Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-10 / 236. szám
- Magyar Nemzet » A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA » Tűs a kazánban Még a nagy francia forradalom esztendejét élte az emberiség, amikor Galvani olasz tudós a békacomb rángatódzásából a légköri elektromosság létezését olvasta ki. De csak a XX. század eleje lehetett a tanúja annak, hogy a villamos világítás tömegméretekben elterjedt. A tranzisztornak már két évtizedre sem volt szüksége arra, hogy szinte mindenesként vonuljon be életünkbe, s az iparilag fejlett országokban úgy gyártsák mint a kockacukrot. A lasersugárnak pedig, amely a 60-as években villant fel először, a hegesztéstől az orvostudományig vagy a Föld—Hold távolság pontos megméréséig máris sokféle alkalmazási területe nyílt. E három példa mondatja, hogy a ma tudománya, felfedezése, találmánya holnapra már mindennapi életünk megszokott tartozéka lesz. Ilyen szemmel tekintve a tudományra és technikára, viszonyára a termeléshez, gyakran közvetlen értékalkotó jellegére, mindjárt fontosabbnak tűnik, hogy milyen hatásfokkal is „tüzelünk” ebben a „kazánban”. A vizsgálatot elvégezte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, amikor több mint másfél éves széles körű felmérés alapján június végi ülésén irányelveket fogadott el Ezek azóta tudománypolitikai irányelvek néven járják be az információs csatornákat, jutnak el azokhoz, akiknek közvetlenül is részük lehet a megvalósításában, de olyanokhoz is, akik közvetve, saját büdzséjükön keresztül mérhetik majd le, hogyan sáfárkodtak javaikkal. A tudománypolitikai irányelvek szervesen beleilleszkednek az új gazdaságirányítási rendszer kereteibe. Azokat a felismeréseket tartalmazzák, amelyek az utóbbi években törtek utat maguknak fejlődő életünkben. A tudományos élet felső fóruma, Akadémiánk előtt Acgél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára július 9-én számolt be az irányelvek megszületéséről. A Társadalmi Szemle most megjelent októberi számának vezető cikkét pedig dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese írta „A magyar tudománypolitika néhány időszerű kérdése” címmel. Az irányelvek ismeretében és e cikk tükrében érdekes megvizsgálni tudományos életünknek azokat a csomópontjait, amelyekből nagy és hasznosítható energiák sugároznak. Az oktatás-kutatás egymásra hatásának és állandó kapcsolatának megteremtése nagyon sokat javíthat tudományos munkálkodásunk hatásfokán, és az utánpótlás jobb válogatási lehetőségeit kínálja. Aki oktat, kutasson is, aki kutat, oktasson is — így fogalmazhatnak a követelmény alapelvét. Senki sem állíthatja, hogy az állami költségvetésből való gazdálkodás holttengersimaságú állapotokat biztosíthat egy-egy kutatóintézetnek, de azt sem, hogy az ilyen „túlbiztosított” atmoszférában folyó kutatás nem hozhat komoly sikereket. De ha az ipar „vihara” korbácsolja fel az állóvizeket, mozgásba lendülnek a mélyben rejlő rétegek is. Az ipari kutató intézetek általános finanszírozását az új gazdaságirányítási rendszer megszüntette. Ezek ma már jobbára üzemi rendelésekből tartják fenn magukat. Ezzel párhuzamosan az a tapasztalat is leszűrhető, hogy mozgékonyabb, „versenyképesebb” lett ipari kutató intézeti hálózatunk. A tudományos apparátus hatásfokának növeléséhez változtatásra van szükség a tudomány irányításában szervezésében. Ezért az irányelvek az Akadémia olyan reformját is tervezik, amely kettéválasztja a tudományos fórumot a pénzügyi, adminisztratív irányítástól. Mindkét irányú tevékenység természetesen az Akadémia hatáskörében marad. Tudományunknak még fokozottabban a nemzetközi együttműködésre kell építenie, elsősorban a szocialista országokkal. A KGST keretében megvalósuló integráció a legfontosabb mind az együttműködés mélységét, mind az információcsere szélességét tekintve. A hatásfok javulásában is nagyságrendi változást hozhat a nemzetközi kooperáció. Szellemi exportunk tervezett növelését is elsősorban ezen az úton tudjuk elérni. Mostkészül hazánk 15 éves távlati fejlesztési terve, amely 1971-től 1985-ig terjed. A gazdasági alapjainkat kiszélesítő távlati fejlesztési terv időtartamára szól majd a távlati tudományos kutatási tervprogram is, ezzel kétoldalú kölcsönhatást lehet megvalósítani. A tudománypolitikai irányelvek néhány átfogó részét érintettük. Abból az alkalomból, hogy most új, fontos szakasz kezdődött a megvalósításban. A megalakult Tudománypolitikai Bizottság megkezdte munkáját, s mint erről Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes említett cikkében beszámol, munkatervébe felvette a többi között az új távlati tudományos kutatási terv készítését. Ugyanakkor az irányelveket különböző szinteken most tárgyalják. Ezzel egyidőben az állami szervek is megkezdték a realizáláshoz szükséges előkészítő, jogalkotó munkát Az a kölcsönhatás, amely a pártvezetés és a döntésben érdekeltek között eddig is megvolt, most, az irányelvek megtárgyalásával tovább erősödik. A tárgyalásokba a pártbizottságok bevonják a területükön működő intézmények vezetőit, képviselőit, akik az irányelvek megállapításait saját tapasztalataikkal gazdagítják. Így ötvöződik egybe az elmélet a gyakorlattal, s kap tudományos életünk olyan lendítő erőt, újabb rakétafokozatot, amely a gondolattól a megvalósításig vezető utat a korunkra jellemző, egyre gyorsuló sebességgel teszi meg. Nagy István Véget ért az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája Gromiko és Schumann megkezdte tárgyalásait A külpolitikai helyzet s AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉSBEN befejeződött az általános politikai vita. Szerda délután a plenáris ülésen Portugália, Kuba, Honduras, és végül Algéria képviselője fejtette ki országa álláspontját nemzetközi kérdésekről — hozzátéve véleményét a már elhangzott 113 felszólaláshoz. A kommentátorok többsége úgy véli, a vita hű képet adott arról, mi nyugtalanítja ma leginkább a világ közvéleményét: szinte minden hozzászólás az Egyesült Államok vietnami agresszióját és az elmérgesedő közel-keleti helyzetet tárgyalta részletesen. Megállapítható volt, hogy az amerikai politikát Vietnamban csak az agresszió közvetlen részvevői támogatták és még az amerikaiak NATO-partnerei közül is többen ellenvéleményt nyilvánítottak. A genfi leszerelési bizottságban nagy érdeklődés fogadta a közös szovjet—amerikai szerződéstervezetet a tengerfenék denuklearizálásáról — állapítja meg a Pravda csütörtöki számában. A szerződés, amelynek a végrehajtás ellenőrzéséről szóló cikkelyek fontos részét alkotják, semmiben sem érinti a szerződő államok jogait a part menti vizek használatára, nem akadályozza a tengerek mélyén folytatott gazdasági vagy tudományos tevékenységet. Sokan úgy vélik, hogy a javaslat már a közeljövőben az ENSZ-közgyűlés elé kerül. Majdnem bizonyos, hogy a leszerelési bizottság tagjai támogatják és jóváhagyják a szöveget. EURÓPÁBAN a nemzetközi élet leglényegesebb eseménye a francia külügyminiszter moszkvai útja. A francia közvélemény a két ország barátságának és együttműködésének továbbfejlesztését várja a látogatástól. A gaulleista Nation egyenesen az együttműködés új szakasza megnyitásának minősíti Schumann útját. Hangsúlyozza, hogy a két ország baráti kapcsolatainak fejlődése nem korlátozódik a két államra, hanem egyik megnyilvánulása annak az enyhülési politikának, amelyet Franciaország a szocialista országok összességének javasol. Az együttműködés a Szovjetunióval számos téren, elsősorban a kereskedelemben, igen gyorsan fejlődik. Ami Schumann tárgyalásait illeti, ő elsősorban politikai kérdésekről tanácskozik szovjet partnerével, Gromiko külügyminiszterrel. Az együttműködés, amely igen fontos tényező az európai, és nemcsak az európai politikában, ugyanis ezen a területen is fejlődik. Gyakran történik ma már meg, hogy a két ország diplomáciája nagyjából egy irányban keresi a megoldásokat a világ számos feszültséggel terhes térségében. Említést tesz a Hatfon arról a látogatásról is, amelyet valószínűleg a jövő évben tesz Pompidou köztársasági elnök a szovjet földön. Amíg a moszkvai látogatás egyengeti a szovjet—francia együttműködést, Párizsból arról érkeznek hírek, hogy növekszik az egyenetlenség a kormányzó gaulleista párt különböző csoportjai között. Pompidou szerdai kijelentéseivel — amelyekkel cáfolta, hogy bajok lennének az országban, vagy hiányozna a határozottság a kormányon belül — lapvélemények szerint elsősorban a kormánytöbbséget kívánta figyelmeztetni. A kijelentések akkor hangzottak el — írja a Paris Jour —, amikor a nemzetgyűlés folyosóin a kormánytöbbség számos képviselője kezdte kétségbe vonni, hogy egyetértés uralkodik Chaban- Delmas miniszterelnök és a köztársasági elnök között. Mindenesetre a költségvetés most kezdődő parlamenti vitája megmutatja majd, hogy elismerik-e az új államfő tekintélyét a gaulleista párt az elnök irányában fenntartásokkal viseltető tagjai. Befejeződött az általános politikai vitat A szovjet javaslatok keltették a legnagyobb érdeklődést Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti New Yorkból. Befejeződött az általános politikai vita az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakán. A vitában a 126 tagállamból 117 ország küldötte fejtette ki nézeteit a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. A magyar küldöttség nevében Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, az ülésszakon részt vevő küldöttség vezetője mondott beszédet. Az általános politikai vita ez évben sem hozott jelentős fejleményeket. ENSZ-megfigyelők a legfontosabb kezdeményezésnek azokat a tervezeteket tartják, amelyeket Gromiko szovjet külügyminiszter terjesztett elő a nemzetközi biztonság megszilárdításáról, illetve a szocialista országok nevében a vegyi és bakteriológiai fegyverek eltiltásáról. Ezeket a javaslatokat a közgyűlés napirendjére tűzték. A legtöbb felszólaló igen részletesen foglalkozott a közel-keleti válsággal, mint olyan nemzetközi kérdéssel, amelynek megoldásában az ENSZ döntő szerepet tölthet be. A tagállamok jó része az eredménytelenséget Izrael változatlanul merev magatartásának tulajdonítja, és több arab állam képviselője utalt arra, hogy a Tel Aviv-i kormány bátorítást kapott ehhez Washingtontól, ahová Golda Meir miniszterelnök-asszony az általános vita idején látogatott el. Nagy súllyal került szóba az általános politikai vitában a vietnami háború kérdése is. A felszólalások, más-más hangsúllyal ugyan, de többségükben a háború azonnali befejezését és a béke helyreállítását követelték. A szovjetunión és a szocialista országokon kívül számos afrikai és ázsiai ország delegátusa mutatott rá a közgyűlésen, hogy a megoldás elmaradásáért egyedül az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Szinte kivétel nélkül minden felszólalás sürgette a haladéktalan leszerelési intézkedéseket. Sok szó esett arról, hogy az ENSZ bizonyos értelemben válságban van. Az ENSZ-chip lomaták jó része nem ért egyet ezzel, s bár elismerik, hogy a világszervezet még korántsem tudja betölteni feladatát, rámutatnak arra, hogy változatlanul fontos szerepet tölt be nemcsak a nemzetközi válságok kiszélesedésének megakadályozásában, hanem a fejlett és a fejlődő országok közötti kapcsolatok kiépítésében és elmélyítésében is. Schumann Moszkvában Párizsból jelenti az MTI. Maurice Schumann francia külügyminiszter — mint már jelentettük — csütörtökön reggel ötnapos látogatásra a szovjet kormány meghívására Moszkvába utazott. A francia küldöttség vezetőjeként részt vesz a szovjet—francia együttműködési vegyes bizottság, az úgynevezett „nagybizottság” ülésszakának megnyitásán. A megnyitó ülés után a számos minisztert magában foglaló francia küldöttség vezetését Valery Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszter veszi át. Amint a TASZSZ beszámol róla, Schumann csütörtökön reggel megérkezett Moszkvába. A lobogókkal feldíszített seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogadták. A jelentés szerint a két külügyminiszter azonnal megkezdte tárgyalásait. A kiadott közlemény szerint a Gromiko-Schumanneszmecsere meleg, baráti légkörben folyt egyes időszerű, a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi problémákról. Munkatársánk telefonjelentése Brightonből Színtelen vita a toryk kongresszusán Brighton, október 9. Brightonban a konzervatív konferencia csütörtökön ugyanabban az épületben, a „legmagasabb szintűszórakoztatási központ” nagytermében, nyílt meg, ahol a múlt héten ért véget a Munkáspárt tanácskozása. A színhely nem változott, de mások a díszítő feliratok. A legkevésbé sem hangulatos, rideg teremből eltűntek a labourista tanácskozást körülvevő élénk színek, mindenütt halványkék alapon fehérbetűs jelszavak hirdetik: „Nagy-Britanniának jobb lenne konzervatívokkal!” Figyelemmel kísérve a vitát kitűnik: napjainkban a konzervatívoknak nincs igazi alternatívájuk, alig sorakoztatnak fel konkrétumokat, inkább általánosságban körvonalazzák álláspontjukat. A toryk támadásainak legfőbb céltáblája Harold Wilson. Szinte senki sem akad, aki valamilyen formában ne akarna elégtételt venni a miniszterelnök minapi megjegyzéseiért. Gyakran nyomdafestéket alig tűrő sértegetéseket, gyanúsításokat zúdítanak rá, s történelmi példákkal élve még III. Richarddal is összehasonlítják, szószegéssel, szándékos kétértelműséggel vádolják. A kormányelnök ilyetén ábrázolása után felvázolják Edward Heath konzervatív pártvezér arcképét. „Ted” — ha hinni lehet híveinek — valóban modern gáncs nélküli lovag: előrelátó, feltétlenül becsületes, egyenes, szókimondó, nagy koncepciójú. Méltó a választópolgárok teljes bizalmára. A küldöttek — mint kidomborították — remélik, hogy a következő pártkonferencián már olyan igazi miniszterelnököt láthatnak, aki kormányfőhöz méltóan viselkedik majd. Túlmenően a párt vezetőinek szóló személyi hozsannákon és a vele kapcsolatos kombinációkon, a ssárt és a konferencia legvitatottabb alakja, Enoch Powel, a jobbszárny vezére. Óriási üdvrivalgásban részesült, a küldöttek zajos kisebbsége helyéről felállva hosszasan ünnepelte, amikor a várakozásoktól eltérően nem a nemzetközi kérdések megtárgyalásakor a közöspiaci vitában, hanem még csütörtökön délelőtt a gazdasági napirendi pontnál szólalt fel Alig néhány perces mondókájában Powell hű maradt önmagához mindent és mindenkit támadott. Jelszava ezúttal így hangzott: „Kitörni és elmenekülni a jelenlegi sikertelenségek szorító gyűrűjéből.” De hová? Erre nem adott választ. MacLeod, a konzervatív „árnyékkormány” pénzügyminisztere beszédének fő mottója az volt, amiről már annyi szó esett: a konzervatívok kormányra jutásukkor a közvetlen személyi adózás csökkentésével párhuzamosan a közkiadások jelentős lefaragását ígérik, és a létfenntartási lehetőségek javítását helyezik kilátásba. A küldöttek szavaiból minduntalan kitűnt, a következő választásokat az a párt nyeri meg, amely hihetőbben tudja hirdetni: uralmától a megélhetési költségek, a magasba szökő árak, az inflációs jelenségek megzabolázása várható. A néhány napja végrehajtott kormányátalakításhoz egyébként több megjegyzést is fűztek a konzervatívok, Selwyn Lloyd volt külügy- és pénzügyminiszter főként azt kifogásolta, hogy Wilson „megfojtotta saját gyermekét” a gazdaságügyi minisztérium felszámolásával. A nemzetközi kérdések vitájának hivatalos vezérszónokaként Sir Alec Douglas- Home, a volt miniszterelnök lépett fel. Előtte összecsaptak a Közös Piac hívei és ellenfelei. A belépési kérelem támogatói azt fejtegették: bár a Szueztől keletre fekvő térség, a Közel-Kelet és Afrika is fontos az ország számára, Nagy-Britanniának elsősorban mégis Nyugat-Európában kell horgonyt vetnie. A Közös Piac Nagy-Britannia részvételével tud csak — szerintük — megerősödni. Mások viszont éppen az angol mezőgazdasági érdekek védelmében abban foglalták össze nézeteiket: ha túl nagy lenne a csatlakozás ára, akkor az országnak az Európai Gazdasági Közösségen kívül kell maradnia. Matolcsy Károly