Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-18 / 245. szám
Ára 80 fillérMagyar Nemzeti I Nfeadsg/ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Tudósítások, jegyzetek a parlament csütörtöki üléséről Az országgyűlés elfogadta a kormány beszámolóját Megkezdődött az új vasúti törvény és a közlekedésfejlesztés vitája Zárószavakkal kezdődött az októberi ülésszak második napja, a miniszterelnök zárószavaival, aki válaszolt a kormány beszámolóját érintő felszólalásokra, s evvel a napirend első pontjának tárgyalását befejezte az országgyűlés. A miniszterelnök válaszának a hagyományos parlamenti hangvételnél ünnepélyesebb kicsengést adott Fock Jenő bejelentése, aki megindokolta, miért halasztotta másnapra az első ülésen elhangzott felszólalások megválaszolását. Arra a prágai híradásra várt, amely a csehszlovák és a szovjet kormány egyezményét közölte, s amelynek nagy politikai horderejét elemezte a magyar miniszterelnök. Hazánk törvényhozóinak testületében a mély megnyugvás érzését keltette a prágai közlemény, amelyet mind az ülésteremben, mind a folyosón úgy értékeltek az országgyűlési képviselők, mint az európai béke és hsz Csütörtök délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. A plenáris ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, és a A Minisztertanács elnöke bevezetőben köszönetet mondott a vitában felszólalt képviselőknek, akik hozzászólásukkal sok segítséget, egyben jó néhány új feladatot is adtak a kormánynak. Köszönettel emlékezett meg arról a bizalomról, amely a kormány tevékenységét illetően kicsendült a képviselők szavaiból. Ezután arról beszélt, örömmel vette a szerda este érkezett hírt, hogy aláírták a csehszlovák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásának feltételeiről. ■— A Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözlöm az egyezményt, s kifejezem kormányunk egyetértését — mondta. — Nagy örömmel olvastam Koszigin és Cernik elvtársak beszédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk magunkat szavaikkal, azzal, hogy mindketten pozitívan értékeltanság megszilárdításának zálogát. Magas hőfokra hevítette a parlament hangulatát a miniszterelnök bejelentése a Csehszlovákiában állomásozó magyar csapatok hazatéréséről. Friss, bizakodó és termékeny hangulatban látott hozzá ezután az országgyűlés az utóbbi évek egyik legnagyobb jelentőségű törvényjavaslata, az új vasúttörvény és a közlekedési koncepció megtárgyalásához, amelynek miniszteri expozéját és előadói javaslatát egyaránt feszült figyelem kísérte. A korszerű közlekedés az ország fejlődésének olyan tényezője, amely éppúgy érinti a legeldugottabb falvak lakóit, mint a fővárost vagy a nagy vidéki városokat és ipari centrumokat. A felszólalások többsége azt tükrözte, hogy a képviselők az országos koncepción belül hű sáfárai és szenvedélyes szószólói annak a területnek, amelynek választói bizalmukkal kitüntették őket. Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Kállai Gyula nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke válaszol a kormánybeszámolóval kapcsolatos szerdán elhangzott felszólalásokra. téli az egyezményt. Bizonyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a kibontakozást, megerősíti a testvérpártok, a szocialista országok egyetértését. Ezen túlmenően — meggyőződésem szerint — a béke őszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely tulajdonképpen egy korábban megnyitott szakasz folytatását jelenti . Karlovy Varyban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó kezdeményezésünk folytatását. Expozémban említettem, de most, az egyezmény aláírása után sokkal határozottabban beszélhetek arról, hogy Csehszlovákiában levő katonáink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Csehszlovákiában anynyira normalizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált katonáink hazahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sorkatonák, a hivatásos tisztek és tartalékosok egyaránt családos emberek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri országgal —, intézkedik a csapatok hazatéréséről. Ösztönzés az eredményesebb gazdálkodásra Ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolt. A képviselők különösebb ellenvetés nélkül elfogadták a kormány beszámolóját, egyetértettek vele. Helyes az a vélemény, hogy az üzemek vezetői általában jól megállják helyüket a gazdasági reform teremtette új körülmények között. Igaz, az első időszakban a csaknem minden üzemben meglevő többkevesebb tartalékot hasznosították leginkább, így viszonylag könnyen érhettek el a gazdálkodásban jó eredményeket. Az is kicsendült azonban a vitából, hogy jó néhány üzemben még korántsem foglalkoznak úgy a munkaerőgazdálkodással, ahogyan azt a reform előkészítése során elgondoltuk — utalt erre a kormány beszámolója is. Az üzemi vezetők értik, tudják már, mit kell tenniük a reform szellemében, sikerült is eddig országos átlagban a tervezettnél 20 százalékkal nagyobb nyereséget elérni. De a tartalékokból adódó lehetőségek előbb-utóbb kimerülnek, s a gazdasági szabályozók sem lesznek mindig olyan nagyvonalúak, mint a reform kezdetén. A kormány a szabályozókat kicsit módosítani kívánja, hogy jobban ösztönözze az üzemeket az eredményesebb gazdálkodásra, az ésszerűbb termelési tevéékenységre, a jobb piaci munkára. Annak idején sokan tekintettek bizonyos aggodalommal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztalható a munkanélküliségtől való félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkoztatottság alakulásával a kormány különös gonddal foglalkozott. Már a szabályozók kialakításánál „fékeket” alkalmaztunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fékek kicsit túlságosan is jól működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelékenység nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Úgy gondolom, hogy mégiscsak helyesen jártunk el, figyelemmel voltunk arra az alapvető követelményre, hogy a reform politikailag semmiféle bonyodalmat ne okozzon. A továbbiakban — már a jövő évi terv jóváhagyásakor — a szabályozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerő-mozgás. El kell érni, hogy a vállalatoknak ne legyen érdemes megtartani vagy felvenni dolgozókat például gazdaságtalan gyártmányaik további termeléséhez. Munkaidőcsökkentés, szociális ellátás Több képviselő foglalkozott a vidéki ipartelepítéssel. Válaszában hangsúlyozta Fock Jenő: a kormány kötelességeinek tekinti, hogy az eddiginél is erőteljesebb intézkedéseket hozzon, további gazdasági ösztönzőket alkalmazzon, hogy érdemes legyen Budapestről üzemeket kitelepíteni és vidéken ipart fogadni. A munkaidő-csökkentés néhány tapasztalatáról szólt ezután a kormány elnöke. Nagy öröm, hogy már körülbelül egymillióan dolgoznak csökkentett munkaidőben. De ez gondokat is idézett elő. Nagyon sok helyen a termelékenység rovására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munkaidőt úgy kell csökkenteni, hogy az érdekelteknek ne legyen kevesebb a keresete, de ne csökkenjen a termelékenység sem. A keresetek valóban egyáltalán nem csökkentek, sőt a tervezettnél valamivel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is, viszont a termelékenység nem alakult megfelelően. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hét végi és a hét eleji vasúti áruszállításoknál az utóbbi hónapokban fennakadások voltak. A csökkentett munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltétlenül biztosítaniuk kell a pénteki, szombati, vasárnapi és hétfői ki- és berakodásokat. Vagonparkunk ugyanis éppen akkora amenynyi szükséges, s ha az üzemek mulasztásai miatt külföldi vagonokat kell igénybe vennünk, azért naponta tetemes összegeket kell fizetnünk. Az ilyen tapasztalatokat figyelembe kell venni a munkaidőcsökkentés további kiterjesztésénél. A szociális ellátással kapcsolatban is „nagy népi félelem” mutatkozott a reform bevezetésekor: mi lesz szociális vívmányainkkal, eddig megszerzett jogainkkal, a gyermekvédelemmel, az óvodákkal, a napközi otthonokkal, az üzemi étkezéssel, a munkásszállásokkal. Kilenc hónap tényei bizonyítják, hogy e tekintetben nem történt kedvezőtlen irányú változás; legfeljebb az mondható, hogy nem következett be olyan további kedvező változás, amire szükség lenne, amit az emberek várnak és örömmel üdvözölnének. A kormánynak az a véleménye, hogy a szociális ellátást tovább kell fejleszteni. Példaként megemlítette: több óvodai helyre lesz szükség, mert a gyermekgondozási segélyt jelenleg igénybe vevő és nem sok idő múlva újra munkába lépő anyák el akarják ott helyezni gyermeküket Több képviselő beszélt arról, hogy a lakosság örül a reformnak, az emberek szívesen dolgoznak sikeréért. Ma már mindenki tudja — a tapasztalatok bizonyítják —, hogy a reform az életszínvonalat nem veszélyezteti. A jövőben is minden cselekedetünkkel azon leszünk, hogy erősítsük a lakosságnak ezt a biztonságát és nyugalmát, s a reform segítségével is még jobb eredményeket tudjunk elérni. A mezőgazdasággal kapcsolatos észrevételekre válaszolva a miniszterelnök kiemelte: a reform előkészítése és megvalósítása során mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy tovább erősödjék rendszerünk alapja, a munkás-paraszt szövetség. Ezt sikerült is elérni. A továbbiakban az állattenyésztés érdekében hozott intézkedésekről szólt. Ezek kedvezően hatottak. Nagy erőfeszítéseket tettünk a szükséges takarmánymennyiség előteremtésére, takarmányakciót hirdetünk meg, most ügyeljünk, nehogy lemészárolják az állatállományt, különösen a szarvasmarhát. Igaz, így többet lehet exportálni és ez javítja a fizetési mérleget. Az utóbbinak örülünk, de a javulás nem történhet olyan áron, hogy több évre tönkretesszük szarvasmarha-tenyésztésünket. Szólt a miniszterelnök a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységéről is. Rámutatott arra, hogy a közös gazdaságoknak erre még sok lehetőségük van, de vigyázniuk kell, nehogy elhamarkodottan rendezkedjenek be olyan termékek előállítására, amelyek fél évig talán jól jövedelmeznek, de azután ott marad a kapacitás és nem tudnak vele mit kezdeni. Körültekintően, meggondoltan fejlesszék tovább a melléküzemági tevékenységet, igyekezzenek ténylegesen meglevő szükségleteket kielégíteni, hogy lehetőleg egész évre szóló munkaalkalmat teremtsenek a tagságnak. A gazdasági kérdések sorában említést tett a miniszterelnök a nyereségről, illetve a nyereségrészesedésről is. Mivel a vállalatok nyeresége körülbelül 20 százalékkal nagyobb lesz a tervezettnél, a tavalyihoz képest kereken 1 milliárddal több lesz a kifizetésre kerülő nyereségrészesedés is. A Hazafias Népfrontban tömörülve A népi nemzeti egységgel kapcsolatban elhangzott felszólalásokra válaszolva a miniszterelnök hangsúlyozta: igazunk van, amikor a jogos nemzeti büszkeség hangján szólunk azokról az eredményekről, amelyeket a szocializmus talaján a népi nemzeti egység megteremtésében 12 év alatt elértünk. Jogosan lehetünk büszkék arra, hogy a Hazafias Népfrontban tömörülve a népünk legkülönbözőbb rétegeihez tartozó erők munkálkodnak egyazon cél megvalósításán, a szocialista társadalom teljes felépítésén. A vitában elhangzott ami a megjegyzésre, hogy a kormánybeszámoló lényegében a párt 12 éve folytatott politikáját tükrözte, a miniszterelnök kijelentette: megtisztelőnek tartja az összehasonlítást A párt- és a kormányvezetés munkája minden tekintetben a néppel való kölcsönös bizalomra épül. A pártunk kongresszusán kidolgozott politikai vonalat képviselni az élet minden területén — azt hiszem — senkinek sem esik nehezére — tette hozzá. — A vitában megemlítették a nép körében felvetődött azt az aggodalmat, hogy nem fog-e megváltozni ez a politika, hogy nem következik-e a „kemény kéz” politikája. Másféle vélemények is lehetnek, de elmondhatjuk, hogy ezek abszolút kisebbségben vannak. Egyesek így fogalmaznak: csak így maradjon, ne változzék meg a politikai vonal, ne változzanak a módszerek. Pártunk politikája alapelveiben változatlan marad a következő években is. További reformok, szabad gondolkodás, bátor cselekedetek . Politikánk változatlansága természetesen nem a tétlen nyugalmat jelenti, hiszen tele vagyunk újabb és újabb elgondolásokkal. Egész közéletünk demokratizmusát tovább akarjuk erősíteni. Meggyőződésünk: az a kívánság, hogy maradjon meg ez a politika, egyben további reformok, a további szabad gondolkodás, a bátor és ugyanakkor higgadt, nyugodt, a szocializmus talaján maradó cselekedetek igenlését jelenti a népünk részéről — mondta a miniszterelnök, majd befejezésül ismételten kérte az országgyűlést, hogy fogadja el a kormány beszámolóját. Ezután az elnöklő Kállai Gyula javasolta: az országgyűlés vegye tudomásul, erősítse meg a kormány beszámolóját, valamint a Minisztertanács elnökének a felszólalásokra adott válaszát Hagyja jóvá a kormánynak a gazdasági reform megvalósítása során tett intézkedéseit, a népgazdaság fejlesztése további terveinek elkészítésével, az államigazgatás korszerűsítésével kapcsolatban kifejtett elgondolásait; hagyja jóvá a kormány külpolitikai tevékenységét, azokat az intézkedéseket amelyekkel internacionalista kötelezettségünket teljesítve, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt segítséget nyújtunk a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek szocialista vívmányainak védelméhez. Az országgyűlés bízza meg a kormányt, hogy folytasson tárgyalásokat és tegyen intézkedéseket a Varsói Szerződés megerősítéséről, a KGST-ben tömörült szocialista országok gazdasági együttműködésének további fejlesztéséről. Az országgyűlés egyhangúan elfogadta az elnök javaslatát. A csütörtöki ülés FOCK JENŐ: A csehszlovák—szovjet egyezmény megerősíti a szocialista országok egyetértését .