Magyar Nemzet, 1969. augusztus (25. évfolyam, 177-202. szám)

1969-08-05 / 180. szám

Kedd, 1969. augusztus 5. „Valahol fürödni akarnak" A Duna felelőtlen áldozatai ötvenhárman fulladtak a vízbe az idei kánikulai napokon, a Balatonba, a Dunába, vízzel telt bányagödrökbe, pesti strandok medencéibe. Ennyi idő alatt talán sohasem volt még ennyi halálos végű fürdőzés. Elszomorító rekord. Ötméteres szakadék a vízben Lehet védekezni a felelőtlenség ellen? A bravúroskodók mindenfajta felügyeletet, védelmet kijátszhatnak. De rendben van-e mindenütt ez a védelem a veszélyes Dunán? Szentendrétől Visegrádig jártuk a Duna-szakaszt, a vízi tragédiák színhelyét, felkerestük a tanácsokat, rendőrséget. Kézenfekvő volt összefüggést keresni a tiltott területen úszók halála és a másik tény között, amely miatt annyiszor szót emelt a sajtó is. A Duna-kanyarban, amelynek forgalma lassan megközelíti a Balatonét, alig akad strand. A szentendrei strandot tavaly ősszel kezdték építeni, május 15-én meg kellett volna nyitni. A kivitelező, a Rákosvölgye Téesz azóta havonta ötvenezer forint kötbért fizet, mert a strand még mindig nincs kész. .— De addig hol lehet fürödni Szentendrén? — kérdeztük a tanácsnál. — Az egész járásban az egyetlen alkalmas hely a papszigeti kemping melletti szakasz — felelte Kirilla Ferenc tanácselnök. — Fölötte százméteres szakaszon is kavicsos, sekély a víz, egyenletes a lejtő. Most úgy határoztuk, ezt a részt is kijelöljük strandolásra, táblát teszünk ki, valószínűleg őrt is állítunk oda, csónakkal. — A parton végig csak tiltó táblákat látni. A legtöbben, főleg a pesti víkendezők, nem tudják, hogy a kemping strandját használhatják. Azt sem, hogyan lehet odajutni. Jó lenne, ha valamiképpen tájékoztatnák a fürödni vágyókat erről és arról, merre kell menniük a Papsziget „dzsungelében". A kemping strandjától öthatszáz méterre van a derecskéi forgó néven ismert, egyik „halálos pont”. A másik, a volt postás strand, Szentendre bejáratánál. Húsz centit lép itt a fürdőző, aztán ötméteres szakadékba lép. Hajóárokba. A hajók vonala erre vezet. Most, hogy sekély a víz, ez az útvonal közel került a parthoz. Ezen az örvényes, gödrös szakaszon is ott a tiltó tábla, mégis, hét végén tömegesen fürödnek itt. Pedig a víz ráadásul fertőzött is a beömlő szennyvíztől. A legtöbb áldozat férfi A városi-járási rendőrfőkapitányságon azt kérdeztük, mennyire eredményes az ellenőrzés. Egyetlen napon 120 személyt küldött el emberünk a tiltott szakaszoknál. A fürdőzőket is meg lehet érteni, valahol fürödni akarnak. A tanács azért nem jelölt ki eddig szabadstrandot, azért nem propagálta, mert a papszigeti strandra várt. A postás strandnál eddig két vízbefulladás volt: ötven forintig büntetjük a gyalogos személyeket, száz forintig a motorcsónakosokat. Nem sokat törődnek vele. Valamit tenni kell, érezzük. A mi kezdeményezésünkre határozta el a tanács a kempingstrand bővítését. A vizirendőrség is többet jöhetne erre, nem is tudjuk, mikor láttunk errefelé vízirendőrt. — Kevés nő fullad vízbe. A legtöbb áldozat férfi. Ha bekiáltunk a virtuskodóknak, jöjjenek ki a vízből, nem jönnek. Ha motorcsónakunk lenne, talán többet segíthetnénk. Egy este láttuk, hogy többen bent úsznak a hajóárokban. Leányfalun olyan nagy sodrása van a víznek, hogy évekkel ezelőtt elvitt egy lovaskocsit, lovastól, kocsistól. Tudomásunk szerint Leányfalun is épül a strand. Vannak állandó és változó forgók. Kisoroszi és Visegrád között egy forgó gyerekeket vitt el, ladikkal. A tahi hídnál és Leányfalun is van forgó. Budapesten majdnem minden hídnál van mentőszolgálat. Aki ott vízbe ugrik, akarata ellenére is kimentik. A Balatonon nagyobb üdülőhelyeken motorcsónakkal járnak a fürdőzők között, ellenőriznek, vigyáznak. A Dunánál is ez kellene. Egy 22 éves rákoscsabai fiatalember a tahi oldalon, a tiltó tábla „árnyékában” vetette vízbe magát. A tótfalusi oldalon bóják határolják a szabadstrandot. Az úszók azonban nem állnak meg a bójánál, a csónakos őr ül a ladikban, nem szól. Szerencsére, a kimerészkedők már fordulnak is vissza. Átellenben, ahol a haláleset történt, ezen az oldalon is volt strand. Beszüntették, mert a strandőr megbetegedett, nem találtak helyette mást, a bójákat ismeretlen tettesek szétverték. Fél órával a tragédia után, vagy harmincan fürödtek ugyanott, ahol a fiú vízbe fulladt... Tragédia a kápolnánál A visegrádi tanácsháza udvarán szárad a festék két új táblán. Piros és fekete betűk: Tilos! Életveszélyes! Kilenc tábla van a parton. A strandot két hete nyitották, szombaton, vasárnap négy-ötszázan keresték fel. Sokan éppen a strand mellett úsznak a vízbe. Legutóbb itt mentettek ki egy fiatalembert. „Kapálózni kezdett, bedobtam a mentőövet, többen beugrottak utána, örült, hogy kijött, el is ment hamar”, mondja Filip Árpád strandfelügyelő. A strandtól nem messze, a kápolna fölötti tiltott részen fulladt be egy vasárnap a Duna-kanyar aznapi három áldozatának egyike. A helyi körzeti megbízott panaszkodott vasárnap. Tiltott helyről zavart el fürdőzőket Alighogy felment az útra, viszszapillantott, már megint ott voltak — mondta Horváth Margit tanácstitkár. — A táblákat betonba ágyazták, mégis, hol a tábla tűnik el hol az oszlop. Két rendőr van a községben, minden rendőri munkát ők végeznek, a fellegvárhoz is mennek. A héten fokozott ellenőrzésre kértük őket Nincs csónak, csak a strandnál. A hajóállomáshoz közel van a hajóárok, tiltó tábla, mégis, ott is nyugodtan úszkálnak. Visegrádon van fürdésre alkalmas hely a strandon kívül is, a rév alatti területen. E szakaszt két tiltó tábla határolja, egyiken jobb, másikon bal felé vörös nyíl mutatja, hogy a táblától feljebb, illetve lejjebb tilos fürödni. Logikus, hogy a két tábla közti területen szabad. Jó lenne, ha ezt is táblán közölnék, nemcsak azt, hol nem szabad. A tanács szerint, ha a strand kicsinek bizonyul, jövőre talán kijelölik a szabadstrandot, bójákkal szegélyezik. Akkor újabb strandőr is kell. Pedig már az idén is jó lenne, ha bójákkal elkerítenék a strandolásra alkalmas területet. Sokan fürödnek itt A hetvenéves fürdőmester Nagymaroson vízirendőrökkel beszélgettünk. A Kompkötő szigetnél, az 1684-es folyamkilométernél egy hullát jelentettek, valószínűleg az egyik múlt heti áldozat — mondják. — Odáig vihette a víz. A váci kapitányságot kértük, fogják ki, másfél méteres ott az iszap, járművel nem lehet bemenni. Tűzoltók hozzák majd ki. A napokban Nagymaroson is vízbe fulladt egy részeg férfi. Az emberek könnyelműsége megdöbbentő. Három fiatal lány Vácnál ladikról ugrált a vízbe a Duna közepén. Előtte ott volt három vízbe fulladás és ők ott ugráltak. A múlt szombaton fiatalok innen Kisorosziig gumimatracon úsztak. Hallottunk olyan esetről, hogy egy apa mentőövet tett a gyerekére és átúszta vele a Dunát . Minden község területén kellene egy járőr, legalább hét végén. Mi a Nagy- és Kis- Dunán 67 kilométert pásztázunk, de sokféle szempontból ellenőrizzük a vizet. Kevesen vagyunk. Általában mindennap megyünk, de nem minden esetben. Ha meglátnak bennünket, kiúsznak a partra. Most jött egy rendelkezés, eszerint nemcsak ott lehet fürödni, ahol szabad strand van. A nógrádi bányavidék tanácshatalmának történetét írta meg 470 oldalas helytörténeti tanulmányában, Sándor Rudolf salgótarjáni tanár. Korabeli dokumentumok, fényképfelvételek felhasználásával, szemtanúk elbeszéléseire támaszkodva idézi fel az ötven esztendővel ezelőtt végbement eseményeket. Tíz év szorgos gyűjtőmunkája összegeződik a közel ötszáz oldalas kéziratban, s a tanulmány elolvasása után megállapíthatjuk, hogy Sándor Rudolf kutatásai néhány olyan tényt is felszínre hoztak, amelyek az ország nyilvánossága számára ez ideig ismeretlenek voltak. Kérte, hogy személyéről ne ejtsek szót, annyit mégis el kell mondanom, sorsa ennek a tájnak a sorsát példázza, szenvedélye, amely a könyv megírására sarkallta, éppúgy Tarján szép hagyományaiból táplálkozik, mint a jövőnek hatalmas irammal és kitartással nekilendülő város valamennyi emberékessége. Az apja bányász volt, ő maga kitanulta az asztalos mesterséget. A háborúban akna roncsolta meg a lábát, úgy mondja, ez a sérülés új irányt szabott az életének. Harmincéves elmúlt, mikor leérettségizett. Negyvenéves fejjel szerezte meg a tanári oklevelet történész szakon, nemrégiben készült el disszertációja. Két diplomája van, roppant életereje, érdeklődése, fiatalos frissesége. Foglalkozott néprajzgyűjtéssel, idős bányászoknál töltötte estéit, ismeri a nógrádi falvak lélegzetvételének minden rezdülését, mindazt ismeri a táj múltjából és jelenéből, aminek értéke van. Mikor azt kérdeztem tőle, mi a célja azzal, hogy megírta ezt a hatalmas munkát igénylő könyvet a tarjáni Tanácsköztársaság történetéről, ilyenformán válaszolt: — Nem akartam, hogy mindaz, amit hosszú évek során összegyűjtögettem, valamiképpen elkallódjon. Megpróbáltam összegezni, sűríteni a sok száz beszélgetés alapján készült jegyzeteimet, s a beszélgetéseket alátámasztó dokumentumokat, hogy hiteles és bensőséges kép álljon össze a múltról. A helytörténeti kutatást én a téglaégető tevékenységével hasonlítanám össze, a történelemírás hatalmas épülettömbjének téglái az ilyen jellegű munkák. Véleményem szerint szükség van rájuk és a még élő szemtanúk emlékezésére is, a dokumentumok néha nem elegendők önmagukban. Több száz idős bányászt, vasmunkást, veteránt kerestem fel az elmúlt esztendőkben, a velük való találkozások, beszélgetések hivatásom, munkám kiegészítéseképpen, szinte életem részévé váltak, így alakult ki a szenvedélyem, ha erre a csöndes tevékenységre illik ez a szó. Bozó György 74 éves veterán Tarján községi direktóriumának egykori tagja így idézi fel a Tanácsköztársaság végnapjait. (Visszaemlékezésének érdekessége: Salgótarjánban egy ideig a proletárhatalom bukása után is a direktórium végezte a közigazgatási teendőket.) „Mezőcsáton készülődtünk — a tarjáni ötös vörösezred — a románok támadására. Augusztus első napjaiban érkezett hozzánk a hír a proletárhatalom bukásáról, a kormány lemondásáról. De nekünk még fegyver volt a kezünkben. Az ezred parancsnoka, Winkler Károly, a világbanem mindenütt, ahol nincs tiltó tábla. — Zebegényben nincs kijelölt fürdőhely, csak papíron. Pedig megállapodtunk a tanácselnökkel. A váci járási tanácsot két éve kérjük, sürgetjük, helyeztessen ki táblát négy veszélyes helyre. Pilismaróton hetven éven felüli bácsi a fürdőmester, alig tud menni, nemhogy embereket menteni. Verőcén két gyerek a fürdőmester, talán 16 évesek. * Egy holttest úszik a vízen és sokan, tiltott helyeken, felelőtlenül strandolnak, életüket kockáztatják, Visegrádtól Szentendréig. Tóth Erzsébet háborúban hivatásos katonatisztként harcolt századosi rangban. Hűséges ember volt, jó katona. Rajta is múlott, hogy fegyelmezett, zárt rendben vonultunk vissza és megőriztük harckészségünket Az útvonalunk Eger—Kisterenye —Salgótarján volt. Egerben már fehér katonaság állomásozott nem bocsátkoztak harcba velünk, szekereket rekviráltunk és teljes felszerelésben vonultunk tovább. Tarjánba való visszaérkezésünk után az ezred két zászlóalja fegyverben maradt, készülődött az esetleges cseh, vagy román támadásra. Salgótarján nagyközség direktóriumi vezetői, akik közül többen a harcoló alakulatokkal tértek viszsza, úgy határoztak, küldöttséggel keresik fel Hatvanban a román katonai parancsnokságot és mindent elkövetnek, hogy a románok ne szállják meg Salgótarjánt. A küldöttségnek én is tagja voltam. Már híre jött, hogy a Dunántúlon gyilkolják a kommunistákat, így hát tudtuk, a látogatás a románoknál nem éppen kockázat nélküli. Kisterenyén szuronyos őrség vett körül bennünket, így kísértek Hatvanba a Deutsch-kastélyig, ahol a román főparancsnokság székelt, Davidzrlu királyi tábornok vezetésével. Hosszas várakozás után kerültünk a tábornok elé, Mendelsohn zászlóaljparancsnok mondta el Tarján kívánságait. Davidzrlu válasz helyett azt kérdezte, van-e közöttünk kommunista. Aztán faképnél hagyott bennünket és a román katonák kíséretében viszszaindultunk Tarján felé. A vörösőrség Zagyvapálfalván megszabadított bennünket kísérőinktől. Augusztus 7-én Losoncra indultunk a cseh katonai parancsnokságra. Jegyzőkönyvbe került, hogy a cseh és a magyar (vörös) őrség közösen vállalja a közbiztonság fenntartását, a proletárdiktatúra vezetőinek bántódása nem lesz, a Tanácsköztársaság ideje alatt hozott demokratikus határozatok továbbra is érvényben maradnak. A cseh katonai parancsnoksággal létrejött kompromisszum sok kommunista és direktóriumi vezető életét mentette meg. Liptay B. Jenő acélgyári igazgató 1920. júliusában keltezett jelentésében így ír ezekről az eseményekről: . A csehek csak a Munkástanácscsal és a direktóriummal tárgyaltak. A románok nehezen nyugodtak bele Salgótarján elvesztésébe. A községben román csapatok közeledése esetén, harangkongatással riadóztatták a vörösőrséget. Ilyen próbálkozás egyszer fordult elő, a rekvirálni szándékozó román csapatok elé két cseh és egy magyar katona indult. Szemtanúk elbeszélése szerint a találkozás után a küldöttségek tagjai saját nyelvükön beszéltek és kézzel-lábbal mutogattak, végül a cseh tiszt türelmét elvesztve lekent két pofont a román hadnagynak. Engesztelésül a románok végül is elvihettek két szekér szénát. Vígjátékba illő történet ez, a tarjániak diplomáciai érzékét dicséri. Két veszedelem között élni tudtak. E vígjátéki pofon elcsattanásával szinte egy időben Hatvanban a román megszállók 64 vöröskatonát és menekültet végeztek ki. Tarjánban az ellenforradalom bosszúja csak később következett,k. u. 50 ÉVE TÖRTÉNT A tarjáni kompromisszum Kiváló minőségű irodai ÍRÓASZTAL rendelhető termelő üzemtől Tel.: 279—263 Magyar Nemzet 5 „Kéthónapos gyermekemet sürgősen örökbe adnám” AVAGY Tíz év változásai 1959, forró nyár, az Esti Hírlap negyedik oldalán különös apróhirdetés: „Kéthónapos gyermekemet sürgősen örökbe adnám ...” Név, cím, látogatási időpont... Egy gyerek Óbudán, a III. kerületben megtekinthető, alkura fogható, eladó. 1959 Óbuda, földszinti szükséglakás, gőz, sárga villanyfény, egy asszony körvonala, a gyerek pólyában. Az asszonyon testhez tapadt izzadt ruha, vasalt ruhámat nézi, aztán a tekintetemet, megmér. Kócos, a szeme alatt ütés nyoma. Az ágyhoz megyünk. — Tessék megnézni, már öt kiló, jól eszik és sohasem sír. Meg okos is, nézze meg a szemét ... Én nem akarom örökbe adni, de a férjem... Én nem akarom, én menhelyen éltem, én tudom, mi az ... De a férjem, nem is vagyunk még házasok, csak így egybe költöztünk, nincs senkim, valaki kell... Amióta együtt vagyunk, mindig iszik és üt... Már gondoltam, itthagyom, de gyerekkel hová menjek? ... Albérletbe így nem fogad be senki... Az lesz a legjobb, ha örökbe adom, aztán elmegyek és dolgozni fogok. Mert nem enged dolgozni, hogy ne hagyhassam itt, hogy tőle függjek, és tűrjem, mert ő keresi a pénzt... Azt mondják, akik tudják, mi van, hogy aljas ember. Nem aljas, csak iszik. Mindig csak iszik. Mert nem tud mit csinálni, analfabéta, olvasni nem tud, és ha hazajön, nem tud mit csinálni... Elitta a gyerekkocsi árát is... Fogadja örökbe, meglátja, nem bánja meg, okos gyerek és már öt kiló. Az ágy fölött poros aranykeretben egy szentkép lóg. A sűrű gőzben lebeg a szent. * A férfi fűtő, délutános, a kazánházban egy lapátnak dőlve áll. Beszélek. Mintha nem hallaná. A szenet nézi. Negyedóra után szól: — Nem a maga dolga, hogy mi lesz a gyerekkel, olyan szobában tartson maga gyereket, és ne prédikáljon... Ha a gyereket akarja, menjünk ki a kapu elé. Csend. A kazántűz fénye lebeg a földön. A padlót nézi, mozgatja a lapát nyelét, a hátát mutatja, annyiba vesz, mint a levegőt . Mindenki azt mondja, higgyem el, hogy jót akar... Maga is azt mondja, elhiszem, valamikor én is jót akartam... Heten voltunk testvérek, mind kicsik, apám meghalt a háborúban, anyám beadott minket a lelencbe, így volt, a testvéreimmel nem is ismerjük egymást, lehet, hogy már találkoztunk, de nem tudjuk, hogy kik vagyunk... amikor akartam valakit és egybe költöztünk az asszonnyal, ő is lelencből jött, azt kaptuk, azt a kis semmit, ahol lakunk, hát mit csináljak ott? ... (Hirtelen felnéz.) Ha megkérdem valakitől, mit gondol, hány éves vagyok, azt mondja, hogy negyven, mondom, hogy kicsit téved... huszonhat. 1964 öt év után a gyár szakszervezeti titkára: — Jól emlékszem még Sz. I.-re, öt éve, amikor maga elment, felhívattuk a szakszervezeti irodába, sokáig beszéltünk vele, segítséget ígértünk, pénzt, segélyt, gyerekkocsit, nem lehetett vele szót érteni, mindent visszautasított, és másnap el is ment a gyárból. Kilépett. Azóta nem láttam... Tud róla?* Sz. I. új munkahelyén a részlegvezető: — Sz. I. öt éve dolgozik nálunk. Jó munkás. A legtöbbször, igaz, hogy nehéz munkát végez, de megkeresi a háromezret ... Kell is neki a három gyerekre... Az adatok szerint három gyereke van... * A kerületi bölcsőde vezetője: — Sz. I.-nek három gyereke van nálunk. Az egyik ötéves, a másik három, a harmadik meg kettő. Egész napos ellátásra vettük fel őket, hogy segítsük az anyjukat, így intézkedett a tanács. * A III. kerületi tanács lakásügyi előadója: — Ismerjük Sz. I.-ék lakáshelyzetét, és tudjuk, hogy Sz. I.-nél is csak akkor remélhető valamiféle változás, ha végre otthona lesz. Mert ahelyett, ami van, én is inkább a kocsmába mennék. Kamra az... A végrehajtó bizottság egy hete hozott határozatot. Sz. I. és családja még ebben az évben rendes lakást kap. 1969 1969, forró nyár. Sz. I. és családja Óbudán, a volt lakásban nem található. A lakás helyén sík terep. A házat lebontották. Sz. I. és családja az új lakótelepen , kétszobás lakásban él. Az asszony tíz év után már nem ismer meg. A konyhából a szobába megyünk. Tűz a nap. Szikrázik a szoba. — Nem adtuk örökbe a gyereket ... megmaradt, és lett még két fiú... Akkor, tíz éve, hazajött, sírt, és azt mondta, nem adja oda a gyereket, nem adja oda, hogy az is menhelyes legyen, mint ő volt és én... Olyan volt, hogy szeretni való, mert néha olyan, csak néha nem tudta, mit csinál, mert az ivástól kilettek az idegei... Még mindig ivott, sajnos, de a gyerekekhez jó volt, a gyerekekhez mindig jó volt... Ó, sok minden történt tíz év alatt, amióta nem járt itt... azután megint sokszor berúgott, ütött, de akkor segített a tanács, a gyerekeket elvihettem egész napra a bölcsődébe, én meg visszamentem a régi munkahelyemre dolgozni, eltartottam a gyerekeket, és vásároltam nekik ruhát is, ennivalót. És az uramnak megmutattam, hogy a magam erejéből is felnevelem őket... Sokmindenki segített. — És Sz. I.? — Már a férjem. Amikor dolgoztam, és kerestem, és látta, hogy nem vagyok rászorulva, megélek én magamban is, más lett. Nem mondom, hogy már nem iszik, de más lett... És el is vett feleségül. Négy éve, amikor az új lakást megkaptuk, elmentünk és szépen megesküdtünk. Szép volt. Utána elmentünk, egy jó vacsorát ettünk egy jó kiskocsmában, és ittunk egy liter bort, és szép volt Most már hazaadja a pénzt, csak mindig adni kell belőle fröccsre, mindig tervezgeti, mit veszünk, nincs még csak két székünk, most veszünk még két széket, és azt tervezgeti, hogy vesz egy kis asztalt is magának, és megtanul írni. — Beiratkozik a dolgozók esti iskolájába? — Nem. Megígérte neki a gyerek, hogy megtanítja írni. — Milyen gyerek? — A miénk... Aki apróhirdetés volt. H. Barta Lajos ÍRÓASZTALOK NAGY VÁLASZTÉKBAN, KÜLÖNFÉLE SZÍNBEN ÉS FORMÁBAN KAPHATÓK A VIII., ÜLLŐI ÚT 30. SZ. ALATTI BÚTORBOLTBAN! 1000 Ft-on felül OTP-részletre is!