Magyar Nemzet, 1969. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

1969-07-13 / 161. szám

rnap, 1969. Július .......Magyar Nemzet - Miért drága még mindig a zöldség és a gyü­möls? „Zöldségből, gyümölcsfélék­ből és szőlőből is kedvezőek a terméskilátások. Nehézséget okozott azonban a korai zöld­ség- és egyes gyümölcsfélék késése. Főként emiatt az év első felében a termékek fo­gyasztói ára meghaladta a múlt év azonos időszakában kialakult árakat. A jobb ter­méskilátások eredményeként ezekből a termékekből is nö­vekedett a piaci felhozatal és csökkentek a fogyasztói árak.. A fenti megállapításokat dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter parlamenti beszédéből idéztük. De ha a háziasszonyok véle­ményére vagyunk kíváncsiak, akik mindennap végigjárják a piaci standokat, akkor így fo­galmazhatnánk meg a kérdést: „Miért drága még mindig a zöldség és gyümölcs?” A budapesti fogyasztók ne­vében ezt a kérdést tettük fel dr. Molnár Frigyesnek, a SZÖVOSZ elnökének is. — Azt hiszem a kérdést nem így kell feltenni és a problémát, gondot más oldal­ról kell megközelíteni — vá­laszolta. — Néhány dolgot mindenképpen tisztázni kell ezen a téren. A gondok — Kezdjük talán az időjá­rással. Néhány nehéz hetünk volt, minden késett, az álta­lunk megrendelt 600 vagon burgonyából is csak 470 va­gon érkezett meg, ami fokoz­ta az ellátási gondokat. Az időjárás közben kedvezőre fordult, növekedett a felho­zatal, de gondok azért ma­radtak bőven. A gondok között több olyan is van, amely a fejlődés vele­járója. Ismeretes, milyen nagy átalakuláson ment keresztül mezőgazdaságunk. Nagyüze­meink megszilárdultak, sok szőlőt, gyümölcsöst telepítet­tek, nagy zöldségkertészetek alakultak ki, a járulékos beru­házások azonban elmaradtak, megkéstek. Kevés a raktár, a feldolgozó, a hűtőház, nincs megoldva a szállítás és so­rolni lehetne tovább. Bár az idei esztendőben a hűtőtér megduplázódik, de még így is csak a fele lesz annak, ameny­­nyire szükségünk lenne.­­ Minden nehézség ellenére is megállapíthatjuk, hogy Bu­dapest zöldséggel és gyü­mölccsel való ellátása normá­lis. A paprika és paradicsom még késik, ebből import út­ján elégítettük ki úgy ahogy a keresletet. Más áruféleségből bőven van a piacon és az árak is alacsonyabbak, mint tavaly ilyenkor. A ZÖLDÉRT töre­kedett megfelelő fogyasztói ár kialakítására. Számításba kell azonban venni az árkalkulá­ciónál azt is, hogy a termelési költségek növekedtek. Az esős időjárás következté­ben többször kellett perme­tezni, nehezebb volt a szál­lítás, hogy a szedésről ne is beszéljünk, mert előfordult sok helyen, hogy egy kiló meggyet 2 forintért szedtek le a fáról. Hivatalos árlista tavaly és az idén Érdemes összehasonlítani a tavalyi és az idei árakat. A Budapesti Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Szövetkezeti Válla­lat két fogyasztói árjegyzése van előttünk. Az egyik 1968. július 10-i, a másik 1969. jú­lius 10-i. Íme: Nyári burgonya 3,60 (záró­jelben a tavalyi ár: 3,60), lengyel rózsaburgonya 2,80 (3), főzőhagyma 3,60 (3,40), fok­hagyma 4 (4,50), fejeskáposz­ta 2 (3,80), vöröskáposzta 3,60 (5,60) , kelkáposzta 2,80 (4,20), zöldbab 3,80 (9,60), Juliskabab 6,80 (14,80), paradicsom 18 (5,60) , uborka 3,80 (5,60), főző­tök 1,40 (1,60), karalábé 2,50 (2,20), sárgarépa csomója 1,20 (1,40), gyökér csomója 1,60 (2,80), kapor csomója 50 fillér (60 fillér), paprika kg 26 (24), nyári alma 6,40 (6,80), sárga­dinnye 8,80 (7,60), őszibarack M (10,60). Az összehasonlításból vilá­gosan kitűnik, hogy csak a paradicsom ára volt tavaly lényegesen olcsóbb, a többi zöldség- és gyümölcsféle ára vagy azonos, vagy valamivel magasabb volt, mint az idén július 10-én, a hivatalos lista szerint. S még néhány adat ehhez: 1969. január 1-én 7000 vagon­nal kevesebb tárolt készlettel rendelkezett a szövetkezeti kereskedelem, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Az idén az első félévben ösz­­szesen 10 ezer vagon burgo­nyát, zöldséget és gyümöl­csöt vásároltak fel, tavaly 2800 vagonnal többet. A bu­dapesti felhozatal tavaly az első félévben 2230, az idei 270® vagon volt És a valódi árak! Természetesen ezek voltak a hivatalos árak. De a házi­asszonyok kosarába nem min­dig ilyen áron kerül az áru. Szétnéztünk pénteken a Di­mitrov téri nagycsarnokban. Íme: a mindszenti Tiszavirág Tsz és a barcsi Vörös Csillag Tsz közös standján, ahová ak­kor érkezett meg a 40 mázsa paradicsom és a 10 mázsa ce­­cei paprika, a paradicsom ára 17 forint, a paprika kilója 26 forint, a krumpli 3,60, a karfiol 4 forint, a körte 5, az alma 6,40 forint Mellette, egy maszek kiske­reskedő a hegyes paprika da­rabját 1 forintért, a húsos paprika kilóját 25 forintért méri, a Zöldért ugyanakkor 26 forintért árusítja a papri­kát A Juliskabab 8 forint, a borsó 8,80, a borízű alma 9,60 forint a maszek csarnoki ke­reskedőnél, a paradicsom 20 forint. A Váci utca 70. szám alatti kiskereskedőnél a para­dicsom 24 forint, a paprika 28 forint, a meggy­i 20 forint 80 fillér, a zöldborsó 5,20, a sárgarépa csomója 2 forint 40 fillér, a zöldbab 2 forint 60 fillér. Ezek az árak mutatják a va­lós helyzetet, s hiába a kimu­tatás, az összehasonlítás, mégis csak azt kell megállapíta­niuk a háziasszonyoknak, hogy még mindig magas a zöldség és a gyümölcs ára a piacon. S ennek nemcsak az időjá­rás az oka, nézzünk bátran szembe a tényekkel. Hányszor elhangzott a múltban az a kívánalom, hogy ki kellene kapcsolni a közvetítő keres­kedelmet, mert akkor jobban járna a termelő is, meg a vevő is. Most, az új gazda­sági mechanizmusban lehető­ség nyílik erre. Sok termelő­­szövetkezet meg is tette, sa­ját maga hozza piacra az áru­ját, de az áru rendszerint drágábban kerül piacra, mint az, amelyiket a közvetítő ke­reskedelem vásárol fel . Mihelyzet és felvásárlás A piac törvénye, hogy a ke­reslet és a kínálat szabja meg az árakat. Ha nincs mo­nopolhelyzet. Ez megszűnt, s a felhozatal napról napra nö­vekszik. Vessünk erre is egy pillantást. Kiss István, a Zöld­ség-Gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés kereskedelmi osz­tályának vezetője mutatja meg a július 6—12-ig terjedő tájékoztató jelentést az áru­helyzetről és felvásárlásról. Sze­repel benne az export is. Hogy ezen kezdjük, exportigény zöldbabból, uborkából, mál­nából, kajsziból és őszibarack­ból mutatkozik, viszont na­gyobb az áruigény, mint a várható felvásárlás uborkából, paradicsomból (külföldről hoztunk be paradicsomot), zöldpaprikából, meggyből, málnából és őszibarackból. A legújabb árubecslések szerint (17 MÉK, Veszprémi ZÖLDKER, ZÖLDÉRT, Hun­­garofruct, Szombathelyi ÁFÉSZ adatszolgáltatása alap­ján) a várható felvásárlás és beszerzés paradicsomból 4853 vagon lesz (ebből exportra megy 1500 vagon, Budapestre 900 vagon), zöldpaprikából 4225 vagon (exportra 1200 va­gonnal, Budapestre 1300 va­gonnal), nyári almából 560 vagon, nyári körtéből 429 vagon és nyári burgonyából pedig 3832 vagon, amiből Bu­dapest 200 vagonnal kap. Ez év első félévében cse­resznyéből, meggyből, málná­ból jóval kevesebbet vásárol­tak fel, mint amennyire szá­mítottak vagy amennyire szükség lett volna, s jóval ke­vesebbet, mint az előző esz­tendőkben. Az áruhelyzet ismertetése azonban egyre bőségesebb fel­vásárlással számol, újburgo­nyából már exportra is vit­tünk, uborka van bőven, de szilárd árak alakultak ki, a paradicsom nagyobb mennyi­ségben csak a közeljövőben ér­kezik piacra, de ehhez tartó­­sabb melegre lenne szükség, zöldpaprikából kisebb export is lehetséges, meggy kevés van, már nincs is idénye, kajsziból nagy termésre számíthatunk. Mindezekből az következ­hetne, hogy az árak nagyobb mértékben csökkennek. De hát ez csak az elmélet. Mi hát valóban a magas piaci árak oka? Elmondotta a véleményét a SZÖVOSZ, a MÉSZÖV, a ZÖLDÉRT, elnök, alelnök, osztályvezető. A kör bezárult, visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk a kérdéssel: Miért drága még mindig a zöldség és a gyümölcs? Mit kellene tenni Lehet, hogy dr. Molnár Fri­gyesnek van igaza, s a kérdést nem így kell feltenni, de azért nézzünk szembe bátran a té­nyekkel, tegyük fel így, s pró­báljunk meg rá válaszolni. A szakértők véleményét össze­foglalva valóban sok összete­vője van ennek a miértnek. Egyebek között természetesen az időjárás is, amin nem tu­dunk változtatni. De sok olyan dolog van, amin tudunk és kell is változtatni. Hogy hogyan?­lm korszerűbben, rugalma­sabban kell kereskednünk. A termelő, a felvásárló és az áru­sító együttesen igyekezzen jobb ellátást biztosítani a la­kosságnak. Nyissanak új üzle­teket, alkalmazzon a MÉK korszerűbb kereskedelmi for­mákat, lépjen be az ellátásba közvetítőként, vagy, ha szük­séges, árusítson bizományban. 2. Jó módszer lenne alkal­mi társulások létrehozása, ez szélesítené az áruválasztékot. Ma már nincs kötöttség, nem írják elő szabályok, hogy me­lyik megyéből mit lehet vásá­rolni, a szövetkezeti kereske­delem is vásárolhat onnan, ahonnan akar, illetve, ahol ol­csóbban kap árut. Ki kell ezt a lehetőséget használni! 3. Építsék ki üzlethálózatu­kat a termelőszövetkezetek is, a TASZI ebben segítségükre van. Hozzanak fel több friss árut, ez jó hatással lehet az árak alakulására. Legyenek konkurrensei a szövetkezeti kereskedelemnek! 4-m Segítsék a tanácsok is a piaci forgalom fejlesztését. A tanács nem kereskedelmi vál­lalat, rosszul értelmezett do­log az, hogy a piaci bódékért például a gazdasági mechaniz­mus bevezetése óta egymillió forinttal többet kérnek, mint azelőtt. Ez az árut terheli, te­hát végeredményben a tanács a lakosság zsebéből veszi ki a pénzt, a háziasszonyok fizetik meg ezt az egymilliót. S, korszerűsíteni kell a termelést is. Rá kell térni a törpefák telepítésére, a sö­vénykertészetre. A kis fákról kis költséggel lehet leszedni a meggyet, cseresznyét, nem ke­rül két forintba kilónként. Er­re ma nincs is megfelelő mun­kaerő, s pazarlás ilyen mun­kával tölteni az időt. Erre a célra vannak már megfelelő hazai fajtáink bőven. A felsorolt öt pont csak egy részét tárja fel a lehetőségek­nek. Ennél még többet kell ten­ni annak érdekében, hogy a lakosság a nyár derekán az időjárástól függetlenül, olcsób­ban jusson a mindennapi élet­ben nélkülözhetetlen zöldség­hez és gyümölcshöz. Bizonyára az illetékesek is felfigyelnek a magas árak egészségtelen jelenségére és mindent megtesznek a jobb és olcsóbb ellátás érdekében. Ezt várják a fogyasztók. ülés Sándor Kiváló vasutasok kitüntetése A vasutasok napja alkalmá­ból szombaton délelőtt az autóklubban dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter kitüntette a MÁV budapesti és vidéki igaz­gatóságainak kiemelkedő mun­kát végzett dolgozóit. Összesen 68-an kaptak „kiváló vasutas’" jelvényt és oklevelet, öten pe­dig „érdemes vasutas” jel­vényt. Ezekben a napokban egyébként a nagy vasúti cso­mópontokon tartott ünnepsé­geken még több mint százan kapnak „érdemes vasutas” ki­tüntetést. Szombaton a MÁV Vezér­­igazgatósága fogadást adott a nyugdíjas vasutasok tisztele­tére. Rödönyi Károly közleke­dés- és postaügyi miniszterhe­lyettes, a MÁV vezérigazgató­ja hét veterán vasutasnak adta át a Munka Érdemrend ezüst és kilencnek a Munka Érdem­rend bronz fokozatát. Ezenkí­vül 75-en részesültek miniszte­ri és vezérigazgatói dicséret­ben. C, — ■ ---^ Megkoszorúzták Beleznay István vezérőrnagy síremlékét A Honvédelmi Minisztérium képviselői és a családtagok szombaton reggel a Farkas­réti temetőben megkoszorúz­ták Beleznay István vezérőr­nagy síremlékét, aki a szemé­lyi kultusz idején elkövetett törvénysértéseknek esett áldo­zatul. A minisztérium képvi­seletében Úszta Gyula altá­bornagy, miniszterhelyettes, Róka Mihály vezérőrnagy és Pesti Endre vezérőrnagy he­lyezett el koszorút a síremlé­ken. Mikor jogos a célprémium A Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a SZOT közös állásfoglalása sze­rint a vállalatok munkabért vagy más díjazást a velük munkaviszonyban álló dolgo­zóknak csak a bérköltség vagy a részesedési alap terhére fi­zethetnek. A munkabérrel vagy más díjazással egy te­kintet alá esik a célprémium is. Jogszabály-ellenesen járnak el azok a vállalatok, amelyek más vállalat dolgozói részére célprémiumot, illetve jutalmat tűznek ki, és azok a vállalatok, amelyek dolgozóik részére en­gedélyezik célprémiumnak, il­letve jutalomnak más vállalat­tól történő felvételét Ezek a rendelkezések nem vonatkoz­nak olyan esetekre, amikor az eladó vállalat a vevő vállalat részére bizonyos mennyiségű vásárlás elérésekor enged­ményt ad. Ezt az engedményt azonban a vevő vállalat kapja, nem pedig a beszerző, aki le­bonyolítja a vásárlást. Ugyan­csak nem vonatkoznak a ren­delkezések a fogyasztók részé­re adott ajándéktárgyakra sem. 140 000 forint pályadíj Budapest lakásépítési prog­ramjának megvalósítása kere­tében egymást követően szü­letnek új városnegyedek. Az egyik legközelebbi ilyen nagy­szabású építkezés a XV. kerü­leti Újpalotán indul, amelyet az eddigieknél is modernebb, kellemesebb környezetű város­résznek szánnak. E célkitűzés jegyében az új városnegyed te­reit, utcáit, épületeit különösen vonzó formában akarják meg­terveztetni. Sok helyen díszítik majd különböző képzőművé­szeti alkotások Újpalota köz­területeit és épületeit. A Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus most nyilvános tervpályázatot írt ki az újpalotai városköz­pont környezetarchitektúrájá­nak kialakítására. A tervek ju­talmazására és megvételére 140 ezer forintot tűztek ki. A zsűri elnöke, dr. Pogány Frigyes pro­fesszor. A pályaműveket no­vember 3-ig lehet beküldeni a Magyar Építőművészek Szövet­ségéhez „Hazánkban törvényes rend és biztonság van" A Belügyminisztérium tanintézeteinek ünnepélyes évzárója Ezer fiatal férfi sorakozott fel szombaton este ünnepélyes tanévzáróra az angyalföldi Elektromos SE sporttelepének gyepszőnyegén. Valamennyien a Belügyminisztérium tanin­tézeteinek végzős hallgatói. A tribün zsúfolásig megtelt. A hozzátartozókon és a színpom­pás ünnepélyt megtekinteni kívánó érdeklődő budapestie­ken kívül ott voltak a párt és kormány, közéletünk, s a fegy­veres testületek vezető szemé­lyiségei. A fogadalomtétel előtt Benkei András belügyminisz­ter köszöntötte a vendégeket, akik között ott volt Apró Antal, az MSZMP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a kor­mány elnökhelyettese. — Tanévzáró ünnepélyünket a magyar munkásmozgalom kiemelkedő eseményének, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfor­dulója jegyében tartjuk — mondotta. — A Belügyminisz­térium egész személyi állomá­nya példaképének tartja azo­kat a munkásokat, parasztokat és katonákat, akik győzelemre vitték az első magyar proletár­hatalmat, s a túlerőben levő belső és külső ellenséggel szemben fegyverrel védték a Tanácsköztársaságot. — A jövő évben ünnepeljük 25. évfordulóját annak, hogy a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította ha­zánkat a fasizmus alól, ezzel megteremtette a lehetőségét, hogy az első Magyar Tanács­­köztársaság által kitűzött nagyszerű célokat valóra vált­hassuk. A közelgő évfordulóra emlékezve őszinte szeretettel és hálával gondolunk a szovjet népre, a Vörös Hadsereg ka­tonáira, az elesett hősökre, akik életüket áldozták szabad­ságunkért ... A történelem be­bizonyította, hogy a szocializ­mus útjára lépett magyar nép­nek igaz és megingathatatlan barátja, szocialista fejlődé­sünknek, nemzeti függetlensé­günknek legfőbb őre a Szov­­­jetunió. — A Belügyminisztérium személyi állománya kedvező belpolitikai légkörben látja el feladatát — állapította meg a miniszter —, társadalmi rend­szerünk szilárd, népgazdasá­gunk egészségesen fejlődik, hazánkban törvényes rend és biztonság van. Népünk aktívan támogatja munkánkat, elis­meri elért eredményeinket, az állam, a közbiztonság erősítés­­ében, a bűnüldözésben, hatá­raink őrizetében. Ez az elis­merés is kötelez bennünket, hogy a mindennapi munka so­rán a dolgozók ügyeit lelkiis­meretesen, udvariasan intéz­zük, harcoljunk a lélektelen, a bürokratikus ügyintézés el­len... Társadalmunk átmene­ti állapotban van, ennek is kö­vetkezménye, hogy az emberek gondolkodása még nem min­den esetben egyértelműen szo­cialista. Vannak még, akik nem tartják tiszteletben törvé­nyeinket és mint ismeretes, az imperialista hatalmak is foly­tatják aknamunkájukat ha­zánk, szocialista rend­iszerünk ellen. Ezért a Belügyminiszté­rium állományára a jövőben is komoly feladatok hárulnak.. . Elvárom önöktől — szólt a hallgatókhoz —, hogy az isko­láinkon elsajátított ismerete­ket alkotó módon alkalmazzák államhatalmunk, szocialista társadalmunk védelmében, védjék és biztosítsák dolgozó népünk békés építőmunkáját. Az ezer fiatal férfi foga­dalomtétele után díszszemle következett. Az est második részében a közönség többórás látványos sportbemutatóban gyönyörködhetett, majd a bel­ügyminiszter fogadáson látta vendégül a meghívottakat. Magyar-lengyel építőipari együttműködés A lengyel Építő- és Építő­anyagipari Minisztérium kül­döttsége július 9—12 között Budapesten tárgyalásokat foly­tatott az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium veze­tőivel a két ország építő- és építőanyagiparának 1971—1975. évi távlati fejlesztési tervei alapján szorosabbra fűzhető gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésről. A megbeszélések jegyzőkönyvét szombaton írta alá a két kül­döttség vezetője, Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, és Ryszard Gerlaczo­vski építő- és építő­anyagipari miniszterhelyettes. Mindkét fél egyetértett ab­ban, hogy fokozni kell a ter­melési kooperációt, bővíteni a gyártásszakosítást. A kölcsö­nös tájékoztatás útján lehető­vé kell tenni, hogy a harmadik piacon történő licenc- és gép­vásárlások mind a két félnek járulékos előnyöket szerezze­nek. 1971 és 1975 között több mint 60 fontos műszaki és tu­dományos téma kidolgozásá­ban alakítják ki 20—20 ma­gyar és lengyel tudományos intézet, tervező, gyártó és ki­vitelező vállalat szoros együtt-­­működését. A jegyzőkönyv aláírása után Ryszard Gerlaczowski minisz­terhelyettes vezetésével szom-'­­­baton elutazott Budapestről a­ lengyel küldöttség. s Meghalt Sós Endre Sós Endre író és újságíró, a Magyar Nemzet nyugalmazott főmunkatársa, szombat haj­nalban az Országos Idegsebé­szeti Tudományos Intézet Amerikai úti kórházában, éle­tének 64-ik évében elhunyt. A Magyar Nemzet szerkesztősé­gének régi, érdemes munká­ját két héttel ezelőtt la­kása közelében, a Mártírok útja és Szász Károly utca sar­kán, a kijelölt gyalogátkelőhe­lyen egy személygépkocsi el­gázolta. A mentők súlyos ál­lapotban vitték a kórházba, ahol eszméletét jó ideig nem nyerte vissza. Később magá­hoz tért ugyan, de az orvosi beavatkozás és gondos segít­ség sem menthette meg: a gá­zolás halálos kimenetelűvé vált A hazai újságírótársadalom, s ezen belül a Magyar Nem­zet szerkesztősége sajtónk egyik művelt munkáját vesz­tette el Sós Endrében. Az el­hunyt újságíró és író Buda­pesten született, jogásznak ké­szült, s egy sajátos véletlen terelte a sajtó felé. Joghall­gató korában cikke jelent meg a Népszavában, ezért az utolsó szigorlat előtt eltanácsolták az egyetemről. Sós Endre a kény­szerű távozás után újságíróvá vált s a magyar haladó sajtó­nak, később pedig a­­felszaba­dulás utáni szocialista újsá­goknak évtizedeken át nagy műveltségű, széles látókörű munkatársa lett. A magyar új­ságírás megannyi régi és új műhelyében dolgozott: a fel­­szabadulás előtt az Esti Ku­rír, az Az Újság, a Magyar Hírlap, a Reggeli Újság mun­katársa volt A fasizmus sötét éveiben megjárta a munka­szolgálatosok nehéz útját, 1944-ben a győri katonai fog­házban őrizték a németek. 1945 után a Népszava, és ké­sőbb, haláláig, a Magyar Nem­zet szerkesztőségében dolgo­zott. Vezető munkatársa volt irodalmi lapoknak is. Szer­kesztette A Toll-at, dolgozó­társa volt a Huszadik Század­nak, s számos régi és nap­jainkban megjelenő irodalmi folyóiratnak. Mint kritikus és esszéista, főként a német nyel­vű haladó irodalom élő és el­hunyt nagyjaival, ezeknek klasszikus életművével foglal­kozott. Irodalmi tanulmányai­nak, a német irodalom nagy alakjainak életművét bemu­tató esszéinek jó része köny­vekben is megjelent. Mint író, életrajzi regényeivel aratta legszebb sikereit. Ezek az — ifjúságnak szánt — életrajzok számos kiadást megértek. Franklin Benjáminról és Lin­colnról szóló regényei emel­kednek ki munkásságából Sós Endrében igen régi munkatársát, kedves kollégá­ját vesztette el a Magyar Nemzet szerkesztősége s e szerkesztőség minden munka­társa. Elhunyt barátunk te­metésének időpontjáról hírt fogunk adni.

Next