Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)
1969-06-25 / 145. szám
Á.VAÍ 80 fillérUtast Ntmwí A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szerda 1969. június 25 XXXV.év, 145. szám Peng a kasza Ez volt a címe az aratás megkezdését közlő újságcikknek: „Peng a kasza!” Beleolvasok: „Verejtékező kaszások és marokszedők hajnaltól estig ..Harminc év távlatából jó így visszapillantani, mert akkor sok mindent világosabban lát a szemlélődő a jövőt illetően is. Most is aratnak, de nem peng már a kasza, vagy csak nagyon kis területen kerül sor arra, hogy kaszások, marokszedők álljanak rendbe a tarlókon. A nagyüzemi gazdálkodás győzelmét hirdeti egy szűkszavú közlemény, amely szerint az idén 11 400 kombájn, 2000 rendvágógép, 2500 kévekötő-aratógép és 4300 bálázógép áll munkába. Eltűntek végérvényesen a „verejtékező kaszások és marokszedők” a napsütötte tarlókról, helyüket a gépek foglalták el, hogy gyorsabban és kevesebb verejtékkel takarítsák be a termést. Az idei aratás nemcsak a gépek nagy száma miatt bizonyítja a nagyüzemi, szocialista gazdálkodás fölényét. A várható eredmény is azt hirdeti, mindennél beszédesebben. Abban a régi világban, amikor még a kasza pengése jelezte az aratást, 6 ,8 mázsás termésátlagokat takarítottak be a magyar búzamezőkről Tavaly 14,5 mázsás volt, az országos átlag és a szakértők véleménye szerint az idén a kedvező időjárás, a gondosabb, szakszerűbb talajművelés következtében ennél is több kenyérgabonát takarítunk be. Talán 15 mázsánál is többet, ami azt jelenti, hogy megközelítjük a világszínvonalat. Gondok vannak máris a gabona elhelyezése körül, de ezek kellemes és nagyon pozitív gondok. Azt jelentik végeredményben, hogy feleannyi területen termelünk ugyanannyi gabonát, mint a régi világban. És feleannyi erőfeszítéssel, munkaráfordítással. Az új magyar falu életéhez hozzátartoznak az ilyen eredmények, amelyek nemcsak kenyérgabonában mutatkoznak meg, hanem más mezőgazdasági termékekben is. S amíg a kaszapengés helyett az aratócséplők és traktorok zúgását figyeljük, jó arra gondolni, hogy több lesz a takarmányunk is, jobb termést ígérnek a gyümölccsösök és zöldségféléből sem lesz hiányunk. S mivel nemcsak kenyéren él az ember — ahogy mondani szokás — bizakodással tekinthetünk az idei nyár elé, mert a jó időjárás, a korszerű agrotechnika, a jó gabonatermés mellett más területen is gazdag termést ígér a föld javaiból. Illés Sándor Az ember és a méreg Mikor az első növényvédő szereket, részben még a kísérletezés kiterjesztése, a kipróbálás szándékával átadtuk a mezőgazdaságnak, az ügy akkori gazdája igen részletesen, igen pontosan tájékoztatott az addigi megfigyelésekről és a várható eredményekről. Ez sok évvel ezelőtt történt, a gazdát a politika és nem a szakértelem vitte pozíciójába — ilyen közéleti tünetekkel abban az időben sűrűn találkoztunk — fél óra hosszat hallgattam türelmesen, s némi aggodalommal, mert a pontos és részletes magyarázatokból egyetlen biztos következtetést tudtam levonni: emberemnek sejtelme sincs róla, mit magyaráz, miről beszél. Aggodalmaimat csak az a közlése csökkentette, hogy megtudtam, a kísérleteket és ellenőrzésüket, a különböző vegyszerek hatásának tanulmányozását az agráregyetemek és az állam gazdaságaira bízták, ahol már megvolt a fegyelem, rendelkezésre álltak a kipróbálás, kísérletezés apróparcellás és nagyüzemi méretű keretei, a laboratóriumok és a vegyészek. A kísérletek megfigyelt eredményei alapján kezdték azután ajánlani a különböző vegyszereket a termelőszövetkezeteknek. Néhány tömegmérgezés figyelmeztetett, hogy a vegyszerek alkalmazásának ne csak káprázatos sikereire figyeljünk, hanem veszedelmeire is. Az eredmények káprázatosak voltak, a vegyszeres növényvédelemnek nem kevés része van az utóbbi évek termelési rekordjaiban. Azonban ha a szakemberek vitáit hallgatjuk, kiderül, hogy a vegyszerek alkalma-? zásának még mindig sok a kiszámíthatatlan tényezője. Az állami gondoskodás — érthető okokból — a közvetlen embervédelemben jelentkezik. Próbáljuk rászorítani a szövetkezeteket a mérgek szigorú elkülönítésére, a felhasználás előírásainak megtartására, képzett szakemberek alkalmazására. Az egészségügyi minisztérium most adott ki egy újabb rendeletet a mező- és erdőgazdaságban használatos mérgek forgalomba hozataláról és alkalmazásuk személyi feltételeit is előírta. Ez jelentős lépés, de néhány nagygazdaságunk már specialista mérnökökkel gondoskodik a vegyszerek biztonságos alkalmazásáról. Előírják a mérgek kezelését, szabályozzák alkalmazásukat, büntetik a gondatlanokat. A közvetlen embervédelem természetes és elsőrendű közösségi feladat, azonban csak egyik fele a sürgős tennivalóknak. Százféle vegyszert használunk a mezőgazdaságban, elterjedésük lépten-nyomon új kérdéseket vet fel. Hogy csak néhányat említsünk: miért pusztít bizonyos vegyszer különböző növényfajtákat és miért kímél másokat, nem hat-e egy év, öt év múlva a termények tápértékére, sértetlenül hagyják-e a vegyszerek a föld termőerejét. Mindezekre a kérdésekre, s még számtalan másra, tudósainknak, kutatóinknak sürgősen választ kell adniuk: felelni a kételyekre, felszámolni a tárgykör sok ismeretlenjét, hogy a méreg és az ember furcsa szövetkezése mielőbb teljesen biztonságos tényezője legyen mezőgazdaságunk fejlődésének. Dernei Kocsis László A béke-világtalálkozó felhívása Véget ért Berlinben 55 nemzetközi és 520 nemzeti szervezet képviselőinek értekezlete A külpolitikai helyzet A DEMOKRATIKUS BERLINBEN plenáris üléssel befejeződött a nagyszabású béke-világtalálkozó. Különböző nemzeti és nemzetközi szervezetek képviselői, neves személyiségek, békeharcosok több mint ezerkétszázan jöttek össze, hogy megtárgyalják a nemzetközi helyzet fontos kérdéseit, hitet tegyenek a világbéke megszilárdításának ügye mellett. Mintegy, visszhangként a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén elhangzottakra, a világtalálkozó részvevői szükségesnek nyilvánították valamennyi békeszerető és imperialistaellenes erő akcióegységét — céljuk, a földkerekség valamennyi népe számára biztos és békés lét, az emberi méltóság és a társadalmi haladás biztosítására. Az egyhangúlag elfogadott felhívás sorra veszi a nemzetközi élet minden jelentős tényezőjét, amely ma még akadályként áll e célok megvalósítása előtt; a béke legnagyobb jelenlegi gátjának, a vietnami kérdésnek pedig külön határozatot is szentel. Mind a záródokumentumok — melyeket lapunkban teljes terjedelemben közlünk —, mind a bizottsági munkákról szóló beszámolók arról tanúskodnak, a négynapos tanácskozás eredményesen zárult. A nyugat-európában továbbra is az új francia kormány megalakítása és természetesen az ebből következő francia külpolitika a lapok és kommentátorok fő témája. A keddi francia lapok a feltételezett változásokkal szemben a „folyamatosságot” helyezik előtérbe. A gaulleista Hution illúziónak minősít például minden olyan hiedelmet, amely az eddigi külpolitikai irányvonal alapvető meghatározottságának változására számít. De az „atlantistább” Aurore is úgy véli: „túl korán örültek az európai gondolat hívei”, és véleményét Schumann külügyminiszter hétfői nyilatkozatával támasztja alá. Kivétel nélkül minden kommentátor nagy jelentőséget tulajdonít Michel Debré új beosztásának, és annak a ténynek, hogy az ő irányítása alá kerül az eddig kizárólag elnöki hatáskör alatt működő nemzetvédelmi főtitkárság. A Combat, amely szintén nem vár gyökeres fordulatot, viszont valószínűnek, sőt kívánatosnak tartja, hogy változás következzék be az európai integrációt illető francia magatartásban és a Nagy-Britanniához fűződő viszonyban. A problémák súlyos volta és a francia érdekek érvényre juttatása miatt azonban hosszú játszmára” számít a kérdésben. Az angol hivatalos körök ellenben, amint ez Lord Chalfont legutóbbi nyilatkozatából kitűnik, reménykedve tekintenek az elkövetkező hetek és hónapok különböző tárgyalássorozatai elé: az új francia kormánytól azt várják, hogy a meglevő pénzügyi és mezőgazdasági természetű nehézségek ellenére megértő magatartást tanúsít majd az Európai Gazdasági Közösségbe való belépés kérdésében. Az ENSZ eseménye az elmúlt napon kétségtelenül a Biztonsági Tanács rhodesiai vitája volt. A magyar küldött, Csatorday Károly nagykövet felszólalásában támogatta az afrikai és ázsiai országok határozat-tervezetét, amely szigorúbb szankciókat követel a fajüldöző rendszer és szövetségesei ellen. Hazánk képviselője a Biztonsági Tanács tagjai közötti elvi egységet és a Smifh-rendszert támogató kompromisszumos magatartás felhagyását sürgette. Befejeződött a berlini béke-világtalálkozó Berlinből jelenti az AIT7. Kedden a Dynamo sportcsarnokban megtartott plenáris üléssel véget ért a négynapos berlini béke-világtalálkozó. Romes Csandra, aki a plenáris ülésen elnökölt, elmondotta, hogy a végleges adatok szerint a világtalálkozónak 101 országból érkezett 1201 részvevője volt — közöttük 55 nemzetközi és 320 nemzeti szervezet képviselői, valamint szervezeteken kívülálló személyiségek. A plenáris ülés egyhangúlag elfogadta a berlini béke-világtalálkozó felhívását, valamint Vietnamra vonatkozó határozatát. A felhívás A béke-világtalálkozó felhívása így szól: „Mi, a béke ügye mellett elkötelezett 55 nemzetközi és 320 nemzeti szervezet képviselői, valamint személyiségek, akik 101 országból jöttünk össze, 1969. június 21. és 24. között béke-világtalálkozón vettünk részt Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában. öt bizottságban — Vietnam: európai biztonság; Közel-Kelet; gyarmatosítás, újgyarmatosítás, nemzeti függetlenség; leszerelés — a világbéke megszilárdításának akaratától áthatottan tárgyaltuk meg a nemzetközi helyzet jelenlegi legfontosabb problémáit. Megállapítottuk, hogy álláspontjaink ezekben a kérdésekben messzemenően megegyeznek egymással. Üdvözöltük a szabad és demokratikus szellemben folytatott megbeszéléseket. Egységesek vagyunk annak a szükségességnek a felismerésében, hogy koordinálni és erősíteni kell valamennyi békeszerető és imperialistaellenes erő akcióit. Kinyilvánított célunk, hogy lehetővé tegyük a földkerekség valamennyi népe számára a biztos és békés létet, az emberi méltóságot és a társadalmi haladást, mind a saját mind pedig valamennyi más nép javára, az egyenjogúság, az önrendelkezés és a nemzeti szuverenitás alapján. Sok tennivalónk lesz még, amíg elérjük céljainkat. Tudatában vagyunk annak, hogy befolyásos erők léteznek, amelyek veszélyeztetik a békét. Az Egyesült Államok folytatja agresszióját Vietnamban. Izrael vonakodik kivonulni a megszállt területekről és nem teljesíti a Biztonsági Tanács határozatát. A palesztin nép nemzeti jogait nem tartják tiszteletben. Még nem számolták fel a gyarmatosítást, az újgyarmatosítást, a fasizmust, a neofasizmust és a fajüldözést. Megoldatlan az európai biztonság kérdése. Európa egymással szemben álló politikai és katonai csoportokraoszlik. A Német Szövetségi Köztársaságban gondot okozó arányokat öltött a militarizmus és a neonácizmus. Európa békéje megköveteli a területi realitások elismerését és kollektív biztonsági rendszer megteremtését, ami lehetővé tenné a tömbök egyidejű feloszlatását. Folytatódik a fegyverkezési verseny. Ez hatalmas eszközöket vesz igénybe, amelyeket pedig a népek életszínvonalának emelésére kellene fordítani. Meggyőződésünk, hogy a népek szerepe megnövekedett a háború és a béke kérdésének megoldásában. A béke védelmezőinek tömegakciói jelentős sikerekhez vezettek az imperializmus elleni küzdelemben. Ebből kiindulva, az a kívánságunk, hogy minden földrészen, területi és nemzeti síkon, sokszorozzuk meg a békéért, valamint a népek politikai és gazdasági függetlenségéért küzdő valamennyi erő egységesítésére irányuló kezdeményezéseket. Sürgető felhívással fordulunk valamennyi néphez, minden jóakaratú emberhez, hogy harcoljon az agresszió és az elnyomás mindenféle formája ellen. Egyesít bennünket meggyőződésünk, hogy a tartós béke megvalósulhat. Azért jöttünk össze, mert szükség van közös cselekvésre. Meggyőződtünk arról, hogy ez lehetséges. Az emberiség életének szentsége iránti humanista felelősségtudattól vezérelve, kinyilvánítjuk elhatározottságunkat az egységre”. A vietnami határozat: A vietnami határozat így hangzik: „Mi, a berlini béke-világtalálkozó 101 országból érkezett küldöttei, kijelentjük: a) Az Egyesült Államok kormánya folytatja agresszív politikáját. Dél-Vietnamban élezi a háborút, északon pedig továbbra is megsérti a VDK szuverenitását és biztonságát. Neokolonialista politikája megvalósítása érdekében támogatja a Thieu—Ky—Huang közigazgatási rendszerét, amely semmiféle vonatkozásban sem képviseli a dél-vietnami népet, és amely szembeszáll a vietnamiak alapvető nemzeti jogainak megfelelő mindennemű békés megoldással. Az amerikai kormány, e politikát folytatva, figyelmen kívül hagyja a vietnami nép hősi, győzelmes harcával való szolidaritásukat mind aktívabban bizonyító millióknak azt a követelését, hogy Vietnam szuverenitását és függetlenségét tiszteletben tartva fejezze be a háborút. b) Nagy horderejű esemény a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának megalakítása. E kormány a dél-vietnami nép nemzeti egységét és törvényes követeléseit fejezi ki. A kormány készségét nyilvánította, hogy megkezdje a tárgyalásokat más dél-vietnami politikai erőkkel, ideiglenes koalíciós kormány alakítása céljából. A kormány a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front átfogó tízpontos programjára támaszkodva lép fel a dél-vietnami kérdés rendezése érdekében. Ez a megoldás az 1964. évi genfi megállapodások határozatainak megfelelően biztosítja a vietnami nép jogát a függetlenségre, szuverenitásra, egységre és területi sérthetetlenségre. Megfelel a jelenlegi dél-vietnami realitásoknak és figyelembe veszi mind a háború befejezését állandóan követelő amerikai nép jogait,, mind pedig a békére törekvő világ kényszerítő nyomását. Ennek megfelelően az átfogó tízpontos javaslat valós kezdeményezés, amelynek lehetővé kellene tennie az előrehaladást a párizsi Vietnam-konferencián, hogy elérjék a háború befejezését, az indokínai, a kelet-ázsiai és a világbéke megerősítését. Mi, a világtalálkozó részvevői, felhívással fordulunk valamennyi kormányhoz, minden nemzeti és nemzetközi szervezethez, személyiségekhez, a világ összes népéhez, mindenkihez, aki béke, szabadság és igazságosság után vágyik, hogy támogassa nagyobb mértékben a vietnami nép küzdelmét és követelje mind következetesebben az amerikai kormány agressziós háborújának beszüntetését. Valamennyi országban szervezzenek nagy mozgalmat: — a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elismerésének követelésére; — az amerikai kormányra gyakorolandó erős nyomás érdekében, összekötve azt a vietnami agressziós háború azonnali beszüntetésének, az Egyesült Államok és az amerikai blokkhoz tartozó országok csapatai feltétel nélküli kivonásának,valamint a Thieu—Ky—Huang közigazgatás agressziós eszközként történő felhasználása megszűnte- tésének követelésére,továbbá azzal, hogy az amerikai kormány bízza a vietnami népre ügyeinek rendezését külföldi beavatkozás nélkül, és hagyja abba a VDK szuverenitása és biztonsága elleni támadásait; — a vietnami nép számos hatásos és állandó akció segítségével történő erkölcsi, politikai és anyagi támogatása érdekében, különösen 1969. július 20-a, az 1954. évi genfi megállapodások 15. évfordulója alkalmából.” A bizottságok jelentései A plenáris ülés meghallgatta a világtalálkozó öt főbizottságának és több albizottságának az ülés elé terjesztett jelentéseit. A bizottságok ezekben számoltak be a megvitatott kérdésekről, az egyhangúlag elfogadott álláspontokról, az értékesebb javaslatokról és az egyes kérdésekben megmutatkozott nézeteltérésekről. Az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó főbizottság jelentése visszatükrözi azt az egyöntetű álláspontot, hogy az Egyesült Államok imperialista politikája és növekvő együttműködése az NSZK agresszív köreivel, fokozta a háborús veszélyt Európában. A bizottság támogatásáról biztosította az európai biztonsági konferencia összehívására vonatkozó budapesti felhívást, valamint azt a javaslatot, hogy ez év októberére hívják össze az európai közéleti személyiségeknek az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferenciáját. A bizottság az európai biztonság fontos feltételei között kiemelte a jelenlegi európai határok, valamint a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Hangoztatta, hogy az NSZK- nak le kell mondania a Hallstein-doktrína alkalmazásáról. Rámutatott, hogy be kell tartani a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésnek, a függetlenségnek, az egyén-