Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-04 / 205. szám

4 A HÉT FILMJEI A Karamazov testvérek Két körülmény akadályozza, hogy Iván Pirjev rendezéséről alapos véleményt alkothassunk. Az egyik, s a fontosabb körülmény a kiváló filmművész halála. Pirjev, akinek gazdag életművében két másik Dosztojevszkij-mű, a Fehér éjszakák és a Félkegyelmű filmváltozata is szerepel, nagy odaadással, hosszú előkészítő munkával készült fel az újabb, s talán a legnagyobbnak tartott műre, A Karamazov testvérek megfilmesítésére. Két évvel ezelőtt a moszkvai fesztivál vendégeivel a Moszfilm-stúdióban jártunk, Pirjev akkor forgatta ott A Karamazov testvérek egyik jelenetét. Talán esztendő is elmúlt, amikor megkaptuk a rendező halálhírét, de a film még nem volt készen. Munkatársai fejezték be a művet. A rendező már nem lehetett jelen az összeállításnál, a filmkészítés e döntő fázisánál, a film dinamikájának, ritmusának kialakításánál. A másik körülmény, amely megnehezíti A Karamazov testvérek igazságos megítélését, gyakorlati természetű. A magyarországi forgalmazás részére ugyanis legalább egy órányi anyagot kivágtak az eredeti filmből. E csonkítás, lehet, lendületesebbé tette a regény új, szovjet filmváltozatát, viszont bizonyosan ártott is értékeinek. A Karamazovok története így már-már képregénnyé szűkült. Megőrizte, sőt talán az eredeti változatnál élesebben bontotta ki a történetből a „krimit”, de nélkülözi azt, ami Dosztojevszkij műveit halhatatlanná tette: a pontos lélekrajzot, a szuggesztív emberábrázolást. E csonka változat, a befejezést kísérő tragikus körülmények ellenére is megérezteti a rendezői elképzelést. Pályájának utolsó szakaszában Pirjev elmélyülten tanulmányozta Dosztojevszkij műveit, emberábrázoló módszerét, s előző két Dosztojevszkijr filmje bizonyítja: képés is volt e művek hiteles tolmácsolására. A Karamazov képein is megmutatkozik a rendező tisztelete, hűsége az író s a mű iránt. E törekvést tükrözi a külső jegyek rendkívül pontos rekonstrukciója, a korhű környezet megteremtése, a szereplők kiválasztása. A filmváltozatban Dmitrij a legfontosabb alak. Mihail Uljanov kelti életre a heves vérmérsékletű Karamazovot, elsöprő szenvedéllyel. Uljanovot jó néhány filmben láttuk már, ismerjük sokoldalúságát. Ezúttal nyilván tudatosan vállalta a szélsőséges, egzaltált játékmodort, színésztársaival együtt így alkalmazkodva a rendezés szelleméhez, amely a könyvben leírt világ betű szerint hűséges megjelenítésére törekedett Modern Monte Christo Az eredeti Monte Christo annyit szerepelt már a filmvásznon, hogy a még minden ötletből sikert sajtoló, gyakorlott kalandfilm-rendező Andre Hunebelle is úgy vélhette: Durmas hősével, eredeti környezetében, nem érdemes újra próbálkozni. A regény figurái, színhelyei, fordulatai túlságosan ismertek már ahhoz, hogy még egyszer becsalják a moziba a nézősereget. A regény alapötlete, az igazságtalanul elítélt, s meggazdagodott férfi bosszúja azonban nyújthat még valami lehetőséget szerzőnek és rendezőnek, mai környezetben, így született meg a Modern Monte Christo. Repülőgépein menekül tehát ezúttal Edmond Dantes, plasztikai műtéttel változtatja el külsejét. A hamis vád, amelyért életfogytiglani börtönre ítélik, a háború alatt elkövetett árulás és rablás. E bűnöket természetesen most sem Dantes követte el. Az igazi bűnösök húsz évvel később, a bosszú idején, nagytőkések Franciaországban, versenyautókat gyártanak. Ily módon alkalom nyílik nagyszabású autóverseny megrendezésére a filmen, a néző idegeinek felcsigázása végett. Verekedésre is több ízben teremtenek alkalmat, s a brutalitás normáját olykor túl is teljesítik, legalábbis a hangikulisszák pufogtatásával. A modern Edmond Dantes túllicitálja ősét erőszakban, s nem marad el tőle romantikában. E kettős buzgalom következményeként anakronisztikusabb lesz amainál, hiába utazik repülőgépen, lényét nem sikerült átmenni a huszadik századba. _______________V. A. Hanglemez készül a győri filharmonikus zenekar játékáról Sándor János vezényletével. A felvételt szeptember 6-án, a győri evangélikus templomban készítik el. A zenekar Albrechtsberger Hárfaversenyét mutatja be Lelkes Anna szólójával, és Hoffmeister Fuvolaversenyét; ennek szólistája Szebenyi János. EGY SIKERES INDULÁS... Rég nyilvánult meg olyan érdeklődés, mint amellyel az újságolvasó közönség a magyar Édesipar CSEMEGE ÉDESIPARI GYÁRA CS KÁVÉKEVERÉKÉNEK NÉVPÁLYÁZATÁT KÍSÉRTE Közel tízezernyi pályázó küldött be pályázatonként sokszor 10—15 névváltozatot is tartalmazó levelezőlapot a gyár címére. Ilyen ötletgazdag és ennyi érdeklődőt megmozgató siker a legoptimálisabb várakozást is felülmúlta. Többen küldték be ugyanolyan ötlettel ugyanazt a nevet a díjra pályázva, e pályázók közül sorshúzás útján kellett a nyertes nevét eldönteni. Végül is augusztus 30-án a gyár vezetősége által felkért zsűri tagjai, a hatóság képviselői, a közjegyző, a sajtó képviselői előtt döntöttek. A legjobb pályázatnak járó 2000,— Ft-os fődíjat ifj. Villányi Károly (Bp. II., Mártírok útja 58.) nyerte ALI névvel. A második, 1000,— Ft-os díjat Dabas Gabriella budapesti lakos nyerte SZULTÁN névvel A további tíz, egyenként 200,— Ft-os díjakat FARAÓ névvel az alábbi budapesti lakosok nyerték: Aradi Sándorné, Budavári Mihályné, Fodor Emilné, Pálmai András, Safarik Józsefné, Szabadvári Ferenc, Szabó Ernő, dr. Tamási Béláné, Vajna Jenő és Urbán László. A díjakat postán elküldték a nyerteseknek. ÍGY INDULT EL AZ ELŐJELEK SZERINT NAGY SIKERŰ DIADALÚTJÁN ALI NÉVEN A FINOM KÁVÉ KEVERÉK, amely ízével, zamatával, illatával mindazon tulajdonságokkal rendelkezik, amelyet egy jó kávétól az ínyenc kávéfogyasztó méltán elvár. A Magyar Édesipar vezetősége ezúton mond köszönetet a lelkes pályázóknak a nagyszerű ötletekért, amelyekkel a Finom Kávé Keverék új nevének meghozatalához hozzájárultak. MasrNemzet Kővé vált ember a sziklák között Masritte-kiállítás a londoni Tate Galleryben Kora reggel kel, sötét ruhásanel, érdekes értelmezésre ad ba öltözik, fejére fekete kő- alkalmat, mert a „palais” sze mény kalapot tesz s így megy palotát és egyben ízlést is ren műterembe René Magritte lent. Egyszerű, gyalult deszkabelga festőművész. A műterem falán képkeret s abban élettea Brüsszel környéki villa hűtlenül ezüstös színű s mégis fésű, kert felőli traktusán van; lelmezesen attraktív női torzó, a fák megszűrik az erős nap- a mellek és a has. Itt is felfényt az ablakok előtt. Egész tűnő, mint az előbbi képein, délelőtt dolgozik, pontosan hogy a formák faragott márdélben felesége társaságában ványnak vagy gipszöntvénymegebédel, egy órára lepihenőnek tűnnek, aztán elgyalogol a villatelep vendéglőjébe, ahol naponta fordított hableány” ugyanazzal a partnerrel sakkozik. Esti séták, olvasás, más Aztán egyszercsak a termőnap kora reggel kel, sötét ruhászethez menekül. Félrehúzottba öltözik... függönyű ablak, az ablak Majdnem percnyi pontosság előtt festőállvány, rajta a vágat beosztott napirend s aki SZón a készülő képpel. A kép naponta átéli, René Magrette, a kinti tájat ábrázolja és a a belga szürrealista festészet a hegy, az út, a tér s a egyik leghíresebb képviselője, felhő kísérteties pontossággal folytatódik a természeti táj Meglepő fogadtatásban, amely „körülvesz, megköt és kötelez”. Azon a nyár végi délelőttön 1934-ben vagyunk: Németorvalaki csöngetett. A berregés szagban baljós események zajéles hangja átfúrta a villa lónak, de Európa még nem csöndjét. Magritte ingerülten érzékeli a sötétséget. Magritte tette le a palettát és az ecse képe: lila, vészterhes felhőkét, nehezen viselte el, ha gomolyognak az égen. A temunkájában zavarták. Sötét raszon festőállvány, rajta egy ruhájában, kemény kalappal a kép. A kép az ég felhőit ábrafején áthaladt a szobákon, tolja, de a képen az ég ragyóajtót nyitott A küszöbön a gó kék s a felhők fodros főszomszédos villa lakója állt. Kér foltok... A zavarásért elnézést kérve Ez a „kép a képben” viszközölte, hogy felesége Magritszatérő motívum a következő te feleségével együtt ment a évek alkotásain. „Légfürdő az városba bevásárolni, délre itt árnyékban”, fehér lepedővel adtak egymásnak találkát leterített heverőn mezítelen nő Magritte szótlanul intett a ke- fekszik egy sötét szobában, tével, a fogadószoba felé tesz mögötte és fölötte a falon egy sékelte a látogatót. Ez néhány keretes kép: napsütött tenlépést tett előre, mögötte Maggerpart, hullámzó tenger, ritte lépkedett, s mielőtt ven- „Mindig találunk arra időt, dége a szobába lépett, az ajtó hogy ámítsuk önmagunkat.” előtt teljes erejéből fenékbe A légfürdőző, gyönyörű merúgta. A látogató megtorpant, hízelen női test egyszercsak aztán egy feszült másodperc megjelenik a szabadban is, aztán belépett a szobába, leült tengerparton fekszik, mögötte a dohányzóasztalhoz. Magritte villódzó horizont és tajtékos, italt vett elő s kellemes beszél- hullámzó víz. A nő „fordított getés közepette várták mind hableány”: alsó teste női test, ketten az asszonyok megérte- felső teste hal, ezüstös színű, zését, pikkelyes, uszonyos alakzat. A jelenetet Magritte közeli amely ragadozó csukafejben barátja, Louis Scutenaire író végződik. A szem merev, csil és költő írta le, megjegyezvén, lógó golyó, a csukaszáj félig hogy ennek a több évtizeddel nyitva. A test napfürdőzik... ezelőtti esetnek az emléke — ha nem is jutott mindig fel- A sasfej és a közöny színre — végigkísérte Mag ’ J Justie-ot 1967-ben bekövetkezett Nagyméretű kép a philahaláláig. A másik önuralmán delphiai Young család magánkeresztül megtanulta, hogy gyűjteményéből ismét képe vannak az életben helyzetek, képben. A dátum 1949. Címe, amelyekre úgy kell reagál- Arnheimi táj. Hatalmas ablak, nunk, amelyekben úgy kell vi szétzúzott üveggel. Kint amelkednünk, mintha semmi távolban hófedte hegyvonulat, sem történt volna. „Ez a maga jegesen csillogó csúccsal. A tartás hideg józanságot köt- csúcs — sasfej, mint a német csönöz és megoldást hoz létre, címeren. Az összetört ablak — a festő viszonylatában a ka- üvegcserepein az üvegre felvárgó érzelmek és indulatok tett kinti világ, a sasfejjel, szilárd, márvány keménységű Szanaszét hever a földön, az megjelenítését” ablakpárkányon. De kint áll !. . . a hegy, ám fölötte derengő A lepel napfény, amely elolvasztja a hegycsúcsot „Mindnyájunk- Csakhogy a márvány a szobnak a nap felé kell tekinterászat anyaga. Cézanne azt nünk” — írja Magritte egyik mondta egyszer, hogy negyven barátjának, amikor ez a festévet vett igénybe, míg megtaménye feltűnést kelt egy kintisa, hogy a kép nem szobor, állításon. Az 1893-ban született Magritte Magritte észreveszi a kinem jött rá haláláig erre a zönyt s egy dermesztő képben ezt bizonyítja rendkívül érdé- fejezi ki azt, amit mondani kés módon az a 101 Magritte akar. Lilás-szürke szikladarafestmény, amelyet múzeumok bök a földön szanaszét. A háttól és nagy magángyűjtőmétérben ugyanilyen lilás-szürke nyéktől kölcsönözve a londoni sziklafal. A sziklafal előtt, a Tate Gallery mutatott be most szikladarabok között két emegy nagyszabású kiállításon, bér lépked. És a két ember A kiállítás a képek időrendi ugyanolyan lilás-szürke szikfelsorakoztatásával egy művész fa, mint minden, ami körülélettörténetét meséli el, veszi őket. „Érzéketlen kövek Tizenkét éves, amikor anyja közt kővé válik maga az em(a század elején egy cirkuszi bér is.” zenekar tagja) öngyilkos lett. E. L. T. Mesens, a belga beleölte magát a Sambre avantgarde művész és műfolyóba. Éjszaka, hálóingben kereskedő, akinek gyűjtemenyrott le a hídról; ingét, mint nyéből a Tate Galleryben tuvalami leplet tekerte az arcalatnyi Magritte-festmény szekére a víz sodra. Tizennyolc repel, a világháború kitörése év múlva, 1928-ban, harminc előtt teljes közöny és hideg éves korában Magritte meg elutasítás jegyében mutatta be festi édesanyja portréját. Egy egy kiállításon Magritte-ot, asztalon réztrombita és egy Egyik szervezője volt a máshangszertek. Az asztal előtt tani kiállításnak is, amely vánói alak, egyik kezét a torkálatlan sikert hozott. „Ez azonhoz szorítja. Fejét világos ban nem jelenti azt, hogy most színű lepel takarja. Ugyanez már meg is ismertük ezt aben az évben — egy heves szó- különös festőt” — nyilatkozta velem időszakában — megszü- Mesens a Listener című lepletik egy másik képe is, a „Les doni lapnak. — Majdnem relamants” — A szerelmesek, képes értelme van a kiállítást Sötét ruhás, sötét nyakkendős záró képnek a kijárat melletti férfi csókolózik egy mezítelen falon — mondotta Mesens. — karú, világos ruhás nővel, önarckép. Sötét ruha, sötét Mindkettőjük fejét lepel ta- nyakkendő, fekete kemény kakarja, lap. De a ruhában nincs test Valami történt s Magritte s a kalap alatt nincs arc, hiába igyekszik úgy viselked „Nem akarok kővé válni” mi, mintha nem történt volna — mondta Magritte, amikor semmi. A következő év elején nem sokkal halála előtt ezt az különös festmény születik. A önarcképet megfestette, címe: „Le palais d’une courts- Maron Ferenc Csütörtök, 1969. szeptember 4. A MUSZKLI KRITIKÁJA Ha komolyan olvassuk és szigorúan mérlegeljük, a kritika justizmordjának minősíthetjük, ha pedig jelentőségéhez mérten értékeljük és évődve a visszájára fordítjuk, akkor az „aki ráásnak vermet ás...”, iskolapéldájának tekinthetjük azt a módot, ahogyan a Kortárs szeptemberi számának Szemle rovatában Székelyhídi Ágoston ír Keszthelyi Zoltán Az ősz gyertyái című verseskötetéről. Egyfajta, minden osztálytartalmat nélkülöző, „társadalom- és természetfölötti” látszat-esztétika porondján kényszeríti kötelek közé és sorozza meg dagadó muszklikkal, övön aluli ütéseivel Keszthelyi Zoltán költészetét, melyben — mint elítélően írja — „jóvátehetetlen nyomokat hagyott a kor hullámverése”. Valójában az efféle kritika a jóvátehetetlen, mert bizonyítékok nélkül emel — helyesebben kohol — vádakat benne a muszklis kritikus. Mi sem jellemzőbb erre „a bírálati módszerre”, mint az, hogy ha a kritika szövegében Keszthelyi nevét másik kilencvenkilenc kortárs költő nevére, a kötet címét megannyi más verseskönyv címére cseréli az olvasó, észre sem veszi, hogy más költő más művéről olvas. Székelyhídi ugyanis egyetlen megállapítását sem bizonyítja, egyetlen verssel, de még egy verssorral sem, tulajdonképpen nem is bírál, hiszen nem érvel, nem elemez, csak kinyilatkoztat, becsmérel, lekezel, sújt és elítél." Dolgozatának egésze csupán egyet bizonyít. Méltatlanságát arra, amiben izmait feszítve, muszklit-fitogtatóan tetszeleg: az ítélkező, igazságosztó kritikusi talárra. (rajcsányi) NAPLÓ Nyugat-magyarországi könyvkötészeti remekekből nyílt meg kiállítás szerdán Sopronban a Fabritius-ház gótikus termében. Az ország 13 állami és egyházi gyűjteményéből több mint 120 különleges könyvkötés látható a kiállításon, amelyet egy évig tartanak nyitva. A francia kormány megvonja anyagi támogatását húsz művelődési háztól, nem járul hozzá a függetlenített igazgatói állás fenntartásához. Noha az illetékes államtitkár szerint e döntést nem indokolták politikai szempontok, köztudott, hogy a művelődési házak java része a gyakorlatban, legtöbbször a kormány törekvéseivel ellentétben, a baloldali ifjúság gyülekezőhelyévé vált.A Tizenhatodik században élt iskolásgyermekek rajzait fedezték fel a régészek Sárospatakon a XV. században épült gótikus szentély alapfalain. A szentély egy része annak idején a föld alá került, a római katolikus templomot ugyanis a XVI. század elején, Perényi Péter és Gábor beépítette a vár erődrendszerébe. Ismét megnyílt — hosszabb nyári szünet után — a Pesterzsébeti Múzeumban A város peremén című történeti kiállítás. A fertődi kastélyban szombaton tartják az idei hatodik, egyben évadzáró hangversenyt. A Rádió gyermekkórusa klasszikus és romantikus szerzők, valamint Bartók-, Kodály-, Bárdos-művekből állítja össze műsorát st Dánielle Darrieux egyik, 1941-ben készült filmjét. Az első randevút most mutatták be New York-ban. „Régi filmjeimet soha nem nézem meg — mondotta a művésznő. — Több okból. Az egyik: irigy vagyok magamra. A másik: ma már másként alakítanám.” Szeptember 4 Szabó Iván szobrászművész domborműveinek és szobrainak kiállítása szeptember 5-én, délután öt órakor nyílik meg Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárának új kiállítóhelyiségében. A tárlatot Takács Gyula, a Baranya megyei tanács elnökhelyettese nyitja meg. A Szépművészeti Múzeum rejtett kincsei címmel nyílik meg kiállítás szombaton a múzeum márványcsarnokában. Megnyitó beszédet dr. Vayer Lajos egyetemi tanár mond. A Sa Maria tállás Dallasban, Kennedy elnök halálának hatodik évfordulóján, ez év novemberében, az opera gálaestjén a Traviasca címszerepét énekli. Híresztelések szerint Dallas így akar bosszút állni Jacqueline Kennedyn, aki „elragadta” tőle Onassis görög hajómágnást. A milánói Scala, a párizsi opera és sok más színház ostromolja a kitűnő énekesnőt, aki minden szerződési ajánlatot elutasított. Most mégis leszerződött, a éppen a távoli dallasi operába. Beethoven élete és művei címmel kiállítás lesz jövő májusban a bécsi városházán a zeneköltő születésének kétszázadik évfordulóján. A jövő évi bécsi ünnepi heteken egyébként Karajan vezényletével a berlini filharmonikusok előadják Beethoven öszszes szimfóniáit, a Theater an der Wienben pedig a Fideliot Leonard Bernstein vezényli . Alberto Bevilacqua A macska szeme című regényének filmváltozatát kezdi forgatni rövidesen Vittorio de Sica. A regényt 1968-ban a Strega-díjjal jutalmazták. oo Kísérleti színházat kap a londoni Old Vic Nemzeti Színház. A The Young Vic nevű új színházat — városrendezési okokból — csak hat év múlva nyitják meg. MAI MŰSOR Mikroszkóp Színpad: Tessék továbbmenni (fél 9). 9 MABlllfl Töltse a szeptembert a balatonfüredi új Marina Szállodában SZEPTEMBER 1-TŐL KEDVEZMÉNYES ÚTI IDÉNYAINK! Napi penzió 120,— Ft, egyágyas szobában 155,— Ft Ebből: reggeli 15,— Ft, ebéd 35,— Ft, vacsora 35,— Ft Szobafoglalás: HUNGARHOTELS INFORMÁCIÓS IRODA Budapest, V., Petőfi Sándor utca 18. Telefon: 383—117, 180—642