Magyar Nemzet, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

2 Kiküldött tudósítónk helyzetjelentése Közép-Szlovákiában is folytatódik a konszolidáció Pénteken és szombaton bejártunk két járásnak megfelelő nagyságú területet Közép- Szlovákiában. Megálltunk csendőrparancsnokságok, nemzeti bizottságok, laktanyák előtt és a beszélgetések során azokat a jeleket kerestük, amelyek a helyzet reális megítéléséről, a konszolidációról tanúskodnak. Az egyik kisvárosban arról számolnak be, hogy a csehszlovák csendőrség, milícia újból ura kezd lenni a rendnek, a közbiztonságnak. A következő festői fekvésű kisváros tanácsházán több helyi vezető szavain, véleményén is érződött, hogy nagy hatással volt rájuk Gustav Husak a Szlovák Kommunista Párt most megválasztott első titkárának a beszéde. Az első titkár szembeszállt a szocialista hevületbe fogant elképzelésekkel és az illúziók helyett a kibontakozás reális útjait kereste. Azok a helyi vezetők, akik eddig a „megszállók” jelzőt használták, most már mind gyakrabban szövetségesekről, baráti csoportokról kezdenek helyenként beszélni. Néhány csöndes, a napi munkát végző falu után az egyik laktanya előtt állunk meg. A parancsnok Ludovit Kalicki, őszintén bevallja: arra nem készült fel, hogy újságíróval tárgyaljon, de a jelenlevő magyar tisztekkel annál inkább volna megbeszélni valója. A kapcsolattartás néhány módszerének a megjelölése után politikai eszmecserébe torkollik a beszélgetés. Egy héttel ezelőtt még a csehszlovák és a magyar tisztek a főbb kérdésben, a helyzet megítélésében eltérő nézeteket vallottak, most pedig már a leglényegesebb dolgokban igen közel esik egymáshoz az álláspontjuk. Búcsúzóul azt mondják: „Bízunk abban, hogy a szövetséges csapatok jelenlétét Csehszlovákiában a történelem pozitívan értékeli majd.” Amíg gyönyörű tölgyesében, szerpentinen emelkedünk felfelé a csúcson telepített magyar rádióátjátszóhoz, kezünkbe vesszük az Új Szó legújabb számát. Higgadtabb hangulatban, reálisabban ír, számol be az eseményekről, mint néhány nappal ezelőtt. „A szabad szó erejéről” írt cikkében azonban ilyen sorok is állnak: „A röplapot, a gyors, felkészületlenül megvalósított rádióadást, a titokban sugárzott műsort nemhogy cenzúra, de gyakran még a kollégák sem tudták idejében leellenőrizni. Kapásból dolgoztak, a szabad szó munkásai. Túlkapásokat is elkövettek, persze hiszen hírszolgálatunk úgyszólván megbénult. De órák, napok alatt összeszedték magukat és működtek. Szabadon, minden ellenőrzés nélkül.” Hát valóban nem voltak ellenőrzöttek a híreik, átvették a Szabad Európa rádió híreit egy az egyben, közzétettek uszító leveleket, szították a haragot a többi szocialista ország iránt. Az Új Szóban az még nem az a hangnem, nem az az érvelés, amely a kibontakozást segítheti elő Csehszlovákiában. Közben felértünk a hegycsúcs alá, ahol már várt bennünket a leváltásra kerülő rádióátjátszót őrző szakasznyi katona. Azt hittük fáradt emberekkel találkozunk majd. Mert a körülmények ugyancsak helytállást követeltek tőlük. Csaknem tíz napig önállóan, önmagukra utalva, jobbára konzerven éltek, vizet messziről kellett hozniuk. De a hangulat jó volt. Csak, amikor átadták az őrséget, lehetett észrevenni, hogy kiütközik rajtuk a fáradtság. Keserű Ernő A Finn KP megelégedéssel üdvözli a moszkvai megállapodást Helsinkiből jelenti a TASZSZ. A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága pénteken ülést tartott, amelynek határozatáról szombaton beszámolt a Kansan Vutiset című lap. „A Finn Kommunista Párt Politikai Bizottsága megelégedéssel üdvözli a Szovjetunió és Csehszlovákia között létrejött megállapodást, és kifejezi azt a reményét, hogy ezen az úton biztosítani lehet Csehszlovákia szocialista fejlődését, együttműködve a többi szocialista országokkal” — állapítja meg a határozat. A finn kommunisták remélik, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt képes megtalálni a belső helyzet rendezésének megoldását. Hangsúlyozzák továbbá azt, hogy a jelenlegi körülmények között minden lehetségest el kell követni annak érdekében, hogy a kommunista és munkáspártok kapcsolatai a bizalom alapján, az internacionalizmus szellemében, a függetlenség, az egyenjogúság, a be nem avatkozás és a kölcsönös szolidaritás elveinek tiszteletben tartásával fejlődjenek. Magyar Nemzet A vietnami nép nemzeti ünnepén riadókészültségben a saigoni rendőrség A dél-vietnami felszabadító népi fegyveres erők könnyű- és nehéztüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsapásokat mért az amerikai expedíciós hadtest és a saigoni hadsereg több fontos támaszpontjára és hídfőállására az ország egész területén. Az egybehangolt tüzérségi akció zavarba ejtette a Saigonban „berendezett amerikai és dél-vietnami törzsek tisztjeit, nem tudják, hogy újabb általános offenzívával kell-e megmérkőzniük, vagy pedig a DNFF immáron hosszabb ideje folyó úgynevezett zaklató hadműveleteinek szenvedő alanyai. Az AP amerikai hírügynökség helyzetrajza szerint a szombat hajnalra virradó végrehajtott rajtaütéseiben a gerillahadsereg váltakozva alkalmazta aknavetőit és 122 mm-es rakéták kilövésére alkalmas rakétavetést. A katonai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizántüzérség a Da Nang-i tengerész gyalogsági és légitámaszpont berendezéseit a kulcsfontosságú Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont kifutópályáit, Pleska erődítményváros katonai építményeit, valamint a Márvány-hegyen kiépített amerikai helikopter-támaszpont fel- és leszálló pályáit szemelte ki célpontnak. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Pleikuban szenvedték, mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagy hatósugaki rakétavetőinek tüzét. A saigoni kormány rendőrei, titkos ügynökei és provokátorai szombaton házkutatásokkal, razziákkal és többrendbeli letartóztatással igyekeztek elébe vágni a vietnami nép 1945- ben megkezdett szabadságharcára emlékező tüntetéseknek. Besúgók tájékoztatásai alapján a rendőrök őrizetbe vettek „Vibtcong-gyanúsnak” minősített személyeket, akiknél fegyvereket és „kommunista jelszavakat feltüntető” transzparenseket találtak. A központi hatóságok szeptember 4-ig hattókészültségbe helyezték a rendőrséget. „Óvakodjatok a frakciószellemzők” Johnson finoman bírálta McCarthyt San Antóniából jelenti a Reuter és az AP. Johnson elnök a Demokrata Párt chicagói konvenciójának befejezése óta először mondott beszédet péntek este. Az elnök San Antóniában a helyi tejtermelők társulatai előtt elsősorban a vietnami kérdéssel és az elnökválasztási kampánnyal foglalkozott. Johnson megismételte többször hangoztatott kijelentését, miszerint ő és kormányzata egy „ésszerű és igazságos" béke elérésére törekszik Délkelet-Ázsiában. Az amerikai kormányzat teljesíteni fogja kötelezettségeit, mindaddig, amíg az „agresszió”, — vagyis Johnson értelmezése szerint Dél-Vietnam északról történő háborgatása — meg nem szűnik. Az elnökválasztási harccal foglalkozva kijelentette, hogy ez év őszén minden erőfeszítését arra irányítja, hogy a következő elnök a lehető legerősebb pozícióban vegye át tisztségét. Ennek érdekében felszólította az Egyesült Államok pártjait, „óvakodjanak a frakciószellemtől”. Neveket nem említett, de hírügynökségek kommentárja szerint szavait egyértelműen a pártján belül kritikai platformmal fellépő McCarthy szenátorhoz intézte. Rendkívüli állapot, kijárási tilalom Újabb harcok a diákok és a hadsereg között Kinshasából jelenti az AFP. Szombat reggel újabb harcokról érkezett jelentés Brazzaville-Kongóból. Pénteken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbaloldali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképző tábor területén sáncolták el magukat. Az országban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendeltek el. A kongói rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozókat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási tilalmat nem oldották fel. Francia politika Csádban és környékén NÉGY ÉS FÉL ÉV után először, francia katonák újra akcióba léptek Közép-Afrikában kolonialista érdekek védelmében. Tombalbaye államelnök és kormányfő kérésére a Fort Lamy-ban berendezett támaszpont katonái segítségére siettek a Csád Köztársaság rendőri alakulatainak az ország északi részében mozgolódó, egyelőre ismeretlen lázadók ellen. Sőt, újabb jelentések szerint Franciaországból is érkezett utánpótlás, annyira fontosnak tartják Párizsban a katonai jelenlétet. A szűkszavú francia hírforrások ugyan törzsi ellentéteket sejtetnek csupán a lázadás hátterében, de az akció — ha nem is mérete, inkább jellege miatt — figyelmet érdemel. A Csád Köztársaság ugyanis — ez a közép-afrikai, úgynevezett Francia Közösség nemzeti jövedelem szempontjából legszegényebb tagja, hallatlanul elmaradott körülmények között élő mohamedán szudáni négerek hazája — egyetlen szempontból érdekes a volt anyaországnak, éspedig a területén található uránium lelőhelyek miatt. Francia katonák utoljára 1964-ben avatkoztak a volt afrikai gyarmatok belső viszályaiba, amikor a Demokratikus és Szociális Unió Gabonban államcsínyt kísérelt meg az ottani pártvezér, államelnök és kormányfő, az ugyancsak maximálisan francia kolonialista orientációjú León Mira ellen. Akkor a francia csapatok fegyveresen verték le az államcsínyt. Ám az eltelt időszakban Párizs inkább gazdasági-kereskedelmi, vagy politikai, diplomáciai eszközökkel igyekezett befolyását és érdekeit maradéktalanul érvényesíteni a közösség államaiban. Hanem a francia— csád védelmi egyezmény alapján most beavatkozó egységek mégsem egyszerűen a francia érdekeltségű cégek itteni zavartalan uránium-kiaknázási monopóliumát kívánják biztosítani csupán. A KATONAI AKCIÓ most érdekes folyamat indulását jelzi, és föltehetően arra vall, hogy élénkülő politikai tevékenységgel számolhatunk a közeljövőben Afrikának ezen az egyébként igen sajátos módon különálló részén, amelyet a volt francia gyarmatbirodalomból 1960-ban alakult független Francia Közösség és a vele különböző katonai, kereskedelmi, vám- és pénzügyi szövetségben élő országok jelentenek. Jószerével erre vallott már a néhány hete lezajlott Brazzaville-Kongó-i válság is — annál is inkább, mivel a végkifejlet, Massemba- Debat elnöknek hivatalában történt megerősítése mellett, ott is a francia orientációjú katonatisztek, Ngouabi és társai súlyának, politikai befolyásának növekedése lett. Az északi, kisebbik Kongó tudniillik Csáddal, Gabonnal, a Közép-Afrikai Köztársasággal, Szenegállal és a Malgas Köztársasággal együtt szintén tagja a Francia Közösségnek. Valamennyien 1960-ban nyerték el függetlenségüket, Franciaországhoz fűződő kapcsolataikat kétoldali szerződések szabályozzák. (Ilyenek értelmében kerülhet sor katonai beavatkozásokra is.) A volt anyaország kereskedelempolitikai és pénzügyi intézkedésekkel, politikai manőverekkel változatlanul szoros kötelékkel igyekszik magához láncolni ezeket az országokat — éppen úgy, mint a közösségen kívüli volt gyarmatait (Elefántcsontpartot, Dahomeyt, Felső-Voltát, Togót, Kamerunt és Nigert). Egyik legfőbb eszköze erre a frankövezet létrehozása, ami annyit jelent, hogy ezek az országok laza, elsősorban vámkedvezményeken alapuló szervezetben valutáikat valamennyien a francia frankhoz viszonyítják. Csupán két volt francia érdekeltségű afrikai állam, Mali és Guinea nem tartozik ma a frankövezethez; az a kettő, amelyik politikájában, társadalmi viszonyaiban egyformán szocialista tendenciákat érvényesít 1960 óta. AZ ÉRTÉKES fa- és ásványkincsek (például mangánérc) kitermelése mellett többé-kevésbé valamennyi Francia Közösséghez tartozó országhoz új, igen jelentős érdek fűzi az utóbbi időkben a franciákat — a meglehetősen bőven előforduló uránérc, amelyre a fejlődő francia atomkutatásnak múlhatatlanul szüksége van. Feltételezhetően nem jelentéktelen szerepet játszik ez a tény abban a folyamatban, amely néhány éve indult meg csendben, észrevétlen Afrikának ezen a „francia nyelvű” részén, de amelynek jelei már egy idő óta nem kevés nyugtalanságot okoznak a párizsi Quai d’Orsay-n. Már januárban azt jósolták szakértők erre az évre, hogy a többéves udvarias és mogorva látszatközömbösség után „Franciaország Afrikához fűződő régi szenvedélye ismét fellángol”. A jóslatra az amerikai és angol behatolás sokasodó jelei késztették a szakértőket. Ennek a behatolásnak csak felszíni jelzése, hogy a területen hagyományosan érdekelt AFP- hírügynökség egyre inkább háttérbe szorul az angolszász irodák (elsősorban a UPI és a Reuter) mögött. Sokkal érdekesebb és figyelemre méltóbb azonban az egyes nyugatnémet alapítványok, cégek megélénkülő érdeklődése és tevékenysége Francia-Afrikában. (Csád Köztársaságban például Fort Ambault-ban épült tavaly nagyobb pamutgyár egyforma francia és nyugatnémet tőkerészvétellel.) De a nagy konkurrens az Egyesült Államok. Több fronton is támad. Igénybe veszi távközlési műholdjainak segítségét, előnyös távközlési egyezmények megkötését kínálva a helybéli államfőknek (és „megkímélvén” őket így a hagyományos hálózat párizsi lehallgató készülékeitől), és igénybe veszi tőkeexpanziós lehetőségeit, amikor a franciákénál előnyösebb szerződéseket kínál ipari vállalkozások létesítéséhez. Ez történt Guineában, Gabonban és Mauritániában az utóbbi időben. De Nigerben is, ahol urániumbánya kiaknázására javasoltak az amerikaiak egyezséget az ország vezetőinek. PÁRIZSBAN tudják és elismerik, hogy ma már nincsenek „fenntartott vadászterületek”. Azt méginkább, hogy Franciaország nem rendelkezik kellő anyagi eszközökkel ahhoz, hogy állja a versenyt az Egyesült Államokkal ebben az egyre élesedő versenyben. De érthető módon foggal-körömmel ragaszkodik pozícióihoz, amelyeket a Szaharától délre hosszú éveken keresztül alakított ki magának. Az elmúlt évben három olyan afrikai államfő esett puccs áldozatául, akik feltétlen hívei és kiszolgálói közé számítottak a francia neokolonializmusnak: Nicolas Grunitzky Togóban, Léon Mba Gabonban és Christophe Soglo Dahomeyban. Közülük talán Léon Mba meggyilkolása okozta a legérzékenyebb veszteséget, mert utódjának, Bongo miniszterelnöknek azóta olyan egyre jobban szerveződő ellenzékkel kell szembenéznie, amely mögött Párizsban és Libreville-ben egyaránt amerikai támogatókat sejtenek. (Gabon egyébként az ásványkincsekben egyik leggazdagabb, és jórészt feltáratlan területe Francia- Afrikának.) Ami Grunitzky és Soglo „szomorú” esetét illeti , mindkettőjüket a hadsereg és a szakszervezetek közös akciója távolította el hivatalából —, itt a szakértők inkább nem kormányszintű nyugatnémet befolyásra gyanakszanak, amelynek az volna a célja, hogy megszerezzen valamit az itteni hajdani német gyarmati övezetből, Togolandból. Figyelemre méltónak tartották a szakértők annak idején azt a tényt is, hogy Humphrey alelnök tavalyi világkörüli útján éppen az egyik leggazdagabb és legszilárdabb államát látogatta meg ennek a területnek, Elefántcsontpartot. Egy ideig aggódtak is hivatalos körök Párizsban az abidjani állam- és kormányfő, Félix Houphouët- Boigny esetleges „elcsábítása” miatt. Az újabb fejlemények Kongóban, vagy a beavatkozásnak számító lépés a térség határán dúló háborúba a biafrai szeparatisták elismerésével, és most Csádban a katonai akció világossá teszik: Franciaország elszánta magát, hogy véget vet a „rossz sorozatnak”, és mindent megtesz annak érdekében, hogy „hagyományos” területein az elsőbbség — és a gazdag urániumlelőhelyek — ki ne csússzanak kezei közül. A Fort Lamy-i, Niamey-i és Libreville-i rezsim stabilitásának biztosítása parancsoló szükséglet Párizs számára mind a beszivárgó imperialista konkurrencia, mind pedig a haladó jellegű népi mozgalmak ellenében. Úgynevezett „jól értesült körökben” nem titkolják — az egyes katonai védelmi szerződések alapján történő fellépésekkel szükség esetén a jövőben sem haboznának. Magyar Péter Jólértesült körök szerint a szélsőbaloldali diákok és a hadsereg közötti konfliktus a júliusi sikertelen államcsíny óta érlelődött, amikor a hadsereg egyes vezetői kulcspozíciókba kerültek. (Dar es Salaam, TASZSZ) Magas pénzbüntetésre ítélték a zambiai hatóságok a Dél-afrikai Köztársaság három rendőrét, akik törvénytelen úton fegyvereket szállítottak Zambiába. A rendőröket a pénzbüntetés kifizetése után kiutasítják az országból. •Vasárnap, 1968. szeptember 1. Az NDK külügyminisztériumának nyilatkozata Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője állásfoglalásában élesen elítélte „A haza napja” elnevezésű, vasárnapra Nyugat- Berlinben összehívott revansiszta összejövetelt. Az állásfoglalások az NDK kormánya nevében a revansiszta megnyilvánulás betiltására szólítja fel a nyugat-berlini illetékeseket. Rámutat, hogy az esetleges következményekért kizárólag az uszító rendezvények kezdeményezőit és rendezőit terheli a felelősség. Klaus Schütz nyugat-berlini főpolgármester egy nyilatkozatban visszautasította a revansiszta összejövetel betiltására vonatkozó követelést, ugyanakkor azonban egyes józanabb nyugat-berlini lapok „kevéssé szerencsésnek” minősítik az ilyen jellegű összejövetelek megtartását Nyugat- Berlinben. Szabadon engedték az Algírban fogva tartott izraeli repülőgép személyzetét és utasait Algírból jelenti a Reuter és az AFP. Az algériai hatóságok szombaton szabadon bocsátották az Algírban fogva tartott izraeli repülőgép hét főnyi személyzetét és öt utasát. Mint ismeretes a Rómából Tel Aviv felé tartó menetrendszerű El Al repülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették útirányától és Algírban leszállásra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon bocsátotta a nem izraeli állampolgárságú utasokat, valamint a nőket és a gyermekeket, azonban öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottainak. A személyzet és az izraeli nemzetiségű utasok repülőgépen szombaton délben megérkeztek Rómába. Az olasz külügyminisztérium nyilatkozatban jelentette be, hogy az olasz kormány közvetített az algériai és izraeli hatóságok között a gép utasainak szabadon bocsátása ügyében. A Reuter értesülése szerint Izrael a megegyezés értelmében Palesztinás arabokat fog szabadon bocsátani. A Boeing 707 repülőgép további sorsáról nem érkezett jelentés. Kínában folytatódik a „vörösgárdista” mozgalom visszaszorítása Patak Károly, az MTI pekingi tudósítója jelenti: Kína egész területére kiterjesztették a „vörösgárdista” szervezetek visszaszorítására irányuló mozgalmat, amelyben a hadsereg és a városi munkásság játssza a Mao Ce-tung utasításainak megfelelően, — a végrehajtó szerepét A központi lapok közük, hogy a munkásságot és a hadsereget képviselő, úgynevezett propaganda-csoportok a pekingi és a sanghaji egyetemek után az ország csaknem minden iskolájába végleg bevonultak. Pekingi egyetemistákról ír a Renmin Ribao, akik Belső-Mongóliában a pásztoroktól tanulják az osztályharcot. Kujcsouban — helyi lapjelentések szerint — a tartományi székhely minden nagyobb gyáregysége „munkásparaszt-katona” propagandacsoportot alakított, amelyek majd átveszik a „vörösgárdisták” ellenőrzését. Anhuj tartományban a helyi „forradalmi bizottság” végrehajtási utasítást adott ki az egyetemekre, főiskolákra és középiskoláikra bevonuló csoportok megalakítására. Liaoning tartomány székhelyén, Senjanban 110 000 embert szerveztek be a „propaganda-csoportokba”, amelyek magukhoz ragadták az eszmei és gyakorlati irányítást minden tartományi egyetemen. Gyümölcsöző látogatás Moszkvából jelenti az MTI: Gheorghe Hossu, a Román— Szovjet Baráti Társaság elnöke, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a vízügyi állami bizottság elnöke, aki küldöttség élén Románia nemzeti ünnepe alkalmából tíznapos látogatást tett a Szovjetunióban, hazautazása előtt nyilatkozott a Szovjetszkaja Rosszija, az SZKP Központi Bizottsága lapja munkatársának. Gheorghe Hossu elmondotta, hogy bármerre jártak, a szovjet emberek meleg, szívélyes fogadtatásban részesítették őket. A szovjet elvtársak — hangsúlyozta — mindent megtettek, hogy látogatásuk gyümölcsöző és emlékezetes legyen.