Magyar Nemzet, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-30 / 281. szám
•Bombát, 1968. november 36. .Magyar Nemzet Ma 50 éve megalakul az Ifjúmunkások Országos Szövetsége A négy és fél éves háború alatt kifosztott országban legtöbbet talán a fiatalok szenvedtek. A munkás- és parasztgyerekek élete már a háború előtt is nyomorúságos volt. A két és fél millió tanköteles közül mintegy másfélmillió semmiféle oktatásban nem részesült. Virágzott a kizsákmányolás legsötétebb formája: a gyermekmunka. A falusi gyerekek — iskolába járás helyett — évente 180—290 napon át dolgoztak. Míg Finnországban 38, Ausztriában 46, Magyarországon csaknem 100 gyerek jutott egy elemi iskolai tanítóra. A képhez tartozik, hogy az egészségügyre alig áldoznak. Félmillió az országban a tüdőbajos, évente 70 ezer ember hal meg tüdővészben, kétszer annyi, mint Belgiumban ,vagy Németországban. Az állapotok a háború alatt tovább romlottak. Az iparban is fokozottan dolgoztatják — fillérekért — a fiatalokat., Cyetvai János az október 2-i Népszavában Inasok otthona címmel megírta, hogy a Gyermekvédő Liga Visegrádi utcai tanoncotthonában milyen mérhetetlen piszkot és gondatlanságot tapasztalt A hirtelen hidegre változott időben ezrével szedte áldozatait — különösen a legidősebbek és az ifjak között — a spanyolnátha. Molnár Ilona 16 éves cselédlány — olvastuk a Budapest című lap október 9-i számának hírei között — útban a kórházba, a Krisztina körút egyik padján meghalt, mert a mentők a járvány miatt nem vállalták elszállítását A Galilei Kör A háború utolsó szakaszában a csendőrterrortól addig lebéklyózott erők forrongása kihatott a kezdeti háborús lelkesedésből kiábrándult fiatalság minden rétegére. A katonafiatalokat végsőkig elkeserítették Lukachichék minden valódi vagy vélt fegyelemsértésért hozott kegyetlen ítéletet. A behívások folytán egyébként is csökkent a gyárakban a konzervatívabb szakmunkásréteg, fokozódott a betanított munkások és ifjúmunkások aránya; ez is hozzájárult, hogy a forradalmi hatások könynyebben találtak utat az egész munkássághoz, de különösen az ifjúsághoz. Nehéz helyzetbe kerültek a diákok is. A háború alatt tönkre ment rétegeket súlyosan érintette, hogy a középiskolákban 100 százalékkal felemelték a tandíjakat. Az egyetemi diákjóléti intézmények ellátmánya minimális. 1918 nyarán a hallgatók sztrájkot szerveztek az elviselhetetlenül egyhangú élelmezés miatt. A világháború kitörése előtt hat évvel megalakult Galilei Kör a haladó szellemű egyetemi ifjúság mozgalma volt; a háború alatt mindinkább az egész fiatal haladó értelmiség, a baloldali munkások és diákok gyűjtőhelyévé vált. Jóformán mindenki megfordult itt, aki a baloldali gondolatot képviselte; tisztségviselői, előadói között találjuk Polányi Károlytól Korvin Ottóig, Jászi Oszkártól Sallai Imréig, a polgári radikalizmustól a forradalmi szocialistákig mindazokat, akik a rendi Magyarország állapotain változtatni akartak. 1917 szeptemberében kibocsátott felhívásuk azonban már a zimmerwaldiak elvi alapján áll, elhatárolják magukat a tehetetlennek bizonyult szociáldemokrata vezetőktől. Kezdeti pacifizmusuk harcos antimilitarizmussá változott; röpirataikat nagy leleményességgel terjesztik gyárakban és kaszárnyákban. A hatóságokat különösen idegesítette, hogy a Pesten terjesztett röpiratok három nap után (cseh nyelven) Prágában is felbukkantak. A háború alatt — különösen a munkáskerületekben — a könyvtárak vezetőin keresztül is igyekeztek az érdeklődő munkásokat a Körbe bevonni, vasárnaponként ismeretterjesztő előadásokat szerveztek, így hatósugaruk messze túlterjedt a fiatal értelmiségen. 1918 januárjában a kormányzat már túl veszélyesnek találta a Galilei Kör működését. Helyiségeiben házkutatást tartottak, majd lepecsételték, vezetőit letartóztatták. Diáktanácsok : Az 1918 októberi események egy szinte minden rétegében forradalmasodó, Ady Endréért rajongó, Babits Fortisszimójáért és Húsvét előttjéért lelkesedő magyar ifjúságra virradtak. A spanyoljárvány miatt hetekre bezárt iskolák ifjúsága az utcára került, a forradalmi hangulat még könnyebben úrrá lett rajta, ekkor alakultak meg az első diáktanácsok. A később újra megnyílt osztályokban a mind öntudatosabbá váló tanulók politizálni kezdtek; hozzájárult ehhez néhány kitűnő, közkedvelt baloldali pedagógus — például Benedek Marcell — hatása is. A Világ november 17-i számában beszámolt a diákok felvonulásáról a köztársaság kikiáltása napján. „A diákság a Múzeum kertben gyülekezett. Sűrű rajokban jöttek az egyetemi hallgatók, feltűnő nagy számmal a katona diákok, sokszázával az egészen fiatal középiskolás diáklányok és fiúk is... Kilenc óra felé már szűknek bizonyult a Múzeum kert... A menet élén két diákhadnagy hatalmas nemzetiszínű trikolort vitt, amelynek két oldalán a Diáktanács szépen sikerült köztársasági plakátja függött, amint egy frigiai sapkás, erőtől duzzadó forradalmár birkózik a kétfejű sasmadárral s legyűri a földre a már ottan heverő királyi korona mellé. Útközben a Marseillaise-t énekelték felváltva a Himnusszal...” 1918. november 30-án az ifjúság mozgalma konkrét formát öltött és megalakult egységes forradalmi szervezete, az Ifjúmunkások Országos Szövetsége. Nagygyűlési beszámolójuk szerint is törekvéseiknek az őszirózsák forradalom győzelme nyitott szabad utat. Követeléseik ifjúmunkásvédelemre, az iparoktatás fejlesztésére, a munkakörülmények megjavítására, az ifjúmunkások egészségvédelmére, a tanonciskolák megreformálására koncentrálódtak. A nagygyűlési határozat kifejezésre juttatja elvi irányvonalukat: a nagygyűlés „forró üdvözletét és teljes szolidaritásának kifejezését küldi a diadalmas, kizsákmányolást romboló, szocializmust építő oroszországi proletariátusnak... a diktatúráért küzdő német proletariátusnak és az antant államok imperialistái által elnyomott proletároknak. A proletariátusnak csak akkor van joga, de akkor kötelessége is fegyvert fogni, amikor a hatalmat hódítja meg a maga számára, vagy amikor a meghódított hatalmat védi, minden más esetben a burzsoázia érdekeit és saját elnyomását szolgálja a fegyverekkel.. Az ész hatalmával Lékai János, a KMP egyik alapító tagja, aki október 16-án merényletet kísérelt meg Tisza István, a gyűlöletes múlt rendszer megtestesítője ellen, írta az Ifjúmunkás című lapban az IOSZ megalakulása után. „Az öntudatot kell nagyra növelnünk. Nem érzéssel akarjuk a mi vörös zászlónk alá csoportosítani az emberek millióit. Az érzés csak tűnő, elfoszló délibáb, mely van és nincs. Elmúlik, mielőtt láthattuk volna. Ferdít és kápráztat. Az ész hatalma világítja be az évszázadokat. Az ésszel akarjuk magunkhoz láncolni a gondolkodó emberiséget..." Lékai János a szó legszorosabb értelmében állandó lázban égett. Romantikus szavai azt a forró akaratot tükrözik, hogy a szabaddá vált lehetőségekkel, a tudományok eredményeivel, tudással felvértezve éljenek azok, akik előtt eddig semmiféle lehetőségek nem voltak. A Szabad Gondolat novemberi számában más oldalról közelíti meg az ifjúmunkás mozgalom célját: „... olyan ifjúságot akarunk nevelni, amei£ a párt munkájában ne csak filléreivel, szavazatával és “úgy van«-okkal vegyen részt, hanem amely kritikával rögtön, elejétől kezdve meg tudja ítélni és bírálni minden akció helyességét vagy tévelygéseit, önállóan gondolkozó lények nevelése a cél.” Köves Rózsa A lottómilliomos halála Nincs tovább, megállunk, az autó kerekei veszedelmesen süllyednek a mély, ragadós sárban. Nyíregyházán vagyunk, a Hunyadi János út elején. Amikor a város terjeszkedni kezdett délkeleti irányban, akkor ennek az útnak a mai páros oldala volt a város széle. Néhány esztendő múlva két utcányi távolságban, nagy térközökkel kis házak épültek, a szegényemberek földhöz ragadt otthonai. Ez lett a Hunyadi János út páratlan oldala. A városszéli ház Az 57-es számú házban lakik a Moravszki-család. A A családfő, Moravszki János, 64éves nyíregyházi lakos, volt cipészmester és téglaégető, az elmúlt lottósorsoláson 1782961 forintot nyert. Négy napig volt milliomos, és az ötödik napon halott lett... Gyalog lehet a sáron át megközelíteni a Hunyadi János út 57. számú házat. Tizenegy gyermek (kettő közülük egy-, illetve hároméves korában meghalt), tizenöt unoka, egy már megszületett és egy most megszületendő dédunoka; ez a család. A ház alacsony, városszéli kis épület; a nagy udvart gondosan megfaragott kerítés választja el az utca sarától, bent kerekeskút és a dérrel lepett pusztaság felé vályogból öszszerakott és „házilag” bevakolt kis kamrák, amelyek az újonnan megszületett gyerekek számára jelentettek mindig egy-egy szobát az esztendők során, hogy ne zavarja őket az éjjel-nappal zakatoló varrógép... Azon a pénteki napon... Azon a pénteken Moravszki János, mint minden nap, bekapcsolta a rádiót, hallgatta a híreket, és a lottónyeremény közlését. Előtte, az általa öszszebarkácsolt asztalon, a szelvénye. A konyhában Erzsi lánya főzte az aznapi ebédet. Krumplistésztát. Amikor a rádió befejezte az adást, kiszólt a lányának: — Erzsi lányom, gyere már be, négyes találatom van. Erzsi nevetve lépett be a szobába. „Ne vicceljen már, édesapám.” Bementem — mondja most, ahogy szemben ülök vele a családi körben —, és kezembe vettem apám lottócéduláját. És hiába tagadnám, reszketni kezdett a kezem. Én csak annyit láttam, hogy apám nem vette észre az ötödik számot. A főorvos úr azt mondta, hogy nyilván az idegzet miatt történt az, hogy a négyes találatig ő eljutott, az felizgatta, és az ötöst már maga sem hitte. Én, egész testemben remegve, átszaladtam a postára megkérdezni, hogy igaz-e az ötös találatunk. Ott elmondták, hogy igaz. Még mindig nem akartam hinni a szememnek. Éjszaka, éjféli tizenkét óráig fennmaradtunk, és megvártuk, hogy a sorozatszámot is bemondja a rádió. És akkor már tudtuk, hogy édesapámnak ötös találata van. Majdnem kétmillió forint. Apa nyugodt volt, nem látszott semmi izgatottság rajta. Enni már nem tudott, nem kívánta az ételt, se vacsorakor, se másnap reggel, összeültünk, kilenc gyerek és 15 unoka, a gyerekek közül a legidősebb 41 éves, a legfiatalabb pedig 13. Ketten vagyunk lányok, nem mentünk férjhez, mert anya hajnaltól vakulásig dolgozott, varrt, hogy a család megéljen, apa pedig itthon barkácsolt, faragta az asztalokat, székeket, vasalótartót meg miegymást. Évtizedek óta nem tudott munkába járni, mert súlyos gyomorbaja volt, fekély kínozta. Tudtuk, mert sok orvosi vizsgálat mutatta ki, hogy a szíve és a tüdeje sincs rendben. Ebbe a kis szobába, ami persze, tetszik látni, anya munkahelye is, meg mindnyájunk konyhája, körülültük és hallgattuk, amint elmondta, hogy egymillió forinton felül szétosztjuk a pénzt a családtagok között, az egymillióból pedig házat vesz, berendezi, modernizálja, gépesíti. Legyen rádió, televízió, mosógép és minden, ami könnyebbé teszi a sokat dolgozott feleség, lányneve szerint Kovacsics Margit életét. A háznézés Az asszony Berlinben született. Tízéves korában édesapjával jött Magyarországra dolgozni, Budapesten varrodába járt, és a fővárosban ismerkedett meg a nyíregyházai cipésszel, Moravszki Jánossal. Egybekeltek, Nyíregyházára költöztek, abba a kis házba, amit Moravszki János örökölt. A cipészkedés, a ház körüli barkácsolás, a szomszédoknak végzett munka összehozott annyi pénzt, hogy egybekelésük után egy évvel egy Singer-varrógépet tudtak venni. És 38 esztendeje, ezen a Singer varrógépen varrja Moravszki Jánosné az ingeket, ruhákat, szoknyákat, blúzokat, hogy betevő falatja legyen a kilenc gyereknek és a beteg férjnek. — Vasárnap édesapám azt mondta, hogy elmenne megnézni azt a házat, amelyik nagyon tetszik neki, és úgy tudja, eladó. Tényleg eladó volt, a tulajdonossal megállapodtak, hogy hétfőn letárgyalják majd a telekkönyvi és a házvásárlással kapcsolatos egyéb hivatalos tennivalókat. Délután öt óra tájban jöttek haza Bélával, a testvéremmel, a háznézésből. Leültünk, ő még mindig nem tudott enni, beszélgettünk. Egyszer csak édesapám a gyomrára panaszkodott és azt mondta, hogy úgy érzi, kilyukadt a gyomra. Nagyon sápadt volt, orvost hívtunk, azonnal bevitték a megyei Erzsébet Kórházba, és az I. számú sebészeti osztályon háromnegyed hatkor megoperálták. Jönnek a levelek... Időközben a rádió hírül adta, hogy Moravszki János nyíregyházi lakos milyen öszszeget nyert a lottón, hány gyereke és hány unokája van, milyen hivatalos eljárások következnek még, míg felveheti az egy és háromnegyed millió forintnyi összeget. És ekkor megmozdult az ország. A nyugati megyéktől Zempléntől, és Zempléntől le a délvidékig a levelek tucatjai érkeztek, amelynek írói pénzt kértek a közel kétmillió forintos lottónyerőtől, Moravszki Jánostól. Két nap alatt 341 levél érkezett. Egy fiatalember közli a levélben, hogy ha Moravszki János nem ad neki 50 ezer forintot, akkor „miatta lép a bűnözés útjára, mert betöréssel szerzi meg ezt az összeget”. Egy fiatal, 24 éves nő fényképes levelet küldött, közölvén. ..a fényképből láthatja, hogy elég szép vagyok ahhoz, hogy hamarosan visszaadhassam magának a 70 ezer forintot, amit postafordultával küldjön el”. Akadt egy gratuláló is: egy győri négytalálatos. Közölte a levélben, hogy a pénzkövetelő levelek tömege fog érkezni, de „kedves nyerőtársam, mindezzel ne törődjék, osssza be úgy a pénzt, ahogy maga majd a legjobbnak látja". A legmeghatóbb egy délvidéki kislány. . Kilencszáz forintot kért, 15 éves, és korához képest nagyon kövér. Az ottani középiskola tanulója, édesanyja nem ad erre pénzt, de Ő szeretne lefogyni azon a fogyókúrán, amit, ahogy az újságban olvasta, Budapesten 900 forintért elő lehet fizetni. „Az első keresetemből visszaküldöm a 900 forintot, kedves János bácsi." Egyetlen mondat kívánkozik ide még: Nyíregyházáról Moravszki János lakóhelyéről egyetlenegy pénzt kérő levél sem érkezett... A szekrény... Hétfőn, az operációt követő napon látogatták meg a családtagok utoljára Moravszki Jánost. Az utolsó látogató a felesége volt. A felesége, aki kedd reggel tíz óra óta a nevéhez egy jelzőt kapott: özvegy Moravszki Jánosné. A jegyzetfüzetem azon az elkoptatott varrógépen fekszik szétnyitva, amelyen Moravszki Jánosné 38 esztendőn keresztül éjjel-nappal varrt, hogy a mindennapi megélhetést biztosítsa a népes családnak. A hagyatéki eljárás során úgy intézkednek, hogy a nyeremény fele az ő nevére kerüljön, a másik felét szétosztják a gyerekek között Munkába fáradt, kicsiny aszszony. Velem szemben ül az ágy szélén a konyhában, mögötte az elhunyt férje által összebarkácsolt vasalóasztal, amely egy kétajtós konyhaszekrényhez támaszkodik. — Sok pénz lesz most a maga nevén a takarékban — jegyzem meg. — Talán most szán arra valami időt hogy pihenjen. — Abbahagyni a munkát? Eddig én azért dolgoztam, hogy a kilenc gyerek és a férjem megkapja a mindennapi ennivalót és mindent, ami az életükhöz tartozott Mostantól a két kezem miatt és a kuncsaftok miatt dolgozom ... Feláll, a szekrényhez lép és kinyitja a konyhaszekrény két ajtaját. Zsúfolásig tömve öszszegöngyölt szoknya-, ruha- és inganyagokkal. Ahogy gyorsan átfutom a sorokat hirtelen több mint 200-at számolok meg a szekrény egyik oldalában. Aligha van kevesebb a másikon is. — Ez még rám vár, hogyan mondjam meg azoknak, akik ezt idehozták, hogy nem varrom meg, csak azért, mert most már bankbetétem van? Nemcsak a két kezem, hanem a lelkem is a munkához szokott, én ezt nem hagyom abba. Tessék elhinni, akármennyi is a pénz, meg a kamat, amit kivehetek, olyan jól fog esni, hogy sóra, paprikára meg borsra bejön a pénz abból, amit még én varrogatok... Hétfőn késő délután látogatta meg a férjét a kórházban. Leült az ágy szélére. Férje már túl volt az operáció első kábultságán, ránézett és csöndesen megkérdezte: „Mi újság otthon?” — Megvagyunk. Ma is érkeztek, János, levelek. Felbontottuk őket... A férje ránézett és csöndes hangon a következőket mondta: — Margitkám, kedves feleségem, menj most te is el. Pihenni akarok... Maron Ferenc Oktassák önálló tanszékeken a vegyszeres gyomirtást A fáról A növényvédelem oktatásáról tartottak vitagyűlést pénteken a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen Straub F. Brúnó akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Láng Géza levelező tag, osztálytitkár és Ubrizsy Gábor akadémiai levelező tag elnököltek. A vitákból egybehangzóan az a vélemény alakult ki, hogy egyetemeinken, főiskoláinkon kapjon a növényvédelmi oktatás megfelelő kereteket a növényvédelem kemizálásával kapcsolatosan. Tovább kell fejleszteni a növényvédelmi oktatást az agrárjellegű egyetemeken és főiskolákon. Indokolt a korábbi évek gyakorlatának megfelelően önálló növénykórtani és rovartani tanszékek felállítása, önálló tanszéken kell oktatni a vegyszeres gyomirtással kapcsolatos problémákat is, mert annak eredményességét külföldi tapasztalatok már igazolták. Több ezer növényvédelmi technikus és szakmunkás képzése válik szükségessé a közeljövőben. A vitaülés részvevői úgy vélték, hogy a felsőfokú oktatáson kívül a közép- és alapfokú növényvédelmi oktatás bővítése is indokolt. Az alkalmazott növényvédőszerek emberre káros következményeinek elhárítása érdekében fontos lenne, hogy közép- és általános iskolai szinten is folyjék ez irányban felvilágosító munka — megfelelő szemléltető eszközökkel. Ha valamennyi javaslat realizálódik, mintegy évi másfél milliárd értékű növényvédőszer és eszköz térülhetne meg hatékonyabban anélkül, hogy a mezőgazdasági szakemberek vagy betanított munkaerők egészsége károsodna. Tanácskozás a nyugdíjasok problémáiról A nyugdíjasok problémáiról és az ország több mint száz nyugdíjas klubjának munkájáról kezdődött tanácskozás pénteken a Fővárosi Művelődési Házban. A tanácskozáson elmondották: a nyugdíjas klubok különösen azok körében kedveltek, akik idős korukra hozzátartozók nélkül maradtak. Az illetékesek eddig is mindent elkövettek, hogy a klubok vonzóbbá, érdekesebbé tegyék összejöveteleiket. A jövőben ezt a törekvést azonban erősíteni kell, hogy a klubokban azok is otthon érezzék magukat, akik ma még kissé idegenkednek tőlük. Szombaton, a tanácskozzás második napján dr. Durkó Mátyás kandidátus, tanszékvezető docens előadást tart a klubvezetés feladatairól, problémáiról. s A lottó nyerőszámai: 2, 46, 58, 68, 78 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint Tamásiban, a járási művelődési házban megtartott lottósorsoláson a 48. játékhéten a következő számokat húzták ki: 2, 46, 58, 68, 78. A december 2-án a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság székházában megtartandó nyilvános havi tárgynyeremény-sorsoláson a 44. heti lottó játékhét szelvényei vesznek részt