Magyar Nemzet, 1969. augusztus (25. évfolyam, 177-202. szám)
1969-08-01 / 177. szám
,... II fi rfi/or \Faih mi . ITIdgjiU nMll/lH A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 1i1 mii mi' i 'i saai«wi8BWB8iMm«WiiMiiftga^^ Kis ügyek és közügyek Kibővítik a tizennyolc hatalmi értekezletet: Magyarországot is meghívták a genfi leszerelési tárgyalásokra A külpolitikai helyzet ÁZSIAI KÖRUTAZÁSA következő állomáshelyére, Delhibe érkezett az amerikai elnök. Az indiai fővárosban az eddigieknél nem kevésbé bonyolult problémáik várják. Elkerülhetetlen lesz, minden valószínűség szerint, hogy Indira Gandhival való megbeszélésein szót ejtsen az indiai—pakisztáni viszonyról is, bár a kasmíri határviszály hivatalosan nem szerepel a tárgyalások programján. Aligha lehet azonban megkerülni az 1965-ben (a kasmíri háború idején) megszakított amerikai katonai segélyprogram kérdését — különös tekintettel azokra a fegyverszállításokra, amelyek az Egyesült Államokból irányultak Pakisztánba az elmúlt időkben. A kommentátorokat világszerte Nixon saigoni villámlátogatása foglalkoztatja. Az AP felhívja a figyelmet a tényre, hogy a dél-vietnami hazafiak Nixon tartózkodása idején mellőztek minden harci cselekményt, ugyanakkor a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hírügynöksége, valamint a párizsi VDK-küldöttség vezetője, Xuan Thuy egyaránt elítélték és kihívásnak minősítették az elmúlt napon az amerikai elnök és Thieu találkozását, amely semmiképpen sem járult hozzá a háború befejezéséhez. A csütörtöki francia lapok egyenesen Thieu látványos támogatásának nevezték a saigoni látogatást. A Les Echos vezércikke szerint ez azt bizonyította: az amerikaiak nem mondtak le arról a reményről, hogy Hanoi és a DNFF végül is elfogadja a kialakított helyzetet és Washington, illetve Saigon legutolsó javaslatait. Nixon egyébként már nemzetbiztonsági tanácsadója, Henry Kissinger nélkül folytatja útját. Kisssinger eltávozott az elnök kíséretéből és hétfőn Párizsba érkezik, hivatalosan azért, hogy az ázsiai útról tájékoztassa a francia vezetőket, és megbeszélést folytasson Carol Lodge nagykövettel, a vietnami értekezleten részt vevő amerikai küldöttség vezetőjével. Az Aurore értesülései szerint azonban szó lesz megbeszélésein Georges ■Pompidou köztársasági elnök amerikai utazásáról is. Miutána francia államfő állítólag több alkalommal rá jelezte hajlandóságát erre a látogatásra, jól értesültkörök szerint már csak az időpont kijelölése van hátra , amiamerikai részről mindenesetre megelégedést váltott ki. Utazásokról szólva feltétlenül említést érdemel az az út is, amelyre a római egyházfő, VI. Pál pápa indult el csütörtökön. Immár nyolcadszor hagyja el a Vatikánt külföldi úticéllal, s ezúttal Afrikába látogatott. Zsúfolt programja során legfőbb igyekezete a nigériai polgárháború valamilyen békés megoldásának elősegítése lesz. E célból magas rangú hivatalos képviselőkkel is találkozik majd mind Nigéria, mind a szakadár Biafra részéről. Szólni kell a nap hírei között arról a politikai vitáról is, amely Bonnban robbant ki Kiesinger kancellár egy „félhivatalos” nyilatkozata nyomán. A nyugatnémet kormányfő csatlatkozott a Bundestag elnökének egy néhány napja elhangzott hasonló értelmű megnyilatkozásához, és ő is azt igyekezett bizonygatni, hogy az újfasiszta Nemzeti Demokrata Párt „nem neonáci jellegű”. Ezek után igen nehéz nem tendenciát látni ezekben a megnyilatkozásokban, amelyekkel hivatalos bonni körök már jóval a szeptemberi választások előtt arra tesznek kísérletet, hogy valamilyen módon „szalonképessé” tegyék az NPD-t. Feltehető ugyanis, hogy a neonácik ez alkalommal megszerzik a szükséges ötszázaléknyi szavazatot ahhoz, hogy helyet foglalhassanak a Bundestagban. Mindez persze nem változtat azon a tényen — s erre az SDP nyilatkozata hívja fel a figyelmet —, hogy az NPD fasiszta jellegű, demokrácia ellenes politikai szervezet. Magyar vonatkozásban fő esemény az a nyilatkozat, melyet a genfi leszerelési értekezlet két társelnöke terjesztett elő tegnap a tizennyolc hatalmi bizottság kibővítéséről. Ennek értelmében öt másik ország társaságában hazánkat is felkérték, hogy kapcsolódjék be a Genfben folyó munkába, s ez a Magyar Népköztársaság újabb nemzetközi sikerét, megbecsülését jelenti. Ilyen vagy olyan formában, de az élet minden területén előtérbe kerültek mostanában a szocialista demokrácia érvényesüléséhez kapcsolódó kérdések. Eleven, húsbavágó probléma ez. Mint Szabó Kálmán egyetemi tanár mondta nemrégen a Magyar Nemzetben megjelent interjújában, e fogalomnak két, egymással szorosan összefüggő alapfunkciója van. Az egyik az, hogyan sikerül a lakosságot az eddiginél fokozottabb mértékben bevonni a közügyek intézésébe (ami feltétele és eszköze a legszélesebb rétegek politikai fejlődésének), felkelteni figyelmüket olyan kérdések iránt, amelyek nem tartoznak közvetlen személyes érdekkörükbe. Másrészt pedig a szocialista demokrácia további bővítése önmagában biztosítékot nyújt arra, hogy a vezetők ne szakadjanak el a tömegektől. Ehhez elengedhetetlen, hogy a tömegekkel összeforrva teljenek, mert másként nem tudhatják, „hol szorít a cipő ”.. . A szocialista demokrácia e két alapfunkciója láncszemekként kapcsolódik egymáshoz ; a vezetők aktív részvétele nélkül nem lehet eredményes a tömegeknek a közös ügyért való érdeklődése, munkálkodása sem. Hiszen csak akkor születhetnek talpraesett, életrevaló javaslatok, ha már tapasztalták, hogy ezeket — és az okos, javító szándékú bírálatot — a döntéseknél figyelembe is veszik. Szabó Kálmán hangsúlyozta, ne teremtsenek eleve olyan helyzeteket, amelyekben már nincs mód ellenjavaslatok meghallgatására, ellenvélemény megvitatására. Ha a demokrácia körül már minden a legtökéletesebben rendben lenne, nem volna szükség arra, hogy oly gyakran szóljunk róla. Ez alkalommal cikkünkhöz az indítékot egy vidéki városból érkezett levél adta. Olvasónk megírta, hogy az ottani tanács a napokban ülést tartott. Meghívott vendégként jelen voltak egyes társadalmi szervek tisztségviselői is. A népi ellenőrző bizottság munkatervének megvitatásakor az egyik meghívott vendég a szociális otthonok körül szerzett tapasztalatairól kívánt beszámolni, mire az elnök azzal intette le: „Az elvtárs nem tanácstag, nincs joga hozzászólni.” Hivatalból választói véleményét valóban a tanácstag képviseli, de ennek az elvnek igen merev és rossz érzést keltő alkalmazása, ha más tömegszervezetek — ugyancsak választott és az értekezletre meghívott — vezetőit a vitából kizárják. (Szavazni valóban nincs joguk, mert nem tanácstagok — meghívottak.) Nem nagy dolog az egész, nyitja valószínűleg, hogy az értekezlet egyébként igen jó szándékú elnöke nem gondolta eléggé át a dolgot, sietett, meleg volt, az idő későre járt. Mégis, szerintünk, a demokratikus gondolkodásnak annyira át kell itatnia a közszellemet, hogy ilyen „leintés” még véletlenül és kánikulai elszólásként se fordulhasson elő. Mert nyilvánvaló, nem lesz kedvük törődni a közügyekkel azoknak, akik legpártszerűbben előadni kívánt véleményére — akárcsak egy ízben is — a vezetők nem voltak kíváncsiak. A szocialista demokrácia másik oldalára — arra, hogy a vezetők mennyire élnek együtt a tömegekkel — ugyancsak érzékenyen figyelnek az emberek. A minap bepanaszoltak nálunk egy nagyvállalati igazgatót. Olvasónk azt írta: képtelenség bejutni hozzá. Néhány dolgozó — nem a mi feladatunk megítélni, indokoltan-e avagy indokolatlanul — panaszt tett egy művezetőre. A panaszt, jellege folytán, az illetékes középvezetők csak akkor tudnák elintézni, ha az igazgató — természetesen a panaszosok meghallgatása és az ügy kivizsgálása után — erre utasítást adna. Az igazgató azonban több ízben letagadtatta magát, titkárnője mindig máshoz küldözgeti őket, ügyük nem mozdul. Nem kételkedünk abban, hogy az igazgatónak valóban sok a dolga. De ismerjük más vállalatok vezetőit is, akik nem kevésbé elfoglaltak, akik ajtaja mégis állandóan nyitva áll dolgozóik, munkatársaik előtt. Ezek tudják, hogy nemcsak vassal, szénnel, gyapottal, papírral dolgoznak, hanem élő és érzékeny „anyaggal”, emberekkel is, akiknek komoly problémáikban szükségük van a meghallgattatásra. Másrészt — és az okos vezető ezt sem hagyhatja figyelmen kívül — az igazgató jó munkája sem nélkülözheti a dolgozóival való közvetlen beszélgetést. A marxizmus klasszikusai : Marx, Engels sokszor hangsúlyozták, hogy az osztálytársadalmakban az embereket környező létfeltételek uralkodtak az embereken. A szocialista társadalomban válnak az emberek először a természet tudatos uraivá és ettől kezdve csinálják maguk, teljes tudatossággal történelmüket. Ez a szocialista társadalom nyújtotta lehetőség, ami azonban önmagában nem elég. Valóra váltása azon múlik, mennyire sikerül a gyakorlatba átvinni a legszélesebb körű demokráciát, ami többek közt a tömegek érdeklődése felkeltésének, az ügyekbe való bevonásának számtalan módozatát és egyben a vezetőknek a tömegekkel való öszszeforrását is jelenti. De az embereket csak úgy lehet a közügyekbe bevonni, ha meggyőződtek arról, hogy nem találkoznak közönnyel, ha egyszer saját ügyük intézése kerül illetékesek elé. Mert különösen szilárd, önérdekétől elvonatkoztatni képes jellemnek kell lennie annak, aki esetleg személyes dolgai intézése közben rossz tapasztalatokra tesz szert, és ezek után is érdemesnek tartja, hogy országos dolgokban fáradozzék. A dolgok ilyen összefüggésére is gondolniuk kell azoknak, akikre emberek érdekének védelmét, sorsát bízták. Jelentéktelennek tűnő közöny, érdektelenség felmérhetetlen károkat képes okozni a szocialista demokrácia mindnyájunk számára legfontosabb ügyének. Köves Rózsa A leszerelési konferencia társelnökeinek nyilatkozata Genfből jelenti az MTI. A leszerelési értekezlet csütörtöki plenáris ülésén a két társelnök hivatalos nyilatkozatot terjesztett elő a bizottság kibővítéséről. A nyilatkozat hangoztatja: a leszerelési értekezlet szovjet és amerikai társelnöke tanácskozásokat folytatott a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság kiszélesítéséről. Megállapították, hogy a bizottság kiszélesítése nem korlátozódhat két országra, és a bizottságban a világ különböző térségeinek is képviselettel kell rendelkezniük. A társelnökök célja az volt, hogy a bizottságot földrajzi és politikai tekintetben kiegyensúlyozott módon szélesítsék ki. A társelnökök közölték, kormányaik megállapodásra jutottak arról, hogy a bizottságot pótlólag a következő országokkal egészítik ki: Argentína, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, Marokkó és Pakisztán. A társelnökök célszerűnek tartják, hogy ezeket az országokat felkérjék a bizottság munkájában való részvételre. A leszerelési bizottság tagjainak többsége kedvezően fogadta a társelnökök javaslatát. Husák beszámolója a CSKP KB elnökségének ülésén Prágából jelenti az MTI. A CSKP KB elnökségének csütörtöki ülésén Gustáv Hasang, a KB első titkára beszámolt bulgáriai látogatásáról és Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával Budapesten folytatott megbeszéléséről. Az elnökség megelégedéssel állapította meg, hogy ezek a megbeszélések hozzájárultak a két baráti országgal és párttal fennálló kapcsolatok megerősítéséhez. Az elnökség elfogadta a párt politikai-eszmei és propagandamunkájának irányelveit a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulójának megünnepléséről. Ezenkívül elítélte az elnökség a szocialistaellenes, jobboldali és szovjetellenes erők kísérleteit, amelyek feszültséget próbálnak a társadalomban előidézni és hátráltatják a politikai konszolidáció folyamatát. Meggyőződését fejezte ki, hogy a pártszervek, a felelős funkcionáriusok, az állami, gazdasági és társadalmi szervek — a lakosság túlnyomó többségének támogatásával — megőrzik a közrendet és biztosítják a nyugodt munkához szükséges feltételeket. ff.Jiff Ulbrichtt Minden európai államnak részt kell vennie a biztonsági Berlinből jelenti az ADN. Az európai biztonsági értekezlet előkészítéséhez és az értekezleten való részvételhez nem szabad feltételeket szabni — mondotta Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke a KB 11. plenáris ülésén. Beszédében, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra, a többi között hangsúlyozta, hogy az értekezleten valamennyi európai állam képviselőinek lehetővé kell tenni a teljes jogú részvételt. Nyugatnémet politikusok véleményével ellentétben, amely értekezleten szerint egy ilyen konferencia megtartása előtt rendezni kell a két német állam kapcsolatait, Ulbricht kijelentette, hogy Bonn eddig elutasította az NDK-nak a megegyezésre iránnyuló összes javaslatait. Az európai biztonsági konferencia előkészítése és megtartása előmozdíthatná a feszültség csökkentését. Az NDK kormánya azonban továbbra is állást foglal amellett, hogy nemzetközi jogilag érvényes megállapodást kössenek a Német Szövetségi Köztársaság kormányával — hangoztatta Walter Ulbricht. Találgatások Edward Kennedy személye körütl Washingtonból jelenti az MTI. Edward Kennedy szenátor irodája hivatalosan bejelentette, hogy a szenátor nem mond le tisztségéről s 1970- ben újra jelölteti magát. A közlés szerint Kennedy újraválasztása esetén „ki akarja tölteni a teljes hat évet” — vagyis nem kíván pályázni 1972-ben az elnökjelöltségre. A szenátor azzal indokolta döntését, hogy Massachusetts állam lakossága — amelyet a törvényhozásiban képvisel — túlnyomó többségben szenátusi tagságának fenntartása mellett foglalt állást. A közvéleménykutatási adatok szerint más amerikai államok közvéleménye korántsem tekinti egyértelműnek a döntést és igen sokan ítélik el Kennedyt azért, mert az emlékezetes balesetet nem jelentette haladéktalanul a rendőrségnek. Kennedy egyébként sohasem jelentette ki hivatalosan, hogy a demokrata párt elnökjelöltségére pályázik. Sőt, környezetének egyes tagjai már korábban is azt mondották, hogy ez elsősorban a Nixon kormány akkori helyzetétől függ majd. A mostani döntés nem zárja ki, hogy a Kennedy fivérek utolsó életben maradt tagja 1976-ban pályázzék az elnökségre. Nixon Indiában Washingtonból jelenti az MTI. Három vezető liberális demokrata szenátor, Albert Gore, Frank Church és Edmund Muskie, a párt tavalyi alelnökjelöltje egyértelműen elítélte Nixon elnököt azért, mert Dél-Vietnamban az amerikai csapatokat meglátogatva, „az amerikai történelem legfényesebb lapjának” nevezte a vietnami háborút. A szenátorok tiltakoztak Nixon kijelentései ellen és követelték, hogy az elnök inkább a háború befejezését szorgalmazza. Wheeler, tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke egyébként szerdán a szenátus katonai bizottságának zárt ülésén adott tájékoztatót saigoni szemleútjáról és utalt arra, hogy megítélése szerint az amerikai csapatoknak még hosszú éveken át Vietnamban kell maradniuk, mert a dél-vietnami hadsereg képtelen átvállalni a hadműveleteket. Stennis szenátor, a bizottság elnöke újságíróknak azt mondta, hogy a tábornak nyilatkozata „korántsem reményt keltő”. Új-Delhből származó jelentések szerint Nixon elnök csütörtökön megérkezett útjának következő állomására, India fővárosába. Ez körútján az ötödik szakasz már, ahol ez alkalommal egészen új problémákkal kell szembenéznie. Az indiai főváros repülőterén az amerikai államfőt 21 díszlövés köszöntötte. A rekkenő hőség ellenére ezrek sorakoztak fel a repülőtéren, és mint a Reuters megállapítja, a világsajtó képviselőinek eddigi legnépesebb tábora fogadta az amerikai elnököt. A repülőtérről az elnöki palota felé vezető úton viszont több száz főnyi csoport tüntetett ellene és az amerikaiak vietnami háborúja ellen. Nixon amerikai elnök és Indira Gandhi asszony indiai miniszterelnök csütörtökön 90 perces tanácskozást tartott az elnöki palotában. A megbeszélés napirendjén a vietnami háború rendezésének lehetőségei, ázsiai biztonsági problémák, valamint a Pakisztán