Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-10 / 210. szám

Szerda, 1960. szeptember 10.. FÜRDŐ LEVÉL SÓSTÓRÓL A tenyérnyi prospektus csábító és nagyvonalú. Mégis, amit hirdet — igaz: „Sóstó a turisták,a kirándulók paradi­csoma ma is. Vize, levegője fel­­üdit. Pihenjen, szórakozzon gyönyörű ősparkjában, szép vendéglátóipari létesítményei­ben, tizenötezres befogadó ké­pességű strandján, fedett-, kád- és súlyfürdőiben...” Igaz, hogy a Sóstó ma is „Nyírség oázisa”, hogy itt töl­tötte élete sok szép napját a nagy álmodozó, Krúdy Gyula, és itt szállt meg nyíregyházi fellépése előtt Blaha Lujza. Kedvenc tartózkodási helyét, a fenyvesekkel borított dombot ma Blaha-dombnak nevezik. Melyik az a domb? A fehérköpenyes fürdőmes­ter, akitől kérdezzük, a vállát vonja. — Fogalmam sincs róla, pe­dig tizenhat éve itt dolgo­zom ... — Miért is ismernék — kér­di később a megyei idegenfor­galmi hivatal vezetője—,nincs azon a dombon semmi... Egyelőre... Álmos, nyár végi hangulat fogadja a látogatót Sóstón. A tölgyes felől fanyar avarillatot hoz a szél, szétteríti a tó fölött. A madárkalitkához hasonló kis épület, a kisvasút régi ál­lomásépülete előtt egymásba borogatott kerti székek sora­koznak. A kisvasút még a nyár elején megszűnt, helyette busz jár. Néhány derékig vet­kőzött munkás kopácsol a sí­nek mentén, felszedik a talp­fákat. A trafik előtt néhány német turista képeslapok között vá­logat. Valahol ajtó nyikorog. Kötött kabátban, ernyővel a karján egy ősz hajú asszony jön a sétányon. Sehol egy jókedvű fiatal tár­saság! Se kiabálás, se sírás, se nevetés... Senki sem siet: a mozdulatok, a szavak lelassul­tak, megfakultak. Csupa fáradt embert, meg­kopott gavallért, álmodozó kisasszonyt, „magányos tücskö­ket” — Krúdy-figurákat terem ez a vidék? Nem az időjárás, a lelas­­sult életritmus idézi itt a ver­­laine-i őszt. Pedig most még nyitva a hordóból készült bo­rozó, még nyitva a strand és a kellemesen langyos vízben akad néhány lubickoló. A me­dencék körül még lehet tejet inni és a büfé is kínál valami harapnivalót Mi lesz, ha esni kezd az eső, ha megérkezik az ősz, s az ál­mos, csendes, szomorú parkra végképp rátelepszik az una­lom? Nincs az a csábító pros­pektus, amelyik embereket, életet hozna erre a vidékre, s nincs az a lelkes üdülővendég — bármilyen meggyőzően hir­deti a kiadvány —, aki visz­­szatérne az átunatkozott, la­tyakos két hét után. Pedig a víz és a levegő való­ban felüdít s az őspark is gyö­nyörű. Krúdy nem lepődne meg a vidék láttán és Blaha Lujza is kiismerné magát, hi­szen a prospektusban ígért „szép vendéglátóipari létesít­ményeket” — néhány büfé és borozó híján — ők is jól is­merték. — A Krúdy-szállóra, s a Svájci-lakra támaszkodva ne­héz itt idegenforgalmat terem­teni — állapítja meg Csallány Géza, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetője. — Annál ke­vésbé, mert­ mindkettő inkább érdekességnek számít mint nagy forgalmú, korszerű szál­lodának. A Svájci-lak 1826- ban épült, a Krúdy-szálló 1911-ben, s a kettő összesen alig száz vendéget tud fo­gadni. Már ebből is kiderül, hogy a fürdőt — amely nevét a ti­zenhárom holdas szikes tóról kapta — régóta ismerik. Már az 1700-as években érkeztek ide fürdővendégek, a tanyai ember szekérrel, a városi ta­­lyigán. Nemcsak a tó lágy vi­zéért, gyógyító erejéért is jöt­tek, amelyben éppúgy hittek, mint a „jó izzasztó fürdők”, a „pokolsárban való fetrengés”, s a „markos asszonyok általi hájjal való kenés” csodatevő erejében. Jöttek vasárnap és „iparos vasárnap” — hétfőn. Itt ülték meg pogány módra a tavaszünnepet, itt rendezték meg a talyigás bálokat, s a század elején itt mulatott haj­nalig a környék dzsentrivilága. .A pezsgő élet azonban el­halkult, s évtizedeken át alig változott itt valami. 1958-ban meleg vízre bukkantak, s az 50 fokos víz ismét magára vonta a figyelmet. Újjáépítet­ték, kibővítették a termál­­medencét. Súlyfürdő is van — egyszerre három betegnek ... A sóstói fürdő — nevében ugyan viseli — hivatalosan még ma sem gyógyfürdő. Pe­dig a víz alkáli hidrogénkar­bonátos, jódos-brómos össze­tétele, enyhe radioaktivitása folytán alkalmas az ízületi gyulladások, baleseti, ortopé­diai megbetegedések gyógyítá­sára. ivókúraként ajánlják golyvásodás, a gyomor, a bél, a vese, az epe hurutos megbe­tegedéseire. A város vezetői elszalasztott lehetőségként emlegetik, hogy máig sem épült itt SZOT- üdülő. „Pedig korábban esett szó róla, mint Hajdúszobosz­lón” — mondogatják. Nehéz lenne visszapergetni, kideríte­ni az igazságot: ki és mikor szalasztotta el ezt a lehetősé­get — de tény, ha vizének gyógyerejével nem is, a kör­nyék szépségével, a tó körüli nyolcszázholdas ősparkkal fe­lülmúlja Szoboszlót. Szinte hi­hetetlen, hogy az idén nyaral­tak itt először SZOT-beutaltak. A vállalatok is csak az utób­bi években ismerték fel a kí­nálkozó lehetőségeket: három év alatt öt üdülő épült. Ter­melőszövetkezeti üdülőről is tárgyalnak — immár nyolca­dik éve, de az üdülőnek még se híre, se hamva. Pedig a vá­rosi tanács támogatja a kezde­ményezőket: a közelmúltban parcelláztak s adtak el újabb 80—90 hétvégi házra alkalmas telket is. Egyenletes forgalom­ra, téli vendégekre volna szük­sége Sóstónak. Erről beszél a strand vezetője, Mankó János is. — Nyáron nyolc-tízezer em­ber fordul meg naponta a strandon. A húszholdas strand, a kétezer köbméteres verseny­­uszoda, a termál- és a gyógy­medence gyakran szűknek bi­zonyul. A tervekben már sze­repel újabb három medence. Szállás, szállás, szállás. Ez itt a legfontosabb. A városnak sincs elég szállodai szobája. Két szállodájában, a fizetőven­dég szolgálattal együtt, össze­sen 200—250 vendéget tudnak elhelyezni. S amíg nincs ele­gendő szálloda, Sóstót is csak óvatosan merik propagálni. Szállásgondokon töri a fejét a strand vezetője is. Jövőre saját költségükön felállítanak a strand területén nyolc-tíz pa­nelházat. Az idegenforgalmi hivatal a Blaha-dombra épít egy kilencszobás turistaszállót, s ez újabb ötven vendégnek biztosít szállást. De mindkét terv csak a nyári gondokon enyhít, s így is csepp a tenger­ben. Jövőre elkészül a kem­ping is és ami a legtöbbet je­lenti: Nyíregyháza új szállo­dája 120 vendég számára. Hamarosan befejezik az új út építését, amely közvetlenül összeköti a várost a Sóstóval. Az út 30 millió forintba kerül. Az utóbbi tíz évben 27 millió forintot költöttek a strandra, s a strand valóban nagyon szép, annyira, hogy akár or­szágos versenyeket is rendez­hetnének a lelátókkal övezett, hatalmas úszómedencében. De Nyíregyháza nem dicsekedhet nagy sportélettel és országos rendezvényekre sem került sor eddig... Az úszómedencében gyerekek lubickolnak és a leg­­­több hasznát a tanárképző fő­iskola növendékei látják ... Nyíregyháza forgalma 15— 20 százalékkal nő évente. S nemcsak Szabolcs-Szatmár megyéből, de Borsodból, Nóg­­rádból is érkeznek kirándulók, fürdőzők a Sóstóra. Ózdról rendszeresen indítanak külön­­vonatokat. Az utóbbi időben különösen megnövelték a vá­ros idegenforgalmát a Záho­nyon át érkező cseh és német turistacsoportok. A régi prospektus — bármi­lyen csábítóan és nagyvona­lúan igyekszik teljesíteni fel­adatát — elavult. S bár tartal­ma igaz, nem valószínű, hogy a ma emberének, Sóstó új, ki­alakulóban levő vendégseregé­nek megfelelő szórakozást nyújtana mindaz, ami Blaha Lujzának és Krúdynak kedves volt. Itt volna az ideje, hogy Sóstó végre új „útikönyvet” kapjon. Fekete Judit Magyar Nemzet Nemzetközi vadásznapok A Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetsége nemzetközi va­dásznapokat rendez október 23., 24. és 25-én. Vallus Pál, a szövetség elnöke sajtótájé­koztatóján elmondta, hogy negyedízben rendezik meg a vadgazdálkodás és vadászat kimagasló képviselői számára ezt a vitafórumot. Célja: öreg­bíteni a magyar vadgazdál­kodás és vadászsport jó hír­nevét, a nemzetközi problé­mák megvitatása, és az 1971- ben Magyarországon sorra ke­rülő vadászati világkiállítás előkészítése.­­ Egyhónapos eseménysorozat után nagyszabású vadász­tanácskozással ért véget a székesfehérvári vadászati és sporthorgász kiállítás, amely a vadászati világkiállítás sike­res főpróbilja volt. Kimer Károly, a szlovák Vadász Szö­vetség elnöke, Jan Pehacsek­, a szlovén Vadásztársaság el­nöke, magyar részről Szeder­jei Ákos, az Állatkert főigaz­gatója, és Bereczky Kornél, a gyulaji vadgazdaság igazgató­­helyettese méltatta a kiállítás jelentőségét. Szemétügy 253 ezer forint a nem létező hulladékok elszállításáért Az elmúlt hetekben két cikkben is foglalkoztunk fővá­rosunk szemetes házaival, ut­cáival, és a helyenként a mű­emlékként konzervált buda­pesti szeméttel. Ezúttal arról a furcsa esetről van szó, hogy a Belkereskedelmi Szállító Vállalat olyan szemét és tör­melék elszállítását is elszá­molta a VIII. kerületi Ingat­lankezelő Vállalatnak, ame­lyet el sem vitt, mert a kér­déses épületekben — kivéte­lesen — nem is volt ilyen természetű hulladék. A VIII. kerületi Ingatlanke­zelő Vállalat kicsit soknak ta­lálta, hogy több mint egymil­lió forintot fizetett ki szemét­­szállításért néhány hónap alatt a Belkereskedelmi Szál­lító Vállalatnak. Bejelentést tett a rendőrségen. A szemét­ügy vizsgálata most fejező­dött be és négy személy ellen vádemelési javaslatot nyújtott be az ügyészségnek. László István 36 éves IKV szállítási csoportvezető esetében a tár­sadalmi tulajdon hűtlen keze­lése miatt, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat három meg­bízottja, Deák Imre, brigád­­vezető, valamint Mucsi Lajos és Kiefer Róbert, ügyében a társadalmi tulajdont károsító csalás bűntettének alapos gyanúja miatt. László István, az IKV szál­lítási csoportvezetője épület­lomtalanítást, törmelékszállí­tást végeztetett a Belkereske­delmi Szállító Vállalat 4. számú üzemegységével, mint­egy 240 épületben. A szállí­tási vállalat három megbízott embere, Deák, Mucsi és Kie­­far a szemét elszállítása előtt tájékozódó felmérést készített arról, hogy hozzávetőlegesen körülbelül milyen mennyisé­gű törmelékről is van szó. Amint a fuvarszakértői vizs­gálat most megállapította, kö­rülbelül 52 épületnél 253 803 forint olyan fuvardíjat is el­számoltak, amiért nem csinál­tak semmit, nem szállítottak el semmit. Ugyanis a szállítási vállalat 4. üzemegységénél Deák Im­re brigádvezető irányította ezt a szemétszállítási munkát, de kissé furcsán, túlságosan is „jótékony angyal” módján. Az előzetes tájékozódó jellegű fel­mérési adatokat a rakodó­munkások tel­j­es­í­tmén­ylap­j­ára már a munkakezdés előtt rá­vezette és ezt előre igazolta, mint elvégzett munkát. Így azután a rakodómunkások szinte kényszerítették a gép­kocsivezetőket, hogy nem lé­tező törmelékek elszállítását is írják be, mert nekik elő­re „k­i van írva” és elszámolva bizonyos mennyiség, amit most már minden körülmé­nyek között teljesíteni kell. Hatvanezer forint munkabért is kifizettek tehát a rakodó­munkásoknak olyan szemét elszállításáért, ami nem is lé­tezett. Minisztriumi állásfoglalás egy nyereségrészesedési lisában Érdekes elvi jelentőségű kérdésben foglalt állást a Munkaügyi Minisztérium. Egy dolgozótól, aki áthelyezéssel a múlt év közepén új munka­helyre került, régi vállalata megtagadta a nyereségrésze­sedést, mivel náluk a kollek­tív szerződés szerint a része­sedéshez legalább 9 havi mun­kaviszony szükséges. A dolgo­zó panaszát a vállalati mun­kaügyi döntőbizottság eluta­sította. A területi döntőbizott­ság helyt adott ugyan a pa­nasznak, de a döntés ellen a Fővárosi Főügyészség óvást emelt. Az óvás szerint a vál­lalatnak joga, hogy a kollek­tív szerződésben nagyobb ked­vezményben részesítse azo­kat, akik hűségükkel is hoz­zájárultak a nyereséges gaz­dálkodáshoz. Az ügyészség vé­leménye szerint ez az áthe­lyezés esetén sem áll ellen­tétben a jogszabályokkal. Az óvással a területi munkaügyi döntőbizottság nem értett egyet. A minisztérium is törvé­nyesnek ismerte ugyan el a vállalati kollektív szerződés említett részét, amely jogosan köti feltételekhez a nyereség­­részesedés kifizetését. Ez azonban a minisztérium állás­pontja szerint nem vonatkoz­hat az áthelyezett dolgozóra. A jogszabályok értelmében ugyanis áthelyezés esetén a régi és az új vállalatnál el­töltött munkaviszonyt együt­tesen kell figyelembe venni. FIGYELEM! HŰTŐGÉPGYÁR LEHEL MARKA SZERVIZE VI. ker. Szondi utca 40-ből XIV. KER., ERZSÉBET KIRÁLYNÉ Ú ÚTJA 87. SZÁM ALÁ KÖLTÖZÖTT Lehel hűtőszekrények, autoszifon, Danfoss automatika garanciális javítása TELEFON: 632—285 Húsz éves az Orvostudományi Dokumentációs Központ Az orvosi könyvtárosok és or­vos tanács­ad­ók szeptember 8- 9-én rendezték meg kétnapos országos értekezletüket a Sem­­melweis-teremben, megemlé­kezve egyben a két évtizede funkcionáló Orvostudományi Dokumentációs Központról. Az évforduló azért is jelentős, mert 20 évvel ezelőtt hazánk­ban még nem volt szervezett rendszeres orvosi tájékoztatás. második díjszabás A mindennapi életben gyakran kerül szóba az ár­emelkedés. Rendeleteink szel­leme azt célozza, senki ne jusson illetéktelen haszon­hoz, amely nincs arányban az eladott cikk értékével, az előállításra fordított munká­val. Mindenki tiltakozik az ellen, ha a háromforintos borotvapengét négyért áru­sítják és senkinek sem tet­szene, ha a tízdekás, ötfo­rintos vajért hatot kérnének. Találkozik a vásárló nyílt és burkolt árdrágítással. A Lenin körút és Dohány utca sarkán egy taxiállomá­son a minap kocsiba ül­tünk. Néhány perces utazás után a taximérőre pillan­tunk, s konstatáljuk, túl gyorsan ugrik. Miért? Meg­kérdezzük. Kiderül, hogy a vezető az első díjszabás he­lyett a mérőt a másodikra kapcsolta. Világos nappal éjszakai tarifáért utazunk. A közelben sem pályaudvar, sem temető nincsen, de a Lenin körúton hegyvidék sem található, amely indo­kolná a magasabb díjsza­bást. Miért teszi? „Jaj, té­vedtem” — mondja a gép­kocsivezető és visszakapcsol az egyre. Nemrég megszámoltam. Tíz alkalommal utaztam nappal taxin és tíz gépko­csivezető közül egy állította a mérőt az első díjszabásra. Persze a különbség nem sok, egy útnál 5—6 forint. De miért adnak drágábban valamit, aminek az ára sza­bott? „Mi ebből a haszna?” „Hamarább érem el az elő­írt teljesítményt” — vála­szolta. Kérdezzük, az árdrágítás a taxikra nem vonatkozik? Az utas fizessen többet a gépkocsivezető „teljesítmé­nye” érdekében? Ha velem indokolatlanul többet fizet­tet, mi történik, ha egy kül­földi vendég ül a kocsijá­ba? 0*—g) s Befejezetlen riportok Kitűnő riportot hallottunk a rádió „Válaszolunk hall­gatóinknak” rovatában. A riporter egy ózdi panaszos levél nyomán indult el. A levélben az állt, hogy az ózdi hallgató vásárolt lakó­helyén, az áruházban egy 4600 forintos, német import­ból származó varrógépet, az ismeretlen szerkezetű masi­nához a vásárlás pillanatá­ban az áruház nem tudott magyar nyelvű használati utasítást adni, de — bízva a Miskolci Nagykereskedelmi Vállalat ígéretében — kilá­tásba helyezte, hogy a hiá­nyosságot két hét alatt pó­tolja. A vevő várt-várt, mint a mesében, majd megsürgette a használati utasítást az áruházban. Az áruház meg­sürgette a Miskolci Nagyke­reskedelmi Vállalatnál. A Miskolci Nagykereskedelmi Vállalat megsürgette a Cse­pel Nagykereskedelmi Vál­lalatnál. Csepel megígér­te, hogy amint a használati utasítás elkészül, azonnal küldi, később már nem ígért semmit, nem is vála­szolt a miskolci sürgetések­re. S közben eltelt majdnem egy év. Mint a kitűnő riportból kiderült, egyedül az ózdi áruházban húsz import-var­rógépet adtak el magyar használati utasítás nélkül. Varrógépet általában nem a legmagasabb fizetési kate­góriákhoz tartozó családok vásárolnak, hanem azok a családok, ahol sok a gyerek, következésképpen sok ruha kopik s a mama saját kezű­leg varrogat a népes család­ra. Az sem kétséges, hogy ezekben a családokban nem könnyű dolog összerakni 4600 forintot, vagy fizetni a részletet s még nehezebb le­nyelni a keserű pilulát, hogy ott áll a drága szer­kezet, de nem tudnak vele mit kezdeni. A szemfüles riporter azon­ban, mielőtt elindult volna az ózdi hallgatóhoz, elláto­gatott a Csepel­hez s meg­rökönyödve állapította meg, hogy ott bizony garmadában áll a réges-rég elkészült magyar prospektus, csak ép­pen nem akadt, aki borí­tékba tette volna, megcí­mezte és postázta volna a borítékokat. A riporter tehát a magával vitt utasítást otthagyta a panaszkodó ózdi hallgatónál s dolgát kitűnően elvégezve, haza­tért mintegy ötszáz kilomé­teres kirándulásáról, amely­nek költségeit és fáradal­mait egyforintos portóval meg lehetett volna takarí­tani. Kitűnő riport volt, csak éppen befejezetlen maradt, mint megannyi hasonló tárgykörben készült kitűnő riport. Nem esett benne szó a felelősségre vonásról, nem tudtuk meg, kinek az orrá­ra koppintottak a lusta­ságért, a felelőtlen mulasz­tásért, pedig milyen régen cs­epedve várja már a köz­vélemény, hogy egyszer — a sok ezer hasonló eset kö­zül egyetlenegyszer — megdördüljön a Felettes Hatóság hangja, mint az Úr hangja a Tragédiában és azt mondja: — Kortárs, vegye a kalap­ját és keressen magának másik munkahelyet. Nyilván a humanizmus kiterjedt gyakorlásával ma­gyarázható, hogy a felelős­ségre vonás csaknem min­den effajta mulasztás eseté­ben elmarad. De miért mindig a mulasztókkal szemben alkalmazzuk a hu­manizmust, miért nem a mulasztók áldozatainak vé­delmében, akik elkeseredve várnak egy papírszeletre, agy vértolulásig fajuló düh­rohamokat szenvednek el és tehetetlenül bámulják a drága árut, mert valahol valaki papírkosárba süly­­lyeszti a sürgető leveleket és elmegy a vállalati büfébe uzsonnázni. A befejezetlenül maradt kitűnő riportokat ideje len­ne már a szigorú felelős­ségre vonás pontos és meg­nyugtató szövegének közre­adásával befejezni. Vagy kezdeni? b. g. u$ Töltse a szeptembert !? /1 % 0 balatonalmádi út a /t Auróra ONAV^ Szállodában! SZEPTEMBER 1-TŐL KEDVEZMÉNYES UTCSZEZONI ÁRAK! Teljes napi penzió 115,— Ft (reggeli, ebéd, vacsora) Egyágyas szobában 155,— Ft Szobafoglalás: A HUNGARHOTELS INFORMÁCIÓS IRODÁBAN Budapest, V., Petőfi Sándor u. 16. Telefon: 180—642, 383—117, vagy a szálló portáján, Balatonalmádiban tiHUHCAPKilOULS

Next