Magyar Nemzet, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-25 / 69. szám
t Bumedien - Ibéria politikájáról A mezőgazdasági reform sikerét csak a gondos előkészítés biztosíthatja Moszkvából jelenti az MTI. „Algéria erőt gyűjt’’ — ezzel a címmel közölte a Pravda hétfői száma azt a beszélgetést, amelyet munkatársa Huari Bumediennel, a forradalmi tanács elnökével, Algéria államfőjével folytatott. Bumedien hangsúlyozta: Algériában erőfeszítések történnek a nyersanyagkitermelőipar megteremtésére, különösen az olaj és a gáz vonatkozásában. Az iparosításra irányuló figyelem — tette hozzá — korántsem jelenti, hogy csak az iparral törődünk. Algéria parasztország, az algériai forradalom parasztforradalom. Mindenekelőtt a fellahok voltak katonái és önkéntesei. Az algériai mezőgazdasági reformmal kapcsolatban kiemelte, hogy csak a gondos előkészítés biztosíthatja sikerét. A parasztok és munkások legszélesebb körében helyesléssel találkozó önigazgatási vállalatokról kijelentette: ezek válnak a gazdálkodás alapjává Algériban. Az önigazgatás megerősödését az országban a kollektivizmus győzelmének nevezte a magántulajdonosi elemek fölött. Az ország gazdaságának függetlensége mellett hitet téve Bumedien hangsúlyozta: az utóbbi hónapokban szándékosan olyan híreszteléseket terjesztenek, hogy készek vagyunk engedményeket — mégpedig alapvető engedményeket — tenni a külföldi tőkebefektetőknek. Semmilyen ilyesfajta engedményt nem teszünk — húzta alá Bumedien. Miután állást foglalt a vietnami nép hősies harca mellett, Bumedien foglalkozott a Földközi-tenger medencéjének problémájával. Hangsúlyozta: amellett szállunk síkra, hogy ez békés tenger legyen. Ezért mindenekelőtt az szükséges, hogy ne állomásozzék ott a 6. amerikai flotta, felszámolják az összes amerikai és NATO katonai támaszpontot Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Törökországban. Csak a Földközi-tenger térségében levő külföldi támaszpontok teljes felszámolása hoz majd tényleges békét és nyugalmat Afrika északi részének és a Közel-Keletnek. Tökéletesen megértjük, hogy ez létszükséglet. Bármiféle beszéd a Földközi-tengeri NATO- féle „egyensúlyról” helytelen. Per Algériában Oranból jelenti a Reuter és az AFP. Az orani forradalmi bíróság hétfőn 56 személy ügyének tárgyalását kezdte meg. Valamennyiüket azzal vádolják, hogy összeesküvést szőttek Algéria államrendje ellen. A vádlottak között van Krím Belkaszem, az egykori algériai ideiglenes kormány miniszterelnök-helyettese, aki jelenleg Franciaországban él. Békaszemnek és hat más társának ügyét távollétükben vizsgálják. Az algériai hivatalos hírügynökség közleménye szerint a vádlottak külföldön tartózkodó „hatalomra éhes” elemek felbújtására és „bizonyos külföldi hírszerző szervek” megbízásából cselekedtek. Nixon folytatja tanácskozásait Vietnamról Washingtonból jelenti az AFP. Nixon amerikai elnök, aki a hétvégét Kaliforniában töltötte, visszaérkezett Washingtonba. Kaliforniában a vietnami kérdésről tárgyalt Rogers külügyminiszterrel, Bunker saigoni nagykövettel,, Goddpasterrel, a vietnami amerikai haderők helyettes főparancsnokával és Kissingerrel, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadójával. A megbeszélésekről nem adtak ki közleményt. Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője csupán annyit közölt, hogy a hét folyamán Nixon újból tárgyal Bunkerrel. Hanoiban hétfőn nyilvánosságra hozták annak a közleménynek a szövegét, amelyet a DNFF küldöttségének északvietnami látogatásáról adtak ki. A történelem bebizonyította— írja egyebek között a közlemény —, hogy Vietnam minden tekintetben egy, a vietnami nemzet egy. Az egész vietnami nép egy emberként kelt harcra, hogy vereséget mérjen az amerikai imperialista agresszorokra. Minden vietnaminak joga van arra, hogy hazája földjén bárhova odamenjen, ahol ellenség van, aki ellen harcolni kell. Ez a vietnami nép szent önvédelmi joga — mutat rá a közlemény. A rakétavita árnyékában Washingtonban tárgyal a kanadai kormányfő Washingtonból jelenti az MTI. Pierre Trudeau, kanadai miniszterelnök hétfőn kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. Ez az első tanácskozás a kanadai kormányfő és az új amerikai kormány tagjai között. Trudeau három ízben találkozik Nixon elnökkel, kedden megbeszélést folytat Agnew alelnökkel. Több tanácskozás lesz a kanadai miniszterelnök és a Nixonkormány tagjai: Rogers külügyminiszter, Laird hadügyminiszter és Kennedy pénzügyminiszter között is. A washingtoni megbeszéléseknek nincs kötött napirendjük. Hivatalos személyiségek szerint „szabad véleménycsere” folyik a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, és a két ország viszonyáról. Központi helyet kap a vitában Nixon elnök terve a „Safeguard” rakétaelhárító rakétarendszer kiépítéséről, amellyel szemben Kanadában rendkívül nagy az ellenállás. A rendszer első kilövőpadjait ugyanis közvetlenül a kanadai határ közelébe telepítik, és adott esetben a rakéták nukleáris töltetei kanadai terület felett robbannának fel. Az ottawai parlamentben a képviselők követelték, hogy Trudeau kérjen magyarázatot Nixontól a Kanada megkérdezése nélkül hozott döntésre. A miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy tájékozódik az amerikai elhatározás katonai és politikai motívumairól, s ezt követően dolgozza ki Kanada állásfoglalását. Kiritikus szakaszban az amerikai*k spanyol támaszponttárgyalások Castiella külösyminiszter Washingtonban New Yorkból jelenti a TASZSZ. Castiella spanyol külügyminiszter hétfőn Washingtonba repült, hogy kedden tárgyalásokat kezdjen a spanyolországi amerikai támaszpontokról szóló szerződés meghosszabbításáról. Az úgynevezett spanyol— amerikai biztonsági szerződés értelmében — amelyet a két ország katonai vezetői 1953- ban kötöttek meg, majd 1963- ban további öt évre meghoszszabbítottak — Spanyolország területén három amerikai légitámaszpont van, valamint egy, Poláris típusú rakétákkal felszerelt atomtengeralattjáró-támaszpont. A szerződés meghosszabbítása fejében a Franco-rezsim óriási összegeket követel. Az amerikai hatóságok visszautasították a „túlzott követeléseket”. Ugyanakkor feltétlenül meg akarják tartani spanyolországi támaszpontjaikat. A vita most kritikus szakaszba jutott, mivel a szerződés e hét szerdáján jár le. Ha szerdáig nem sikerül megegyezésre jutniuk, az Egyesült Államok kénytelen lenne még az idén kiüríteni és felszámolni a támaszpontokat. Az amerikai sajtó hangot ad annak a meggyőződésének, hogy az ellentétek ellenére az alkudozás végül is a szerződés meghosszabbítását fogja eredményezni. Magyar Nemzet 4 francia népszsavazási csata Alkotmányellenesnek minősítette az Államtanács a kormány tervezetét Párizsból jelenti az MTI. A francia minisztertanács de Gaulle elnökletével hétfőn délelőtt rendkívüli ülésre ült öszsze az Elysée-palotában, hogy az Államtanács véleménye alapján megvizsgálja és végleges formájában jóváhagyja az április 27-re tervezett népszavazásra bocsátandó törvény szövegét, a területi közigazgatási reformról és a szenátus átalakításáról. Az Államtanács véleménye titkos és a kormányra nézve nem kötelező. A kiszivárgott értesülések szerint azonban az Államtanács bírálta a kormány tervezetét, helytelenítette, hogy a választóknak a két kérdésre csak egyetlen választ lehet adniuk. Az Államtanács a javaslat sok rendelkezését, különösen a szenátusra vonatkozókat, alkotmányellenesnek minősítette. Mivel azonban a kormány nem köteles figyelembe venni az Államtanács véleményét, nem valószínű, hogy lényeges változtatásokat eszközölnek a tervezeten. Időközben a kormány teljes erővel megkezdte a propagandakampányát az „igen”-szavazatokért. A kormány nagyszabású propaganda-erőfeszítéseit nem kismértékben indokolja, hogy a közvéleménykutatások első eredményei nem túlságosan biztatók. A Figaro hétfői számában nyilvánosságra hozta a Sofres közvéleménykutató intézet vizsgálatának eredményét. E szerint a megkérdezettek 58 százaléka alakította már ki a véleményét. Közülük 44 százalék kívánt „igen”-nel, 39 százalék pedig „nem”-mel szavazni. A szavazástól való tartózkodást pedig 17 százalék választotta. Ceausescu Törökországban Bukarestből jelenti az MTI. Nicolae Ceausescu, a román Államtanács elnöke, hétfőn feleségével hivatalos látogatásra Törökországba utazott. A látogatás március 24-től 29-ig tart. Útjára elkísérte Ilie Verdét, miniszterelnökhelyettes, Manescu külügyminiszter, Octavian Groza villamosenergiaügyi miniszter és Nicolae Nicolae külkereskedelmi miniszterhelyettes. Ilyen szintű látogatásra most először kerül sor a két ország viszonylatában. A két ország miniszterelnöke, valamint külügyminisztere korábban már kölcsönösen felkereste egymást. Ceausescu különben első ízben látogat el tőkésországba azóta, hogy az Államtanács elnöki funkciójába lépett. Mindezeknek megfelelően mind román politikai, mind török politikai körökben jelentőséget tulajdonítanak az utazásnak, amely „új szakasz” a két ország amúgy is jó kapcsolatainak történetében. Ezzel kapcsolatban Romániában utalnak Ceausescu választási beszédére, amelyben a balkáni országok fokozott együttműködését szorgalmazta, és emlékeztetnek a román kormánynak az utóbbi években tett ilyen célú különböző kezdeményezéseire. Áttelepítések a szovjet Távol-Keletre Új családokat M Jsszari völgyében Vlagyivosztokból jelenti a TASZSZ. Az utóbbi időben több száz család települt át a Szovjetunió távol-keleti részének déli kerületeibe, ahol a kolhozokban és az állami gazdaságokban (szovhozokban) mindenütt szeretettel fogadták őket. Az érkezőket az Usszuri völgyében, az Imán- és Hanka-tó térségében levő gazdaságok helyezték el. Az egyik ilyen áttelepülő családfő kijelentette a TASZSZ tudósítójának, hogy az Usszuri völgyben igen termékeny a föld, kitűnő az éghajlat és nagyon jók az anyagi feltételek, ezért jöttek tehát Távol-Keletre, ez vonzotta őket ide. A család az ukrajnai donyecki szénmedencéből jött. A telepesek ingyen vonatjegyet, továbbá az utazás időtartamára a családfő részére 20 rubelt, a családtagok részére pedig fejenként 10 rubelt kapnak. Amikor megérkeznek új lakóhelyükre, lakás, családi ház várja őket, amelyeknek költségeit felerészben az állam viseli. Az új tulajdonosok az összeg fennmaradó részét öt év múlva kezdődően, 15 év alatt törlesztik le. Minden egyes család háztáji kertet kap, állatvásárlási segélyt folyósítanak számukra. Nagy kedvezmény, hogy mentesülnek a mezőgazdasági adó alól. A szovjet kormány eleget tesz minden olyan parasztcsalád kérésének, amely át akar települni Távol-Keletre. A határterület déli járásaiban új mezőgazdasági bázist hoznak létre. Deportált görög asszonyok segélykiáltása Rómából jelenti az MTI. Az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség közzétette egy Görögországból érkezett, titokban kicsempészett levél szövegét. A levelet 137, a világtól elzárt görög nő írta alá. A levél a többi között így hangzik: — Jarosz konár szigetéről, ahol 16 hónapon át tartottak bennünket fogva a legsúlyosabb körülmények között, augusztus 29-én Halikarnaszszosz szigetének börtönébe szállítottak át bennünket. Nincs módunk fizikai mozgásra. Az eső és a hideg behatol az épületbe és mi megfagyunk celláinkban. Nincs fűtés, sohasem kapunk meleg ételt, sem pedig meleg vizet a mosdáshoz. — Néhány hónappal ezelőtt mindezt jelentettük a hatóságoknak és továbbra is emlékeztetjük őket helyzetünkre, de egyetlen felelős személy sem válaszol nekünk és senki sem foglalkozik velünk. Vannak köztünk súlyos betegek, mint Eleni Anagosztopal, aki Jaroszon tüdővérzést kapott, ma pedig másik tüdejében kavernája van. A miniszter elutasította kérését, hogy egészségi okokból bocsássák szabadon. Nem adtak neki helyet a szanatóriumban és látjuk, amint előttünk sorvad el. Eftikia Coka szintén tuberkulózisban szenved, napról napra fogy és nem kap kezelést. — Evangelia Duduni, Anna Szibli, Aliki Szpiridaku és más nők az őrület határára jutottak és életük is veszélyben van. Étrekkreffikitések, lifejezések, élve elégetések Pakisztán a terror légkörében ünnepelt A Reuter jelentése szerint Karachiban katonaság őrzi a stratégiai központokat és a főváros üzemeinek nagy többségében áll a munka. A Karachi gyárai képviselik a pakisztáni ipar 40 százalékát. Feltűzött szuronyú, géppisztolyos katonák állnak őrséget a pakisztáni rádió, a televízió és a posta épületei, valamint más kulcsfontosságú helyek előtt. Tájékozott források szerint a katonaság az Ajab Khán hivatalától kapott utasítás szerint a helyi vezetők tanácsának engedelmeskedik, ha ez szükségessé válik. A pakisztáni elnök vasárnapi üzenetében, amely az ezúttal parádék nélkül lezajlott ünnepen hangzott el, komor képet festett az ország állapotáról: „Az emberek a terror légkörében élnek és a gazdasági élet a bénulás felé halad. Mindenkit felhívok az ország megmentésére”. A Reuter szerint az Ajab Khán tízéves erőskezű uralma elleni mozgalom a terror, a rablás, a gyújtogatás hullámával öntötte el Kelet-Pakisztánt, ahol több mint 140 ember halt meg márciusban. Volt, akit keresztre feszítettek, lefejeztek, élve elégettek, illetve agyonvertek a Kelet-Pakisztán fővárosától, Daccától északra fekvő területen. Kedd, 1969. március 15. VILÁGGAZDASÁG A FORD-SZTRÁJK ÉS DETROIT Először fordult elő a Fordgyárak történetében, hogy az összes angliai leányvállalat beszüntette a munkát, és néhány napra teljesen megbénult a termelés. 1911 óta, amikor a szigetországban dolgozni kezdtek a Ford-művek, nem volt példa ilyen nagyarányú sztrájkra. A megegyezés valóban a 24. órában jött létre, mert a tovagyűrűző sztrájkmozgalom miatt Londonban és Detroitban egyaránt komolyan aggódni kezdtek; innen is, onnan is erélyes hangok hallatszottak. A Ford huszonhárom angliai leányvállalatának munkásai nem egyszerre szüntették be a munkát, hiszen a sztrájk helyi jellegű mozgalomnak indult. Az angliai üzemek egymás után álltak le a termeléssel, mígnem összesen 46 000 dolgozót érintett a munkabeszüntetés. A termelés újrakezdéséig 23 nap telt el, s a kiesés — számítások szerint —40 millió fontba került, hozzávetőlegesen 45 000 gépkocsinak kellett volna ez idő alatt elkészülnie. A kár tehát így is tetemesnek mondható, s ehhez még hozzávehetjük a Ford egyik szóvivőjének március 18-án, a megegyezés napján tett nyilatkozatát: „Nyilvánvalóan, néhány nap kell még ahhoz, hogy az egész rendszer maradéktalanul viszszatérjen a régi kerékvágásba, de lehetővé akarjuk tenni, hogy már 48 óra múlva napi kapacitásunknak legalábbis a felét — 1500 gépkocsit — elő tudjunk állítani.” Harmincra kerekíthetjük tehát a veszteséges munkanapok számát, de még így is örülnek a Ford-cég igazgatói, mert a sztrájk félidejében a kibontakozásnak még leghalványabb jelei sem mutatkoztak a horizonton. (Egy szakszervezeti vezető: „A legtökéletesebb csőd. Az ellentétek áthidalására nem látok lehetőséget.”). A munkások követelései, melyeknek sztrájkkal igyekeztek érvényt szerezni, két csomópont körül sűrűsödtek. Az egyik: a magasabb bér. A Ford-művek dolgozói órabérük 7—10 százalékos emeléséért szálltak síkra, arra hivatkozva, hogy más angliai autógyáraikban kétszer, sőt háromszor annyit keresnek mint ők, s heti 10 fontos fizetésük a legalacsonyabbak közé tartozik az angol iparban. A követelések másik részében a munkások erélyesen tiltakoztak a Ford-gyáraik új rendelettervezete ellen. A sztrájk kirobbanása előtt néhány nappal kitudódott: a gyárak úgy akarják elejét venni a sztrájkoknak hogy az illegális munkabeszüntetések részvevőitől különböző kedvezményeket vonnak meg. Az egyik ilyen kedvezményes összeget az évi szabadság idejére utalják ki, a másikat akkor adják a s mmunkásnak, amikor a gyár hibája miatt kénytelen elhagyni munkahelyét. Az igazgatók azzal fenyegetőztek, hogy minden olyan gyárban, ahol sztrájkot hirdetnek, az összes munkástól megvonják az említett összegeket. Különösen két szakszervezet, az öntödei munkások és a szállítási dolgozók szervezete tiltakozott. A több hetes huzavona után végül is a gyár engedett, a bérkövetelést teljesítették, s visszavonták a sérelmesnek talált rendeletet is. A módosított változat szerint az „ipari akciók” (magyarul sztrájkok) okozta kár arányában csökken a kedvezmény, de legalább 15 font üdülési osztalékot mindenkinek kifizetnek. Győzelmet könyvelhetnek el tehát a munkások, bár a Ford-gyár vezetői „szószegéssel” vádolták az általuk „militánsnak” nevezett szakszervezeti vezetőket. Az új sztrájk azonban messze túlvezet a szakszervezetek és a Ford-gyár torzsalkodásán Ezért is nem nézte tétlenül a brit kormány az egyezkedési huzavonát; maga Barbara Castle miniszterasszony segítette tető alá hozni a kompromisszumot. A munkáspárti kormányban mind többen kezdtek aggódni a sztrájkok miatt, s indítványoznak „reformokat” a sztrájkjog megszigorítására. Foglalkozott a sztrájkkal egyik beszédében Wilson miniszterelnök is. Hangoztatta, hogy a detroiti Ford-cég esetleg függetlenítheti magát az angol üzemektől. Vitathatatlan, hogy a miniszterelnök nem légből kapott érvekre támaszkodott. A Fordgyárak európai leányvállalatai ugyanis láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, és az egyik legerősebb láncszem éppen Anglia. A kapcsolat oly erős, hogy az angol sztrájk következtében Belgiumban és az NSZK-ban több Ford-üzem kénytelen volt csökkenteni termelését mert nem kaptak elegendő alkatrészt a szigetországból Megszólalt Detroit is, az amerikai autógyártás fellegvára. Nem hivatalos szóvivői nyilatkozatok szerint a Ford-gyár szokásos évi jelentésében részletesen kitér majd a kedvezőtlen angliai helyzetre. Hozzáfűzték még: a Ford-vezérek közül sokan már hosszabb ideje nem örülnek annak, hogy az európai ügyek központjává éppen Nagy-Britanniát tették meg. A külföldi tőkebefektetések kedvező és kedvezőtlen hatását egyszerre mutatja meg a Ford-sztrájk, hiszen az angol autóipar nem kis mértékben függ az amerikai tőkétől. (A detroiti „három nagy”, a Ford, a General Motors és a Chrysler futószalagjairól kerül ki a Nagy-Britanniában előállított gépkocsik fele.) A kétségtelenül kedvező hatást — pusztán a Ford-gyárak naponta egymillió fonttal járulnak hozzá Nagy-Britannia külkereskedelmi bevételeihez — ellensúlyozza a túlzottan erős függőt, amely egyik napról a másikra kész helyzet elé állíthatja az angliai autógyártást. A Ford-sztrájk jól jött az európai cégeknek. A nyugateurópai autós horizonton egy mammut cég — jelenleg még halvány — körvonalai bontakoznak ki. Az NSZK-beli NSU Motorenwerke AG részvényeit a második legnagyobb európai cég, a Volkswagen vásárolta fel, de az NSU továbbra is fenn akarja tartani kapcsolatait a francia Citroennel. Az viszont köztudott, hogy a Fiat és a Citroen fúzióra lépett egymással A Fiat jelenleg Európa legnagyobb autógyáraival rendelkezik (intenzív kapcsolatot épített ki több szocialista országgal is). Miközben a Ford Japán felé tesz lépéseket — két japán céggel akar közös gyárat létesíteni —, a nyugat-európai cégek - elsősorban a Fiat — közelebb kerültek ahhoz, hogy betörjenek a „három nagy” közé. A Ford-sztrájk idején tett aggódó nyilatkozatoknak tehát ilyen értelemben is van alapjuk; a Ford és másik két társa nem ok nélkül féltik hegemóniájukat. Martin József O (Moszkva, TASZSZ) Fogadást adtak hétfőn a Kremlben a nemzetközi előkészítő bizottság munkájában részt vett pártküldöttségek tiszteletére. A megjelenteket Brezsnyev üdvözölte. Kibtbricht Moszkvába és Moszkvából jelenti a TASZSZ- Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, hétfőn Moszkvába érkezett. Részt vesz a Kommunista Internacionálé megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezendő tudományos ülésszakon. Szovjet szakszervezeti küldöttség Varsóban Varsóból jelenti az MTI. Alekszandr Selepinnek, az SZKP PB tagjának, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének vezetésével szovjet szakszervezeti küldöttség érkezett Varsóba, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására. A szovjet delegáció a két ország szakszervezeteinek együttműködéséről és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről folytat megbeszéléseket.