Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)

1969-06-24 / 144. szám

iva 1­80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ^M­ío Kedd 1969. június 24 XXV.dz. 144. szám Tervezés, építés Sok lépcsőfok vezet föl a budai Várpalota pompás termeihez, ahol a közelmúlt­ban mutatták be húsz esz­tendő hazai építészetének java termését. Sok fáradsá­gos, meredek, olykor-olykor tévútra vezető lépcsőn kap­tattak föl azok a tervező építészek is, akik a vázlato­san bemutatott — teljes va­lójában még föl sem mért — épületvagyon szellemi alko­tóinak mondhatják magu­kat. Hogy útjuk, minden vargabetű ellenére, mégis fölfelé vezetett, azt jó, hely­­lyel-közzel kimagasló alko­tások egész sora bizonyítja; olyan lakóházak, szállodák, iskolák, mozik, kórházak, gyárak, irodák. (tényleges megnevezésük ezen a helyen óhatatlanul igaztalan meg­ítéléshez vezetne), amelye­ket sem a széles közvéle­mény, sem a szűkebb szak­ma nem becsül igazi értékük szerint. Sőt, részben nem is igen ismer, vagy legalábbis nem ismer föl! A „lebecsülés” — hiszen végeredményben erről van szó — valójában már a si­lány, nem eléggé értékálló kivitelezéssel kezdődik, a méltatlan használattal foly­tatódik és az alkotás, a szel­lemi-anyagi érték közömbös tudomásulvételével tetőző­­dik. A felfedezés örömét, úgy látszik, átengedjük az utókornak. Nem mintha csupán hódo­lat illetné napjaink magyar építészetét, vagy éppen egész húsz esztendejét, amely már a most jubiláló állami tervezővállalatok ke­retében bontakozott ki. De legalábbis nagyobb figye­lemre a társadalom részéről, nyilvánvalóan szüksége len­ne az építészetnek, hogy har­­moniikusabban, zavartala­­nabbul fejlődhessen. Hogy a tervezőirodák — minden szervezeti, gazdasá­gi és szakmai problémájuk ellenére — életképes, rugal­mas intézmények, azt az el­múlt években bebizonyítot­ták. Alkalmazkodni tudtak, amikor kellett, a beruházá­sok rapszodikus menetéhez, manapság pedig fogékonyan szolgálják a reform, kötött­ségektől jóval mentesebb építési, fejlesztési gyakorla­tát. Megbirkóztak és meg­birkóznak ma is a kivitelező — nem csekély mértékben a kiszolgáló és felszerelő ipar­ágak­­ anyagi-műszaki kor­látozottságával, nem szólva az intézetekben hosszú idő óta folytatott tudatos neve­lőmunkáról, amely a nagy­arányúvá lett felsőoktatás, képzés gyengeségeit is siker­rel pótolta. A tervezőválla­latok belső, bürokratikus felépítését bíráló számos megállapításnak volt azért és némileg ma is van alapja, bár remélhető, hogy éppen a megrendelések szabad áram­lásának hatására ez a me­revség is­ feloldódik majd. Ez a folyamat pedig bizto­sabb utat enged a tehetsé­gek kibontakozásának és a körülmények adta legjobb munka megvalósításának. Az említett legjobb meg­valósítást, legjobb munkát változatlanul akadályozza a kivitel nem csupán objektív elmaradottsága, szűkös tel­jesítőképessége, s ezekből következő szűkös szemlélete is. Márpedig a máig is vál­tozatlan konfliktus az eladó piacát, a megrendelők ke­gyességét élvező kivitel és a vevők piacán megélni kény­szerülő, önmagában véve egészséges versenybe kül­dött tervezővállalatok kö­zött, végül is kedvezőtlenül hat a tervezésre is. Hiába le­het, lehetne konkurrencia az egyik oldalon, ha a másikon átveszik a selejtet is. Hiába veszi komolyan a helyszíni művezetést jónéhány tehet­séges, mozgékony építész, úgymond, egy fecske nem csinál nyarat. És mégsem hiába. Külön­ben is, elég sok „fecske” akad. Sokan küzdenek szívó­san a határidő-tologatásra, „kifogásolásra” mindig al­kalmat adó, szükségte­lenül felduzzasztott rajz­halmazzal, „teljes” doku­mentációval és az en­nek elkészítésére rendel­kezésre álló csekély idővel, azután pedig a szükségesnél jóval hosszabb kivitelezés­sel, ami a jó minőségtől is, a gyors használatba vétel lehetőségétől is annyiszor megfosztja a gazdaságot. Mert e küzdelmek során is­mételten bebizonyosodik, hogy ha a tervgyártástól megszabadult építész több időt szentelhet a helyszíni művezetésre, akkor — a kö­zös munkában — végre az épület, a jó épület lép a csu­pán formálisan sokra tar­tott terv helyébe. A tervezés ténylegesebb megbecsüléséhez tartoznék az is, hogy az építtetők, a beruházók adott esetben ko­molyan vegyék a több aján­lat szükségességét és ne csu­pán „fedezéket” keresve for­duljanak egy második terve­zőhöz. Egyáltalán, a párhu­zamos tervezés, következés­képpen a megfontoltabb, el­mélyültebb tervezés, amitől nem sajnálják az időt, sok esetben bőségesen megtérül­ne. Ehhez azonban szabá­lyozni kellene az egész aján­lati rendszert, ami mellesleg alkalmas eszköz lehetne a tervezővállalati verseny ész­szerű és erkölcsös — építé­szetileg is etikus — játék­­szabályainak rögzítésére. Mindezt betetőzhetné indo­kolt esetekben — minden bi­zonnyal több alkalommal, mint jelenleg — a nyilvános tervpályázat, amelyen a leg­jobbak győzelme adna esz­közt a kezünkbe a kisebb, vagy nagyobb közösség, a vállalat, a város, a haza leg­szerencsésebb építészeti gya­rapítására. A szűkkeblűség és a pa­zarlás — amelyeket olykor meglehetősen nehéz megkü­lönböztetni egymástól — ve­szélyei nem csekélyek. Erre is, arra is akad elég példa. Pedig mi azt szeretnénk, ha a jövő minél számosabban igazolná, amit építettünk. Balog János Magyar állásfoglalások a berlini béke-világtalálkozón A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI POLITIKAI ÉLET csaknem valamennyi lényeges kérdését megvitatják a berlini béke-világtalálkozó részvevői. A világ száz országából érkezett küldöttek — az MTI berlini tudósítója szerint — nagy jelentőséget tulajdonítanak a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívásának, mely­ben a tagországok egy összeurópai biztonsági értekezlet meg­tartását javasolták. Nagy szerepet kap a berlini tanácskozáson a leszerelés, a vietnami problematika és a közel-keleti helyzet. A találkozó részvevői egyébként ma terjesztik a plenáris ülés elé a kidolgozott dokumentumokat. Központi helyet foglal el a világpolitikában is a vietnami háború. Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke vasárnapi tévéinterjújában közölte, hogy a bizottság rövidesen vizsgálatot indít a vietnami háborúról. A szenátor kijelentette azt is, hogy nézete szerint a vietnami rendezést meggyorsítaná, ha az Egyesült Államok kivonná valamennyi szárazföldi csapatát Dél-Vietnamból és felszámolná a Thieu­­rezsimhez fűződő szoros kapcsolatait. Fulbright hangoztatta, hogy nem az Egyesült Államoknak kell eldöntenie, ki gyako­rolja a hatalmat Dél-Vietnamban. Nixon elnöknek múlt heti sajtóértekezletén tett kijelentései továbbra is az érdeklődés előterében állnak, különösen ami a csapatok kivonását illeti. A beígért dezameri­kanizálás meglehetős zavart keltett Saigon­ban, ahol Thieu ismét kategorikusan elvetette a koalíciós kor­mány megalakításának lehetőségét, és nem volt hajlandó nyi­latkozni Dél-Vietnam politikai jövőjéről, ezzel szemben azt állí­totta, hogy a szabadságharcosok „reménytelen katonai helyzet­ben varrnak”. Cáfolja ezt Giap tábornoknak, a VDK nemzet­védelmi miniszterének kijelentése, mely szerint ,a vietnami népi ellenállási háborúban a vietnami hazafias erők nagysza­bású és totális győzelmet arattak az Egyesült Államok felett”. A közel-keleti frontokon megsokasodtak a fegyveres össze­csapások. Az EAK kormánya Nasszer elnökletével a térségben kialakult katonai helyzetről tanácskozott. Az arab világ ese­ménye — bár nem érinti közvetlenül a közel-keleti válságot —, hogy lemondott Rahtan El Saabi, a Dél-jemeni Népi Köztársa­ság elnöke. A vasárnapi bejelentést hosszabb belső válság előzte meg, ezzel részletesen foglalkoznak a kairói lapok. Álta­lában megállapítják, hogy a fordulat oka a Nemzeti Felszaba­­dítási Front vezetőségeiben támadt nézeteltérés. Az Al Ahram szerint még nem eldöntött, hogy Saabi önként mondott le, vagy pedig esetleg lemondatták. Földközi-tengeri arab országba, Algériába érkezett Todor Zsivkov bolgár kormányfő. Zsivkov hat napig tartó hivatalos látogatásán a többi között találkozik Bumedien algériai elnök­kel, s megvitatja a nemzetközi helyzet és a két ország kapcsola­tainak kérdéseit. Nyugat-Európában megkülönböztetett figyelem kísérte az új francia kormány névsorának közzétételét. Megfigyelők és kom­mentátorok általában abból a szempontból mérlegelték Chaban-Delmas kabinetjét, hogy várhatóan milyen irányba for­dul a francia­ külpolitika. A kormány egyébként hétfőn délután bemutatkozott Georges Pompidounak, a Francia Köztársaság elnökének. Az új kabinet hivatalba lépéséről lapunkban részle­tes kommentárt közlünk. A berlini találkozó részvevői támogatják az össz-európai értekezlet összehívását Berlinből jelenti az MTI. A berlini béke-világtalálkozón részt vevő 70 szervezet több mint 800 képviselője szombat óta a konferencia öt főbizott­ságának különböző albizottsá­gaiban tanácskozik. Miután a fő- és albizottsá­­gi ülések — az előkészítő bi­zottság megállapodása alap­ján — zártak, a sajtó képvi­selőit saját országaik delegá­tusai tájékoztatják a bizottsá­gokban folyó munkáról. Bugár Jánosné, a béke-vi­lágtalálkozón részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője el­mondotta, hogy a 13 tagú ma­gyar delegáció tagjai aktív tevékenységet folytatnak vala­mennyi fő- és albizottságban. A magyar küldöttek felszó­lalásaikban és beszélgetéseik során érdemi határozatok meghozatalát és konkrét ak­ciók megindítását szorgalmaz­zák. Javaslataik az európai biztonsági, a vietnami és a többi bizottságokban jelentő­sen elősegítik a világtalálkozó munkájának eredményességét. albizottság elnöke­i elmon­dották: a találkozó részvevői nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az európai biztonsági kon­ferencia összehívását szorgal­mazó budapesti felhívásnak, és minden erővel támogatják egy össz-európai értekezlet összehívását. A küldöttek többsége úgy értékeli, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság elismerése elősegíti az európai enyhülést és az euró­pai országok közeledését. A felszólalók éberségre hívnak fel a neonácizmus jelentkező veszélyével szemben. Érdeklő­déssel fogadta a 2. sz. bizott­ság Mátyás Lászlónak az euró­pai biztonságra vonatkozó ma­gyar álláspontot kifejtő felszó­lalását. A budapesti felhívás jelentősége Mint a bizottságok munká­jában részt vevő magyar kül­döttek — közöttük dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök és Pethő Tibor újságíró, a 2. sz. A magyar javaslatok pozitív visszhangja A vietnami főbizottságnak nemzetközi jogi problémákkal és az amerikaiak háborús bűn­­cselekményeivel foglalkozó al­bizottságában dr. R­éczey László egyetemi tanár, az al­bizottság társelnöke, felszóla­lásában a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormányának nemzetközi jo­gilag megalapozott törvényes­ségéről beszélt. A gyarmatosítással, neoko­­lonializmussal és kolonializ­ mussal foglalkozó, főbizottság egyik magyar tagja, dr. Simai Mihály egyetemi tanár elmon­dotta, hogy a neokolonializ­­mus elleni küzdelem fokozá­sát szorgalmazó magyar ja­vaslatoknak igen pozitív vissz­hangjuk volt a küldöttek kö­rében. A bizottságok vitájában fontos helyet kapott az a kér­dés, hogy a kialakult feltéte­lekhez alkalmazkodva, új ala­pokra kell helyezni a nemzet­közi békemozgalom gyarma­tosítás elleni tevékenységét, és a békemozgalom egyik köz­ponti feladatává kell tenni a neokolonializmus elleni har­cot. Az egyes fő- és albizottsá­gokban hétfőn délután is szor­gos munka folyt, hogy végső formába öntsék a keddi ple­náris ülés elé terjesztendő do­kumentumokat. A bizottsági munkákkal párhuzamosan a béke-világtalálkozó sok ki­emelkedő részvevője sajtó­­konferencián találkozott az akkreditált újságírókkal, így vasárnap Borisz Polevoj szov­jet író, dr. Konsztantyin Feok­­tyisztov űrhajós, Dick Gregory amerikai polgárjogi harcos, valamint dr. Habicht, a Világ­­föderalisták Szövetségének tiszteletbeli elnöke válaszolt az újságírók kérdéseire. Hét­főn a többi között Krishna Menon neves indiai békehar­cos, dr. Cheddi Jagan, volt guayanai miniszterelnök és Szubaszinghe, a ceyloni dele­gáció vezetője tartott sajtóér­tekezletet. Fulbright szenátor: Az Egyesült Államok vonja vissza szárazföldi csapatait Dél-Vietnamból Washingtonból jelenti a Reuter. William­­Fulbright szenátor vasárnap kijelentet­te, hogy meggyorsítaná a viet­nami rendezést, ha az Egyesült Államok Vietnamból kivonná valamennyi szárazföldi harci alakulatát, és felbontaná a Thieu elnök kormányához fű­ződő szoros kapcsolatait. Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának elnöke té­vé­nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy nem az Egyesült Államoknak kell döntenie ar­ról, ki gyakorolja a hatalmat Vietnamban. Elmondotta, egyetért Clifford volt ameri­kai hadügyminiszternek azzal a véleményével, hogy az Egye­sült Államok már teljesítette kötelezettségét ak­kor, amikor a saigoni rezsimet elegendő katonai felszereléssel látta el. Averell Harriman, a párizsi megbeszéléseken részt vevő amerikai küldöttség volt veze­tője ugyancsak vasárnap el­hangzott nyilatkozatában a mostani saigoni rezsimet ki­sebbségi kormánynak minősí­tette, s hangsúlyozta, hogy a saigoni kormány kevés hala­dást ért el képviseleti alap­jának kiszélesítésében. A veterán diplomata bírál­ta Nixon elnök kormányát, azért mert a harcok arányai­nak csökkentését nem tette a párizsi megbeszélések első szá­mú napirendi pontjává. Saigoni hírügynökségi je­lentések szerint kivonták a harcokból és átszervezik azt az amerikai gyalogos zászlóal­jat, amelyet Nixon utasításai alapján elsőnek vonnak ki Dél-Vietnamból. A katonák azonban mérgesek — írta az AP —, mert csak papíron van szó ennek a bizonyos zászló­aljnak a kivonásáról, az oda beosztottak nagy részét más egységekbe irányítják és azok tovább szolgálnak Dél-Viet­nam­ban. A saigoni rezsim külügymi­nisztériuma hétfőn nyilatko­zatot adott ki, s ebben han­goztatja, hogy Dél-Vietnam­­ban bármilyen választást csak „a jelenlegi törvények és sza­bályok szigorú tiszteletben tartásával lehet lebonyolítani. E törvény és szabályok sze­rint kommunisták részvétele az ország politikai életében tilos”. Ez némileg ellentmond Thieu elnök két héttel ezelőtti sajtóértekezletén mondottak­nak, amelyek szerint „a tár­gyalóasztalnál mindent meg lehet oldani, ha a felek jó szándékról tesznek tanúbi­zonyságot”. „Az Egyesült Államok a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudta eltántorítani az észak-vietnami népet déli test­véreivel szemben vállalt szent kötelezettségének teljesítésé­től” — jelentette ki Giap tá­bornok, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság nemzetvé­delmi minisztere a vietnami néphadsereg légi és légvédel­mi alakulatának 2. kongresz­­szusán elmondott beszédében. A hónap elején elhangzott beszédet a Vietnami Távirati Iroda hétfőn hozta nyilvános­ságra. Mint a tábornok hangsú­lyozta, „a múlt év végéig vég­rehajtott amerikai légitáma­dások még inkább megacéloz­ták az észak-vietnami nép el­szántságát, hogy vállvetve küzd szeretett déli honfitár­saival". A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány megala­kulásának alkalmából a DNFF kontum-tartományi forradal­mi bizottsága június 18-án szabadon bocsátott három amerikai hadifoglyot. Bemutatkozott az Elysée-palotában az új francia kormány Schumann külügyminiszter első beszéde Lehel Miklós, az MTI pári­zsi tudósítója jelenti: Vasár­nap este, nem sokkal nyolc óra előtt, közzétették az új francia kormány névsorát. A névsor a következő: Miniszterelnök: Jacques Chaban- Delmas (UDR). Hadügyi államminiszter: Michel Debré (UDR). Kulturális ügyek államminiszte­­re: Edmond Michelet (UDR). Parlamenti ügyek államminiszte­­re: Roger Frey (UDR). Igazságügyminiszter: René Ple­ven (centrista). Külügyminiszter: Maurice Schu­mann (UDR). Belügyminiszter: Raymond Mar­­cellin (független köztársasági). Gazdasági és pénzügyminiszter: Valery Giscard d’Estaing (függet­len köztársasági) Közoktatásügyi miniszter: Oli­vier Guichard (UDR). A minisztertanács mellé delegált miniszterek: Területtervezési és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó miniszter: André Bettencourt (független köz­­társasági) A tengerentúli megyékkel és te-

Next