Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-23 / 249. szám
- Magyar Nemzet =‹ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~ ] Gondolatok az aluljáróban Megint dolgoznak az Astoria-aluljárónál. Lezártak egy lépcsőt, elkerítettek egy járdaszigetet. A szigeten kivágtak egy jókora nyílást, és most egy nagy aknatetőt képeznek ki. A bőrsisakos építőmunkások a metró emberek Miközben a megbomlott közlekedési rend miatt ott botorkál az ember, ép járdaszigetről feltört járdaszigetre, megpróbál a megnyitott aknába lesni, figyeli a betonozást, főleg pedig pesti lokálpatrióta-örömmel feni a fogát arra a már nem is távoli élvezetre, amellyel saját budapesti metróján utazhat, saját mozgólépcsőjén szánkázhat húsz méteres mélységbe, meg újra föl. Biztosra veszem, hogy ahol csak bőrsisakost látnak a pestiek, megdobban az a tipikus pesti tulajdonosszívük, és ha minden építkezésbe belekotnyeleskednek, mindenhová odafontoskodnak, hát azért teszik, mert — mert Budapestjük világváros, páratlan, európai és Európa fölötti. Csak az a baj, hogy miközben az aknába belekíváncsiskodik az ember, gyanúja is támad, és ettől a gyanútól megfelhősödik a vérbeli pesti öröm. Vajon, súgja a gyanú, miért létesítik most azt a tág aknatorkot az Astoriánál? Épül a földalatti állomása, azért létesítik. De, súgja tovább a gyanú, nem lehetett volna ezt akkor kihagyni, kiképezni, megfelelően lefedni, amikor az aluljáró megépült? Amikor annak az építését, mint ismeretes, már összehangolták a létesítendő földalatti állomásának a terveivel? No, hiszen igaz: ahányan itt vagyunk, pesti „tulajok”, mind találunk kritizálni valót, az biztos. De biztos az is, hogy őszintén, akadékoskodás nélkül hökken meg az ember, és örömsavanyító a gondolata, hogy itt alighanem tökéletlen volt az összehangolás, itt valamivel nem számoltak. Néhány évvel ezelőtt erős födém épült egy akna, egy lejárat, talán egy gépterem fölé. Aki laikus szemmel megnézte a megbontott betont, az átvágott ujjnyi gömbvasakat, úgy látta, mintha akkor az örökkévalóságnaképült volna az a födém. Nem annak épült. Nem volt végleges, vagy nem volt jó. Ezért most csákányozni és légkalapácsozni kezdtek. Fölvonultak, megszűkítették az úttestet, elterelték a forgalmat, bontottak, építenek, sürög-forog a munkaerő. Csorog-csorog a pénz. Nehéz ezt a gyanakvást leküzdeni. Egy sor furcsa tapasztalata van a pesti embernek, aki buzgón néz, lajstromoz, könyvel minden újat — hadd mondjam még egyszer mentségére (és mentségemre), hogy rokonszenvesen aggályos fontoskodással. Lajstromozása nem mindig háborítatlan építtetői, tulajdonosi élvezet. Hol itt az Astoriánál, hol másutt lát nehezen érthetőt, bontást, kalapálást, csákány- és légkalapácsmunkát, valami úton. Mert valami elmaradt, vagy két munkamenet időrendje érthetetlenül megcserélődött. Főleg útburkolatok, járdák erre a tanúk. Bizony szinte legendás, szinte fémjelzetten budapesti tájközmondásba foglalható, hogy egy elkészült betonágy és a rajta gonddal elterített aszfalt (Istenem, de jó az aszfaltozókat nézni, és milyen szépen csillog és milyen finoman büdös egy vadonatúj úttest!) — nem kész beton, nem kész aszfalt. Ne tessék véglegesnek tekinteni: hamarosan jönnek a légkalapácsok, törik az újat. Hátra van még, vagy kimaradt egy vezeték, egy kábel. És bizony tanú még éppen elég új fal, épület, burkolat, festés: megbontják, kivésik, Bergmann-csövet gipszelnek, villanydrótot húznak. A végleges állapot másodszorra alakul ki. Amit építenek, akkor kész, ha már megbontották. Egy árnyalattal büszkébb volna a pesti ember a vagyonára, a mellét duzzasztó gazdagodására, ha nem látna ilyesmit, és az efféle Astoria-típusú gyanúból kiderülne, hogy abszolúte tévesek, szakértetlenek. Ha egyszer kiderülne, hogy nem szükségszerűen kell előbb mindig falazni, vakolni, simítani, eltisztázni, bunkerszilárdságú betont csömöszölni, és csak aztán a falba helyezni, ami bele való. Egy aknanyílást a szó szoros értelmében „nyitni” kell, nem lehet csak úgy kihagyni. De valahogy nem számíthat rá az ember, hogy ez kiderül. Ezért kicsit bosszúsan hallgatja a kalapácsok dübörgését. Nem a lármájuk ingerli, városiasan rozzant idegzetének ezeket a főellenségeit néha még röhögi is, és vicceiben a fogorvos fúrójához hasonlítja. De itt-ott csúfondárosan ugatnak és dörögnek ezek. Árulkodnak. Egy kicsit drágán kalapálunk. Amennyibe egy új ház kerül, ahhoz képest semmi egy kis vésés. Egy kilométer új járdának ezredrésze egy keresztbe belevágott méteres árok, összköltségéhez képest semmi, amibe az árokásás meg a másodszori lefedés kerül. A földalatti költségvetésében annyi egy utólag bontott és létesített akna tétele, mint a pesti ember büdzséjében egy szimpla kávé. Csak az a kis rossz érzés ne volna, hogy van átgondolatlanság, hebehurgyaság, kis értelmetlenség és szervezési felületesség. Aminek össze lehetne adni a kis költségét. Egyszer össze is kellene talán adni. Ki tudja, nem derülne-e ki, hogy sokba kerül nekünk ez a légkalapálás, bontogatás? Több tanulópénz, mint amennyi ahhoz kell, hogy megtanuljunk világvárosi módra építkezni. Bor Ambrus Ma ismét találkoznak Párizsban a VDK és az Egyesült Államok képviselői Megkezdődtek a magyar—finn külügyminiszteri tárgyalások A külpolitikai helyzet A VDK ELLENI BOMBATÁMADÁSOK BESZÜNTETÉSE körül tovább tart a tapogatózás, bizonyosat nem jelentettek a nyugati hírügynökségek, de most már csaknem biztosra vehető, hogy Washington „csomagterv” formájában juttatta el javaslatait Hanoiba. Két küszöbönálló esemény arra mutat, hogy még a héten fontos bejelentés várható. Az egyik: ma ülnek össze Párizsban a VDK és az Egyesült Államok képviselői a 27. munkaülésre. A másik: a Fehér Ház szóvivője közölte, hogy Johnson elnök még ezen a héten sajtóértekezletet tart. (A sajtóértekezlet pontos dátumát a szóvivő nem mondta meg.) Ugyanakkor cáfolta, hogy a sajtóértekezleten nagy horderejű kijelentésre kerülne sor, de az AFP szerint biztosra vehető: valamilyen döntés elhangzik Vietnam ügyében. A harctéren továbbra is szünetelnek az összecsapások, Dél-Vietnamban immár ötödik napja nem volt komolyabb ütközet a szabadságharcosok és az amerikaiak között. Egy amerikai katonai közlemény szerint „a felszabadító erők szemlátomást kerülnek mindenféle összecsapást”. Az elmúlt napokban a vietnami háborúról folytatott diplomáciai tanácskozások közül a londoni rádió kommentátora kiemelte azt a megbeszélést, amely Le Duc Tho, a Párizsban tárgyaló VDK- delegáció különtanácsadója és Koszigin szovjet miniszterelnök között zajlott le a múlt hét végén. Le Duc Tho Párizsból Hanoiba tartva szakította meg útját Moszkvában. A bombázások beszüntetésével kapcsolatban állást foglalt a DNFF is, hivatalos sajtószervének, a Felszabadulás hírügynökségnek a kommentátora szerint a Felszabadítási Front teljes mértékben támogatja Hanoi álláspontját, amely szerint a bombatámadások beszüntetéséért az Egyesült Államok nem követelhet „ellenszolgáltatásokat”. A vietnami kérdésben tapasztalható diplomáciai mozgás és az amerikai elnökválasztási kampány között nyilvánvaló az összefüggés. Mindössze két hét van hátra november 5-ig, az elnökválasztás napjáig. A bombázások beszüntetésének napirendre tűzése változtathat a jelenlegi belső erőviszonyokon — mint köztudott, a Republikánus Párt elnökjelöltje, Nixon nagy előnnyel vezet Humphrey előtt, s már most is biztosnak tűnik, hogy az eddig eldöntöttnek látszó verseny újra nyílttá válik, ha a Fehér Ház látványois gesztust tesz. Humphrey egyébként bízik győzelmében, s a 17. S. News-nak adott nyilatkozatában azt jósolta, hogy „Kennedy-szerű” győzelmet arat majd, tehát csak nagyon csekély többséggel előzi meg Nixont. A Pentagonhoz közelálló amerikai hetilap legújabb számából egyébként az is kiderül, hogy még a bombatámadások beszüntetéséről elterjedt híresztelések előtt ellentétek merültek fel az amerikai katonai vezetés és a politikusok között. Valószínű, hogy a Pentagon tábornokai az utolsó pillanatig elleneztek — és ma is elleneznek — minden olyan lépést, amely a harctérről a diplomáciai tanácskozóterembe szeretné áttenni a vietnami háború megoldását. Sok tekintélyes amerikai politikus, már jó ideje azt hangoztatja, hogy a vietnami háborút katonai eszközökkel nem tudja megnyerni Washington. Aláírták az új magyar—finn árucsere-forgalmi megállapodást A Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában kedden megkezdődtek a hivatalos magyar—finn külügyminiszteri tárgyalások Péter János magyar, illetve Ahti Karjalainen finn külügyminiszter vezetésével. A tárgyalások magyar részvevői: Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf, hazánk helsinki nagykövete, Kurján Sándor nagykövet, a Külügyminisztérium területi osztályának vezetője, dr. Randó Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, és Sebestyén Gábor első osztályú titkár. A finn tárgyaló delegáció tagjai: Érdem Olavi Rjaustila, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete, Pentti Vusivirta, a gazdaságpolitikai főosztály helyettes vezetője, Matti Tuovinen, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Kari Holopainen attasé. Kedden délelőtt Ahti Karjalainen, és a kíséretében levő személyiségek megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Jelen volt Péter János ,és több más vezető politikai személyiség. Finn vendégeink a délutáni órákat városnézéssel töltötték. Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettesnek és Bartos Istvánnak, a fővárosi tanács vb-elnökhelyettesének társaságában hosszabb sétát tettek a Belvárosban, majd a Halászbástyáról és a Gellérthegyről megszemlélték a főváros panorámáját Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter kedden délután hivatalában fogadta Ahti Karjaiainent. A két miniszter eszmecserét folytatott a magyar—finn gazdasági kapcsolatok további elmélyítésének lehetőségéről. A megbeszélést követően a két miniszter aláírta az 1968. június 28-án Helsinkiben parafáit és 1969. január 1-én életbe lépő új magyar—finn hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapo dást, amely 1973. december 31-ig lesz hatályban. Az egyezmény részletei A megállapodás a többi között rögzíti, hogy a két fél kölcsönösen alkalmazza egymással szemben a legnagyobb kedvezmény elvét az áruforgalommal kapcsolatos vámok, illetékek és adók tekintetében. A megállapodás a két ország közötti ipari-műszaki együttműködés elősegítésére külön cikkelyt tartalmaz. A megállapodáshoz , csatlakozó árulisták értelmében Magyarország elsősorban hengerést árukat, timföld-hidrátot, különféle könnyűipari termékeket, mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkeket — ezen belül friss gyümölcsöt — szállítFinnországba, és onnan elsősorban papíripari termékeket, cellulózt és papíripari gépeket vásárolunk. Az egyezmény aláírása után dr. Biró József külkereskedelmi miniszter koktélt adott a finn külügyminiszter tiszteletére. Bővülnek a magyar—finn kapcsolatok A szerződés aláírása alkalmából dr. Bíró József miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának. — Finnországgal évente mintegy 12—14 millió dollár értékű árut cserélünk. Bár a forgalomnak ezzel a szintjével — figyelembe véve a meglehetősen nagy földrajzi távolságot — lényegében elégedettek lehetünk, mégsem mondhatjuk, hogy a ténylegesen fennálló piaci lehetőségeket akét ország üzleti körei teljes mértékben kihasználják. Akét ország távoli fekvése, a szállítási útvonalak hosszúsága arra késztet bennünket hogy az export áruösszetételét megváltoztassuk és a kevésbé fuvarigényes cikkek kivitelét növeljük. A most aláírt árucsere-forgalmi megállapodás erre lehetőséget nyújt A Finnországból, származó import áruszerkezetén is sikerült valamelyest változtatnunk. — Az export—import öszszetételében végbement változások eredményeként kapcsolataink kiszélesedtek és ma ipar nemcsak magyar—finn kereskedelmi, hanem gazdasági kapcsolatokról is beszélhetünk. Nagy örömünkre szolgal, hogy az idén már több magas rangú finn vendéget üdvözölhettünk Budapesten, és az együttműködés útjainak egyengetésére a magyar gazdasági élet vezető személyiségei is egyre gyakrabban látogatnak Finnországba. Célunk,hogy a fejlettebb gazdasági együttműködés korszerű formái az ipari és kereskedelmi kooperációk is egyre nagyobb szerephez jussanak a két ország kapcsolatában. Meggyőződésem, hogy ezek megvalósítása az árucsere-forgalom gyorsabb ütemű emelkedését is eredményezi. Nincsenek harcok Dél-Vietnamban Tovább tart a „diplomáciai szélmozgás” A Vietnam kérdésében tapasztalható „diplomáciai szélmozgással’’ egyidejűleg tovább tart a hadműveleti szélcsend Dél-Vietnam egész területén. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint az amerikai expedíciós hadsereg főhadiszállásán immáron négy napja nem adtak ki közleményt fontosabb katonai akciókról. Az amerikaiak szerint a felszabadító erők „szemlátomást kerülnek mindenféle öszszecsapást az amerikai és a ‘dél-vietnami alakulatokkal’. A dél-vietnami rendszer hadseregének szóvivője is csak két kisebb jelentőségű akcióról adott hírt. Heves bombatámadások a VDK ellen Változatlanul heves ellenben az amerikai légierő, haditengerészet és tengerészgyalogság repülőgépeinek tevékenysége Észak-Vietnam felségterülete fölött. A Tonkini-öbölben cirkáló America repülőgép-anyahajó Corsair, Phantom és Skyhawk típusú gépei Vinh és Dong Hai körzetében pusztítottak. A VDK kedden kormánynyilatkozatban foglalt állást amellett, hogy az Egyesült Államok bocsásson szabadon minden foglyul ejtett északvietnamit, és egyben szüntessen be minden, a VDK ellen irányuló akciót — jelentette az AFP hanoi tudósítója. A Giai Phong hírügynökség, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front hivatalos sajtószerve keddi kommentárjában rámutat, hogy a Párizsban folyó előzetes béketárgyalásokon csak akkor lehet sikert elérni, ha az Egyesült Államok feltétel nélkül megszünteti Észak-Vietnam mindenfajta bombázását. „A közvélemény nyomására Johnson elnöknek már egy ideje arról kellett beszélnie, hogy Észak- Vietnam egész területénmegszüntetik a bombázásokat. Az amerikai imperialisták azonban — hangzik a kommentár — örökletes makacsságukban és harciasságukban változatlanul ,kölcsönösséget’ és külön jutalmat követelnek népünktől agressziós háborújuk leépítése fejében.” Johnson sajtóértekezletet tart A Fehér Ház szóvivője hétfőn este bejelentette, hogy Johnson elnök sajtóértekezletet tart a héten. A szóvivő szerint nem lesz szó a párizsi tárgyalásokról és a vietnami háborúról. George Christian azt is cáfolta, hogy a VDK elleni bombázások esetleges