Magyar Nemzet, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

­ Magyar Nemzet is A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Mechanism­us, humanizmus és a nők Azt remélem, hogy az új gazdálkodási rendszerben sokkal emberibb lesz a vilá­gunk. Hiszen mindazok, akik termékeket állítanak elő, lassan-lassan felfedezik az embert, vagy ahogy ők ne­vezik, a fogyasztót, aki gyo­morbeteg lesz, ha túl rázós a traktor, s leválik a cipőtal­pa, ha nem autós és esős időben is gyalogol. Kafká­nak való téma lett volna az a vállalati garnitúra, ame­lyik lázasan tevékenykedik és nagy hajrákat rendez, hogy többet állítson elő va­lamiből, ami sohasem jut el az emberhez, hanem egy raktár lesz a temetkezési he­lye. S ha túlteljesítették a programjukat, ünnepséget rendeztek, dicsérték önma­gukat és jutalmakat osztot­tak. S az is meghökkentő volt, amikor az ipar a ke­reskedelemmel vitatkozott — két elvont fogalom tár­gyalt, vagy ha megszemé­lyesítették, két minisztérium képviselője — és elmondta egymást jó vagy rossz szán-­­dékúnak, s nemigen jutott eszébe, hogy nemcsak téte­lek legyártásáról és átvéte­léről tárgyalt, hanem az em­berről, aki mérgelődik, ha télvíz idején nyári szandálo­kat lát a kirakatban. Abban is bizakodom, hogy az új gazdálkodási rendszer­ben a dolgozóka­t is jobban meglátják az embert, helye­sebben másként látják meg. Eddig annak fejében, hogy a bérek nem valami maga­sak, nemegyszer elnézték neki, hogy a keresetének sem adja ellenértékét. Ezt a költséges elnézést a vállala­tok a jövőben nem engedhe­tik meg maguknak. Inkább arra fognak törekedni, hogy az igyekezetet és a képessé­get honorálják. S úgy gon­dolom, arra is, hogy a dol­gozók jobban érezzék ma­gukat náluk. Sőt, sok válla­latnak mosr az is eszébe ju­tott, hogy lakást építsen számukra, tehát már nem mint „létszámot” látja az embert, s nemcsak a válla­laton belül kíséri az útját, hanem a munkahelytől az otthonáig is. S azt hiszem, felfedezik végre a dolgozó nőt is. Ész­reveszik, hogy a keresők 40 százaléka szoknyát hord, és ha megfogadnák a nők azt a még mindig hangoztatott jó tanácsot, hogy térjenek vissza a főzőkanálhoz, s egy emberként kivonulnának a munkahelyükről, akkor eb­ben az országban megállna az élet. A munkáltatók ma már nem dalolhatják, hogy „egy helyére ezer is akad”. A munkaképes nők csaknem 70 százaléka dolgozik, Bu­dapesten pedig 85 százaléka. S aki háztartásbeli, annak becslések szerint a fele ré­szint beteges, részint sok gyereke van és nem képes eljárni otthonról, részint nem kíván munkába állni. A másik fele pedig elszórtan él, olyan vidéki városokban, falvakban, ahol nem talál foglalkozást, illetve ami vol­na, az nem kedvére való, vagy ő nem alkalmas rá. Ma már egyre kevésbé ajánl­koznak a háztartásbeliek munkára, inkább csak az is­kolából kilépő fiatal lányok jelentkeznek. Ezért is oly nehéz utánpótlást találni azokban a női üzemekben, ahol háromműszakos a fog­lalkoztatás. Most már azon kell elgondolkozni, hogy mivel kedvezzenek nekik, hogy­ a három műszakot vál­lalják. A textiliparban pél­dául megszüntették az ün­nepnap előtti éjszakai mű­szakot. Egyre értelmetlenebbé vá­lik annak felemlegetése, hogy a női munkaerő növe­li a rezsit, mert szociális lé­tesítményeket — mosdót, öltözőt —, de legfőképp gyermekintézményeket kí­ván meg, s munkája nem olyan hatékony, mint a fér­fiaké. (Nem elsősorban azért, mert kevesebbet pro­dukál, hanem, mert szülési szabadság jár neki, és mu­laszt, ha beteg gyereke ápo­lásra szorul. Ám mi volna ezzel az országgal, ha a nők elhatároznák, hogy ezentúl nem hoznak gyereket a vi­lágra?) Úgy tűnik, a verseny a dolgozókért meggyorsítja majd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének mara­déktalan megvalósítását is, amely eddig egyebek között a nagy női munkaerő-kíná­lat és a női munka költsége­sebb volta miatt nem érvé­nyesült. S a vállalatok az ember felfedezésében eljut­nak odáig, hogy méltányol­ják: a nők anyák is szoktak lenni. Hallottam például ar­ról, hogy az egyik konzerv­gyár az üzem rekonstrukció­jakor „kigazdálkodott” egy napközit. De érkeznek Hiób­­hírek is, egy másik vállalat például meg akarja szüntet­ni az óvodáját, mert renová­lásra szorul, az pedig igen költséges. A KNEB most fejezte be vizsgálatát a dolgozó nők helyzetéről. Akik részt vet­tek benne, elmondták, hogy több helyen meglepődtek a vezetők, amikor szembesí­tették őket a nők problémái­val, és fogadkoztak is, hogy javítanak a körülményei­ken. S akiket nem szembe­sítettek, azok bizonyára fel­figyeltek Kádár János be­szédére a Budapesti Haris­nyagyárban. Hogy egy női üzembe látogatott, s ott fej­tett ki igen lényeges bel- és külpolitikai kérdéseket, az is a megbecsülés jele. De a bel­politikai témák között még annak is teret szentelt, hogy a nők helyzetének teljes rendezéséről szóljon, mint a szocialista társadalom egyik nagy kérdéséről. Beszélt ar­ról, hogy milyen megerőlte­tő otthoni munkájuk, s az anyaság támogatásáról, mint a társadalom gondjáról. Em­lítést tett a gyermekgondo­zási segély sikeréről, s meg­állapította: „A népszaporu­lat most már valamit javult. Ez azonban azt jelenti, hogy ismét több óvodai-iskolai hely kell, ami újabb anyagi eszközöket követel." S tegyük hozzá, egy prog­ramot is kíván a tanácsok és a vállalatok erőfeszítéseinek egyesítésére. A kormány pe­dig inkább gyermekintézmé­nyek formájában adjon a vállalatoknak dotációt, mint­sem ahhoz nyújtson segítsé­get, hogy ráfizetéses termé­keiket tovább gyártsák. Kovács Judit A Fehér Ház várható döntése előtt folytatódnak a légitámadások és a diplomáciai találgatások A külpolitikai helyzet AZ AMERIKAI LÉGITÁMADÁSOK megszüntetéséről szóló bejelentés rendkívül közelinek látszik az amerikai lapok és rádióállomások csütörtöki jelentése szerint. A New York Times vezércikkében például megállapítja: „Küszöbön áll az az áttörés a vietnami béke irányába, amelyet a világ már régen vár.” A lap értesülése szerint keddig, az elnökválasztásig bármelyik napon sor kerülhet arra, hogy Johnson bejelenti a VDK területe elleni bombatámadások le­állítását. A Washington Post arra utal, hogy magas rangú kor­mánytisztviselők közölték: Abrams tábornok washingtoni meg­beszélésén feltételesen beleegyezett egy ilyen lépésbe. A tábor­nok állítólag azt mondotta Johnsonnak, hogy a jelenlegi hely­zetben kész vállalni a bombázási szünettel való kockázatot, mivel a katonai akciók mértéke az elmúlt hetekben csökkent. (Mint ismeretes, Abrams korábban nyíltan ellenzett minden­fajta szünetet a hadműveletekben, illetve a légi háborúban.) Ugyancsak módosult a saigoni rezsim álláspontja is. Thieu elnök állítólag „beleegyezett a bombázások szüneteltetésébe” és közölte, kész együttműködni az Egyesült Államokkal a viet­nami hadműveletek csökkentése érdekében. Az MTI jelentése szerint az amerikai sajtó arra is utal, hogy Washington kedvező választ kapott az elmúlt napokban Hanoitól és a bombázási szünetet minden bizonnyal megfelelő válaszlépés követné a VDK részéről. Ilyen lépésnek lehet tekinteni a hadműveletek további csökkentését és a párizsi tárgyalások kibővítését a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, illetve a saigoni rezsim részvételével. A DNFF párizsi tájékoztató irodájának megnyitása alkal­mából adott fogadáson — mint a Reuter párizsi tudósítója jelentette — Nguyen Thanh Le, az amerikaiakkal a francia fővárosban előzetes megbeszéléseket folytató VDR-küldöttség szóvivője kijelentette, amennyiben Johnson megszünteti az összes bombatámadásokat a VDK ellen, kész egy órán belül sajtóértekezleteit összehívni annak bejelentésére, hogy Hanoi­nak „van valami új ajánlata”, és hogy azt azonnal megteszi. Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője ehhez hozzátette: hat nappal az amerikai elnökválasztások előtt Johnsonnak még mindig van ideje és hatalma a bombázások beszüntetésére és arra, hogy frontáttörést hajtson végre a zsákutcába jutott pári­zsi tárgyalásokon. Ha Johnson valóban óhajtja a békét, azonnal el kell rendelnie a bombázások beszüntetését. A Reuter wa­shingtoni tudósítója szerint sem a Fehér Ház, sem a külügymi­nisztérium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a párizsi fogadáson észak-vietnami részről elhangzott kijelen­tésekhez. . Az Egyesült Államokban időközben utolsó szakaszába ér­kezett a választási harc. Az elnökjelöltek naponta több beszé­det tartanak és változatlan hevességgel támadják egymást. A közvéleménykutató intézetek megállapítása szerint még min­dig Nixon az esélyes, de Humphrey az utóbbi napokban alapo­san felzárkózott melléje. Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsága csütörtökön, október 31-én folytatta előző nap megkez­dett ülésszakát. Leonyid Brezsnyevnek, a Központi Bizottság főtitkárá­nak a szovjet mezőgazdaság fellendítését célzó intézkedé­sek végrehajtásáról szóló be­számolója után megnyitották a vitát, amelyben számos szak­­miniszter és pártvezető vett részt A vita után a főtitkár be­számolója alapján a Központi Bizottság ülésének részvevői egyhangúlag megfelelő hatá­rozatot fogadtak el. Ezután meghallgatták Leo­­nyid Brezsnyev beszámo­lóját az SZKP Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak külpolitikai tevékenysé­géről. A Központi Bizottság tagjai ülésükön csütörtökön egyönte­tűen jóváhagyták az SZKP KB Politikai Bizottságának külpolitikai tevékenységét Az idevágó határozat ki­mondja, hogy a Központi Bi­zottság és a szovjet kormány külpolitikáját egy emberként támogatja és helyesli az­ egész párt, a munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség, az egész szovjet nép. Találgatások a VDK elleni bombázások beszüntetéséről Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti Washingtonból: Ismét felélénkültek a híresz­telések az amerikai főváros­ban a vietnami légi háború megszüntetésének lehetőségei­ről. A rádió- és tévéállomások egy része azt jelentette, hogy amerikai részről véglegesen a légi háború megszüntetése mel­lett döntöttek, a VDK pedig késznek mutatkozik ezt köve­tően haladéktalanul megfelelő lépéseket tenni az érdemi tár­gyalások és a hadműveletek szintjének csökkentése érde­kében. A találgatások egy része szerint az erre vonatkozó dön­tést Johnson a főbb tanács­adóival és Abrams tábornok­kal folytatott keddi megbe­szélés után hozta meg,­­ erről értesítették Thieut, a saigoni rezsim vezetőjét. Thieu bele­egyezett a bombázási szünet­be — jelentette szerda dél­után a washingtoni Evening Star Saigonból. Az esti hír­adások olyan személyek nyi­latkozatát ismertették, akik bennfentesek lehetnek a kér­désben, így a japán minisz­terelnökség képviselőjének, a thaiföldi külügyminiszternek és egy magát megnevezni nem kívánó párizsi diplomatának a közlését. Valamennyi nyilat­kozat rendkívül közelinek mi­nősítette a bombázások meg­szüntetését, a japán képviselő szerint ez „órák kérdése le­het”. Tokióból jelenti az AP. A Tokyo Simbun című japán lap interjút közöl, amelyet Wilf­­red Burchett neves ausztráliai újságíróval készített a lap munkatársa a kambodzsai fő­városban. Burchett legutóbb október 25-én járt Hanoiban és találkozott a VDK vezetői­vel. A VDK elleni amerikai bombatámadások esetleges be­szüntetésével kapcsolatos hí­reszteléseket az észak-vietna-Az Intrepid, a Coral Sea és a Constellation repülőgép­­anyahajókról felszállt ameri­kai bombázók szerdán a VDK keleti partvidékén Dong Hai és Vinh városát összekötő fő­útvonalat támadták. A—52-es amerikai óriás­bombázók szerdán hét beve­tésben támadtak célpontokat Dél-Vietnamban a kambodzsai határ közelében, az ország kö­zépső részén elterülő fennsí­kon, Kontum körzetében, va­lamint Tay Ninh és Cháu Doc tartományokban. A szabadságharcosok szer­int vezetők nagyon óvatosan fogadják — összegezi a lap Burchett véleményét. — Ha­noiban arra gondolnak, hogy esetleg Johnsonnak az ameri­kai választók befolyásolására szolgáló trükkjéről van szó. Ugyanakkor szélesebb össze­függésekben vizsgálva úgy vé­lik, hogy a bombatámadások beszüntetése most már csupán idő kérdése és realizálása le­hetséges az elnökválasztások előtt. Burchett továbbá elmondot­ta, hogy" a béketárgyalásokon való részvétel kérdését a bom­batámadások beszüntetése után döntik majd el, nem pe­dig előtte. dán délután mintegy 50 grá­nátot lőttek a Vietnam két részét elválasztó demilitarizált övezettől délre levő Dong Ha­ i támaszpontra és egy dél-viet­nami szóvivő szerint jelentős ember- és anyagi veszteséget okoztak. Ezzel egyidejűleg 14 rakétát lőttek ki a dél-viet­nami kormánycsapa­toknak Dongh Hatól keletre talál­ható egyik támaszpontjára. Saigontól délnyugatra, a Mekong folyó deltájában csü­törtökön hajnalban két ízben megütköztek a partizánok a saigoni kormány csapataival. Harci események Vietnamban Elnök­vá­lasztési kampány Az amerikai jelöltek elkeseredett harca Hat nappal az amerikai el­nökválasztás előtt a közvéle­ménykutatások szerint még mindig Nixon az esélyes, de Humphrey egyre jobban fel­zárkózik mellé. A Köztársasági Párt elnök­jelöltje a Közép-Nyugaton, a Demokrata Párt elnökjelöltje New Yorkban, a harmadik párt elnökjelöltje pedig Nyu­­gat-Virginiában mondott szer­dán beszédeket. Egyidejűleg folytatják vá­lasztási kampányukat a kisebb pártok jelöltjei is. A Reuter megjegyzi, hogy több százezer szavazó fog mellettük dönte­ni. Komoly jelöltnek nevezi az angol hírügynökség Dick Gre­­gory néger színészt és alel­­nökjelöltjét, Mark Lane-t, aki a Kennedy-gyilkosság körül­ményeinek és hátterének fel­kutatásával hívta fel magára a világközvélemény érdeklő­dését. 1940 óta először indul az elnökválasztáson az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának jelöltje, Charlene Mitchell asszony. Külön jelöl­tet állított a „Fekete Párduc” nevű néger szervezet is. Raj­tuk kívül még egy sereg el­nökjelölt indul, akik bizonyos folklorisztikus színeket köl­csönöznek a választási hadjá­ratnak, de nevük általában is­meretlen szűkebb hazájuk ha­tárain túl Humphrey hat. Nixon négy beszédet tartott Humphrey szerdán hat be­szédet tartott New Yorkban és Truman, valamint John Kennedy példájára hivatkoz­va, szinte esdekelt a New York-i szavazatokért. „Úgy kérem ma a segítségüket, ahogy még sohasem kértem azelőtt Szükségem van min­den szavazatra, amelyet egy­általán megkaphatok” — je­lentette ki. Nixon szerdán négy beszé­det tartott, az utolsót az ohiói Cleveland­ben, félig üres te­remben, gyér hallgatóság előtt. Az árván maradt székek fölött lógó dicsőítő feliratok temetői jelleget kölcsönöztek a helyi­ségnek — írja az AFP. — Ni­xon méltatlankodva ismételte megszokott mondókáját Kör­nyezetében azonban még min­dig elégedettek a közvéle­ménykutató intézetek jelenté­seivel, de már felhagytak a hónap elején tapasztalt het­­venkedéssel. Az olyan kulcs­­fontosságú államokban, mint Pennsylvániában, Michigan­­ben és Ohióban tett körútja után a Republikánus Párt he­lyi vezetői elégedetteknek mu­tatkoznak, noha az AFP sze­rint ezekben az államokban Humphrey és Nixon esélyei olyan közel állnak egymás­hoz, hogy igen nehéz bármi­féle jóslásba bocsátkozni. Nixon szerdán egy, a rádió­­állomások és a televízió-háló­zat által is közölt beszédé­ben kijelentette, hogy „hajlan­dó elfogadni a nép ítéletét és támogatni azt a jelöltet, aki a november 5-i választáson megszerzi a többséget”. Fel­szólította Humphreyt, hogy vállaljon ugyanilyen kötele­zettséget. Ha Humphrey elfo­gadja Nixon felszólítását, ak­kor a két párt között tulaj­donképpen ad hoc választási szövetség jönne létre. A de­mokraták elnökjelöltje azon­ban mind ez ideig tartózko­dott bármiféle célzástól, ami a választások utáni magatar­tását illeti. A harmadik párt elnökje­löltje, Wallace szerdán a nyu­gat-virginiai Wheelingben négyezer főnyi hallgatóság előtt mondott beszédet A je­lenlevő négerek fekete kesz­tyűs, ökölbe zárt, feltartott

Next