Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)
1969-09-11 / 211. szám
Csütörtök, 1969. szeptember 11. Nyers Rezső nyilatkozata a szovjet gazdasági reform tapasztalatairól Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, hazautazása előtt nyilatkozott a Szovjetunióban látogatást tett pártdelegáció tapasztalatairól. A szovjet gazdasági reform tapasztalatainak tanulmányozása számunkra rendkívül hasznos volt, egyebek között azért is, mert összevethettük azt a mi új gazdasági irányítási rendszerünkkel. Hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak sok érdekes és nálunk is hasznosítható megoldási módot láttunk a pártmunkában, valamint a vállalatoknál, a minisztériumoknál, a felső irányító szerveknél, hanem újra meggyőződhettünk róla: a szovjet reform és a magyar új mechanizmus irányát, célkitűzéseit, egész eszméjét tekintve azonos. Különbségek természetesen adódnak, legfőképpen a módszerekben, amelyek mindenekelőtt a két ország feltételeiből — elsősorban az eltérő nagyságrendekből — következnek. — Az új irányítási rendszer szerint dolgozó vállalatok — a szovjet üzemek kétharmada — növelték termelésüket, emelkedett náluk a munka hatékonysága, csökkent az önköltség, és jelentős nyereséggel dolgoznak. Ezek az üzemek a régi irányítási rendszerű vállalatokkal összehasonlítva, a gazdasági hatékonyság minden vonatkozásában számottevő előnyhöz jutottak. Mindezek alapján érthető, hogy a párt és a kormány vezetői csakúgy, mint a minisztériumi emberek és a vállalati irányítók, félreérthetetlenül hangsúlyozták: tovább kívánnak haladni a három évvel ezelőtt megkezdett és bevált úton. Sőt, ma éppen az foglalkoztatja a gazdaság különböző posztjain dolgozó vezetőket, hogyan lehetne a szerzett tapasztalatok alapján „elmélyíteni” a reformot — vagyis megfontolt további lépésekkel még intenzívebbé tenni a szovjet gazdaság minden ágának fejlődését. — A gazdasági reform továbbvitelénél a műszaki haladásé a fő szerep — hangoztatták beszélgető partnereink. — A műszaki haladást azonban nem csupán ágazati-műszaki problémának tekintik, hanem itt is vezérelvként jelentkezik a hatékonyság, a gazdaságosság, vagyis az, hogy minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb hatásfokot érjenek el Mondani sem kell, hogy a műszaki haladás középpontba állítása a szovjet gazdaságnak a mi gazdasági életünkkel való sokoldalú kapcsolata, kooperációja, a külkereskedelmi forgalom növekvő volumene miatt számunkra is rendkívül fontos. Az anyagi érdekeltség elvét ugyancsak erősíteni kívánják a szovjet gazdaságban. Ennek rendszere — tapasztalataink szerint — a miénkhez hasonló. Figyelemre méltó viszont, hogy a közvetlen béren felüli juttatások — premizálás, nyereségrészesedés stb. — a szovjet vállalatoknál általában jobban ösztönöz a nagyobb teljesítményre, inkább hat a munka termelékenységének emelésére, mint nálunk. Ez ismét figyelmezteti azokat a vállalatainkat, amelyek nehezen szakítanak az egyenlősdivel. Úgyszintén hasznos tapasztalat, hogy a mi törekvéseinkhez hasonlóan a tudományos-kutató tevékenységet közelebb kívánják hozni a termelés szférájához, s a tudományos intézeteket is átállítják az önálló gazdasági elszámolás rendszerére. Érdekes megoldásokat láttunk a tervezésben is, különösen a hosszútávú prognózisok kidolgozásában és népgazdasági alkalmazásuknál. — Problémáikról szólva a szovjet elvtársak elmondották: nem elégedettek a munka termelékenységének növekedésével. Nem is a százalék szerint kimutatható haladás okoz gondot, hanem, az a körülmény, hogy a bérek emelkedése gyorsabb ütemű, mint a munka termelékenységéé. Foglalkoznak a műszaki fejlesztést jobban ösztönző árrendszer kimunkálásával, valamint azzal is, hogy a gyors műszaki fejlődés milyen differenciálást tesz szükségessé a személyi jövedelmekben, annak az elvnek megfelelően, aki többet ad a társadalomnak, jobban részesüljön a megtermelt javakból. Szóba kerültek megbeszéléseink során a szocialista országok integrációjának kérdései is. Azt tapasztaltuk, hogy nézeteink vagy azonosak, vagy pedig szovjet elvtársaink is hasonló irányokban keresik a szocialista országok gazdasági integrációjából adódó lehetőségek kiaknázásának, a törvényszerűségek felhasználásának, a fejlődés meggyorsításának az útját, mint mi. — összefoglalóan azt mondhatom: ez a rendkívül hasznos és tanulságos út újra megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy tapasztalataink kicserélése, a bennünket foglalkoztató kérdésk beható megvitatása jó gyakorlat, amelyet a jövőben is alkalmazni fogunk. Gazdasági irányítási rendszerünk lényegbeli azonossága lehetővé teszi, hogy gazdasági kapcsolatainkat, fejlődésünk irányát mindkét ország számára kedvezően összehangoljuk — mondotta befejezésül Nyers Rezső. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar pártküldöttség Szerda este hazaérkezett az a pártküldöttség, amely Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével egy hetet töltött a Szovjetunióban. A delegáció a szovjet gazdasági életet tanulmányozta. A küldöttséget a ferihegyi repülőtéren Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, Sándor József, a Központi Bizottság tagja és Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára fogadta. Jelen volt N. N. Szikacsov követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Romániába utazott dr. Biró József külkereskedelmi miniszter Szerdán Bukarestbe utazott dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, hogy Cornel Burtica román külkereskedelmi miniszterrel tárgyalásokat folytasson a két ország gazdasági, külkereskedelmi kapcsolatainak több időszerű kérdéséről, többek között az 1970. évre vonatkozó államközi tárgyalások, valamint az 1971—75. évekre vonatkozó hosszú lejáratú árucsere-forgalmi egyezmény előkészítéséről, továbbá a gazdasági együttműködés bővítéséről. Romániai tartózkodása során Biró József megtekinti a román népgazdaság 25 éve című nagyszabású kiállítást. ________________ 12 ezer vagon alma indul útnak a nyírségi gyümölcsösökből A paradicsom, a cukorrépa után az őszi csúcsforgalomban most a nyírségi gyümölcsösökből tömegesen kell az almát a vasúti állomásokra fuvarozni. Kovács Lajos, az Autóközlekedési Tröszt főosztályvezetője elmondotta, hogy Szabolcsból gyors segítséget kértek a 12 ezer vargon alma folyamatos szállításához. Csaknem kétmilliárd leit értékű üzletkötés az őszi vásár eddigi eredménye Szerda délután érdekes adatokat ismertettek. Az őszi vásár félideje kedvezően alakult. Eddig 275 ezer látogató tekintette meg a kiállított árukat. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az üzletkötés értéke 1,8 miliárd forint. A „listavezető” a Lamport, 722 millió forint értékben szállít háztartási cikkeket partnereinek a jövő évben. A BUDAPRINT félmilliárd forintos üzletet kötött. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter meghívására Budapestre érkezett Ion Craciun román könnyűipari miniszter szerdán felkereste a Budapesti Őszi Vásárt. A román vendégminiszter elismerő szavakkal nyilatkozott a közszükségleti cikkek nagy választékáról. A román könnyűipari küldöttség megállapította, hogy az áruválaszték lényegesen nagyobb, mint korábban. A Magyarországi tartózkodásunk során — mondotta Craciun miniszter — magyar partnereinkkel tárgyalásokat folytatunk a két ország könnyűiparának együttműködéséről. Szerdán délelőtt a Budapesti Őszi Vásáron a Jászberényi Hűtőgépgyár vezetői tájékoztatták az újságírókat a vállalat munkájáról. Ez évben több mint 200 ezer hűtőszekrényt gyártanak, amelyből mintegy 150 ezer a hazai szükségletek ellátására szolgál, a többit exportálják. Bemutatták a legújabb típusú autószifonokat, amelyekhez modern fejet konstruáltak. A Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek kiállításán a legutóbb lezajlott országos szőnyegtervezési pályázat díjnyertes darabjait mutatták be. ÉRDEMES MEGLÁTOGATNI A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁRON A DÉLIEK ÉS A XII. KEr. VENDÉGLÁTÓIPAR IV. ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT IMPORT ÉLELMISZER KIÁLLÍTÁSÁT A KÖNNYŰIPARI PAVILON MELLETT Lengyel vodkák, gyümölcsös mézbor-különlegességek, egyiptomi, bolgár cigaretták, pipadohányok, levesporok, halkonzervek, tej- és kávékonzervek, algériai narancs- és grapefruit-levek, lengyel, szovjet, NDK édesipari árak rlapi Nemzet Budapesten tartják értekezletüket a szocialista akadémiák Szeptember 16—22 között a Magyar Tudományos Akadémia rendezésében Budapesten kerül sor a szocialista országok akadémiáinak kétévenkénti értekezletére. Az értekezleten részt vevő 10 tagakadémia 10 közös témában tart beszámolót az eddig elért eredményekről és előterjesztik javaslataikat a munka további összehangolására. Az értekezlet napirendjén szerepel a többoldalú kutatási témákkal összefüggő munkák helyzete, az akadémiák szerepe, s az akadémiák részvétele a nemzetközi tudományos szervezetekben. Kifizetődő téesz-melléküzemág az alma- és gyümölcstárolás sok mezőgazdasági termelőszövetkezet intenzíven foglalkozik a melléküzemek létesítésének, bővítésének gondolatával és nagyon sok már meg is találta a helyes utat, amely hosszú távon megoldja a szövetkezet dolgozóinak rendszeres foglalkoztatását, megalapozottan bővíti a pénzügyi bázisát. Gorjanc Ignác országgyűlési képviselővel, a Jászberényi Hűtőgépgyár vezérigazgatójával találkoztunk az őszi vásáron, és beszélgettünk erről a témáról. A gyár több mint két évvel ezelőtt Kiskunlacházán egy más célra épített és már nem használt épületben szövetkezeti hűtőházat létesített gyümölcs tárolására. A kezdeményezés követőkre talált, a Jászberényi Hűtőgépgyár már sorozatban gyártja a hűtőberendezéseket a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A vevők listáján mintegy negyven termelőszövetkezet és állami gazdaság szerepel, s főleg alma-, valamint gyümölcs tárolására épülnek hűtőházak szerte az országban. A parlament legutóbbi ülésszakán sok szó esett a termelőszövetkezetek melléküzemágairól, a szövetkezetek pénzügyi alapjának növeléséről és ehhez kapcsolódva állítom: a legkomolyabb üzemágnak a gyümölcstárolók létesítését tartom — mondotta munkatársunknak a vezérigazgató. — Gazdaságos-e a beruházás?— Feltétlenül. Kedvező szállítási kedvezményeket állapítottunk meg, egy vagon hűtőtér létesítése kb. 50—60 ezer forintba kerül A gyárban készült hűtőblokkokat napok alatt a helyszínre szállítjuk, felszereljük és szakembereink útján gondoskodunk a szerviz- és ellenőrzési teendőkről. A Budapesti Műszaki Egyetemen Halász László professzor tanszékével együttműködünk 20—60 vagonos hűtőtárolók létesítésében. Ez a beruházás jó a termelőszövekezeteknek, állami gazdaságoknak, egybevág természetesen a népgazdaság érdekeivel is, kedvezőbb feltételekkel forgalmazható a hűtőházban tárolt áru. A Budapesti Őszi Vásáron sok látogató kereste fel a Jászberényi Hűtőgépgyár kiállítását azzal a céllal, tájékozódjék a mezőgazdasági célú korszerű hűtőberendezések ára, szállítási időpontja felől. (vig) FŰRE LÉPNI TILOS Két év óta figyeltem a lakók, valamint a Fővárosi Kertészeti Vállalat munkásainak és a házfelügyelőnek az ádáz csatáját. Ezen a nyáron eldőlt a küzdelem, a lakók győztek, a járókelők. Akkor kezdődött, amikor a József Attila lakótelepnek ezen a részén is parkosították a házak környékét. Ha ezt megelőzően a parképítő kertészek és a járdák, utak nyomvonalát kijelölő mérnökök figyelembe veszik a lakók által a porban, törmelékben már kitaposott gyalogutakat, az incidens elkerülhető lett volna. Mert ezek az utak a legrövidebb távot választva haladtak a villamosmegállók, az üzletek, az iskolák, az óvodák felé. A tervező mérnökök azonban a szépségre is törekedtek, a szimmetriára és néhol olyan hurkokat, sarkokat beiktattak a házak közötti közlekedő utakban, mintha a lakók csak sétálásra használnák őket. Az emberek többsége azonban ezen a lakótelepen is siet, időre megy, éppen úgy, mint másutt. Nem kell bizonygatni, hogy az igyekvő, percekkel is takarékoskodni akaró ember számára milyen nagy kísértés az, ha nyerni tud húsz métert azáltal, ha átmegy egy három méter széles füves területen, levágva ezzel a járda hegyesszögű megtörését. Az Epreserdő és az Ifjúmunkás utca sarkánál ennek a kísértésnek az emberek nem is tudtak ellenállni. Megkezdődött a küzdelem. Először kitették a táblát: „Fűre lépni tilos!” Elmentek mellette. Majd felásták a füvön átvezető utat. Nem használt. Ezután kis cövekeket vertek le és drótot húztak ki. Átlépték, letaposták. Száraz, tüskés gallyakat szórtak rá. Félredobták. Ismét felásták a gyalogutat és díszbokrokat ültettek ki.Az emberek a bokrok között is megtalálták a legrövidebb utat. Az idei nyár eleje óta nincsenek újabb , védekező manőverek. A védők feladták a reménytelen harcot. Most szidhatnánk a fegyelmezetlen, kárt okozó lakókat, járókelőket. Idézhetnénk számokat, hogy hány millió forintot költenek a fővárosban parkosításra, a füvek ápolására. Ehelyett inkább azt vetjük fel: sokkal kevesebb munkába, energiába került volna ezen a háromméteres szakaszon is egy kavicsos utat nyitni, mint a hiábavaló védése a néhány négyzetméternyi pázsitnak. Mert az ilyen jellegű útkiegyenesítések nemcsak a József Attila lakótelepen találhatók. Felfedezhetők más városrészekben is. Megjelennek ezek a gyalogutak ott is, ahol korábban nem volt semmi baj. Csak közben áthelyezték az autóbuszmegállót, új üzlet nyílt a közelben. Úgy látjuk, a tiltó táblák, a dróthuzalok, a tüskés ágak nem hozzák meg a kívánt eredményt. Inkább az vezetne eredményre, ha a kertészek, a parképítők belátnák: az emberek sietnek, nem érnek rá mindig a sétautak kacskaringóit követni. S ahol már úgyis utat tapostak maguknak — és azon járnak bűntudattal vagy anélkül —, ott létesítsenek legális, gondozott gyalogjárót, járdát. Ezzel még nem kerülnek a „tömegek uszályába”. Csupán az ésszerűségnek engednének. VÁSÁROL A GYEREK A körülmények sok családot rákényszerítenek ara, hogy a gyereket küldjék bevásárolni, rábízzák a főzéshez szükséges nyersanyagok, cikkek beszerzését. Amikor a fiam is megérett erre a feladatra, örültünk, hogy ily módon már valami hasznát is tudjuk venni. Ez az örömünk azonban nem tartott soká. Az a kenyér, amit ő hozott, a leglaposabb, a legégettebb volt, amelyet a Közért polcán találni lehetett. Az a tíz deka felvágott, amit neki adtak, nemcsak az egyik végét tartalmazta madzaggal együtt a szaláminak, vagy a párizsinak, hanem mind a két végét. A gyümölcs kemény volt, aszalódott, a zsemle kétnapos, a tejfel háromnapos — hiába oktatgatta a feleségem: „Szépet kérj, fiam.” Nem tudom, honnan vettük a merészséget, egyszer fél kiló sertéshúsért is elküldtük. Amikor meghozta először elborult a tekintetünk, de aztán hamarosan jókedvre derültünk. Azt kezdtük ugyanis találgatni, hogy a sertés melyik részéből tudott a hentes egy ilyen összefüggő, nagy darab mócsingot kihasítani. Nem jöttünk rá. Azt is megállapítottuk, nemcsak a minőséggel van mindig baj, hanem gyakran a számlával és a súllyal is. Ez már arra ösztönzött bennünket, hogy mindebből levonjuk a tanulságot. De mi legyen az? Fanaszkönyv? Semmi értelme. Menjünk be a közeli néhány üzletbe és mondjuk meg a magunkét? Sokan vannak, és például a hentes karja a combomnál is vastagabb. Pedagógiai okból vetettük el azt az elképze - lést, hogy a gyerek, amikor vásárol, egy kicsit lódítson, és azzal dicsekedjen az eladóknak: apu az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnél dolgozik, anyu pedig a tanács kereskedelmi osztályán. Végül is többre nem tellett az okoskodásunkból, mint hogy azt kívántuk: az ilyen eladó gyereke is hasonló kiszolgálásban részesüljön másutt és fiúnkat kevesebbet küldtük az üzletbe, ha friss kenyeret, felvágottat, vajat akartunk vásárolni. Így volt ez a múlt hétig. Aztán történt két dolog. Barackot vásároltam. A ládák gyönyörű, mosolygó barackkal voltak tele. Éberen figyeltem az eladót, aki zsonglőr ügyességgel szórta tele a zacskót. Otthon mégis azt kellett megállapítani, hogy három rohadtat is belecsempészett a zacskó aljára. Másik eset: „Friss a zsemle?” — kérdezte feleségem az eladót „Friss!” — válaszolta szemrebbenés nélkül és négy darabot beletett a zacskóba. A reggelizésnél majdnem beletörött a fogunk. Azóta ismét sűrűbben küldjük a gyereket vásárolni. Mindegy, hogy kit csap Minden történeti értékű iratanyagra vonatkozik a törvényerejű rendelet Néhány nappal ezelőtt látott napvilágot a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a levéltári anyag védelméről s a levéltárakról. Vele egyidőben végrehajtási utasításként irányelveket adtak ki az iratkezelés szabályozásáról. A két rendelkezés jelentőségéről, értelmezéséről tartottak sajtótájékoztatót szerda délelőtt a Művelődésügyi Minisztériumban. Mint elmondták, a törvényerejű rendelet célja a történelemtudomány legfontosabb forrásainak védelme, másrészt az államigazgatási és a népgazdasági szervek munkájának segítése. A rendelet fokozottabb mértékben biztosítja a történeti dokumentumok kép- és hangfelvétele épségben tartását, megőrzését. A megőrzést igénylő iratokat keletkezésük idejétől, őrzési helyüktől és tulajdonosuktól függetlenül nemzeti értékű levéltári anyagnak tekintik. Az 1945 óta keletkezett modern iratanyag őrzésére a Magyar Országos Levéltár mellett új Magyar Központi Levéltárat hoz létre. Az új törvényerejű rendelet tehát az ország minden történeti értékű iratanyagára, kép- és hangfelvételeire kiterjeszti a törvényi védelmet és gondoskodik arról, hogy ezt az iratanyagot mind a tudomány, mind a népgazdaság maximálisan hasznosíthassa.