Magyar Nemzet, 1969. július (25. évfolyam, 150-176. szám)
1969-07-01 / 150. szám
4 A mai csehszlovák képzőművészet kiállítása a Műcsarnokban önarckép ez a kiállítás — a mai csehszlovák művészet portréja néz ránk róla. Vonásai persze elnagyoltak, a kisebb „ráncok” — a kevésbé fontos részletek, természetesen — hiányoznak belőle. A színkép azonban, amely benne megjelenik — legalábbis nagyjából — teljes és minden bizonnyal hiteles. Igaz ugyan, az egyes tendenciákra, törekvésekre és stílusokra — a Cesehszlovák Kultúra, illetve a budapesti Csehszlovák Klub alapos munkával megrendezett tárlatai alapján — esetleg tudnánk más példákat, a körképből ezúttal kihagyott életműveket is idézni, de ennek megítélése nem lehet a mi feladatunk. Helyesebben járunk el, ha elfogulatlanul szemlélve a mai csehszlovák művészet bemutatkozását, rábízzuk magunkat rendezőinek — miden bizonnyal helyes — ítélőképességére, s az általuk, magukról kialakított képet belülről, saját gondolatkörébe helyezkedve kíséreljük meg fölmérni és értékelni. Az áttekintést a festészettel kell kezdenünk, mert ez a műfaj vonultatja fel a legnagyobb erőket, s tükrözi — a tárlat tanulsága szerint — a legprecízebben a csehszlovák művészet útját és eredményeit. Csehszlovákia modern festészetének története bizonyos mértékig hasonló a mienkhez. Modern törekvései a századforduló táján jutottak először szóhoz a Nyolcak (ismét érdekes hasonlóság!) és a Képzőművészek csoportja révén. Nyelvüket ekkor az expreszszionizmus, majd — a világháború után megszületett önálló csehszlovák állam koráig nyúló hatással — a kubizmus alakította, befolyásolta. Később, a fasizmus előretörésével párhuzamosan, a történelmi események előképeként, majd tükrözőjeként a szürrealizmus jutott szóhoz, elsősorban J. Capek, E. Filia, J. Lauda és K. Dvorák politikai töltéssel vibrálóművészete révén. A felszabadulás élménye, majd a szocialista művészet normáinak tisztázása új lendületet adott a csehszlovák képzőművészetnek, kialakítva mai arcát, az értőn továbbfejlesztett hagyományok és a merész újítások egymást támogatva nyújtanak eszközöket a mesterek számára, az új tartalmak, mai gondolatok kifejezéséhez. A szürrealizmus vívmányait és hagyományait elsősorban Josef Jira és Jim John idézi fel festményeinek formanyelvén. Képeik tartalmi tendenciái már természetesen nem olyan zaklatottak, mint a világháború előtt élt első szürreálisa nemzedéké — hiszen műveik más kort tükröznek —; náluk már a líra, a világ felfedezésének öröme váltja fel a drámák szaggatott hangjait. Jíra szimbólumokban beszélő, lágy foltokkal komponált festményei a táj és az idő élményeit mutatják fel (őszi táj, Húsvét, ősi szimbólum), Jiri John pedig a természet metafizikusan kiemelt tárgyait állítja elénk (Kristályok, Csepp, Ásványok). Franttisek Kupka orfizmusnak nevezett, zenei harmóniákkal rokon ritmusú stílusát Milán Laluha folytatja félfigurális, égő, tiszta színekkel épített dinamikus művein (Piros táj, Kompozíció, Éjszaka). Az „absztrakt” stílusok művelői közül Bohdan Kopecky a realitásból, a külszíni fejtések sebeivel szabdalt bányavidék arcából meríti kompozícióinak ritmusát (Külszíni fejtés, Táj a külszíni fejtésnél, A forma eszmélése), Mikulás Medek pedig a szimbólumok erejével fogalmazza mondanivalóit (Alvó nő, Januári sápadtság). A csehszlovák szobrászok a festőknél sokkal kevésbé támaszkodnak hazai művészetük hagyományaira, s köréből — mint Vladimír Preclik plasztikái, a Nagy ékszerdoboz, az Orchestrion II., és a Provencei városok mutatják — leginkább a népi fafaragó művészet dús felületekkel operáló alkotásait építették be formavilágukba. A képzőművészet nemzetközi áramaihoz kapcsolódó szobrászok közül Josef Jankovic látszik a legérettebb, legtudatosabb művésznek. Ő a Pop-art közvetlen nyelvét választotta súlyos etikai tartalmú mondanivalóinak kifejtésére. Munkái közül a Tanúság című sorozat egy darabját mutatja be a kiállításon (de hogy szobrászata milyen drámai hatású monumentalitásra képes, még pontosabban lemérhetjük Besztercebányán felállított új mártíremlékművén, amelyet itt, Budapesten a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műhelyében öntöttek bronzba). A grafikusok lapjain elsősorban a technikák és a formálás biztonsága tűnik fel: Albin Brunovsky litográfiáin a végletekig finomított motívumok áradása; Marie Filippová rézkarcain a japán művészet finomságára emlékeztető lágy lendülettel hullámzó vonalak és formák szépsége; Jiri Hadlac fametszetein a kompozíció ereje; Kucerová lapjain pedig a perforációs technika biztos kezű alkalmazása. Horváth György EMRE MINDEN ESTE FÉL 11-KOR (SZÜNNAP NINCS) ÚJ MŰSOR MI EBBŐL A TANULSÁG? 2 RÉSZES VARIETÉ SHOW FELLÉPNEK: ERDŐDY KÁLMÁN BUSS GYULA TÁTRAI MARIANN TARKÁNYI TAMARA RÓZSAHEGYI MARIKA Bánhidi táncduett * 2 Bárányos * Zsiga majom Bocskay Gyula * Czeglédi Lászlóné Eszéky Csilla Debreczy nővérek Konferál: KORNAI MARIANN Zene: KRUZA QUINTETT bolgár cigaretta napok Minden szerdán a belépőjegyhez egy csomag Plovdiv cigarettát ajándékozunk. — A műsor szünetében: ajándéksorsolás : ASZTALFOGLALÁS: SERVICE: V., KÍGYÓ UTCA 4—6 Telefon: 38—91—38 JSHW.v ifi • Ma^ar Nemzet - Kedd, 1963. július 1. A RÁDIÓ mellett Í~Z r~n A Nevető Klasz-I Karnyóneszikusok sorozatában Csokonai Vitéz Mihály vígjátékénak rádióváltozatát mutatta be a Rádiószínház. Csokonai vaskos, gyakran elképesztően modern vegyítésű „tragikus bohózatát” aligha kell bővebben jellemezni: az élete reménytelenségében fulladozó Csokonai legkirobbanóbb kedvű teljesítménye ez, egyik mindmáig kevéssé gyümölcsöztetett darabja színiirodalmunknak. Kétségtelen elismerést érdemel, hogy a Rádiószínház műsorára tűzte, a legnépesebb színházi közönség elé bocsátva, ezt a kis remekművet. Mégsem tudtam örülni ennek az előadásnak, mert koncentráltan képviselt egy játékstílust, mely kizárólag régi magyar vígjátékok megszólaltatására él és virul mindmáig. Ez a stílus titkos életet él valahol színészeink és rendezőink tudatalattijában, semmilyen más alkalommal nem bukkan elő — de bármely régi magyar vígjáték hívószavára egyszerre a legkitűnőbb és legjobb ízlésű színészekről is kiderül, hogy a spirituszban őrzött, semmiféle muzeális értékkel nem bíró játékelemek az ő kelléktárukból sem hiányoznak. Ennek a stílusnak az aranyszabályai a következők: minél rikítóbb színekkel való karakterábrázolás (ami egyértelműen tudatja a közönséggel, hogy az író vérszegény figurája csak az erőteljes színészi vérátömlesztéstől vált életképessé), az eredeti komikum megfejelése sok vastagon adagolt privátkomikummal (ami szintén a lesajnált írói anyag feldúsítására hivatott), és a sipító-nyávogó-vinnyogó, de föltétlenül és elsősorban természetellenes hanghordozás (ami végképp megakadályozza a hallgatót, hogy a régi szövegből kihallja a mai felhangokat). Fel sem sorolom a sok kitűnő művész nevét, akik színművészetünk rossz feltételes reflexeire hallgattak csupán e tarka-barka, agyonrikácsolt Csokonai-bohózat megszólaltatásakor.Két riportműsor, fiatalokról Az egyik Molnár Tamás Gyermekszerelem című összeállítása. Modorosság és affektáció nélkül helyezte egymás mellé kamaszfiatalok vallomásait a párkeresés lassan, szemérmesen bontakozó eseményeiről. Megrendítő volt ezeknek a szövegeknek a tiszta egyszerűsége, mint egy vers, mely az ember legősibb, legmélyebb rétegeinek mozgását fogalmazza meg. Külön elismerésre méltó a riporter finom lélektani érzéke, tapintata, ahogy a gyerekek megnyilatkozásait előcsalogatta, és a mértéktartás, hogy minden különösebb körítés nélkül nyújtotta át ezeket a vallomásokat. Nagyon nem tetszett viszont az Ifjúsági Rádió „Budapestet szépnek találtam” című dokumentumműsora. Szereplők: négy kisiklott életű falusi fiatal, akik Budapestre jöttek szerencsét próbálni. Ez az öszszeállítás tipikus példája volt annak, mennyire nem lehet egy divatos műsorforma sablonjaival meggyőző, hiteles műsort készíteni. Sok kitűnő dokumentumműsort hallottam az utóbbi években, melyeket formálisan ugyanilyen nyomozó módszerrel készítettek. Adva van egy riportalany, akivel valami történik: múltját és jelenét kibogozva a riporter sorra felkeresi életének színhelyeit, a szülői házat, munkahelyet stb. és a kialakult képből (de drámai képből!) levonja a konzekvenciákat. Itt ugyanezzel a módszerrel találkozhattunk, csak éppen a nyomozó szenvedélyt, a riporteri ökonómiát hiányoltuk, a megannyi kellőképpen meg nem vágott magnószalag, töméntelen közhely, százszor hallott aranyigazság közepette. Görgey Gábor NAPLÓ 1 Július: A leningrádi Ermitázs francia mesterműveiből nyílik meg kiállítás július 5-én a Szépművészeti Múzeumban. Megnyitó beszédet mond dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes. A III. Budapesti Bartók Szemináriumot július 22-e és augusztus 6-a között rendezik meg a Zeneakadémián. Több mint ötven külföldi részvevőre számítanak. A hegedűtanszak vezetésére ez idén is vállalkozott a Belgiumban élő kiváló művész, Gertler Endre. A zongorakurzus tanárai: Kadosa Pál, Sólymos Péter és Zempléni Kornél. A vonósnégyes tanfolyamot Tátrai Vilmos vezeti. Az Oak Park River Forest nevű amerikai zenekar, John S. Driggs vezényletével, hangversenyt ad szerdán este 8-kor a Halászbástyán. A műsorban Brahms Akadémiai ünnepi nyitánya, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye, Bach III. (D- dúr) Szvitje és Respighi: Róma fenyői című szimfonikus költeménye szerepel. Közreműködik Dávid Hildner hegedűművész. t£ A Csárdáskirálynőt mutatja be Triesztben augusztus végén a Fővárosi Operettszínház társulata. A Nemzeti Színház együttese ősz elején Jugoszláviába, az Állami Bábszínház Csehszlovákiába, a békéscsabai Jókai Színház társulata Aradra utazik. Októberben Budapestre látogat a szófiai Szatíra Színház, majd a Szófiai Központi Bábszínház társulata mutatkozik be a magyar közönségnek. Most tárgyalnak a Vígszínház és a pozsonyi Drámai Színház őszi vendégjáték cseréjéről. A közeljövőben valószínűleg a prágai Fekete Színház is előadásokat tart Budapesten. Viktória Jagling szovjet művésznek ítélték az első díjat a firenzei nemzetközi hegedűversenyen. A művész a 2400 dolláros díjjal arra is jogot nyert, hogy az 1969—70. évi idényben fellépjen a firenzei szimfonikus zenekarban. Kisfaludi Stróbl Zsigmond köszöntése Legnépszerűbb mesterünk, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, ma tölti be 85. életévét. Tevékenysége, életműve itthon és határainkon túl közismert, számontartott, érdekes egyéniségét, munkásságát megbecsülés övezi. Részvétele a közügyekben éppúgy hozzátartozik életéhez, mint mindennapi műtermi munkája. Furceva asszony meghívására néhány napja orvosnő unokája kíséretében Moszkvába utazott. Örömmel tett eleget a meghívásnak; sok barátja, tisztelője várja a Szovjetunióban. S várják a Puskin Múzeumban levő szobrai, meg a köztéren álló íjász és a Petőfi. Moszkvai programjáról érdeklődve elhárította a kérdést. Nincs tudomása róla, mit készítettek elő vendéglátói. Csak egyet tud. — Sok-sok éven át, ha csak lehettem, felkerestem a zseniális Vera Muhinát, aki szobrásznak éppoly nagy volt, mint embernek. Egy napon születtünk, ő nálam öt évvel később. Első utam az ő sírjához fog vezetni. -1937- ben a párizsi világkiállításon láttam a szovjet pavilon oromzatára helyezett kétalakos kompozícióját, ezt a lendületes, kifejező, realista alkotást. Az egész világ derült akkor a francia szellem csinyjén, amiért a szovjet és a német pavilon helyét úgy jelölték ki, hogy farkasszemet nézzenek egymással. Muhina asszony ragyogó munkája éppúgy lehengerelte akkor vizaviját, mint később a fasizmust a Vörös Hadsereg. — Számomra, aki fölött lassan eljár az idő, felemelő Vera Muhinára még gondolni emlékezni is. Mert „nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár ...” Mi őszinte szívvel kívánjuk, hogy nagyrabecsült mesterünk minél tovább költse dús élte kincseit a művészeteket szerető milliókra! .. . . (a. m.) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állam) Operafula: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operaszakos hallgatóinak vizsgaelőadása (71 ) Ligeti óriás Sátorcirkusz: Moszkvai Jégcirkusz (8). Vendég a Bohéméletben és a Lammermooriban GIACOMO ARAGALL az operaszezon utolsó hetében a Lammermoori Lucia Edgárját és a Bohémélet Rodolphe-ját énekelte az Erkel Színházban. Szemmel láthatólag nem jó diszpozícióban, megviselt hangállapotban, betegen vállalkozott fellépéseire — talán kevesebbet kockáztatott volna, ha ezúttal lemondja, s későbbi alkalomra halasztja szerepléseit. A magas hangok fénytelen, érdes színén, megerőltetettségén, az intonálás Aragall-nál szokatlan bizonytalanságán észrevehető volt a különbség a fiatal spanyol tenorista eddigi — oly könnyed és fölényes — teljesítményeivel szemben. Mindennek ellenére, a képességek kiválóságát, a tehetség elsőrendűségét most sem fedte el a pillanatnyi halványabb forma. Minden énekesnek adódhatnak válságos órái, amikor nem tökéletesen ura a torkában levő, olyannyira érzékeny emberi „hangszernek”; minden énekes hírnevét, presztízsét viszi vásárra, mikor esténként színpadra vagy pódiumra lép. A diszpozíció ingadozásait azonban nem lehet az alapadottságok megítélésével összetéveszteni. A művész rangján, kvalitásain múlik, hogyan állja meg a helyét éppen ilyenkor: mit tud cserébe adni a halványabb hangdiszpozícióért, mennyit tud megmutatni kultúrájából, mesterségbeli tudásából, fegyelmezettségéből, mennyit tud átmenteni a produkcióba alapvető képességeiből. Aragali ezúttal nemcsak művészi önfegyelemből, a helytállás becsületéből vizsgázott elismerésre méltóan; a Bohéméletben, a Lammerowen Luciában az indiszpozíció tehertétele mellett is érvényre tudta juttatni képességeinek kitűnőségét, folyékony dallamkészségét, frázisainak eleganciáját, remek muzikalitását — sőt, fiatalos, férfias lírai tenorjának olvadó szépségét is. Sikere ilyen körülmények között is, úgy láttuk, spontán és megérdemelt siker volt, nem pusztán a rokonszenv vagy együttérzés megnyilvánulása. Méltán: Aragali kitűnő művész és kitűnő énekes — reméljük az is marad. Visszavárjuk. Aki különben kiváló produkció élvezetéért váltott jegyet az Erkel Színházba, a Lammermoori Lucia előadásán Agay Karola Lucia alakításának is jogos örömmel tapsolhatott. Ugrásszerű fejlődés vezet Agay Karola Luciájának ehhez az „olasz verziójához”, a közeli múlthoz képest is — sok tekintetben az alakítás revízióját, újraértékelését jelenti; technikai erények mellett a stílus finomodását, a kifejezés gazdagodását; s ebben nyilván a külföldi fellépés művészi felelőssége is szerepet játszhatott. Gazdagodni látszik Lukács Ervin karmesteri tolmácsolása is, színességben, a hangzás igényességében, stílushű megfogalmazásban. A Bohéméletben meg éppenséggel az előadás egyik gyújtópontja volt a karmesteri produkció. Ferencsik János arról győzött meg mindnyájunkat, hogyan tud szinte újjávarázsolni, frissítő injekcióval megélénkíteni egy sok-sokéves előadást a jelentékeny egyéniség megjelenése a karmesteri emelvényen; mennyi fényt, szép hangzást és lendületet, mennyi drámai jelentőséget és zenei hangsúlyt tud felszínre hozni egy repertoárelőadás pillanatnyi adottságai között is. Házy Erzsébet, Vámos Ágnes, Bende Zsolt, Várhelyi Endre, a remek hangulatban éneklő és játszó Melis György adta a vendégművész mellett a Bohémélet együttesét. Kovács János GIACOMO ARAGALL (Rózsahegyi György rajza) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A ROZMARING TSZ hazai és külföldi kiállításokon díjakat nyert virágai közkedveltek. Termelőszövetkezetünket és termékeinket ezért emblémával kívánjuk ellátni. A ROZMARING ING. ÉS KERTÉSZETI TSZ Budapest, XII., Zugligeti út 58. PÁLYÁZATOT HIRDET EMBLÉMA TERVEZÉSÉRE A ROZMARING feliratú embléma rajza olyan legyen, amely könnyen megmarad az emlékezetben és kifejezi, hogy a szövetkezet virágtermesztéssel foglalkozik. A pályamű megvásárlását is magában foglaló I. díj 5000.— Ft II. díj 3000.— Ft II. díj 2000.— Ft A jeligés pályázathoz mellékelni kell — jeligével ellátott — lezárt borítékban a pályázó nevét és címét. A pályázatokat postán Rozmaring Tsz. Bp. XII., Zugligeti út 58. címre kell küldeni, vagy alábbi boltjaink átvételi elismervény ellenében átveszik: II. ker., Mártírok útja 38/a. V. ker. Veres Pálné utca 10. VIII. ker., József körút 16. XII. ker., Ugocsa u. Böszörményi út sarok. A PÁLYÁZATOK BEÉRKEZÉSÉNEK HATÁRIDEJE: 1969. JÚLIUS 31. A legjobb pályamunkákat a Veres Pálné utcai virágüzletünkben kiállítjuk 1969. AUGUSZTUS 16-TÓL 20-IG Csak a díjazott, munkák borítékjait bontjuk fel, így a nem díjazott pályázatokat nem tudjuk visszaküldeni. Ezek a kiállítás után a Veres Pálné utcai üzletünkben átvehetők ROZMARING MG. ÉS KERTÉSZETI TSZ. Budapest, XII., Zugligeti út 58. Telefon: 164—078, 364—985, 164—225, 365—306