Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-12 / 212. szám

ÁrM 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1969. szeptember 12 XXV. év, 212. szám Kulcs és zár A Miskolci Műszaki Egye­tem vendéglátó házigazdája volt a közelmúlt napokban az Eötvös Loránd Fi­kai Társulat vándorgyűlésének. A napirend egyetlen köz­ponti kérdéssé sűrűsödött: hogyan oktassunk fizikát a jelenleginél sokkal jobban, korszerűbben, szemléleteseb­ben — az általános iskolák­tól kezdve a legfelső szintig. E vándorgyűlésen, ame­lyen hazánk neves f­izikusain kívül részt vettek a szakta­nárok is, megannyi jó ja­vaslat hangzott el. Az elő­adások és a felszólalások ösz­­szességéből az derült ki, hogy a fizikát és egyáltalán a természettudományt olyan korán kell kezdeni oktatni, amennyire csak lehet. Kiderült az is, hogy — tiszteletet a kraszámú kivé­telnek, beleértve fővárosunk iskoláit is — tulajdonképpen még mindig a hagyományos, lényegében­­ elavult módon oktatunk természettudomá­nyokat, alapvetően fizikát. Pedig a diákok és az egye­temi hallgatók is­­ képesek lennének az újat új módon befogadni Igazolják ezt a néhány középiskolában, de főként egyetemeinken már megvalósított kezdeménye­zések. „Nem a több anyag, az új ismeretlen befogadása a probléma, hiszen a diákok több anyag befogadására is képesek lennének, csak meg kellene őket tanítani a tanu­lás tudományára.” Ez az idézet a vándorgyű­lés egyik felszólalójától, Pálffy Györgynétől, a pécsi Tanárképző Főiskola tanárá­tól való. Úgy vélem, hogy ez az idézet majdnem teljes egé­szében a kulcsa nemcsak az általános és a középfokú fi­zika­­ oktatásának, hanem még a felsőfokú fizikus kép­zésnek is. A kulcs tehát már adott — mondhatnánk magunkban —, csak kevesen vannak még, akik e kulcsot a zárba tud­ják illeszteni De ne kertel­jünk, a fizika oktatására ke­vés a szaktanár. Statisztikák igazolják, hogy országszerte nem egy helyen, középfokú iskolákban irodalom, nyelv­szakos pedagógusok oktat­nak fizikát. Sőt, arra is van példa, hogy torna- és ének­tanárok, végzik e semmikép­pen nem könnyű tantárgy oktatását. Ilyen körülmé­nyek között hiábavaló pró­bálkozás lenne a fizikaokta­tás hatékonyságát kutatni — hiszen ehhez nem kell kom­mentár. (Félreértés ne es­sék, nem akarom a torna- és énektanárok pedagógusi készségét kisebbíteni, de nyilvánvaló, hogy sem a tornatanár, sem a zenét vagy irodalmat oktató pedagógus, legjobb szándéka mellett sem érthet szakszerűen a szédítő ütemben fejlődő fi­zika oktatásához.) Ezért nem elegendő a helyzet kul­csának a felmutatása. Több, lényegesen több szaktanár képzésére van szükség. ■ „Súlyos nehézségekkel küzdünk idehaza a szakta­nárok képzésében” — mon­dotta Nagy Károly, az ELTE rektora, aki maga is fizikus. S hogy miért súlyos? Azért, mert — mint ő mondotta, és ezt mások is sűrűn hangsú­lyozták — a jó képességű fiatalok úgynevezett jól jö­vedelmező, divatos szakmá­kat választanak, orvosok, technikusok stb. lesznek in­kább. „Csak egypár meg­szállott az, aki mégis elmegy fizikát oktatni a nagyon ala­csony pedagógus fizetés mel­lett.” Az ELTE rektorának iga­za van: a pedagógusok fize­tése köztudottan nagyon alacsony. És aki mégis pe­dagógus lesz, elhivatottság­ból, vagy ha úgy tetszik „megszállottságból’ ’ és népét akarja tanítani — nemcsak középiskolás fokon —, azok­nak adjuk meg a maximális társadalmi, erkölcsi és szak­mai megbecsülést — anya­giak híján — legalábbis egyelőre. „Magyarországon nincs szükség annyi fizikusra, mint amennyit képzőnk” — hangsúlyozta az ELTE rek­tora. A többletet sem a ku­tatóintézetek, sem az ipar sem tudja „felszívni”. Fur­csa ellentmondás ez. Sok a fizikus, kevés a tanár! Ha ez így van, márpedig így van — ismerve hazai viszo­nyainkat e területen —, ak­kor úgy véljük, joggal vet­jük fel a kérdést: miért nem képezünk már menet közben — mert később már nehezen megy — a felesleg­ből fizikaszakos tanárokat? Alig hihető, hogy a minden­képpen fizikussá lenni aka­ró ember, ne akarna oktat­ni is. Erre az átállításra úgy vélem, szisztematikusabban kellene törekedniük az illet­­ tékes karoknak, de magának az illetékes minisztériumnak is. Helyes ez a vélemény, még inkább az az MSZMP tudománypolitikai irányel­veinek fényében: a kutatók oktassanak, az oktatók pe­dig kutassanak. A tudományos munkára alkalmas fiatalokat valójá­ban már a középiskolában kellene kiválasztani — értem ezen a fizikusképzést. És a szaktanárnak kell minden segítséget megadni — ahol van — a leendő fizikus ké­pességének fejlesztéséhez. Az egyetemen első két év­ben úgyis eldől, hogy ki al­kalmas tudományos pályára és kiből válik jó szaktanár. S, hogy az utóbbi nem ki­sebb rang, mint előbbi, hogy a kettő szervesen összekap­csolódik, egymás nélkül nem létezhetnek, ezt egyetemein­ken, de már a középiskolá­ban is az eddiginél sokkal határozottabban kellene tu­datosítani. Befejezésül idézem az egyik pedagógus felszólalá­sát a vándorgyűlésen: ha nem segítünk a szaktanár problémán — különösen a fizika és matematika szakon — akkor aligha lehet fizi­kus utánpótlás. Lánc problé­ma ez — mondotta felszóla­lása során Jánossy Lajos akadémikus a vándorgyűlé­sen, aki vállalta a tudós egyik nagy kötelességét: munkaközösség élén fizika­tankönyv megírását. Remél­jük, hogy ez a tankönyv, amely a jövő tanévben az or­szág és a főváros több kö­zépiskolájában már a próba­oktatást szolgálja, jó ered­ményt hoz. De ez csak az egyik láncszem. Az elsődle­ges változatlanul a szakta­nárképzés megoldása, mert enélkül komolytalanná vál­nak az ide vonatkozó törek­vések- R. Farkas Klári Koszigin megbeszélése Csou En-laj­jal Pekingben T­ömegsztr­áj­kok Olaszországban és Franciaországban ! —-----------------------------------------------------------------------­A külpolitikai helyzet — ---------------------------------------------------------------------------­ KOSZIGIN ÉS CSOU EN-LAJ pekingi találkozója a nemzet-­­­közi élet kiemelkedő eseménye volt csütörtökön. A szovjet mi-­­ niszterelnök, aki Ho Si Minh temetésén vett részt, hazatérőben­­ Moszkva felé, megszakította útját és a kínai fővárosba látoga­tott. A TASZSZ­ hírügynökség jelentése szerint a felek őszintén feltárták álláspontjukat és mindkét fél számára hasznos meg­beszélést tartottak. 1965 óta ez az első eset, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezetői között ilyen magas szintű megbeszélésre kerüljön sor. A VDK elnöke halála alkalmaiból meghirdetett háromnapos tűzszünet lejártával a szabadságharcosok több támadást indí­tottak az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapatok ellen. A kommentátorok figyelme azonban a hadszíntérről inkább Washingtonra terelődik. Pénteken ugyanis Nixon elnök és a szűkebb kabinet tagjai megvitatják a vietnami helyzetet és döntenek a Vietnamban harcoló amerikai erők létszámának esetleges további csökkentéséről. Ezzel összefüggésben Laird hadügyminiszter és Rogers külügyminiszter is lemondta terve­zett sajtónyilatkozatát, amelyből megfigyelők arra következtet-­­ nek, hogy Nixon magának akarja fenntartani az esetleges beje­lentéseket. Ennek valószínűségét alátámasztja az a tény is — mint ahogy a Fehér Ház sajtóirodája jelentette —, hogy az amerikai elnök az ENSZ 24. közgyűlésének ülésszakán, jövő csütörtökön beszédet mond. Nyugati hírügynökségek tudni vélik, hogy az ENSZ közgyű­lésére vasárnap New Yorkba érkező Gromiko szovjet külügy­miniszter esetleg pozitív tartalmú választ visz magával a strat­­­tégiai rakétarendszerek korlátozására vonatkozó szovjet—ame­rikai megbeszélésekről. Az esetleges megbeszélések színhelye­ként az AFP Genfet, Bécset és Helsinkit említi. A londoni Daily­­ Express értesülése szerint a tárgyalások elsősorban a hosszú távú rakéták számának korlátozására és az új típusok kifejlesz­tésének fékezésére irányulnak majd. Az ENSZ-közgyűlés egyik központi témája kétségkívül a kö­­­­zel-keleti válság lesz. Az MTI washingtoni tudósítója úgy érte­sült, hogy Washington külügyminiszteri szintű megbeszélést kíván javasolni. Rogers már szeptember 19-én találkozni kíván Gromikóval, szeptember 20-án pedig a két külügyminiszter angol és francia kollégáikkal együtt U Thant ENSZ-főtitkár vendége lesz. Valószínű, hogy amerikai részről a július óta szü­netelő szovjet—amerikai megbeszélések felújítását akarják először szorgalmazni. Gyors előrehaladásra a válság megoldá­sában nem lehet számítani. Tel Aviv egyelőre a választásokkal van elfoglalva és Washington is meg akarja várna Golda Meir izraeli miniszterelnök szeptember végére tervezett washingtoni látogatásának kimenetelét. A köz­el-keleti feszültség csökkenté­sére rendkívül nagy szükség lenne; kedd óta, amikor az izraeli csapatok átkeltek a Szuezi-csatornán, egymást követik az ösz­­szetűzések. A hírügynökségi jelentések csütörtökön három egyiptomi légitámadásról számoltak be. Izraeli erők jordániai területeket támadtak. A VDK-ból hazatérőben Koszigin találkozott Csou En-lajjal Pekingben Moszkvából jelenti a TASZSZ. Alekszej Koszigin szovjet mi­niszterelnök és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke csütörtökön Pekin­gben megbeszélést tar­tott. A Moszkvában kiadott hiva­talos közlemény szerint a ta­lálkozót kölcsönös megállapo­dás alapján tartották meg, s arra akkor került sor, amikor Koszigin a VDK-ból hazatérő­ben volt Moszkva felé. A felek őszintén feltárták álláspontjukat és mindkét fél számára hasznos megbeszélést tartottak. Szovjet részről a találkozón jelen volt Konsztanityin Katu­sen, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára és Mihail Jasznov, a Legfelső Tanács El­nökségének elnökhelyettese. Kínai részről jelen volt Li Hszien-nien és Hszie Fu-csi, mindketten az Államtanács el­nökhelyettesei. * Csütörtökön visszaérkezett Moszkvába az a szovjet párt­os kormányküldöttség, amely Koszigin vezetésével részt vett Hanoiban a Ho Si Minh el­hunyta alkalmából rendezett gyászszertartáson. Moszkvába érkezett az indiai külügyminiszter Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett Dines Szingh in­diai külügyminiszter, akit a szovjet kormány hívott meg. A repülőtéren Gromiko szovjet külügyminiszter­t más hiva­talos személyiségek fogadták a magas rangú vendéget. Repülőtéri üdvözlő beszédé­ben Szingh kifejezte meggyő­ződését, hogy a látogatás elő­segíti majd a két nép baráti kapcsolatainak fejlesztését. Úgy vélem — mondotta —,­ hogy moszkvai tárgyalásaim nemcsak a két ország közötti, baráti viszonyok megszilárdu­lásához, hanem a világbéke megszilárdulásához is hozzájá­rulnak majd. Gromiko és Szingh meg­tartotta első tanácskozását. Moszkvában hivatalosan kö­zölték, a meleg hangulatú, ba­ráti légkörű tárgyalásokon a miniszterek eszmecserét foly­tattak a szovjet—indiai kap­csolatok fejlesztésének kérdé­seiről, valamint a két országot kölcsönösen érdeklő nemzet­közi problémákról. Gromiko villasreggeszt aélett Színjei tisztelet­ére. Pohárkö­szöntőjében­ rámutatott arra, hogy az indiai külügyminiszter moszkvai látogatása a két or­szág közötti gyümölcsöző együttműködés és őszinte ba­rátság újabb bizonyítéka. Vá­laszában Szingh hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindig nagy segítséget nyújtott a sza­badságukért és függetlenségü­kért harcoló népeknek, egyben köszönetet mondott a szovjet kormánynak az indiai gazda­sági fellendüléshez nyújtott se­gítségért A Béke-vi­lágtanács felhívása Helsinkiből jelenti a TASZSZ: A Béke-világtanács felszólított minden nemzeti békebizottsá­got, minden békeharcos szer­vezetet és minden jóakaratú embert, hogy szeptember 10- től kezdődően egy hónapon ke­resztül emlékezzenek meg Ho Si Minhről, a VDK elhunyt el­nökéről. Követeljék az amerikaiak és csatlósaik csapatainak feltétel nélküli kivonását Dél-Viet­­namból — hangzik a felhívás —, támogassák a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormányának elismeré­sére irányuló követelést, támo­gassák a kormánynak a dél­vietnami probléma rendezésé­re előterjesztett 10 pontos ja­vaslatát Pénték a létalámc­örtenlétről ? Washingtonban ma megvitatják a vietnami helyzetet . Nixon beszédet mond az E­V­SZ-k közgyűlésen Kiss Csaba, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Abrams tábornok, a Dél-Viet­­namban harcoló amerikai erők parancsnoka csütörtökön hajnalban Washingtonba in­dult. A tábornok pénteken részt vesz azon a kulcsfontos­ságú megbeszélésen, amelyen Nixon elnök és a szűkebb ka­binet tagjai megvitatják a vietnami helyzetet és dönte­nek a Dél-Vietnamiban harco­ló amerikai erők létszámának esetleges további csökkenté­séről. Nixon elnök eredetileg augusztus végére ígérte az ez­zel kapcsolatos döntést, azon­ban a katonai tevékenység fokozódására hivatkozva, vé­gül is elhalasztotta azt. Sai­gonban az AP jelentése sze­rint olyan megerősítetten hí­rek keringtek, hogy Abrams tábornok hajlandó elfogadni egy újabb 35 000 főnyi lét­számcsökkentést. Az amerikai főparancsnok egyébként eluta­zása előtt, szerdán egyórás megbeszélést folytatott Thieu dél-vietnami elnökkel. Laird hadügyminiszter le­mondta csütörtökre tervezett sajtóebédjét, amelyen előzetes terveik szerint a vietnami há­borúról kellett volna beszél­nie. Előzőleg az amerikai kor­mány külügyminisztere, Ro­­gers vonta vissza vasárnapra meghirdetett tévé-interjúját. A két felelős miniszter nyilat­kozatának elmaradásából meg­figyelők arra következtetnek, hogy Nixon elnök a pénteki vietnami értekezlet előtt, és közvetlenül után sem akarja nyilvánosságra hozni döntéseit és főként magának akarja fenntartani az esetleges beje­lentéseket Washingtonban kevés érde­mi változást várnak az USA vietnami politikájában a pén­teki tanácskozástól, amelyet szerdán és csütörtökön az amerikai nemzetbiztonsági ta­nács megbeszélései előztek meg. A Fehér Ház szerda­i nyi­­latkozatai már arra engednek következtetni, hogy Nixon a háború jelenlegi szinten való folytatása mellett döntött és a tűzszünet lejárta után az ame­rikai csapatok haladéktalanul megkezdték a hadműveletek folytatását. Washington elis­merte, hogy amerikai részről a tűzszünet tartama alatt is segítséget nyújtottak a saigoni rezsim hadseregének, amely nem fogadta el az ideiglenes forradalmi kormány javasla­tait a hadműveletek átmeneti szüneteltetéséről. Ziegler, Ni­xon sajtótitkára azt mondotta, hogy Nixon ,,megértette a dél­­vietnami kormány álláspontját a tűzszünettel kapcsolatban”. Nixon jövő csütörtökön be­szédet mond az ENSZ-közgyű­­lésen. A Fehér Ház sajtóirodá­ja jelentette be, hogy az el­nök, elődeihez hasonlóan, sze­mélyesen mond beszédet a kedden megnyíló 24. közgyű­lési ülésszak általános poli­tikai vitájában. Az amerikai elnökök hagyo­mányosan felszólaltak koráb­ban a világszervezet közgyű­lésén. Beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésen Nixon két közvetlen elődje, Kennedy és Johnson is. Megtortan az ima kitöle agressziók Nagyszabású egyiptomi légitámadás izraeli állások ellen Kairóból jelenti az AFP és a Reuter. Vadászgépek fede­zete mellett egyiptomi bombá­zók csütörtök délelőtt két hul­lámban támadták a Sinai-fél­­szigeten kiépített izraeli állá­sokat — közölte egy egyiptomi katonai szóvivő. A gépek mé­lyen behatoltak a félsziget kö­zépső és déli része fölé. A tá­madás során légvédelmi üte­geket egy radarállomást, va­lamint tüzérségi és gyalogsági állásokat semmisítettek meg. A szóvivő közölte, az egyip­tomi légierő célja az volt, hogy „megtorolja az egyiptomi őrál­­lások ellen intézett ismételt izraeli agressziókat". Kora délután az egyiptomi légierő egy harmadik, a ko­rábbinál nagyobbszabású tá­madást intézett a Sinai-félszi­­geten kiépített izraeli állások ellen — közölte egy katonai szóvivő Kairóban. A repülő­gépek izraeli légelhárító- és tüzérütegeket, parancsnoki ál­lásokat, fegyver- és lőszerrak­tárakat, továbbá lőszerszállító teherautókat bombáztak. Ez utóbbi légitámadás ideje alatt — mondotta a szóvivő — iz­raeli gépek nem szálltak fel, de a légelhárító tüzérség egy egyiptomi gépet lelőtt. A há­rom légitámadás során viszont

Next