Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-19 / 246. szám

A pénteki ülés Pénteken délelőtt tíz órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, megjelent Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Fecsó Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, vala­mint Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, továbbá a Poli­tikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülésen részt vett az országgyűlés ven­dégeként Budapesten tartóz­kodó uruguayi parlamenti kül­döttség, a diplomáciai páho­lyokban a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos ve­zetője foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Vass Istvánná nyitotta meg. Bejelen­tette, hogy napirend szerint folytatódik a vita a beterjesz­tett új vasúttörvény-tervezet és közlekedéspolitikai koncep­ció­k fölött. Ezután dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter emelkedett szólásra. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Tudósítások, jegyzetek a parlament pénteki üléséről Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka Elfogadták a vasúttörvényt, a közlekedéspolitikai koncepciót és a népi ellenőrzésről szóló törvényt A harmadik nap az­zal kezdődött az országgyűlésben, hogy válasz hang­zott el, mégpedig kimerítő és megnyugtató válasz­t a sok „hogyan ?”-ra. A vas­­utakról szóló törvényjavas­lat és a magyar közlekedés­­politika koncepciója élénk, pezsgő vitát eredményezett az első két napon. Voltak aggodalmaskodó hangok is, sőt, egy-két felszólaló nem tudott elszakadni a szűk he­lyi érdekektől, de végered­ményben majdnem minden felszólalásból, még a legbi­­zakodóbbakból is kicsendült az a kérdés: hogyan lehet mindezt a nagyszerű elkép­zelést megvalósítani? Ja­vul-e, korszerűbbé válik-e a közlekedés, lesz-e hozzá elég anyagi erőnk? Igen, lesz, elképzelésein­ket meg tudjuk­ valósítani, mert a koncepció elsősorban lehetőségeinket veszi figye­lembe, másodsorban pedig a nemzetközi munkamegosz­tásra támaszkodik. Erről be­szélt dr. Horgos Gyula, ko­hó- és gépipari miniszter, amikor kifejtette a sok ho­gyanra adott válaszában: magyar­ termékekkel tudjuk majd kielégíteni e tekintet­ben a hazai igényeket. Csak egy szám, ami a távlati pers­pektívába enged betekinte­ni: 1975-ben már 10—12 ezer darab autóbuszt tud a ma­gyar ipar gyártani. Még­hozzá olyan nagyszerű konstrukciót, olyan kényel­mes közlekedési eszközöket, amelyek a magyar autó­­buszgyártást a világ élvona­lába emelik. A válasz tehát minden­képpen megnyugtató. Az egyik felszólaló képvi­selő azt mondotta, hogy a vasút valaha rangot jelen­tett. Kiemelt egy-egy tele­pülést a sötétből, összekötöt­te a világgal. Az embereket ezért érzelmi szálak is fűzik a vasúthoz. Sok emberben kételyek is támadhatnak, hátha az új közlekedés nem lesz jobb. Dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter ezekre a kételyekre is válaszolt, de válaszolt ma­­­­ga az új koncepció is, amely­nek minden tekintetben fe­lül kell múlnia a régit. S nem arról van szó, hogy ez az út elveszi a falvaknak és településeknek azt a rang­ját, amelyet a vasút adott. Sőt nagyobb rangot ad, mert az új közlekedés jobb, kor­szerűbb lesz. A távoli tele­pülések, falvak lakói ezáltal még közelebb kerülnek a mindennapi élet vérkeringé­séhez, a világhoz és még gyorsabb fejlődésre számít­hatnak. Ebben van az új koncep­ció egyik legnagyobb ereje, forrásból fedeznek. A jármű­programon belül az autóbusz­­gyártás fejlesztése kiemelke­dik. 1965-ben 2700 autóbusz került hazánkban, ez 1970-re hétezerre emelkedik, 1975-ben pedig már tízezer-tizenkétezer autóbusz gyártását tervezzük. A program végrehajtásával a magyar autóbuszgyártás a vi­lág élvonalába kerül. A továbbiakban részletesen ismertette a magyar gépipar bekapcsolódását a szovjet sze­mélygépkocsi gyártási kooperá­cióba.­­ Alkatrészekért a Szovjetuniótól évente 12 000— 14 000 személygépkocsit ka­punk majd, amit a Fiat licenc alapján gyártanak. Dr. Horgos Gyula miniszter végül kifejezte, hogy a tör­vényjavaslattal és a közle­kedéspolitikai irányelvekkel egyetért. DR. HORGOS GYULA: A kohó- és gépipar támogatja közlekedésünk fejlesztését Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a bevezető­ben hangsúlyozta, hogy a köz­lekedéspolitikai koncepciók megvalósítása különösen nagy­mértékben múlik a hazai ipar felkészültségén és jövőbeni fejlődésén. — A közlekedési struktúra világszerte tapasztalható fejlő­désének irányát elemezve, már évekkel ezelőtt , elhatároztuk —­ mondotta a miniszter —, hogy a közúti közlekedési esz­közök gyártását a többi gép­ipari ágazatnál gyorsabban fejlesztjük. Kidolgoztuk a mű­szaki fejlesztési programot, amelyet a kormány az idén központi programmá fogadott el. Ez megteremti a feltételeit annak, hogy a közúti szállítás tervei — a személyautókat ki­véve — zömében hazai gyár­tású szállítóeszközök révén valósuljanak meg . A közúti járműgyártás központi fejlesztési programjá­nak megvalósítására összesen 11,8 milliárd forintot fordí­tunk, a beruházási összegből 9,7 milliárd forintot központi A változtatáshoz meg kell teremteni az előfeltételeket Ezután az elnök Kovács An­tal Vas megyei országgyűlési képviselőnek, a megyei párt­­bizottság első titkárának adta meg a szót. KOVÁCS ANTAL elmondotta, hogy a vasút kon­centrált korszerűsítésének, a teherszállítás körzetesítésének, a gazdaságtalan, kisforgalmú vasútvonalak felszámolásának, a vasúti forgalom növekvő arányú közútra terelésének ma még csak részben vannak meg a személyi és tárgyi fel­tételei. Vas megyében már megkezdték az ez irányú gaz­dasági-műszaki előkészülete­ket. A közúti igazgatóság egy­re eredményesebben munkál­kodik a közúti szállítás felté­teleinek javításán. A következő felszólaló FODOR ISTVÁNNÉ pedagógus, Heves megye III. számú választókerületének or­szággyűlési képviselője arról beszélt, hogy megyéjében a vasútvonalak mindössze 37 te­lepülést érintenek. A közleke­dés közútra terelése, illetve a közúti közlekedés nagyobb ütemű fejlesztése ezen a vidé­ken érthető módon a lakos­ság legszélesebb rétegeinek ál­talános helyeslésével találko­zik. Felhívta a figyelmet, hogy a jövőben végbemenő változások befolyásolják majd a személyi és teherszállítás iránti igényeket. Megjegyezte, hogy habár az elmúlt években a vasúti személyszállítás so­kat fejlődött, ez a fejlődés szinte teljes egészében a fő vonalakra korlátozódik. Pél­daként megemlítette, hogy a Budapest — Recsk — Parád­­fürdő-vonalon a Kálkápolnáig terjedő 113 kilométeres utat 90 perc alatt teszi meg a vo­nat, az onnan Parádfürdőig terjedő 29 kilométeres út vi­szont 62 percig tart, s az uta­sok legtöbbször több mint egy órát várnak a csatlakozásra. A felszólalásban elhang­zottakkal tökéletesen egyet­értünk. A kálkápolnai pél­da nem egyedülálló, a vas­úti szárnyvonalak az ország számos vidékén nem tartot­tak lépést a fejlődéssel. Eléggé elszomorító a hely­zet például Zalaegerszeg vo­natkozásában. Budapesttől Zalaegerszegig a gyorsítások ellenére még mindig öt óráig tart az út, s ennek jó­részét a Bobától közlekedő vicinális döcögőse emészti fel. Egyetértünk Fodor Ist­vánná­val: „A közlekedési kormányzat fordítson na­gyobb gondot a fő- és szárnyvonalak közlekedésé­nek arányosabb fejlesztésé­re.” SZENES OTTÓ mérnök, Szolnok megye I. szá­mú választókerületének kép­viselője „belső megvilágítás­ban” elemezte a vasútról szóló törvényjavaslatot, ugyanis a vasútnál dolgozik. A törvényjavaslat — mon­dotta —, nagyon helyesen vál­tozatlanul hagyta azt a tényt, hogy a vasutas dolgozók kü­lön orvosi ellátásban részesül­nek. A vasútnál alkalmazott orvosok külön tanulmányozás­sal és gyakorlattal szerzik meg azokat az ismereteket, amelyek szükségesek a vasút­nál dolgozó emberek speciális egészségügyi ellátásához. Itt kívánjuk felhívni a fi­gyelmet arra, hogy Szenes Ottó a következő mondattal kezdte felszólalását: „Hoz­zászólásomból töröltem azo­kat a­ gondolatokat, amelyek a vita során már tárgyalás­ra kerültek.” Azért érdemes erre a megjegyzésre felfi­gyelni, mert azt a törekvést világítja meg, hogy az or­szággyűlésen csak lényeges dolgokról essen szó, s a kép­viselők ne ismételjék egy­más gondolatait. Ezután IMRI GYULA, Borsod megye 16. választó­­kerületének képviselője emel­kedett szólásra. Az utak kor­szerűsítésére hívta fel a fi­gyelmet, megemlítve azt, hogy az itt szükséges befektetés ha­mar megtérül. Elmondta, hogy az országgyűlés jogi- igazgatá­si és igazságügyi, valamint ipari bizottságának együttes ülésén elhangzott olyan javas­lat, hogy a közlekedési tárcá­nak biztosítsanak a közúti problémák mielőbbi megoldá­sára az eddiginél jelentősebb összeget az állami költségve­tésből. A plusz anyagi jutta­tást 1969-re esetleg az idén várható jelentős népgazdasá­gi többletnyereségből lehetne biztosítani, mondta a miniszter.­­ Ezek között az első a Hidasnémet— Szerencs vonal lesz, ahol a jö­vő évben körzeti pályaudvart rendeznek be. Ugyanezt ter­vezik a továbbiakban a He­gyeshalom—Csorna—Porpác, valamint a Murakeresztúr— Siófok vonalon is. Csanádi György foglalkozott azokkal az aggályokkal is, hogy vajon egy-egy vasútvonal vagy állomás megszüntetésével ösz­­szefüggésben kellő időben biz­tosítják-e a helyi közlekedés lebonyolításához szükséges elő­feltételeket. A miniszter a kép­viselők segítségét kérte, hogy lépjenek fel a megszüntetés el­len, ha az előfeltételek való­ban nem biztosítottak, más­részt, hogy ne legyenek szó­szólói túlzott igényeknek. A közúthálózat túlterhelésével kapcsolatos észrevételekre vá­laszolva a miniszter elmondta, a szükséges anyagi eszközök előteremtésére többféle lehe­tőség kínálkozik. Ezek egyike az a közlekedési alap, amely a mintegy kétezer kilométernyi vasútvonal megszüntetéséből eredő megtakarításokból kép­ződik. Ebből természetesen nem lehet fedezni az egész út­hálózat korszerűsítésének költ­ségeit kizárólag olyan terüle­tek közlekedési problémáinak megoldására használják majd fel, ahol vasútvonalat vagy ál­lomást szüntetnek meg. A továbbiakban a miniszter a darabáru szállítással kapcso­latos észrevételekre válaszolt, majd a vonalmegszüntetések­kel felszabaduló vasutasok foglalkoztatásáról beszélt. Hangoztatta, hogy az illetéke­sek gondoskodnak elhelyezé­sükről, messzemenően igye­keznek megoldani problémái­kat Végezetül bejelentette, hogy a vita során elhangzott észre­vételeket a további munkában hasznosítják, azokat a kérdé­seket pedig, amelyek megha­ladják a minisztérium hatás­körét a kormány elé terjesz­tik. Ismételten kérte az or­szággyűlést, hogy a kormány által benyújtott közlekedési koncepciót jóváhagyólag vegye tudomásul, és a vasutakról szóló törvényjavaslatot fogad­ja el. DR. CSANÁDI GYÖRGY: •­­ Az eddiginél jobb, korszerűbb közlekedést akarunk teremteni Az országgyűlés rövid szü­net után folytatta munkáját. Az elnöklő Kállai Gyula DR. CSANÁDI GYÖRGY közlekedés- és postaügyi mi­niszternek adta meg a szót, aki válaszolt a vitában elhang­zott felszólalásokra. Köszönetet mondott a kép­viselőknek azért a segítő szán­dékért és felelősségérzetért, amelyet a magyar közlekedés­­politikai koncepció, valamint a vasúttörvény vitájában tanú­sítottak, és kérte az ország­­gyűlés valamennyi tagjának segítségét a tervezett intézke­dések végrehajtásához. A vita tanulságait összegez­ve megállapította, hogy a leg­több aggodalmat a képviselők részéről egyes vasútvonalak tervezett megszüntetése okoz­ta. Érthető — mondotta —, hogy az érintett helység vagy helységek lakói számára egy­általán nem közömbös, mi tör­ténik vasútjukkal. Annyi azonban bizonyos, hogy az ed­diginél jobb, korszerűbb köz­lekedést akarun­k teremteni az említett területeken. A vona­lak, állomások megszüntetése előtt a legtüzetesebben meg­beszélik, megvizsgálják, való­ban indokolt-e ez az intézke­dés, és csak ha jó közúti köz­lekedés minden előfeltétele biztosított, akkor kerülhet sor a vasútvonal megszüntetésére. A képviselők észrevételei alap­ján a minisztérium újból fe­lülvizsgálja például a Dombó­vár—Lepsény, a Lakitelek— K­u­ns­zen­tmárton vasútvonal ügyét. A miniszter a továbbiakban elmondta, hogy eddig két he­lyen, Kaposvárott és Karcagon létesítettek korszerű körzeti pályaudvart. — A jövőben azt a gyakorlatot követjük majd, hogy egy-egy vasútvonal fel­újítása előtt döntjük el a kör­zeti pályaudvarok sorsát — Az országgyűlés megszavazta a vasúttörvényt és a közlekedési koncepciót A közlekedés- és postaügyi miniszter válasza után Nemes­laki Tivadar, a törvényjavaslat előadója szólalt fel Bejelen­tette, hogy öt képviselő módo­sító javaslatot terjesztett be a vasútról szóló törvényjavas­lathoz. Az ipari bizottság, va­lamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a módo­sító javaslatokat a képviselők, továbbá az illetékes miniszter jelenlétében megtárgyalta. Ezután Kállai Gyula elnök részletesen ismertette a tör­vényjavaslat különböző pont­jaira vonatkozó módosításo­kat, ezekről az országgyűlés külön-külön szavazott, azokat egyhangúlag elfogadta. Majd újabb szavazás következett; az országgyűlés elfogadta a vas­utakról szóló törvényjavasla­tot a már megszavazott módo­sításokkal együtt, s a minisz­teri választ jóváhagyólag tu­domásul vette. Még a délelőtti ülésen sor került a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat tárgya­lására is.

Next