Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
.Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ _ Annyit csipkelődtünk már — hol enyhébb, hol erősebb hangnemben — a pesti közlekedés rovására, hogy illendőnek érezzük egyszer komolyabban és figyelmesebben beletekinteni a közlekedés gondjaiba, félretéve az iróniát és a jogos bírálat másfajta hangszerelésű megnyilatkozásait. Tréfán kívül itt az ideje, szemügyre venni, miért zsúfoltak a villamosok és autóbuszok, miért adódnak naponta parázs jelenetek a járműveken és megállóhelyeken, miért van annyi kiesett járat és késedelmes indulás? Mióta közös vezetés alá kerültek a fővárosi tömegközlekedési eszközök, a panaszokat egyetlen vállalat címére adresszálják az ingerült utasok, de minden valószínűség szerint nagyon kevevés felhorkant pesti utazó tett kísérletet aziránt, hogy elvégezzen egynéhány alapvető matematikai műveletet. Ki vállalkozott eddig arra, hogy összevesse a négy számtani alapművelet segítségével az utasok számának növekedését a tömegközlekedési eszközökön szolgálatot teljesítő vezetők, kalauzok és ellenőrök számával, kinek jutott eszébe megvizsgálni, miért piszkosak a járművek, s miért van annyi fóesés? Magunk is szívesebben irtunk fullánkos gloszszát saját tapasztalataink alapján, mintsem hogy elemezni igyekeztünk volna az utaslétszám és a közlekedésben dolgozók létszámának alakulását. Mert, aki megtette ezt az egyszerű számadást, az meghökkent attól, hogy amíg 1968 első felében húszmillióval több utast szállítottak a pesti villamosok, buszok, HÉV-szerelvények és kishajók, addig a Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozóinak száma háromezerrel volt kevesebb, mint amenynyire szükség lenne a zavartalan forgalom biztosítására. Húszmillió pluszt kell szembeállítani háromezer mínusszal, ami a számok világában jelentéktelen dolog, de gondoljuk meg, hogy a húszmillióval megszaporodott pesti utazóközönséget háromezerrel kevesebb kalauz, vezető és ellenőr szolgálja ki, nem is beszélve arról, hogy a karbantartó munkások közül is hiányzik ezer ember. Nincs szándékomban ezt az írást matematikai játékká fejleszteni, bár összeadás, kivonás és szorzás útján könnyű lenne kideríteni, hány többletutas türelmetlenségét, jogos igényét kell kielégíteni a kevesebb alkalmazottnak, mennyit kéne dolgozni a karbantartó munkásoknak naponta, hogy minden villamos és autóbusz kifogástalan állapotban teljesíthesse rendeltetését. Mindnyájan utasok vagyunk, így mindnyájan tevékeny partnerek az utazás gondjait enyhítő újabb és újabb kísérletek bevezetésében. Ismerjük a KN-kocsikat, megbarátkoztunk a persellyel, amiről azonban a szakértők azt állítják, hogy nálunk nem alkalmas a közlekedés legfontosabb mozzanatának, a jegyváltásnak gyorsítására, holott szerte a világon, így a szomszédos baráti országokban kitűnően beváltak az automata vagy félautomata jegyadagoló berendezések. Úgy lehet, örök titok marad, miért jó az Bécsben, Prágában vagy Belgrádiban, ami a pesti villamoson és autóbuszon kísérleti stádiumbanmegbukott, miért lenne jobb, ha előre megváltaná jegyét a trafikban, az utazó közönségnek az a húsz százaléka, aki nem bérlettel utazik? A jegyet előre megváltani körülményes dolog, senki sem szívesen hord magánál kisebb-nagyobb kötegeket az amúgy is miniméretre lecsökkentett jegyekből, nem szívesen kapirgálja elő a zsebéből télen, a tömött járművön, többrendbeli kabátok ki- és begombolása árán az előreváltott jegyet, mint értékcikket. Tréfán kívül, van ebben is valami meghökkentő. A New York-i óriásbuszokon egy szál sofőr vezeti a kocsit, ellenőrzi a jegyváltást az adagoló automatáknál, szükség esetén pénzt is vált, de mi még nem vagyunk „perselyre érett” nép? És mennyivel lenne jobb mint azt a Budapesti Közlekedési Vállalat vezérigazgatójának egyik nyilatkozatában olvastuk —, ha az utas előre megváltott jegyét önmaga kezelné egy lyukasztó félautomata segítségével? De ne térjünk vissza a tréfa területére, maradjunk ennél a kínosan ható kérdésnél, ha már a közlekedés legnagyobb gondja — az alkalmazottak létszámában éri el tetőpontját. A persely nem jó, mert akad esetleg valaki, aki nadrággombbal óhajtja „üzemeltetni”, hogy divatos kifejezéssel éljünk, az automata lyukasztó azonban jobb, mert az önkezűleg érvényesített jegyet ellenőrizni lehet, a perselynél való apró mulasztást nem? Tréfán kívül, érdemes azon eltöprengeni, miféle jellemi tértvezők határozzák meg a pesti utas lelkületét s miféle kontroll eljárással lehetne őt arra késztetni, hogy becsületesen eleget tegyen állampolgári kötelességének és a járműveket ne használja potyán? Az elmúlt évek során számtalan kísérletnek voltunk kísérleti alanyai a közlekedés megjavításának nagy vállalkozásában. Tisztában vagyunk avval, hogy a járműpark fejlesztése anyagi kérdés, de tisztában vagyunk avval is, hogy a főváros utazó lakosságának túlnyomó többsége felnőtt és tisztességes gondolkodású ember, aki szeretné már mindennapi utazásait egységesen elfogadott, korszerű és kényelmes, jegyváltástól fel nem zaklatott lelkiállapotban lebonyolítani. Tréfán kívül. Baros Géza Közlekedési matematika Péter János az ENSZ-közgyűlés munkájáról A magyar külügyminiszter New Yorkban A külpolitikai helyzet HÁROM TÉMA került a világpolitika élvonalába a hét első napján: az ENSZ-közgyűlés, az amerikai elnökválasztás és a budapesti konzultatív találkozó. Mindhárom esemény olyan, hogy elágazásai elvezetnek napjaink további fontos nemzetközi problémáihoz. A világszervezetben a komoly munka kezdetét jelzi, hogy érkeznek már a tagállamok külügyminiszterei. Hétfőn utazott el hazánk külügyminisztere is New Yorkba, repülőtéri nyilatkozatában mérsékelt optimizmussal szólt a jelen ülésszak kilátásairól. A nyugati hírügynökségek erősen felcsigázzák az érdeklődést Abba Ebán szereplése iránt. Azt állítják, hogy az izraeli külügyminiszter új elgondolásokkal érkezik New Yorkba, s az „izraeli béketerv” lehetőséget kínál bizonyos rendezésre. A közel-keleti téma állott Nixon vasárnapi beszédének középpontjában is. A republikánusok mindinkább esélyessé váló elnökjelöltje kifejtette, hogy szovjet—amerikai tárgyalás lenne kívánatos mielőbb a Közel-Keletről, mert meg kellene akadályozni a háborús robbanást ebben a térségben. A közvéleménykutatások legújabb adatai szerint Nixon növeli előnyét Humphrey-val szemben, s alig valószínű, hogy a demokrata jelölt nagy garral beharangozott külpolitikai tárgyú beszédében olyan szenzációs bejelentéssel lepné meg hallgatóságát, amivel elüthetné vetélytársát az elnöki címtől. Talán mindennél többet mond, hogy Walter Lippmann, akinek óriási a tekintélye az amerikai liberálisok körében, a Newsweek legújabb számában maga is Nixon mellett tette le a garast. Noha a republikánus jelölttől nincs túlságosan elragadtatva, mégis azt írja, hogy „el kell távolítani a hatalomból azt a pártot, amely oly sokba került az országnak”, s „a politikailag érettebb” Nixon mellett korteskedik. A VDK párizsi küldöttségének szóvivője viszont azt mondta hétfői sajtóértekezletén, hogy az elnökjelöltek között nincs különbség, mivel a vietnami háborút illetően egyik sem helyezkedik reális álláspontra. Vietnamban egyébként az amerikaiak újabb offenzívát indítottak a demifitarizátt övezetben, miközben a szabadságharcosok folytatják meglepetésszerű tüzérségi rajtaütéseiket: vasárnap Saigon ellen intéztek váratlan rakétatámadást. Hétfőn Budapesten megkezdődött a kommunista- és munkáspártok konzultatív tanácskozása. A hivatalos kommüniké megállapítja, hogy a részvevők meghallgatták az MSZMP képviselőjének beszámolóját. Mivel a delegációk folyamatosan érkeznek, egyelőre nem lehet végleges számot tudni, hogy öszszesen hány párt képviselteti magát. A nyugati hírügynökségek főként azt találgatják, hogy a budapesti értekezlet milyen álláspontra helyezkedik majd a novemberre tervezett moszkvai világtalálkozóval kapcsolatban, miután egyes nyugat-európai pártok azt szeretnék, ha a nagytanácskozást elhalasztanák, tekintettel a csehszlovákiai fejleményekkel kapcsolatos véleményeltérésekre. A csehszlovákiai eseményeket a CSKP vezetőinek legutóbbi beszédei világítják meg; ezeket a beszédeket kivonatosan ismertetjük híranyagunkban. A szovjet sajtó a normalizálódás menetét vizsgálva pozitívumok mellett negatívumokat is szóvá tesz: bírálja a csehszlovák lapokat, amelyek a müncheni egyezmény 30. évfordulója kapcsán helytelenül világítják meg az egykori Csehszlovák Köztársaság felelősségét és a Szovjetunió szerepét. A szovjet lapok kifogásolják a Rudé Právo e témának szentelt cikksorozatát is. A bolgár Pogred szóvá teszi, hogy a csehszlovákiai események közös nevezőre hozták Tiranát, Pekinget és Belgrádot, sőt — mint írja — „a három főváros közös frontba került az imperialista propagandaközpontokkal”. Csou En-laj egy vasárnapi fogadáson, amelyet albán delegáció tiszteletére adtak, azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy Bulgária területén, valamint Kína, továbbá Kína és Mongólia határai mentén csapatokat vont össze. (Z. T.) Megkezdődött a konzultatív találkozó A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság 1968. szeptember 30-án Budapesten megkezdte munkáját. Az előkészítő bizottság ülésén részt vevő pártok képviselői tudomásul vették a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának jelentését a nemzetközi tanácskozás előkészítésének eddigi munkálatairól, majd megkezdték a napirenden szereplő kérdések tárgyalását. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság ülésére Budapestre érkezett az Ausztráliai Kommunista Párt, Ausztria Kommunista Pártja, a Nyugat-Berlini Német Szocialista Egységpárt, San Marino Kommunista Pártja és a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége is. Hétfőn megérkezett Algéria Szocialista Élcsapat Pártja, a Brazil Kommunista Párt, a Dél-afrikai Kommunista Párt, a Felszabadulás és a Szocializmus Pártja (Marokkó), a Haiti Népi Egység Pártja, a Réunioni Kommunista Párt és a Tunéziai Kommunista Párt küldöttsége is. Hazánk küldöttsége elutazott az ENSZ-közgyűlésre Péter János nyilatkozata Péter János külügyminiszter vezetésével hétfőn reggel elutazott New Yorkba az ENSZ- közgyűlés 23. ülésszakára a magyar küldöttség. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Szilágyi Béla és dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettesek, és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Péter János elutazása előtti nyilatkozatában elmondta: " Azzal a gondolattal utazom a közgyűlésre, hogy a földkerekség nagyon összezsugorodott. Budapestről ugyanis 9 óra 10 perckor indulunk, s New Yorkba érkezünk helyi idő szerint délután fél 4 körül, magyar idő szerint este 10 órakor. Ez mutatja, hogy mennyire összezsugorodott a világ. Viszont ennek nagy politikai jelentősége is van, mert bármi történik a világ bármely sarkán, az, ha jelentős esemény, tulajdonképpen kihat az egész nemzetközi helyzetre, a világ minden más tájára. Nem lehet azt mondani, hogy nagyon egyszerű nemzetközi viszonyok között indulok erre a közgyűlésre, és azt sem, hogy nagyon egyszerű nemzetközi viszonyok között kezdődött el az Egyesült Nemzetek Szervezetének mostani közgyűlése. De jól megalapozott reményem, hogy sokkal jobb hírekkel jövök vissza az ENSZ közgyűléséről, mint amilyen hírekkel erre a közgyűlésre indulok. Ez a feladata ennek a közgyűlésnek, hogy javítsa a nemzetközi viszonyokat. Péter János hétfőn megérkezett New Yorkba. Parlamenti küldöttségünk Panmindzsonban A Vállai Gyula vezette magyar parlamenti küldöttség vasárnap vonaton Kan Rjan Uk-nak, a legfelsőbb népi gyűlés elnöksége alelnökének kíséretében Keszonba és Panmindzsonba utazott. A magyar küldöttség hétfő reggel visszaérkezett Phenjanba, majd délelőtt Pek Nam lnnak, a legfelsőbb népi gyűlés elnökének a kíséretében az unbongi magyar—koreai barátság termelőszövetkezetbe látogatott. Eban új elképzelésekkel utazott New Yorkba Mit tartalmaz az izraeli tervezet ? Abba Eban izraeli külügyminiszter vasárnap Londonból New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés időszakán. A nyugati hírügynökségek értesülései szerint Abba Eban új „béketervet” kíván majd kifejteni az ENSZ-közgyűlésen, amelynek lényege azonban továbbra is az, hogy Izrael a tavaly elfoglalt területek egy részét be akarja kebelezni , s így előreláthatólag továbbra is az arab országok elutasításába fog ütközni. A terv kiszivárgott részletei szerint az izraeli erőket viszszavonnák a Sinai-félszigetről, amelyet fegyvermentes övezetté alakítanának, valamint az elfoglalt jordániai területek nagy részéről, azonban Izrael továbbra is megtartja a Gázaiövezetet, az elfoglalt szíriai magaslatokat a határ mentén. Ezenkívül a megszállt jordániai területek egy részén közös, arab—izraeli közigazgatás alatt álló „ütköző övezetet” hoznának létre. A terv lényeges előírása, hogy Izrael közvetlenül akar tárgyalni az arab országokkal, s az elfoglalt területek nagy részének átadása fejében követeli magának a Szuezi-csatorna használatának jogát és Izrael teljes elismerését. Az izraeli kormány vasárnap ülést tartott, amelynek végén bejelentették, hogy Izrael csak abban az esetben hajlandó engedélyezni ENSZ- megfigyelők számára a megszállt területeken élő arabok helyzetének tanulmányozásai, ha az arab államokban élő zsidókra is kiterjesztik a vizsgálatok Húsak rádió- és tévébeszéde Nincs visszatérés a január előtti időszakhoz Himai ■ párt legfőbb feladatairól Prágából jelenti a CTK: Husak, az SZLKP KB első titkára, a CSKP KB elnökségének tagja szombaton rádió- és televízióbeszédet mondott. Bevezetőben hangoztatta: „Ma azoknak szeretnék válaszolni, akik nem tudják, mit tegyenek, akik számára valami nem világos.” Kijelentette: „számos híresztelés terjedt el arról, hogy sokakat letartóztattak, hogy egyeseket el akarnak távolítani pártunk és államunk vezetőségéből. E híresztelésekkel kapcsolatban kijelenthetem, hogy teljességgel megalapozatlanok — mondotta Husak. — Mint ismeretes, azt követően, hogy visszatértünk a moszkvai tanácskozásokról, Csehszlovákiában politikai nézeteikért, vagy politikai tevékenységéért senkit nem tartóztattak le és senki nem is akar ilyen eszközhöz folyamodni. A pánikkeltésben — különösen a nyugaton tartózkodó csehszlovák állampolgárok körében — nagy szerepet játszanak a nyugati rádióállomások. Beszédében Husák részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, milyen feladatokat kell megoldani a konszolidáció most soron következő második szakaszában. Aláhúzta, hogy a föderatív elrendezés a köztársaság erősítését célozza, s ezzel kapcsolatban megemlítette: „a legrövidebb időn belül a lakosság elé tárjuk megvitatásra a Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségek helyzetének rendezését célzó alkotmányjogi tervezetet”. — Gyakran felmerül a demokratizálás kérdése is — folytatta Husák. Államunk politikai vezetősége — és természetesen az SZLKP vezetősége is — politikánk egyik legfontosabb kérdésének tartja ezt. Teljes felelősséggel ki akarom jelenteni, hogy ebben senki nem akadályoz minket, senki nem gyakorolt ránk nyomást a moszkvai tanácskozáson, és jelenleg sem gyakorol ránk nyomást senki sem, hogy ne valósítsuk meg hazánkban a szocialista demokrácia egészséges eszméit. Nem akarunk visszatérni a januuár előtti időszakhoz, az ötvenes évek torzításainak időszakához. Természetes viszont, hogy a szó-