Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-25 / 223. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról) kormányzat nyújt a szakmun­kásképzés fejlesztésére. A har­madik ötéves terv időszaká­ban várhatóan 624 tantermet, 1100 tanműhelyi munkahelyet létesítenek, az otthonok befo­gadóképessége pedig több mint 3400-zal bővül Folyamatban van a távlati iskolahálózat­fejlesztés kidolgozása, amely messzemenően figyelembe ve­szi a lakosság települési viszo­nyait és a gazdaság regionális fejlesztését. Kedvezmények a fiataloknak — A javaslat értelmében — mondotta a továbbiakban — csökken a szakmunkástanulók igénybevétele. A jelenlegi, ál­talános 48 órás foglalkoztatási idő 42 órára mérséklődik. A jelenlegi 30 munkanap sza­badság helyett a többi iskola­típusban szokásos oktatási szünetet, 46—46 napot bizto­sítja a tanulók részére. A tör­vény előírja, hogy a tanulót ugyanolyan munkaruha-jutta­tás illeti meg, mint a vele azonos munkafeltételek között dolgozó idősebb munkásokat. A munkanapokon mindenütt kedvezményes étkeztetés jár a tanulónak. — Meggyőződésem — mon­dotta befejezésül Veres József munkaügyi miniszter —, hogy az új törvény eléri célját, jól szolgálja munkásosztályunk és társadalmunk ügyét. A javaslat vitája A miniszteri expozé után a javaslat bizottsági előadója emelkedett szólásra. KÖNYI GYULA (Budapest 41-es választókerület) előadói beszédében elmondotta, hogy a parlament elé került új jog­szabály segítséget nyújt majd a munkásosztály szervezett utánpótlásához. Távlatokban is biztosítja a javaslat olyan szakmunkásréteg kiképzését és nevelését, amely lépést tart­va a technika fejlődésével,­­ egyre magasabb színvonalon és mind kulturáltabban képes a népgazdaság számára nélkü­lözhetetlen anyagi javakat ter­melni. Elmondotta, hogy a szakmunkásképzési reform tervezetének elkészítését két évig tartó több száz üzemre és valamennyi szakmára ki­terjedt vizsgálat előzte meg. KASZÁS IMRE (Tolna me­gye 4-es választókerülete) szakmunkásképző-intézeti igaz­gató arra mutatott rá, hogy a törvényjavaslat megnyugta­tóan rendezi az ifjúság tekin­télyes rétegének oktatási hely­zetét, és a szakmunkáskép­zést középfokú ranggal illeszti be oktatási rendszerünkbe. DR. RADNAI ÉVA (Fejér megye 8-as választókerület) orvos javasolta, hogy a mű­szaki pedagógusok szervezett képzése érdekében mielőbb lé­tesítsenek műszaki-pedagógiai főiskolát. PÁZSIT ÁRPÁD (Budapest 44-es választókerület) minő­ségellenőr szerint elengedhe­tetlen, egy magasabb szaktu­dású műszaki gárda kinevelé­se, mert arra már nem lesz idő, hogy a szakmában járato­sabb műszakiak egy-egy fiatal technikust vagy szakmunkást éveken át tanítsanak. BANÓCZI GYULA (Sza­bolcs-Szatmár megye 14-es vá­lasztókerület), a KISZ megyei bizottságának első titkára hoz­zászólásában kiemelte, hogy a szakmunkáskérdés társadalmi rangjának emeléséhez az anya­gi feltételek megteremtése egymagában nem elegendő. Szünet következett, majd Vass Istvánná elnökletével folytatódott az ülés. HALMÁGYI ISTVÁNNÉ (Csongrád megye 12 es válasz­tókerület), arról beszélt, hogy sok fiatal nem ismeri a kü­lönféle foglalkozások munka­­körülményeit, kereseti lehető­ségeit, egy-egy hivatás szépsé­gét. Hátráltató tényező az is, hogy jelenleg vállalatok nem igen érdekeltek a szakmun­kásképzésben. GYŐRI SÁNDOR (Pest me­gye 9. számú választókerülete) kiemelte: a termelőszövetkeze­tek egy része kevés gondot fordít a szakmunkásgárda ki­alakítására. KISGERGELY LAJOS (Veszprém 5. számú választó­­kerület) javasolta, hogy az in­tézményekből kikerülő, üze­mekben alkalmazott kész szakemberek után a vállala­tok fizessenek bizonyos össze­get, ebből finanszírozni lehet­ne az oktatást terhelő külön­féle beruházásokat. Ugyanak­kor a szakmunkásképzés esz­közei, berendezései után a vállalatok a jövőben ne fizes­senek eszközlekötési járulé­kot. MOLNÁR ISTVÁN (Bács- Kiskun megye, 16. választóke­rület) azt sürgette, hogy me­gyéjükben létesítenek újabb mezőgazdasági szakiskolákat és rendezzenek be kollégiumokat is, hogy a külterületi, tanyasi gyermekeknek is módjuk le­gyen tovább tanulni. RUJSZ LÁSZLÓNÉ (Vas megye, 2. számú választókerü­let) rámutatott arra, hogy a szakmunkásképzésben haszná­latos tankönyvek évről évre veszítenek­­ korszerűségükből, nem tudnak lépést tartani a gyakorlatban rohamosan gaz­dagodó ismeretanyaggal. HARÁSZ GYULA (Debre­cen 1. választókerület) helye­selte, hogy a szakmunkáskép­ző iskolákat a törvényjavaslat a középfokú oktatási intézmé­nyek közé sorolja, de szerin­te jó lenne azt is kimondani: a szakmunkásképző-iskolák ta­nulóinak ugyanannyi tanulmá­nyi szünet jár, mint a közép­­iskolásoknak. MOLNÁR JÓZSEF (Heves megye 6. számú választókerü­let) rámutatott: a szakmun­kásképzők pedagógusai, okta­tói mostohább körülmények között dolgoznak, mint más tanintézetbeli kollégáik. Java­solta, hogy valamennyi válla­lat járuljon hozzá a szakmun­kásképzés költségeihez. NAGY ISTVÁNNÉ járási népfronttitkár (Borsod megye 1. választókerület) helyeselte, hogy az új törvény szerint a mezőgazdasági szakmunkásta­nulókat az iskolák irányításá­val, szakoktatók vezetésével és szervezett módon oktatják majd a gyakorlati foglalkozá­sok alatt is. ERDÉSZ DEZSŐ (Komárom megye 2. választókerület) helytelenítette, hogy megyéjé­ben az építőipar területén a tanulók elméleti és gyakorlati képzését indokolatlanul szét­választják, kétturnusos rend­szerben folytatják. ZSIGMOND GÉZA főműve­zető, az Egyetemi Nyomda dolgozója (a 17. választókerü­let képviselője) a szakmunkás­­képzésről szóló törvényjavas­lat vitájában utolsónak szó­lalt fel. Figyelemre méltóan ecsetelte nyomdaiparunk csep­pet sem dicsekvésre méltó helyzetét. Elmondotta, hogy a nyomdászutánpótlás megoldá­sa egyre nehezebb, mivel a szakmát nem tudjuk fiatal­jaink számára elég vonzóvá tenni. A tanműhelyek nagy része korszerűtlen, a géppark, a nyomdákban — kevés kivé­tellel — negyven vagy annál több éve üzemel, a bérek sem tükrözik a szakma színvona­lát és súlyát. Ha idejében nem teszünk megfelelő lépéseket, a mostoha helyzet hamarosan a lapok és a napilapok — köz­tük a Magyar Nemzet —meg­felelő színvonalú megjelené­sét is veszélyezteti. Zsigmond Géza felszólalása utolsó ré­szében nyomatékosan kérte a Könnyűipari Minisztériumot, tegyen meg mindent a helyzet megjavítására, és azért, hogy nyomdaiparunk méltó helyet foglaljon el a szakmák sorá­ban. A nyomdász szakember felszólalását azért tartjuk figyelemre méltónak, mert az utóbbi időben számos fó­­­­rumon tárták fel a nyomda­ipar elmaradottságát és most az országgyűlésben hívta fel a figyelmet a ten­nivalókra. Reméljük, hogy a Könnyűipari Minisztérium és más főhatóságok megta­lálják majd a módját, hogy a megoldáshoz a szükséges lépéseket mielőbb — közös erővel — megtegyék. Ezután az elnöklő Vass Ist­vánné javaslatára az ország­­gyűlés a szerdai vitát lezárta, s úgy határozott, hogy — a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat vitájával, va­lamint a gázenergiáról szóló törvényjavaslat, tárgyalásával , csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel folytatja tanácskozá­sát. Magyar Nemzet Budapesti Művészeti Hetek Bemutatkozóit az Iráni Népi Táncegyüttes Aki az utóbbi időben figyel­te a szabadtéri színpadok, színházak műsorait, megálla­píthatta, hogy valóságos tánc­fesztivál színhelye lehetett volna hazánk. A nagyszerű Mazonsze együttes, a Koreai Állami Népi Együttes, a ja­pán, kazah táncegyüttesek, Szegeden az Állami Népi Együttes, az egyiptomi tánc­­együttes után most a Buda­pesti Művészeti Hetek vendé­geként a Kubai Nemzeti Mo­dern­­ Táncegyüttes és az Irá­ni Népi Táncegyüttes szerepel hazánkban. Az iráni együttes fiatal, mindössze 11 éve ala­kult. Irán egyetlen állami táncegyüttese, s vezetőjük Ahmadzadeh egyúttal a te­­heráni opera vezetője. A 60 tagú együttesből 23 tagú csoport lépett fel a Thá­­lia Színházban. Vendégszerep­lésük előtt filmfelvevőgéppel, magnószalaggal, tudóscsoport­tal járták be hazájuk tájait, hogy feltérképezhessék az egy­kori Perzsia gazdag, és még sok helyen érintetlen folklór­ját. Mintha a mesés Perzsia színes képeskönyve tárult vol­na fel a nézők előtt. Sajátos hangszereiken ősi dallamok szólaltak meg, elhoztak egy csokorra valót a tartományok legszebb táncaiból. Nem sokat, csupán illusztrációt, ízelítőt ahhoz, amit eddig erről a me­sés vidékről tudtunk. Irán észak-nyugati vidéké­ről származik a Zsebkendő­tánc. Pasztellszínű fátylakban hajladozó nők táncolják, s az első pillanatban a magyar „Megy a gyűrű, vándorútra” kezdetű dallam ismerős hang­jai bontakoznak ki. A dallam később eltér, megszólal egy is­meretlen hangszer, egy idegen hangzású dob, a zarbon. A szólótáncos Aida Ahmadzadeh. Milyenek ezek a táncok? Nem kavarják fel a nézőt, nem indulatokat ébresztenek, ízük, mint a könnyű homoki boroké. A látvány finomraj­­zú festményt idéz, mintha Omar Khajjam, az ókori híres perzsa költő filozófiával teli verseit illusztrálná: „Látszat a világ, csak szelét marko­lod ...” S valóban: az együt­tes vezetője a sajtótájékozta­tón elmondta, van olyan tán­cuk, amelynek koreográfiáját festményről „másolták”. Ilyen finom művű elemekből épült fel a XIX. századi udvari tánc, amelynek címe: Könnyű röptű, madár. Külön kellene szólni a nép­dalokról, s a hangszerekről, a zenekar vezetőjének, Moha­med Heidarinak csodálatos hangszerszólójáról. És varázs­lójukról, Mohamed Esmaeeli­­ről, aki dobszólójával tette emlékezetessé az együttes mű­sorát Egyetlen hangszer és két puszta tenyere­­s a néző­téren ülve az az érzésem, mintha eső dobolna, fák haj­ladoznának, föld dübörögne és már nem a dobon, hanem ma­gán a Föld kérgén lüktetne a ritmus, felkapják a szelek és hegyek dobálóznak vele, s pu­hán leejtik. Fekete Judit Rövidfilmek, ünnepi bemutatók Díjnyertes magyar rövidfil­meket is bemutatnak a Buda­pesti Művészeti Hetek idején. A körúti Híradó moziban szeptember 35-től október 1-ig naponta változó műsorban te­kintheti meg a közönség a legutóbbi miskolci fesztivál díjazott filmjeit, s néhány más fesztiválon kitüntetett, értékes magyar rövidfilmet. A Bem filmszínházban október 2-től 10-ig, naponta három előadáson a baráti országok rövidfilmjeiből mutatnak be műsort. Három játékfilm ünnepi be­mutatója is szerepel a Művé­szeti Hetek programján. A magyar filmművészetet Má­­riássy Félix filmje, az Imposz­­torok képviseli. Kiemelkedő helyet kap a moziműsorban a külföldön is sikerrel játszott szovjet balettfilm, A hattyúk tava, amelyet, hetven milli­­méteres változatban, a Corvin moziban láthat a közönség. A Német Demokratikus Köztár­saság megalakulásának husza­dik évfordulóját is ünnepük A holtak nem vénülnek című film bemutatásával. A film Anna Seghers világhírű regé­nyéből készült. A bemutatóra művészdelegációt várnak az NDK-ból. _ H­É­T F­I­L­M­J­EI Az alvilág professzora Magyar film Radványi Dezső írta, Sze­mes Mihály rendezte Az alvi­lág professzora című új ma­gyar filmet, együttműködé­sükből jól szórakoztató, ízlé­ses, kellemes krimi támadt. A bonyodalom két szálból szövődik össze: rövid idő alatt két bűncselekményre figyel fel a rendőrség, s a kettő kö­zött, úgy látszik, semmi össze­függés nincsen. A nyomozók­kal együtt a néző is gyanítja, hogy ez az összefüggés előbb­­utóbb kiderül, de addig még sok következtetésnek kell meghiúsulnia. Méltánylandó erénye a filmnek, hogy az ér­deklődést jól adagolt és jól meghatározott talányosságá­val mindvégig lebilincseli, s amikor végül a főbűnöst, az alvilág professzorát lefülelik, valóban meglepetés ér bennün­ket. Patikamérlegre téve a bo­nyodalmat, kifogásolhatjuk, hogy a két bűncselekmény összefonódása sokáig inkább csak azért gyanús, mert a kri­miszabály szerint ennek így kell lennie, de gyanakvásun­kat, következtetéseinket érté­sünkre adott jelek atig-alig terelik el. Azt is kifogásolhat­nánk, hogy a szerző a végső meglepetést következtetésekkel kevéssé készíti elő, inkább utólag ad — logikus — ma­gyarázatot. Szemes Mihály tartózko­dóan, ízlésesen rendezte a fil­met: biztonsággal egyensúlyoz a realitás és a játékosság mezsgyéjén, a talányosságot csipetnyi kedves humorral ízesíti. A színészeket markáns karikatúrák megformálására ösztönözte, csak egyikük-mási­­kuk tette komolykodásával dagályossá alakítását. A kellő hangot leginkább Latinovits Zoltán találta el: érdekes jel­lemet bontakoztat ki a nyo­mozás vezetőjének szerepében, s a jellemzéshez bőven ada­gol iróniát. Játékos elemek tarkítják Sinkovits Imre ala­kítását is. Egy falat kenyér Andrej Mihalkov-Koncsa­­lovszkij szovjet filmrendező — az Egy falat kenyérnek azon­ban nem rendezője, hanem írója — a szovjet filmművé­szet új, őszinte, valóságfeltáró vonulatának tehetséges alak­ja. Az első tanító című filmje megrendítő volt. Most Nyeve­­rov regényét — Taskent, a bő­ség városa — írta át filmre, a rendező azonban más: Suh­­rat Abbaszov. Lehet, hogy az ő rendezésének realizmusa nélkülözi azokat a költői vo­násokat, amelyek Mihalkov- Koncsalovszkij maga rendezte filmjében az őszinteséget meg­rendítő hatásúvá tették, s ez a hiány, a költészet hiánya te­szi, hogy az Egy falat kenyér kevésbé megrendítő. A rende­ző a költészet hiányát maga is érezhette, mert a hatáskeltő eszközök alkalmazását eltú­lozta, leginkább a színészi já­ték vált teátrálissá, s ez a fel­­fokozottság visszájára fordul, csökkenti az igazi hatást. Két alakítás emelkedik ki mégis a filmből: az egyik a gyermek-főszereplőé, Vora Vorobej ugyanis gyakran le­rázza magáról a túlzásokat és őszintén, közvetlenül a gye­rek. A másik kimagasló alakí­tás Natalja Arinbaszarováé, aki egyszerű, bensőséges most is, mint volt Az első tanító főszerepében, amelyért annak idején Velencében a legjobb színészi munka Volpi kupáját kapta meg. 7. 0 .Csütörtök, 1969. szeptember 25. Németh János keramikus kiállítása a Derkovits-teremben „Vallom és hiszem, hogy munkásságom éltető ereje a magyar nép kerámia művésze­te. Ehhez szeretném hozzá­tenni a magam üzenetét.” Németh János keramikustól idéztük ezt a két mondatot, a Derkovits-teremben megnyílt tárlatának meghívóján szerep­lő előszó utolsó passzusát. Németh Jánosnak kétszere­sen „köze van” a népi kerámia művészethez: családi öröksége és valóban ihletője ez a kö­zeg, amelyben munkáinak ta­núsága szerint valóban ottho­nosan mozog. A mesterség alapjaival, az anyag formálásának fogásai­val, a korongolt formák tör­vényeivel Németh még az Iparművészeti Főiskolán, Gá­dor István és Borsos Miklós keze alatt végzett tanulmá­nyok előtt, gyermekfejjel is­merkedett meg a családi faze­kasműhelyben, ahol apáról fiúra szállt a mesterség, az egymást váltó nemzedékek tu­dása, tapasztalata. Mindez persze legfeljebb a kéz mozdulatait jelentheti. A gondolat még távol van — az efféle örökségből egyformán lehet árutermelés és művészet. Németh János az utóbbi mel­lett döntött. Elvégezte a főis­kolát, s utána — most már tapasztalatát tudással támo­gatva — önálló világának épí­téséhez fogott, hosszú küzdelem árán teremtve magának nyel­vet plasztikai terveinek reali­zálásához. S ezek a térben fe­szülő gondolatok épületre, emberi, közösségi környezetbe kívánkoztak, a sokaság talál­kozóhelyén keresték és lel­ték meg igazi közegüket. Németh akkor talál igazán magára, amikor kötöttségek nélkül, szabadon dolgozhat és játszhat anyagával. Munkáin nem a méretek számítanak. Még kis figurái, „nippméretű” alakjai és korsói is oly távol esnek a porolni való vitrin­­töltelékektől, hogy eszünkbe sem jut csecsebecseként kezel­ni őket. Inkább felfedező útra indulnánk közöttük és velük, összegyűjtve a Kecskét, az Oroszlánt, az Ördögöt, a Bikát és a Lovat, s a Menyecske- és a Katona-korsót — Németh munkáinak egész játékos se­regletét —, hogy velük (s az ő technikai és korongolási me­tódusok vizsgálatával) érkez­zünk azokhoz a nagy épület­plasztikákhoz, rokonaikhoz, amelyeket Németh első jele­sebb sikereiként Balatonföld­váron, Harkányfürdőn, Szom­bathelyen és Zalaegerszegen helyeztek el az új épületek falain. Németh János ugyanis — a mai épületkerámia jeles művelőinek anyagukat szob­rász módra gyúró, szabad kéz­zel alakító módszerétől elté­rően — figuráinak legtöbb testrészét korongon formálja, az alapvető fazekas mozdula­tokkal adva meg az orrok, a szájak, az arcok és a testek tömegét, vonásait és körvona­lait. Vajon sikerül-e Németh Já­nosnak „hozzátennie a maga üzenetét” s „magyar népkerá­mia művészetéhez”? S bár — úgy vélem — erre a kérdésre is válaszoltunk az előbb, nem árthat még egyszer kijelenteni: igen; azonban nem szolgamód­ra, hanem igazi örökösként, önmagát adva hozzá elődei­hez a ma nevében folytatva a tegnap tetteit. H. Gy. Finn elismerés a budapesti Kalevalának Hazaérkezett dr. Ortutay Gyula akadémikus, aki a hel­sinki tudományegyetem rekto­rának meghívására két hetet töltött Finnországban. Nép­rajztudósokkal, a finnugor nyelvtudomány művelőivel ta­nácskozott Előadást tartott a Finnugor Társaságban a finn népmeséről, a Finn Irodalmi Társaságban a magyar népköl­tészeti kutatásokról és a hel­sinki egyetemen a modern magyar népmesekutatás mód­szereiről. Dr. Ortutay Gyula elmon­dotta, hogy a Finn—Magyar Társaságban különös érdeklő­déssel fogadták a Kalevala magyarországi bemutatójáról tartott beszámolóját Elisme­réssel szólt erről a színházi­­ eseményről a társaság elnöke, Virolainen asszony és több finn professzor, akadémikus is. A budapesti Körszínház nyá­ri Kalevala-bemutatója annál nagyobb örömet keltett Finn­országban, mert a világon sok­felé próbálkoztak már azzal, hogy a művet színpadra vi­gyék, de a korábbi vállalkozá­sok többnyire megbuktak. A finn sajtóban megjelent vala­mennyi kritika elismeréssel il­lette a magyar Körszínház elő­adását. NAPLÓ ! Szeptember 2­5 A Pécsi Balett nagy sikerrel lépett fel kedden a lengyel fő­városban, a Varsói ősz feszti­válon.A Jókai, Mikszáth, Móricz, Ta­mási Áron, Németh László, Illyés Gyula, Déry Tibor, Mol­­dova György és Fejes Endre műveinek szlovén, illetve szerb fordítását mutatta be a jugo­szláv Pomurska Zalozska ki­adó a belgrádi nemzetközi könyvkiállításon. év Őszi vándorgyűlését Miskol­con rendezi meg az idén az Irodalomtörténeti Társaság, a TIT-tel és a miskolci tanács­csal közösen, október 17-től 19-ig. Kabdebó Lóránt Dayka Gáborról tart emlékező elő­adást, Szauder József a felvi­lágosodáskori irodalom kuta­tásának legújabb eredményei­ről vezet vitát, Botka Ferenc pedig Munkásirodalom — szocialista irodalom címmel. A prágai Nemzeti Múzeum anyagából, Cseh—morva kerá­mia a XI—XVI. században címmel, kiállítás nyílik meg októberben a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. A Nyugatnémet televíziósok szí­nes tévéfilmet készítenek az Ál­lami Déryné Színház előadásai­ról. A stáb a Magyar Televí­zió műszaki segítségével ezen a héten Békés megyében kez­di meg a munkát, ahol a „Dankó Pista” előadásaiból vesznek fel részleteket.­­ Film készült Edmard Grieg­­ről. A történet akkor játszó­dik, amikor a világhírű zene­szerző még ismeretlen fiatal­ember volt. A női főszerepet Christina Shollin alakítja; a színésznő a Drága John című filmben aratott először átütő sikert. SZEPTEMBER 27-ÉN ESTE 6 ÓRÁTÓL REGGEL 5 ÓRÁIG TARTÓ SZÜRETI MULATSÁGOT RENDEZÜNK AZ ÚJLAKI ÉTTEREMBEN! Szőlőtovai CSŐSZÖK TÁNCZENE CIGÁNYZENE III., SZÉPVÖLGYI U. 15. ASZTALRENDELÉS: 636—262

Next