Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)
1969-06-21 / 142. szám
2 sikerét mutatja. Legfontosabb, hogy a tanácskozás mindenki számára bebizonyította, akommunisták képesek építő szellemben megvitatni a mai világ legelevenebb és leginkább megnyilvánuló problémáit . A moszkvai tanácskozás ezenkívül megmutatta, hogy a problémák nyílt megvitatása, a vélemények egybevetése — azoké is, amelyek tekintetében véleménykülönbségek vannak — és a viták széles körű nyilvánossága mozgalmunk erejének és tekintélyének, nem pedig gyengeségének a jele. Talán ez a konferencia legnagyobb értéke. Ismeretes, hogy mindig is ennek a módszernek az érvényességét hangoztattuk. Mert véleményünk szerint csak ezen az alapon lehetséges előbbre vinni a még szilárdabb egység megteremtésére irányuló erőfeszítéseket, csak így lehet megteremteni a mozgalmunk különböző szektorai közötti jobb megértést, és így lehet dolgozni a még meglevő ellentétek elsimításán. " Tisztában vagyunk azzal, hogy a szabadabb és türelmesebb módszer érvényre juttatása nem lesz könnyű. A moszkvai értekezlet azonban megmutatta, hogy előre lehet és kell haladni ezen az úton. Szovjet javaslat a közel-keleti válság rendezésére Szünetelnek a washingtoni kétoldalú tárgyalások Rudnyánszky István, az MTI kairói tudósítója jelenti: Szalah Gohar egyiptomi külügyi államtitkár csütörtökön megvitatta Szergej Vinogradov kairói szovjet nagykövettel azokat az ellenjavaslatokat, amelyeket a Szovjetunió az amerikai javaslatra válaszul dolgozott ki a közel-keleti válság rendezésére. Az EAK elutasította az amerikai javaslatot, minthogy az Izrael szempontjait tükrözte és nem vette figyelembe az arabok érdekeit A szovjet nagykövet által előterjesztett javaslatot, miután azt az EAK-kal egyetértésben végleges formába öntik, az amerikaiak tudomására hozzák. A szovjet—amerikai kétoldalú megbeszélések valószínűleg a jövő héten folytatódnak, miután Dobrinyin szovjet nagykövet viszzaérkezik Washingtonba. Kairói hírügynökségi jelentések szerint az EAK hadseregének szóvivője közölte, hogy izraeli ütegek csütörtökön éjfélkor rakétáikkal és ágyúkkal lőtték Szuez városát. A támadás három hónap óta a legkíméletlenebb volt és a kora délutáni órákig tartott. Beiktatták hivatalába Georges Pompidout Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Pénteken délelőtt ünnepélyesen beiktatták hivatalába Georges Pompidout, a Francia Köztársaság 19. elnökét A beiktatási ünnepségekre az Elyséepalota dísztermében a francia állam hivatalos vezetőjének és legmagasabb rangú funkcionáriusainak jelenlétében került sor. Az ünnepség színhelyére igen korlátozott számban engedték be a nemzetközi sajtó képviselőit, köztük volt a Magyar Távirati Iroda párizsi tudósítója is. Couve de Murville miniszterelnök kíséretében pontosan 11órakor érkezett az Elyséepalota udvarára az új köztársasági elnök, akit Alain Poher ideiglenes elnök, a szenátus, elnöke és Jacques Chaban-Delmas, a nemzetgyűlés elnöke fogadott. Ezután a palota egyik szalonjában az új elnöknek átadták a Becsületrend nagykeresztjét, a velejáró széles piros szalaggal és jelvényekkel. A díszterembe frakkban belépő Georges Pompidout Gaston Palewski, az alkotmánytanács elnöke a Francia Köztársaság elnökének nyilvánította 1969. június 19- től 1976. június 19-ig tartó hétéves időszakra. * Párizsból jelenti az AFP. Couve de Murville miniszterelnök pénteken délután benyújtotta lemondását a maga és kormánya nevében Georges Pompidounak, Franciaország új elnökének. Pompidou a lemondást elfogadta. Chaban-Delmas az új francia miniszterelnök Párizsból jelent az AFP: Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke Jacques Chaban-Delmas-t nevezte ki miniszterelnökké. A kinevezés megfelelt az egy hete kialakult „papírformának”. Lángokban a General Motors montevideói üzeme Rockefeller elhalasztotta uruguayi látogatását Montevideóból jelenti a UPI. Rockefeller New York-i kormányzó, aki dél-amerikai körútja során jelenleg Paraguayban tartózkodik, közölte, hogy a látogatását megelőző montevideói események miatt elhalasztja uruguayi útját. Péntekre virradó éjjel az uruguayi fővárosban felgyújtották a General Motors helyi üzemét Két rendőregyenruhába öltözött személy könnyű gépfegyverekkel felszerelve behatolt a város egyik peremkerületében levő gyártelepre. Először felnyitották az olajtartályokat majd a szétfolyt üzemanyag meggyújtásával lángba borították az objektumot. Óriási tűzvész keletkezett, amelyben leégett az egész egymillió dollár értékű üzem, megsemmisültek az amerikai társaság irodái és a telepen levő gépkocsik. A külpolitika hírei •0. (Moszkva, TASZSZ) A Szovjet—Kínai Baráti Társaság központi vezetősége nyilatkozatot adott ki,, amelyben maradéktalanul támogatja a szovjet—kínai határon kialakult helyzet normalizálására teendő intézkedések ügyében kiadott szovjet kormánynyilatkozatot. O (Moszkva, TASZSZ) Koszigin szovjet kormányfő pénteken a Kremlben fogadta Vladimír Kouckyt, Csehszlovákia moszkvai nagykövetét. O (New York, Reuter) ötven személy tüntetett csütörtökön este a New York-i törvényszék épülete előtt abból az alkalomból, hogy 16 évvel ezelőtt végezték ki a Rosenberg-házaspárt. (Milánó, Reuter) Hárommillió dollárt kapott Biafra az elfogott olasz és más nemzetiségű olajtechnikusok szabadon bocsátásáért. A szenzációs hírt a biafrai legfelső bíróság elnöke közölte az Europeo című milánói hetilap munkatársával. Rómában nem cáfolták a bejelentést. (New York, TASZSZ) A Szovjetunió állandó ENSZ- képviselete csütörtökön a világszervezet központjában közzétette a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából elfogadott felhívás szövegét. O (Párizs, MTI) Egyéves vidéki körútra indul Francois Mitterrand, s felkeresi Franciaország valamennyi megyéjét. Célja, hogy helyreállítsa a baloldal egységét. O (Tirana, ATA) Nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatot létesít egymással Albánia és Svédország. Amerikai halászhajók Ecuador felségvizein San Diegóból jelenti az AFP. Egy 12 hajóból álló amerikai halászflottilla pénteken hajnalban ecuadori felségvizekre hatolt be. Az ecuadori partvédelem egy őrhajója figyelmeztető lövéseket adott le, majd az őrhajó legénysége megszállta az amerikai halászhajókat. Magyar Nemzet A csehszlovák kormány ülése Felmentették tisztségéből a rádió igazgatóját Prágából jelenti a CTK. A csehszlovák szövetségi kormánynak Oldrich Cernik miniszterelnök vezetésével megtartott csütörtöki ülésén a mezőgazdasági reformról és személyi változásokról hoztak határozatokat. A kormány megállapította, hogy a mezőgazdaságban 1967 óta alkalmazott új vezetési rendszer kedvezően hatott és hozzájárult a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. Az új vezetési rendszer azonban — állapította meg a kormány — nem oldotta meg a mezőgazdasági , termelés összes problémáit, sem a múltban kialakult ártorzulásokat. A szövetségi kormány végül jóváhagyta a javasolt személyi változásokat külügyminiszter-helyettesi posztokon, csehszlovák diplomáciai képviseletek élén és a KGST állandó bizottságainak munkájában részt vevő csehszlovák küldöttségek vezetőségében. A kormány végül, érdemeinek elismerése mellett, saját kérésére felmentette tisztségéből Odon Zavodskyt, a csehszlovák rádió központi igazgatóját és helyére Bohuslav Chnoupeket nevezte ki. A CTK prágai jelentése szerint a Csehszlovák Szocialista Párt Központi Bizottságának Prágában folyó ülésén B. Kucera, a párt elnöke, beszámolójában hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szocialista Párt tevékenységében a Csehszlovák Kommunista Párttal való együttműködésből, a CSKP vezető szerepéből indul ki. Diákszövetség feloszlatása Prágából jelenti a CTK. A Cseh Szocialista Köztársaság belügyminisztériuma pénteken feloszlatta a Cseh- és Morvaországi Főiskolai Diákszövetséget. A belügyminisztérium azzal indokolta határozatát, hogy egy tavaly szeptemberben hozott törvény értelmében az államigazgatási szervek betiltják valamely szervezet tevékenységét vagy feloszlatják magát a szervezetet, „ha annak tevékenysége Csehszlovákia alkotmánya, önállósága, területi épsége, szocialista gazdasági rendszere, népeinek békés együttélése, vagy az állam fontos külpolitikai érdekei ellen irányul”. A szövetség egyes vezetői egy bizonyos külföldi sajtóban olyan álláspontokat juttattak kifejezésre, amelyek ellentétesek a Nemzeti Front és a csehszlovák kormány politikájával. 20 (Tokió, AP) Japán részt vesz a genfi leszerelési értekezleten, eleget téve a leszerelési bizottság két társelnöke meghívásának. Világ asszonyai 1969 Helsinki, június 20 Részt vettem 1963-ban a nők moszkvai világkongreszszusán, és most ismét Helsinkiben. Hallgattam az ülésteremben a beszédeket és a parázs vitákat, nézelődtem a folyosókon, régi barátságokat elevenítettem fel és újakat kötöttem, köziben pedig azon tűnődtem, hogy vajon a nemzetközi nőmozgalmon is meglátszik-e változás, miként az ismerős arcokon. Azt figyeltem, hogy mit tükröz ez a sok színárnyalatú gyülekezet a világpolitikából. Moszkva hat esztendeje éppen a kongresszus előtti napon fogadta a világűrből hazatért Valerrtyina Tyereskovát. A kongresszus hőmérőjén a higany a legfelső fokra szökött, lázas elragadtatás uralkodott el: lám, mi nőik, erre is képesek vagyunk. Helsinkibe is eljött Valentyina Tyereskova immár politikusként — mint a Szovjet Nőbizottság elnöke —, és az egyik központi beszámolót, „A nő és a munka’’ címűt ő tartotta. Elemző, tudományosan megalapozott referátum volt. Charles Frunier, a francia utópista szavait idézte,hgy „a nő emancipációja az általános emancipáció fokmérője”. A kongresszus, amikor a nők helyzetéről beszélt a társadalomban és a családban, lényegében tükröt tartott a világnak: nézd meg magad benne és meglátod, hogyan is állsz a haladással, a szabadsággal és a demokráciával. Valentyina Tyereskova — — mint ismeretes — nemcsak politikus lett az elmúlt hat esztendőben, hanem feleség és anya is; mindemellett az űrhajózás elméleti részével foglalkozik. S megintcsak eszébe juttatja az embernek, hogy mire képesek a nők! Három hivatást is betöltenek: családanyák, politikusok és szakemberek. Az a felhívás, amelyet a helsinki világkongresszus elfogadott, s amely közös cselekvésre szólított fel a nők jogainak az érvényesítéséért, hangoztatta: „elengedhetetlen, hogy minden országban az anyaságot társadalmi funkcióként ismerjék el, és az állam, valamint a társadalom felelősséggel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek közepette a nők valóban gyakorolhatják jogaikat és harmonikusan összeegyeztethetik anyai, dolgozói és állampolgári szerepüket.” A felhívás idézett mondata arról is tanúskodik, hogy a világ nőmozgalma túljutott a „serdülőkoron”, a feminista attitűdökön, az anyaság társadalmi rangját elismeri és megbecsülését megköveteli. Túljutott abban a vonatkozásban is, hogy kilépett a „külön női közélet” mesterkélt és célszerűtlen elképzeléséből, valamint gyakorlatából és minden olyan mozgalommal, amely a társadalmi haladásért küzd, együtt kíván működni. Erre a haladó mozgalmak igényt is tartanak. Bizonyságul: a kongresszus végén kiadott bulletin 30 nemzetközi szervezet képviselőinek jelenlétéről számolt be. Ez egyébként arról is vall, hogy a tanácskozást egybehívó Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség presztízse nagymértékben megnövekedett. Régebben nemegyszer — és nem is minden ok nélkül — azzal vádolták,, hogy túl európai és túl politikus, a nők életkörülményeivel nem törődik eléggé. Azóta, különösen az eltelt hat esztendőben, számtalan szemináriumon és konferencián ismerkedett a többi földrész — különösen az úgynevezett harmadik világ — problémáival, tagszervezeteinek száma 1963 óta 70-ről 95-re növekedett. Ám nemcsak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség közeledett mind a fejlődő, mind a fejlett ipari országok asszonyaihoz, hanem azok helyzete, szemlélete is változott. Mind a technikai és tudományos forradalom, mind a volt gyarmati országok nemzetgazdaságának a kialakítása megkívánja a nők munkába állását, szakképzését. S az imperializmus, a militarizmus olyannyira leleplezte önmagát, hogy a fejlett ipari országok polgári nőszervezetei is politizálnak már. Jellemző példája ennek az amerikai nők egyik mozgalmának — a Women Strike for Peace-nek — bátor fellépése a vietnami agresszió ellen. A nők világkongresszusa is felért egy világnézeti tüntetéssel az amerikai imperializmus ellen. S nemcsak a vietnami nép, az asszonyok és lányok hősiességének adózott tisztelettel, hanem politikai bölcsességének is, amelynek mind a VDK, mind a Nemzeti Felszabadítási Front számtalan tanújelét adta a tanácskozásokon. A kongresszus külön határozatban támogatta a vietnami nép jogos követeléseit és további szolidaritásra hívta fel a világ asszonyait. Hat esztendeje Moszkvában a nők világkongresszusán a kínai küldöttség meg akarta bontani a nők egységét. Ez nem sikerült. S a nők dicséretére válik, hogy annyi imperialista bajkeverés, hírverés, s a szocialista országok nézeteltérése ellenére ezt az egységet megőrizték. Nemcsak érzelmi okokból, „női szolidaritásból”, hanem politikai meggondolásból. Hogy gyorsabb legyen a haladás, hogy háborúmentes legyen a világ. Kovács Judit Szombat, 1969. június 21. Aling a skink mögött van NIXON VIETNAMI TAKTIKÁJA A vietnami háború továbbra is három síkon folyik: az ország déli részében a szabadságharcosok folytatják nagyszabású hadműveletüket az amerikai támaszpontok és a saigoni bábkormány csapatai ellen. Párizsban diplomáciai téren ütköznek meg az álláspontok, politikailag pedig világméretűvé vált immár az összecsapás. Ezt igazolja a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán kiadott nyilatkozat, amely szolidaritásáról biztosította a hősiesen harcoló vietnami népet, és ez a probléma állt Nixon, amerikai elnök csütörtök esti — magyar idő szerint az éjszakai órákban tartott — sajtóértekezletének az előterében is. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a vietnami nép ezt a háborút megnyerte és a világ legnagyobb tőkés hatalma, az Amerikai Egyesült Államok katonai vereséget szenvedett. Éppen ez a tény nehezíti meg számára a vereség beismerésének és csapatai visszavonásának a módját. Az Egyesült Államok úgy szeretne távozni Vietnamból, hogy továbbra is ott maradjon. Ez világosan kiderült Nixon szavaiból a csütörtök éjszakai sajtóértekezleten. Az amerikai elnök kilátásba helyezte, hogy ez év végéig esetleg 100 000 fővel csökkentik a harcoló alakulatok létszámát, és a jövő év végéig talán az egész félmilliós hadsereget hazarendelik. Mindez bíztatóan hatna a vietnami háború befejezését illetően, ha Nixon ezt a bejelentését nem feltételes módban tette volna. A feltétel: az úgynevezett „kölcsönösség elve” (vagyis a Vietnami Demokratikus Köztársaság is hasonlóképpen cselekedjék), valamint a saigoni bábrendszer megerősítése. De erről is majd csak augusztusban hoznak határozatot. Mármint a csapatkivonásokról Mert, ami a saigoni rendszert illeti, Nixon nem hagyott kétséget afelől, hogy fenntartás nélkül támogatja Dél- Vietnamban reakciós szövetségeseit Éppen ebben rejlik az amerikai politika paradox, vagy mondjuk magyarul, képtelen helyzete. Kivonulnának, ha annyira stabilizálni tudnák az állapotokat, hogy bábkormányuk helyettesíthesse őket; asaigoni kormány azonban sem nem erős, sem nem felelős, katonailag egy percig sem tudná tartani magát, politikailag pedig az első választás azonnal elsöpörné, az amerikaiak ezért nem akarnak kivonulni és ezért taktikáznak. A taktika most abból áll, hogy a jelképes csapatkivonások ellenében olyan manipulált választásokat rendezzenek, amelyet a saigoni kormány készítene elő, ezért ellenzik egy koalíciós kormány megalakítását a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front, illetve most már az ideiglenes forradalmi kormány bevonásával. Az ideiglenes forradalmi kormány természetesen átlátja ezt a politikai cselszövést, ezért ragaszkodik szilárdan eredeti elvéhez, amelyet még a DNFF fektetett le 10 pontos javaslatában. Ez a javaslat a vietnami háború rendezésének egyetlen reális módja és nem kétséges, hogy a győzelem küszöbén álló és annyi megpróbáltatást szenvedett vietnami nép ebből nem enged. Nguyen Thi Binh aszszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere világosan kifejtette — ugyancsak csütörtökön — a párizsi négyes tanácskozásokon, hogy a washingtoni kormány továbbra is elzárkózik a két alapvető kérdés megválaszolása elől. Vagyis: feltétel nélkül vonja ki csapatait Vietnam földjéről és alakuljon koalíciós kormány a béke megteremtésére és a választások megtartására. E két feltétel teljesítése nélkül még sokáig nem lesz béke Vietnamban. A vietnami vezetők ezzel tisztában vannak. Nemrég, kéthónapos tartózkodásom alatt a VDK-ban, alkalmam volt beszélgetni a Vietnami Demokratikus Köztársaság több vezetőjével és a DNFF képviselőivel, akik a leghatározottabban megerősítették, hogy a békét csak az agresszor végleges távozása biztosíthatja. Giap tábornok ugyanebben az időben nyilatkozott a L’Europeo munkatársának, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy személyesen találkozhatott a VDK hadügyminiszterével, a partizánháború egyik fő stratégájával. Giap ritkán lép a nyilvánosságelé, e sorok írója is csupán a május 1-i ünnepség díszpáholyában láthatta a hanoi parlamentben, Ho Si Minh elnök és Pham Van Dong miniszterelnök oldalán. Giap tábornok többek között ezeket mondta: „Ez nem olyan háború, amely néhány év alatt eldől. Az Egyesült Államok elleni háborúhoz idő kell, sok idő. Az amerikaiak idő múltával fognak vereséget szenvedni, mert kifáradnak. Ahhoz pedig, hogy kifárasszuk őket, sokáig kell kitartanunk... Sokáig! Különösen, ha az Egyesült Államok nem enged álláspontjából. Sokáig. Mi nem sietünk, mi türelmesek vagyunk.” Ott-tartózkodásom idején számos alkalommal idézték nekem Ho Si Minh-nek azt a mondását, miszerint minél nagyobb erővel támad az ellenség, annál nagyobb vereséget szenved, minél tovább tart a háború, annál nagyobb lesz a győzelem. Ez a háborús filozófia a hazáját védő vietnami nép mentalitásává vált és az amerikaiak azért nem tudják — vagy akarják — a vietnami háborút felszámolni, mert anyagi vereség után sem képesek megérteni annak a népnek a gondolkodásmódját, amely ellen irtóhadjáratot indítottak. Nixon amerikai elnöknek sajtóértekezletén egy dologban volt igaza, amikor azt mondotta, hogy vietnami politikájának bírálói — elsősorban Clifford volt hadügyminiszter, azután McNamara, vagy Averell Harriman — miért csak most követelik az amerikai csapatok kivonását, miért nem cselekedtek akkor, amikor a Johnson-kormányt szolgálták és alkalmuk lett volna intézkedni, vagy legalábbis az eseményeket befolyásolni?Jensford és elődje, McNamara a hadügyminisztérium, a Pentagon élén állt, Harriman a párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttséget vezette a Johnson-kormány idején. Most valamennyien azt követelik, hogy vonják ki minél hamarabb az összes harcoló csapatokat Vietnamból. Miért nem sürgették ezt az intézkedést korábban, amikor módjuk lett volna változtatni az eseményeken ? A koreai háború az Egyesült Államoknak több mint ötvenezer halottjába és húszmilliárd dollárjába került, vietnami veszteségüket titkolják, „mindössze” 34 000 halottról és 200 000 sebesültről beszélnek (csupán a VDK fölött több mint 3200 repülőgépet lőttek le, a pilóták és a kezelőszemélyzet nagy része meghalt, ami önmagában cáfolja e számadatokat, nem szólva a vietnami csatatereken elszenvedett veszteségekről), s dollárban 100 milliárd fölött van a kiadás. Az amerikaiak statisztikában gondolkodnak, elektronikus számológépeikkel összeadnak, kivonnak, négyzetre emelnek, gyököt vonnak és ezen az alapon cselekednek. Ez a matematikai stratégia azonban Vietnamban nem érvényesült — most már a Nixon-kormány is kezdi belátni. Johnson és vezérkara belebukott a vietnami agresszió politikájába. Nixonra is ez a sors vár, ha — a franciák példáján okulva — nem vet véget a vietnami háborúnak. A vietnami nép már akkor, győzött, amikor a tárgyalóasztalhoz kényszerítette az amerikaiakat. Nem kétséges, hogy katonai győzelme után a békét is meg fogja nyerni. Vámos Imre