Magyar Nemzet, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

2 Rét ná»eCT«88 menntyfilé» Bolognában Longo visszaveri a jobboldal vádaskodásait Rómából jelenti az MTI. Az Unita ünnepének keretében vasárnap Bolognában kétszázezer ember előtt beszédet mondott Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Longo a legutóbbi csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a szociáldemokratáknak, a kereszténydemokratáknak és az olasz jobboldali pártoknak nincs erkölcsi joguk vádaskodásra, hiszen pontosan ezek a pártok, amelyek nem csupán elfogadták az amerikai támaszpontok és atomerők jelenlétét olasz földön és tengereken, nem csupán eltűrik az amerikai politika beavatkozásait az olasz politikai és gazdasági életbe az olasz fegyveres erők ügyeibe, de egyben ők azok, akik egyetlen szót sem emeltek az amerikai imperializmus agressziói, háborús cselekményei, népirtásai ellen, amelyeknek színhelye a világ oly sok pontja Guatemalától Vietnamig. Luigi Longo kijelentette, hogy az olasz kommunisták bírálták ugyan az öt szocialista ország fellépését, azonban, fűzte hozzá, a szocializmus ellenségeinek antikommunista kampányával szembeni fennhangon és ismét kijelentjük, hogy a mi helyünk a szocializmus oldalán, azoknak a pártoknak és országoknak oldalán van, amelyek érte harcolnak. Ismét leszögezzük annak szükségességét, hogy az öszszes kommunista pártok között létrejöjjön a testvéri egység légköre, minden egyes párt autonómiájának és szabad kezdeményezésének tiszteletben tartása mellett”. Longo rámutatott, hogy a jobboldal hiába próbálja elvonni az olasz közvélemény figyelmét a csehszlovák események ürügyén a súlyos belső problémákról. Rochet beszéde a kommunista mozgalom egységéről Párizsból jelenti az MTI. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára vasárnap beszédet mondott a lyoni pártszervezet szokásos nyári ünnepsége keretében tartott nagygyűlésen. Az FKP főtitkára bírálta a „részvétel” elvét, amelyet de Gaulle tábornok most intézményesíteni kíván. A legreakciósabb körök heves ellenállása ellenére, úgy látszik, néhány reform megvalósul az egyetemi oktatásban és az oktatásügynek szánt hitelek végül is növekedni fognak. Ezeket az első eredményeket mindenekelőtt a pedagógusoknak, a diákok és a tanulók szüleinek hosszú ideje vívott harca révén érték el Külpolitikai kérdésekről szólva Waldeck Rochet részletesen indokolta pártja álláspontját a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatosan. Hangsúlyozta: a francia kommunisták két elvhez tartották magukat szigorúan; az egyik, hogy minden kommunista pártnak a legteljesebb függetlenségben, magának kell meghatároznia politikáját és akcióinak formáját, másrészt és egyidejűleg, hogy fenn kell tartani, meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Ezek alapján foglalt állást a Politikai Bizottság a katonai beavatkozással szemben és értékelte pozitív tényként a moszkvai tárgyalások végéin elért megállapodást. „Fekete oroszlán” és NATO flottagyakorlat Ulmi AP jelentés szerint a nyugatnémet hadsereg vasárnap megkezdte a „Fekete oroszlán” hadgyakorlatot. A szeptember 21-én véget érő hadgyakorlaton mintegy 42 000 katona és légiegységek vesznek részt. Brüsszeli UPI jelentés beszámol arról, hogy „Ezüst torony” fedőnéven nagyszabású NATO tengeri hadgyakorlat kezdődött az Atlanti-óceán északi részén — jelentették be hivatalosan Brüsszelben. Kilenc NATO-ország több mint 100 hajója és sok repülőgépe vesz részt a tengeralattjáró-elhárító és konvojgyakorlatokban, amelyek céljaira számos kereskedelmi hajót béreltek. Az Egyesült Államok, Anglia, Nyugat-Németország, Dánia, Hollandia, Norvégia, Portugália, Belgium és Kanada részvételével folyó hadgyakorlat parancsnoka Ephraim P. Holmes amerikai admirális. _________Magars Nemzet________ Kedd, 1968. szeptember 17. Közzétették a görög alkotmány végleges szövegét Szeptember 29-én népszavazás A görög katonai junta hétfőn a hivatalos lapban közzétette a szeptember 29-re meghirdetett népszavazás elé terjesztendő, a junta igényeihez szabott alkotmány végső szövegét. Az alkotmány szövegét előzőleg július 11-én hozták nyilvánosságra, azonban később ismét munkába vették és a megfigyelők nagyobb változásokra számítottak. A jóslatok azonban nem váltak be. A módosítások a terjedelmes szövegben csupán néhány jelentéktelenebb részt változtattak meg. Az eredeti szöveg a választáson való részvételt megtiltja olyan állampolgár részére, aki előzőleg más ország állampolgárságát kérte és kapta meg. Ez a szakasz, amely az amerikai állampolgárságot kapott, majd ismét görög állampolgárrá vált Andreasz Papandreu, a száműzetésben élő ellenzéki vezető ellen irányult, nem szerepel a módosított szövegben — úgy látszik, a junta vezetői nem tartották fontosnak, hogy még alkotmányjogi fegyvereket is bevessenek a fiatalabb Papandreu ellen. A trónörökös neveltetéséről az eredeti szöveg szerint a kormány, a módosított szerint a kormány és a király gondoskodik. Az első szöveg biztosította a levéltitkot, a második szerint azt nemzetbiztonsági okokból fel lehet függeszteni. Az első választás lefolyását nem az eredeti tervben előírt „ügyvivő kormány”, hanem úgynevezett „forradalmi kormány” ellenőrzi majd — természetesen mindkét elnevezés alatt a katonai junta bújik meg. Jelentősebbnek tűnik az, hogy amennyiben vita merül fel a királyi hatalom tekintetében, a királynak alá kell vetnie magát az alkotmánybíróság döntésének. E változásoktól eltekintve az alkotmány lényegében azonos a július 11-i szöveggel, jelentősen korlátozza a király hatalmát, amelyet „nemzeti tanács” ellenőriz — ez utóbbi a miniszterelnökből, a képviselőház elnökéből, a képviselőház két fő pártjának elnökeiből, az alkotmánybíróság elnökéből és a fegyveres erők vezetőiből áll A kormány hatalmát kiterjeszti, alárendeli a fegyveres erőket. A kormány stabilitását mozdítja elő az az előírás, hogy bizalmatlansági indítványt a 150 tagú parlamentben évente csak egyszer lehet előterjeszteni. A „szabadon megalakított” pártokat az alkotmánybíróság ellenőrzi, ....................................., amikor „e pártok nyíltan hirdetett vagy titkolt céljaik ellentmondanak a fennálló rendszer elveinek”, feloszlathatja őket. Az egyéni szabadságjogokat nem szabad „visszaélésre” felhasználni, amennyiben az alkotmánybíróság ilyen „visszaélést” állapít meg, elrendelheti korlátozásukat. Az alkotmány a népszavazás után azonnal életbe lép. A tervezet utolsó szakasza leszögezi, hogy az új alkotmány 12 szakasza, nevezetesen azok, amelyek az egyéni szabadságjogokról, a sajtószabadságról szólnak, csupán a kormány döntése nyomán léphetnek életbe. Papadopulosz görög miniszterelnök, a katonai rezsim erős embere, hétfőn sajtóértekezleten méltatta jogászainak 138 szakaszos alkotmánytervezetét. Azt mondotta, hogy a száműzetésbe vonult Konstantin király a parlamenti választások után vissza fog térni az országba — hacsak már előbb vissza nem hívja a kormány. A miniszterelnök kijelentette, hogy szeptember 23-án szabadon bocsátják a politikai foglyokat és a házi őrizetbe helyezett politikusokat — ez az intézkedés azonban nem vonatkozik a Lerosz- és Jaroszszigeteken őrzött több ezer baloldali és kommunista politikai fogolyra, valamint a letartóztatott katonatisztekre. Vonatkozik viszont a gesztus Georgiosz Papandreu és Kannellopulosz volt miniszterelnökökre és más polgári politikusokra. Papadopulosz nem közölte, mikor szándékozik a népszavazás után megrendezni a parlamenti választásokat, csupán azt hangoztatta, hogy erre akkor kerülhet sor, amikor az élet ismét „normális és egészséges” lesz. Az ezredes nem tisztázta, mit ért ez alatt .CA (Párizs, UPI) Averell Harriman, a párizsi megbeszéléseken részt vevő amerikai küldöttség vezetője, vasárnap a francia fővárosból New Yorkba repült C (Genf, ADN) Ax atomfegyverrel nem rendelkező országok genfi értekezlete tíznapos általános vitáját befejezve, hétfőin két bizottságban folytatta munkáját.› (Peking, Új Kína) A kínai külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott mert állítólag szovjet katonai repülőgépek behatoltak Kína légiterébe. Az elnökjelölt „optimizmusa” A vietnami probléma, pontosabban: az Egyesült Államok agressziója Vietnamban, s mindaz, ami belőle következett, az amerikai elnökválasztási küzdelem központi témája. Nem mintha a jelöltek közül bármelyiknek reális elképzelése lenne a megoldásról, hanem egyszerűen azért, mert nem tudnak kitérni a feléjük nyilazó kérdések elő. Vietnamnak döntőszerepe lesz az amerikai elnökválasztásban, mint ahogy volt már négy évvel ezelőtt is, amikor Goldwater vad háborús demagógiájával szemben Johnson egy szavakban óvatosabb állásponttal győzelmet aratott. Azóta kiderült, hogy Johnson úgyszólván pontosan végrehajtotta, sőt „túlteljesítette” Goldwater programját, legalábbis, ami a vietnami eszkalációt illeti. Majdnem az történt, amit Art Buchwald híres szatírájában megírt, amikor felvetette a kényes kérdést: mi lett volna, ha Goldwater győz? Az, ami lett. Minderre azért érdemes viszaemlékezni, mert a választási ígéretek, sőt koncepciók morális értékét különben sem szabad túlbecsülni, de ami az adott kérdést illeti, különösen megbízhatatlan mindaz, amit amerikai politikusok ígérgetnek. Beleértve persze Humphrey-t, a jelenlegi alelnököt, aki ebben a minőségében is felelős a Johnson-kormány tevékenységéért, tehát a vietnami eszkalációért is, de mint a Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltje, most igyekszik a „béke emberének” szerepét alakítani. A legmeglepőbb az az „optimizmus”, amivel Humphrey a vietnami helyzetet megítéli, hiszen erre a derűlátásra valóban kevés oka lehet az amerikai politika ol£an ismerőjének, mint a jelenlegi alelnök. Ennek ellenére Humphrey philadelphiai beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok még ez év végén, vagy a jövő év elején megkezdheti csapatainak fokozatos kivonását Vietnamból ,„ ha váratlan események nem történnek”. Még egy fenntartással élt az optimista elnökjelölt, amennyiben azt is hozzáfűzte a fenti kijelentéshez: mindennek előfeltétele, hogy valamilyen haladást érjenek el a párizsi tárgyalásokon. Nyilvánvaló, hogy Humphrey a csapatok visszavonását azért emlegeti, hogy megnyugtassa a fiaikért és férjeikért aggódó amerikai asszonyokat, mert hiszen a nemzetközi közvéleményt leginkább érdeklő öszszefüggésekre nem sok figyelmet fordít és semmiféle, még teoretikus értékű javaslattal sem állt elő. A Demokrata Párt úgynevezett disszidens elnökjelöltjei erősen szorongatják a hivatalos jelöltet, hogy foglaljon állást határozottan és egyértelműen a vietnami béke megkötése mellett. Mindez persze nem több jelen pillanatban választási agitációnál, még azok részéről sem, alakról könnyebb elképzelni, hogy valóban lelkiismereti kérdést csinálnak a vietnami ügyből, mint Humphrey, akiről az International Herald Tribüne cikkírója is megállapítja, hogy csupán azért igyekszik enyhébb húrokat pengetni a vietnami háború megítélésének kérdésében, hogy megegyezési platformot teremtsen a McCarthy és McGovern híveivel. Tehát még a legjóindulatúbb megítélés alapján sem lehet komolyan venni Humphrey optimizmusát, illetőleg jószándékát a vietnami háború befejezésére. De függetlenül attól, hogy mit gondol komolyan a demokrata elnökjelölt és mit nem, olyan szembetűnőek az ellenerők, hogy ha őszintén keresné a kiutat Humphrey, amikor bejut a Fehér Házba — ha bejut —, akkor sem kecsegtet sok reménynyel a befejezés, legalábbis amennyire az Egyesült Államoktól függ. Ehhez az amerikai politika alapvető változásaira lenne szükség, ami aligha várható olyan egyéniségektől, mint Humphrey, aki valamikor a Demokrata Párt úgynevezett liberális irányzatának képviselője volt, de mint Johnson alelnöke, teljes mértékben kiszolgálta az eszkalációs irányzatot. Figyelembe kell venni mindenekelőtt magának Johnsonnak a magatartását, aki egy nappal Humphrey optimista kijelentéseinek elhangzása után éles hangú beszédet mondott, talán a legkonokabb háborús beszédet egész kormányzati időszaka alatt, amit úgy is lehet tekinteni, mint választ Humphrey-nek. Úgy látszik, Johnson nem lelkesedik túlzottan elnökjelöltjének sikereiért és nem igyekszik elősegíteni, hogy bejusson a Fehér Házba. Sőt, még az is elképzelhető, hogy Johnson, miután szembe kellett néznie azzal a népszerűtlenséggel, amely nemcsak az amerikai közvéleményben veszi körül, hanem magában a demokrata apparátusban is, nem bánná, ha vele lezárulna a demokrata kormányzat időszaka és egy időre ismét a republikánusok kezébe kerülne a hatalom. Johnson joggal várja Nixontól és általában a Republikánus Párttól, hogy továbbviszi azt a reakciós , vagy ahogy az amerikai sajtó tapintatosan fogalmazza: konzervatív politikát, különösen a vietnami háború kérdésében, amelyet ő mélyített ki és vitt el a „szakadék szélénél” jóval tovább. A Humphrey-féle rendkívül mérsékelt optimizmusra azért sincs alap, mert a háborúban érdekelt monopóliumok és velük együtt a tábornoki kar ellenez minden tényleges békelépést, s ezért sem halad előre a párizsi tanácskozás, ahol most már hónapok óta egyéb sem történik, mint Harriman ismételgeti az amerikai feltételeket, mondván : az Egyesült Államok csak akkor szünteti meg a bombázásokat, ha a másik fél részéről is történik valamilyen lépés. Több ízben bebizonyosodott, hogy ennek a kijelentésnek semmi reális értéke nincs, nemcsak azért, mert nem határozza meg pontosan, milyen lépéseket vár „a másik oldalról”, hanem mert nyilvánvalóan olyan feltételeket akar szabni, amelyek a vietnami hazafiak részéről elfogadhatatlanok. Ma már világos, hogy az Egyesült Államok Párizsban nem béketárgyalásokat folytat, hanem azt a látszatot igyekszik kelteni — mindenekelőtt az Egyesült Államok közvéleményében —, hogy keresi a békét, de amíg nem tudja megtalálni, természetesen fokoznia kell a katonai, erőfeszítéseket. A katonai erőfeszítések fokozásához tartozik egyébként, hogy leváltották Westmoreland tábornokot,akinek a tevékenységéhez rengeteg kudarc fűződik, de Abrams, az új parancsnok sem képes néhány új elméleti tételen kívül egyebet felmutatni, legalábbis olyat, ami a Westmoreland-kudarcokat feledtetné. Abrams új teóriát dolgozott ki a vietnami hadviselés folytatására, de egyelőre a vietnami szabadságharcosok erős támadásai dominálnak a hadszíntéren. Az Egyesült Államok sajtója most azzal foglalkozik, hogy meggyőzze a közvéleményt, minden kudarcnak a forrása az a téves stratégia volt, amit az Egyesült Államok Vietnamban alkalmazott, vagyis az eszkalációs módszer, amely rengeteg esélyt adott az ellenfél erőinek koncentrálására és gyors átcsoportosításokra. Lehetséges, hogy a háború marad, de az eszkaláció kifejezés lekerül a lapok hasábjairól és valami mással fogják helyettesíteni. Persze a világ nem ilyen „eredményeket” vár, hanem annak a belátását, hogy Washington vietnami vállalkozása katonailag megoldhatatlan. Ha az új amerikai elnök eljut e felismerésig és ebből megfelelő konzekvenciákat von le, kétségkívül szolgálatokat tesz hazájának és az emberiségnek is. De erre nagyon kevés a kilátás, nemcsak azért, mert Humphrey gyenge egyéniség, aki mindig hajlamos arra fordulni, amerről a szél fúj, Nixon viszont a legcéltudatosabb amerikai nagytőkések képviselője és ennél semmivel sem több (igaz, hogy nem is kevesebb), hanem azért is, mert az Egyesült Államok politikai és társadalmi struktúrája olyan, hogy a színpad előterében mozgó személyiségek, bármilyen látványos is a szerepük, nem jelentenek döntő erőt. Az amerikai politikát azok irányítják, akiknek üzleti érdekük fűződik a háború folytatásához, s a társadalom irányításának és kézbentartásának módszerei is az erőpolitika felé hajlítja őket Szerepet játszik az amerikaiak vietnami politikájának alakulásában az is, hogy a saigoni kormány ugyan teljesen az Egyesült Államok bábja, mégis figyelembe kell venni álláspontját, hiszen a túlságosan merev és megvető magatartás más csatlós kormányokra is kellemetlen hatást gyakorolna. A Thieu-rezsim viszont minden lehetőt elkövet, hogy az Egyesült Államok ne csökkentse katonai akcióit Vietnamban. A saigoni kormány tagjai pontosan tudják, hogy az, amit Humphrey ígér — vagyis: megkezdik az Egyesült Államok csapatainak kivonását — végzetes helyzetbe sodorná őket. A nyugati sajtó megítélése szerint Thieu elnök egész koncepciójának az a lényege, hogy legalább fél évtizedig még amerikai csapatok maradjanak Dél-Vietnamban és meg is mondja, hogy miért: a saigoni rezsim jelenleg olyan gyenge, hogy nem engedheti meg magának a tűzszünetet. Ha az amerikaiak valóban megpróbálnák realizálni azt, amiről Humphrey Philadelphiában beszélt, ez önmagában is politikai katasztrófához vezetne Saigonban. Márpedig ebben az öszszefüggésben az amerikaiak kénytelenek figyelembe venni a Thieu-rezsim érdekeit, hiszen nemcsak róla van szó, hanem egy egész bábrendszer jövőjéről. Padi Ferenc Szociáldemokrata választási győzelem Svédországban A vasárnap megtartott svédországi parlamenti választásokon a 36 éve egyfolytában hatalmon levő szociáldemokrata párt ismét nagyszabású győzelmet aratott és 12 mandátummal növelte eddigi parlamenti többségét. Az ideiglenes eredmények szerint — ezeket még módosítja a postai úton leadott szavazatok összeszámlálása — az új képviselőházban a szociáldemokratáknak 125 mandátumuk lesz, míg a centristák 4 új képviselővel együtt 39 honatyát küldenek a parlamentbe. A konzervatívok egy mandátumot vesztettek és képviseletük ezzel 32-re csökkent, a liberálisok viszont tíz mandátumot vesztettek és így csak 33 képviselőjük marad, a kommunista képviselők száma a csehszlovákiai események nyomán indított jobboldali sajtókampány következményeként 8-ról 3-ra csökkent. Ezenkívül még egy jobboldali politikus foglal majd helyet a képviselőház padsoraiban. Az előzetes számítások szerint a szociáldemokraták ezúttal a szavazatok 50,9 százalékát szerezték meg, ami 8 százalékos javulást jelent az 1966. évi községtanácsi választásokon elért eredményhez képest és 3,6 százalékkal jobb az 1964-es általános választásokon mutatott teljesítményinél Az AP kiemeli, hogy a háború óta a szociáldemokraták még soha sem arattak ilyen arányú győzelmet — ami annál inkább meglepetés, mivel a három nagy burzsoá párt — a liberális, a konzervatív és a centrum párt — ezúttal arra számított, hogy meg tudja törni a szociáldemokraták győzelmi sorozatát Jellemző, hogy—amint a Reuter jelenti — az örömtől sugárzó Erlander miniszterelnök, aki immár 22 éve tölti be ezt a tisztséget, maga is meglepetését fejezte ki pártjának „óriási sikere” láttán. Az elemzések szerint a szociáldemokraták a kommunistáktól nyert szavazatok mellett ezúttal az urnákhoz tudták szólítani azokat, akik 1966-ban otthon maradtak, ezenkívül komoly támogatást kaptak annak a 625 000 fiatal szavazónak körében is, akik ezúttal először vettek részt a választásokon. (Genf, Reuter) Az 1965-ös algériai puccs óta őrizetben levő Ben Bella ügyvédei levelet küldtek XJ Thantnak és az Afrikai Egységszervezet ülésén részt vevő államfőiknek, amelyben követelik, hogy folytassák le az egykori elnök bírósági perét. ..........................................."..4 Öt dizvélemény-emiatti eredményen Nixont abszolút esélyesnek tartják A demokratákon csak a vietnami béke segítene Washingtonból jelenti az MTI. Három, egymástól független közvélemény-kutatás is Nixon könnyű győzelmét jósolja a novemberi elnökválasztáson. A Time és a Newsweek politikai hetilapok szerint a republikánus párt elnökjelöltje a jelenlegi helyzetben több mint elegendő elektori szavazatra számíthat a győzelemhez. Novemberben nem közvetlenül az elnököt, hanem az úgynevezett elektorokat választják meg. Minden állam annyi elektori szavazatot kap, ahány képviselője és szenátora van az amerikai törvényhozásban. A győzelemhez 270 elektori szavazat szükséges. A Newsweek szerint Nixon jelenleg 329, a Time szerint 328 szavazatra számíthat. A harmadik statisztika, amelyet a New York Times állított össze, 346 elektori szavazatot mutat ki Nixon oldalán. Nagyjából hasonló eredménynyel járt a Gallup és a Harris közvélemény-kutató tatásét legutóbbi felmérése is. Politikai megfigyelők véleménye szerint Nixon győzelmét csak az állíthatja meg, ha a demokrata párt valamilyen nagyszabású politikai lépést hajt végre novemberig, elsősorban a vietnami béke megteremtése érdekében. Johnson elnök legutóbbi beszédei azonban azt a benyomást keltik, hogy az elnök számára saját pártja választási győzelménél is fontosabb eddigi politikájának folytatása s így Humphrey a republikánus ellenzéken kívül még Johnson részéről is akadályokkal találkozik. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint egyébként még az is lehetséges, hogy Humphrey csak harmadik lesz az elektori szavazatokért folyó versenyben. Nixonon kívül George Wallace, az amerikai fajüldözők elnökjelöltje is megelőzheti.