Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-18 / 245. szám

Ára­­ 80 fillérMagyar Nemzet­i I Nfead­sg/ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Tudósítások, jegyzetek a parlament csütörtöki üléséről Az országgyűlés elfogadta a kormány beszámolóját Megkezdődött az új vasúti törvény és a közlekedésfejlesztés vitája Z­árószavakkal kezdő­dött az októberi ülésszak második napja, a miniszter­­elnök zárószavaival, aki vá­laszolt a kormány beszámo­lóját érintő felszólalásokra, s evvel a napirend első pont­jának tárgyalását befejezte az országgyűlés. A miniszterelnök válaszá­nak a hagyományos parla­menti hangvételnél ünnepé­lyesebb kicsengést adott Fock Jenő bejelentése, aki megindokolta, miért halasz­totta másnapra az első ülé­sen elhangzott felszólalások megválaszolását. Arra a prá­gai híradásra várt, amely a csehszlovák és a szovjet kor­mány egyezményét közölte, s amelynek nagy politikai horderejét elemezte a ma­gyar miniszterelnök. Hazánk törvényhozóinak testületében a mély meg­nyugvás érzését keltette a prágai közlemény, amelyet mind az ülésteremben, mind a folyosón úgy értékeltek az országgyűlési képviselők, mint az európai béke és hsz­ Csütörtök délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az or­szággyűlés. A plenáris ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, és a A Minisztertanács elnöke bevezetőben köszönetet mon­dott a vitában felszólalt kép­viselőknek, akik hozzászólá­sukkal sok segítséget, egyben jó néhány új feladatot is ad­tak a kormánynak. Köszönet­tel emlékezett meg arról a bi­zalomról, amely a kormány tevékenységét illetően kicsen­­dült a képviselők szavaiból. Ezután arról beszélt, öröm­mel vette a szerda este érke­zett hírt, hogy aláírták a cseh­szlovák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tar­tózkodásának feltételeiről. ■— A Magyar Népköztársa­ság kormánya nevében üdvöz­löm az egyezményt, s kifeje­zem kormányunk egyetértését — mondta. — Nagy örömmel olvastam Koszigin és Cernik elvtársak beszédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk ma­gunkat szavaikkal, azzal, hogy mindketten pozitívan értékel­tanság megszilárdításának zálogát. Magas hőfokra heví­tette a parlament hangulatát a miniszterelnök bejelentése a Csehszlovákiában állomá­sozó magyar csapatok haza­téréséről. Friss, bizakodó és termé­keny hangulatban látott hoz­zá ezután az országgyűlés az utóbbi évek egyik legna­gyobb jelentőségű törvény­­javaslata, az új vasúttörvény és a közlekedési koncepció megtárgyalásához, amelynek miniszteri expozéját és elő­adói javaslatát egyaránt fe­szült figyelem kísérte. A kor­szerű közlekedés az ország fejlődésének olyan tényező­je, amely éppúgy érinti a legeldugottabb falvak lakóit, mint a fővárost vagy a nagy vidéki városokat és ipari centrumokat. A felszólalások többsége azt tükrözte, hogy a képviselők az országos koncepción belül hű sáfárai és szenvedélyes szószólói an­nak a területnek, amelynek választói bizalmukkal kitün­tették őket. Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője fog­lalt helyet. Az ülést az elnöklő Kállai Gyula nyitotta meg. Bejelen­tette, hogy napirend szerint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke válaszol a kormány­­beszámolóval kapcsolatos szer­dán elhangzott felszólalások­ra. téli az egyezményt. Bizonyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a kibontakozást, megerősíti a testvérpártok­, a szocialista országok egyetér­tését. Ezen túlmenően — meg­győződésem szerint — a béke őszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely tulaj­donképpen egy korábban meg­nyitott szakasz folytatását je­lenti . Karlovy Varyban, Bu­karestben meghirdetett politi­kánk, az európai béke és biz­tonság megszilárdítását célzó kezdeményezésünk folytatását.­­ Expozémban említettem, de most, az egyezmény aláírá­sa után sokkal határozottab­ban beszélhetek arról, hogy Csehszlovákiában levő kato­náink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szem­pont: Csehszlovákiában any­­nyira normalizálódott a hely­zet, hogy lehetővé vált kato­náink hazahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sor­katonák, a hivatásos tisztek és tartalékosok egyaránt családos emberek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri országgal —, in­tézkedik a csapatok hazatéré­séről. Ösztönzés az eredményesebb gazdálkodásra Ezután a gazdasági kérdé­sekkel foglalkozó felszólalá­sokra válaszolt. A képviselők különösebb ellenvetés nélkül elfogadták a kormány beszá­molóját, egyetértettek vele. Helyes az a vélemény, hogy az üzemek vezetői általában jól megállják helyüket a gazda­sági reform teremtette új kö­rülmények között. Igaz, az el­ső időszakban a csaknem min­den üzemben meglevő több­kevesebb tartalékot hasznosí­tották leginkább, így viszony­lag könnyen érhettek el a gaz­dálkodásban jó eredményeket. Az is kicsendült azonban a vi­tából, hogy jó néhány üzem­ben még korántsem foglalkoz­nak úgy a munkaerőgazdálko­­dással, ahogyan azt a reform előkészítése során elgondoltuk — utalt erre a kormány be­számolója is. Az üzemi veze­tők értik, tudják már, mit kell tenniük a reform szellemében, sikerült is eddig országos át­lagban a tervezettnél 20 szá­zalékkal nagyobb nyereséget elérni. De a tartalékokból adó­dó lehetőségek előbb-utóbb ki­merülnek, s a gazdasági sza­bályozók sem lesznek mindig olyan nagyvonalúak, mint a reform kezdetén. A kormány a szabályozókat kicsit módo­sítani kívánja, hogy jobban ösztönözze az üzemeket az eredményesebb gazdálkodásra, az ésszerűbb termelési tevé­é­kenységre, a jobb piaci mun­kára.­­ Annak idején sokan te­kintettek bizonyos aggodalom­mal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztal­ható a munkanélküliségtől va­ló félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkoz­tatottság alakulásával a kor­mány különös gonddal foglal­kozott. Már a szabályozók ki­alakításánál „fékeket” alkal­maztunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fé­kek kicsit túlságosan is jól működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelé­kenység nem egészen úgy ala­kult, ahogyan szerettük vol­na. Úgy gondolom, hogy még­iscsak helyesen jártunk el, fi­gyelemmel voltunk arra az alapvető követelményre, hogy a reform politikailag semmi­féle bonyodalmat ne okozzon. A továbbiakban — már a jövő évi terv jóváhagyásakor — a szabályozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munkanél­küliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerő-mozgás. El kell érni, hogy a vállala­toknak ne legyen érdemes megtartani vagy felvenni dol­gozókat például gazdaságtalan gyártmányaik további terme­léséhez. Munkaidő­­csökkentés, szociális ellátás Több képviselő foglalkozott a vidéki ipartelepítéssel. Vá­laszában hangsúlyozta Fock Jenő: a kormány kötelességei­nek tekinti, hogy az eddigi­nél is erőteljesebb intézkedé­seket hozzon, további gazda­sági ösztönzőket alkalmazzon, hogy érdemes legyen Buda­pestről üzemeket kitelepíteni és vidéken ipart fogadni. A munkaidő-csökkentés né­hány tapasztalatáról szólt ez­után a kormány elnöke. Nagy öröm, hogy már körülbelül egymillióan dolgoznak csök­kentett munkaidőben. De ez gondokat is idézett elő. Na­gyon sok helyen a termelé­kenység rovására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munkaidőt úgy kell csökken­teni, hogy az érdekelteknek ne legyen kevesebb a kerese­te, de ne csökkenjen a terme­lékenység sem. A keresetek valóban egyáltalán nem csök­kentek, sőt a tervezettnél va­lamivel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is, viszont a termelékenység nem alakult megfelelően. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hét végi és a hét eleji vasúti áruszállításoknál az utóbbi hónapokban fenn­akadások voltak. A csökken­tett munkaidővel dolgozó üze­meknek is feltétlenül biztosí­taniuk kell a pénteki, szom­bati, vasárnapi és hétfői ki- és berakodásokat. Vagonparkunk ugyanis éppen akkora ameny­­nyi szükséges, s ha az üzemek mulasztásai miatt külföldi va­gonokat kell igénybe vennünk, azért naponta tetemes össze­geket kell fizetnünk. Az ilyen tapasztalatokat figye­lembe kell venni a munkaidő­csökkentés további kiterjesz­tésénél. A szociális ellátással kap­csolatban is „nagy népi féle­lem” mutatkozott a reform bevezetésekor: mi lesz szociá­lis vívmányainkkal, eddig megszerzett jogainkkal, a gyermekvédelemmel, az óvo­dákkal, a napközi otthonok­kal, az üzemi étkezéssel, a munkásszállásokkal. Kilenc hónap tényei bizonyítják, hogy e tekintetben nem tör­tént kedvezőtlen irányú vál­tozás; legfeljebb az mondható, hogy nem következett be olyan további kedvező válto­zás, amire szükség lenne, amit az emberek várnak és öröm­mel üdvözölnének. A kor­mánynak az a véleménye, hogy a szociális ellátást to­vább kell fejleszteni. Példa­ként megemlítette: több óvo­dai helyre lesz szükség, mert a gyermekgondozási segélyt jelenleg igénybe vevő és nem sok idő múlva újra munkába lépő anyák el akarják ott he­lyezni gyermeküket Több képviselő beszélt ar­ról, hogy a lakosság örül a reformnak, az emberek szíve­sen dolgoznak sikeréért. Ma már mindenki tudja — a ta­pasztalatok bizonyítják —, hogy a reform az életszínvo­nalat nem veszélyezteti. A jö­vőben is minden cselekede­tünkkel azon leszünk, hogy erősítsük a lakosságnak ezt a biztonságát és nyugalmát, s a reform segítségével is még jobb eredményeket tudjunk elérni. A mezőgazdasággal kapcso­latos észrevételekre válaszol­va a miniszterelnök kiemelte: a reform előkészítése és meg­valósítása során mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy tovább erősödjék rendszerünk alapja, a munkás-paraszt szö­vetség. Ezt sikerült is elérni. A továbbiakban az állatte­nyésztés érdekében hozott in­tézkedésekről szólt. Ezek ked­vezően hatottak. Nagy erőfe­szítéseket tettünk a szükséges takarmánymennyiség előte­remtésére, takarmányakciót hirdetünk meg, most ügyel­jünk, nehogy lemészárolják az állatállományt, különösen a szarvasmarhát. Igaz, így töb­bet lehet exportálni és ez ja­vítja a fizetési mérleget. Az utóbbinak örülünk, de a ja­vulás nem történhet olyan áron, hogy több évre tönkre­tesszük szarvasmarha-tenyész­tésünket. Szólt a miniszterelnök a ter­melőszövetkezetek mellék­üzemági tevékenységéről is. Rámutatott arra, hogy a közös gazdaságoknak erre még sok lehetőségük van, de vigyáz­niuk kell, nehogy elhamarko­dottan rendezkedjenek be olyan termékek előállítására, amelyek fél évig talán jól jö­vedelmeznek, de azután ott marad a kapacitás és nem tudnak vele mit kezdeni. Kö­rültekintően, meggondoltan fejlesszék tovább a mellék­üzemági tevékenységet, igye­kezzenek ténylegesen meglevő szükségleteket kielégíteni, hogy lehetőleg egész évre szó­ló munkaalkalmat teremtse­nek a tagságnak. A gazdasági kérdések sorá­ban említést tett a miniszter­­elnök a nyereségről, illetve a nyereségrészesedésről is. Mivel a vállalatok nyeresége körül­belül 20 százalékkal nagyobb lesz a tervezettnél, a tavalyi­hoz képest kereken 1 milliárd­­dal több lesz a kifizetésre ke­rülő nyereségrészesedés is. A Hazafias Népfrontban tömörülve A népi nemzeti egységgel kapcsolatban elhangzott fel­szólalásokra válaszolva a mi­niszterelnök hangsúlyozta: igazunk van, amikor a jogos nemzeti büszkeség hangján szólunk azokról az eredmé­nyekről, amelyeket a szocia­lizmus talaján a népi nemzeti egység megteremtésében 12 év alatt elértünk. Jogosan lehe­tünk büszkék arra, hogy a Hazafias Népfrontban tömö­rülve a népünk legkülönbö­zőbb rétegeihez tartozó erők munkálkodnak egyazon cél megvalósításán, a szocialista társadalom teljes felépítésén. A vitában elhangzott ami a megjegyzésre, hogy a kor­mánybeszámoló lényegében a párt 12 éve folytatott politi­káját tükrözte, a miniszterel­nök kijelentette: megtisztelő­nek tartja az összehasonlítást A párt- és a kormányvezetés munkája minden tekintetben a néppel való kölcsönös biza­lomra épül. A pártunk kong­resszusán kidolgozott politikai vonalat képviselni az élet minden területén — azt hi­szem — senkinek sem esik nehezére — tette hozzá. — A vitában megemlítették a nép körében felvetődött azt az aggodalmat, hogy nem fog-e megváltozni ez a poli­tika, hogy nem következik-e a „kemény kéz” politikája. Másféle vélemények is lehet­nek, de elmondhatjuk, hogy ezek abszolút kisebbségben vannak. Egyesek így fogal­maznak: csak így maradjon, ne változzék meg a politikai vonal, ne változzanak a mód­szerek. Pártunk politikája alapelveiben változatlan ma­rad a következő években is. További reformok, szabad gondolkodás, bátor cselekedetek . Politikánk változatlansá­ga természetesen nem a tétlen nyugalmat jelenti, hiszen tele vagyunk újabb és újabb el­gondolásokkal. Egész közéle­tünk demokratizmusát tovább akarjuk erősíteni. Meggyőző­désünk: az a kívánság, hogy maradjon meg ez a politika, egyben további reformok, a további szabad gondolkodás, a bátor és ugyanakkor higgadt, nyugodt, a szocializmus tala­ján maradó cselekedetek igen­lését jelenti a népünk részé­ről — mondta a miniszterel­nök, majd befejezésül ismé­telten kérte az országgyűlést, hogy fogadja el a kormány beszámolóját. Ezután az elnöklő Kállai Gyula javasolta: az ország­­gyűlés vegye tudomásul, erő­sítse meg a kormány beszá­molóját, valamint a Miniszter­­tanács elnökének a felszólalá­sokra adott válaszát Hagyja jóvá a kormánynak a gazda­sági reform megvalósítása so­rán tett intézkedéseit, a nép­gazdaság fejlesztése további terveinek elkészítésével, az ál­lamigazgatás korszerűsítésével kapcsolatban kifejtett elgon­dolásait; hagyja jóvá a kor­mány külpolitikai tevékenysé­gét, azokat az intézkedéseket amelyekkel internacionalista kötelezettségünket teljesítve, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal­ együtt segít­séget nyújtunk a baráti Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság népeinek szocialista vív­mányainak védelméhez. Az or­szággyűlés bízza meg a kor­mányt, hogy folytasson tárgya­lásokat és tegyen intézkedése­ket a Varsói Szerződés meg­erősítéséről, a KGST-ben tö­mörült szocialista országok gazdasági együttműködésének további fejlesztéséről. Az országgyűlés egyhangúan elfogadta az elnök javaslatát. A csütörtöki ülés FOCK JENŐ: A csehszlovák—szovjet egyezmény megerősíti a szocialista országok egyetértését .

Next