Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-10 / 236. szám
Péntek, 1969. október 19.. Perui példaEgy esztendeje, az akkor még csak néhány napos ír perui katonai vezetés, mely Belaunde Terry polgári kormányát döntötte meg, nemcsak szavakban, hanem tettekben is a nemzeti érdekek érvényesítésének útjára lépett. Október 9-én, amelyet azóta a Dia de la Dignidad Nacionalnak (a Nemzeti Méltóság Napjának) neveztek el, érvénytelenítették az International Petroleum Company észak-amerikai olajmonopóliummal kötött szerződést. Peru leggazdagabb olajlelőhelyét, Brea és Parinas vidékét az IPC 1923 óta használta ki olyan egyenlőtlen szerződés értelmében, amelyet a perui kormányok tulajdonképpen sohasem ismertek el, arra hivatkozva, hogy a szerződésben megjelölt, Párizsban székelő nemzetközi döntőbíróság sérti az ország nemzeti önállóságát. A „nemzeti méltóság helyreállítása” — azaz az IPC államosítása — azóta is állandó témája a Latin-Amerikával foglalkozó kommentároknak. Juan Velasco Alvarado tábornok és kormányának politikáját ma már „perui útnak”, vagy „perui példának” nevezik. Kétségtelen, hogy a hagyományos latin-amerikai puccsista katonatisztekkel szemben egyértelműen új folyamat kezdetét jelentette a perui vezetők határozott lépése. Ebben a vonatkozásban a változást az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyban kell keresni. Alvarado tábornok nem változtatta meg határozatát az államosítást illetően annak ellenére, hogy Washington a legkülönfélébb „retorziós” fenyegetésekkel élt: a katonai és gazdasági segély ideiglenes megszüntetése, Peru kedvező cukorszállítása felfüggesztésének kilátásba helyezése. S hogy az Egyesült Államok mind ez ideig mégsem foganatosított hatékony intézkedéseket Peru ellen (a vita még nincs lezárva, bár Washington utolsó időpontként augusztus 9-ét jelölte meg) példaként szolgált több latin-amerikai országnak. Chilében, Ecuadorban jelentették be az állami részesedés növelését néhány amerikai monopóliumban. Valószínű, az óvandó tábornok vezette új bolíviai rendszer, amely két hete jutott hatalomra nem nyúl annyira radikálisan az amerikai tulajdonhoz, mint Peru tette, de korántsem lehetetlen, hogy lépéseket tesznek a Gulf Oil olajmonopólium kiváltságos helyzetének felszámolására. A latin-amerikai országok nagyobb gazdasági önállóságáért megtett első lépések természetszerűleg az adott helyzet követelményeiből fakadnak, és Peru érdeme elsősorban az, hogy határozott magatartásával megmutatta: van lehetőség az egyes országok nemzeti érdekeinek érvényesítésére még az amerikai tőkével szemben is. Ennek a példának ugyanakkor az adott különleges jelentőséget, hogy olyan időszakban került rá sor, amikor az Egyesült Államok és Latin-Amerika kapcsolata —, amely az utóbbi években a Szövetség a Haladásért programra épült — zsákutcába jutni. A program sikertelensége bizonyította, hogy a latinamerikai országok elmaradottságán az amerikai kölcsönök valójában nem tudnak változtatni, ezek elsősorban a magántőkebefektetések támogatására szolgálnak kormányszinten. A nyugati kontinens déli országainak újabb gazdasági válsága éppen a Szövetség a Haladásért program beindításával egyidőben, illetve néhány évvel azt megelőzően kezdődött. A magyarázatot Latin-Amerika torz gazdasági struktúráján kívül elsősorban két tényező szolgáltatja: a mezőgazdasági termékek és a nyersanyagok világpiaci árszintjének csökkenése, illetve az észak-amerikai monopóliumok befektetéseinek és profitjainak alakulása. A latinamerikai országokban tevékenykedő amerikai vállalatok éppen a kedvezőtlen világpiaci áralakulás, valamint a kontinens déli országaiban tapasztalható politikai változások miatt az utóbbi években jelentősen csökkentették beruházásaikat. 1968-ban az új amerikai tőkebefektetésekből Közel-Kelet 41, Nyugat-Európa 35, Latin-Amerika pedig csak 10 százalékkal részesedett. Ugyanakkor a profitoknak 26 százaléka eredt a latin-amerikai vállalkozásokból. Nelson Rockefeller, az északamerikai hatalom jellegzetes alakja, Nixon megbízásából látogatott az év első felében a kontinens déli országaiba, azzal a céllal, hogy ajánlásokat dolgozzon ki Washington Latin-Amerikában követendő politikájáról. Az óriási viharok, és botrányok közepette végigment körútról Rockefeller a közelmúltban nyújtotta át 83 javaslatot tartalmazó jelentését. Az ajánlástól, amelyet eddig nem hoztak nyilvánosságra, nem lehet nagy horderejű változást remélni. Erre utal az APN szovjet hírügynökség kommentátora, aki beszámol arról, hogy Rockefeller szinte egyidőben az ajánlások átadásával azt javasolta a Costa Rica-i kormánynak, hogy bocsássa rendelkezésére, illetve a Continental Gulf Company rendelkezésére az ország területének egyötödét kőolajkutatásokra. A Rockefeller-érdekeltségek élén a Standard Oil mammut Kőolajtársasággal, a múlt évben 1 milliárd 275 millió dollár tiszta nyereséget juttattak tulajdonosaiknak kőolaj-kitermelésből, s ennek nem jelentéktelen részét adták a latinamerikai leányvállalatok. Így csupán Venezuelából 500 millió dollárt. Az Egyesült Államok és Latin-Amerika kapcsolata megváltoztatásának szükségességét, amelyre hajlandóságát Nixon Rockefeller körútjával akarta bizonyítani, valamennyi latin-amerikai politikus is döntő kérdésnek tekinti. A kontinens déli országainak az eddigi politika sikertelenségéből fakadó általános amerika-ellenessége nem kis mértékben magyarázza a perui, brazil, argentin és a most hatalomra került bolíviai katonai vezetők erős nacionalizmusát. A döntően demagóg kijelentéseket azonban eddig egyedül Peruban követték tényleges tettek is. A „perui példa” esetében nem csak az IPC államosítása volt nagy jelentőségű, hanem a június 24-én hivatalosan is bejelentett földreform. Ennek az érthetően burzsoá-demokratikus jellegű reformnak következetes végrehajtása esetén már nemcsak a perui tőke érdekének figyelembevételéről lenne szó, hanem döntő változást hozhatna az ország elmaradott struktúrájában. Ebben az esetben nemcsak a Nemzeti Méltóság Napja, hanem az Indiánok Napja (Dia de los Indios), a földreform meghirdetése is nagy jelentőségű ünnepe lenne Perunak. Lovas Gyula Masar Nemzet Ismét „zöldsapkás-ügy" Az amerikai B-41-es különleges haderők, a hírhedt „zöldsapkások” vietnami szerepléséről már több beszámoló is megjelent. Az „eltűnt” délvietnami tolmács, Thai Khac Chuyen özvegye most 6000 dollárt kapott kártérítés címén az amerikai kormánytól. A hivatalos változat szerint a tolmács a B-41-esek egyik szakaszával végrehajtott akcióban tűnt volna el, és ezért kártérítés illeti meg özvegyét Hatezer dollárt „ért” tehát az ügynök az amerikaiaknak. A kártérítés azonban arra indított néhány újságírót, hogy ismét kérdéseket intézzen a dologról illetékes szóvivőkhöz. A kényelmetlen kérdésekre válaszolva, a washingtoni szóvivő azt erősítgette, hogy semmiféle bizonyíték nincs Chuyen haláláról, holttestét sohasem találták meg. Egy újságíró erre megjegyezte, hogy a különleges haderők hat tisztjét és parancsnokát gyilkosság vádjával bíróság elé állították ezzel a rejtélyes eltűnési ügygyel kapcsolatban. Mire a szóvivő kijelentette, hogy a katonai törvényszéken indított pert e tisztek ellen megszüntették, mindenfajta hivatalos eljárást felfüggesztettek. A szóvivő „elfelejtett” említést tenni arról, hogy ez csupán Nixon elnök személyes utasítására történt, és nem azért, mert a bírósági eljárás alaptalannak minősítette volna a vádakat „Chuyen halálát jogilag nem bizonyították” — jelentette ki a szóvivő, így nem lehet a tolmácsot másként kezelni, mint eltűntet. Az ügyet eltussolták tehát, de még azon a héten csattanóként egy saigoni buddhista lapban kirobbant az újabb „zöldsapkás”botrány. A szerkesztőséghez intézett levélben egy dél-vietnami, Ngo Huong felfedi, hogy fiát 1967 januárjában a Chuyenéhez hasonló körülmények között tüntették el a különleges haderők. Az apa szerint az illetőt — ugyancsak tolmács volt a zöldsapkások egyik osztagánál, és feltehetően egyéb megbízatásokat is teljesített — a vietnami fennsík dzsungelei fölött egy helikopterről a mélybe dobta a különleges haderők két tisztje. „Kilökték a fiamat, majd a parancsnok egy géppisztoly-sorozatot eresztett utána” — mondta az áldozat apja, akinek a helikopter fedélzetén tartózkodó dél-vietnami kollégák számoltak be a körülményekről. Ngo Huong azt is megírta, hogy a gyilkosság miatt annak idején panasszal fordult Thieu elnökhöz és az amerikai katonai parancsnoksághoz. Nem nehéz megjósolni, hogy Nixon előző döntése után ebből az ügyből sem lesz bírósági ítélet. Legfeljebb Ngo Huong is megkapja a kártérítést. dp ( Contir Sita nyomdokán ? Az új brazil elnök programja Emilio Garrasparu Medici tábornok, a brazil katonatisztek által megválasztott új elnök, november 15-én foglalja el posztját. Ezzel a háromtagú „kormányzó katonai junta” beváltotta ígéretét, hogy csak rövid időre vette át a hatalmat Costa e Silva betegsége miatt. (Már megvan az új áléinak is Augusto Rademaker személyében, akit a hadsereg egyik „erős emberének” tartanak.) A Laranjeras Palastban, a kormány székhelyén mindenesetre szeptember elseje óta, amikor Costa e Silva agyvérzést kapott, különböző találgatások indultak meg a leendő elnök személyéről. Végül úgy látszik, Garrasparu tábornok volt a legalkalmasabb arra, hogy — a volt elnök nyomdokain haladva — biztosítsa a kompromisszumot a linhadura, a kemény vonalat alkotó katonai vezetők, valamint a mérsékeltek között. A most 63 éves tábornok a Die Welt kommentára szerint Costa e Silva legszorosabb baráti köréhez tartozik, az ötvenes években együtt irányították a délbrazil 3. hadtestet, 1964-től Washingtonban volt katonai attasé, majd visszatérése után Costa e Silva elnök mellett lett a biztonsági szolgálat vezetője. Az új elnök előreláthatólag — ha a múlt decemberi puccson belüli puccs nem ismétlődik meg — 1971 márciusáig lesz hatalmon, amikor lejár Costa e Silva elnök mandátuma. Ez a viszonylag rövid időtartam kétségessé teszi, hogy Garrasparu be tudja-e váltani a szerda esti televíziós nyilatkoztában meghirdetett elveket. Hiszen pontosan olyan kérdésekben tett ígéretet, mint a szakszervezetek szabadságának, a sajtó szabadságának, a „teljes demokráciának” visszaállítása, amelyeket a decemberi puccs szüntetett meg. Bár hangoztatta „független gondolkodását” azokkal szemben, akik most választották meg az elnöki tisztségre, nem valószínű, hogy el tudna szakadni a hatalmat gyakorlatilag birtokló katonatiszti csoportoktól. A független politizálást nehezíti az a tény is, hogy Brazíliában az elmúlt hónapokban nemcsak a csúcson, az elnöki tisztségért folyt éles harc, hanem a belső elégedetlenség is hatalmas méreteket öltött a kormánnyal szemben. (1. gy.) A láng ipari, nuűl és áruszállítási szolgáltatásainak liszteséről hozott határozatot a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli. A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta a külügyminiszter tájékoztatóját dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke magyarországi látogatásáról és tárgyalásairól, amelynek során hasznos és gyümölcsöző eszmecsere folyt a nemzetközi problémákról — elsősorban az európai biztonság kérdéséről — és az országaink közötti kapcsolatokról. A látogatás jelentősen hozzájárult a magyar és a finn nép együttműködésének és barátságának elmélyítéséhez. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a külkereskedelmi miniszter jelentését kanadai látogatásáról és megbeszéléseiről. A kormány a tárgyalások hasznosnak ítélte és megállapította, hogy eredményei elősegítik a két ország gazdasági együttműködésének kiszélesítését. A Minisztertanács titkárságának vezetője ismertette az országgyűlés szeptember 24— 25-i ülésszakán elhangzott képviselői észrevételeket és javaslatokat. A kormány felhívta az érintett minisztereket és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg a javaslatok megvalósításának lehetőségét és arról tájékoztassák az országgyűlés elnökét és a javaslattevő képviselőket. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztésére a Minisztertanács határozatot hozott a lakosság ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgáltatásainak fejlesztésére. A kormány már korábban elfogadta a fejlesztés irányelveit és felkérése alapján ezeket négy országgyűlési bizottság, valamint a fővárosi és megyei jogú tanácsok végrehajtó bizottságai — külső szakemberek bevonásával — megvitatták. Az előterjesztés kiemeli, hogy főként a lakáskarbantartás, a mosás-vegytisztítás, a háztartási gépek javítása, a rádió-, a televízió-, a személygépkocsi-javítás és -karbantartás terén merültek fel jogos panaszok. A Minisztertanács határozatot hozott a szolgáltatások fejlődését biztosító gazdasági szabályozó intézkedésekre; adó- és hitelkedvezmények nyújtására; a szolgáltatásban dolgozók érdekeltségének fokozására; egyszerűbb, a lakosság igényeihez jobban alkalmazkodó formák bevezetésére; az átalányrendszer, a helyszíni javító szervezetek kiszélesítésére; a bedolgozó-hálózat bővítésére; a kölcsönző szolgálat kiterjesztésére; a lakosság szabad idejéhez jobban alkalmazkodó multtrend kialakítására. Elő kell mozdítani az állami vállalatok, szövetkezetek, közületek, intézmények és a magánkisipar szabad javító kapacitásának igénybe vételét és nagyobb mértékben bevonni a munkaidőn túli javító tevékenységbe más főfoglalkozású szakembereket és nyugdíjasokat. A szolgáltatásokkal kapcsolatos árpolitika fontos eszköze a kiegyensúlyozott ellátás biztosításának, ezért előírja a határozat, hogy messzemenően figyelembe kell venni a kisebb jövedelmű rétegek érdekeit, s az illetékes szervek tegyék hatékonyabbá az árellenőrzést. A határozat végül intézkedik — a lakosság saját javító munkájának megkönnyítése érdekében — az anyag-, alkatrész- és szerszámellátás megjavítására. A kormány felhívta a szolgáltatásokat végző állami vállalatokat és szövetkezeteket, azok vezetőit és dolgozóit, valamint a magánkisiparosokat, hogy végezzenek színvonalasabb munkát, javítsák a lakosság ellátását. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Megkezdődött a Magyar Biokémiai Társaság nagygyűlése A Magyar Biokémiai Társaság IV. nagygyűlése csütörtökön kezdődött meg a Magyar Tudományos Akadémián. A két- és félnapos tudományos találkozón három összefoglaló referátum és 70 előadás hangzik el, illetve kerül bemutatásra a nukleinsav-kémia és fehérje-bioszintézis, a fehérjekémia, valamint a mikrobiológiai biokémia területéről. Ez alkalomból először került sor a Hári Pál professzor emlékére alapított emlékérem átadására, amelyet Straub F. Brúnó akadémikus nyújtott át Székessyné Hermann Vilma professzorasszonynak, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézet igazgatójának a biokémiai tudomány hazai művelése terén kifejtett több évtizedes eredményes munkásságának elismeréseként. Először kerül sor e rendezvényen a Szörényi Imre akadémikus emlékére alapított pályadíj odaítélésére is, amelyet a társaság dr. Venetianer Pálnak, a biológiai tudományok kandidátusának a BOTE Orvosvegytani Intész tudományos főmunkatársának ítélt oda. A nagygyűlés szünetében Tankó Béla professzorral, a Magyar Biokémiai Társaság elnökével beszélgettünk, aki — mint megnyitóbeszédében is — hangsúlyozta, hogy a kétévenként megismétlődő nagygyűlések a tudományág fejlődésének kiemelkedőbb kutatásait tükrözik. A most zajló seregszemle azonban már olyan színvonalat illusztrál, amely nemzetközileg is figyelemre méltó. A vállalatok sajnálják a pénzt 700 millió forint kor a levegőszennyezettségből Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes előadásával kezdődött meg csütörtökön délelőtt az MSZMP Körösi József utcai körzeti székházában az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület által rendezett második magyar levegőtisztasági konferencia. Szilágyi Lajos bejelentette a többi között, hogy a minisztérium, tekintettel az egészséges levegő megőrzésének fontosságára, a többi érdekelt szervekkel karöltve vállalja a koordinálás feladatát, előkészíti az ország egész területére kiterjedő szabályokat, szétosztja és összehangolja az egyes hatósági és társadalmi szervek között a kutatási, fejlesztési, felvilágosító és oktató feladatokat, ellátja a hatósági teendőket az engedélyezési, bírságolási és panaszügyekben, szakértői hálózata útján tanácsokat ad a levegőt szennyező vállalatoknak berendezéseik vagy technológiájuk megjavítására. A miniszterhelyettes előadása után Pikler Ferenc, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője megállapította, hogy az utóbbi időben a fővárosban és a vidéken egyaránt tovább szennyeződött a levegő. Történtek ugyan különböző erőfeszítések, de a Dunai Cement és Mészmű például Vácott ma is tonnaszámra ontja környezetére a port, pusztán azért, mert nem használják az egyébként teljesen korszerű tisztítóberendezést. A levegő tisztaságát védő berendezésekre a vállalatok általában sajnálják a pénzt, de még azok a normák sem készültek el, amelyek meghatároznák, hogy a különböző szennyező anyagokból milyen mennyiség tűrhető meg a levegőben. Több mint fél éve gyártja az ipar a gépkocsik füstölését mérő műszert, de a rendészeti szervek máig sem rendszeresítették a hatékony ellenőrzést. A továbbiakban Hász István, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetőjének előadása hangzott el arról, milyen hatással van a levegő tisztaságára a szénhdirogénekkel való tüzelés elterjedése, majd Sárái György, a budapesti levegőtisztasági bizottság titkára mondta el, hogy a szennyezett levegő által okozott károk értéke a fővárosban évente 700 millió forintra tehető. A legtöbb szennyezőt a tüzelőberendezések juttatják a levegőbe. A konferencia délutáni ülésén Kerényi Dezső rendőr alezredes válaszolt az autók és autóbuszok füstölésével kapcsolatban elhangzott észrevételekre. Elmondta a többi között, hogy a rendőrségnek ma már vannak megfelelő füstölésmérő készülékei, és annál a 600 fővárosi vállalatnál, amely tíznél több gépkocsit járat, negyedévenként, a kisebb vállalatoknál pedig félévenként ellenőrzik a gépkocsiparkot Ahol szükséges — például több autóbuszgarázsban —, hetenként tartanak ellenőrzéseket. Az idén több mint 3000 Dieseljárművet ellenőriztek, és megállapították, hogy a helyzet a tavalyi negyedik negyedévhez képest körülbelül 10 százalékkal romlott. VIDÉKI NAGYVÁLLALAT FELVESZ iparvállalati gyakorlattal RENDELKEZŐ JOGÁSZT jogi és igazgatási előadói MUNKAKÖRBE Fizetés megegyezés szerint Felvétel esetén lehetőséget nyújtunk 1971-ben történő szövetkezeti lakás vásárlására. Jelentkezés írásban, az eddigi működés részletes leírásával és önéletrajzzal a Felszabadulás téri hirdetőbe KEZDŐ SZAKEMBER jeligére. _3