Magyar Nemzet, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

-3VASÁRNAPI KÖNYVESPOLC ........................................... iniiiiiiiiiN>iwiw»>nm'iiM)i«»M<ii>iiwíiw~ Fényben é§ sötétben Válogatás Tamás Aladár műveiből Ezer meg ezer mozaikkőből alakul ki forradalmi munkás­mozgalmunk félévszázados színképe. Tragikus és győzel­mes eseményeket idézünk fel, történelmi szakaszok, kiemel­kedő személyiségek, önfeláldo­zó tanúságtételek, harcok és szellemi áramlatok köré cso­portosulnak emlékeink. Az öreg forradalmárok elhelyezik életművüket a nemzet asztalá­ra, hogy tanúságtételt és pél­damutatást nyújtsanak. Ilyen tanúságtétel Tamás Aladár két kötete 1400 oldalnyi változa­tos, művészi és drámai tartal­mával, tragikumra és dicső­ségre utaló összefoglaló címé­vel: Fényben és sötétben. A szerző neve előbb a húszas é­vek új utakat kereső költőjét idézi emlékezetünkbe, így az­tán bizonyos fajta csalódás, hogy a Szépirodalmi Könyv­kiadónál megjelent válogatás­ban alig két tucatnyit találunk azokból a bátor szárnyalású szabad versekből, amelyek an­nak idején Tamás részvételét­­ jelezték egy friss nemzetközi szellemi áramlatban, amelyről nálunk is sokan azt hitték, új szakaszt nyit a költészetben. Azonban Tamás életműve a válogatókat igazolja. A költő a levert magyar proletárforra­dalom után a szürrealizmus, az avantgárd útjelzői mentén haladva keresi helyét itthon, próbálkozik Itáliában, Erdély­ben, Bukarestben, Bécsben és Párizsban, azonban életét vég­eredményben az a kapcsolat határozza meg, amit a magyar emigráció vezetőivel sikerült megtalálnia Ausztriában. Ha­marosan nagyobb hangsúllyal forradalmár, mint költő, öntu­datos szervezője és harcosa azoknak a szellemi-politikai­­társadalmi mozgalmaknak, amelyeket Kun Béla köre ins­pirál, Lukács Györggyel, Révai Józseffel, Landler Jenővel foly­tatott eszmecserék és viták töl­tenek újabb és újabb lázadó és forradalmasító tartalommal. Amikor a most kezünkbe adott válogatás szerkesztői — az író­val egyetértésben — szűkmar­kúak az avantgárd képviselő­jével szemben, híven kifejezik az író egyéniségében az évti­zedek folyamán végbement hangsúlybeli eltolódásokat. A „100%” — a meglepő cí­mű folyóirat, amely Tamás Aladár munkásmozgalmi he­lyét fémjelzi — 1927-ben in­dult meg. Szerzőinek névsorá­ban ismert és ismeretlen ne­vek keverednek: a legsúlyo­sabb mondanivalók álnevek védelme alatt kapnak nyomda­­festéket. A szerkesztőt dicséri, hogy három évig sikerült fél­revezetni, kijátszania Horthy politikai rendőrségét. Azután három évig a Csillag-börtön rabja. Szabadulása után ter­mészetesen emigrációba kény­szerül. Tízévi hányattatás köz­ben Párizsban élt a világhábo­rú. Sorsa a verneti internáló­tábor, mert a fasizmussal had­­ban álló Franciaország vezetői a hadüzenet után nemigen ta­lálnak sürgősebbnek tűnő fel­adatot, minthogy börtönrács, drótkerítés mögé dugják az or­szágban található legnevesebb antifasiszta emigránsokat. A nép számára idegen és érthetetlen volt a háború, írja visszaemlékezésében Tamás. Mindenki igyekezett menteni a régi létből, amit lehetett, az új helyzetet sokan — s persze fő­leg a vezetők — politikai le­számolásra, üldözésre, ideigle­nesen átengedett hatalmi pozí­ciók visszaszerzésére találták kitűnő alkalomnak. A sok gyötrelem, megaláztatás, em­bertelenség után végül való­ban csak órákon és hajszálon múlt, hogy ezek a francia ve­zetők mégsem adták vem­eti foglyaikat a németek kezébe, hanem futni engedték őket, amikor Hitler seregei Pétain maradék­ Franciaországát is el­­özönlötték. Tamáséknak Mexi­kó adott menedéket — hóna­pok hányattatása után érkez­tek oda. A Fényben és sötétben: vá­logatás. Az első kötetben két regényt találunk. — „Megseb­zett ifjúság" és „Gyanús embe­rek” —, a másodikban verse­ket, visszaemlékezéseket és el­beszéléseket. A versekről már szóltunk. A regényekben a szerző a művészi, írói kifeje­zési és szerkesztési formák fel­használásával elsősorban tár­sadalompolitikát és történel­met ír, forradalmiságában a legmagasabb drámai magassá­gokba lendül, s ha éppen út­jában vannak, félrelöki a re­gény szerkesztési hagyomá­nyait, sokszor elmélyedés he­lyett jelez, felvázol. A „Meg­sebzett ifjúság’’ a magyar ifjú­ság helyzetét, vívódásait mu­tatja be a Tanácsköztársaság bukása utáni időkben. Tamás 1942 és 1945 között, három évig dolgozott rajta Mexikó­ban. A témát kevesen közelí­tették meg ennyire értően, ennyi átéléssel, tolmácsolták ekkora szuggesztivitással, s ez nagy szolgálat mai ifjúságunk­nak. A „Gyanús emberek”: dráma és történelem, későkori vádirat azok ellen, akik tisz­tánlátást, történelmi értékíté­letet, felelősségérzetet és hu­manizmust félrelökve, a má­sodik világháborúban Francia­­országot Hitler kezébe adták. A „Fényben és sötétben” má­sodik kötete visszaemlékezése­ket és elbeszéléseket ad a ver­sek mellé. Dokumentumszerű hűséggel beszél a korról, az íróról és kortársairól, az elbe­szélések gazdag színekben hir­detik az emberi önfeláldozást, a szocializmus igazságát és az írónak az új világ eljövetelé­be vetett hitét. Tamás Aladár csak 1946 őszére került haza Mexikóból. Hogyan? Hiányosan tájékoz­tatnánk az olvasót, ha nem felelnénk a kérdésre. A hábo­rúnak már régen vége volt, de nem akadt nyugati hajó, amely amerikai átutazó vízum nélkül hajlandó lett volna fedélzeté­re venni a mexikói baloldali emigrációt. Tamás gúnyos kér­désekbe ütközött: mit akar Magyarországon? Hogy ez a hazája?! — Nyugat a szabad­ság világa. Az író végül össze­­botlik egy szovjet emberrel, elpanaszolja neki keserűségét. Ez egyszerűen, természetesen ajánlja neki: „írjon Molotov elvtársnak, kérje segítségét.” Tamás­ meghökken, nem hiszi, hogy a Szovjetuniónak akkor második embere ilyen ügyek­kel foglalkoznék ... De a má­sik csak unszolja, unszolja — s Tamás Aladár ír Molotov­­nak. 10—12 nap múlva behív­ják a szovjet nagykövetségre, értesítik Molotov utasításáról: a New York-i kikötőből egy szovjet hajó menjen megjelölt mexikói csendes-óceáni kikö­tőbe, vegye fedélzetére Tamást és a Mexikóban rekedt többi emigránst, vigye őket Vladi-­ posztokba... És egy magyar költő, író, sok hányódás után így kerül­ haza, ahol persze nemcsak örömök, hanem csa­lódások is érik . Révai Jó­zseffel folytathatják a húszas években Bécsben félbeszakadt vitáikat, új témákra is lel­nek ... A hazatért író vitatko­zik, kísérletezik, hol kap teret, hol hallgatnia kell. Érzi, hogy a „Megsebzett ifjúság”-ot foly­tatni, befejeznie kellene — ta­lán az átdolgozás szükségét is érzi, de belefárad „önhitt in­tézőkkel és intézkedésekkel” való vitákba, a feladatot félre­teszi, s múlnak az évek. Hitét, meggyőződéseit azonban soha­sem adta fel. Nagy tanulság van néhány mondatában: „Nem szólásmondás az, hogy a múltból vigaszt, erőt lehet meríteni. Csak nem szabad benne feledkezni. Legális és illegális munkásmozgalmi éle­temnek annyi eseménye volt, hogy szellemi és fizikai vak­sággal kellett volna lennem megverve, ha nem támaszkod­tam volna rájuk. Most is segí­tettek. Segítettek abban, hogy panasz nélkül hallgatni tudjak, és mindenen keresztül, min­dennek ellenére rendíthetetlen hűségben éljek. És hogy újból hozzá tudjak kezdeni az írás­hoz ...” Műveinek válogatása gazdag hozzájárulás a félévszázados forradalmi és munkásmozgal­mi évforduló irodalmi gyűjté­séhez, telve szépségekkel, drá­mával, érdekességekkel, tanul­ságokkal és biztatással. Tükre a kornak, amely az új rendet, az új világot szülte a dolgozó emberek százmillióinak, sza­badság után vágyakozó népek­nek, s méltó módon mutatja be az új nemzedéknek a magyar szellemi forradalom egyik je­lentős alakját. Dernői Kocsis László Hegedűs István (Hihi) illusztrációja Moldova György :„A .Lakinger Béla­ zsebcirkáló” című művéhez, amely a Móra Könyvkiadónál jelent meg a Koz­mosz-könyvek sorozatban DONATELLA ZILIOTTO Néger sors A néger nép történetét dol­gozza föl az olasz Donatella Ziliottónak öt esztendeje írott műve; ismerteti a néger mű­vészetet, Afrika és Amerika néger népeinek történelmét, és azokat a történelmi esemé­nyeket, amelyek napjainkban a fekete világ öntudatra ébre­dését kísérik. A Karsai Lucia fordításában megjelent érde­kes, meggyőző művet számos jó kép illusztrálja. (Móra Könyvkiadó.) Skandinávia Az utazási kedv és lehető­ségek megnövekedésének fi­gyelemre méltó újabb jele, hogy a Panoráma nagy úti­könyvet jelentetett meg Skan­dináviáról. Az öt északi orszá­gon — Dánián, Svédországon, Norvégián, Finnországon és Izlandon — végigvezető igé­nyes kalauzt ezúttal nem ha­zai szerzők írták, hanem a Fodor’s Modern Guide kiadvá­nyát fordíttatta magyarra a kiadó. Az­ elsősorban angol­szász turisták számára írt és szerkesztett könyvet azonban igen sikerülten hangolták át a magyar utasok ízlésének és ér­deklődési körének megfele­lően. Mivel pedig a külföldi szerzők skandináv országok­ban élő, vagy huzamosabban ott tartózkodó írók és újság­írók, az útikönyv egyfelől pon­tos, megbízható, jól eligazító, sokoldalú tájékoztatást nyújtó, másfelől irodalmi igényű, szí­nes, élvezetes. Az északi or­szágok változatos, gazdag lát­nivalóit, a skandináv tájak csendes szépségeit, a fjordok és hegyek, tájak és erdőségek nagyszerű együttesét, a sajá­tos érdekességű városokat él­mény­szerűen közvetítik el­ az olvasóhoz a szerzők, akik ta­lán kevesebb földrajzi, törté­neti és művészettörténeti anyagot zsúfolnak egybe, mint más hasonló kalauzok, viszont annál szuggesztívebb útitervet adnak a skandináv országok élvezetes megismeréséhez. KÁNTOR ZSUZSA Csacsifej A Sirály-könyvek új köte­tében Kántor Zsuzsa négy kisregénye mai kisiskolásokról szól: ízes és hiteles képet raj­zol róluk, tanulságosan: Hő­siesség, tisztesség, barátság, bizalom — a regényes cselek­mény ezek közé fonódik. (Mó­ra Könyvkiadó.) A HÉT KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ. Ádám Magda: Magyaror­­zág és a kisantant a harmincat, években Almási Gábor: A mezőgazdaság műszaki fejlesztésének üzemgaz­dasági vonatkozásai Jánossy Lajos: Mérési eredmények kiértékelésének elmélete és gya­­korlata. Kukovics Sándor: A halhú­sterme­­lés néhány gazdasági kérdése B. v. Petrovszkij—I. Z. Kozlov: A s­ivaneurysma Szabó Imre: Az emberi jogok GONDOLAT KIADÓ: Wilhelm Adam: Nehéz elhatáro­zás Francis Chichester: A magányos víz meg az ég Irenáus Eibl-Eibesf­eldt: Az ezer atoll világa A XX. század külföldi írói Ligeti György: Ezerarcú automa­ták A líra ma Lukács György: Művészet és tár­sadalom Henryk Markiewicz: Az irodalom­­tudomány fő kérdései Pető Gábor Pál: Kémiai kaleidosz­kóp Rúzsa Imre: A matematika és a filozófia határán A szürrealizmus Vámos Imre: „Che” Guevara le­gendája KOSSUTH KIADÓ: Front harcvonal nélkül A 3—6 éves gyermek Kovács Endre: Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez MAGVETŐ KIADÓ: Andrássy Lajos: Nem múló nyug­talanság Colette Audry: A fürdőkád mö­gött Bibó Lajos: Subások F. Csillag Olga: Mert megtörtént a XX. században Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig. — Tanulmá­nyok Jókai Anna: *447 Oravecz Paina: Villanó fények Somogyi Tóth Sándor: Gyerektü­kör MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ: Borhidi Attila: Növényvilág az Egyenlítőtől a sarkokig Nagy Béla: Szobanövények tapol­­datos nevelése SZÉPIRODALMI KIADÓ: Bölöni György: Friss szemmel Déry Tibor: A k­éthangú kiáltás Földeák János: Hetedik hétköz­nap Földes Anna: Húsz év — húsz re­gény Halálűző. — Kortaneak Salamon Ernőről Hunyady Sándor: Függőleges lo­vak Király László: Rendhagyó délután Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Majtényi Erik: Betonkelepce Mesterházi Lajos: Derűs órák Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak. — A jó palócok Örökség. — Válogatás az Első Köztársaság magyar novelláiból Páskándi Géza: Üvegek Szabó Pál: Minden kör bezárul Szabó Magda: Zeusz küszöbén Szemlér Ferenc: Életünk és halá­lunk. — Optimista színjátékok Tandori Dezső: Töredék. — Ham­­letnek Tatay Sándor: Diszharmónia Az Akadémiai Kiadó „Ko­runk tudománya” című soro­zatában megjelent tanulmány abból az alkalomból készült, hogy ebben az évben ünne­pelte a világ az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948. december 10-én „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyi­latkozata” címen elfogadott deklaráció huszadik évfordu­lóját, amivel kapcsolatban ezt az évet „az emberi jogok évének” nyilvánították. A könyv mindenekelőtt az em­beri jogok történeti kialaku­lásával és lényegével, továb­bá az egyes államok alkot­mányaiba foglalt állampolgá­ri jogokkal foglalkozik. Vá­zolja azt a folyamatot, amely­nek menetében az emberi jo­gok utat törtek a belső jog világából a nemzetközi jog irányába, vagyis azt, ahogyan az emberi jogok ügye nemzet­közi üggyé vált. Szabó Imre megállapítása szerint tény, hogy az irodalomban, de kü­lönösen a közgondolkodásban meglehetősen sok illúzióval övezik az emberi jogokat, és különösen misztikus homály­ba burkolják azok eredetét. Ezért bizonyos értelemben il­lúziókat rombol a szerző, amikor cáfolja örök jellegű jogokként való felfogásukat, állítólagos változatlanságukat és változtathatatlanságukat, tényleg „emberi jogok”-ként történő értelmezésüket. Az ál­lampolgárok legelemibb jo­gait, illetőleg azokat a jogo­kat, amelyek a nem állam­polgárokat is minden állam­ban megilletik, a nemzetközi jogban azért szokták emberi jognak nevezni, minthogy nem tapadnak valamely ál­lam állampolgáraihoz. Ezeket a jogokat a nemzetközi kö­zösség biztosítani kívánja minden ember számára, bár­mely állam polgára vagy bár­mely államban él is. Az emberi jogok törvényi kifejezése először akkor vált esedékessé amikor a polgár­ság hirdette meg e jogokat a feudális rendszerrel szemben, majd bővültek e jogok a pol­gári társadalomban, végül a történelmi fejlődés során leg­szélesebb körben érvényesül­nek a szocialista társadalom­ban, amikor a dolgozók, a munkásosztály iktatja azokat alkotmányba. Ez azt eredmé­nyezi, hogy egyidejűleg léte­ző különböző társadalmi rend­szerek gyakran azonos em­beri jogokat szögeznek le, s ugyanakkor egymást befolyá­solva határozzák meg az em­beri jogok jegyzékét. Az egy­beesés, vagy egyenesen azo­nosság mellett nyilvánvalóan lényegi különbségek is adód­nak az emberi jogok fajtái­ban a különböző társadalmi rendszerek között: nagy lé­nyegbe vágó eltérés a jogok valóságos érvényesülésében, iletőleg abban van, hogy a társadalom mely osztályaira érvényesülnek valójában ezek a jogok. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával az emberi jo­gok ügye államon belüli, vég­eredményben az egyes álla­moktól függő ügyből nem­zetközi üggyé, a nemzetközi jog tárgyává lett. Közvetlen kiváltója a nácizmus és a fasizmus szomorú tapasztalata volt, amikor tömegméretekben sértették meg a legelemibb emberi jogokat és ezért úgy gondolták, hogy helyes, cél­szerű lehet olyan nemzetközi fórum teremtése, amely kö­telezni is tudja az államokat az alkotmányaikban dekla­rált állampolgári jogok tisz­teletben tartására. A Nyilatkozat még döntő mértékben a polgári és poli­tikai jogok deklarációja, de már megjelentek benne — a szocialista forradalom egye­nes következményeként — a gazdasági, szociális és kultu­rális jogok is. Különböző, közvetlenül az emberi jogokra vonatkozó vagy azokkal közvetve össze­függő fontos egyezmények jöttek létre, így mindjárt 1948-ban nemzetközi egyez­mény a genocídium, vagyis a népirtás nemzetközi bűncse­lekménye ellen, a későbbiek­ben a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszö­bölésére, a nők politikai jogai­nak elismerésére, továbbá az emberi jogok részvonatkozá­­sait érintő más nemzetközi egyezmények. Végül, mintegy lezárva a folyamatnak ezt a szakaszát, az Egyesült Nem­zetek közgyűlése 1966-ban el­fogadta az emberi jogok ösz­­szességére vonatkozó általá­nos egyezményeket Sajnála­tos módon ezeket az egyez­ményeket az államok jelen­tős része nem írta alá, vagy ha aláírta, még nem ratifi­kálta. Abban a kérdésben, hogy merre kell a tovább vezető utat keresni, milyen irány­ban kell a további biztosítékok érdekében tenni valamit, a szocialista országok álláspontja eltér a polgári államok kon­cepciójától. A polgári államok arra törekszenek, hogy az állampolgárok jogaik megsér­tése miatt panasszal fordul­hassanak az illetékes nemzet­közi fórumhoz saját államuk­kal szemben. A szocialista or­szágok ezt az eljárást irreális­nak tartják, mert az emberi jogokat tömegesen megsértő állam nyilván megtorlást al­kalmazna a panaszt tevővel szemben, vagy megakadályoz­ná a panasz benyújtását. Ezzel szemben a szocialista államok olyan nemzetközi rendszert igényelnek, amely megfelelő eszközöket nyújt ahhoz, hogy az államokat rászorítsák az emberi jogok általános meg­tartására. Napjainkban egyre gyako­ribbá válik a közéletben, a sajtóban, az emberi jogokra való utalás. Ennek több oka van; bizonyára nem utolsó, hogy az emberi jogoknak az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben való felvetése, tárgyalása és az ott elfogadott okmányok ébren tartják, sőt fokozzák az irántuk való érdeklődést. Ezzel is összefügg, hogy az emberi­ség új szempontból ítéli meg az emberi jogok nemzetközi elismerésének tükrében az im­perialista politika erőszakos, kalandor, sőt egyenesen gyil­kos vállalkozásait, amelyek semmibe veszik ezeket a jogo­kat; az emberi jogok megsér­tése miatt is növekszik a fel­háborodás az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója miatt; az emberi jogok semmi­­bevétele jellemzi az úgyneve­zett apartheid-politikát Dél- Afrikában; ezzel fejezhető ki a faji megkülönböztetés az Egyesült Államokban — és a sort még folytathatnék. De na­pirenden tartja az emberi jo­gok ügyét a mai nemzetközi­­ helyzetben az imperialista or­szágok politikája a szocialista országokkal szemben is, ame­lyeket minduntalan az emberi jogok megsértésének vádjával illetnek. Időszerű ezért a kér­dés — mik is gyakorlatilag ezek az emberi jogok? E kér­dés megválaszolásához nyújt kitűnő segítséget Szabó Imre akadémikus új könyve. Dr. Tímár István DÉKÁNY ANDRÁS Mexikói regények Posztumusz megjelenés ez; a kitűnő, és méltán népszerű író, Dékány András utolsó regénye. Az ezernyolcszázas évek végén, Mexikó szabad­ságharca idején játszódik a kalandos történet, amely hősi eszményeket hirdet és meg­ismertet a történelemmel. Az illusztrációk Kondor Lajos munkái. (Móra Könyvkiadó.) GERGELY MÁRTA Többsincs osztály Ús osztályfőnököt kap az osztály, alig néhány évvel idősebbet, mint ők maguk, s nyolcadikosok. Gergely Márta regényének ez a kezdete, az­tán a felsőbb iskola megvá­lasztásának, a továbbtanulás­nak, az otthonnak mindenféle gondja is helyet kap a regény­ben, amely a gyermekek ön­tudatosodásának folyamatát vizsgálja, írja le. (Móra Könyvkiadó — Sirály-köny­vek.) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Szabó Imre akadémikus könyve

Next