagyon kedvesnek, stílusosnak érezzük, ha valamely női ruhadarabot otthonkának, röpikének hívnak, örülhetünk egy-egy moziféle sikerült játszi képzésű szavunknak is. Az szintén nagyon megfelel a céljának, ha a kórházi nyelvben úgy egyszerűsítik a megszólítást, hogy az ágyszámról hármaskának, négyeskének mondják az emberi jó szóra igazán rászoruló beteget. De ha tovább szaporítják a kedvességet az ilyenféle szavak halmozásával, tetejében még a birtokos személyrag hozzátoldásával, akkor ez egy bizonyos kritikus határértéken minőségi változásba csap át mézesmázos, nem őszinte beszéd lesz belőle. Ilyesmit idéz föl az édeském, kedveském túlcsorduló megszólítás. S ide tartozik a Kovácskám-, Molnárkám-féle nem rokonszenves kedvességsűrítmény, amelyet Lőrincze Lajos is méltán elítél (idézett művében a 110—112. lapon). Azt hiszem, azért berzenkedik ellene ízlésünk, mert azonkívül, hogy a becéző nyelvi elemből is megárt a sok, furcsa felemásságot érzünk benne: bizalmasság és vezetéknéven szólítás nemigen fér öszsze a hagyományos magyar szokás szerint. Vagy éppen valami átmeneti fokozat van kifejlődőben, a családnéven és a keresztnéven szólítás között? Egyelőre nem gusztusunk szerint való. Miféle lelki rugója lehet a felnőttek körében divatos szertelen becézgetésnek? Már évtizedek óta észlelhetjük azt a természetellenes igyekvést, hogy élemedett korúak, sőt, olykor aggastyánok, mindenképpen fiatalosnak akarnak látszani. Öltözködésükben, egész magaviseletükben. Úgy teszik-veszik magukat, mintha megállt volna fölöttük az idő. Pedig az idő rohanvást halad, éveink száma tornyosodik (ha megérjük). Nem segít ezen az sem, ha gyermeki gügyögéssel próbáljuk visszacsalogatni a múltat, jelenvalóvá örökíteni a tűnt fiatalságot. Még a fausti varázsige sem használ: „Maradj! Mi szép vagy!” Ne gügyögjünk! Ferenczy Géza .Misiar Nemzet A „Margitsziget” című cikkhez Mindkettőnk helyeslésével találkozott a Magyar Nemzet cikke. Valóban, milliós károkat okoznak a garázda, renitenskedő elemek. Mi pestiek, örülünk annak, ha szépítik, csinosítják fővárosunkat. Gyönyörű játszóterek, parkok, sétányok létesülnek, s fáj, hogy mire befejeződnek a munkálatok, akkorra már szinte tönkre is teszik java részét. Minden parkban kiírták, hogy „Fűre lépni tilos!”; hogy: „A park rongálóit x forintra büntetik!” stb. azonban illetékes hatóságaink nem eléggé szereznekérvényt kiadott rendelkezéseiknek. Ez persze, csak az egyik oldala a dolgoknak. A másik az: — amikor a lakosság szeme láttára tesznek tönkre, rongálnak meg értékes tárgyakat — s közülük ritkán akad, aki szóljon ellene. Sajnos, azért is, mert azt, aki szól, igen gyakran letromfolják a többiek — azok, akiknek éppúgy érdeke lenne a népi vagyon megőrzése, védelmezése. A VIII. kerületi Dobozi utcával szemben levő játszóteret a tanács jóvoltából, már nemegyszer rendbehozták, átépítették. A gyermekeknek többfajta játékszereket biztosítottak, gyepesítették a környezetét, s kerítéssel látták el. Néhány hét telt el csupán, s máris a régi kép fogadott bennünket. Megfigyeltük azt is, s jólesően nyugtáztuk, hogy a szolgálatos rendőr minden esetben intézkedik, ha szabálytalanságot észlel. Azonban nem ezt teszik a lakók, a pesti emberek. Pedig, csakis ez a módja a garázda elemek megfékezésének. Mester Ferenc lakóbsz. elnök, Zsombik József , híradástechnikus .Vasárnap, 1968. augusztus 11. Estélyi pizsama, láncos muff, bermuda nadrág és más párizsi divatújdonságok A párizsi szalonok bemutatták őszi-téli nagy kollekciójukat. Az érkező fényképek hátán szigorú felszólítás olvasható: augusztus 24-ig nem közölhető! A szigorú titoktartás ellenére szerte a világon beszámolnak az újságírók az új, párizsi divatról, ha nem is fényképekkel, de rajzokkal illusztrálva mondanivalójukat. Az első szenzáció az, hogy nincs SZENZÁCIÓ, a szoknya hossza egyegy kollekción belül is változik, még megjelenik a mini, s már megjelenik a maxi, közötte pedig a térd fölötti, sőt a térdet takaró szoknyahossz is. A maxihosszúság főleg a kabátoknál mutatkozik: a hoszszú kabát alatt rendszerint rövid a ruha. MME. GRES modelljei fiatalosak, elegánsak. Háromnegyedes kabáthoz bermuda nadrágot mutat (olyasféle megoldás ez, mint Zalatnay Sarolta ruhája a táncdalfesztiválon). De hozzá tunikát is a szoknyával. Romantikus nagyestélyi ruhát mutat, fekete raftból „restaurálva” a nagyanyák divatját. GIVENCHY kollekciójában a kabátok nagy része ragián, vagy japánszabású. A sötét színeket hozza, a világosak közül csak a sárgát és az ezüstszürkét szereti. A kabátjainak szabásvonala kifelé bővül, modelljeinél gyakori a bőrdíszítés. A rajzunkon bemutatott kis állógalléros kabátjának bujtatott bőröve elöl masnira kötődik. Újszerű sapkát mutat hozzá, mely átmenet a turbán és a kendő között. A jobb oldali rajz Jeanne LAMVIN egyik érdekes téli modellje, a kétsorosan gombolódó téli kosztüm magas állógallérral. A kosztümhöz aranylánccal a nyakba akasztott nagy muffot viselt a maneken. A kéz tehát nem fázik, de annál inkább a térd ... DIOR szoknyái rövidek maradnak. A kabátokon a nagy gallér dominál, a vaglánszabás nála is megjelenik, a kedvelt redingot kabátot kétsoros gombolással hozza. Díszítésben szereti szövetre a szőrmét, bársonyra a paillettet, a zsebeket gyakran szőrmével borítja, vagy ékszergazdagon hímezi. Legizgalmasabb modellje az estélyi pizsama, tunikaszerű felső résszel, hosszú nadrággal. Ez idén legkedvesebb színe a fekete — főleg a bársony — és a pirosnak egy változata, amelyet „Dior-pirosnak” nevez. (f. b.) BCEI^iSZTIREJTVilNIY Mi különbözteti meg a diplomatát az átlagembertől? — kérdezte egy újságíró INDIRA GANDHI asszonytól. A szellemes válasz így hangzott: — vízszintes 1., függőleges 18. és vízszintes 91. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: MI, AK, ST, TL, Cl, RA). 18. Becézett női név. 19. Magánszámot előadó művész. 20. A költemények formai sajátságaival foglalkozó tudomány. 21. Tetszik, jól esik. 23. Haláltusa. 24. Edényjelző. 25. A legmélyebb női hangnem. 26. LBB. 28. Nyílik. 30. A talpa irányából. 31. Angol hercegi cím. 32. Idegen csillag. 33. A létezés valamely formája. 35. Erdélyi eredetű téli almafajta. 37. Szabadító. 38. A népgazdaság egyik fő ágára vonatkozó. 39. Város a Szovjetunióban (régebbi nevén: Vjatka). 41. Harcot kezd. 42. Erősség, tartósság, németül. 44. Menyasszonyok. 45. Az oxigéncsoportba tartozó elem. Elektromos áramvezető képessége megvilágításra ugrásszerűen megnő, ezt technikailag felhasználják. 47. Szovjet ifjúsági regényhős (Csuk társa). 48. Aranypénz az USA-ban (tíz dollár). 49. Tudomány, ismeret, munkaterület valamely ága. 51. A racka juh, vagy kecske szőréből készült, festetten, durva erdélyi posztó. 56. Egyik minisztériumunk mérbetűi. 58. K út, fel is út. 59. Régi hajítófegyver. 60. Faféreg. 61. Francia férfinév. 63. A Duna egyik mellékfolyója (Münchenen folyik keresztül). 65. Hölgyek, németül. 66. A verseny kezdete. 68. Gárdonyi egyik regényalakja. 69. Hónap, németül. 70. Fizikai dolgozó (tréfás szóval). 72. valamely keverék, legtöbbször folyadék, amelyben az egyes anyagok molekulákra szétoszolva összekeveredtek. 74. Korhely. 75. A feddés, rosszallás, korholás egyik kifejezése. 76. Modern építőanyag. 77. Lábrész. 79. Időelőtti. 81. Mulatás közben a jókedv egyik hangos megnyilvánulása. 82. Nagyon csúnya. 83. Hórihorgas. 84. Kossuthdíjas természetrajzi filmrendező (Nagy István). 86. A gyomor egyik jelzője. 88. Költő (József). 89. Díszként használt szalag. 90. Francia tábornok (Jean-Baptiste), Napóleon egyik hadvezére. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: MS, FA, AT, DE, PE, AA). 1. Cselez (a labdarúgásban). 2. Becézett Izabella. 3. Csend legyen! 4 kilógó dolog, mely valamely ravaszságot jelent. 5. Hivatalos jellegű papír. 6. Mindkét nevelőnk. 7. A teljes jogú polgárok felső ruházata az ókori Rómában. 8. A talpad irányából. 9. A japán szigetek őslakó népe. 10. Erdélyi folyó. 11. Alma, a Kazah SZSZK fővárosa. 12. Minden évben. 13. Humoros kalandregények népszerű írója (írói nevén P. Howard). 14. Szabad, németül. 15. ISS. 16. Főzeléknövény. 17. Cselszövés, ármány. 22. Mélyen néz a kútba, s benne vizet kémel. 24. Aludj baba, aludjál. 25. A göngyöleg, csomagolóanyag súlya, névelővel. 27. Főleg vízparti bokros, cserjés, fás hely. 29. A fényerősség (fényáram) egysége. 31. Megfelelő. 32. Híres belga üdülő- és fürdőhely, az Ardennek erdős vidékén. 34. Torlódva tódul, nyomul, sodródik. 36. Házikó. 37. Charta, Földnélküli János angol király által aláírt szabadságlevél. 38. Bor, sör, rum, likőr stb. 40. A névszóval jelölt személy, dolog miatt. 42. Kiváló osztrák zeneszerző (Joseph), a bécsi klasszikus stílus mestere. 43. Régi magyaros ruhadarab. 46. Ősi fegyver. 48. Savanykás gyümölcs. 49. Meredek falú, keskeny, mély völgy, amelyet rendszerint a víz vájt ki. 50. Török államférfi, volt köztársasági elnök. 52. A jog erejénél fogva, latin kifejezéssel. 53. De Valera ír köztársasági elnök ,,ékes” keresztneve. 54.szentmárton, község a dunavecsei járásban. 55. A családfő egyik becézése. 56. Szembetűnően kiemelkedik. 57. Francia festő (Édouard), az impresszionizmus úttörője. 59. Énekes. 60. Orosz kérdőszó. 62. Tanulással szerzett tudás. 64. Kisebb katonai egység. 65. Darabonként, a kiskereskedelemben szokásos módon, éktelen időszóval. 66. Hirtelen éles hangot hallat. 67. Kártyajáték. 70. Közigazgatási egység. 71. Francia gróf. 73. Learatott, de még szántatlan gabonaföld. 76. Üdülő- és fürdőhely a Fertő-tó közelében. 77. Alkotó részeire, elemeire szed. 78. Amely személyt. 80. Kilátásba helyez. 83. MÉL. 84. Zsiradék. 85. Dátumrag. 87. ÖBA. Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 16. és a vízszintes 91. sorok megfejtése. Határidő: augusztus 22. AZ ÚJSÁGÍRÓ KÉRDEZ Valló Emil* Július 28-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: Az ember elmosogatja az edényt, kimossa az asztalterítőt és három hét múlva kezdhet mindent elölről. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek: Bártfai Endre, VIII., Népszínház u. 22. Fellegi Antal, VII., Verseny u. 4. Fodor Tulipán, XI., Ulászló u. 18. Vigh Bertalanná, XII., Böszörményi út 3. Zavagyák Emil, VDL, Rákóczi tér 11. Csillik Mihály, Szeged. Koczka Kálmánná, Debrecen. Pápay Gyuláné, Szolnok. Révfalusi Erzsébet, Tamási. Utasi István, Pétfürdő. A nyerteseknek a lottószelvényeket postán elküldjük.