Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)

1969-10-18 / 243. szám

% lesz, mint az a hat-—hétezer főnyi „katonai tanácsadó csoport”, amely a Kennedy-kormányzat idején tartózkodott a 17. szélességi körtől délre. Laird nyilatkozata — kommentálja az MTI washingtoni tudósítója — más magas rangú kormánytisztviselők és főként a katonai vezetők állásfoglalásával együtt, arra mutat, hogy Washington a háború „vietnamizálásának” hivatalos jelszava ellenére is, még hosszú ideig amerikai erőkkel kívánja folytatni a háborút. A CBS tévétársaság péntek reggel olyan értesülést közöl, hogy a jövő év végéig az amerikai megszálló erőt mintegy 150 000 főre csökkentik — havonta mintegy 20 000 katona kivonásával —, a 150 ezres haderőt azonban meghatározatlan ideig kívánják Dél- Vietnamban hagyni. A katonai vezetés terveiről a Fehér Ház egyelőre nem nyilatkozott, Nixon sajtófőnöke, Ronald Ziegler azonban kijelentette, hogy az elnök november 3-i beszéde tartalmazza majd újabb elgondolásait. Laird pénteken ismét viszszatért az amerikai csapatok Vietnamból való kivonásának kérdésére. Azt állította, hogy az Egyesült Államok „gyors ütemben ruházza át a délvietnamiakra a felelősséget a harci tevékenységért”. A háború „vietnamizálása” programjának keretében egyébként most hetenként száz dél-vietnamit küldenek az Egyesült Államokba, hogy ott helikopter pilótákká és karbantartási személyzetté képezzék ki őket. Úgy számítják, hogy egy éven belül ötezer lesz a kiképzett dél-vietnami pilóták száma. Megkezdődött a vietnami moratórium második, novemberi szakaszának előkészítése. Ez a szakasz a szervezők szerint két napos lesz és egybeesik majd más szervezetek háborúellenes tiltakozó megmozdulásaival. Két amerikai diák, a 17 éves Craig Badiali és azonos korú osztálytársnője, Joan Fox, szerda este kettős öngyilkosságot követett el, hogy felhívja figyelmét a béke megteremtésének szükségességére. Az AP stockholmi jelentése szerint a svéd bevándorlási hivatal pénteken közölte, hogy menedékjogot adtak 15 amerikai katonának, aki megtagadta a szolgálatot Vietnamban. Ezzel 307-re emelkedett azoknak az amerikai fiataloknak a száma, akik a vietnami háború elől Svédországba emigráltak. A hivatal szerint további 15 amerikai katona kérelmét most vizsgálják. Kairói tiltakozás a Biztonsági Tanácsban Kettőn állampolgárság Izraelben harcoló amerikaiaknak Kairóból jelenti a Reuter és az AFP. Hasszán El-Zajjat, az EAK ENSZ-nagykövete csütörtökön éjjel jegyzéket intézett Lord Caradonhoz, a Biztonsági Tanács e havi elnökéhez. A jegyzékben kormánya megbízásából Zajjat panaszt tett amiatt, hogy Tel Avivban megjelent amerikai követségi dokumentum szerint az Egyesült Államok „lehetővé teszi a kettős állampolgárság megtartását azoknak az amerikai személyeknek, akik Izraelben élnek, még abban az esetben is, ha azok az izraeli hadseregben fegyveres szolgálatot teljesítettek”. Az egyiptomi jegyzék hangoztatja, hogy Kairó ezt az amerikai lépést „közvetlen agressziós cselekménynek tekinti mind az Egyesült Arab Köztársaság, mind pedig a többi arab állam ellen”. Az Izraellel közvetlenül hadban álló arab országok, az EAK, Jordánia, Szíria és Irak hadügyminisztereinek e hétre tervezett tanácskozását a jövő hónapra halasztották — írja a kairói Al Ahram. e (London, WPI) Stewart brit külügyminiszter pénteken megbeszélést tartott Josef Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettessel az európai biztonság és az összeurópai biztonsági értekezlet problémaköréből. Winiewicz az ENSZ közgyűlésről hazafelé tartva szakította meg útját az angol fővárosban. - Magyar Nemzet - Közlemény a KGST végrehajtó bizottság 43. ülésszakáról Moszkvából jelenti a TASZSZ: Moszkvában október 15-től 17-ig megtartották a KGST végrehajtó bizottságának 43. ülésszakát. Az ülésen a KGST tagországainak a végrehajtó bizottságba delegált képviselői vetek részt. Tano Colov, a bolgár minisztertanács elnökhelyettese, Apró Antal, a magyar kormány elnökhelyettese, Gerhard Weiss, az NDK minisztertanácsának elnökhelyettese, dr. Amdrngij Gombozsav, a mongol minisztertanács elnökhelyettese,Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese, Gheorghe Radulescu, a román minisztertanács elnökhelyettese, Mihail Leszecsko, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, Frantisek Hamouz, a csehszlovák minisztertanács elnökhelyettese. A KGST és a jugoszláv kormány közötti megállapodás értelmében részt vett D. Djokovics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács tagja is. Az ülésszakon Jaroszewicz lengyel miniszterelnök-helyettes elnökölt. A részt vevők kölcsönösen tájékoztatták egymást arról, hogyan folyik országaikban a komplex programtervezet kidolgozásához szükséges anyagok előkészítése. A vb. az említett kérdésekről megfelelő határozatokat fogadott el. A vb. megvizsgálta az 1971 —75. évi gazdasági együttműködés kérdéseivel összefüggésben a KGST-tagországok között folytatott kétoldalú konzultációk első szakaszának eredményeit. A vb. javasolta, a kétoldalú konzultációk második szakaszát oly módon bonyolítsák le, hogy a KGST 23. (rendkívüli) ülésszakának határozatában kitűzött határidőre biztosíthassák az 1971—75 évi tervek végleges koordinálását. A KGST vegyipari állandó bizottsága egész sor konkrét javaslatot fogalmazott meg a vegyipari és cellulóz-papíripari együttműködés kiterjesztésével kapcsolatban, egyebek között az egyes vegyipari ágak nyersanyagbázisának az érdekelt országok közös erőfeszítéseivel való fejlesztésének kérdéseivel összefüggésben, valamint az 1971—75. évi tudományos, műszaki és termelési együttműködés fejlesztésének kérdéseivel kapcsolatban. A végrehajtó bizottság ülésszaka a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folyt le. Letartóztatták Brazzaville-Kongó volt államelnökét Brazzaville-ből jelenti a Reuter. Brazzaville-Kongó elnöke, Ngouabi százados pénteken bejelentette, hogy parancsot adott Massemba-Debat volt államelnök, Lissouba volt miniszterelnök és más személyiségek azonnali letartóztatására. Ngouabi azt is bejelentette, hogy feloszlatta a Szakszervezeti Szövetséget és elrendelte a szövetség számos tisztségviselőjének letartóztatását. Massemba-Debat tavaly szeptemberben hagyta el hivatalát. Lissouba 1963 decemberétől 1966 áprilisáig volt az ország miniszterelnöke. A volt elnököt és a volt miniszterelnököt körülbelül húsz más letartóztatott tisztségviselővel együtt azzal vádolják, hogy szerepük volt az 1963. február 17-én végrehajtott , brazzaville-i politikai gyilkosság-sorozatban. Az áldozatok között szerepelt akkor a legfelső bíróság elnöke, a főállamügyész, a tájékoztatásügyi miniszter, valamint a hadsereg egyik századosa. A Brazzaville-Kongó jelenlegi miniszterelnöke, Alfred Raoul százados, a bejelentés napján, pénteken érkezett haza egyhónapos kínai népköztársaságbeli látogatásáról. (Tokió, TASZSZ) Ohira Maszajosi japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter pénteken európai körútra indult, amelynek során hivatalos látogatást tesz hazánkban. Haynsworth híre Néhány nappal ezelőtt száznyolcvanadik évi ülésszakát nyitotta meg az Egyesült Államok Legfelső Bírósága. A kilenc szék közül egy üresen maradt. A bíróság körül ismét a politikai botrány szelei kavarognak. Johnson, mielőtt távozott volna a Fehér Házból, politikai lekötelezettjét és barátját, Portast akarta a nyugalomba vonuló Warren főbíró székébe ültetni. Fortas az amerikai alkotmányjogi színképben kétségkívül a liberális árnyalatok hordozója volt. Nixon választási győzelme azonban nemcsak azért jelentette bukását, mert az új hatalmi centrum emberei összefogtak ellene. Azért is, mert ellenfelei be tudták bizonyítani : pénzügyi kapcsolatok fűzték egy sötét üzletek miatt fegyházbüntetését töltő pénzemberhez. Nixon a Legfelső Bíróság vezetőjévé a maga választottját, Warren Burgert emelte, egyikét azoknak a konzervat,tív amerikai jogászoknak, akiknek a személye biztosítékot nyújtott arra, hogy a Nixon-korszakban a Legfelső Bíróság nem az alkotmányjogi reformok hordozója, hanem az adott társadalmi struktúra merev védelmezője lesz. Gazdasági tisztátlanságok Ennek az elgondolásnak a jegyében jelölte Nixon a Legfelső Bíróság üresen maradt karosszékébe Clement Haynsworth dél-karolinai bírót is. A kinevezés még nyáron megtörtént. Haynsworth személye körül azonban a szenátusban óriási vihar robbant ki, a jogilag elengedhetetlen szenátusi jóváhagyás mindmáig elmaradt. Ezért árválkodott üresen az egyik karosszék a Legfelső Bíróság idei ülésszakának megnyitásán. A demokrata párt szenátorainak, sőt a liberális republikánusoknak a felháborodása Haynsworth kinevezése miatt könnyen megmagyarázható. Olyan emberről van szó, aki makacs ellenfele a négerek polgárjogi harcának, s egész bírói pályafutása idején heves harcot vívott a szakszervezetekkel. (Jellegzetes, hogy az AFLACIO elnöke, az amerikai szakszervezeti hierarchiában is szélsőjobboldalinak számító Meany ugyancsak tiltakozott Haynsworth kinevezésének jóváhagyása ellen.) Mindez azonban valószínűleg nem lett volna elég, ha az amerikai * Déle jellegzetes alakjáról bizonyos „gazdasági tisztátlanságok” nem bukkantak volna felszínre. A zavarok már akkor kezdődtek, amikor a szenátus jogi bizottsága (amely egyébként erősen konzervatív és déli befolyás alatt áll) kénytelen volt magyarázatokat fűzni Haynsworth bíró bizonyos üzleti manipulációihoz. Ez a bizottság is elismerte, hogy Haynsworth egy ízben olyan vállalat ügyében ítélkezett, amelyben jelentős anyagi érdekeltsége volt, s ezt az összeférhetetlenséget előzőleg nem közölte. Egy más alkalommal egy nagyvállalattól vastag részvénypakettet kapott , majd néhány héttel később, mint bíró ennek a vállalatnak a javára ítélt egy fontos percben. Valószínű, hogy Haynsworth ezen a zátonyon is áthajózott volna, ha nem bukkan fel a homályból az ugyancsak dél-karolinai Bobby Baker neve. Baker Johnson egyik kreatúrája volt a szenátusban, s 1967-ben szélhámosságért és adócsalásért elítélték. Kiderült, hogy Haynsworth és Baker üzlettársak voltak több dél-karolinai telekspekulációban. (Baker vallomása a szenátus jogügyi bizottsága által kiküldött nyomozónak: „Tönkre akarja tenni a híremet azzal, hogy kapcsolatba hoz Haynsworthtal?”) Ez már elég volt ahhoz, hogy nemcsak a szenátusi republikánus frakció liberálisabb tagjait, de a Nixonhoz hű centristák egy részét is elrémítse. Kibékíthetetlen ellentétek Mindez — bármilyen rosszillatú történet is — nem vált volna elsőrendű politikai ügygyé, ha nem abban az időszakban történik, amikor nemcsak az amerikai közvélemény, hanem a kongresszus is mind erőteljesebben megkérdőjelezi Nixon egész elnöki tevékenységét. A londoni Times washingtoni tudósítója azt írta: „Növekszik az a benyomás, hogy Nixon és tanácsadói nemcsak a közvélemény iránt érzéketlenek, hanem minden iránt, ami ebben az országban voltaképpen történik. Semmivel sem törődnek, ami a felső középosztály klubjain és az üzleti világon kívül zajlik.” Még kegyetlenebb világossággal írt erről egy Nixonhoz közelálló szerző, Kevin Phillips, aki az elnökkel folytatott beszélgetései után „A republikánus többség születése" címmel könyvet jelentetett meg. Eszerint Nixon a feketék és fehérek, katolikusok és protestánsok, keleti liberálisok és déli konzervatívok ellentéteinek kibékíthetetlenségéből indul ki. Tudomásul vette, hogy az ő többsége a fehér Délen, valamint a Közép-Nyugaton és Nyugaton van , s eszerint óhajt kormányozni. A Haynsworth ügynek így az Egyesült Államokban az adott igazi jelentőséget, hogy egyre szélesebb körben úgy tekintik, mint e kormányzati filozófia egyik bizonyítékát. Ezért nem is annyira a Legfelső Bíróság e tagjelöltjének pénzügyi trükkjeit tartják megdöbbentőnek, hanem 1. a hivatalba juttatásának kierőszakolására alkalmazott elnöki módszereket, 2. Nixon és a déli konzervatívok sajátos szövetségét és 3. azt a változást, amelyet az amerikai politikai légkörben egy antiliberális Legfelső Bíróság tartós kialakítása jelenthet. Bizalmas politikai alku Ami a módszereket illeti, a Haynswort-ügy ismét bebizonyította, hogy belpolitikai kérdésekben Mitchell igazságügyminiszter az amerikai politika legnagyobb hatalmú „szürke eminenciása”. Ezt a hatalmát Mitchell a legnagyobb amerikai erőszakszervezet, az FBI ultrareakciós vezérkarával és személyesen J. Edgar Hooverrel egyetértésben gyakorolja, így megváltozott a belső erőviszonyok megoszlása. Kennedy, sőt Johnson alatt is az igazságügyminisztérium és a formailag alá tartozó FBI kapcsolatát — legalábbis a legfelsőbb vezetők szintjén — az erőteljes bizalmatlanság jellemezte. Ez módot adott bizonyos egyensúly megteremtésére. Mitchell és Hoover együttműködése arra mutat, hogy Nixon elnöksége alatt kialakulhat az amerikai belpolitika jobbratolódásának egy erőteljes hatalmi bázisa. A Haynsworth-ügy ezt anynyiban példázza, hogy a délkarolinai bírót Mitchell ajánlotta Nixonnak. Amikor a botrány kirobbant, Nixon és Mitchell J. Edgar Hoover lakásán egy s vacsorán döntötték el, hogy minden Haynsworth elleni támadást az adminisztráció egész vonalvezetése elleni attaknak minősítenek, s a republikánus szenátorokat „az elnök iránti lojalitás” hangoztatásával próbálják kötelezni a kinevezés elfogadására. A második általánosabb tanulság Nixon és a déli konzervatívok kapcsolatát illeti. Nixon több ízben tagadta, hogy valamilyen sajátos szövetség fűzné az amerikai reakciónak ehhez a tömbjéhez. A Haynsworth-ügy azonban újra feldobta és valószínűsítette azokat a híreszteléseket, hogy egy bizalmas politikai alku jött létre Thurmond dél-karolinai szenátor, a déli reakció egyik vezéralakja és Nixon között. Eszerint Nixon és Thurmond 1968 májusában más déli konzervatív vezetők jelenlétében Atlantában találkozott és politikai egyezséget kötött. Nixon állítólag biztosítékot adott Thurmondnak az érvényes polgárjogi törvények végrehajtásának csendes lelassítására és arra, hogy a konzervatív fél érdekeit képviselő Thurmondnak személyesen is megfelelő jogászt juttat a Legfelső Bíróság tagjai közé. Thurmond és társai a maguk részéről azt ígérték volna Nixonnak, hogy e feltételek teljesítése esetén az 1970-es kongresszusi választásokon és még inkább 1972-ben megakadályozzák Wallace térnyerését a „mély Délen”, s ezzel megszilárdítják a republikánus többséget. A harmadik hatalom Politikai szempontból ennél mélyebb és Nixon elnökségén túlmutató hatása lehet annak, hogy ezek a változások ilyen erőteljesen formálják át az amerikai Legfelső Bíróság képét. A kiindulópont az, hogy a bírói kinevezések gyakorlatilag életfogytiglanra szólnak, tehát az Egyesült Államok mindenkori elnökének módja van meghatározni, milyen típusú és összetételű Legfelső Bírósággal dolgoznak majd utódai. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagymértékben meghatározzák — saját uralmi periódusukon túl — az országban uralkodó politikai légkört. A Legfelső Bíróság évszázados történelme során ugyanis olyan alkotmányjogi gyakorlat alakult ki, amely szerint a Legfelső Bíróság az alkotmány értelmezője és kongresszusi határozatokat is joga van alkotmányellenesnek nyilvánítani. Ezzel a bíróság az amerikai kormányzati rendszer olyan alkotóelemévé vált, amelynek fontossága a Fehér Ház és a kongresszus jelentőségéhez mérhető. Nem véletlen, hogy Roosevelt annak idején az általa örökölt konzervatív Legfelső Bíróság ellen vívta legnagyobb politikai küzdelmeit, s 1941-ig tartott, amíg új kinevezésekkel liberális irányba tudta fordítani a bíróság működését. Amikor a republikánus párt liberális szárnyához tartozó Warrent 1953-ben főbíróvá nevezték ki, az irányzat nem változott, ami lehetővé tette, hogy a Warren-bíróság működésének 15 esztendeje alatt számos liberális döntést hozzon, ami a Legfelső Bíróságot az amerikai szélsőjobboldal és a fajvédők gyűlöletének céltáblájává tette. Az amerikai és főleg a nemzetközi közvélemény szemében a mindmáig joggal vitatott Warren-jelentés Kennedy elnök meggyilkolása után árnyékot vetett a bíróság és főként a főbíró tevékenységére. Ez azonban nem változtat azon, hogy történelmi perspektívában és az amerikai belpolitikai élet légkörére gyakorolt befolyását tekintve a Legfelső Bíróság másfél évtizedig a liberális politikai erők bástyája volt. Egyes döntései is mindenekelőtt a fajok szétválasztásának (szegregáció) törvénytelenné nyilvánítása történelmi jelentőségűek voltak. Ez utóbbi alkotmányjogi alapot adott a néger polgárjogi mozgalom kibontakozásához, ami viszont a maga részéről erjedésbe hozta az amerikai társadalom egészét. Nixon után is már Warren Burger főbírói kinevezése jelezte, hogy Nixon elhatározta: véget vet ennek a reformperiódusnak, és a Legfelső Bíróságot a társadalmi mozgás „befagyasztására” irányuló kísérletek szolgálatába állítja. A Haynsworth-ügy által felszínre hozott módszerek és taktikai lépések megerősítik ezt a benyomást. Nem lehet többé kizárni azt a veszélyt, hogy a Legfelső Bíróság új, konzervatív időszaka kezdődik , s ennek az amerikai belpolitikára gyakorolt kártékony hatása lényegesen tovább tarthat Richard Nixon aktív politikai pályafutásánál. Gömöri Endre. Szombat, 1969. október 11. Jelentés az ENSZ-ből: Angol és amerikai állásfoglalás a szovjet javaslatról Magyar felszólalás a gyarmati kérdések bizottságában New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés munkájának egyik központi témája a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésének kérdése. A különleges politikai bizottság csütörtöki ülésén a Szovjetunió képviselője értékelte a légköri, kozmikus és víz alatti nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló moszkvai egyezmény jelentőségét. A 4-es számú, a gyarmatok kérdésével foglalkozó bizottságban felszólalt Vas Miklós, hazánk képviselője. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikájának egyik fontos eleme az a szolidaritás és támogatás, amelyet a gyarmatosítás teljes felszámolásáért vívott harcban nyújt a felszabadítási mozgalmaknak. A közgyűlés 1-es számú politikai bizottságában folytatódott a nemzetközi biztonság megerősítésére előterjesztett szovjet javaslat megvitatása. Warner, Anglia képviselője elismerte, hogy időszerűek azok a kérdések, amelyeket a Szovjetunió felvetett. Utalt az atomsorompó-szerződés és az atomcsend-szerződés óriási politikai jelentőségére, azonban ■nem terjesztett elő egyetlen vitaalapul szolgálható, konkrét javaslatot sem. Coleman, az Egyesült Államok képviselője kijelentette, hogy nem támogatja az ENSZ-alapokmány egyes cikkelyeinek átfogalmazására tett kísérletet, ha ezek arra irámulnak, hogy kétséget támasszanak az alapokmány irántt. Az Egyesült Államok úgy véli — hangoztatta —, hogy nem különféle általános határozatokat kell hozni, hanem mindig konkrét kérdésekben kell gyakorlati intézkedéseket foganatosítani. Az AFP kommentátora Coleman felszólalását úgy értelmezte, hogy az lényegében visszautasította a szovjet felhívástervezetet. A konzervatívok ellentámadása a püspöki szinóduson Vatikánvárosból jelenti a VPI. A püspöki szinódus csütörtöki napját a konzervatívok ellentámadása jellemezte. Danielou francia bíboros és többen mások, köztük Brandao Vileta brazil püspök élesen támadta az 1962 és 1965 között tartott vatikáni ökumenikus zsinatot, amely reformokat vezet be a katolikus egyházban. Danielou szerint a zsinat válságot robbantott ki a nyugati katolikus egyházban, ennek során sok pap otthagyta hivatását. Marty kardinális, párizsi érsek pénteken munkadokumentumot ismertetett a püspöki szinódus ülésén. A dokumentummélyreható változásokat javasol a pápa és a püspökök kapcsolatában. A dokumentum értelmében a pápának a jövőben alaposan tájékozódnia kellene a püspökök véleményéről, mielőtt fontos dokumentumot, így enciklikát bocsátana ki. A püspökök szinódusának évente, de legalább kétévente ülést kellene tartania, hogy tanácsokat adjon a pápának. Csütörtökön Rómában véget ért az „árnyékszinódus”, amelyen mintegy 200, liberális beállítottságú nyugat-európai pap követelt radikális reform mókát a katolikus egyházban. •CD (Vatikánváros, Reuter) Csütörtökön VI. Pál pápa fogadta Julius Nyererét, Tanzánia elnökét. Megfigyelők szerint a nigériai béke lehetőségeiről folytatnak eszmecserét . (Prága, MTI) Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására október 20-án hivatalos baráti látogatásra csehszlovák pártés kormányküldöttség utazik Moszkvába. (Prága, CTK) A Rudé. Právo közlése szerint kizárták a Csehszlovák Kommunista Pártból Jan Prochazka írót, mivel pártellenes ideológiát, terjesztett írásaiban.