Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

­.Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ _ Annyit csipkelődtünk már — hol enyhébb, hol erősebb hangnemben — a pesti köz­lekedés rovására, hogy illen­dőnek érezzük egyszer ko­molyabban és figyelmeseb­ben beletekinteni a közleke­dés gondjaiba, félretéve az iróniát és a jogos bírálat másfajta hangszerelésű meg­nyilatkozásait. Tréfán kívül itt az ideje, szemügyre venni, miért zsú­foltak a villamosok és autó­buszok, miért adódnak na­ponta parázs jelenetek a járműveken és megállóhe­lyeken, miért van annyi ki­esett járat és késedelmes in­dulás? Mióta közös vezetés alá kerültek a fővárosi tö­megközlekedési eszközök, a panaszokat egyetlen vállalat címére adresszálják az inge­rült utasok, de minden va­lószínűség szerint nagyon keve­vés felhorkant pesti utazó tett kísérletet aziránt, hogy elvégezzen egynéhány alap­vető matematikai műveletet. Ki vállalkozott eddig arra, hogy összevesse a négy számtani alapművelet segít­ségével az utasok számának növekedését a tömegközle­kedési eszközökön szolgála­tot teljesítő vezetők, kalau­zok és ellenőrök számával, kinek jutott eszébe meg­vizsgálni, miért piszkosak a járművek, s miért van annyi fóesés? Magunk is szíveseb­ben irtunk fullánkos glosz­­szát saját tapasztalataink alapján, mintsem hogy ele­mezni igyekeztünk volna az utaslétszám és a közlekedés­ben dolgozók létszámának alakulását. Mert, aki megtette ezt az egyszerű számadást, az meg­hökkent attól, hogy amíg 1968 első felében húszmil­lióval több utast szállítottak a pesti villamosok, buszok, HÉV-szerelvények és kisha­jók, addig a Budapesti Köz­lekedési Vállalat dolgozói­nak száma háromezerrel volt kevesebb, mint ameny­­nyire szükség lenne a zavar­talan forgalom biztosítására. Húszmillió pluszt kell szembeállítani háromezer mínusszal, ami a számok vi­lágában jelentéktelen dolog, de gondoljuk meg, hogy a húszmillióval megszaporo­dott pesti utazóközönséget háromezerrel kevesebb ka­lauz, vezető és ellenőr szol­gálja ki, nem is beszélve ar­ról,­­ hogy a karbantartó munkások közül is hiányzik ezer ember. Nincs szándé­komban ezt az írást matema­tikai játékká fejleszteni, bár összeadás, kivonás és szorzás útján könnyű lenne kiderí­teni, hány többletutas türel­metlenségét, jogos igényét kell kielégíteni a kevesebb alkalmazottnak, mennyit ké­ne dolgozni a karbantartó munkásoknak naponta, hogy minden villamos és autóbusz kifogástalan állapotban tel­jesíthesse rendeltetését. Mindnyájan utasok va­gyunk, így mindnyájan te­vékeny partnerek az utazás gondjait enyhítő újabb és újabb kísérletek bevezetésé­ben. Ismerjük a KN-kocsi­­kat, megbarátkoztunk a per­sellyel, amiről azonban a szakértők azt állítják, hogy nálunk nem alkalmas a köz­lekedés legfontosabb mozza­natának, a jegyváltásnak gyorsítására, holott szerte a világon, így a szomszédos baráti országokban kitűnően beváltak az automata vagy félautomata jegyadagoló berendezések. Úgy lehet, örök titok marad, miért jó az Bécsben, Prágában vagy Belgrádiban, ami a pesti villamoson és autó­buszon kísérleti stádiumban­­megbukott, miért lenne jobb, ha előre megváltaná jegyét a trafikban, az uta­­zó közönségnek az a húsz százaléka, aki nem bérlettel utazik? A jegyet előre meg­váltani körülményes dolog, senki sem szívesen hord ma­gánál kisebb-nagyobb köte­­geket az amúgy is minimé­retre lecsökkentett jegyek­ből, nem szívesen kapirgál­­j­a elő a zsebéből télen, a tö­mött járművön, többrendbe­li kabátok ki- és begombo­­lása árán az előreváltott je­gyet, mint értékcikket. Tréfán kívül, van ebben is valami meghökkentő. A New York-i óriásbuszokon egy szál sofőr vezeti a ko­csit, ellenőrzi a jegyváltást az adagoló automatáknál, szükség esetén pénzt is vált, de mi még nem vagyunk „perselyre érett” nép? És mennyivel lenne jobb mint azt­ a Budapesti Közle­kedési Vállalat vezérigazga­tójának egyik nyilatkozatá­ban olvastuk —, ha az utas előre megváltott jegyét ön­maga kezelné egy lyukasz­tó félautomata segítségével? De ne térjünk vissza a tré­fa területére, maradjunk ennél a kínosan ható kérdés­nél, ha már a közlekedés legnagyobb gondja — az al­kalmazottak létszámában éri el tetőpontját. A persely nem jó, mert akad esetleg valaki, aki nad­rággombbal óhajtja „üze­meltetni”, hogy divatos ki­fejezéssel éljünk, az automa­ta lyukasztó azonban jobb, mert az önkezűleg érvénye­sített jegyet ellenőrizni le­het, a perselynél való apró mulasztást nem? Tréfán kí­vül, érdemes azon eltöpren­geni, miféle jellemi tértvezők határozzák meg a pesti utas lelkületét s miféle kontroll eljárással lehetne őt arra késztetni, hogy becsületesen eleget tegyen állampolgári kötelességének és a jármű­veket ne használja potyán? Az elmúlt évek során számtalan kísérletnek vol­tunk kísérleti alanyai a köz­­­lekedés megjavításának nagy vállalkozásában. Tisz­tában vagyunk avval, hogy a járműpark fejlesztése anyagi kérdés, de tisztában vagyunk avval is, hogy a főváros utazó lakosságának túlnyomó többsége felnőtt és tisztességes gondolkodású ember, aki szeretné már mindennapi utazásait egysé­gesen elfogadott, korszerű és kényelmes, jegyváltástól fel nem zaklatott lelkiállapot­ban lebonyolítani. Tréfán kívül. Baros Géza­ ­ Közlekedési matematika Péter János az ENSZ-közgyűlés munkájáról A magyar külügyminiszter N­ew Yorkban A külpolitikai helyzet HÁROM TÉMA került a világpolitika élvonalába a hét első napján: az ENSZ-közgyűlés, az amerikai elnökválasztás és a budapesti konzultatív találkozó. Mindhárom esemény olyan, hogy elágazásai elvezetnek napjaink további fontos nemzetközi problémáihoz. A világszervezetben a komoly munka kezdetét jelzi, hogy érkeznek már a tagállamok külügyminiszterei. Hétfőn utazott el hazánk külügyminisztere is New Yorkba, repülőtéri nyilat­kozatában mérsékelt optimizmussal szólt a jelen ülésszak kilá­tásairól. A nyugati hírügynökségek erősen felcsigázzák az ér­deklődést Abba Ebán szereplése iránt. Azt állítják, hogy az izraeli külügyminiszter új elgondolásokkal érkezik New Yorkba, s az „izraeli béketerv” lehetőséget kínál bizonyos rendezésre. A közel-keleti téma állott Nixon vasárnapi beszédének közép­pontjában is. A republikánusok mindinkább esélyessé váló elnökjelöltje kifejtette, hogy szovjet—amerikai tárgyalás lenne kívánatos mielőbb a Közel-Keletről, mert meg kellene akadá­lyozni a háborús robbanást ebben a térségben. A közvélemény­kutatások legújabb adatai szerint Nixon növeli előnyét Humph­­rey-val szemben, s alig valószínű, hogy a demokrata jelölt nagy garral beharangozott külpolitikai tárgyú beszédében olyan szenzációs bejelentéssel lepné meg hallgatóságát, amivel elüthetné vetélytársát az elnöki címtől. Talán mindennél többet mond, hogy Walter Lippmann, akinek óriási a tekintélye az amerikai liberálisok körében, a Newsweek legújabb számában maga is Nixon mellett tette le a garast. Noha a republikánus jelölttől nincs túlságosan elragadtatva, mégis azt írja, hogy „el kell távolítani a hatalomból azt a pártot, amely oly sokba került az országnak”, s „a politikailag érettebb” Nixon mellett korteskedik. A VDK párizsi küldöttségének szóvivője viszont azt mondta hétfői sajtóértekezletén, hogy az elnökjelöltek kö­zött nincs különbség, mivel a vietnami háborút illetően egyik sem helyezkedik reális álláspontra. Vietnamban egyébként az amerikaiak újabb offenzívát indítottak a dem­ifitarizátt övezet­ben, miközben a szabadságharcosok folytatják meglepetésszerű tüzérségi rajtaütéseiket: vasárnap Saigon ellen intéztek várat­lan rakétatámadást. Hétfőn Budapesten megkezdődött a kommunista- és mun­káspártok konzultatív tanácskozása. A hivatalos kommüniké megállapítja, hogy a részvevők meghallgatták az MSZMP kép­viselőjének beszámolóját. Mivel a delegációk folyamatosan ér­keznek, egyelőre nem lehet végleges számot tudni, hogy ösz­­szesen hány párt képviselteti magát. A nyugati hírügynökségek főként azt találgatják, hogy a budapesti értekezlet milyen ál­láspontra helyezkedik majd a novemberre tervezett moszkvai világtalálkozóval kapcsolatban, miután egyes nyugat-európai pártok azt szeretnék, ha a nagytanácskozást elhalasztanák, tekintettel a csehszlovákiai fejleményekkel kapcsolatos véle­ményeltérésekre. A csehszlovákiai eseményeket a CSKP veze­tőinek legutóbbi beszédei világítják meg; ezeket a beszédeket kivonatosan ismertetjük híranyagunkban. A szovjet sajtó a normalizálódás menetét vizsgálva pozitívumok mellett nega­tívumokat is szóvá tesz: bírálja a csehszlovák lapokat, amelyek a müncheni egyezmény 30. évfordulója kapcsán helytelenül vi­lágítják meg az egykori Csehszlovák Köztársaság felelősségét és a Szovjetunió szerepét. A szovjet lapok kifogásolják a Rudé Právo e témának szentelt cikksorozatát is. A bolgár Pogred szóvá teszi, hogy a csehszlovákiai események közös nevezőre hozták Tiranát, Pekinget és Belgrádot, sőt — mint írja — „a három főváros közös frontba került az imperialista propa­gandaközpontokkal”. Csou En-laj egy vasárnapi fogadáson, amelyet albán delegáció tiszteletére adtak, azzal vádolta a Szov­jetuniót, hogy Bulgária területén, valamint Kína, továbbá Kína és Mongólia határai mentén csapatokat vont össze. (Z. T.) Megkezdődött a konzultatív találkozó A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácskozá­sát előkészítő bizottság 1968. szeptember 30-án Budapesten megkezdte munkáját. Az előkészítő bizottság ülé­sén részt vevő pártok képvi­selői tudomásul vették a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának jelen­tését a nemzetközi tanácsko­zás előkészítésének eddigi munkálatairól, majd megkezd­ték a napirenden szereplő kérdések tárgyalását. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácskozá­sát előkészítő bizottság ülésére Budapestre érkezett az Auszt­ráliai Kommunista Párt, Ausztria Kommunista Pártja, a Nyugat-Berlini Német Szo­cialista Egységpárt, San Mari­no Kommunista Pártja és a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége is. Hétfőn megérkezett Algéria Szocialista Élcsapat Pártja, a Brazil Kommunista Párt, a Dél-afrikai Kommunista Párt, a Felszabadulás és a Szocia­lizmus Pártja (Marokkó), a Haiti Népi Egység Pártja, a Réunioni Kommunista Párt és a Tunéziai Kommunista Párt küldöttsége is. Hazánk küldöttsége elutazott az EN­SZ-közgy­űlésre Péter János nyilatkozata Péter János külügyminiszter vezetésével hétfőn reggel el­utazott New Yorkba az ENSZ- közgyűlés 23. ülésszakára a magyar küldöttség. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Puja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese, Szi­lágyi Béla és dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettesek, és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Péter János elutazása előtti nyilatkozatában elmondta: " Azzal a gondolattal uta­zom a közgyűlésre, hogy a földkerekség nagyon össze­zsugorodott. Budapestről ugyanis 9 óra 10 perckor in­dulunk, s New Yorkba érke­zünk helyi idő szerint délután fél 4 körül, magyar idő sze­rint este 10 órakor. Ez mutat­ja, hogy mennyire összezsu­gorodott a világ. Viszont en­nek nagy politikai jelentősé­ge is van, mert bármi törté­nik a világ bármely sarkán, az, ha jelentős esemény, tu­lajdonképpen kihat az egész nemzetközi helyzetre, a világ minden más tájára. Nem lehet azt mondani, hogy nagyon egyszerű nemzetközi viszo­nyok között indulok erre a közgyűlésre, és azt sem, hogy nagyon egyszerű nemzetközi viszonyok között kezdődött el az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének mostani közgyűlése. De jól megalapozott remé­nyem, hogy sokkal jobb hírek­kel jövök vissza az ENSZ köz­gyűléséről, mint amilyen hí­rekkel erre a közgyűlésre in­dulok. Ez a feladata ennek a közgyűlésnek, hogy javítsa a nemzetközi viszonyokat. Péter János hétfőn megér­kezett New Yorkba. Parlamenti küldöttségünk Panmindzsonban A Vállai Gyula vezette ma­gyar parlamenti küldöttség vasárnap vonaton Kan Rjan Uk-nak, a legfelsőbb népi gyű­lés elnöksége alelnökének kí­séretében Keszonba és Pan­­mindzsonba utazott. A magyar küldöttség hétfő reggel visszaérkezett Phen­­janba, majd délelőtt Pek Nam l­n­nak, a legfelsőbb népi gyűlés elnökének a kíséreté­ben az unbongi magyar—ko­reai barátság termelőszövetke­zetbe látogatott. Eban új elképzelésekkel utazott New Yorkba Mit tartalmaz az izraeli tervezet ? Abba Eban izraeli külügymi­niszter vasárnap Londonból New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyű­lés időszakán. A nyugati hír­­ügynökségek értesülései sze­rint Abba Eban új „béketer­vet”­ kíván majd kifejteni az ENSZ-közgyűlésen, amelynek lényege azonban továbbra is az, hogy Izrael a tavaly elfog­lalt területek egy részét be akarja kebelezni , s így elő­reláthatólag továbbra is az arab országok elutasításába fog ütközni. A terv kiszivárgott részletei szerint az izraeli erőket visz­­szavonnák a Sinai-félszigetről, amelyet fegyvermentes övezet­té alakítanának, valamint az elfoglalt jordániai területek nagy részéről, azonban Izrael továbbra is megtartja a Gázai­­öveze­tet, az elfoglalt szíriai magaslatokat a határ mentén. Ezenkívül a megszállt jordá­niai területek egy részén kö­zös, arab—izraeli közigazgatás alatt álló „ütköző övezetet” hoznának létre. A terv lényeges előírása, hogy Izrael közvetlenül akar tárgyalni az arab országokkal, s az elfoglalt területek nagy részének átadása fejében kö­veteli magának a Szuezi-csa­­torna használatának jogát és Izrael teljes elismerését. Az izraeli kormány vasár­nap ülést tartott, amelynek végén bejelentették, hogy Iz­rael csak abban az esetben hajlandó engedélyezni ENSZ- megfigyelők számára a meg­szállt területeken élő arabok helyzetének tanulmányozásai, ha az arab államokban élő zsidókra is kiterjesztik a vizs­gálatok Húsak rádió- és tévébeszéde Nincs visszatérés a január előtti időszakhoz Him­ai ■ párt legfőbb feladatairól Prágából jelenti a CTK: Husak, az SZLKP KB első tit­kára, a CSKP KB elnökségé­nek tagja szombaton rádió- és televízióbeszédet mondott. Be­vezetőben hangoztatta: „Ma azoknak szeretnék válaszolni, akik nem tudják, mit tegye­nek, akik számára valami nem világos.” Kijelentette:­­ „számos hí­resztelés terjedt el arról, hogy sokakat letartóztattak, hogy egyeseket el akarnak távolí­tani pártunk és államunk ve­zetőségéből. E híresztelésekkel kapcsolatban kijelenthetem, hogy teljességgel megalapozat­lanok — mondotta Husak. — Mint ismeretes, azt követően, hogy visszatértünk a moszk­vai tanácskozásokról, Cseh­szlovákiában politikai nézetei­kért, vagy politikai tevékeny­ségéért senkit nem tartóztat­tak le és senki nem is akar ilyen eszközhöz folyamodni. A pánikkeltésben — különösen a nyugaton tartózkodó csehszlo­vák állampolgárok körében — nagy szerepet játszanak a nyugati rádióállomások. Beszédében Husák részlete­sen foglalkozott azzal a kér­déssel, milyen feladatokat kell megoldani a konszolidáció most soron következő második szakaszában. Aláhúzta, hogy a föderatív elrendezés a köztár­saság erősítését célozza, s ez­zel kapcsolatban megemlítet­te: „a legrövidebb időn belül a lakosság elé tárjuk megvi­tatásra a Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségek hely­zetének rendezését célzó alkot­mányjogi tervezetet”. — Gyakran felmerül a de­mokratizálás kérdése is — folytatta Husák. Államunk po­litikai vezetősége — és termé­szetesen az SZLKP vezetősége is — politikánk egyik legfon­tosabb kérdésének tartja ezt. Teljes felelősséggel ki akarom jelenteni, hogy ebben senki nem akadályoz minket, senki nem gyakorolt ránk nyomást a moszkvai tanácskozáson, és jelenleg sem gyakorol ránk nyomást senki sem, hogy ne valósítsuk meg hazánkban a szocialista demokrácia egész­séges eszméit. Nem akarunk visszatérni a januuár előtti időszakhoz, az ötvenes évek torzításainak időszakához. Ter­mészetes viszont, hogy a szó-

Next