Magyar Nemzet, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-30 / 281. szám

•Bombát, 1968. november 36. .Magyar Nemzet Ma 50 éve megalakul az Ifjúmunkások Országos Szövetsége A négy és fél éves háború alatt kifosztott országban leg­többet talán a fiatalok szen­vedtek. A munkás- és paraszt­gyerekek élete már a háború előtt is nyomorúságos volt. A két és fél millió tanköte­les közül mintegy másfél­­millió semmiféle oktatásban nem részesült. Virágzott a ki­zsákmányolás legsötétebb for­mája: a gyermekmunka. A fa­lusi gyerekek — iskolába járás helyett — évente 180—290 na­pon át dolgoztak. Míg Finn­országban 38, Ausztriában 46, Magyarországon csaknem 100 gyerek jutott egy elemi isko­lai tanítóra. A képhez tartozik, hogy az egészségügyre alig ál­doznak. Félmillió az országban a tüdőbajos, évente 70 ezer­­ ember hal meg tüdővészben, kétszer annyi, mint Belgiumban ,vagy Németországban. Az állapotok a háború alatt tovább romlottak. Az iparban is fokozottan dolgoztatják — fillérekért — a fiatalokat., Cyetvai János az október 2-i Népszavában Inasok otthona címmel megírta, hogy a Gyer­mekvédő Liga Visegrádi utcai tanoncotthonában milyen mér­hetetlen piszkot és gondatlan­ságot tapasztalt A hirtelen hi­degre változott időben ezrével szedte áldozatait — különösen a legidősebbek és az ifjak kö­zött —­ a spanyolnátha. Mol­nár Ilona 16 éves cselédlány — olvastuk a Budapest című lap október 9-i számának hí­rei között — útban a kórházba, a Krisztina körút egyik pad­ján meghalt, mert a mentők a járvány miatt nem vállalták elszállítását A Galilei Kör A háború utolsó szakaszá­ban a csendőrterrortól addig lebéklyózott erők forrongása kihatott a kezdeti háborús lel­kesedésből kiábrándult fiatal­ság minden rétegére. A ka­tonafiatalokat végsőkig elkese­rítették Lukachichék minden valódi vagy vélt fegyelemsér­tésért hozott kegyetlen ítéle­tet. A behívások folytán egyéb­ként is csökkent a gyárakban a konzervatívabb szakmunkás­­réteg, fokozódott a betanított munkások és ifjúmunkások aránya; ez is hozzájárult, hogy a forradalmi hatások köny­­nyebben találtak utat az egész munkássághoz, de különösen az ifjúsághoz. Nehéz helyzetbe kerültek a diákok is. A háború alatt tönkre ment rétegeket súlyo­san érintette, hogy a középis­kolákban 100 százalékkal fel­emelték a tandíjakat. Az egye­temi diákjóléti intézmények ellátmánya minimális. 1918 nyarán a hallgatók sztrájkot szerveztek az elviselhetetlenül egyhangú élelmezés miatt. A világháború kitörése előtt hat évvel megalakult Galilei Kör a haladó szellemű egyete­mi ifjúság mozgalma volt; a háború alatt mindinkább az egész fiatal haladó értelmiség, a baloldali munkások és diá­kok gyűjtőhelyévé vált. Jófor­mán mindenki megfordult itt, aki a baloldali gondolatot kép­viselte; tisztségviselői, előadói között találjuk Polányi Ká­roly­tól Korvin Ottóig, Jászi Oszkártól Sallai Imréig, a pol­gári radikalizmustól a forra­dalmi szocialistákig mindazo­kat, akik a rendi Magyaror­szág állapotain változtatni akartak. 1917 szeptemberében kibocsátott felhívásuk azonban már a zimmerwaldiak elvi alapján áll, elhatárolják ma­gukat a tehetetlennek bizo­nyult szociáldemokrata veze­tőktől. Kezdeti pacifizmusuk harcos antimilitarizmussá vál­tozott; röpirataikat nagy lele­ményességgel terjesztik gyá­rakban és kaszárnyákban. A hatóságokat különösen idegesí­tette, hogy a Pesten terjesztett röpiratok három nap után (cseh nyelven) Prágában is fel­bukkantak. A háború alatt — különösen a munkáskerüle­tekben — a könyvtárak veze­tőin keresztül is igyekeztek az érdeklődő munkásokat a Kör­be bevonni, vasárnaponként ismeretterjesztő előadásokat szerveztek, így hatósugaruk messze túlterjedt a fiatal ér­telmiségen. 1918 januárjában a kormányzat már túl veszé­lyesnek találta a Galilei Kör működését. Helyiségeiben ház­kutatást tartottak, majd lepe­csételték, vezetőit letartóztat­ták. Diáktanácsok : Az 1918 októberi események egy szinte minden rétegében forradalmasodó, Ady Endréért rajongó, Babits Fortisszimó­­jáért és Húsvét előtt­jéért lel­kesedő magyar ifjúságra vir­radtak. A spanyoljárvány miatt hetekre bezárt iskolák ifjúsága az utcára került, a forradalmi hangulat még könnyebben úrrá lett rajta, ekkor alakultak meg az első diáktanácsok. A később újra megnyílt osztályokban a mind öntudatosabbá váló tanulók politizálni kezdtek; hozzájá­rult ehhez néhány kitűnő, köz­kedvelt baloldali pedagógus — például Benedek Marcell — hatása is. A Világ november 17-i számában beszámolt a diákok felvonulásáról a köztársaság kikiáltása napján. „A diákság a Múzeum kertben gyüleke­zett. Sűrű rajokban jöttek az egyetemi hallgatók, feltűnő nagy számmal a katona diá­kok, sokszázával az egészen fiatal középiskolás diáklányok és fiúk is... Kilenc óra felé már szűknek bizonyult a Mú­zeum kert... A menet élén két diákhadnagy hatalmas nemzetiszínű trikolort vitt, amelynek két oldalán a Diák­tanács szépen sikerült köztár­sasági plakátja függött, amint egy frigiai sapkás, erőtől duz­zadó forradalmár birkózik a kétfejű sasmadárral s legyűri a földre a már ottan heverő királyi korona mellé. Útköz­ben a Marseillaise-t énekelték felváltva a Himnusszal...” 1918. november 30-án az if­júság mozgalma konkrét for­mát öltött és megalakult egy­séges forradalmi szervezete, az Ifjúmunkások Országos Szö­vetsége. Nagygyűlési beszá­molójuk szerint is törekvéseik­nek az őszirózsák forradalom győzelme nyitott szabad­ utat. Követeléseik ifjúmunkásvéde­lemre, az iparoktatás fejleszté­sére, a munkakörülmények megjavítására, az ifjúmunká­sok egészségvédelmére, a ta­nonciskolák megreformálására koncentrálódtak. A nagygyű­­lési határozat kifejezésre jut­tatja elvi irányvonalukat: a nagygyűlés „forró üdvözletét és teljes szolidaritásának kifeje­zését küldi a diadalmas, ki­zsákmányolást romboló, szo­cializmust építő oroszországi proletariátusnak... a diktatú­ráért küzdő német proletariá­tusnak és az antant államok imperialistái által elnyomott proletároknak. A proletariá­tusnak csak akkor van joga, de akkor kötelessége is fegyvert fogni, amikor a hatalmat hó­dítja meg a maga számára, vagy amikor a meghódított hatalmat védi, minden más esetben a burzsoázia érdekeit és saját elnyomását szolgálja a fegyverekkel.. Az ész hatalmával Lékai János, a KMP egyik alapító tagja, aki október 16-án merényletet kísérelt meg Tisza István, a gyűlöletes múlt rendszer megtestesítője ellen, írta az Ifjúmunkás című lap­ban az IOSZ megalakulása után. „Az öntudatot kell nagy­ra növelnünk. Nem érzéssel akarjuk a mi vörös zászlónk alá csoportosítani az emberek millióit. Az érzés csak tűnő, elfoszló délibáb, mely van és nincs. Elmúlik, mielőtt láthat­tuk volna. Ferdít és kápráztat. Az ész hatalma világítja be az évszázadokat. Az ésszel akar­juk magunkhoz láncolni a gondolkodó emberiséget..." Lékai János a szó legszoro­sabb értelmében állandó láz­ban égett. Romantikus szavai azt a forró akaratot tükrözik, hogy a szabaddá vált lehető­ségekkel, a tudományok ered­ményeivel, tudással felvértez­ve éljenek azok, akik előtt ed­dig semmiféle lehetőségek nem voltak. A Szabad Gondolat no­vemberi számában más oldal­ról közelíti meg az ifjúmunkás mozgalom célját: „... olyan if­júságot akarunk nevelni, amei£ a párt munkájában ne csak filléreivel, szavazatával és “­úgy van«-okkal vegyen részt, hanem amely kritikával rögtön, elejétől kezdve meg tudja ítélni és bírálni minden akció helyességét vagy tévely­géseit, önállóan gondolkozó lények nevelése a cél.” Köves Rózsa A lottómilliomos halála Nincs tovább, megállunk, az autó kerekei veszedelmesen süllyednek a mély, ragadós sárban. Nyíregyházán va­gyunk, a Hunyadi János út elején. Amikor a város ter­jeszkedni kezdett délkeleti irányban, akkor­ ennek az út­nak a mai páros oldala volt a város széle. Néhány esztendő múlva két utcányi távolság­ban, nagy térközökkel kis há­zak épültek, a szegényembe­rek földhöz ragadt otthonai. Ez lett a Hunyadi János út páratlan oldala. A városszéli ház Az 57-es számú házban la­kik a Moravszki-család. A A családfő, Moravszki János, 64­­éves nyíregyházi lakos, volt cipészmester és té­glaége­­tő, az elmúlt lottósorsoláson 1782961 forintot nyert. Négy napig volt milliomos, és az ötödik napon halott lett... Gyalog lehet a sáron át megközelíteni a Hunyadi Já­nos út 57. számú házat. Ti­zenegy gyermek (kettő közü­lük egy-, illetve hároméves korában meghalt), tizenöt uno­ka, egy már megszületett és egy most megszületendő déd­unoka; ez a család. A ház alacsony, városszéli kis épü­let; a nagy udvart gondosan megfaragott kerítés választja el az utca sarától, bent kere­­keskút és a dérrel lepett pusztaság felé vályogból ösz­­szerakott és „házilag” beva­kolt kis kamrák, amelyek az újonnan megszületett gyere­kek számára jelentettek min­dig egy-egy szobát az eszten­dők során, hogy ne zavarja őket az éjjel-nappal zakatoló varrógép... Azon a pénteki napon... Azon a pénteken Moravszki János, mint minden nap, be­kapcsolta a rádiót, hallgatta a híreket, és a lottónyeremény közlését. Előtte, az általa ösz­­szebarkácsolt asztalon, a szel­vénye. A konyhában Erzsi lá­nya főzte az aznapi ebédet. Krumplistésztát. Amikor a rá­dió befejezte az adást, kiszólt a lányának: — Erzsi lányom, gyere már be, négyes találatom van. Erzsi nevetve lépett be a szobába. „Ne vicceljen már, édesapám.” Bementem — mondja most, ahogy szemben ülök vele a családi körben —, és kezembe vettem apám lot­tócéduláját. És hiába tagad­nám, reszketni kezdett a ke­zem. Én csak annyit láttam, hogy apám nem vette észre az ötödik számot. A főorvos úr azt mondta, hogy nyilván az idegzet miatt történt az, hogy a négyes találatig ő eljutott, az felizgatta, és az ötöst már maga sem hitte. Én, egész testemben remegve, átszalad­tam a postára megkérdezni, hogy igaz-e az ötös találatunk. Ott elmondták, hogy igaz. Még mindig nem akartam hinni a szememnek. Éjszaka, éjféli ti­zenkét óráig fennmaradtunk, és megvártuk, hogy a sorozat­számot is bemondja a rádió. És akkor már tudtuk, hogy édesapámnak ötös találata­ van. Majdnem kétmillió fo­rint. Apa nyugodt volt, nem látszott semmi izgatottság raj­ta. Enni már nem tudott, nem kívánta az ételt, se va­csorakor, se másnap reggel, összeültünk, kilenc gyerek és 15 unoka, a gyerekek közül a legidősebb 41 éves, a legfia­talabb pedig 13. Ketten va­gyunk lányok, nem mentünk férjhez, mert anya hajnaltól vakulásig dolgozott, varrt, hogy a család megéljen, apa pedig itthon barkácsolt, fa­ragta az asztalokat, székeket, vasalótartót meg miegymást. Évtizedek óta nem tudott munkába járni, mert súlyos gyomorbaja volt, fekély kí­nozta. Tudtuk, mert sok orvosi vizsgálat mutatta ki, hogy a szíve és a tüdeje sincs rend­ben. Ebbe a kis szobába, ami persze, tetszik látni, anya munkahelye is, meg mindnyá­junk konyhája, körülültük és hallgattuk, amint elmondta, hogy egymillió forinton felül szétosztjuk a pénzt a család­tagok között, az egymillióból pedig házat vesz, berendezi, modernizálja, gépesíti. Legyen rádió, televízió, mosógép és minden, ami könnyebbé te­szi a sokat dolgozott feleség, lányneve szerint Kovacsics Margit életét. A háznézés Az asszony Berlinben szü­letett. Tízéves korában édes­apjával jött Magyarországra dolgozni, Budapesten varrodá­ba járt, és a fővárosban is­merkedett meg a nyíregyházai cipésszel, Moravszki Jánossal. Egybekeltek, Nyíregyházára költöztek, abba a kis házba, amit Moravszki János örökölt. A cipészkedés, a ház körüli barkácsolás, a szomszédoknak végzett munka összehozott annyi pénzt, hogy egybekelé­sük után egy évvel egy Sin­­ger-varrógépet tudtak venni. És 38 esztendeje, ezen a Sin­­ger varrógépen varrja Mo­­ravszki Jánosné az ingeket, ruhákat, szoknyákat, blúzokat, hogy betevő falatja legyen a kilenc gyereknek és a beteg férjnek. — Vasárnap édesapám azt mondta, hogy elmenne meg­nézni azt a házat, amelyik na­gyon tetszik neki, és úgy tud­ja, eladó. Tényleg eladó volt, a tulajdonossal megállapod­tak, hogy hétfőn letárgyalják majd a telekkönyvi és a ház­vásárlással kapcsolatos egyéb hivatalos tennivalókat. Dél­után öt óra tájban jöttek ha­za Bélával, a testvéremmel, a háznézésből. Leültünk, ő még mindig nem tudott enni, be­szélgettünk. Egyszer csak édesapám a gyomrára panasz­kodott és azt mondta, hogy úgy érzi, kilyukadt a gyomra. Nagyon sápadt volt, orvost hívtunk, azonnal bevitték a megyei Erzsébet Kórházba, és az I. számú sebészeti osztá­lyon háromnegyed hatkor megoperálták. Jönnek a levelek... Időközben a rádió hírül ad­ta, hogy Moravszki János nyíregyházi lakos milyen ösz­­szeget nyert a lottón, hány gyereke és hány unokája van, milyen hivatalos eljárások kö­vetkeznek még, míg felveheti az egy és háromnegyed mil­lió forintnyi összeget. És ekkor megmozdult az or­szág. A nyugati megyéktől Zempléntől, és Zempléntől le a délvidékig a levelek tucat­jai érkeztek, amelynek írói pénzt kértek a közel kétmillió forintos lottónyerőtő­l, Mo­ravszki Jánostól. Két nap alatt 341 levél érkezett. Egy fiatal­ember közli a levélben, hogy ha Moravszki János nem ad neki 50 ezer forintot, akkor „miatta lép a bűnözés útjára, mert betöréssel szerzi meg ezt az összeget”. Egy fiatal, 24 éves nő fényképes levelet kül­dött, közölvén. ..a fényképből láthatja, hogy elég szép va­gyok ahhoz, hogy hamarosan visszaadhassam magának a 70 ezer forintot, amit postafor­dultával küldjön el”. Akadt egy gratuláló is: egy győri négytalálatos. Közölte a le­vélben, hogy a pénzkövetelő levelek tömege fog érkezni, de „kedves nyerőtársam, mindezzel ne törődjék, osssza be úgy a pénzt, ahogy maga majd a legjobbnak látja". A legmeghatóbb egy délvidéki kislány. . Kilencszáz forintot kért, 15 éves, és korához ké­pest nagyon kövér. Az ottani középiskola tanulója, édesany­ja nem ad erre pénzt, de Ő szeretne lefogyni azon a fogyó­kúrán, amit, ahogy az újság­ban olvasta, Budapesten 900 forintért elő lehet fizetni. „Az első keresetemből visszakül­döm a 900 forintot, kedves János bácsi." Egyetlen mondat kívánkozik ide még: Nyíregyházáról Mo­ravszki János lakóhelyéről egyetlenegy pénzt kérő levél sem érkezett... A szekrény... Hétfőn, az operációt követő napon látogatták meg a csa­ládtagok utoljára Moravszki Jánost. Az utolsó látogató a felesége volt. A felesége, aki kedd reggel tíz óra óta a ne­véhez egy jelzőt kapott: öz­vegy Moravszki Jánosné. A jegyzetfüzetem azon az elkoptatott varrógépen fek­szik szétnyitva, amelyen Mo­ravszki Jánosné 38 esztendőn keresztül éjjel-nappal varrt, hogy a mindennapi megélhe­tést biztosítsa a népes család­nak. A hagyatéki eljárás so­rán úgy intézkednek, hogy a nyeremény fele az ő nevé­re kerüljön, a másik felét szét­osztják a gyerekek között Munkába fáradt, kicsiny asz­­szony. Velem szemben ül az ágy szélén a konyhában, mö­götte az elhunyt férje által összebarkácsolt vasalóasztal, amely egy kétajtós konyha­­szekrényhez támaszkodik. — Sok pénz lesz most a ma­ga nevén a takarékban — jegyzem meg. — Talán most szán arra valami időt hogy pihenjen. — Abbahagyni a munkát? Eddig én azért dolgoztam, hogy a kilenc gyerek és a férjem megkapja a mindenna­pi ennivalót és mindent, ami az életükhöz tartozott Mos­tantól a két kezem miatt és a kuncsaftok miatt dolgo­zom ... Feláll, a szekrényhez lép és kinyitja a konyhaszekrény két ajtaját. Zsúfolásig tömve ösz­­szegöngyölt szoknya-, ruha- és inganyagokkal. Ahogy gyorsan átfutom a sorokat hirtelen több mint 200-at számolok meg a szekrény egyik oldalá­ban. Aligha van kevesebb a másikon is. — Ez még rám vár, ho­gyan mondjam meg azoknak, akik ezt idehozták, hogy nem varrom meg, csak azért, mert most már bankbetétem van? Nemcsak a két kezem, hanem a lelkem is a munkához szo­kott, én ezt nem hagyom abba. Tessék elhinni, akármennyi is a pénz, meg a kamat, amit ki­vehetek, olyan jól fog esni, hogy sóra, paprikára meg borsra bejön a pénz abból, amit még én varrogatok... Hétfőn késő délután láto­gatta meg a férjét a kórház­ban. Leült az ágy szélére. Fér­je már túl volt az operáció első kábultságán, ránézett és csöndesen megkérdezte: „Mi újság otthon?” — Megvagyunk. Ma is ér­keztek, János, levelek. Felbon­tottuk őket... A férje ránézett és csöndes hangon a következőket mond­ta: — Margitkám, kedves fele­ségem, menj most te is el. Pi­henni akarok... Maron Ferenc Oktassák önálló tanszékeken a vegyszeres gyomirtást A fáról A növényvédelem oktatá­sáról tartottak vitagyűlést pénteken a Magyar Tudomá­nyos Akadémián, amelyen Straub F. Brúnó akadémi­kus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia alelnöke, Láng Géza levelező tag, osz­tálytitkár és Ubrizsy Gábor akadémiai levelező tag elnö­költek. A vitákból egybehangzóan az a vélemény alakult ki, hogy egyetemeinken, főiskoláinkon kapjon a növényvédelmi okta­tás megfelelő kereteket a nö­vényvédelem kemizálásával kapcsolatosan. Tovább kell fej­leszteni a növényvédelmi okta­tást az agrárjellegű egyeteme­ken és főiskolákon. Indokolt a korábbi évek gyakorlatának megfelelően önálló növénykór­­tani és rovartani tanszékek felállítása, önálló tanszéken kell oktatni a vegyszeres gyomirtással kapcsolatos prob­lémákat is, mert annak ered­ményességét külföldi tapaszta­latok már igazolták. Több ezer növényvédelmi technikus és szakmunkás kép­zése válik szükségessé a közel­jövőben. A vitaülés részvevői úgy vélték, hogy a felsőfokú oktatáson kívül a közép- és alapfokú növényvédelmi okta­tás bővítése is indokolt. Az al­kalmazott növényvédőszerek emberre káros következmé­nyeinek elhárítása érdekében fontos lenne, hogy közép- és általános iskolai szinten is folyjék ez irányban felvilágo­sító munka — megfelelő szem­léltető eszközökkel. Ha valamennyi javaslat rea­lizálódik, mintegy évi másfél milliárd értékű növényvédő­szer és eszköz térülhetne meg hatékonyabban anélkül, hogy a mezőgazdasági szakemberek vagy betanított munkaerők egészsége károsodna. T­anácskozás a nyugdíjasok problémáiról A nyugdíjasok problémái­ról és az ország több mint száz nyugdíjas klubjának mun­kájáról kezdődött tanácsko­zás pénteken a Fővárosi Mű­velődési Házban. A tanácsko­záson elmondották: a nyugdí­jas klubok különösen azok kö­rében kedveltek, akik idős ko­rukra hozzátartozók nélkül maradtak. Az illetékesek ed­dig is mindent elkövettek, hogy a klubok vonzóbbá, ér­dekesebbé tegyék összejöve­teleiket. A jövőben ezt a tö­rekvést azonban erősíteni kell, hogy a klubokban azok is ott­hon érezzék magukat, akik ma még kissé idegenkednek tőlük. Szombaton, a tanácskoz­zás második napján dr. Durkó Mátyás kandidátus, tanszék­­vezető docens előadást tart a klubvezetés feladatairól, prob­lémáiról. s A lottó nyerőszámai: 2, 46, 58, 68, 78 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint Tamásiban, a járási mű­velődési házban megtartott lottósorsoláson a 48. játékhé­ten a következő számokat húzták ki: 2, 46, 58, 68, 78. A december 2-án a Sport­­fogadási és Lottó Igazgatóság székházában megtartandó nyilvános havi tárgynyere­­mény-sorsoláson a 44. heti lot­tó játékhét szelvényei vesznek részt

Next