Magyar Nemzet, 1969. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
1969-07-01 / 150. szám
- ■ Magyar Nemzet ES A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Újfajta gondolkodás Egy idő óta sokat beszélünk arról, hogy bizonyos kérdésekben meg kell tanulnunk új módon gondolkodni. A viszonyok változnak, a körülmények átalakulnak, a problémák másképpen vetődnek fel, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Természetes, hogy megoldásuk sem képzelhető el a régi úton. Ezúttal a mindennapok életéből vetek fel három ilyen kérdést. Különböző területről valók. Összeköti azonban őket az, hogy az annak idején meghatározott elvi alap mindháromnál helyes volt. A hozzájuk fűződő gyakorlati következtetéseket viszont ma már másképpen kell megfogalmaznunk. Kétségkívül helyes elgondolásból született meg a törekvés a szép, reprezentatív üzletek kialakítására. Budapesten és vidéken, városokban, sőt, községekben is egész sora nyílt a modernül berendezett, jól felszerelt, a legkülönbözőbb igényeket kielégítő ABC-áruházaknak és egyéb „kereskedelmi egységeknek”. Igen ám, de ezzel párhuzamosan gyors ütemben elsorvasztották azt a kis boltokból álló hálózatot, amely — elsősorban a mellékutcákban — az ellátás oroszlánrészéről gondoskodott. Hogy mi lett az eredmény, azt valamennyien tudjuk. A vásárlók oly nagyarányú tömörülése, amellyel a reprezentatív üzletek nem birkózhattak meg, tehát sorbaállás, emellett a legcsekélyebb árubeszerzés miatt is időt rabló távgyaloglás, idegesség, türelmetlenség, elégedetlenség. Mindez érthető — és milyen egyszerűen megoldható. Tudomásul kell vennünk, hogy a főútvonalak reprezentatív üzletei egyáltalában nem teszik feleslegessé a mellékutcák kis közértjeit, tejcsarnokait, rövidáruboltjait, szóval azokat a kis üzleteket, amelyekben mindaz kapható volt, amit a környék lakói kerestek és a szomszédban, kényelmesen, gyorsan meg is kaptak. Ezeknek a valamikor olyannyira kedvelt beszerzési forásoknak újbóli megnyitását joggal igényli a mindegyik körül kialakult és nyilván most is hamar kialakuló törzsközönség. Bizonyos mértékben rokon természetű a másik probléma is. Érthető és szükségszerű intézkedés volt az, hogy a sok emberrel dolgozó vendéglőket, kávéházakat az állami vagy a szövetkezeti vendéglátóvállalatok átvették, ezeknek üzemeltetése túllépte a magánvállalkozás politikailag és gazdaságilag indokolható határát. Az azonban már sokkal kevésbé bizonyult helyesnek, hogy ugyanilyen elbírálásban részesítették a csak néhány dolgozót foglalkoztató kis eszpresszókat, kávézókat, büféket. Azóta bebizonyosodott, amit a szakemberek nagy része előre látott: ezeknek a törpeboltoknak a nagyüzemekhez hasonló kezelése a bürokrácia hallatlanul nagyarányú megnöveléséhez, a költségek felduzzasztásához vezetett. Ahol azelőtt ellátta a munkát a család néhány tagja, oda beállítottak vezetőt, vezetőhelyettest, kávéfőzőt, „pultost”, nemegyszer még pénztárost is, takarítónőt, mosogatónőt. És ha az üzlet netalán nyolc óránál tovább tart nyitva, akkor mindezekből esetleg kettő-kettő kel. Ezeket a személyi kiadásokat semmiféle üzlet nem bírja el, de a gazdálkodás új rendjében az ilyen pazarlás nem is tartható fenn. A megoldás persze itt sem lehet az, aminek helytelenségéről a mellékutcák boltjaival kapcsolatban beszéltünk. Nem megszüntetni kell a kis presszókat, hanem jövedelmezőkké tenni. Úgy, hogy becsületes, kipróbált, régi szakemberekre bízzák ezeket, nem protekciósokra, hanem olyanokra, akik a szakmában évek hosszú során keresztül bebizonyították rátermettségüket, tisztességüket ők majd eldöntik, hány emberrel akarnak dolgozni, hogyan osztják meg a munkát miképpen szolgálják ki legjobban a lakosságot Már csak saját jól felfogott érdekükben is. Végül a harmadik ügy. Csak helyeselni lehetett azokat a törekvéseket, amelyekkel igyekeztek lefaragni a kisiparban jelentkező harácsolást. Politikai és munkaerőgazdálkodási érvek indokolták a munkavállalók számának korlátozását is. A gyakorlatban azonban még az annak idején hozott — és azóta többször enyhített — szigorú intézkedéseket is túllépték, jelentkezett tehát a ki nem elégített szolgáltatási-javítási igények egész sora. Az illetékesek fel is mérték a helyzetet, és több irányú, célravezetőnek bizonyult változtatásokat hoztak a kisipari munkát megnehezítő rendeleteken. Nem egy feleslegesnek, sőt, károsnak bizonyult korlátozás megszűnt tehát, aminek elsősorban a fogyasztó látta hasznát. Maradtak azonban még múltbeli csökevények, amelyeknek fenntartása semmivel sem indokolható, viszont a célnak a lakosság minél jobb ellátásának elérését nagymértékben hátráltatják. Csak egyet említek. Több előttem levő határozat bizonyítja, hogy egyes tanácsok azért utasítanak el iparjogosítvány kiadására vonatkozó kérelmeket, mert „a meglevő szövetkezetek és kisiparosok a jelentkező igények kielégítésére elegendők”. De akkor hol marad az egészséges verseny kialakulásának lehetősége? És ki az a személy, vagy hivatal, aki, vagy amely csalhatatlanul meg tudja állapítani, hogy a meglevő műhelyek elegendők? Hátha pontatlanok, vagy piszkosak, vagy rossz munkát végeznek? És kinek fáj az, ha újabb iparigazolványok kiadásával, a verseny kiéleződésével, munka nélkül maradnak a selejtet gyártók, de megtalálják számításukat az újonnan jelentkezők, amennyiben becsületes munka kerül ki kezük alól? Ezúttal csak ezt a pár kiragadott példát tettük szóvá a mindennapi életből. De ezek is bizonyítják: itt az ideje, hogy megszokjuk az újfajta gondolkodást. Kemény István A DVK forradalmi kormányának elnöke a kambodzsai államfővel tárgyal A Dél-jemeni Népi Köztársaság elismerte az NDI-t A külpolitikai helyzet DÉLKELET-ÁZSIA nemcsak a napi hírkrónikában foglal el fontos helyet, hanem Nixon amerikai elnök bejelentett távolkeleti utazása miatt is. Washingtonban — az MTI tudósítója szerint — az út a találgatások középpontjába került. Általában, az a vélemény alakult ki, hogy az amerikai elnök és Rogers külügyminiszter Washingtonban „Vietnam utáni” politikájáról tárgyal majd a délkelet-ázsiai országokban. A vietnami háború esetleges befejezése olyan irányban módosíthatja az Egyesült Államok távol-keleti politikai vonalvezetését, hogy a katonai jelenlét helyett a Fehér Ház fokozott gazdasági és politikai eszközökkel igyekszik fenntartani az amerikai befolyást. Nixon alighanem megvizsgálja egy amerikai befolyás alatt álló ázsiai kollektív biztonsági rendszer lehetőségét, annál is inkább, mert Washingtoni hivatalos körökben bizonyos nyugtalanságot keltett, hogy több ázsiai ország, így elsősorban India és Japán érdeklődést tanúsít egy olyan kollektív biztonsági rendszer iránt, amelynek nem lenne tagja az Egyesült Államok. Figyelemre méltó Matife indonéz külügyminiszter nyilatkozata, aki Djakartában arról beszélt, hogy az amerikaiak nem tájékoztatták Nixon jövő hónapban esedékes indonéziai látogatásáról, ennek ellenére — tette hozzá — ,,szívesen látjuk az amerikai elnököt, bármikor kíván ide látogatni”. A Nixon elnök utazásának szentelt nagy publicitás annak is tulajdonítható, hogy az Egyesült Államok elnöke ellátogat Romániába. Ez az út, melyről nyugati hírügynökségek és kommentátorok több találgatást röppentettek fel, egyebek között — az MTI tudósítója szerint — Washingtonban azt hogy Nixon és Ceausescu megbeszélésein szóba kerülnek a kínai—amerikai kapcsolatok is. A bejelentett látogatás annyiban érinti Bonnt, hogy Kiesinger kancellárnak immár harmadszor kell elhalasztania washingtoni látogatását — ezúttal Nixon bukaresti tárgyalásai miatt. Bár Bonn óvatosan nyilatkozott bizonyos mértékig sértőnek találta ezt. Kiesinger egyébként vasárnap Stuttgartban találkozott Klaus osztrák kancellárral, akivel elsősorban európai kérdéseket vitatott meg. Az NSZK belpolitikai életének eseménye, hogy ma iktatják hivatalába Gustav Heinemannt, az ország új, szociáldemokrata elnökét. Heinemann a Spiegel című folyóiratnak adott nyilatkozatában kijelentette: határozottan ellenzi az NSZK atomfelfegyverzését. A szociáldemokraták egyébként továbbra is a bonni kereszténydemokraták támadásainak pergőtüzében állnak, elsősorban Schulz nyugat-berlini kormányzó polgármester varsói útja után tett kijelentéseivel összefüggésben. Ezúttal Wehner szociáldemokrata politikus vette védelmébe a nyugat-berlini polgármestert az uniópártok támadásaival szemben. A Trybuna Ludu elsőoldalas jelentésében ismertette az ugyancsak szociáldemokrata Willy Brandt külügyminiszter bonni televíziónyilatkozatát, s a nyilatkozatból két megállapítást emelt ki. Brandt egyik kijelentése, amely Varsóban különös figyelmet keltett, annak szükségességét húzza alá, hogy a következő néhány hónapban ne szakadjon meg a két ország párbeszédének lehetősége, a másik megállapítás pedig leszögezi: a lengyel—nyugatnémet viszonyban néhány hét, vagy hónap alatt kézzelfogható eredmények nm várhatók. A Német Demokratikus Köztársaság külpolitikai tekintélyének további növekedését mutatja az az adeni bejelentés, mely szerint a Dél-jemeni Népi Köztársaság elismeri az NDK-t A DVK ideiglenes forradalmi kormányának miniszterelnöke Kambodzsában Phnom Penhből jelenti a Reuter. Hétfőn néhány napos hivatalos látogatásra, a kambodzsai fővárosba érkezett Huynh Tan Phat, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány miniszterelnöke. Norodom Szihanuk kambodzsai államfő hétfőn este díszvacsorán látta vendégül. Ben Het továbbra is ostromgyűrűben Válságos helyzetben az amerikai nagyvezérkar Az immáron 53 napja szoros ostromgyűrűbe zárt Ben Het-i amerikai tábor szakadatlan ágyúzásán kívül a délvietnami népi fegyveres erők tüzérsége az ország egész területén több jelentős támadást hajtott végre. Ezek sorából kiemelkedik, hogy a hazafiak három 122 milliméteres rakétát lőttek a Saigon közelében tanyázó dél-vietnami ejtőernyős hadosztály törzskarának főhadiszállására. Az amerikai nagyvezérkart változatlanul aggasztja Ben Het-i különleges alakulatainak sorsa. A válságos helyzet egyik jele, hogy — a bevett gyakorlattal szemben — az amerikaiak a veszélyes helyzetre hivatkozva, nem hajlandók repülőgépen újságírókat szállítani a központi fennsíkon elterülő táborba. Vasárnap a DNFF tüzérségétől föld alá kényszerített amerikaiak bunkerjeit megtekintette William Rosson tábornok, a DélVietnamban szolgálatot teljesítő amerikai fegyveres erők főparancsnok-helyettese és Ku Luan, a központi fennsíkon harcoló saigoni kormányalakulatok parancsnoka. A Ben Hez-i helyzetről a szomszédos Dak Tóból küldött tudósítást Michel Garin francia tudósító, akit kollégáival együtt nem engedtek a különleges tábor területére. A DNFF a tábor körül elterülő hegyi dzsungelekben kiépített álcázott tüzérségi ütegállásokból bombázza Ben Hét körzetét, s ezeket az ütegeket a szinte folyamatos amerikai légitámadások sem tudták elhallgattatni. Az adatok pedig félelmetesek: május 1-től június 29-ig az amerikai tüzérség és légierő a vietnami háború történetében eddig egyedülálló összpontosítással támadta a Ben Hetet körülfogó hegyvonulatot. Több mint 136 000 lövedék és 22 000 dom ba robbant az ostromlott tábor körül. Az ostromgyűrű azonban oly szoros, hogy az amerikaiak kedd óta csak levegőből tudják eljuttatni az utánpótlást a szorongatott védőknek. A jelzett napon jutott be utoljára gépkocsin szállított utánpótlás a táborba. A kockázatos útra vállakozó megerősített amerikai gépkocsikaravánok sorra-rendre a hazafiak csapdájába estek. Az amerikaiak „öngyilkossági szakasznak” nevezték el a Ben Het-i táborba vezető út kiégett géproncsoktól feketéllő utolsó 600 méterét. Közel-Kelet• Az EAK kormányszóvivőjének cáfolata izraeli rohamosztagok támadásáról A Palesztinai Nemzeti Felszabadítási Front hétfőn Ammanban kiadott közleményében jelentette be, hogy a Tel - Avivban vasárnap éjjel bekövetkezett robbanást az El-Fatah harcosai szervezték meg. Az eredetileg június 9-re tervezett robbantást három ízben is elhalasztották. Vasárnap este azután Tel Aviv egyik központi útvonalán körülbelül 120 kilogramm robbanóanyagot helyeztek egy parkírozó gépkocsiba. A robbanás több embert megsebesített és megrongálta a környező épületeket, valamint a közelben parkírozó gépkocsikat Az izraeli rendőrség nagyszabású hajtóvadászatot kezdett az akció végrehajtóinak kézrekerítésére. A rendőrség egy szóvivője bejelentette, hogy eddig csaknem 30 személyt tartóztattak le, a Tel Aviv— Jaffa térségben. .Tel Aviv-i hivatalos közlemény szerint az izraeli hadsereg rohamosztagai az 1967. évi háború óta a legmélyebben hatoltak be az Egyesült Arab Köztársaság területére vasárnap esti rajtaütésük során. A kommandó 140 km-re közelítette meg Kairót és az egyiptomi fővárostól délre, a Nílustól nyugatra súlyosan megrongálták az Asszuán—Kairó magasfeszültségű vezetéket. A közlemény szerint a támadók veszteség nélkül visszatértek támaszpontjukra. Mohamed Hasszán El-Zajjat, az egyiptomi kormány szóvivője hétfőn délelőtt cáfolta azokat az izraeli állításokat, amelyek szerint vasárnap este izraeli rohamosztagok, mélyen behatolva az EAK területére, megrongáltak egy magasfeszültségű villamosvezetéket. A szóvivő kijelentette, hogy felvette a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal és szakértőkkel, akik valamennyien közölték, hogy nem észleltek sehol kimaradást a villamosáram-szolgáltatásban, vagy az elektromos vezetékek munkájában. Kairóban sem szűnt meg egy pillanatra sem az áramszolgáltatás. Dél-Jemen elismerte az NDK-t Adenből jelenti az AP és a Reuter: Ali Szalem El Reid külügyminiszter Adenben hétfőn sajtóértekezleten jelentette be: a Dél-jemeni Népi Köztár- saság úgy döntött, hogy elis-meri a Német Demokratikus Köztársaságot. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a döntéssel kifejezésre akarják juttatni a Nemzeti Felszabadítási Front forradalmi politikáját és elismerésüket az NDK-nak az arab országok iránt tanúsított baráti álláspontjáért. Nem hivatalos athéni jelentés Lemondott a görög államtanács valamennyi tagja Athénból jelenti az AP. A görög államtanács bírái tovább dacolnak a katonai rezsim alkotmányellenes intézkedéseivel. Hétfőn az ország legmagasabb közjogi fórumának újabb nyolc tisztségviselője nyújtotta be lemondását tiltakozásul Sztasszinopulosznak, az államtanács elnökének törvénytelen eltávolítása miatt. A jogtudós és volt miniszter változatlanul nem hajlandó elismerni elmozdításának jogosságát, s a reá gyakorolt erkölcsi és fizikai nyomás ellenére sem tudták kicsikarni lemondását szentesítő aláírását. Az államtanács elnökét az alkotmány értelmében élethosszig tartó időtartamra választják meg, Sztasszinopuloszt azonban hivatali funkcióinak gyakorlása közben alkotmányellenesen akarják meneszteni. Az AP jelentése szerint meg nem erősített hírek terjedtek el arról, hogy a 24 tagú államtanács valamennyi tisztségviselője szolidaritásból benyújtotta lemondását. Egyikük táviratban szólította fel V Thant ENSZ-főtitkárt, hogy járjon közbe, s szavatolja Sztasszinopulosz személyi biztonságát. Erre annál inkább szükség van, mivel hétfő reggel megbízható jelentések arra utalnak, hogy az államtanács alkotmányszerinti elnökét házi őrizetben tartják, telefonvonalát elvágták, s az újságírók hiába próbáltak érintkezésbe lépni vele. Washington új taktikája Ázsiában Fokozott politikai és gazdasági támogatás a katonai jelenlét helyét Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti. Amerikai kormánytisztviselők véleménye szerint Nixon elnök soron következő utazásán az ázsiai országok az elsődleges fontosságúak. Nixon a jelek szerint arra törekszik majd, hogy megvizsgálja, hogyan alakulhat az Egyesült Államok politikája a Csendes-óceán térségében a vietnami háború után, illetve a háború újabb szakaszában, az amerikai csapatok fokozatos kivonása esetén. Az új kormányzat elvben arra, törekszik, hogy a látványos katonai jelenlét helyett más eszközökkel biztosítsa a