Magyar Nemzet, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

6 S­P­O­R­T­lUiiiiiiiiiii.uiiiiiiilUiuliuiuiiiuiiiiuiiiinniaiiiitmmmmiitdiiiiuiuiiiuüiuiumuiiiHuiiimiuiiiiiiiHiuiiiHHiMiiimiiiMiiMiiiiHiii.i —.....--- .... - - - ................... Meddő küzdelem a Hungária úton MTK—Szombathely 0 : 0 Az a körülbelül ötezer fő­nyi néző, aki végignézte az MTK és a Szombathely szom­bat délutáni küzdelmét a Hungária úti sporttelepen, a futball igazi szeretetéről adott bizonyságot. Ilyen mérkőzés­hez, amely a 90 perc java ré­szében két csapat védelmének csatája, nagy adag türelem kell. Az első félidőben például már a 3. percben szökött forr­­pontja az izgalom: Iszak 1. erős lövése a jobboldali kapu­fáról hullott a résen levő Haj­dú kapus kezébe. A 10. perc­ben Kiss Tibor Szarka kapust is kicselezve, tiszta helyzet­ből gurított a Szombathely ka­puja mellé. Két tűzijáték szi­porkázott még a Szombathely kapuja előtt, aztán vége is le­hetett volna az első félidőnek. A második félidőben megint Kiss Tibor „parádézott”, öt méterről Szarka kezébe lőtte a labdát. Az MTK-csatárok minden támadásukat a kapu előterében akarták megoldani, s ez a kemény szombathelyi védelemmel szemben termé­szetesen nem sikerülhetett. Egyébként a két csapat Zsolt István bíráskodása mellett a kö­vetkező összeállításban játszott. MTK: Hajdú — Oborzil, Dunai, Csetényi — Salánki, Szucsányi — Török, Kiss T., Takács, Sárközi, SzuromL­­ Szombathely: Szarka — Szőke, Pék, Horváth — Szántai, Németh — Szabó, Halmosi, Iszak I., Rátkai, Pintér. A második félidőben Sző­ke helyén Mester, Pintér helyén Gangl játszott. A második 43 perc volt az izgalmasabb Csepel—Dunaújváros 3 : 0 (1 : 0) Csepelen, kétezer néző előtt az alábbi összeállításban kez­dett a két csapat: Csepel: Fatér — Vellai, Molnár, Hunyadi — Faluk­i, Kandi — Csor­dás, Rottenbiller, Kalmár, Loson­­czi, Major. Dunaújváros: Aczél — Ajtony, Oláh, Csepecz — Somogyi, Ruppert — Végh, B. Nagy, Csörgő, Mihály, Kovács. Az első félidőben meglehető­sen álmos és csapkodó volt a játék. A hazaiak egyetlen gól­ja ekkor meglehetősen „les­gyanús” helyzetből esett: a 19. percben Losonczi lövését Aczél csak kiütni tudta, s Csordás közelről a hálóba fejelt. Hosz­­szú mezőnyjáték után az utol­só tíz percben élénkült a küz­delem, a csepeliek támadtak töb­bt és veszélyesebben. A második 45 perc már, iz­galmasabb, élvezetesebb volt. A Csepel irányította a játékot, s helyzetei alapján akár na­gyobb arányban is győzhetett volna. A Dunaújváros ezúttal képtelen volt kibontakozni. A 62. percben 20 m-es szabad­rúgásból Losonczi szerezte a hazaiak második gólját, a har­madik gól pedig a 87. percben esett. Rottenbiller mintegy 25 méterről váratlanul lövésre ha­tározta el magát, s Aczél csú­nyán elnézte a labdát 3:0. Rangadó a Megyeri úton Vasárnap az NB I-es labda­rúgó-mérkőzések délután fél 3-kor kezdődnek Budapesten és vidéken egyaránt. A Fe­rencváros a Pécs együttesével mérkőzik a Népstadionban, a játékot Vízhányó vezeti. A Megyeri úton Szegedi játékve­zetése mellett kerül sorra a nagy érdeklődéssel várt Új­pesti Dózsa—Dp. Honvéd ran­gadó. A Dózsa a legjobb ösz­­szeállításban szerepel, valószí­nűleg a Honvéd csapata is változatlan lesz. A Rába ETO —Vasas mérkőzést Győrben Biróczky játékvezető vezeti. A ______­_____________________ Komló az Egyetértést fogadja, a Tatabánya a Diósgyőrt, a Salgótarján pedig az Egert. Labdarúgó VB-selejtező: NDK— Olaszország 2:2 Hatvanezer néző előtt került sor szombaton délután Berlinben­­ az NDK—Olaszország VB-selejtező el­ső mérkőzésére. Nagyszerű küz­delmet vívott a két csapat. A 2:2 (1:0) arányú döntetlen híven feje­zi ki a játék képét. Ebben a cso­portban Olaszország már nyert egy mérkőzést (Wales ellen 1:0), az NDK most kezdte el. ÚJ FELFOGÁSBAN Úgy tűnik, valami történt és történik a magyar labdarúgás­ban. Kicsit óvatosan, valamennyi­re félve fogalmaz az ember. Hátha csalóka a kép, hát­ha csak pillanatnyi nekibuz­dulásról van szó és visszasüly­­lyedünk abba az önáltatásba, amely tulajdonképp kiinduló­pontja volt annak, hogy a ma­gyar labdarúgás másfél évti­zede csak részsikereket ért el. „Futóbolondoknak” gúnyolták nálunk azokat a futballistákat, akik megállás nélkül végigro­hanják a pereseket és nem ismernek pardont sem ma­guk, sem az ellenfél számára. A rohanó, lendületes, kemény, céltudatos futballal szembe, sőt fölé állították a technikás, ötletes „magyar labdarúgást". A vezető szakemberek már régóta állítják, hogy a mai futballban a technika önma­gában nem elegendő az ered­ményességhez. Jelentek meg cikkek, tanulmányok erről a témáról, hangzottak el előadá­sok, de tulajdonképpen alig történt valami. Egyrészt ma­guk a játékosok sem értették meg, mit várnak tőlük — s kényelmesek is voltak —, másrészt pedig nem egy edző csak szavakban volt híve a korszerű futballnak. Míg ment az idő, attól kel­lett tartani, hogy lemarad a magyar labdarúgás. Annak a bizonyos „technikai fölény­nek” az emlegetésével sokszor még a külföld is kábított ben­nünket — mintha ki akarta volna énekelni a sajtot a szánkból —, s ez csak arra volt jó, hogy visszafogja nálunk az útkeresést. Aki végignézte a jégkorong­­világbajnokság televíziós köz­vetítéseit és látott hazai mér­kőzéseket is, megállapíthatta, hogy a magyar játékosok csaknem olyan pontosan passzolnak, mint az igazi na­gyok, a korong sem pattan el tőlük , csak éppen az a kü­lönbség, hogy a Stockholm­ban szereplő jégkorongozók gyorsvonati száguldás közben találják meg egymást a ko­ronggal és az átadások is olyan villanásszerűek, hogy alig lehet követni őket. Jel­lemző, hogy mikor a szovjet csapat egyszer összekerült a mienkkel, vagy húsz gólt ütött. Ekkora különbség természe­tesen nincs a futballban, de a jégkorong-példa talán elég plasztikusan jelzi, hogy a technikai tudás tulajdonképp „alkalmazott tudomány” és semmiképp sem lehet öncélú. A közönség megtapsolja a technikai bravúrokat, de vég­ső soron mégiscsak az érdekli, hogy győz-e a csapata. A technikai tudást a győ­zelem szolgálatába kell állíta­ni és emiatt sajátos igények vannak vele szemben. A já­tékosnak a mai labdarúgásban arra kell felkészülnie, hogy az ellenfél tizenhatosának kör­nyékén legtöbbnyire csak má­sodpercnyi, néha csak tized­­másodpercnyi zavartalanság jut neki. Nincs idő a labda emelgetésére, áttételére egyik lábról a másikra. De a me­zőnyben is mozgásból kell ke­zelni a labdát, lendületes fu­tás közben kell megszelídíte­ni, vagy esetleg kapásból oda­tenni a szintén rohanó társ elé. Amikor az elmúlt években itthon és külföldön nemegy­szer leszögezték, hogy lassú, körülményes a magyarok já­téka, ez a megállapítás leg­többnyire nem a futógyorsa­ságra, hanem magára a tá­madásépítésre vonatkozott. Amikor másfél hete itt járt a Leeds, mindenkinek feltűnt, hogy az angol játékosok szá­mára egyszerűen ismeretlen a labda lassú felvezetése. Ha valamelyikük bárhol a pályán megkapta a labdát, mintha motort kapcsolt volna be, azonnal teljes sebességgel szá­guldani kezdett és ugyan­ilyen tempóban törtek előre társai is. Kilencven percen át úgy szedték a lábukat a leedsi futballisták, mintha életük függne ettől. Más kérdés, hogy önmagá­ban ez a fékevesztett szágul­dás sem megoldás. Hogy mennyire nem, azt épp a Dó­zsa elleni vereségük bizonyí­totta be. Csupán keménység­gel, lendülettel és erővel ugyanúgy nem lehet kimagas­ló eredményeket elérni, mint egymagában a technikával. A mi éljátékosaink techni­kai képzettsége a múltban is elegendő lett volna ahhoz, hogy némi gyakorlással sike­rüljön átállni a mai követel­ményeknek megfelelően. Csak éppen hiányzott az a fajta já­tékstílus, amelyhez a techni­kát alkalmazni lehetett volna. Különösen a bajnoki mérkő­zéseken tűnt fel, milyen ál­matag a magyar csapatok, já­téka, mennyire hiányzik az iram, a lendület, a magas hő­fokú küzdelem. Sós Károly szövetségi kapi­tány tavaly egész elkeseredet­ten jegyezte meg: , , Hogyan várhatok küz­­deni tudást, harcosságot, len­dületet a világbajnoki selej­tezőtől, ha mindez hiányzik az itthoni meccseken. Aki mérkőzésről mérkőzésre nem szokta meg, hogy teljes erőbe­dobással, megfelelő kemény­séggel küzdjön, az a váloga­tottban legfeljebb egyszer­egyszer (és ki tudja, mikor?) bírja a jóval fokozottabb igénybevételt, viszont a soro­zatmérkőzésekre alkalmatlan lesz. Igen , ezért fordult elő nemegyszer a múltban, hogy játékosaink egy hét, tíz nap alatt sem­ tudták kipihenni magukat, míg az ellenfelek ép­pen a nagy tornák végére len­dültek játékba. Ma már nem­csak Angliába, a Szovjetunió­ban, az NSZK-ban, hanem a latin országokban is igyekez­nek áttérni a harcos futball­ra. Talán most már nálunk is következik a változás. Az idén mintha kicserélték volna csa­patainkat. A Dózsának és a Vasasnak már nemzetközi mérkőzésen is módja volt be­mutatni a megváltozott játék­felfogást, de a másik­ két él­csapat, a Ferencváros és a Honvéd ellen sem lehet kifo­gás. Ezt többi között egymás elleni rangadójukon is bebi­zonyították. Tudnak tehát fog­csikorgatva küzdeni a mi já­tékosaink is, ha akarnak és­­ ha bírnak. Ahhoz ugyanis, hogy tartó­san megváltozzék a játékfel­­fogás, megfelelő kondícióra van szükség. Csak nagyon ala­pos felkészüléssel, sportszerű életmóddal lehet végig bírni egy olyan öldöklő iramú mér­kőzést, mint volt például a Dózsa—Leeds találkozó. És pluszként kell még akaraterő, önfeláldozás, lelkesedés és sok egyéb erkölcsi tulajdonság. Két egyforma erős és küz­dőképes birkózó közül bizo­nyára a képzettebb, a furfan­gosabb győz. Ha labdarúgó­csapataink keménységben, harcosságban, erőnlétben — tehát a fizikai és pszichés tu­lajdonságokban — felveszik a versenyt a legnagyobb vetély­­társakkal, akkor már érvénye­sülhet az a bizonyos technikai fölény. Mert szó sincsen arról, hogy most alábecsülnénk a technikai tudást és csupán a fizikai képességeket tolnánk az előtérbe. A magyar labda­rúgók képzettsége csak akkor válhat azonban döntő fegyver­ré, ha­­a labdarúgáshoz szük­séges többi előnnyel is ren­delkezik. És ez a megállapítás sok­szorosan vonatkozik váloga­tott csapatunkra, amely csu­pán a régi fegyverekkel nem érvényesülhet a világbajnoki selejtezőkön. Zsolt Róbert Magyar Nemzet Fiatalok a négy ország tőrvívó-versenyén Szombaton délelőtt a fran­cia, az olasz, a román és a magyar csapat részvételével megkezdődött a hagyományos női tőrvívóviadal a Sportcsar­nokban. A román válogatottat kivéve minden együttesben több újonc kapott helyet: megfiatalítva érkeztek az ola­szok és franciák, s — elsősor­­ban sorozatos megbetegedések miatt — a magyar együttes­ben is csak Rejtő szerepel a mexikói ezüstérmes gárdából. Mellette Vadász, Kollányi, Szolnoki és Szávay lépett pást­ra. Első forduló: Magyarország —Franciaország 11:5, Romá­nia—Olaszország 14:2. Máso­dik forduló: Magyarország— Olaszország 14:2, Románia— Franciaország 12:4. A döntőt a román és magyar együttes vívja egymással, míg a fran­ciák és olaszok a 3. helyért lépnek pástra.­* Opoléban a Szovjetunió, Magyarország, Olaszország, az Egyesült Államok és Lengyel­­ország (ez utóbbi két csapat­tal) vesz részt a Wolodyjowski kard-emlékversenyen. Az első nap két győzelmet aratott a magyar csapat: Lengyelország ellen 9:7-re nyert, míg az Egyesült Államok ellen 8:8 után jobb tusarányával sze­rezte meg a győzelmet Öt ország öklözői a Sziklai emlékversenyen A Bp. Ho­­véd az idén ápri­lis 4—6 között rendezi meg hagyományos Sziklai Sándor nemzetközi ökölvívó emlék­­versenyét. Az évről évre ran­gosabbá váló eseményen ezút­tal szovjet, lengyel, román, ko­reai és magyar öklözők vesz­nek részt.­­ Előreláthatóan harminc­­három külföldi versenyző lép szorítóba a mieink mellett — mondotta Szenes Dezső, a Honvéd szakosztályvezetője. — Tíz magyar sportkör indítja tehetséges fiataljait, de szigo­rúan őrködünk a viadal rang­ján, s csak azok indulhatnak, akiket a Honvéd és a szövet­ség közösen alkalmasnak lá­tott a szereplésre. Számítá­saink szerint tizenöten állnak rajthoz a tavalyi mezőnyből, s több mint ötven öklözőnek ez lesz az első Sziklai-versenye. Ez azt is bizonyítja, hogy van­nak ügyes fiatalok, s ez a ha­gyományos erőpróba a tehet­ségek kiugrásának jelentős ál­lomása lehet S­PORTNAPLÓ A labdarúgó NB I/B-ben: Video­ton—Győri Dózsa 1:0 (0:0), Győr. A Videoton támadott többet, de a két pontot jelentő gólt vitatható 11-esből szerezte. A nizzai teniszverseny elődöntő­jében Gulyás István 7:5, 6:3 ará­nyú vereséget szenvedett a fran­cia Contet ellen. Roger Hunt, a Liverpool sokszo­ros válogatott csatára kérte Alf Ramseyt, ne vegye őt többé szá­mításba a válogatásnál, ezentúl csak a klubjában kíván szerepel­ni. Hunt most 30 éves. A kétszeres olimpiai bajnok ma­ratoni futó, az etióp Abebe Bikila, Londonba repült, gyógykezelésre. Bikilát nemrég autóbaleset érte, s részleges bénulást szenvedett. Az Addisz-Abeba-i kórház jelentése szerint a bénulást — amely két lá­bát és egyik kezét támadta meg — gerincsérülés okozta. Nem akar visszavonulni Ron Clarke, a világhírű ausztrál hosz­­szútávfutó. A felkapott hírt ő ma­ga cáfolta meg: „A futást csak akkor hagyom abba, ha már olim­piai bajnok vagyok . . .” Tokió és Mexikó után tehát Clarke ott akar lenni 1972-ben Münchenben is. Vasárnapi SPORTMŰSOR Atlétika, Budapesti Spartacus mezei futóversenye, Népliget, 10 ó. Labdarúgás: Ferencváros—Pécs, Népstadion, Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd, Megyeri út, Tatabánya— Diósgyőr, Tatabánya, Rába ETO— Vasas, Győr, Komló—Egyetértés, Komló, Sal BTC—Eger, Salgótarján, Valamennyi mérkőzés 15.30 órakor kezdődik. Vívás. Nemzetközi női egyéni tőrverseny, Sportcsarnok, 9 ó. Vasárnapi galoppversenyek Jelöltjeink: I. Gabriella — Gizi — Csapodár — Gazdagyerek. H. Passz! — Bibié — Baradlay — Cukorka. III. Trója — Sarmantan — Mosolygás — Im­­périum. IV. Brigadéros — Ihaj- Csuhaj — Ipoly — Hadapród. V. Szentendre — Királylány — Moka­­sin — Tribunka. VI. Apolló — Re­beka — Idaho — Sivressant. VII. Tériké — Mohyl — Nedű — Rival­da. VIII. Piriké — Kamilla — Ko­tyogó — Borravaló IX. Pádua — Szomorkás — Cipellő — Kron­­lerche. X. Bakonycsernye — Ász — Árvácska — Nádirigó. .Vasárnap, 1909. március 30. SZÍNHÁZAK HE­TI MŰSORA Állami Operaház: V: Poppea megkoronázása (Goldmark béri. 7.) (de. IX); Hamlet (F. béri. 7.) (7) — K: Lammermoori Lucia (A. béri. 8.) (7) — Szó: A varázsfuvola (B. béri. 3.) (7) — Cs: A Rajna kin­cse (C. béri. 8.) (7) — P: A szevil­­lai borbély (K. béri. 8.) (7) — Szó: Pelléas és Mélisande (E. béri. 8.) (7) — Jövő V: A varázsfuvola (Ifj. előadás, de. 11); Undine (Béri. szünet) (7). Erkel Színház: V: A bahcsisze­­ráji szökőkút (Ált. isk. béri. A. sor. 4.) (de. 11) Rigoletto (Olasz opera ciki. 7.) (7) — R: Don Car­­los (7. béri. 7.) (7) — Sze: Álar­cosbál (1. béri. 6.) (7)­­ Cs: Hu­nyadi László (Venczell béri. 6. és Főisk. béri. IV. sor. 3.) (7) — P. Fidelio (10. béri. 8.) (7) — Szó: Turandot (Fleischer béri. 8. és Fő­isk. béri. VI. sor. 5.) (7) — Jövő V: János vitéz (Ifj. előadás) (de. 11); Don Carlos (6. béri. 8.) (7). Nemzeti Színház: V: Amerika (de. fél 11); A bűnbeesés után (7) — H. P: Eljött a tavasz (7) — K. Sze, Cs: A vezérkari főnök (7) — Szó: A bűnbeesés után (7) — Jö­vő V: Mózes (de. fél 11); Tévedé­sek vígjátéka (7). Katona József Színház: V: A já­tékos (du. fél 3); Széchenyi (7) — H. Sze, P: Varsói melódia (7) — K, Cs: A kegyelmes asszony port­réja (7) — Szó: Széchenyi (7) — Jövő V: Varsói melódia (du. fél 3); A kegyelmes asszony portré­ja (7). Madách Színház: V, K, Szó: IH. Richard (V: Z. béri.; Szó: N. béri.) (V, Szó: fél 8; K: 7)­­ H: A nagy Romulus (7) —­­Szó: Black Come­­dy (7) — Cs. P: Éjjeli menedék­hely (Cs: 7; P: fél 8) — Jövő V: Black Comedy (du. fél 3); Kaviár és lencse (fél 8). Madách Kamara Színház: V: Léni néni (du. fél 3); Tv: 8) — H: Nem félünk a farkastól (7) — K. Sze, Szó: Léni néni (K. Sze: 7; Szó: fél 8) — Cs: P: Lila akác (Cs: 7; P: fél 8) — Jövő V: A bolond lány (du. fél 3); Törte­tők (fél 8). Vígszínház: V: A kívülálló (du. fél 3); Macska a forró tetőn (7) — H: Sze: Cs. P: A kívülálló (H: A. béri. 4.; Sze: Komb. béri. 2. sor. 6.; P: E. béri. 4.) (7) — K: Ang­liai Erzsébet (7) — Szó: Egy hölgy a Maximból (7) — Jövő V: A kí­vülálló (S. béri. 4.) (du. fél 3); Spanyolul tudni kell (7). Pesti Színház: V: Arzén és le­vendula (du. fél 3); Csók (7) — H: Furcsa pár (7) — K: Arzén és le­vendula (7) — Szó, Cs. P: Szek­rénybe zárt szerelem (Szó: Bemu­tató béri. 4.; Cs: IV. béri. 4.; P: V. béri 4.) (7) — Szó­. Haláltánc (7) — Jövő V: Arzén és levendu­la (du. fél 3); Furcsa pár (7). Thália Színház: V: Bacchánsnők, Bacchus (de. 11); Tóték (7) — H: Jövő’V: Isteni színjáték (7) — K: Akiért a harang szól (7) — Szó: Bacchánsnők, Bacchus (7) — Cs. Szó: Nyomozás a Tháliában (Cs. D. béri. 3.) (7) — P: Mária (7). József Attila Színház: V: Mona Marie mosolya (du. fél 3); Aba Sámuel király (Bródy béri. 4.) (7) — H: Neveletlen példakép (7) — K: Thomson kapitány (7) — Sze: Afra Sámuel király (7) — Cs: Két úr szolgája (Premier béri. 5.) (7) — P: Gyilkosság a paplakban (du. fél 3); Két úr szolgája (J. béri. 5.) (7) — Mona Marie mosolya (du. 3); Két úr szolgája (T. bér. 5.) (7) — Jövő V: Két úr szolgája (6. béri. 5.) (du. fél 3); Egy igazi úr (7). Fővárosi Operettszínház: V: Knock out! (Komb. 13. béri. 5.) (du. fél 3); Víg özvegy (7) — H: Hello, Dolly! (7) — K, Cs: Csár­­dáskirálynő (Cs: Komb. 3. béri. 6.) (7) — Szó: Nagymama (7) — P: Víg özvegy (du. fél 3); Maya (7) — Szó: Hello, Dolly! (du. fél 3); Csárdáskirálynő (7) — Jövő V: Víg özvegy (du. fél 3); Csárdáskirály­nő (Komb. 14. bér­. 6.) (7). Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): V, P, Szó: Csinn-Bumm Cirkusz (de. fél 11) — H, K, Szó, Jövő V: Twist Oli­vér (du. 3; Jövő V: de. fél 11). Kis Színpad: V, P. Jövő V: Ti­zenévesek (de. 11); Urak és elv­társak (du. fél 4 és fél 8) — H: Tizenévesek (du. fél 5 és fél 8) — K, Szó, Cs: Urak és elvtársak (fél 8) — Szó: Tizenévesek (du. 4); Urak és elvtársak (fél 8). Irodalmi Színpad: V: Ifjús. ma­tiné (2. bék­. 4.) (de. fél 11); San­zon-est (Béri. szünet) (7) — K: Szendrő József szerzői estje (Béri. szünet) (7) — Cs. Szó: Jövő V: Kiszera méra bávatag (Cs: B. béri, 4. ) (8); Szó: Ady béri, 4. (du. 3); Jövő V: J. béri.) (9); Egyetemi Színpad: H: Én­­ anal­fabéta vagyok (7) — K. ..Virág­nak virága . . .” (fél 8) —­ P. Szó: Omega Együttes tánczenei hangv. (7) — Jövő V: Hungária Együttes tánczenei hangv. (du. fél 4 és 7). Kamara Varieté: Egész t­éten: Amerikából jöttünk (du. 6 és fél 9; P, Jövő V: du. fél 4-kor is). — Hétfőn szünnap. Mikroszkóp Színpad: V, Cs. P, Szó, Jövő V: Tessék továbbmenni (fél 9; V, P. Szó, Jövő V: du. fél 3-kor is). Ódry Színpad: V, H: Azra (V: de. fél 11; H: 8). Állami Déryné Színház (Kul­éty Gyula téren): V: Nem születtem grófnak (7) — Szó: Csongor és Tünde (7) — Jövő V: Dankó Pis­ta (7). Állami Bábszínház: V: János vitéz (de. 11). A három kövér (du. 3 és 5) —­ H: Angyal szállt le Ba­bilonba (fél 8) — K: A három kö­vér (du. 3) — Cs: A fából faragott királyfi, Petruska (fél 8) — P: Az elvarázsolt egérkisasszony (de. 11); A három kövér (du. 3 és 5) — Szó: Az elvarázsolt egérkisasz­­szony (de. 11) —• Jövő V: Gulliver Liliputban (de. 11); Piroska és a három kismalac (du. 3); J­udas Matyi (du. 5). Zeneakadémia: V. Magyar Mu­zsika (Ált. isk. ének-zene tag. B. 5. ) (de. fél 11); Főv. Zeneisk. szerv. ének-zene tag. C. 5. bér­.) (du. fél 4); Zeneműv. Főisk. Kamarakóru­sa (vez. Párkai István) (Kisterem, fél 8) — H. M. Állami Hangver­senyzenekar (vez. Komor Vilmos, közr. Malcolm Frager) (Tavaszi bék­. C. sor.) (fél 8) — K: Sebes­tyén János csembaló- és orgona­estje (fél 8); Intézeti zongora­­hangv. (Kisterem, fél 7) — Sze: A Magyar Vonósnégyes hangv. (Év­századok muzsikája 8.) (fél 8) — P: MÁV Szimfonikusok (vez. Mi­hály András) (MÁV­ bék­. 13.) (fél 8). Kamaraterem: H: Móra Ferenc­est (Létay Károly előadóestje) (7) — Cs: Závodszky Zoltán dalestje (fél 8). Építők Irodalmi Presszója: V: Vass István zongoraestje (du. 4). Uránia mozi: V: Tavaszi sláger­­zsongás (de. 11). KIÁLLÍTÁSOK MAGYAR NEMZETI MÚZEUM: Magyarország népeinek történe­te a honfoglalás koráig. — Ma­gyarország története a honfog­lalástól 1849-ig. — A H. Tiszai Vízlépcső régészeti leletei. — Könyvtár és múzeum a Tanács- Köztársaság idején. (Nyitva: hétfő kivételével 10—18 óráig.) MAGYAR NEMZETI GALÉRIA. Magyar festészet és szobrászat a XIX. és a XX. században. — A Tanácsköztársaság grafikái. — Bortnyik Sándor festőművész ki­állítása. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM: Régi Képtár. — Egyiptomi kiállítás. — Görög—római kiállítás. — Szo­borkiállítás. — Modern külföldi képtár. — Velencei rajzok és grafikák. — Régi magyarorszá­gi művészet. MŰCSARNOK: A. Dejneka szov­jet festőművész kiállítása. MŰCSARNOK KAMARATEREM: Perez János ötvösművész kiállí-BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚ­ZEUM (I., Szent György u. 2.): Középkori királyi­­ palota a bu­dai Várban. — Budai látképek a XV—XIX. századból. (Korabe­li metszetek.) — Fővárosunk ezer éve. — Régészeti ásatások Buda­pesten. — Magyar Tanácsköztár­saság. KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM. Vasút­­történeti kiállítás. — A közleke­dési eszközök fejlődése. — A Magyar Tanácsköztársaság és a közlekedés. — Országos közleke­dési gyermekrajzpályázat kiállí­tása. — Közlekedési játékok ki­állítása. (Nyitva: hétfő és pén­tek kivételével 10—18 óráig.) IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM. Ma­gyarországi fajansz- és kemény­­cserépmű­vészet. — Új szerzemé­nyek. I—ll. — Közel-keleti és európai díszítő csempék. (Nyit­va: hétfő kivételével 10—18 óráig.) PETŐFI IRODALMI MÚZEUM: A reformkor és szabadságharc iro­dalma. — A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyüjteményének kosztüm kiállítása. (Megtekinthe­tő: kedden és csütörtökön 10—12 óráig.) — Krúdy illusztrátorai. — Károlyi Mihály emlékszoba. — Ady vándorkiállítás. ..Teremteni új nemzedéket” a XIX. század második felének irodalomtörté­nete. (Nyitva: hétfő kivételével 10—18 óráig.) MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM: A Tanácsköztársaság agrárpolitiká­ja. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Forra­dalomról forradalomra. Grafikai Kiállítás. ERNST MÚZEUM: Miháltz Pál festőművész kiállítása. (Zár: 30-án este.) FÉNYES ADOLF TEREM: Vidéky Brigitta festőművész kiállítása. FŐVÁROSI MŰVELŐDÉSI HÁZ: A Szocialista Képzőművészek Cso­portjának emlékkiállítása. MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖ­VETSÉGE: Tihanyi Kálmán és Tihanyiné H. Mária kerámia ki­állítása. KULTURÁLIS KAPCSOLATOK INTÉZETE: Francia festészeti tárlat.

Next