Magyar Nemzet, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
-3VASÁRNAPI KÖNYVESPOLC ........................................... iniiiiiiiiiN>iwiw»>nm'iiM)i«»M<ii>iiwíiw~ Fényben é§ sötétben Válogatás Tamás Aladár műveiből Ezer meg ezer mozaikkőből alakul ki forradalmi munkásmozgalmunk félévszázados színképe. Tragikus és győzelmes eseményeket idézünk fel, történelmi szakaszok, kiemelkedő személyiségek, önfeláldozó tanúságtételek, harcok és szellemi áramlatok köré csoportosulnak emlékeink. Az öreg forradalmárok elhelyezik életművüket a nemzet asztalára, hogy tanúságtételt és példamutatást nyújtsanak. Ilyen tanúságtétel Tamás Aladár két kötete 1400 oldalnyi változatos, művészi és drámai tartalmával, tragikumra és dicsőségre utaló összefoglaló címével: Fényben és sötétben. A szerző neve előbb a húszas évek új utakat kereső költőjét idézi emlékezetünkbe, így aztán bizonyos fajta csalódás, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent válogatásban alig két tucatnyit találunk azokból a bátor szárnyalású szabad versekből, amelyek annak idején Tamás részvételét jelezték egy friss nemzetközi szellemi áramlatban, amelyről nálunk is sokan azt hitték, új szakaszt nyit a költészetben. Azonban Tamás életműve a válogatókat igazolja. A költő a levert magyar proletárforradalom után a szürrealizmus, az avantgárd útjelzői mentén haladva keresi helyét itthon, próbálkozik Itáliában, Erdélyben, Bukarestben, Bécsben és Párizsban, azonban életét végeredményben az a kapcsolat határozza meg, amit a magyar emigráció vezetőivel sikerült megtalálnia Ausztriában. Hamarosan nagyobb hangsúllyal forradalmár, mint költő, öntudatos szervezője és harcosa azoknak a szellemi-politikaitársadalmi mozgalmaknak, amelyeket Kun Béla köre inspirál, Lukács Györggyel, Révai Józseffel, Landler Jenővel folytatott eszmecserék és viták töltenek újabb és újabb lázadó és forradalmasító tartalommal. Amikor a most kezünkbe adott válogatás szerkesztői — az íróval egyetértésben — szűkmarkúak az avantgárd képviselőjével szemben, híven kifejezik az író egyéniségében az évtizedek folyamán végbement hangsúlybeli eltolódásokat. A „100%” — a meglepő című folyóirat, amely Tamás Aladár munkásmozgalmi helyét fémjelzi — 1927-ben indult meg. Szerzőinek névsorában ismert és ismeretlen nevek keverednek: a legsúlyosabb mondanivalók álnevek védelme alatt kapnak nyomdafestéket. A szerkesztőt dicséri, hogy három évig sikerült félrevezetni, kijátszania Horthy politikai rendőrségét. Azután három évig a Csillag-börtön rabja. Szabadulása után természetesen emigrációba kényszerül. Tízévi hányattatás közben Párizsban élt a világháború. Sorsa a verneti internálótábor, mert a fasizmussal hadban álló Franciaország vezetői a hadüzenet után nemigen találnak sürgősebbnek tűnő feladatot, minthogy börtönrács, drótkerítés mögé dugják az országban található legnevesebb antifasiszta emigránsokat. A nép számára idegen és érthetetlen volt a háború, írja visszaemlékezésében Tamás. Mindenki igyekezett menteni a régi létből, amit lehetett, az új helyzetet sokan — s persze főleg a vezetők — politikai leszámolásra, üldözésre, ideiglenesen átengedett hatalmi pozíciók visszaszerzésére találták kitűnő alkalomnak. A sok gyötrelem, megaláztatás, embertelenség után végül valóban csak órákon és hajszálon múlt, hogy ezek a francia vezetők mégsem adták vemeti foglyaikat a németek kezébe, hanem futni engedték őket, amikor Hitler seregei Pétain maradék Franciaországát is elözönlötték. Tamáséknak Mexikó adott menedéket — hónapok hányattatása után érkeztek oda. A Fényben és sötétben: válogatás. Az első kötetben két regényt találunk. — „Megsebzett ifjúság" és „Gyanús emberek” —, a másodikban verseket, visszaemlékezéseket és elbeszéléseket. A versekről már szóltunk. A regényekben a szerző a művészi, írói kifejezési és szerkesztési formák felhasználásával elsősorban társadalompolitikát és történelmet ír, forradalmiságában a legmagasabb drámai magasságokba lendül, s ha éppen útjában vannak, félrelöki a regény szerkesztési hagyományait, sokszor elmélyedés helyett jelez, felvázol. A „Megsebzett ifjúság’’ a magyar ifjúság helyzetét, vívódásait mutatja be a Tanácsköztársaság bukása utáni időkben. Tamás 1942 és 1945 között, három évig dolgozott rajta Mexikóban. A témát kevesen közelítették meg ennyire értően, ennyi átéléssel, tolmácsolták ekkora szuggesztivitással, s ez nagy szolgálat mai ifjúságunknak. A „Gyanús emberek”: dráma és történelem, későkori vádirat azok ellen, akik tisztánlátást, történelmi értékítéletet, felelősségérzetet és humanizmust félrelökve, a második világháborúban Franciaországot Hitler kezébe adták. A „Fényben és sötétben” második kötete visszaemlékezéseket és elbeszéléseket ad a versek mellé. Dokumentumszerű hűséggel beszél a korról, az íróról és kortársairól, az elbeszélések gazdag színekben hirdetik az emberi önfeláldozást, a szocializmus igazságát és az írónak az új világ eljövetelébe vetett hitét. Tamás Aladár csak 1946 őszére került haza Mexikóból. Hogyan? Hiányosan tájékoztatnánk az olvasót, ha nem felelnénk a kérdésre. A háborúnak már régen vége volt, de nem akadt nyugati hajó, amely amerikai átutazó vízum nélkül hajlandó lett volna fedélzetére venni a mexikói baloldali emigrációt. Tamás gúnyos kérdésekbe ütközött: mit akar Magyarországon? Hogy ez a hazája?! — Nyugat a szabadság világa. Az író végül összebotlik egy szovjet emberrel, elpanaszolja neki keserűségét. Ez egyszerűen, természetesen ajánlja neki: „írjon Molotov elvtársnak, kérje segítségét.” Tamás meghökken, nem hiszi, hogy a Szovjetuniónak akkor második embere ilyen ügyekkel foglalkoznék ... De a másik csak unszolja, unszolja — s Tamás Aladár ír Molotovnak. 10—12 nap múlva behívják a szovjet nagykövetségre, értesítik Molotov utasításáról: a New York-i kikötőből egy szovjet hajó menjen megjelölt mexikói csendes-óceáni kikötőbe, vegye fedélzetére Tamást és a Mexikóban rekedt többi emigránst, vigye őket Vladi- posztokba... És egy magyar költő, író, sok hányódás után így kerül haza, ahol persze nemcsak örömök, hanem csalódások is érik . Révai Józseffel folytathatják a húszas években Bécsben félbeszakadt vitáikat, új témákra is lelnek ... A hazatért író vitatkozik, kísérletezik, hol kap teret, hol hallgatnia kell. Érzi, hogy a „Megsebzett ifjúság”-ot folytatni, befejeznie kellene — talán az átdolgozás szükségét is érzi, de belefárad „önhitt intézőkkel és intézkedésekkel” való vitákba, a feladatot félreteszi, s múlnak az évek. Hitét, meggyőződéseit azonban sohasem adta fel. Nagy tanulság van néhány mondatában: „Nem szólásmondás az, hogy a múltból vigaszt, erőt lehet meríteni. Csak nem szabad benne feledkezni. Legális és illegális munkásmozgalmi életemnek annyi eseménye volt, hogy szellemi és fizikai vaksággal kellett volna lennem megverve, ha nem támaszkodtam volna rájuk. Most is segítettek. Segítettek abban, hogy panasz nélkül hallgatni tudjak, és mindenen keresztül, mindennek ellenére rendíthetetlen hűségben éljek. És hogy újból hozzá tudjak kezdeni az íráshoz ...” Műveinek válogatása gazdag hozzájárulás a félévszázados forradalmi és munkásmozgalmi évforduló irodalmi gyűjtéséhez, telve szépségekkel, drámával, érdekességekkel, tanulságokkal és biztatással. Tükre a kornak, amely az új rendet, az új világot szülte a dolgozó emberek százmillióinak, szabadság után vágyakozó népeknek, s méltó módon mutatja be az új nemzedéknek a magyar szellemi forradalom egyik jelentős alakját. Dernői Kocsis László Hegedűs István (Hihi) illusztrációja Moldova György :„A .Lakinger Béla zsebcirkáló” című művéhez, amely a Móra Könyvkiadónál jelent meg a Kozmosz-könyvek sorozatban DONATELLA ZILIOTTO Néger sors A néger nép történetét dolgozza föl az olasz Donatella Ziliottónak öt esztendeje írott műve; ismerteti a néger művészetet, Afrika és Amerika néger népeinek történelmét, és azokat a történelmi eseményeket, amelyek napjainkban a fekete világ öntudatra ébredését kísérik. A Karsai Lucia fordításában megjelent érdekes, meggyőző művet számos jó kép illusztrálja. (Móra Könyvkiadó.) Skandinávia Az utazási kedv és lehetőségek megnövekedésének figyelemre méltó újabb jele, hogy a Panoráma nagy útikönyvet jelentetett meg Skandináviáról. Az öt északi országon — Dánián, Svédországon, Norvégián, Finnországon és Izlandon — végigvezető igényes kalauzt ezúttal nem hazai szerzők írták, hanem a Fodor’s Modern Guide kiadványát fordíttatta magyarra a kiadó. Az elsősorban angolszász turisták számára írt és szerkesztett könyvet azonban igen sikerülten hangolták át a magyar utasok ízlésének és érdeklődési körének megfelelően. Mivel pedig a külföldi szerzők skandináv országokban élő, vagy huzamosabban ott tartózkodó írók és újságírók, az útikönyv egyfelől pontos, megbízható, jól eligazító, sokoldalú tájékoztatást nyújtó, másfelől irodalmi igényű, színes, élvezetes. Az északi országok változatos, gazdag látnivalóit, a skandináv tájak csendes szépségeit, a fjordok és hegyek, tájak és erdőségek nagyszerű együttesét, a sajátos érdekességű városokat élményszerűen közvetítik el az olvasóhoz a szerzők, akik talán kevesebb földrajzi, történeti és művészettörténeti anyagot zsúfolnak egybe, mint más hasonló kalauzok, viszont annál szuggesztívebb útitervet adnak a skandináv országok élvezetes megismeréséhez. KÁNTOR ZSUZSA Csacsifej A Sirály-könyvek új kötetében Kántor Zsuzsa négy kisregénye mai kisiskolásokról szól: ízes és hiteles képet rajzol róluk, tanulságosan: Hősiesség, tisztesség, barátság, bizalom — a regényes cselekmény ezek közé fonódik. (Móra Könyvkiadó.) A HÉT KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ. Ádám Magda: Magyarorzág és a kisantant a harmincat, években Almási Gábor: A mezőgazdaság műszaki fejlesztésének üzemgazdasági vonatkozásai Jánossy Lajos: Mérési eredmények kiértékelésének elmélete és gyakorlata. Kukovics Sándor: A halhústermelés néhány gazdasági kérdése B. v. Petrovszkij—I. Z. Kozlov: A sivaneurysma Szabó Imre: Az emberi jogok GONDOLAT KIADÓ: Wilhelm Adam: Nehéz elhatározás Francis Chichester: A magányos víz meg az ég Irenáus Eibl-Eibesfeldt: Az ezer atoll világa A XX. század külföldi írói Ligeti György: Ezerarcú automaták A líra ma Lukács György: Művészet és társadalom Henryk Markiewicz: Az irodalomtudomány fő kérdései Pető Gábor Pál: Kémiai kaleidoszkóp Rúzsa Imre: A matematika és a filozófia határán A szürrealizmus Vámos Imre: „Che” Guevara legendája KOSSUTH KIADÓ: Front harcvonal nélkül A 3—6 éves gyermek Kovács Endre: Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez MAGVETŐ KIADÓ: Andrássy Lajos: Nem múló nyugtalanság Colette Audry: A fürdőkád mögött Bibó Lajos: Subások F. Csillag Olga: Mert megtörtént a XX. században Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig. — Tanulmányok Jókai Anna: *447 Oravecz Paina: Villanó fények Somogyi Tóth Sándor: Gyerektükör MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ: Borhidi Attila: Növényvilág az Egyenlítőtől a sarkokig Nagy Béla: Szobanövények tapoldatos nevelése SZÉPIRODALMI KIADÓ: Bölöni György: Friss szemmel Déry Tibor: A kéthangú kiáltás Földeák János: Hetedik hétköznap Földes Anna: Húsz év — húsz regény Halálűző. — Kortaneak Salamon Ernőről Hunyady Sándor: Függőleges lovak Király László: Rendhagyó délután Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Majtényi Erik: Betonkelepce Mesterházi Lajos: Derűs órák Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak. — A jó palócok Örökség. — Válogatás az Első Köztársaság magyar novelláiból Páskándi Géza: Üvegek Szabó Pál: Minden kör bezárul Szabó Magda: Zeusz küszöbén Szemlér Ferenc: Életünk és halálunk. — Optimista színjátékok Tandori Dezső: Töredék. — Hamletnek Tatay Sándor: Diszharmónia Az Akadémiai Kiadó „Korunk tudománya” című sorozatában megjelent tanulmány abból az alkalomból készült, hogy ebben az évben ünnepelte a világ az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948. december 10-én „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” címen elfogadott deklaráció huszadik évfordulóját, amivel kapcsolatban ezt az évet „az emberi jogok évének” nyilvánították. A könyv mindenekelőtt az emberi jogok történeti kialakulásával és lényegével, továbbá az egyes államok alkotmányaiba foglalt állampolgári jogokkal foglalkozik. Vázolja azt a folyamatot, amelynek menetében az emberi jogok utat törtek a belső jog világából a nemzetközi jog irányába, vagyis azt, ahogyan az emberi jogok ügye nemzetközi üggyé vált. Szabó Imre megállapítása szerint tény, hogy az irodalomban, de különösen a közgondolkodásban meglehetősen sok illúzióval övezik az emberi jogokat, és különösen misztikus homályba burkolják azok eredetét. Ezért bizonyos értelemben illúziókat rombol a szerző, amikor cáfolja örök jellegű jogokként való felfogásukat, állítólagos változatlanságukat és változtathatatlanságukat, tényleg „emberi jogok”-ként történő értelmezésüket. Az állampolgárok legelemibb jogait, illetőleg azokat a jogokat, amelyek a nem állampolgárokat is minden államban megilletik, a nemzetközi jogban azért szokták emberi jognak nevezni, minthogy nem tapadnak valamely állam állampolgáraihoz. Ezeket a jogokat a nemzetközi közösség biztosítani kívánja minden ember számára, bármely állam polgára vagy bármely államban él is. Az emberi jogok törvényi kifejezése először akkor vált esedékessé amikor a polgárság hirdette meg e jogokat a feudális rendszerrel szemben, majd bővültek e jogok a polgári társadalomban, végül a történelmi fejlődés során legszélesebb körben érvényesülnek a szocialista társadalomban, amikor a dolgozók, a munkásosztály iktatja azokat alkotmányba. Ez azt eredményezi, hogy egyidejűleg létező különböző társadalmi rendszerek gyakran azonos emberi jogokat szögeznek le, s ugyanakkor egymást befolyásolva határozzák meg az emberi jogok jegyzékét. Az egybeesés, vagy egyenesen azonosság mellett nyilvánvalóan lényegi különbségek is adódnak az emberi jogok fajtáiban a különböző társadalmi rendszerek között: nagy lényegbe vágó eltérés a jogok valóságos érvényesülésében, iletőleg abban van, hogy a társadalom mely osztályaira érvényesülnek valójában ezek a jogok. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával az emberi jogok ügye államon belüli, végeredményben az egyes államoktól függő ügyből nemzetközi üggyé, a nemzetközi jog tárgyává lett. Közvetlen kiváltója a nácizmus és a fasizmus szomorú tapasztalata volt, amikor tömegméretekben sértették meg a legelemibb emberi jogokat és ezért úgy gondolták, hogy helyes, célszerű lehet olyan nemzetközi fórum teremtése, amely kötelezni is tudja az államokat az alkotmányaikban deklarált állampolgári jogok tiszteletben tartására. A Nyilatkozat még döntő mértékben a polgári és politikai jogok deklarációja, de már megjelentek benne — a szocialista forradalom egyenes következményeként — a gazdasági, szociális és kulturális jogok is. Különböző, közvetlenül az emberi jogokra vonatkozó vagy azokkal közvetve összefüggő fontos egyezmények jöttek létre, így mindjárt 1948-ban nemzetközi egyezmény a genocídium, vagyis a népirtás nemzetközi bűncselekménye ellen, a későbbiekben a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésére, a nők politikai jogainak elismerésére, továbbá az emberi jogok részvonatkozásait érintő más nemzetközi egyezmények. Végül, mintegy lezárva a folyamatnak ezt a szakaszát, az Egyesült Nemzetek közgyűlése 1966-ban elfogadta az emberi jogok öszszességére vonatkozó általános egyezményeket Sajnálatos módon ezeket az egyezményeket az államok jelentős része nem írta alá, vagy ha aláírta, még nem ratifikálta. Abban a kérdésben, hogy merre kell a tovább vezető utat keresni, milyen irányban kell a további biztosítékok érdekében tenni valamit, a szocialista országok álláspontja eltér a polgári államok koncepciójától. A polgári államok arra törekszenek, hogy az állampolgárok jogaik megsértése miatt panasszal fordulhassanak az illetékes nemzetközi fórumhoz saját államukkal szemben. A szocialista országok ezt az eljárást irreálisnak tartják, mert az emberi jogokat tömegesen megsértő állam nyilván megtorlást alkalmazna a panaszt tevővel szemben, vagy megakadályozná a panasz benyújtását. Ezzel szemben a szocialista államok olyan nemzetközi rendszert igényelnek, amely megfelelő eszközöket nyújt ahhoz, hogy az államokat rászorítsák az emberi jogok általános megtartására. Napjainkban egyre gyakoribbá válik a közéletben, a sajtóban, az emberi jogokra való utalás. Ennek több oka van; bizonyára nem utolsó, hogy az emberi jogoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetében való felvetése, tárgyalása és az ott elfogadott okmányok ébren tartják, sőt fokozzák az irántuk való érdeklődést. Ezzel is összefügg, hogy az emberiség új szempontból ítéli meg az emberi jogok nemzetközi elismerésének tükrében az imperialista politika erőszakos, kalandor, sőt egyenesen gyilkos vállalkozásait, amelyek semmibe veszik ezeket a jogokat; az emberi jogok megsértése miatt is növekszik a felháborodás az Egyesült Államok vietnami agressziója miatt; az emberi jogok semmibevétele jellemzi az úgynevezett apartheid-politikát Dél- Afrikában; ezzel fejezhető ki a faji megkülönböztetés az Egyesült Államokban — és a sort még folytathatnék. De napirenden tartja az emberi jogok ügyét a mai nemzetközi helyzetben az imperialista országok politikája a szocialista országokkal szemben is, amelyeket minduntalan az emberi jogok megsértésének vádjával illetnek. Időszerű ezért a kérdés — mik is gyakorlatilag ezek az emberi jogok? E kérdés megválaszolásához nyújt kitűnő segítséget Szabó Imre akadémikus új könyve. Dr. Tímár István DÉKÁNY ANDRÁS Mexikói regények Posztumusz megjelenés ez; a kitűnő, és méltán népszerű író, Dékány András utolsó regénye. Az ezernyolcszázas évek végén, Mexikó szabadságharca idején játszódik a kalandos történet, amely hősi eszményeket hirdet és megismertet a történelemmel. Az illusztrációk Kondor Lajos munkái. (Móra Könyvkiadó.) GERGELY MÁRTA Többsincs osztály Ús osztályfőnököt kap az osztály, alig néhány évvel idősebbet, mint ők maguk, s nyolcadikosok. Gergely Márta regényének ez a kezdete, aztán a felsőbb iskola megválasztásának, a továbbtanulásnak, az otthonnak mindenféle gondja is helyet kap a regényben, amely a gyermekek öntudatosodásának folyamatát vizsgálja, írja le. (Móra Könyvkiadó — Sirály-könyvek.) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Szabó Imre akadémikus könyve