Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)

1969-10-10 / 236. szám

Péntek, 1969. október 19.. Perui példaE­gy esztendeje, az akkor még csak néhány napos ír perui katonai vezetés, m­ely Belaunde Terry polgári kormányát döntötte meg, nem­csak szavakban, hanem tet­tekben is a nemzeti érdekek érvényesítésének útjára lépett. Október 9-én, amelyet azóta a Dia de la Dignidad Nacio­­nalnak (a Nemzeti Méltóság Napjának) neveztek el, ér­vénytelenítették az Interna­tional Petroleum Company észak-amerikai olajmonopó­liummal kötött szerződést. Peru leggazdagabb olajlelőhe­lyét, Brea és Parinas vidékét az IPC 1923 óta használta ki olyan egyenlőtlen szerződés értelmében, amelyet a perui kormányok tulajdonképpen sohasem ismertek el, arra hi­vatkozva, hogy a szerződésben megjelölt, Párizsban székelő nemzetközi döntőbíróság sér­ti az ország nemzeti önállósá­gát. A „nemzeti méltóság helyre­­állítása” — azaz az IPC álla­mosítása — azóta is állandó témája a Latin-Amerikával foglalkozó kommentároknak. Juan Velasco Alvarado tábor­nok és kormányának politiká­ját ma már „perui útnak”, vagy „perui példának” neve­zik. Kétségtelen, hogy a ha­gyományos latin-amerikai puccsista katonatisztekkel szemben egyértelműen új fo­lyamat kezdetét jelentette a perui vezetők határozott lé­pése. Ebben a vonatkozásban a változást az Egyesült Álla­mokhoz fűződő viszonyban kell keresni. Alvarado tábor­nok nem változtatta meg ha­tározatát az államosítást ille­tően annak ellenére, hogy Washington a legkülönfélébb „retorziós” fenyegetésekkel élt: a katonai és gazdasági se­gély ideiglenes megszünteté­se, Peru kedvező cukorszállí­tása felfüggesztésének kilátás­ba helyezése. S hogy az Egye­sült Államok mind ez ideig mégsem foganatosított haté­kony intézkedéseket Peru el­len (a vita még nincs lezár­va, bár Washington utolsó időpontként augusztus 9-ét jelölte meg) példaként szol­gált több latin-amerikai or­szágnak. Chilében, Ecuador­ban jelentették be az állami részesedés növelését néhány amerikai monopóliumban. Va­lószínű, az óvandó tábornok vezette új bolíviai rendszer, amely két hete jutott hata­lomra nem nyúl annyira ra­dikálisan az amerikai tulaj­donhoz, mint Peru tette, de korántsem lehetetlen, hogy lé­péseket tesznek a Gulf Oil olajmonopólium kiváltságos helyzetének felszámolására. A latin-amerikai országok nagyobb gazdasági önál­lóságáért megtett első lépések természetszerűleg az adott helyzet követelményeiből fa­kadnak, és Peru érdeme el­sősorban az, hogy határozott magatartásával megmutatta: van lehetőség az egyes orszá­gok nemzeti érdekeinek érvé­nyesítésére még az amerikai tőkével szemben is. Ennek a példának ugyanakkor az adott különleges jelentőséget, hogy olyan időszakban került rá sor, amikor az Egyesült Álla­mok és Latin-Amerika kap­csolata —, amely az utóbbi években a Szövetség a Hala­dásért programra épült — zsákutcába jutni. A program sikertelensége bizonyítot­ta, hogy a latinamerikai or­szágok elmaradottságán az amerikai kölcsönök valójában nem tudnak változtatni, ezek elsősorban a magántőkebefek­tetések támogatására szolgál­nak kormányszinten. A nyugati kontinens déli országainak újabb gazdasági válsága éppen a Szövetség a Haladásért program beindítá­sával egyidőben, illetve né­hány évvel azt megelőzően kezdődött. A magyarázatot La­tin-Amerika torz gazdasági struktúráján kívül elsősorban két tényező szolgáltatja: a mezőgazdasági termékek és a nyersanyagok világpiaci ár­szintjének csökkenése, illetve az észak-amerikai monopóliu­mok befektetéseinek és pro­fitjainak alakulása. A latin­amerikai országokban tevé­kenykedő amerikai vállalatok éppen a kedvezőtlen világ­piaci áralakulás, valamint a kontinens déli országaiban ta­pasztalható politikai változá­sok miatt az utóbbi években jelentősen csökkentették be­ruházásaikat. 1968-ban az új amerikai tőkebefektetésekből Közel-Kelet 41, Nyugat-Euró­pa 35, Latin-Amerika pedig csak 10 százalékkal részese­dett. Ugyanakkor a profitok­nak 26 százaléka eredt a la­tin-amerikai vállalkozásokból. N­elson Rockefeller, az észak­­amerikai hatalom jelleg­zetes alakja, Nixon meg­bízásából látogatott az év első felében a kontinens déli országaiba, azzal a céllal, hogy ajánlásokat dolgozzon ki Washington Latin-Ameriká­ban követendő politikájáról. Az óriási viharok, és botrá­nyok közepette végigment körútról Rockefeller a közel­múltban nyújtotta át 83 javas­latot tartalmazó jelentését. Az ajánlástól, amelyet eddig nem hoztak nyilvánosságra, nem lehet nagy horderejű változást remélni. Erre utal az APN szovjet hírügynökség kommentátora, aki beszámol arról, hogy Rockefeller szinte egyidőben az ajánlások át­adásával azt javasolta a Costa Rica-i kormánynak, hogy bocsássa rendelkezésére, illetve a Continental Gulf Company rendelkezésére az ország területének egyötödét kőolajkutatásokra. A Rocke­­feller-érdekeltségek­ élén a Standard Oil mammut­ Kőolaj­­társasággal, a múlt évben 1 milliárd 275 millió dollár tiszta nyereséget juttattak tu­lajdonosaiknak kőolaj-kiter­melésből, s ennek nem jelen­téktelen részét adták a latin­amerikai leányvállalatok. Így csupán Venezuelából 500 mil­lió dollárt. Az Egyesült Államok és Latin-Amerika kapcsolata megváltoztatásának szüksé­gességét, amelyre hajlandósá­gát Nixon Rockefeller kör­útjával akarta bizonyítani, valamennyi latin-amerikai po­litikus is döntő kérdésnek te­kinti. A kontinens déli orszá­gainak az eddigi politika si­kertelenségéből fakadó álta­lános amerika-ellenessége nem kis mértékben magya­rázza a perui, brazil, argen­tin és a most hatalomra ke­rült bolíviai katonai vezetők erős nacionalizmusát. A dön­tően demagóg kijelentéseket azonban eddig egyedül Peru­ban követték tényleges tettek is. A „perui példa” esetében nem csak az IPC államosítá­sa volt nagy jelentőségű, ha­nem a június 24-én hivata­losan is bejelentett földre­form. Ennek az érthetően bur­­zsoá-demokratikus jellegű re­formnak következetes végre­hajtása esetén már nemcsak a perui tőke érdekének figye­lembevételéről lenne szó, ha­nem döntő változást hozhatna az ország elmaradott struktú­rájában. Ebben az esetben nemcsak a Nemzeti Méltóság Napja, hanem az Indiánok Napja (Dia de los Indios), a földreform meghirdetése is nagy jelentőségű ünnepe lenne Perunak. Lovas Gyula Masar Nemzet Ismét „zöldsapkás-ü­gy" A­z amerikai B-41-es külön­leges haderők, a hírhedt „zöldsapkások” vietnami sze­repléséről már több beszámoló is megjelent. Az „eltűnt” dél­vietnami tolmács, Thai Khac Chuyen özvegye most 6000 dollárt kapott kártérítés címén az amerikai kormánytól. A hivatalos változat szerint a tolmács a B-41-esek egyik szakaszával végrehajtott ak­cióban tűnt volna el, és ezért kártérítés illeti meg özvegyét Hatezer dollárt „ért” tehát az ügynök az amerikaiaknak. A kártérítés azonban arra indí­tott néhány újságírót, hogy is­mét kérdéseket intézzen a do­logról illetékes szóvivőkhöz. A kényelmetlen kérdésekre válaszolva, a washingtoni szó­vivő azt erősítgette, hogy sem­miféle bizonyíték nincs Chu­yen haláláról, holttestét soha­sem találták meg. Egy újság­író erre megjegyezte, hogy a különleges haderők hat tisztjét és parancsnokát gyilkosság vádjával bíróság elé állították ezzel a rejtélyes eltűnési ügy­gyel kapcsolatban. Mire a szó­vivő kijelentette, hogy a kato­nai törvényszéken indított pert e tisztek ellen megszüntették, mindenfajta hivatalos eljárást felfüggesztettek. A szóvivő „elfelejtett” emlí­tést tenni arról, hogy ez csu­pán Nixon elnök személyes utasítására történt, és nem azért, mert a bírósági eljárás alaptalannak minősítette volna a vádakat „Chuyen halálát jogilag nem bizonyították” — jelentette ki a szóvivő, így nem lehet a tolmácsot másként kezelni, mint eltűntet. Az ügyet eltus­solták tehát, de még azon a héten csattanóként egy saigoni buddhista lapban kirobbant az újabb „zöldsapkás”­botrány. A szerkesztőséghez intézett le­vélben egy dél-vietnami, Ngo Huong felfedi, hogy fiát 1967 januárjában a­ Chuyenéhez ha­sonló körülmények között tün­tették el a különleges haderők. Az apa szerint az illetőt — ugyancsak tolmács volt a zöld­sapkások egyik osztagánál, és feltehetően egyéb megbízatá­sokat is teljesített — a vietna­mi fennsík dzsungelei fölött egy helikopterről a mélybe dobta a különleges haderők két tisztje. „Kilökték a fiamat, majd a parancsnok egy gép­pisztoly-sorozatot eresztett utána” — mondta az áldozat apja, akinek a helikopter fe­délzetén tartózkodó dél-viet­nami kollégák számoltak be a körülményekről. Ngo Huong azt is megírta, hogy a gyilkosság miatt annak idején panasszal fordult Thieu elnökhöz és az amerikai kato­nai parancsnoksághoz. Nem nehéz megjósolni, hogy Nixon előző döntése után ebből az ügyből sem lesz bírósági ítélet. Legfeljebb Ngo Huong is meg­kapja a kártérítést. d­p ( Conti­r Sita nyomdokán ? Az új brazil elnök programja Em­ilio Garrasparu Medici tábornok, a brazil katonatisz­tek által megválasztott új el­nök, november 15-én foglalja el posztját. Ezzel a háromta­gú „kormányzó katonai jun­ta” beváltotta ígéretét, hogy csak rövid idő­re vette át a hatalmat Costa e Silva beteg­sége miatt. (Már megvan az új áléinak is Augusto Rade­­maker személyében, akit a hadsereg egyik „erős emberé­nek” tartanak.) A Laranjeras Palastban, a kormány székhelyén min­denesetre szeptember elseje óta, amikor Costa e Silva agyvérzést kapott, különbö­ző találgatások indultak meg a leendő elnök szemé­lyéről. Végül úgy látszik, Garrasparu tábornok volt a legalkalmasabb arra, hogy — a volt elnök nyomdokain haladva — biztosítsa a kompromisszumot a linha­dura, a kemény vonalat al­kotó katonai vezetők, vala­mint a mérsékeltek között. A most 63 éves tábornok a Die Welt kommentára sze­rint Costa e Silva legszoro­sabb baráti köréhez tarto­zik, az ötvenes években együtt irányították a dél­brazil 3. hadtestet, 1964-től Washingtonban volt kato­nai attasé, majd visszatéré­se után Costa e Silva el­nök mellett lett a bizton­sági szolgálat vezetője. Az új elnök előrelátható­lag — ha a múlt decembe­ri puccson belüli puccs nem ismétlődik meg — 1971 márciusáig lesz hatalmon, amikor lejár Costa e Silva elnök mandátuma. Ez a vi­szonylag rövid időtartam kétségessé teszi, hogy Gar­rasparu be tudja-e váltani a szerda esti televíziós nyi­latkoztában meghirdetett elveket. Hiszen pontosan olyan kérdésekben tett ígé­retet, mint a szakszerveze­tek szabadságának, a sajtó szabadságának, a „teljes de­mokráciának” visszaállítása, amelyeket a decemberi puccs szüntetett meg. Bár hangoztatta „független gon­dolkodását” azokkal szem­ben, akik most választották meg az elnöki tisztségre, nem valószínű, hogy el tud­na szakadni a hatalmat gyakorlatilag­ birtokló kato­natiszti csoportoktól. A füg­getlen politizálást nehezíti az a tény is, hogy Brazíliá­ban az elmúlt hónapokban nemcsak a csúcson, az el­nöki tisztségért folyt éles harc, hanem a belső elége­detlenség is hatalmas mé­reteket öltött a kormánnyal szemben. (1. gy.) A láng ipari, nuűl­­ és áruszállítási szolgáltatásainak liszteséről hozott határozatot a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli. A Miniszter­­tanács csütörtökön ülést tar­tott. Meghallgatta a külügy­miniszter tájékoztatóját dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke ma­gyarországi látogatásáról és tárgyalásairól, amelynek során hasznos és gyümölcsöző esz­mecsere folyt a nemzetközi problémákról — elsősorban az európai biztonság kérdéséről — és az országaink közötti kapcsolatokról. A látogatás je­lentősen hozzájárult a magyar és a finn nép együttműködé­sének és barátságának elmé­lyítéséhez. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a külkeres­kedelmi miniszter jelentését kanadai látogatásáról és meg­beszéléseiről. A kormány a tárgyalások hasznosnak ítélte és megállapította, hogy ered­ményei elősegítik a két ország gazdasági együttműködésének kiszélesítését. A Minisztertanács titkársá­gának vezetője ismertette az országgyűlés szeptember 24— 25-i ülésszakán elhangzott képviselői észrevételeket és javaslatokat. A kormány fel­hívta az érintett minisztere­ket és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgál­ják meg a javaslatok megva­lósításának lehetőségét és ar­ról tájékoztassák az ország­­gyűlés elnökét és a javaslat­­tevő képviselőket. Az Országos Tervhivatal el­nökének előterjesztésére a Mi­nisztertanács határozatot ho­zott a lakosság ipari, kereske­delmi és áruszállítási szolgálta­tásainak fejlesztésére. A kor­mány már korábban elfogad­ta a fejlesztés irányelveit és felkérése alapján ezeket négy országgyűlési bizottság, vala­mint a fővárosi és megyei jo­gú tanácsok végrehajtó bi­zottságai — külső szakembe­rek bevonásával — megvitat­ták. Az előterjesztés kiemeli, hogy főként a lakáskarban­tartás, a mosás-vegytisztítás, a háztartási gépek javítása, a rádió-, a televízió-, a személy­gépkocsi-javítás és -karbantar­tás terén merültek fel jogos panaszok. A Minisztertanács határo­zatot hozott a szolgáltatások fejlődését biztosító gazdasági szabályozó intézkedésekre; adó- és hitelkedvezmények nyújtására; a szolgáltatásban dolgozók érdekeltségének fo­kozására; egyszerűbb, a lakos­ság igényeihez jobban alkal­mazkodó formák bevezetésére; az átalányrendszer, a helyszí­ni javító szervezetek kiszéle­sítésére; a bedolgozó-hálózat bővítésére; a kölcsönző szol­gálat kiterjesztésére; a lakos­ság szabad idejéhez jobban al­kalmazkodó multtrend kiala­­kítására. Elő kell mozdítani az állami vállalatok, szövet­kezetek, közületek, intézmé­nyek és a magánkisipar sza­bad javító kapacitásának igénybe vételét és nagyobb mértékben bevonni a munka­időn túli javító tevékenységbe más főfoglalkozású szakembe­reket és nyugdíjasokat. A szolgáltatásokkal kapcso­latos árpolitika fontos eszkö­ze a kiegyensúlyozott ellátás biztosításának, ezért előírja a határozat, hogy messzemenően figyelembe kell venni a kisebb jövedelmű rétegek érdekeit, s az illetékes szervek tegyék hatékonyabbá az árellenőr­zést. A határozat végül intéz­kedik — a lakosság saját ja­vító munkájának megkönnyí­tése érdekében — az anyag-, alkatrész- és szerszámellátás megjavítására. A kormány felhívta a szol­gálta­tásokat végző állami vál­lalatokat és szövetkezeteket, azok vezetőit és dolgozóit, va­lamint a magánkisiparosokat, hogy végezzenek színvonala­sabb munkát, javítsák a la­kosság ellátását. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Megkezdődött a Magyar Biokémiai Társaság nagygyűlése A Magyar Biokémiai Tár­saság IV. nagygyűlése csütör­tökön kezdődött meg a Ma­gyar Tudományos Akadémián. A két- és félnapos tudomá­nyos találkozón három össze­foglaló referátum és 70 elő­adás hangzik el, illetve kerül bemutatásra a nukleinsav-ké­­mia és fehérje-bioszintézis, a fehérjekémia, valamint a mik­robiológiai biokémia területé­ről. Ez alkalomból először ke­rült sor a Hári Pál professzor emlékére alapított emlékérem átadására, amelyet Straub F. Brúnó akadémikus nyújtott át Székessyné Hermann Vilma professzorasszonynak, a Buda­pesti Orvostudományi Egye­tem Biokémiai Intézet igazga­tójának a biokémiai tudomány hazai művelése terén kifejtett több évtizedes eredményes munkásságának elismerése­ként. Először kerül sor e ren­dezvényen a Szörényi Imre akadémikus emlékére alapított pályadíj odaítélésére is, ame­lyet a társaság dr. Venetianer Pálnak, a biológiai tudomá­nyok kandidátusának a BOTE Orvosvegytani Intész tudo­mányos főmunkatársának ítélt oda. A nagygyűlés szünetében Tankó Béla professzorral, a Magyar Biokémiai Társaság elnökével beszélgettünk, aki — mint megnyitóbeszédében is — hangsúlyozta, hogy a kétéven­ként megismétlődő nagygyűlé­sek a tudományág fejlődésé­nek kiemelkedőbb kutatásait tükrözik. A most zajló sereg­szemle azonban már olyan színvonalat illusztrál, amely nemzetközileg is figyelemre méltó. A vállalatok sajnálják a pénzt 700 millió forint kor a levegőszennyezettségből Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes előadásával kezdődött meg csütörtökön délelőtt az MSZMP Körösi József utcai körzeti székházában az Ener­giagazdálkodási Tudományos Egyesület által rendezett má­sodik magyar levegőtisztasági konferencia. Szilágyi Lajos bejelentette a többi között, hogy a miniszté­rium, tekintettel az egészséges levegő megőrzésének fontossá­gára, a többi érdekelt szervek­kel karöltve vállalja a koordi­nálás feladatát, előkészíti az ország egész területére kiterje­dő szabályokat, szétosztja és összehangolja az egyes hatósá­gi és társadalmi szervek között a kutatási, fejlesztési, felvilá­gosító és oktató feladatokat, ellátja a hatósági teendőket az engedélyezési, bírságolási és panaszügyekben, szakértői há­lózata útján tanácsokat ad a levegőt szennyező vállalatok­nak berendezéseik vagy tech­nológiájuk megjavítására. A miniszterhelyettes előadá­sa után Pikler Ferenc, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság főosztályvezetője meg­állapította, hogy az utóbbi idő­ben a fővárosban és a vidéken egyaránt tovább szennyeződött a levegő. Történtek ugyan kü­lönböző erőfeszítések, de a Dunai Cement­ és Mészmű például Vácott ma is tonna­­számra ontja környezetére a port, pusztán azért, mert nem használják az egyébként telje­sen korszerű tisztítóberende­zést. A levegő tisztaságát védő berendezésekre a vállalatok ál­talában sajnálják a pénzt, de még azok a normák sem ké­szültek el, amelyek meghatá­roznák, hogy a különböző szennyező anyagokból milyen mennyiség tűrhető meg a leve­gőben. Több mint fél éve gyártja az ipar a gépkocsik füstölését mérő műszert, de a rendészeti szervek máig sem rendszeresítették a hatékony ellenőrzést. A továbbiakban Hász Ist­ván, az Országos Energiagaz­dálkodási Hatóság vezető­jének előadása hangzott el arról, mi­lyen hatással van a levegő tisztaságára a szénhdirogének­­kel való tüzelés elterjedése, majd Sárái György, a buda­pesti levegőtisztasági bizottság titkára mondta el, hogy a szennyezett levegő által oko­zott károk értéke a fővárosban évente 700 millió forintra te­hető. A legtöbb szennyezőt a tüzelőberendezések juttatják a levegőbe. A konferencia délutáni ülé­sén Kerényi Dezső rendőr alez­redes válaszolt az autók és autóbuszok füstölésével kap­csolatban elhangzott észrevé­telekre. Elmondta a többi kö­zött, hogy a rendőrségnek ma már vannak megfelelő füstö­lésmérő készülékei, és annál a 600 fővárosi vállalatnál, amely tíznél több gépkocsit járat, ne­gyedévenként, a kisebb válla­latoknál pedig félévenként el­lenőrzik a gépkocsiparkot Ahol szükséges — például több autóbuszgarázsban —, heten­ként tartanak ellenőrzéseket. Az idén több mint 3000 Diesel­járművet ellenőriztek, és meg­állapították, hogy a helyzet a tavalyi negyedik negyedévhez képest körülbelül 10 százalék­kal romlott. VIDÉKI NAGYVÁLLALAT FELVESZ iparvállalati gyakorlattal RENDELKEZŐ JOGÁSZT jogi és igazgatási előadói MUNKAKÖRBE Fizetés megegyezés szerint Felvétel esetén lehetőséget nyújtunk 1971-ben történő szövetkezeti lakás vásárlására. Jelentkezés írásban, az eddigi működés részletes leírásával és önéletrajzzal a Felszabadulás téri hirdetőbe KEZDŐ SZAKEMBER jeligére. _3

Next