Magyar Nemzet, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-21 / 299. szám
Szombat, 1968. december 21. Napjaink szocialista Európája A leggyel ideológiai front Varsó, 1968 december A márciusi események döbbentették rá a lengyel pártvezetést, hogy miközben az energiák javarészét a gazdaság problémáinak megoldására használták föl, káros jelenségek és irányzatok nyertek teret az ideológiai életben. A LEMP a történtek nyomán úgy értékelte az egyetemi diákság körében jelentkezett bizonyos nézeteket, hogy a társadalmi jobboldal szövetkezett a revizionista csoportokkal, és ennek nyomán az értelmiségi fiatalság nevelésében a marxizmussal ellentétes nézetek jutottak befolyáshoz. Ezzel párhuzamosan azt hangoztatták, hogy a lengyel szellemi és közéletben meglehetősen hangadó szerephez jutott a cionizmus is, s ezt élesen elhatárolták attól, amit a nyugati propaganda-kampányban „antiszemitizmusnak” neveztek. A novemberi pártkongreszszus már mélyebben elemezte a tavasszal kibontakozott ideológiai harcot, és a győzelmet elsősorban annak tulajdonította, hogy a nehéz napokban a munkásosztály és a dolgozó parasztság egyöntetűen a párt mögött sorakozott fel. Most bizonyosodott be igazán — emelte ki Gomulka —, hogy erőteljesen érvényesül a nemzet életében a munkásosztály vezető szerepe, a munkásság a népi hatalom fő védelmezője. A társadalmi aktivitás mozgósító ereje sok vonatkozásban megmutatkozott. A politikai és ideológiai küzdelmekben jelentős befolyásra tett szert a ZBOWID, a második világháborúban lengyel földön küzdő partizánok szervezete, amelynek elnöke Mieczyslaw Móczár tábornok. Móczár fejtette ki a szövetség tanácskozásain, milyen veszélyt jelent a közéletben a cionizmus befolyása, egyszersmind a külpolitikai feladatok megoldására, a nyugatnémet militarista veszély elhárítására, széles körű nemzeti egységet sürgetett. Móczár már korábban részt vett a legfelsőbb szintű párt- és állami vezetésben — a belügyminiszteri poszt volt az övé —, tavasszal azonban a Politikai Bizottság póttagja lett, és a Központi Bizottság titkárává választották. A kongresszus megerősítette ebben a megbízatásában. A ZBOWID már jellegénél is, mint a második világháborús honi partizánok szövetsé- ge, az idősebb korosztályokat tömöríti, de nézetei visszhangora találnak a fiatalabb nemzedékben. Március után a lengyel szellemi életben lényeges személyi változásokat hajtottak végre. Szerkesztőségek éléről, művészeti alkotó műhelyekből, elméleti posztokról leúááltottak olyan vezetőket, aki- két revizionista és cionista nézetek képviseletéért marasztaltak el, helyükbe pedig fő-ként fiatal erők kerültek. Az Argumenty című elméleti folyóiratot áprilisban ugyancsak új főszerkesztő vette át, az ifjú marxista profeszszor, Wieslaw Mystek személyében. A korábbi materialista világnézeti lap ezáltal új jelleget kapott, a harcos irányzat egyik szócsövévé vált. A Kultúra és Tudomány Palotájában levő szerkesztőségben, Myslek kifejtette, hogy szerinte miben rejlik az ideológiai harc lényege. Az ellentmondások — mint mondotta — azzal kezdődtek, hogy 1957-ben vezető szerephez jutott az elméleti életben Adam Schaff professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia filozófiai és szociológiai intézetének egykori igazgatója. A párt 1957-es 9. plénuma a legfőbb politikai és ideológiai veszélyként a revizionizmust jelölte meg. De rögtön a plénum után Schaff professzor cikket közölt a Polityka című hetilapban, s elmélkedésében kifejtette, hogy miután a Központi Bizottság a tüzet a revizionizmusra irányította, a harcosoknak most már a dogmatizmus ellen kell fordulniuk. Myslek szerint ez volt az első lépés, amellyel Schaff deformálta az ideológiai életet. A következő lépés a nevezetes Marxizmus és egyén című könyv megírása volt. Schaff ebben a munkájában szembeállította a fiatal Marxot az idősebbel, kimutatta, hogy a marxizmus „humanista tartalma” legalább olyan fontos, mint a későbbi gazdasági elemzések, a tőkés társadalom törvényszerűségeinek föltárása. Schaff könyve heves bírálatot kapott, a párt elméleti folyóirata, a Nowe Drogi rögtön megcáfolta érveléseit. De a professzor nem állt egyedül. Zelkiewski, aki a Központi Bizottság kulturális politikájának egyik meghatározója volt, a tömegkultúrával szemben a „kiválasztott elit” fogalmát hirdette; néhány kiváltságos hivatása, hogy megszabja az irányt, a tömegeknek ezt kell követniük. A teória a „kultúra autonómiáját” hirdette, a párttól, függetleníteni akarta az alkotó tevékenységet. Bauman a nyugati szociológia átplántálását kívánta a lengyel szocializmus viszonyai közé, a burzsoá jog propagálója volt, a nyugati demokráciát tekintette mintának, tagadva a proletárdiktatúrát. Eltávolításukat ez indokolta — fejtette ki Wieslaw Mystek. Schaff és Zólkiewski professzort a kongresszust megelőző napokban kizárták még a régi Központi Bizottságból, elszigetelték őket az ideológiai életben. Ez nem jelenti azt — hangoztatják —, hogy tudományos munkásságukra nem tartanak igényt. Schaff professzor például a Tudományos Akadémia keretében folytatja nagy érdeklődéssel várt szemantikai kutatásait, amelynek eredménye bizonyosan a lengyel tudomány jelentős gazdagodását hozza majd. Csupán a fiatalságtól szigetelték el Schaffot, és a többi revizionizmussal vádolt professzort, mert nevelő munkájuk súlyos károkat okozott. Ez az ideológiai őrségváltás, Myslek véleménye szerint rendkívül áldásos lesz a szellemi életben. Előtérbe kerültek azok a tehetséges, nagy marxista felkészültséggel rendelkező fiatal tudósok, akik eddig háttérbe szorultak, a „nagyok” árnyékában sokszor még ösztöndíjhoz sem jutottak. Ezek között említette Juliusz Waclaweket, aki az Argumenty hasábjain máris figyelemre méltó tanulmányt publikált arról, hogy a revizionizmus és a dogmatizmus ugyanazokból az osztálygyökerekből — a kispolgáriságból— táplálkozik, s noha mint irányzat a kettő elválik egymástól, lényegében ugyanannak a gondolatnak kétféle tolmácsolása. Nagy feltűnést keltett Stanislaw Kozyr-Kowalskinak Max Weber és Karl Marx című könyve, és érdeklődéssel várják Wieslaw Iskra docens munkáját a KGST- országok ipari fejlődéséről. E fiatalok nagy erényét az Argumenty főszerkesztője abban látja, hogy — az ő szavaival — radikalizálják a marxista szociológiát, s ennek a párt gyakorlati politikájára is hatása lesz. A kongresszusi tézisek között is szerepel, hogy új munkatörvénykönyvet dolgoznak ki, s ebben már szerephez jutnak ezek a radikális nézetek. Például fokozatosan fölszámolják a szellemi és a fizikai munka ellentétét, ami eddig a munkásosztályt hozta kedvezőtlenebb helyzetbe egyes értelmiségi vívmányokkal szemben. Általában — véli Myslek — az ifjú teoretikusok tevékenysége máris radikalizálta osztályszempontból a pártprogramot. Miután az ideológiai kérdések állnak most a lengyel közélet előterében, érthetően ezek domináltak a pártkongresszuson is. A Központi Bizottság úgy értékeli, hogy a cionizmus elleni harc Lengyelországon belül már lezárult, nem kell tovább beszélni róla. Ezt dokumentálta, hogy Gomulka beszámolójában — szemben más felszólalásokkal — csupán egy ízben hangzott el a szó, akkor is a közel-keleti helyzet vonatkozásában és nem belső szempontból. A Gomulka-társsló más tekintetben is helyére tette a vita bizonyos elemeit. A párt első titkára nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a revizonizmus elleni harc nem lehet egyszerűen a jelenség kritikája. Nem vezethet személyes küzdelemre sem a revizionista eszmék propagálói ellen. A revizonizmus elleni harc — mondotta Gomulka — széles fronton kibontakoztatott ideológiai küzdelem. Azzal kell együtt járnia, hogy pozitívan és építő módon vetik föl azokat a problémákat, amelyeket az élet és a szocialista építés folyamata fölvet. A revizionista torzítás ellen nem lehet hathatósan küzdeni a marxista gondolat építő fejlesztése nélkül. Ezt a fölfogást egyaránt érvényesíteni kell mind a tudományban, mind a gyakorlatban. A vélemények konkrét vitájára van szükség, olyan vitákra, amelyek ezerszer fontosabbak, és ezerszer hatásosabbak a szervezeti és adminisztratív tilalmaknál. E viták bizonyosan még hosszú ideig meghatározzák az eleven lengyel ideológiai életet. A kongresszuson a LEMP igen határozottan megtagadta az elméleti munka irányítását, és vállalkozik rá, hogy meggyőzéssel, érveléssel lenyesegesse a túlzásokat, amelyek bizonyosan a nagy lendülettel jelentkező ifjú nemzedék túlfűtöttségéből is fakadnak. A párt határozottan tudja, hogy az internacionalista nevelés szellemében küzdenie kell az elvek egységes értelmezéséért, a nacionalista jelenségek ellen, amire éppen a napokban lezajló történész tanácskozások nyújtanak alkalmat. A harc hatásosságának biztosítéka, éppen az új Központi Bizottság első ülésén megválasztott Politikai Bizottság összetétele, Gomulka nagy tapasztaltsága a párt élén. Várkonyi Tibor A TERMÉSZETTUDOMÁNYI LEXIKONBAN TERMÉSZETESEN BENNE VAN Régi jelszavunk időszerűbb, mint valaha, mert most már mind a 6 kötet megjelent Természettudományi Lexikon 6 KÖTETBEN A hat kötet összesen 922,— FI AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST Ungvári Tamás a SZÜNII regény (18) Az igazi baj akkor kezdődött, amikor a Beatlest bemutatták Sir Dávid Ormsby-Gore-nak, a kitűnő diplomatának, az Egyesült Királyság amerikai nagykövetének, a Beatles tiszteletére adott koktélon. Sir Dávid ugyanis különleges Szívélyességről és figyelemről tett tanúságot, amikor a fiúkat elébe vezették, felismerte őket. Megoldotta a riporterek eddigi problémáját. Az azonos hajviselet és az azonos ruha megtévesztően hatott mindenkire. George-ot Faulnak, Pault Johnnak, Johnt pedig Ringónak nézték a tájékozatlanok. Csak szorgos Beatles-rajongók tudták őket kapásból megkülönböztetni. Az angol diplomáciai testületet eleddig nem lehetett Beatles-rajongással vádolni és Sir David Ormsby-Gore-nak más munkája is akadt ezekben a nehéz napokban, minthogy a négy sztárt megkülönböztesse egymástól. Mégis, amikor Sir David Ormsbey-Gore széles mosollyal üdvözölte John Lennont, akkor Lennon merő játékból azt mondta: — „Én nem vagyok John, engem Charlienak hívnak. Ez a John” — és ezzel George-ra mutatott. Egy diplomatát azonban nem lehet megzavarni. Azonnal feltalálja magát, nem sértődékeny. Akire rámutattak, hogy John, azt is keresztnevén szólította és egy angol „hellóval” üdvözölte. George, aki már a kocsiban kötekedett, aki folyton az iránt érdeklődött Sommerville-nél, hogy a nagykövet akkor lett-e góré, amikor lovaggá ütötték — tovább játszott. — Én nem vagyok John, engem Franknak hívnak” — ez itt a John és rámutatott Paulra. Az angol humort nem szabad alábecsülni. Túlbecsülni sem. Az Egyesült Államokba rendszerint rangidős diplomatáit küldi a királynő kormánya. És az nem kétséges, hogy nem a humorérzékükkel érték el magas posztjukat. Mindenesetre nem ülik velük szemben a figyelmességet ekkora tréfával, vagy ekkora figyelmetlenséggel viszonozni. Mit törődött a Beatles az illemmel? A Beatles a nagy exportcikk, éppúgy lovaggá ütik őket, mint ahogy Ormsby-Gore-t egykor lovaggá ütötték. A nagykövet tehetetlenül felkiáltott és ezzel máris beismerte vereségét. „Sohasem tudok megjegyezni egy nevet. Feleségem sokkal jobb emlékezőtehetséggel rendelkezik.” Erre az emlékezőtehetségre Lady Ormsby-Gore-nak meglehetős szüksége lett. Az alsóház felszólalói nem engedték elfeledni a nagykövetné aszszonnyal és a nagykövettel, hogy a követség személyzetének egyik legfontosabb embere, a katonai attasé a fogadás előtt Beatles-parókát öltött és úgy állt a fényképészek lencséi elé. Ha egy nagykövetet nem a humoráért neveznek ki, akkor bátran mondhatjuk, hogy a katonai attasénak mind a humor, mind a színjátszás távol áll eredeti hivatásától. A katonai attasék dolga nagyon sokféle, beletartozik a legális tevékenység, sőt olykor némi illegális tájékozódás is. Mindenféle titkos tevékenységük között azonban egyetlen dolog bizonyos, Beatles-parókában fényképészek előtt pózolni, ezt még a legliberálisabb kormányzat is rossz néven vette volna. A fogadás zavarosan kezdődött — egy hölgy például Ringót kezdte el üldözni és a táskájából hirtelen ollót vett elő, hogy a hajtincséből egy arasznyit lenyiszáljon; ezt a fiú nehezményezte, s miként a filmekben, menekülni kezdett. A fogadás többi vendége egyszerűen kabarénak tekintette az egészet: elhangzottak az untig ismert kérdések: „Hogy maga most melyik? én magukat nem tudom megkülönböztetni!” — A fiúk alig tudtak az étellel roskadásig megrakott asztalokhoz férni, s végül csalódottan és rosszkedvűen igyekeztek elbújni a tolakvó sereg elől. A bálteremben és a hallban óriási tömeg tolongott, enyhén részeg volt mindenki. A Beatlest fellépésre kérte a nagykövet és ezt John először megtagadta. Később ráállt. Utána következett a tombola, melyben Beatles-lemezeket sorsoltak ki. A játékban, s ünneplésben kimerült fiúk búcsúzni kezdtek a nagykövet feleségétől. És még a nagykövetné szabadkozott, hogy mennyire unhatták ezt a kis partyt és mennyire terhükre lehetett az egész — mire a fiúk megnyugtatták, hogy hozzászoktak már mindehhez. Az ajtóban hátrafordultak és ránéztek Sir David Ormsby- Gore-ra. Ringó, hogy befejezze a tréfát, odafordult hozzá és azt mondta: „Mondja, maga tulajdonképpen mit csinál itt?” —s ezzel Anglia képviselői bevágták az ajtót Anglia hivatalos képviselője előtt. Volt tehát mit kérdezniük a képviselőknek az angol alsóházban. De a képviselők a tiltakozáson kívül immár semmit sem tehettek. A Beatlesről különben is Anglia legnagyobb óriásai vettek tudomást , és mindnyájan a maguk módján igyekeztek kedveskedni nekik. Winston Churchill szivart küldött a Beatlesnek ajándékba. Montgomery, az El Alameini győző, a kiváló katona, szintén nyilatkozott róluk, és azt mondta, hogy már neki is meg kell hallgatnia őket és egy hétvégére meghívja őket vidéki kastélyába. A Beatles már nem játszott vidéki kastélyokban. Nem hagyta magát politikusoktól körülfogni. Pályájuk legérdekesebb vonása az, hogy minél nagyobb elismerésben részesültek hivatalos köröktől is, annál szemtelenebből nyilatkoznak minden politikáról, önálló nagyhatalommá nőttek és éppen a politikában csalódott emberek tömegétől nyerték nagy hatalmukat. Függetlenségüket a vagyon, népszerűségüket a szolgálni kész sajtó könnyebben biztosította, mint akármelyik politikusét. A Beatlesról persze minden nyilatkozat, hír és újságcikk megemlíti, hogy hatásuk csak „időleges” lehet. Tehetségük gyors felfutása, ez a meredek érvényesülés automatikusan ébreszti a hitet, hogy csillagképük pusztuló tünemény a közvélemény egén. A meteorok sorsa vár rájuk, fényes zuhanás. A különös az, hogy az elmúlt nyolc esztendőben a csillagjósokra jártak keményebb idők. Díjakat adó miniszterek tűntek el, közéleti férfiak, nagy hírű muzsikusok, híres énekesek, filmsztárok és bokszolók. A Beatles marad. S ahogy az apokalipszisekben is minden próféta újra jósolja a világvégét, mert a korábbi jóslatot egyszerűen meghaladta az idő — ugyanúgy tűnnek fel igehirdetők, akik friss időpontokkal szolgálnak a Beatles hanyatlására. Megcsúfolták az időt: ez a korszerűségük. Kívül maradtak rajta, mint a politikán. Állandóságuk a folytonos változás; változásuk, hogy változatlanul szerepelnek, gyarapodnak, s minden esztendő már a megmaradás dicsőségét is koszorújukba fűzi. S marad a magatartás csüföndárossága is. John Lennon hazug prófétáknak nevezi a politikusokat, akik talmi ígéretekkel vezetik félre a népet. A Beatles műfaja az ígéret nélküli csalfaság, a hazugság nélküli illúzió. A négy fiú belső szereposztásában Ringó az, akire a kellemetlenség kimondása jut. Ő az esetlen, ő a kedves és ő a legkisebb. Ezért Ringó volt az, aki a lovagi címet adó alsóházban ülésező angol kormányról azt nyilatkozta: „Amihez ez a kormányzat hozzányúl, az nem arannyá, hanem sz.. .-rá változik.” A kifejezés meglehetősen erős, a gondolat tartalma még erősebb. A négy modern Midás király, aki mindent arannyá változtat, ismeri a varázslás titkát. Ráronthatnak hát kamaszos nyugtalansággal a politika nagyképűségére. Megcsúfolhatják a hivatal képviselőit, Johnsont, David Ormsby-Gore-t és azt a Douglas Home-ot, aki az amerikai elnökkel tárgyalva a Beatles sikeréről is (Fol . . Magyar Nemzet Első fokú készültség a Szovjetunióban a Hong Kong-i influenzajárvány ellen A szovjet egészségügyi hatóságok december végére, január elejére jósolják a Hong Kong-i influenza betörését a Szovjetunióba. A lapok valósággal a hadi jelentések nyelvén fogalmazzák meg a Hong Kong-i vírus előrenyomulásáról szóló híreiket. Eszerint az új influenzajárvány, miután Hong Kongból kiindult, s „elfoglalta” Délkelet-Ázsiát, előretört az Egyesült Államokba, majd onnan Mexikóba, s az utóbbi napok során Hollandiában is felbukkant. A szovjet egészségügyi hatóságok elrendelték az „elsőfokú harckészültséget” a Hong Kong-i vírus ellen. Az óvintézkedések közé tartozik egy széles körű információs hálózat kiépítése a járvány terjedésének pontos regisztrálása céljából. Az influenza elleni harc központjába a Szovjetunió összes nagyobb városaiból naponta futnak majd be helyzetjelentések a Hong Kong-i vírus felbukkanásáról. Már megkezdődött a gyógyszertartalékok képzése.Az orvostudósok új oltóanyagokat és vegyi készítményeket dolgoznak ki. Halálra ítélték a kétszeres gyermekgyilkost A Budapesti Fővárosi Bíróság pénteken ítéletet hirdetett Bodgál Zoltán ügyében, akit a Fővárosi Főügyészség, aljas indokból, több emberen elkövetett emberöléssel vádolt. A sokszorosan büntetett előéletű Bodgál Zoltán csaknem 18 esztendőt töltött börtönben, de szabadulása után életmódján semmit sem változtatott. Idejét csavargással töltötte, nem dolgozott, csak esetenként vállalt alkalmi munkát. Június 16-án, az építők napján a Népligetben ünnepség volt, ahol megjelent Bodgár Zoltán is. Blázsik István 12 éves tanuló szüleivel ugyancsak a Népligetben szórakozott. A kisfiút szülei a céllövöldéhez engedték, s mivel pontosan célzott, a közelben álldogálók felfigyeltek rá. Bodgár szintén próbálkozott, de kevés sikerrel, ezért felajánlotta a gyermeknek, szórakozzanak együtt. Pénzt adott Blázsik Istvánnak, aki eredménnyel lőtt tovább, s több nyereménytárgyat szerzett. Bodgár később magával csalta a gyermeket Csepelre, s ott egy bisztróban málnaszörppel kínálta, majd egy bokros akácos helyre csalta, ahol meg akarta rontani. A gyermek ellenállt, mire Bodgál megfojtotta, s testét elásta. Augusztus 23-án levelet írt a kisfiú szüleinek, amelyben közölte, ne keressék gyermeküket, mert megölte. Szeptember 10-én Csepelen, az egyik bisztróban borozott. A helyiség előtt várakozott az alig 13 éves Nagy József. Bodgár beszédbe elegyedett a kisfiúval, majd elcsalta arra a helyre, ahol korábbi áldozatával járt. A gyermekkel erőszakoskodni kezdett, majd megfojtotta. A kisfiú holttestét egy kézzel kapart gödörbe húzta be. Az elmeorvosi szakértői vélemények szerint Bodgár Zoltán sem a bűncselekmények elkövetése idején, sem ez idő szerint nem szenved elmebetegségben. Beszámíthatóságát gyengeelméjűség, illetve tudatzavar sem korlátozta. Büntetőjogi felelősségre vonásának tehát nincs akadálya. A Budapesti Fővárosi Bíróság széles körű bizonyítási eljárás alapján állapította meg a tényállást és Bodgár Zoltán bűnösségét. Bodgárt aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. Az ítélet ellen védelmi fellebbezést jelentettek be. Rendelet az áruk minőségének jelöléséről Kormányrendeletet adtak ki a termékek minőségének feltüntetéséről. A rendelet — amelyet a Magyar Közlöny ismertet részletesen — meghatározza, hogy a szocialista szervezetek közötti szerződéses forgalomban és a kiskereskedelemben egyaránt az eladó köteles közölni a vevővel a termékek pontos tulajdonságait. A kiskereskedelmi forgalomra különleges előírásokat is tartalmaz a rendelet. A fogyasztási cikkek minőségét a terméken feltüntetett adatokkal vagy a minőségi jellel kell a vevővel tudatni. Szükség esetén műszaki leírást, használati vagy kezelési utasítást is kell adni. 5